Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)
1881-01-14 / 10. szám
,a Tővek megtetszett a szép pirosra perelt nagyobbik sertés, s rá fogta, hogy ő Idonképen azt vette meg. De a tulajmot nem bírta kiforgatni az eszéből, az együttes tor helyett pör lett az Eból A vevő megharagudott, s utolkisebbiket is visszaküldte, de az nT nem fogadta el. A bíróság azt hogy ha a kisebbik volt az övé éleaz legyen az övé halálában is. l.iinn hogy eshetett e sok hercze-hurcza VSÍ°M e'*6 falat “ írta kolbász 7 Szász Béla egyetemi tanárk int — lemondott a városi tiszt, fő iAffozóségrol_SLisérlet a* Edison-féle lámivwftl Edison világitó próbát tartott in. P. Mán lakóhelyén, Menlo Parkban. A r° áronés jelen volt a Lord-mayor, a vák I tanácso8 számos kitűnő egyénisége íi° * York városának. Az ünnep czélja ter- i számítás volt, a mennyiben az «o. elektrom - világi taztársaság ez által akarta a new-yorki tanácstól nyerni az kl Azi, hogy vezetékeit az utczákon át egg,K.9. Az érdemes notabilitások te- STibm akartak győződni a sikerről sahí beikkel. Menló-Park 300 lámpa ál- 1 / nappali fényben úszott, s az elektromos világ fényének izzó fehér színét sárga kövek mérsékelték. Edison részletesen megmagyarázta vendégeinek az egész berendezést, a természetesen a kérdés pénz (idTi oldalát is, kijelentvén, hogy az elektroni fény-amely 3000 gyertyafóDy°ek felel meg, csak 1.50 dollárba kerül, holott a jelenleg alkalmazott gáz ugyanolyan vizsga 2.25 dolár. Végül kedélyes lakoma volt, amelyen a világítás haladása felett exelemes toaartokat mondottak. — Stefánia kir. herczegné magyar társalgónője. Stefánia belga kir. hercegnő megkérte nővérét, Coburg Fülöpné herczegasszonyt, ajánljon neki egy, a magyar nyelvben elméletileg és gyakorlatilag alkalmas kisasszonyt. A herczegasszony, mint egy kőnyomatú lap jelenti, Stettina Hana kisasszonyt, a m. kir. állami polgári tanitónőképző intézet jeles tanárnőjét Ajánlotta Stefánia hgnő magyar társalgónőjének.— Egy orvvadász borzasztó halála. Szarvaskőről (Sopron megye) Írják a következő majdnem hihetetlen esetet: Kucsinics Mihály szarvaskői napszámos fácánra vadászott Esterházy herczeg Büdös - kút mellett fekvő Hartl nevű vadászkerületében. Az uradalmi vadász csakhamar ráakadt a vadorzóra. Kucsenics futásnak eredt. Nem szaladt azonban 10 lépésnyire, midőn egy golyó leterítette. Nem törődött a kapott sebbel, felugrott, midőn a második golyótól találva összerogyott. Ez december 2- én, karácsony második napján történt. A szerencsétlen, ki valószínűleg azért, hogy jobban szaladhasson, mezítláb volt, minden táplálék nélkül, a legnagyobb fájdalmaktól gyötörve feküdt ugyanazon helyen, deczember 29-én d. u. 4 órakor is, tehát három napig és 13 óráig. Az utolsó napon egy bokorban elrejtőzve találta meg őt egy büdöskuti lakos. Kucsevin abbaszélte, hogy a vadász naponként megnézte, hogy él e még, és ez alkalommal a vadorzó többször kérte, hogy segítsen rajta vagy lőjje agyon és szabadítsa meg kínjaitól. De hiába volt minden kérelme, Kucsenicset Szarvaskőre vitték, miután azonban földhöz ragadt szegény ember volt és így a szükséges táplálékot sem vehette volna meg, a kismartoni kórházba szállították, hol e hó 7 én meghalt. Egy viselme özvegyet és négy kis gyermeket hagyott hátra. A hatóság, daczára ez embertelen eljárásnak, még nem indította meg a vizsgálatot. — Merénylet egy városkapitány •len.Fehértemplom városkapitánya, Gläser Viktor, e hó 7-én este majdnem áldozata lett hivatalbuzgóságának. Este hazatérve, három tolvajt látott ólálkodni. Gläser gyanítva azt, hogy a tolvajok az élét valamely betörésre vagy tolvajlásra kívánják fölhasználni, de mert a nevezett három egyénnek a városban tartózkodás különben is szigorúan tiltva van, megállította őket. Alig történt ez, máris késeik után nyúltak a gonoszok és Gläserre rohantak. E pillanatban jött Thodorovics hordár, kinél azonban sem bot, sem másnemű fegyver nem volt és csupán saját erejében bízva, a városkapitány védelmezéséhez fogott. A küzködés oly stádiumba lépett, hogy Gläser kapitány saját védelmére kénytelen volt kardot húzni és magát Lazán tolvaj bot- és kés fegyverei ellen azzal védelmezni. Miután pedig Lazán kapitány többszöri felszólítására sem adta meg magát, sőt botjával folytonosan hadonázott és késével iparkodott Gläser közelébe jutni és őt megszűrni, kénytelen volt a kapitány kardját használni. Erre Lazán se vette tréfára a dolgot és futásnak eredt. Gläser azonban biztosítani és így elfogni akarta e gonosz embert, ki Krusicz felé indult. Gläser utána futott és így mine a szomszédban levő városházáról az ott őrségen levő 3 rendőr segélyre érkezett, épen jókor érkeztek meg, mert Gläser kapitány már ki volt merülve. A segély meg■évén, a rendőrök Lazán lefegyverezéséker láttak; ez nem ment oly könnyen, mert botjával és késével a közelébe jövőket halállal fenyegette. Hosszú erőlködés után mégis sikerült őt egy másik kardcsapással a földre teríteni és a rendőrség börtönébe vezetni. Kését másnap találták meg. Sebei, melyeket a küzdelemben kapott, könnyebb természetűek és hihetőleg nehény nap alatt kigyógyulnak. A másik kétfő nyomozása azonnal megindittatott. Lamár 18 évet ült a börtönben gyilkosé és több rendbeli rablás bűne miatt. — Égő ember. Budapesten, a soroksári utcza 3. számu házban Fried József Pálinkamérő Szász Istvánlipvó szentmiklósi ezülletésű 35 éves szolgáját 4 üveg szeszszel Tanárlóihoz küldte. Midőn Szusz az Esterházy-ég muzeum utcza sarkára ért, a jégen»elette mind a négy üveg eltört. Szusz, ■inek kerét különben az eltört üvegdara— Rácot Adolf rajza — A mult September hóban kénytelen r****» nexei KUionoen az elort uveguai*- ------ . Ők is megsebezték, a gazdájának okozott voltam Párisban maradni, több ok me kárt kevesbíteni akarta az által, hogy a szomszéd házból kölcsön kért körülbelül 10 literes üvegbe a szeszt, melyhez még hozzáférhetett, felfogta. Nemsokára a helyszínére érkezett Minegeni Ferencz bolognai születésű napszámos egy pléhedénynyel és a kifolyt szeszből ő is merített. Midőn már nem volt többé mit menteni, Minegni gyufát vett elő s a földön szétterült részt meggyujtotta. Szuszt, kit a szétömlő szesz teljesen elárasztott, a tűz közelében maradt, mire a meggyuladt szesz csakhamar lángba borította őt magát is. a szerencsétlen a rémitő fájdalmak következtében irtóztató jajveszéklésben tört ki és segélyért kiáltott, mit a 338. sz. rend biztos meghallván, odasietett, Szuszt pokróczokkal lebontotta, s igy a tüzet elfojtotta. Szusz a Rókua-kórházba szállittatott, hol dr. Lumniczer azonnal gyógykezelés alá vette. A szegény ember sebei borzasztók és habár ez idő szerint magánál van is, a kezelő orvos véleménye szerint élete meg nem menthető s perczei megszámlálván Minegni, kinek oktalan vigyázatlansága e nagy szerencsétlenséget előidézte, a józsefvárosi alkapitánysághoz kisértetett és letartóztatott, miután beismerte, hogy a szeszt ő gyújtotta meg, bár — téve hozzá — nem rosz szándékból, hanem csupán azért, hogy az, ami a földön maradt, s ő el nem vihette, másé se legyen. Minegnit átadják a királyi ügyészségnek. — Két olasz miniszterről két apróságot közölnek az olasz lapok. Cairoli, az olasz miniszterelnök, ki most az olasz királyi párt sziciliai útjában kíséri, Palermóban a királyi palotába szállásoltatott el, még pedig ugyanabba a szobába, melyben 1860 ban mint sebesült Garibaldianus önkénytes feküdt. Furcsa véletlen. — Crispi ex miniszterről pedig ezt jegyzik fel, hogy elveszítette négy gyémánt gombját, s abban a hiszemben, hogy azokat szobaleánya lopta el, elfogatta azt. Időközben megkerültek a gombok, s most a szobaleány elégtételt követel urától a szégyenért, mely öt az elfogatás által érte. — Menyegző az angol udvarnál. A .National Zeitung* Írja, hogy az angol parliamenthez legközelebb előterjesztést nyújtanak be, mely a hessen darmstadti nagyherczegnek sógornőjével, Beatrix hercegnővel, az angol királyné legfiatalabb leányával kötendő házasságára vonatkozik. — Nagy tűz Berlinben. Tűz ütött ki e hó 8-án Berlinben azon törzskari laktanyában, ahol Moltke gróf is lakik. A részben ujca épített nagyszerű laktanya a Königs-téren van, hol a győzelmi oszlop áll. A tűz az törzskar könyvkötő osztályában ütött ki s esti 10 óra után volt, midőn észrevették az épületben levő tűzjelzővel rögtön vészjest adtak s pár pillanat múlva két század tűzoltó két gőzszivattyuval termett a helyszínen. Midőn a tűzoltóság megérkezett, az épület közepéből hatalmas lángoszlop tört fel, teljesen megvilágítva a roppant kaszárnyát. A tűzoltóság mindazonáltal csak nehezen férhetett a vész tulajdonképeni helyéhez, mely a mellékutcza felé volt. Azt a szobát, hol Moltke lakik, a lángok nem érték, s az ősz tábornok lakásában maradt. Az ablakokból csomószámra dobálták ki az okmányokat és földabroszokat. A két gőzszivattyú szakadatlanul működött s daczára annak csak egy óra múlva lehetett észrevenni, hogy a lángok bizonyos helyen pontosulnak össze, de a pusztító elem itt aztán annál hevesebben dühöngött. 12 órakor megjelent a trónörökös is, Moltke lakásába ment, s innen a tábornagygyal együtt a tűzhöz. Midőn a trónörökös eltávozott, Moltke is a Königsplatzra ment, hogy onnan a tüzet szemlélhesse. Daczára a késő éji óráknak , magát a császárt is felköltötték s tudatták vele a szerencsétlenséget. Vilmos császárnak első kérdése az volt, hogy van Moltke ? S midőn kérdésére megnyugtató választ kapott, megparancsolta, hogy Moltke számára a királyi palotában rögtön szobát rendezzenek be. A tábornagy azonban—köszönettel — nem fogadta el az ajánlatot, s bár az oltás reggelig tartott, szobájában maradt. Bismarck is, ki még íróasztalánál ült, midőn a tüzet jelentették neki, azonnal Moltke után kérdezősködött. S midőn megnyugtatták, hirszerint a következőket mondta:Nem megyek a tűzhöz, mert még részemenként kapcsolatba hoznák Berlinbe való jövetelemmel.“ A tűz a könyvkötő műhelyben ütött ki, innen egy szobába terjedt el, s így tört ki a szabadba. A tűz által az említett helyiségek s az archívum egy része teljesen elpusztult, a nagymennyiségű víz pedig, melyet a fecskendőkből löveltek, Moltkának a második emeleten levő szobáiban is kárt okozott. Hogy mi módon keletkezett a tűz, arról e pillanatban még semmit sem tudnak. Másnap délután Vilmos császár, a császárné, a herczegek és a hadügyminiszter megjelentek a tűz színhelyén.A császár és császárné személyesen tudakozódtak Moltke hegyléte felől. A közönség közt az a hir terjedt el, hogy roppant számu okmányok és tervek estek a tűznek áldozatul. S a laktanya előtt nagy rakásokban fekvő félig elégett, vagy a víz által tönkretett adók csak erősíteni látszottak e hírt. A „Deutsche Montagsblatt“ azonban illetőkés” helyről kapott értesítés után írja, hogy Moltke a császárnak azon megnyugtató jelentést tette, fajkép a megejtett vizsgálat szerint a tűz nem okozott jelentékeny kárt, főleg azért, mert lehetetlenség volt másként tennem. És kit pillantok meg legelőbb az utczán, amint Brébant kávéházába bemegyen? Egy jó barátomat ki nyolcz nap előtt azt mondá, hogy nemsokára több időre faluzni megyen. — Kedves barátom, mondá, te egy rendkívül boldog embert látsz magad előtt. Meguntam már az oly vidéket, melyről Csak mondják, hogy az ember szabadban van, mint: Bougival, és Argenteuil; igazi szabad mezőről kezdtem álmodozni, nagy erdő alatt, valódi falusi emberekkel: ott lenne egy kis házikóm, hol minden vadászat nélkül (nem vagyok vadász) beszerezhetném a nyulat, fogolyvadarat, szalonkát, s más vadat, melyekért annyira bolondulok. Nos, egy ilyen helyre akadtam, a oda megyek. Párisban akadni egy emberre, ki oly szilárdan meg van győződve boldogsága felől. Ez aztán meglepetés! — Istenem, hát mi történt veled? S elbeszélte a következő kalandot: Barátom alig helyezkedett el a sűrü bokrok közé rejtett házikóba, így szólt magában : — Isten, ki maga a főbölcsesség, végtelen sok mindent rendelt az ember táplálkozására. Zöld borsót ád áprilban, spárgát májusban, zöld paszulyt júniusban , minthogy tudta, hogy 12 hónapi táplálkozás marha, bárány, és borjú húsból, mégis igen egyhangú dolog volna: teremtette a szőrös, és tollas vadat, hogy az ember kissé változtasson az étrenden. Tehát a gondviselést áldva, elküldöm szakácsnéműt, hogy kerítsen nekem nyúl, vagy fogolymadár hullát, mit alku nélkül megveszek, csakhogy kedvemre élhessek. Ez okoskodás logikája kifogástalan volt, ám azért a szakácsnő két óra múlva mégis e szavakkal tért vissza: — Uram nincs semmi, semmi. — Hogyan, semmi? Nincs vad? — Egy csepp se, uram. — Ily völgyes, erdős helyen? Hisz’ amióta itt vagyok, reggeltől estig pufogtatást hallok ! A vidéki lap is csak egy vadászról azt állítja, hogy ezereket lőtt az évad megnyílta óta . . . Hát hova lett mindez ? — Ajándékba adták. — Mint Ruy-Blasban, ám legyen, de ez csak egy része lehet; hát a többi ? — A többit a halléba küldték. — Párisba? — Oda, Uram. — Tehát, ha én Páristól 80 mértföldnyire fáczánt akarok enni, a párisi Halléba küldjék utána ? — Nem, van egy más mód. S itt a szakácsné lesüti a szemeit. — S melyik az a mód? — Remélem, nem haragszik meg, Uram...Csak ismételni fogom azt, amit nekem is mások mondtak: ha az ember itt vadat akar enni, csak egy utón jut hozzá, föltéve, hogy nem vadász, és vadász barátja sincs; t. i. beszél az ember. . — Kivel? — A vórvadászszal. . . , Barátom kék lett a méregtől. — Sohal — kiáltá — soha! — Amint akarja, uram. Nekem mindegy ; én úgy sem állhatom a vadat. De önre nézve, ki él-hal utána, bizonyára nagy nélkülözés lesz . . . Mit adjak föl ma délben? — Cotelettet. — Már nincs, a mészárszék be van zárva. — Tehát egy emelettet, aztán ördög vigye a mezei életet! Másnap reggel barátom korán fölkelt, határozata szilárd volt. — Ha az ember vadász kell hogy legyen, hogy egy fürjet ehesssek: jó, hát vadász leszek ! S három nap múlva kezében volt a szabályszerű vadászengedély. De egy gondolat egyszerre lehűtötte lelkesedését: — Hol vadásszak ? Fölkereste a műltet. — Uram, szólt, szeretném tudni, hogy mely völgyek, és erdők vehetők igénybe egy szerény vadász által, kinek minden szándéka az, hogy olykor egy-egy nyalzombot ehessék? A maire komoly arczot öltött: — Ismeri ön X. urat? — Soha se láttam. — Hát Z. urat? — Nincs szerencsém. — Ez esetben uram, térjen szépen haza, mert az egész területet ezek bérelték ki. Különben kedves, szeretetreméltó emberek. Ha megismerkednek velök, bizonyára társaságukba fogadnák. Ha nem ismeri őket, ez már baj. — Hogyan, ön nem tud valahol egy kis völgyfenéket, egy talpalatnyi erdőt ? — Várjon csak . . . — Az ön életemet menti meg! — Három raértföldre innen . . . — Három raértföldre ? . . — Három rövid mértföldre van egy erdőm, s két völgyem, csakhogy . . . — Csakhogy? — Figyelmeztetem önt, hogy az erdő és völgyek más vadászterülethez vannak beosztva, melyet hasonlag kibéreltek — A mi azt teszi, hogy ? . . . — Hogy a mig területemen marad, biztos lehet; de ha észreveszik, hogy fegyveresen a szomszédba lép, beperelik. — De ha az ön területére akarok menni, csak keresztül kell mennem a másokén ! — Ez az ön dolga! Barátomnak ez elég volt. Huszonnégy óra múlva oda hagyta a falusi életet , visszatért Páriába, s mihelyt megérkezett, első dolga volt, hogy egy adag kifogástalan fáciánsültet rendeljen. Ez a kis kaland nem menti, de érthetővé teszi az orvadászatot. Megmagyarázza egyikét annak a két fő oknak, amik lehetővé teszik, hogy az orvadászat minden felügyelet mellett is virágozzék. Az ővvadász első bűntársa: az egész világ; t. i. azok, kik vidéken lakva, vadat akarnak enni a nélkül, hogy maguk vadásznának, mint barátom. Második bűntárs: a párisi nagy vendéglős. E fölfedezésért bizonyára megharagszik Brebant és a többi. De az igazság minden előtti Az ember bizonyos lehet benne, hogy a vadászat megnyitása előtt és bezárása után jóval mindig kap vadat a nagy vendéglőkben. Hála az őrvadászoknak ! S minthogy az ember könnyen elárulhatná, s bajba keverhetné magát, bizonyos titokzatos nyelvet használ a vendéglős és törzsvendég, mint a szabadkőművesek. A törzsvendég belép, leül, hívja a vendéglőst, s szól: — Van valami apró állatja ? (Lefordítva : van fürje, fügemadara, pacsirtája, stb ?) Vagy pedig: — Van-e házi galambja? (Lefordítva : van-e fogoly, fájd, szalonka stb?) A vendéglős mosolyogva int egyet a szemével, s néhány percz múlva ott párolog a tiltott madár. Ha mar tekintetbe vesszük az orvadászok e két hatalmas pártfogóját, az egész világot, s a nagy vendéglősöket, átláthatjuk, hogy ezeket egy könnyen megingatni nem lehet ! Mikor az ember az orvadászt foglalkozáson kívül látja, azt hinné róla, hogy egyszerű, békés, parasztember, ki egy gyutacsot se képes elsütni. Fegyvere egy öreg flinta, melybe a lehető legkisebb töltést teszi, hogy annál gyöngébbet szóljon. Kutyája, egy különös, bozontos eb, szintén úgy van betanítva, hogy gazdáját ne felötlő csaholással, hanem csak szakgatott vakintással értesítse. Kutyája után legelső és legjobb segítségei : neje és gyermeke. Mert az őrvadász rendesen nős ember. A nő hálót köt, a fiú atyját kiséri, fákra mászik, szóval: járja az őrvadászat tanfolyamát. E triót a vevő gyakran nemcsak saját érdekében segíti, hanem azért is, — hogy mint ujonczot — a vadászat titkaiba bevezessék. Az ilyenre nézve az őrvadász valóságos kalauz, ki őt a jó leshelyekre vezeti. Ma az őrvadászat valóságos titkos kereskedő-társaságot képez Francziaországban. Ez látja el a Halleokat; meg vannak ügynökeik, könyveik s osztalékuk. Sőt még levéltára is van: ebben előfordul minden felügyelőnek és csősznek gondosan kidolgozott életrajza. Ez nagyon éber, az hanyag, amaz szereti az italt. Ezenkívül valóságos titkos társulatot alakítottak maguk között. Jaj az árulónak! Meg van külön törvényük és becsületük. Egypár befejező szó fogalmat ad róla. A múlt télen egy tíz éves fiú szaladt előttem mezítláb, nem törődve a hideggel. Egyedül látván őt, mindjárt átláttam a helyzetet. — Hol van apád ? hordám. — Fogva a jövő nyárig a városban ! — felelt, nem is sütve le szemeit. — Tehát mégis megfogták. A gyermek fölegyenesedett, a büszkén felelt : — Óh uram, nem fogták volna el, ha nem lenne árulás a dologban ! De két pásztor esküdt ellene; rálestek, s észrevétlenül megrohanták. Az eféle nem játék, ez nincs a maga rendjén! Mit tegyünk e tíz éves gyermek törvénymagyarázatához? S mit várjunk attól a nemzedéktől, mely a törvényekkel nyílt harczban nő fel, s épp azok részéről nyer támogatást, kiknek az volna érdekük, hogy a törvényt mindenki tiszteletben tartsa ? Tassai G ála adalékául szolgált s megnyugtató adatokat tár fel. Gazdasági tanügyünk 1874. óta hármas irányban fejlesztetett: a) tudományosabb irány egy főtanodában; b) elméleti és gyakorlati oktatás egyensúlyban négy tanintézetben; és c) különösen gyakorlati képzés pedig kettőben. — Ez volt kiindulási alapunk. Tanodáink ma két főcsoportba oszthatók: államiak és az állami segélyzés útján fentartott testületiek. Amazok közé a magyaróvári, keszthelyi, debreczeni és kolozs-monostori gazd.akadémia, a kassai gazd. tanintézet s a debreczeni és liptó-ujvári földmives-iskola tartozik. Emezek közé pedig: a nagy-szt.miklósi (a Nákó-család alapítványaiból), a beszterczei, medgyesi és földvári földmives-iskolák sorozandók. A jelentés részletesen ismerteti ez után 1. a magyar-óvári gazd.akadémia szervezetét, tan- és vizsgarendjét; 2. a gazdasági tanintézetek szervezetes és fegyelmi rendszabályait, tankörét, ösztöndíjait, oktatási tud. módszerét, tanerőit, költségvetését, 3. a földmives iskolák tanmódját, tárgykörét, vizsgálatrendjét és személyzetét, s végre a földmives iskolák hasonnemű adatait. Tanerők száma 18 , 188- ban M.-óváron 16, Keszthelyen 11, Debreczenben 10, K. Monostoron 14, Kassán 9, s a földmives iskolákban; Debreczenben 5, Lipótujváron 3, összesen tehát 78 szaktanár, a hallgatók száma pedig u. a. évben a nevezett helyeken : 210, 110, 54, 62, 34, 40, 28, összesen tehát 539 főnyi volt, s összevetve ezeket a mult évtized hasonló adataival: gazdasági művelődésünk mind a tanerők, mind a tanulók számában örvendetes és megnyugtató arányokban fejlődik és halad folyvást elődre. AZ ÖRVVADÁSZ. Kolozsvári piacz. — Csütörtök, decz. 13-án. — A gör. cath. hitüek uj éve miatt ma ismét gyönge vásárunk volt. A különböző piaczokon kevés behozatalt láttunk; vidékről mindenből oly kevés volt, hogy meg se kottyant. A fölvett árak következők: Buza heti. szerint: első minőségű 7 frt 50 — 70 kr; másodrendű 6 frt 50 kr; rozs 5 frt 80 kr; málé 3 frt 20 kr Iba 2 frt 10 kr. Sertés. A piaczra fölhajtatott m. e. 180 db; elkelt 70 db. A kövér párja 32—76 frt; soványé 12—21 frt; malaczé 5- 13 frt. Majorság. Egy pár pulyka 3 frt 80 kr. — 4 frt; liba 2 frt 80 kr — 3 frt; kappan 1 frt 30 kr; rucza 1 frt 20 kr; csirke 50—60 kr; kövér liba 3 frt 20 kr. Tojás 6 db; 10 kr. Fa pia cz. Gyönge behozatal mellett egy kis szekér fa 3 frt 50 kr; nagyobb 5 forint. Takarmány. A behozatal itt is feltűnően gyönge volt. Egy szekér széna 6— 8 frt; szalma 2—3 frt; egy pár zsúp 8 kr. Lisztek mm. szerint: 00 21 frt 50 kr; 0 20 frt 50 kr ; 1-es: 19 frt 50 kr; 2-ös: 18 frt 20 kr; 3-as: 15 frt 80 kr; 4 es: 13 frt 80 kr; 5-ös: 10 Irt 60 kr; dara 20 frt 50 kr; korpa 3 frt 70 ; dercze 4 frt 70 kr. Élelmi piacz. Marhahús kilója 48 krról 46 krra szállott; disznóhús 48 kr; zsír 80 kr; vékony szalonna 80 kr ; vastag új szalonna 72 kr. — Alma 20 1. 1 frt 10 kr; dió 1 frt 50 kr ; szilva 1 frt 50 kr; körtve 2 frt 40 kr. KÖZGAZDASÁG. Gazdasági szakoktatásunk fejlődése A gazdasági tanintézetek fejlődéséről dr. Kemény Gábor szakminiszter kimerítő jelentést adott ki, mely annak idején a költségvetés vonatkozó tételeinek indoka- Magyar kir. államvasutak. Az 1881. év folyamában a m. kir. államvasutak összes vonalain érvényes általános szállítási díjmérsékléseket tartalmazó jegyzékben foglalt kedvezmények az összekötő vasút állomásaira oly képen alkalmaztatnak, hogy azon viszonylatokban, melyekben a mérsékelt díjtétel kilométerenként meg van állapítva, tehát a jegyzék 2., 12., 30., 35., 37. és 39. tételeinél a f. év január 1-től való érvényességgel kiadott kilométermutató alapul vétele mellett kiszámított díjtételen, továbbá a kezelési illetéken és esetleg szállítási adón kivül hidvám illeték fejében 100 kilogramonkánt mindenkor még 2 kr. bankj. fog beszedetni. az alföld-fiumei, arad-körösvölgyi, első erdélyi és m. kir. államvasutak állomásairól teljes kocsirakományban Szegedre szállítandó mész, czement és kövek továbbítására 1881. évi január hó 1-én uj kivételes díjszabás lép életbe, melynek példányai a magyar kir. államvasutak díjszabási ügyosztályában kaphatók. Az alföld-fiumei vasút és a m. kir. államvasutak keleti vonala bizonyos állomásairól, továbbá az arad körösvölgyi és első erdélyi vasutak állomásairól és Aradról 1879. év augusztus 20-tól hason czikkekre vonatkozó kivételes díjszabások és pótlékai nevezett napon hatályon kivül helyeztetnek. 1881. január hó 1-től a volt tiszavidéki vasút a m. kir. államvasutak keleti vonalának, az első erdélyi, az arad temesvári, arad körösvölgyi, alföld-fiumei s magyar északkeleti vasút állomásain feladatott s Budapestre rendelt küldemények csak az esetben szállíttatnak az oszt. államvasut budapesti pályaudvarára, ha ezen pályaudvar a fuvarlevelén határozottan elő vanva, pályaudvar előírás nélkül feladott minden küldemény pedig a m. kir. államvasutak budapesti pályaudvarán kerül leadásra. A lisztipar tökéletesítése. A National Asssociation of British and Irish Millers f. évi május 10-ik a következő napján kiállítást rendez a londoni Agricultural Hall-ban, melyben szemlélhetővé lesznek téve a liszt előállítására vonatkozó különböző eljárások, mindenféle malomgépezetek a világ minden részéből, sőt működés közben is be lesznek mutatva a különböző lisztet előállító készülékek. Hogy mily nagy az érdeklődés világszerte ezen, a maga nemében páratlan kiállítás iránt, arra nézve felhozza „Millers Newspaper“, hogy eddigelé 559 pátenst kértek az őrlő gépezetben eszközölt különböző javításokra. Ezen számból az Egyesült Államokra 221, Nagy Brittaniára 103, a német birodalomra 69, Ausztria-Magyarországra 46, Belgiumra 31, Francziaországra 34, Kanadára 27, Olaszországra tíz, Új Dél-Walesre 5, Ceiloura 1, Spanyolországra 6, Norvégiára 2, Svédországra 1, Victoriára 2, s Indiára 1 esik. Ezen számokból látható, hogy mily rendkívüli igyekezetet fejtenek ki az életrevaló yankeok ezen nagy horderejű iparágnak lehető tökéletesítésére, amennyiben a kért patensek összes számának csaknem fele az Egyesült Államokra esik, a mi hazánkban — a lisztiparnak klassikus földjén, — Ausztriával együtt mindössze 46-ra megy az eszközölt szerkezeti javítások száma. A kiállítás egyébiránt szerfölött érdekesnek s a molnárokra nézve igen tanulságosnak ígérkezik. Az első erdélyi vasút részvényszelvényeinek az 1879. évi május 26-án tartott közgyűlésben elhatároztatott 50%nyi levonás a f. évi január jén esedékes részvényszelvénynyel véget érvén, a f. évi július 1 jétől esedékessé válandó részvényszelvények az állam által biztosított teljes 5 írttal ezüstben, darabonkint 28 kr bélyegilleték levonásával fognak beváltani. A bőr az ipar újabb haladásai folytán roppant nagy mennyiségben használtak fel. Az Egyesült Államok, melyek már iparosság tekintetében is egy színvonalon állanak a legelőrehaladottab európai államokkal, évenként 30 millió dollár értékű nyers bőrt importálnak. Ezen tényekkel szemben, hogy e roppant és folyton emelkedő bőrszükséglet lesz-e fedezhető mindig, s azt hisszük, hogy az emberi leleményességnek itt érdekes tere kínálkoznék olyan anyagnak feltalálására, mely a bőrt helyettesíteni alkalmas volna. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.*) Felhívás: Nagyságos Szász Béla egyetemi nyilvános rendes tanár úrhoz, a Kelet főmunkatársához, városi bizottsági taghoz, volt tiszteletbeli főjegyző úrhoz . A Kelet 9-ik száma közli, hogy gróf Esterházy főispán engem tiszteletbeli főjegyzőnek nevezett ki. E hírrel „kapcsolatban“ azt is megemlíti, hogy Szász Béla egyetemi tanár úr „ugyane díszes állásáról való lemondását a polgármesterhelyettesnek bejelentette.“ Szász Béla tanár úrnak ez elhatározását az „Ellenzék” is közli, annak indokául a városi jegyzői kar legutóbbi időben történt megszaporodását hozza fel. Mindkét lap híre összevág, mert az egyik kineveztetésemmel kapcsolatban említi fel a tanár úr lemondását, a másik ugyanazt a jegyzői kar megszaporodásával hozza összeköttetésbe. Minden cliquenek fegyvere a sugdosódás, ön pedig cliquehez tartozik. Okom van tehát hinni, hogy az idézett közlemények nem egyebek, mint eredményei a sugdosódásnak. Közzététetni a lapokban olyan híreket, melyeknek összefüggése homályos, s e homályt a társaséletben magyarázgatni, commentálni, s ez által valakinek egyéniségét compromittálni, jó hírnevét aláásni: oly fogás, melyet minden clique nagy haszonnal szokott önmagára nézve kizsákmányolni. Ezúttal, úgy látszik, én vagyok kiszemelve. Önök a Keletben közzétesznek egy ártatlannak látszó hírt. — Minden olvasó megkérdezi, hogy miért van kapcsolatban az ön lemondása az én kineveztetésemmel? — A feleletet önök nem a nyilvánosság terén adják meg, hanem elkezdenek rugdosódni. Elhíresztelik, hogy Szász Béla nem akar egy széket ülni Biasini Domokossal, így ássák alá a polgár jó hírét, anélkül, hogy az ember feleletre vonhatná önöket. Ily dolgot nem szokásom eltűrni sem öntől, sem mástól. Ennélfogva ezennel nyilvánosan szólitom fel önt, hogy lemondásának indokait hozza napfényre, hogy abban az esetben, ha csakugyan kineveztetésem lenne az indok, alkalmam nyíljék e sértésért önt kérdőre vonni. Kolozsvárt, 1881. január 13 án. Dr. Hibédi Biasini Domokos. *) E rovatban megjelenő czikkekért szerkesztőségünk csupán a sajti hatóság irányában Tállal felelősséget. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 84. szám Kolozsvárit, pénteken, 1881. január 13-án. Fáy Szerénák, a. első vendégjátéka. IV. LÁSZLÓ. Tragoedia 6 felv. Irta: Dobsa L. [Rendező Mátrai.] Személyek: IV. László — — Edua, kun herczegnő — Arbur, I Turtul,kun főurak Kemenche. ( Myze, tanácsos, utóbb nádor Ayda, Myze unoka huga Togur, pogány jósnő — Lőrincz.) Ivó magyar kalandorok — Szacsvay. — T. Farkas I — Mátrai. — Krasznai. — Gabányi. — Szentgyörgyi. — Féy Szeréna — Kőrösiné. — Borsod. — Ifj. Szilágyi. Kezdete 7 órakor, vége 10 előtt. Budapesti áru- és értéktőzsde. Január 12-én. 1881. Magyar aranyjáradék..........................109.90 Magyar vasúti kölcsön........................125. V. Magyar keleti vasúti államkötv. I. kibocs 82.% Magyar kel. vasúti államkötv., II. kibocs. 99.*/, Magyar kel. vasúti államkötv . 1876 évi 86.— Magyar földtehermentesitési kötvény. . 96.% Magyar földteherment. kötv., záradékkal 95.'/, Temes-bánáti földtehermentesitési kötv. 95.'/, Temes-bánáti földteherm. köt. záradékkal 94.'/, Erdélyi földtehermentesitési kötvény . . 95.*/« Horvát-zslavon földteherment. kötvény . ..— Magyar szőlődézsma váltsági. kötvény . 94.'/, Magyar nyeremény-sorsjegy-kölcsön . . 108.7« Tiszaszabályozási és szegedi sorsjegy . 107.40 Osztrák járadék papírban.....................72.75 Osztrák járadék ezüstben ...... 73.75 Osztrák járadék aranyban.....................87.75 1860-ki államsorsjegyek.....................130 — Osztrák-magyar bankrészvény .... 824.— Magyar hitelbank-részvény................. 262 — Osztrák hitelintézet-részvény .... 284 90 Ezüst.............................................................. Cs. és kir. arany................................... 666.— 20 frankos arany . • 937-Német birodalmi márka ..........................68.05 London (8 havi váltókért)...................118.50 Dr. Nagy Jánce: Lap- és kiadó-tulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Felelős szerkesztő: