Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)
1881-01-22 / 17. szám
► ► ► ► ► ► ► ► ► ¥ ¥ ! Az országgyűlési szabadelvű párt e hó 19-én este Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt értekezletet tartott és folytatta s devégezte a cukor-, kávé- és sörfogyasztási adóról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását és a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A tárgyalásban résztvettek: Bacon, Prileszky, Siraou Gyula, Szabó Márton, Hegedűs Sándor, Kemény Géza báró, Csernátony Lajos, Horváth Gyula, Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter és Tisza Kálmán miniszterelnök. A részletes tárgyalás a közelebbi napokban tartandó értekezletre halasztatott. jf évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: POLÍ OB D A-D T C Z A, N Y O M D A É P Ü L E T. jörtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. gsigtllzdan kéziratok nem adatnak vissza rv,.b bérmentes levelek fogadtatnak el. 17-dik szám, NAPILAP. Kolozsvár, szombat, 1881. január 22. KIADÓHIVATAL: kültorda-utcza, nyomdaépület ELŐFIZETÉSI DÍJ: Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilttér: sora 36 kr. egész évre ... 16 frt. félévre...................80 évnegyedre egy bóra . 4 frt — kr . 60 . Barez az adók ellen. fa ellenzék nagy harczra, országra szóló küzdelemre készül. Már hetek óta minden activ és nassiv erőt mozgásba hozott, h°gy a SvízfW* adókról szóló törvényjavaslat t*r$,*^8a alatt a kormánynak a kegydemdöfést megadhassák. Kormánybuktatési reménykedésüknek sok tápot nyújtott az a körülmény, hogy a javaslat ellen egyesek és testületek részéről tömeges felszólalás történt a sajtó terén és még népgyűlégek előtt is. Látva azt a visszatetszést, melyet a fogyasztási adójavaslatok — szerinti —, országszerte felköltöttek, szentül megyőződtek arról, hogy ezen tóklatok tárgyalása folyamán olyan kormánybuktatást viscensroznak, hogy elbámul belé Magyarország. Az ellenzéknek úgy látszik nincs is egyéb czélja, mint valami olyan dolgot művelni, amelyámnatba ejtse az országot, csak arra napa igen gondolnak, hogy vájjon az országnak lesz e valami haszna abból a bámulatból. Annyi tény, hogy az ellenzék azon szokásos frázison enyelegve: „az ország több terhét el nem hir* szentül hiszi, hogy már most az ország képviselő testülete eo ipso ellene fog mondani minden olyan kísérletnek, amely az adózóközönség újabb megterheltetését veszi czélba. Azt következetesen kifelejtik a számításból, hogy az állami kiadásokat megfelelő fedezet nélkül eszközölni nem lehet szép ígéretek, álomlátások, örökös biztatgatások, pedig mind nem válnak be értéket képviselő fedezeti alapnak, s aki ezekkel akarja az állam lételét fenntartani, az vagy nem tudja ki tülekszik, vagy szándékosan tör az ország megrontására. A törvényhozás még az elmúlt évben átlátta, hogy a fogyasztási adókkal szemben az egyenes adóknál aránytalan megterheltetés mutatkozik s é. Azért utasította a kormányt, hogy a fogyasztási adók czélszerűbb és jobb kihasználása iránt terjesszen be törvényjavaslatot. Mikor a kormány a cukrot, káfét és a sört választotta ki újabb adó-alapul, minden esetre a legalkalmasabbat választotta, mert a közfogyasztásnak az említett három czikk a legáltalánosabb tárgya, s ha adóemelés válik szükségessé, elsősorban épen azon czikkek vonandók adóztatási alapokul, amelyek a keresletnek általánosabb és gyakoribb tárgyai. Az érintett három czikk nem képez olyan értéktelen adótárgyat, hogy az adó lényegesebb változást okozzon olyan árakban, amelyek épen azért, mert gyakrabban csökkennek , az adó terhét is inkább elbírják. Az ellenzékieknek úgy látszik az a szándékuk, hogy a fogyasztási cikkeket a megadóztatás alól kivonják, hogy ezáltal azok fogyasztása ne csökkenjék, s az egyes czikkek versenyképessége ne erőtleníttessék meg. Azt azonban nem veszik számba, hogy a kérdéses czikkek fogyasztása nem drágul e meg jobban az azokra vetett vagy vetendő vámok fokozása mint azok fogyasztásának megadóztatása által, mert azt csak el kell ismerniük, hogy valami után módon ezen czikkek után jövedelmet kell az állam részére szerezni. Az a néhány krajcrár különbség, mely a kérdéses czikkek mai ára, és az adójavaslat törvénynyé emelése utáni árak között mutatkozik, épen nem elfogadható ok arra nézve, hogy ama javaslatokat olyan kétségbeejtő módon megterhelőnek hirdessük, mint aminőnek azt az ellenzékiek felfújni szeretnék. Az egyes adótételek magassága ellen sem lehet alapos kifogásokat tenni, mert azokat a kormány eredeti megállapításától eltérőleg a pénzügyi bizottság azon minimális összegekre redukálta, amelyeket az egyes czikkekre nézve legtekintélyesebb szakértőink beható tárgyalások alapján megállapítottak. Az mindenesetre kényelmesebb része a dolognak, ha a nagy tömegnek tetsző frázisokat hangoztatva, opponálunk minden ellen, ami egy, vagy más részben megterhettetést von maga után, — mint, ami mindenesetre bekövetkezik az új adójavaslatok által, — de vájjon nem éppen az kárhoztatandó-e, ha azt igyekszünk elhitetni a nemzettel, hogy a teherviselés olyan kötelesség, amelyet nem kell mindig teljesíteni, vagy pedig ezzel szemben megérthetjük, hogy az ország pénzügyi helyzetének megjavulása csak az esetben várható, ha a haza minden adózó polgára parányi áldozathozatal által hozzájárul az országra nehezedő terhek megkönnyítéséhez Az a nagy zaj, melyet az ellenzék csap e javaslatok ellen, szerintünk nem olyan természetű, amelynek számbavehető következménye volna, s az ország értelmesebb része, bizonyára belátja, hogy ha újabb fedezetről kellgondoskodni, ezt nem az egyenes, hanem a fogyasztási adók emelése által lehet csak elérni. A kormány nyugodtan tekinthet a viták elé, s talán az eredmény láttán majd az ellenzékiek is átlátni fogják, hogy az a bajsza, melyet e javaslatok miatt országszerte felvettek , korántsem vált be alkalmas eszköznek a kormány iránti bizalom megingatására, mint ahogy ezt híveiknek kilátásba helyezték. A küzdelem megindult, az eredmény fogja megmutatni, hogy a nemzet kikben helyezi bizalmát, s kiktől rezmélli sorsának jobbrafordulását. Vértes. Dr. Emmer Kornál képviselő olaszországi útjáról hazatért. Valamint nyári útjának mindedik állomásán, úgy Olaszországban is, az általa felkeresett szakemberek részéről a legszívesebb fogadtatásban részesült. Rómában különösen Mancini képviselő és volt igazságügyminiszter volt az, ki tanulmányaiban a leghatályosabban támogatta s kinek házában a képviselő úr az olasz főváros társadalmi életébe is bevezettetett. Itt és Pierantoni képviselő termeiben ismerkedett meg Kramer, a törvényhozó, bírói, ügyvédi és tanári kar legkitűnőbb jogászaival. Rómában s Olaszország más városaiban figyelemmel követte a különböző fórumok szóbeli tárgyalásait s az előkészítő periratokba is szerzett betekintést. Hosszabb értekezése volt Villa jelenlegi igazságügyminiszterrel is, ki a sommás eljárás reformját viszi a parlamentben keresztül; tervezi, hogy első folyamodásban kizárólag egyes bírák alkalmaztassanak s törekszik, hogy a hátralékok ijesztő — a mienknél sokkal nagyobb — mérvekben tapasztalható felszaporodásán segítsen. A benyomás, melyet Emmer az olasz polgári eljárásról nyert, az, hogy ezen törvénykezés a code de procédure-ön alapuló eljárások közül legtávolabb áll a szóbeliség és közvetlenség eszményképétől. Az iratgyártás, mely Velenczében, az osztrák, Rómában a kánoni eljárás reminisentiájaként fenmaradt, zavarólag nyúl bele az új szóbeli eljárásba. Az olasz igazságszolgáltatás nagy hátránya az öt semmtőnzékben keresendő, melyek mellett egyöntetű judicatura lehetetlen. Székvárosaik féltékenykedése a legfőbb instantia központosítását egyelőre lehetetlenné teszi a képviselő úr hat heti szabadságideje leteltével már visszatért a fővárosba , a ház üléseiben is résztvesz. A képviselőház igazságügyi bizottsága Horváth Lajos elnöklete alatt folytatta a törvénykezesési rendtartásról szóló novella tárgyalását. A 19—37. §§-át lényegtelen változtatások mellett elfogadta, s ezenfelül az előadó Teleszky István indítványára két új § felvételét határozta el, melyek szerint, ha a felek a jegyzőkönyvi tárgyalást pertári eljárás helyett választják, végiratnak és ellenvégiratnak is helye van, s a felek ezen esetben a megállapított határidőket elhalasztják. A javaslat 38. §-ának azon intézkedése, mely szerint 200 irtot a meg nem haladó sommás perekben hozott feltétlenül elmarasztaló 1. bírósági ítélet felebbezés esetében is végrehajtható, s el nem döntetett, a javaslat álláspontja mellett felszólaltak Teleszky István, Horváth Lajos, Emmel Kornél és Vécsey Tamás, ellene pedig Hosztinszky János és Vidlicskay József. E kérdés eldöntése a következő ülésre halasztatott. A budapest zimonyi vasútért pályázó consortiumokról ezeket írja a „Pest. C.“. Az Union général nevében szerdán nyújtotta át a Bontoux féle csoport a magyar kormánynak a végső ajánlatokat. Minthogy a Montesser kormány tagjai rendkívül el vannak foglalva a folyó ügyekkel, a parliament és a párt tanácskozásaival, ezenkívül pedig a Kreditanstalt és az angol consortium itt időző meghatalmazottainak végső ajánlatait sem kapta meg még a kormány, a Bontoux féle csoportnak nem fog egyelőre választ adni. A Lauderbank vezérigazgatója Bécsbe utazott szerdán reggel, és a hét végén jön Budapestre. Bontoux úr most is Bécsben időzik, Belgrádba való utazását elhalasztotta, mert Belgrádnál nőno lobot átdoloi a Dunán. AFive Lille“ csoport már hónapokkal előbb értekezett a pénzügyi, mind a közlekedésügyi miniszterrel, és már a Bontoux-csoport megjelenése előtt kedvező és olcsó ajánlatokat tett. A „Five Lille“-csoporttal a Bontoux csoport abban állapodott meg, hogy az esetleg kötendő vasútüzletben, mint fővállalkozó vesz részt. Másrészt pedig Schwarz és társa és Gregersen budapesti vállalkozók a „Five Lille compagnie“val, mint alvállalkozókkal kötöttek előleges szerződést. ORSZÁGGYŰLÉS. Tisza, Trefort Ágoston, Szende Béla, Szapáry Gyula, Kemény Gábor, Ordódy miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesítetik. Elnök: bemutatja Torna- és Ugocsamegye feliratát a katonai büntető törvény szabályozás iránt; Sárosmegye feliratát az 1876. XIV. t. sz. községi közegészségügyi személyzetre vonatkozó szakaszainak módosítása tárgyában; özv. Perrány Magdolna kérvényét, melyben jogügy elbírálására egy bíróság kirendelését kéri. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Továbbá a kassai kereskedelmi és iparkamarának kérvényét, a czukor , kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról szólójavaslat mellőzése iránt. Letétetik a ház irodájába. Háry János, a gazdasági bizottság előadója, beterjeszti a képviselőház január havi költségvetéséről szóló bizottsági jelentést. A szombati ülés napirendjére fizetik ki. Következik a napirend : az igazságügyi bizottság jelentése a Belgiummal a szegényjog kölcsönös biztosítása irránt kötendő szerződés beczikkelyezéséről szóló tvjavaslatról. Vécsey Tamás előadó, röviden indokolva a bizottság véleményét, mely ajavaslatot pártolólag ajánlja elfogadásra, — kijelenti, hogy a javaslatban foglalt nemzetközi jogállásának, tartalmilag pedig a magyar alattvalóknak előnyöket biztosít Belgiumban, ha ott bíró jogsegélyt Tisztelt képviselőház! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását kérem, és azt indokolni szándékozom, mindenekelőtt kérem a t. házat, méltóztassék azt azon alakjában szem előtt tartani és tárgyalni, melyben a pénzügyi bizottság benyújtá, és nem azon eredeti alakjában, kell igénybevenniök. Elfogadásra ajánlja"a , melyben a kormány beterjeszté. Szükséges tvjavaslatot átalánosságban, a részleteknél azonban több sajtóhiba lesz kijavítandó. Iványi Dániel: Midőn örömmel fogadja a törvényjavaslat, ezúttal figyelmeztet több styláris eltérésre, mely a franczia és magyar szöveg között előfordul. Ezeknek kijavítását kéri. Ezek észrevételek után a törvényjavaslatot elfogadja. Vécsey Tamás az eredeti szövegezésben az előtte szóló által jelzett hibák nem fordulnak elő, s a nyomtatványban azok többnyire sajtóhibák. Egyébiránt osztja Irányi nézetét. A ház az Irányi által jelzett styláris módosításokat, kivéve a 2 ik czikkre nézve kívánt szövegváltoztatást, a molym. _____________ Paler igazságügyminiszter felszólalása a főváros rovására, az osztrák emporimok leütést. Kéri továbbá a házat, hogy rendelje el a nevezett törvényjavaslat ellen beérkezett kérvények közül: Budapest város közigazg. bizottságának, Budapest főváros IX. és X. ker. polgárainak és az osztr.-magyar iparegyesületnek kérvényeit. (Helyeslés balról.) A ház elhatározza a jelzett iratok felolvasását. Baross Gábor jegyző olvassa az áll. pénzügyi bizottság jelentését és kérvényeket. Elnök: A jelentés és a kérvények felolvastatván, szó illeti az előadót. Hegedűs Sándor előadó tartott egy tartalmas beszédet, melyet egész terjedelmében külön közlünk. Ezután Lukács Béla indokolja a közvéleményt. Helffy Ignácz kérelmére, ki hosszasabban kíván szólni, a tárgyalás folytatása másnapra halasztatott, és ezzel az ülés 1*/4 órakor véget ért. S TARCZA: Kis Borbála. Irta: Craik Georgina. Egy félreeső helyen álló magános kunyhóban három kis testvér élt együtt. Annyira elhagyott volt e hely, hogy néha napokig nem láttak más arczot, mint egy* dánét, atyjok és anyjokét, kivált télen, m mikor mély hóréteg borította a földet kölöttük. Gyakran reggeltől esteiig egyethangot sem hallottak, egyetlen lábuyo®ot Beát láttak elvonulni ajtajuk előtt. . á. kisded ház egy magas domboldalon állott, s az ilyen elhagyott unalmas napokon a gyermekek gyakran szokták egymás közt mondogatni: „Bárcsak oda a faluban laknánk, ott sokkal vigadélhetnénk.“ Néha negyed márföldnyi?.18 eltávoztak a háztól, honnan messze láthattak a völgybe, 63 kíváncsian el-elsték az alant nyüzsgő kisdedeket, s el - Vádolták magukban, hogy mily mulatná- 5?* volna, midőn a mély hó miatt az érben nem játszhatnak, ha a falu kitűz,elt utczáin futkározhatnának, s nem az ablakon keresztül nézhetnék meg a golban égő tüzet. Nyáron azonban soha ne jutott eszökbe a falu, minthogy ekrr elég mulatságot találtak a közelben. 8zegények, olyannyira szegények vel b°iy gyakran nem volt elég kenyer 11 ra‘vel éhségeket lecsillapítsák, nem olt ruhájok, mivel testöket a hideg ellen knit , de azért nyáron át mindig tagoknak érezték magokat. Nem sokat vádoltak vele, hogy ruhácskájok nag'yon gony, a czipőjök rongyos volt, sőt az íj makasztotta őket, hogy ebédnél levege, hamar elfogyott, vagy a burgon? 8°I1a sem látszott elégnek mindnyájé számára, mert nem volt-e elegenerdei gyümölcs körülöttük ? nem kínálta-e őket ezer meg ezer ehető, piros gyümölcsével az erdőben ? órákig eddegélték ezen gyümölcsöket egymás társaságában ; majd azután gyönyörű erdei virágokat gyűjtöttek és játszottak azokkal a fűbe, vagy pedig az óriási fák mohos gyökereire ülve lánczokat és füzéreket kötöztek ezen vad virágokból. Gyakran töltöttek így egész hosszú napokat a szabadban, s ámbár sohasem távoztak el messzebb a háztól, mint ahonnan az erdő szélére kiállott anyjuknak hivó kiáltását meghallhatták ; mindazonáltal a száraz gályák és a magas fű közé temetkezve sok időt töltöttek el így, minden felügyelet nélkül. „Szeretnék egyszer folytonosan előre menve néhány mértföldnyire menni az erdő belsejében“, szokta néha mondogatni az idősebb gyermek anyjának , de ez aggályosan mozgatta fejét: „Én már tíz éve lakom e helyen, kedvesemni“ — szokta felelni, — „de még nem mertem egy mértföldnél messzebbre hatolni az erdő belsejébe.“ A testvérek közül kettő leány, s egyik fiú volt; a legidősebb leány négy évvel előzte meg testvéreit, és csaknem kilencz éves volt, az utána következő öt éves teremtmény neve Lizi, s bezárta a kisded csoportot a négy éves kis Dávid. A két kisebb gyermek mindig Borbála gondjaira volt bízva, valahányszor a szabadban játszották át a napot, s ő mindig igen gyöngéd és gondos dajkája volt testvéreinek. Ezen barátságos teremtés, gondos és érzékeny kis teremtmény, komoly arczcal és oly sajátságos nőies modorral bírt, milyet leginkább a szegény emberek gyermekeinél tapasztalhatunk, ha korán magukra vannak hagyatva. Annyira megszokta már, hogy anyja teljesen megbízik éberségében és értelmességében, hogy pár év óta csaknem elfelejteni látszó, miszerint ő is csak gyermek, s egészen felnőtt emberek modorát vette fel. „Valóban nem tudnám mit tegyek, ha Borbála nem volna“, szokta az anya háládatos szívvel mondani. A nyár lassan két elmúlt: az erdőben a fák levelei sárgulni, a napok hűvösödni kezdettek. A gyermekek különben leginkább kedvelték az ősz első felét, minthogy akkor az erdei gyümölcs legérettebb s a virágok legszebbek voltak, azonban mikor a napok kezdettek igen megrövidülni, a novemberi hideg szelek fújtak, s a nedves földet lehullott sárga levelek borították : többé nem találták jól magukat az erdőben, s inkább szerettek otthon a tűzhely körül játszadozni. „Már csakugyan komolyan beáll a tél“, — raondá egy estre az anya, mikor kényszerülve voltak a ház ajtaját becsukni a fujdogáló hideg szél előtt. Az anya sehajtva raondá e szavakat, valathogy a tél sok nélkülözéseket hozott számukra, s gyermekeivel együtt szerette volna, ha mindig csak nyár lehetne. Másnap néhány óráig eső esett, s a rájövő hirtelen fagy a földet üveghez hasonló síkosságúvá tette; a gyermekek a tűz körül ülve, atyjuk hazajövetelére várakoztak. Máskor mindig haza szokott jőni este felé, de most több mint egy órája, hogy elsötétedett, és még sem érkezett haza. Az anya újra és újra kiállott az ajtó elé hallgatózni, azonban közeledő lépteket nem hallott. Már csaknem nyolc óra volt, mikor végre a családfő kínosan sántikálva, megérkezett. „Elestem és térdemet annyira megsértettem, hogy azt hittem, soha sem tudok hazajönii, raonda, amint neje közelébe érkezett. .. , Sápadtan és egészen kimerülve érkezett meg a kunyhóba. „Mikor a domb kétharmad részére feljöttem, elcsúsztam, a az út többi részét mászva kellett megtennem. Nem tudom, hogy csontom törte el, de alig tudtam magamat hazavonszolni.“ Neje őt ágyba fektette, s a sértett térdet megfürösztvén és bekötözvén, fájdalma megszűnt. „Azt hiszem, hogy térdem csak egy kissé megrándult, s holnap reggel semmi A képviselőhöz ülése január 19-én. Elnök : Péchy Tamás ; jegyzők : Antal, Horváth, Baross. A kormány részéről jelen vannak , bajom sem lesz !“ monda az ember megnyugtatóig. Azonban reggelre a fájdalom visszatért, s a sérült tag rendkívül megdagadott. Aznap kényszerülve volt ágyban maradni, s az élét igen nyugtalanul töltötte. Még nem hívtak orvost, minthogy sokkal szegényebbek voltak, hogysem ily távoli helyre kifáraszthatnák, miért is házi szerekkel szokták magukat orvosolni. — Azonban a szegény nő most megijedt, minthogy férje egész éjjel nyugtalanul hánykódott, s minden mozdulat csak élesebbé tette fájdalmát. — A nő sem hunyta le szemét egész éjjel s reggel igy szólott Borbálához: „Menj el gyermekem a faluba, s kérdd meg Dickson urat, hogy látogassa meg atyádat, mert, mint látom, baja folytonosan súlyosbodik.“ A kis Borbála azonnal vette kalapját és felső ruháját, és készült az útra. Komor és igen hűvös nap volt, melyen a fagy ugyan fel volt olvadva, de 60- ra, terhes fellegek függtek az égen, s az élesen sivító szél havat látszott jósolni. „Vidd el a gyermekeket is Pope aszszonyig“ — mondá az anya Borbálának — „visszajövetelig hagyd nála. Mond el Pope asszonynak atyád szerencsétlenséget, s kérd meg nevemben, hogy pár óráig viselje gondját a gyermekeknek.“ Borbála gyorsan felöltöztette a kisdedeket is. „Sietni fogok anyám, s igyekezem minél hamarább visszatérni,“ és a házat elhagyta testvéreivel együtt. Ekkor épen 12 óra volt. A ház, melyben Borbálának hátra kellett hagyni testvéreit, mintegy angol mértföldnyire szintúgy, mint az övék, az erdő szélén állott. Ezen házban ő sokszor megfordult, minthogy lakói — egy szívélyes öreg ember és jólelkű neje — legközelebbi szomszédaik voltak. Azért gyakran megtörtént, hogy mikor a faluba kellett mennie valamit vásárolni, testvéreit e házban hagyta, míg a két mértfölddel távolabb fekvő faután mellőzött, elfogta, s ezzel a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben elfogadtatott. Következett a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szólójavaslat harmadszori felolvasása. A ház többsége a törvényjavaslatot végleg elfogadta. A csendőrség létszámának kiegészítéséről szóló törvényjavaslat harmadszor felolvastatván, a ház többsége azt elfogadta. A két javaslat átküldetik a főrendeknek alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik a napirend további tárgya: a cukor-, kávé- és sörfogyasztási adójavaslatról szóló pénzügyi bizottság jelentés. Thaly Kálmán a tárgyalás rendjéhez szólva, miután fontosnak tartja a tárgyat, felolvaslatot kívánja a bizottsági jelűig és vissza az utat megtette. A falu lakásuktól három mértföldnyire volt, s három óra alatt rendesen vissza szokott térni útjából, így most is reménytette, hogy délutáni három óra után ismét otthon leen. Azonban 3 óra elmúlt, s a gyermekek nem tértek vissza. Négykor magában megérkezett az orvos is, kitől az anya félig nyugtalanul kérdező: „Nem látta orvosul kisdedeimet az után ?“ Ez miután mondá, hogy senkit sem látott útjában, megvizsgálta az ember lábát és utasításokat adott. Ezután távozás közben az őt kikisérő nőnek a láthatárt elborító fellegeket mutatva mondá: „Aligha havunk nem lesz az éjjel.“ „Ó! bárcsak itthon volnának már gyermekeim!“ mondá az anya rögtöni ijedséggel. „Mit gondol, hol maradhattak ? a kis leány nálam volt pár óra előtt.“ „Meglehet, hogy a szomszédok maguknál tartóztatták, ámbár nem tudom felfogni, hogy Borbála, ki mindig oly gondos, nekem ily aggodalmat szerezzen.“ „Ne aggódjék asszonyom“ — mondá az orvos jószivüleg — „majd hazamenet bekopogtatok Pope asszony ajtaján, s a gyermekeket sürgetem a hazajövetelre.“ Ezzel az orvos eltávozott és nemsokára betért a szomszédok házába. „Nemde itt vannak Morris asszonygyermekei? Kérem küldje őket haza, mert anyjuk nyugtalanul várakozik rájuk.“ „A gyermekek uram ? — mondá Pope asszony, — még ma nem láttam őket!* „Pedig nekem azt mondta anyjuk, hogy ide küldte őket.“ „Meglehet, de nem jöhettek be, miután ön egész délelőtt a faluban voltam, s a ház kulcsát sebemben magammal vittem.“ Már fél öt óra volt, s a rövid novemberi nap vége felé járt. Az orvos egy gyors tekintetet vetett az erdő felé: „Ha az erdőben tévedtek volna el —“ mondá az orvos nyugtalanul, nek tartom ezt hangsúlyozni, mert úgy vettem észre, hogy a kritika — mit lesz szerencsém kimutatni — még mindig az eredeti törvényjavaslat hatása alatt áll. Ezért beszélnek egyenlőtlen terheltetésről, kettős adózásról, a forgalom eltereléséről. Mert mindez összefüggésben lehet, bár nem oly mértékben, mint állítják, az eredeti javaslattal, amennyiben ez csakugyan különböző adótételeket szabott meg az ország különböző városaiban, a forgalom adómentességéről nem kellően gondoskodott és így a kettős adózás lehetőségét— mint a miniszteri indokolás nyiltan meg is mondja — ki nem zárta; és e két tényezőből csakugyan a forgalom némi megtavítványia volna, mely előnyére válhatott volna. Azonban a szakkörök felszólalására, a kormány készséges hozzájárulásával, a pénzügyi bizottságban, úgy a különböző adótételek megszüntetve lőnek, mint a forgalom teljes adómentességéről gondoskodva jön, sőt az adótételek is úgy leszállíttattak, hogy a szállítási költségekhez képest azokban semmi inger sincs arra nézve, hogy a szokásos üzleti összeköttetések megszakíttassanak és a forgalom, akár az országon belül, akár kívülről befelé útjait és összeköttetéseit a legkevésbbé is változtassa. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ezt azért tartottam szükségesnek előre bocsátani, mert a közvélemény minden nyilvánulásában, ami különben terrmészetes, a kritikának először kiadott jelszavai ismételtetnek, és így, midőn a kritika tárgya lényegesen és nagy részben Pepe asszony azonban fejet rázva mondá: „Nem hiszem, mert Borbála soha sem ment oly mélyen az erdőbe, hol ki nem ismerte volna magát. Én inkább azt hiszem, hogy a gyermekeket is levitte magával, a faluba, s most valahol pihenőt tartanak. Bár otthon volnának, mert az éj közeledik, azonban nem hiszem, hogy az erdőbe tévedtek volna.“ Az orvosnak dolga lévén, haza felé sietett. „Meglehet, hogy az után találkozom velük, majd nógatom őket a hazamenetelre.“ Ezután Pope asszonynak jó éjt kívánt és haza felé tartott, de az után a gyermekekkel nem találkozott. Sem ő, sem más valaki nem látta a három kis alakot a meredek ösvényen felhaladni. Borbála fél egy órakor érkezett volt Pope asszony házához. Kopogott az ajtón, de azt senki se nyitotta fel. Borbála meggyőződvén róla, hogy senki sincs itthon, gondolkozott, hogy kis testvéreivel mit tegyen. Először arra gondolt, hogy ismét haza viszi őket, de ez által ismét késleltetve lett volna az orvos meghívásában. A faluba sem vihette volna magával, mert mikor ezt egyszer megkísértette volt, David nem bírta ki az utat, s kényszerülve volt őt karján vinni, míg csaknem összerogyott a fáradság miatt. Végre is elhatározta, hogy itt hagyja a gyermekeket, hogy játszódjanak addig itt, míg Pope asszony megérkezik. A szegény gyermek annyira el volt foglalva a gondolattal, hogy atyja beteg, és hogy az orvost minél előbb fel kell találnia, hogy ez minden egyebet háttérbe szorított egy időre. „Lizi 1* — mondá kis húgának — „ha én most itt hagylak téged Dáviddal, megmaradtak-e a kerítésen belül, s nem távoztak el sehová?“ „Ó, nem !“ felelé Lizi készséggel. „Amint csak lehet, oly gyorsan visszatérek, de ha innen azalatt kimenttek, megharagszom, értetted ?" Hegedűs Sándor beszéde. A képviselőháznak e hó 20-án tartott ülésén.