Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-07-15 / 161. szám
XIV. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: kölzobda-utcza, nyomdaépület. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. 1 r 161-dik szám. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el.MAGYAR POLGÁR NAPILAP, Kolozsvár, csütörtök, 1880. julius 15 KIADÓHIVATAL: L . C. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcza.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre . . . 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt — kr félre...................8 „ 1 egy hóra . . . 60 „ Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegmeték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 26 kr. 4 keleti láthatárról. Az bizony ismét borul. És egyre nyer valószínűségben az a föltevés, hogy" a berlini béke-pótkonferencziának mégis csak háború lesz a vége. Törökország el van határozva, hogy nem fog engedni — semmi áron. A porta a konferenczia megállapodásait nem tekinti oly ítéletnek, melynek alá kell vetnie magát. Török részről kijelentik, hogy lehetetlenség Görögországnak akkora területet átengedni, mert ezáltal a szultán és kormánya minden tekintélyüket elvesztenék a muzulmán lakosság előtt, és az illető területek lakosai sem kényszeríthetők a hatalmak akaratának teljesítésére. Figyelemreméltó, s a porta elhatározottságát jellemző nyilatkozat az, melyet közelebbről Mussurus pasa tett egy angol levelezőnek. „Nem hunyhatunk szemet — Úgymond — ama tény előtt, hogy ural-munk Európában vége felé jár. De nem várhatják tőlünk azt, hogy toll és tinta elől vonuljunk vissza. Mi a Balkán-félszigetet karddal hódítottuk meg, s miután századokig bírtak, csakis a kard fog belőle kiűzni." Ez elég őszintén és tisztán van kimondva. A porta, hatalmi erejének csorbításait többé szépszerével el nem tűri, semmi szín alatt. Ilyen föltevéssel várják Konstantinápolyban az együttes azonos jegyzék átadását. És az a puhitó művelet, melyet ez idők szerint Anglia és Francziaország követei visznek végbe a porta hajthatatlanságán, aligha fog a kívánt eredményre vezetni. Több mint bizonyos, hogy a török kormány nem mond le egyszerűen arról, amit igazának és életévekének tart. És ha nem mond le, akkor a berlini stipulatiók végrehajtása kereken meg lesz tagadva. Kerül háborúra a dolog. A görögök már nagyban készülődnek a jövendő hódításokra. A nyugati országok sürgöny-irodái naponként sok ijesztő, dolgot beszélnek a roppant hadikészületről, melyet Leonidas népe elkövet. Csak két baja van Görögországnak; egyik az, hogy elegendő embere nincs; másik az, hogy elegendő fegyvere nincs. No van még egy harmadik baja is; az, hogy pénze sincs. Szóval, ha az ember nem csupán a tendentiosus táviratokból vizsgálja a görcs készülődés értékét s minórgűségét, rájön, hogy ott a sok „nincs“ mellett voltakép csak egy hadi szükséglet van még eddigelé. Az igaz, hogy olyan, mely elsősorban kell egy háború folytatásához. Ez a mindenekfölötti szükséglet tudvalevőleg az ellenség. Ellenség van bőven. Ott a török, ott az albán. A „beteg ember" ismét oly erőt kezd mutogatni, mely méltán aggaszthatja a görögöket és úgy, mint biztatóikat. Oroszország is elég aggodalmasnak találta a helyzetet arra, hogy fölajánlja segítségét Európának. Lobanoff herczeg, kormánya nevében ajánlatot tett a kabineteknek, hogy a görög-török határkérdés tisztába hozatalára, egyelőre 20,000 főnyi orosz sereg küldessék a helyszínére. Ez ajánlatot a kabinetek termevisszautasították. Kijelentetett, hogy a zavarok eloszlatására nem kívánják igénybe venni az orosz „nagylelkűséget." Lobanoff herczeg szépen visszavonta az indítványt s eltette a jobb időkre. Mert lesz még ez a helyzet zavarosabb is. Eljön az idő, mikor a portát „együttes-azonos-ban megfenyegetik , nem fog használni semmit. Aztán flotta-demonstrálnak, és ez sem fog használni semmit. Aztán háborút kezdenek a görögök s ez is csak annyit fog használni, hogy elverik őket jól. Aztán aztán, a határszabályozás dolga még ekkor is csak úgy lesz elintézve, mint ahogy ma van elintézve. Sehogy. Akkor Európa újból gondolkodni fog, hogy miként szerezzen érvényt akaratának. Határozatba megy, hogy a végrehajtásra valamelyik hatalomnak kell mandátumot adni. Erre valamennyi közt Ausztria- Magyarország a legalkalmasabb. De Ausztria-Magyarország nem vállal mandátumot. Kijelenté ezt jó előre, s nincs ok kételkedni, hogy később is megmarad elhatározása mellett. Ekkor Oroszország meg fogja újítani ajánlatát. A szentpétervári diplomaták bölcsőit nem olyan fából faragták, hogy addig ki ne eszeljenek egész csomó érvet, mely ajánlatuk elfogadását nagyban támogassa. Nem muszka a muszka, ha ki nem fogja sütni, hogy az ő aktív beavatkozása nélkül a kérdést teljességgel nem lehet elintézni. Az orosz furfang e tekintetben eléggé ismeretes , befolyva a viszonyok alakulásába, ha kell, akár nélkülözhetlenné tudják tenni magukat. És jöhet idő, mikor az orosz interventió európai szükségességnek declaráltatik. És az „egyelőre 20,000 orosz“ be fog menni a vitás területre, hogy utat csináljon azok számára, akik még jönni fognak. És Kelet nyugalma ismét föl lesz forgatva, s a vége ismét egy hatalmas érvágás lesz Törökország testén, az orosz érdekek javára. Ma nem állíthatja senki, hogy a berlini konferenczia eredménye még ide is ki nem lyukadhatnak el vele Magyarországon. Valószínűsé az állhatatosság, melylyel a kormányelnök a budapesti igazgatóság felállítását szorgalmazza, is hozzájárult ahoz, hogy az osztrák államvasút igazgatósága ezen ajánlat tételére határozta el magát, melyről biztosan tudja, hogy érte nem fogják szavait fogni. Mert bármily nagy áldozatokkal törekszik is a magyar kormány arra, hogy egészen önálló vasutrendszert teremtsen meg Magyarország számára, mindazáltal oly roppant terhet, amilyen az osztrák államvasut vonalainak átvételéből háromolnék reá, a mostani körülmények közt magára nem vállalhat; s és mivel az osztr államvasut igazgatósága ezt igen jól tudta, merte azt azt ajánlatot a magyar kormánynak tenni, talán hogy látszólagos resignácziója által, a magyar kormány szánakozását ébreszsze föl maga iránt. TARCZA: A rab honvéd. Halvány honvéd ül sötéten Éjhomályu börtönében; Mintha kardot fogna karja, Fényes kardot; A lezajlott Harczot folytatni akarja! Felemelné kemény karját, De a lánczok visszatartják. Hallja még a harczi morajt, A felhangot Mely elhangzott — S közbe-közbe nagyot sóhajt ! A harc* érczes trombitája Derűt von szép homlokára — Fel-fel szökik rohan tőle Ha pajtása Elkiáltja, 8 utána zúg, hogy: „Előre!“ Feljajdul, sir, rabbilincse — Ez egyetlen földi kincse, Erős kapcsát tépi, marja ; Végcsatára Volna vágya — De ha le van kötve karjai Kimerülten omlik vissza, Börtön földje vérét iszsza — Azt véli — nem szül nagy gondot — Ellensége Piros vére, Melyet csorba kardja ontottl S öszszerogyik önvérébe — Harezias lesz tőle képe. — Szegény őrült, honvéd-baka Csak ezt kérte, Meg is érte: „Hőn küzdve vérben halhatal“ Györffy József: Az olasz legújabb Pelőfiirodalom. I. Kedves olvasó, vettél már a Scylla és Charibdis zúgása közben írott és szomszédságában megjelent könyvet kezedbe, és ily könyvet felnyitva, bukkantál-e már hasonló helyre, mint a következendő ? „. . . veracissima centenza e quella del barone Eötvös , csak azon szúl jó, melytől nem az író művészete, hanem annak személyisége tűnik ki; civcche solo quello stile e buono etc.“ Eötvöst és egyéb magyar nevezetességeket ily tiszta magyarsággal idézve lelvetni egy névtelenül Messinaban megjelent versgyűjteményben, melynek czime : In Solitudine Carmina. Volume Sacondo. Messina, Tipogr. Via Le Mura 127. 1880. (Edizione di soli 230 esemplari fuori commercio. Pubblicata il 24. Giugno 1880. Legyen szabad szerző nevét elárulnom : Cannizzaro a szerző, ki még a 70-es évek derekán tette közzé az „In Solitudine“ cz. versgyűjtemények első, még vaskosabb kötetét. A most megjelent második kötet nem kevesebb, mint 488 lapra terjed, mihez járul még ötven lapra terjedő bevezetés „Preliminări* és éppen ennek XII. lapjáról van véve a f. idézet. Terjedelmes aesthetikai értekezés ez, mihez hasonlót ma Európában nem Bok költő írhatna. Történik hivatkozás benne még ,1’ Arany*-ra is (XII. 1), kit szerző Runeberg s mások társaságában sorol fel. De hazai költőink közül az oroszlányrész, mint ez magától értetik, csak Petőfinek jutott. Miután a XL. 1. Petőfit csak futólag érintette volna, dicső halálának, vagy inkább rejtélyes eltűnésének példáját énekli meg egy hosszabb költeményben (26. 1. „A un poeta povero* 27. szakaszában): Tratto sparir vorrei da qualche maga In piú aereno cielo, aer piú puro Snl fin d’aspra tenzon ebe i petti impiaga Come Petőfi il bardo e il rege Artnro... „Petőfi il bardo*-hoz aztán szerző, olasz olvasói számára, jegyzetet ad (457. 1.), melyben a költőnkkel 1849. julius 81. napján történt mysteriumot fejtegeti — még pedig hitelesen, minden phantasteria kizárásával. (Phantasteria nélkül pedig még nálunk is ritkán történik fejtegetése e nevezetes napnak ) Cannizzaro arczképot dohány tollvonásokban már bemutattam a nyájas olvasónak (a Koszorú f. é. mártiusi (?) füzetében) és e nevezetes olasz költőről éppen azért még csak azt jegyzem fel ezen a helyen, hogy a 208—223. 1. egy igen nevezetes verse lelhető, mely különösen hazai versvirtuózaink figyelmébe ajánlandó : „S o gn o (S ca 1 a ritmica“) azaz : „Az álom (Rhythmusi létra.“) Legelső szakaszcsoportja így kezdődik : a második már egy szótaggal többet tartalmaz minden verssorban : Qu&ndo Blando D’ombre Pien Qreve Breve Sonno Vien. A harmadik szakaszcsoportban minden verssor három tagú, a negyedikben négy, ötödikben öt s így tovább megy ez, míg eléri a költemény culmináló pontját 17 szótagú verssorokban. Most már gradatim lefelé vezet a költemény második felének 16. szakaszcsoportja, lévén minden szakasz egy egy szótaggal kevesebb verssorokból szerkesztve, míg legvégül eléri az újból csak egyetlen szótagból álló legutolsó verssorokat. Petőfink ismeretes : Mi kék — az ég jelhez képest quantitative véve — csak törpe. Pedig kétségenkivül Petőfi költeményének hatása alatt keletkezett Cannizzaronak ez a scala ritmicaja.annizzaronak még több költeményén észlelhető Petőfi befolyása. Egyébiránt nagy költők kezében ilyesmi jórészt csak ironikus játék, melylyel ők csak a versfaragókat és verslábgymnasticusokat akarják megijeszteni — körülbelől úgy, mint az a talpraesett védtelen ember az elhagyott erdőben, ki a reászegzett pisztolyt a zsivány kezéből hirtelen kiragadva megfordítván a nyelet. Petőfi is csupa csak fűzfapoéta ál kritikusai számára irta („faragta“) az említett költeményt. Il rese. Tradotte da S. A. Como, coi tipi di Carlo Franchi Aprile 1880. A 12 róta, 20 lapra terjedő füzet két hóval megelőzte az I. alatt említett Petőfianumot; csak 100 példánkban létez s már ezért is bibliogr. curiosum. Csak hat kisebb verset tartalmaz, mely egészben jobban van választva, mint fordítva. Benne van a „Szerelem gyöngyei” gyöngye is : Se il Signor mi dicesse: 0 figlio mio, Scegli la morte che vorrai morir.. . „Ha az isten ekkép szólna hozzám.“ Petőfinek talán nincs költeménye, melynek compositiója tökéletesebb volna: a legtisztább aranymetszettel vág az egyik vágy a másikba: a földi (szerelem) az égibe (szabadság). Előbbi, Schopenhauernek a világot meghódította bölcselmi terminológiájával kifejezve, a bejahung;az utób bi: a Verneinung des willens zum leben. A bejahung extensive hatalmasabb (5 stropba), mig a Verneinung intensive az (3 stropha), az emberi szív, e legrejtélyesebb darabocska hús, vágyainak positív és negatív sarka ez . . . erről az egyetlen, csak 8 szakaszra terjedő költeményecskéről egész kötetet lehetne írni. „Traduzioni de poco conto“-nak („azaz csekély értékűeknek”) nevezi Ambrosoli fordításait egyik olasz barátom levele ítél, mely nekem igen szigorúnak tetszik. Egyébiránt igen örvendetes tény, hogy Petőfink, kinek tiszteletére kizárólagosan szentelve csak 9 hóval azelőtt jelent meg egy külön füzet (Cassone-é), most már újból önálló művecske tárgya. Ez az olasz irodalomban eddigelé az ötödik renddel hasonló mű. (A többiről más alkalommal.) III. Poesie di Giuaeppe de Spuches. Edizione accresciuta e ricorreta. Palermo, Tipogr: di Pietro Montaiua & C. 1880. A 4 lapra terjedő előszó 1. év április 30-tól van keltezve. Az 544 széles 8. rétű lapra terjedő vaskos kötet a híres tudós szerző (a Palermói Tud. Akadémia elnök De Spuches Galati herczeg) „Poesie“ ez. régibb gyűjteményének második bővített és javított kiadása. Örömmel leljük benne (53—64.) szerzőnek gyönyörű Petőfi fordításait, melyben csak azt az egyet lehe sajnálni, hogy oly kevés. Mindkét darab m ii legsikerültebb költeményei közzé tartozik, (A felhők. Hegyen ülök). Utóbbi ie(először a Koszorúban id. h. jelent meg, kisebb sajtóhibákkal). Íme tehát rövid néhány hét alatt a 620, hazájában három nevezetes bibliogr. n .irat az itáliai Petőfi-irodalomból. Enn."így még olasz Shakespeare irodalom se lehet szaporább, ez idő szerint. Beszterczén (Érd.) 1880. julius havában. Melisi Hugó. Ambrosoli Solone. Lei Poesie di Alessandro Petőfi (sic 1)*) poéta Unghe*i siókban se. LA Nel Ciel Nou Un Vei; Pel Gran Plan Non Un Can •) Példányomban a szerző magazintár kijavította Petőfit Petőfire. Az olasz typográpiákban tudvalevőleg nincsen ő , valamint a fra A vallás és közoktatásügyi minisztérium kezelése alatt álló alapok és ványok ellenőrzésére a — a „B. C.“ értesülése szerint — egy tizenöt tagú bizottságot nevezett ki , egyidejűleg e bizottság hatáskörét, valamint működési módját is megállapította. A terjedelmes legfájóbb elhatározás a hivatalos lap egyik legközelebbi számában meg fog jelenni. Az első kilépés a Gladstone kormányból megtörtént. A kilépő, lord Landsdownes, az egyik legtekintélyesebb angol whigcsalád tagja, s államtitkár volt. Mért lép ki, mert nem ért egyet a kormány izlandi törvényjavaslatával, mely egyaránt sújtja ez engedékeny s a makacs birtokost, s mintegy jutalmat biztosít a bérlőnek, ki a bérletet nem fizeti rendesen. Egy másik ír földbirtokos, lord Listowell is lemondott a kormány által reáruházott udvari méltóságról. Az osztrák államvasúttársaság ismét egy új tervével lepte meg a világot. Mint hírlik, ajánlatot tett a magyar kormánynak, miszerint kész összes magyarországi vonalainak eladása iránt kormányunkkal alkuba bocsátkozni. E felszólításba nem is tétetett hivatalosan, de mindenesetre oly alakban, hogy egyrészt az alkudozások csakugyan minden pillanatban megkezdődhetnének, másrészt, hogy ha az ajánlat el nem fogadtatik is, semmiféle cáfolatra szükség nem lnne. Hogy az osztrák államvasúttársaság komolyan venné az ajánlatot, alig lehet elhinni, mert nem tehető fel, hogy 1880 kilométernyi összes vonalaiból hajlandó volna csaknem 1000 kilométert (a magyarországi vonalrész) kezeiből kibocsátani és ekkér csak az északi forgalomra szorítkozni. Indokolva látszhatnék ugyan ez az által, hogy a más vasútvonalak által támasztott s mindinkább növekvő verseny és a magyar érdekeknek előtérbe nyomulása következtében az osztrák államvasúttársaság magyar vonalainak jövedelmezőségét mindinkább csökkenni látja s igy jó idején akar visszahúzódni, mig helyzete a magyar kormánynyal szemben még rosszabbá nem válik. Lehetséges-e az is, hogy a közlekedésügyi miniszter határozata, a tiszavidéki vasút és Budapest között új összeköttetést létesíteni, bízta reá, hogy most a martyr-szerepet vegye fel, s megmutassa a világnak, miként bánA berlini konferenczia határozatai és a franczia kormánynak a görög kérdésben elfoglalt korábbi álláspontja nagy mértékben nyugtalanítják a franczia közvéleményt. A Journal des Debats kérve inti Törkor szágot, hogy fogadja el a konferenczia határozatait, s utal azon veszélyekre, melyek ellenkező esetben fenyegetik. — „Ha Törökország — így ír e lap — ellenszegülése által megszegi a berlini szerződést, melyen a konferenczia határozatai alapulnak, a bulgárok nem késnének szintén azt megsérteni. Oroszország a jogosság némi szikével karolhatná fel korábbi terveit Bulgáriát illetőleg, mely ezen esetben nagyon közel jutna Konstantinápolyhoz. És még ez nem minden. Mert míg Oroszország Filippopolban működnek, Ausztria- Magyarország csapatait valószínűleg Szalonik felé irányozná. A lázadás Maczedoniában kitűnő ürügyet szolgáltatna neki arra, hogy a tenger felé előrenyomuljon. Janina kétségkívül értékes város Törökországig nézve, de váljon párhuzamba tehető-e Szalonikkal ? mely legkiválóbb kereskedelmi és stratégiai támpontok egyike. Ne gyújtson meg tehát a porta saját kezével oly tüzet, mely elsősorban magát Törökországot hamvasztaná el. EGY TANINTÉZET ÜGYÉBEN. (Simon Péter n.-szebeni államgymnásumi tanárnak jelentése és reformjavaslata a n.-szebeni zárdabeli leányiskolákat illetőleg.) (Folytatás.) Mindenütt, de leginkább a nevelés és oktatás terén igaznak bizonyul be emez ismeretes mondat: verba movent, exempla trabunt, az Orsolyaszüzek nevelő- és tanintézetében levő vagy oda bejáró leányok vallásunk és erkölcsünk tanait nemcsak oktatás, hanem példa és gyakorlat útján sajátítják el, azokba mintegy beleélik magukat s ekként nem mulasztanak semmit el az áldott apácza tanítónők, hogy gyermekeinkből csakugyan vallásos és jó erkölcsű családtagok. Anyák, tanító- és nevelőnők váljanak. A mi azonban a czél elérését is kérdésessé tehetné, az ft. Horn Károly a gyóntató- és igazgatónak hibás eljárása, túlzása, a fősulynak általa külsőségekre való fektetése stb. s itt különösen a neveldében lakó leányokat tartom szem előtt. A legvallásosabb ember is bizonyára túlzásnak tartja, hogy nem csak nagy leánykák, de 7—8 éves gyermekek is naponta 14—17-szer imádkozzanak, mégpedig a rendes imákon kívül olvasót mondjanak, hitániákat recitáljanak stb. Ilyesmi által az imádság megszűnik imádságnak lenni: a gyermekek mozgatják nyelveik és ajkaikat, de eszük, lelkük egészen máshol jár. Azt is károsnak hiszem, hogy oly gyermekek 3 napig és tovább tartó szent gyakorlatokat tartsanak, hol még beszélniök sem szabad a hosszú idő alatt! Képes-e ily gyermek ilyen hosszú időn át elmélkedni ? Lehetetlen ! Ez szellemi o n a na és vagy az ellenkezőjét szüli annak, ami általa czéloztatik, vagy pedig nagyra növeli az igaz vallásosság fattyú hajtásait: az álszenteskedést, babonát, mysticus érzelgősséget s ilyesmiket. Bármily komolyan vesszük is a vallás-erkölcsi nevelést, ez sehogy sem kívánja miszerint addig térdepeltessük a gyermeket, hogy térde előbb feltörjék, később megkérgesedjék. Ez Horn Károly igazgtósága előtt nem volt igy, s ő azáltal is veszélyezteti azon üdvös tanokat, melyek ő általa elmondatnak, hogy egyik s másik növendékét belevonja kicsinyes ármánykodásaiba, leselkedik utánok, hallgatózik az ajtók előtt, s ekként példája által rontja le azt mit az apáczák szóval és példával, ő pedig tanítása által épitett a gyermekek sziveiben. A tanítást magát illetőleg a legnagyobb bajnak kell feltüntetnem azt, hogy a leánykák szerfölött sokat tanulnak könyv nékül, és igen kevés gond fordíttatik arra, hogy a leczke fölött gondolkozzanak, ítéljenek, azt meg és átértsék. Így az emlékező tehetség az ítélő erő rovására egyoldalúlag kifejlődik, a növendék sem gondolkozás, sem kifejezésben önállóságra nem tehet szert. Ez áll általában, néha van mégis egy-egy apácza tanítónő, ki ritka tapintattal eltalálja itten is a kellő középutat. E bajnak egyik fő okát éppen abban találom, hogy a legtöbb tanítónő a megkívántató előkészület nélkül lépett a tanítási pályára, minek folytán nála is hiányzik az önállóság, agy legkényelmesebb reá nézve, ha a leányka a felhagyott leczkót szóról szóra elmondja. Egyesekből lesz a család, családokból lesz a nemzet, a nemzet alkotja ez államot; család, nemzet, állam valódi érdeke azonos. S mivel ezek is, az egyház is boldogságunkat czélozzák, — ha ezt mindegyik maga — természete — szabta hatáskörében törekszik eszközölni, és túlkapásoktól őrizkedik — köztük sem létezhet komoly érdekkülönbség. Gyermekeink mindháromnak lévén tagjai, az iskola köteles azoknak nevelése és oktatásánál mindháromnak az érdekét — mely lényegében azonos — tekintbe venni, s ekként a nemzet vagy az á 1- 1 a m is tart igényeket az iskolához. Nemzetünk, államunk — már önfelartási ösztönénél fogva, jövője biztosit czéljából — az iskolától magya. nemzeti nevelést, hazafias szellemet kell hogy követjen. Horn a csírázni kezdett magyar nemzeti nevelést a reá bizott intézetben megölte, abról a hazafias szellemet régnen száműzte. Mielőtt ezt tényekkel bizonyítanám be, és lefesteném növeldénk és iskolánk képét e tekintetben, bátorkodom egyes vonásokban megírni azt, hogy mit értek én magyar nemzeti nevelés alatt, melynek eredménye a magyar nemzeti művelődés. Növelni annyi, mint a növendék természeti képességeit és erőit összhangzólag kifejteni. Ha ezt úgy eszközöljük, hogy a növendék nemzetisége, s államiságával járó sajátságai nemcsak el ne mosódjanak, hanem épen tisztulva és nemesedve kifejlődhessenek, akkor részesül a növendék nemzeti nevelésben. Oly államban, melyben csak egy néptörzs lakik, a nemzeti nevelés nem jár nagy nehézségekkel, s ott a nemzeti növelés egészen azonos az államival; oly államban ellenben, hol csak egy államalkotó nemzet van ugyan, de amely mellett más népek vagy néptöredékek is laknak, a nemzeti növelés vagyis inkább az állami növelésnek nem az egyes néptársak sajátságait kell különösen szem előtt tartania, mert minél inkább fejlődnek ki ezek, annál könnyebben szétporlik az egész, az állam s az egyes népek államalkotó nemzetté akarnak válni, az az eddigi államuktól elszakadni, ellenkezőleg szükséges, hogy a nemzeti nevelés amaz egy államalkotó nemzet sajátságait s az egésznek t. i. az államnak érdekét vegye különös figyelembe, a többiekéit pedig csak annyiban a mennyiben az állam és államalkotó nemzet érdekével összeférnek, megszoktatnia kell a nemzeti nevelésnek ama többiek gyermekeit arra, hogy az állam alárendelt tagjainak tekinték törzseiket, s annak érdekeit többre becsüljék saját nemzetiségök érdekeinél. Csak ily értelemben vett nemzeti növelés lehet hazánkban az állam üdvére, s ily magyar nemzeti növelés azonos a magyar állami növeléssel. Különleges czélja a magyar nemzeti vagy állami nevelésnek: oda törekedni, hogy a növendékből a magyar hazát, a magyar nemzetet s az — ez — alkotta magyar államot szeretni s azért áldozni képes honfi illetőleg honleány váljék; s részletezve a czélt: hódolat és hűség a törvényes, koronás magyar király iránt, tiszteletben tartása az ország alkotmánya és törvényeinek ; tetterős honszeretet; ragaszkodás a nemzet nyelve és szokásaihoz; kifejtése a nemzeti jó tulajdonoknak vagy erényeknek, s nemzeti hibák vagy rész tulajdonok átváltoztatása erények vagy jó tulajdonokká, megszerettetése a magyar nemzetnek s államnak az idegen ajkúak által, kik annak szintén tagjai, megkedvel-