Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-09-11 / 206. szám

Az eddigi áldozatok már meghozták eredményt. Az egyik évtizedben épített *ü költök raktárak már szűkek lettek a má­ik­áviyed számára s folytatásuk rendel­­et Fiume évről-évre uj áldozatokba­n ül a magyar államháztartásnak. De ez illatokat az az óriási haszon, mely egész ilyarország termelő, iparos és kereske-­ő közönségére háramlik tengeri kereske- tÜnk által, az egyetlen aranyajtón be­ltül százszorosan visszapótolja. Ezek, lm nem szavak, ezek tények; ez nem lótis az kétszerkettő; ez nem politikai p i-.flág ez józan nemzetgazdászati és ke­­rtkedelmi politikai számítás. — Hogy Fiu- t világraható kereskedelmi emporiummá , n­ehoz nevezetes és kitartó áldozat­ot késjenek. Ily áldozatokat csak azon Hág hozhat, a mely azokat megbirja, s­őta az áldozatokat azért, hogy azoknak gyümölcsét élvezze. — Ez, uraim, se nem poézis, se nem politikai frázis, ez a kverkettő és a logika. Távol van tőlünk, hogy ma a fiumei 41zből nemzetiségi kérdést akarjunk csi­­■JL Én magam részéről minden hazánk­ig élő nemzetiség nyelvi kultúráját tisz­telben tartom, s gyarapodásának örülök, fiuméban pedig azt szeretném, ha a világ minden nyelvén beszélnének. — A bábeli ntemsokaság tornyot építeni nem jó, de kikötőt építeni nagyon jó. Mindazok, a ki­ket egy közös érdek, egy közös korona és körös alkotmányos szabadság egy orsa­lg­­loitté egyesit, bármely nyelven beszélje­nek is, bizonyára hű fiai lehetnek a kö ide hazának. A­kik e háromságot megta­gadnák, azoknak lenne bátorságunk a sze­mébe nézni s erőnk megfelelni, de én ilyenekkel még nem találkoztam. Azért egész nyugodt lélekkel mondhatom azt, hogy a midőn e helyen ezt a jó kívánsá­got hangoztatom, hogy a közös alkotmá­nyos szabadság és közös jólét istene tart­­il meg, emelje, dicsőítse és gazdagítsa birodalmunk drága gyöngyét, kikötő-váró lit­­ert az Adriától a Kárpátokig minden bitafi kebel viszhangozni fogja, s az a vuhang nem üres hang fog lenni, hanem élő eleven tett, mely alkot és teremt, s utal felel e szóra­­ .Éljen Fiume !“ APRÓSÁGOK. El kell ismernünk, hogy a bor gyakran n­ersneién ötleteket sugall híveinek. Egy részeges szürcsölgette a szép fehér bort Csendesen eresztette le a torkán, nagyo­ké csettintett utána a nyelvével, s édesen hunyo­rított rá s­­zemével, miközben újra kezdte. Egyszerre megáll s leirhatlan kifejezéssel kiált fel: — Ah, ha az embernek oly hosszú torka levii, mint a lába, mikor ilyen bort ihatik ! — Egy társaságban a franczia papok üldöző­ikől beszéltek. — Pedig mindezeknek nagyszerű alkalmuk kínálkozott arra, hogy a zavarból meneküljenek s mii emberek módjára hazájukban maradhas­suk, — mosd egy jámbor hallgató. — Hogyan ? — kérdék tőle meglepetve. — úgy, hogy házasodtak volna meg! * Egy fösvényt estélyre hívtak, s kénytelen volt kesztyűt venni. — Milyet parancsol ? — kérdi a kesztyűs­­nő, friss vaj színűt . — Nem , adjon csak a vas vaj szinűt, az klán olcsóbb lesz ! J Egy vak, kinek egy nő egy pénzdarabot adott, szeméhez emeli az adományt. — Mit csinálsz? — kérdi tőle a nő. — Nézem, hogy vájjon pénz helyet nem Udriggoabot kaptam-e, — felel a vak. — Egy anya hires volt rideg moráljáról, mely­ben leányát nevelte. A tisztaság és ártatlanság oly légkörében fejlett ez, hogy mindenki azt hit­te­. angyal lesz belőle Tehát ez az angyal közelebbről utazási él- Bunyelt beszélő barátnőjének: — Képzeld kedvesem — mond — Dieppe nembe nézve . . . Anyja rögtön félbeszakítja: — Kisasszony, csak a tolakodók szoktak nembe nézni. Egy öreg széptevő nevenapjára medaillont kap kedvesétől, egyetlen hajszállal. — Minő takarékossági — mondá a boldog ember, barátainak. — Mit akarsz, a haj nagyon drága az látni Egy franczia vidéki asszony, a férjéhez • — Ne menjünk holnap Párisbal — Miért? — Mert hírlapodból azt olvastam, hogy a ’»»Wsk e pillanatban magasan állanak. Tehát láthatod, hogy legalább is két órával több idő­be örülne, míg megérkeznénk. — De szerencsétlen, te azt a börze-tudó­sokban olvastad, a vasúti részvényekről ! — A börze emberei bizonyára a legjobban volak értesülve. * Párisi kép. Több lapnál szokásban van, hogy nagyobb é termek étlapjait köztik a különfélék rovatában. Egy polgárt és nejét nagyon elcsábított egy IJ közlemény, mely után közvetlenül egy másik ~vetkezett, e szavakkal:Este a Théátre­­f*ntaisban: „A kalandornő.* — Ez bizonyára csalétek a vendéglős ré­­. r^l — mond a férj: jó ebéd, b ezen fölül két kné/ji* ®om^016-Fraotaisl­an, ez nem megye-4! Ebédelnek s aztán jelentkeznek a szinhá­­jy ^^árnál, a hírlap illető számával b a ven­ni? kifizetett számlával kezükben, s kérik a hívet. a pénztárnok megmagyarázza tévedésüket. “lgelődéssel távoznak. Egy másik párisi kép. Két czigány találkozik egymással. — Szállás nélkül vagyok, szól Az egyik. Már hét hónapja, hogy nem fizettem, s házigazdám ki­tette a szűrömet. Oly hallatlan árakat fizetni, kö­­szönöm szépen ! — Én is épen igy jártam, — felelt a má­sik, csakhogy én segítettem magamon. Felöltöz­tem szerzetesnek s jelentkeztem egy olyannál, kik az üldözött papoknak menedéket ígértek. Egy de­rék emberhez jutottam, ki épen hirdeté magát a lapokban. Nyakamba borult, és megcsókolt. Meg akartam mutatni igazolványaimat, de nem kíván­ta .. . szerencsére. Pompásan vagyok nála. Ki­tűnő kosztom, és ágyam van. — És mégis polgári ruhában jársz ki ? — Ilyenkor egy barátomnál hagyom papi­­ruhám. Hetenként háromszor teszek így, mikor meglátogatom — Adéli I IRODALOM. Kovács Lajos, egykor nagyr­evü publicistánk, lapszerkesztő s az 1849-iki országgyűlés tagja, befejezte emlékiratait. E két vaskos kötet czime a következő lesz:­­Három év gróf Széchenyi István életéből. (1846. 1847. 1848.)* Kovács, ki Széche­nyinek nemcsak titkára volt akkor, de va­lódi bizalmas barátja, sok oly körülmény­ről tud, melyek öt újabb világításban tün­tetik föl s életéből sok ismeretlen epizó­dot beszélnek el, mik az akkori lázas idők eseményeinek megértésére mélhatlanul szükségesek. A Kisfaludy­ Társaság e havi ülé­sében, me­g első lesz a szünet után. Rim­berg Antal (Jalava) finn tudós, mint leve­lező tag, székfoglalót szándékozik tartani magyarul. Országos könyvkiállításra, me­lyet az iparmúzeum igazgatósága dec­em­­­ber hóban a műcsarnok termeiben ren­dez,­­ eddig öten ígérték meg közremű­ködésüket. Első helyen Dankó József pá­pai praelátus és esztergomi kanonok könyv­tárának legjelesebb és legdíszesebb mű­veit és könyv-ornamentikai gyűjteményét ígérte kiállítani. Érczhegyi Ferencz udvari könyvkötő Budapesten 27 kötetből álló három díszművet jelentett be. Ezeken kí­vül Dörner Ádám könyvkötő, Geller Jó­zsef udvari könyvkötő és a­­Zemplén* könyvnyomdája Sátoralja-Ujhelyről több műkönyvkötészeti tárgyat és bőrdíszműt ígértek beküldeni. MŰVÉSZET. A népszínházban tegnapelőtt ke­rü­lt szinre Edmond Audran az „Üd­vöske* népszerű szerzőjének .Olivette la­kodalma* cziműt operette-je. Az újdonság közepes sikert aratott. A szereplők kö­zül különösen Komáromy Mariska (Olivette), Hegyi Aranka, S­o­­­y­m­o­s­y és Kassai nyerték meg a közönség za­josabb tetszését. * * * A budapesti nemzeti színház drámai tagjai jelenleg Pailleron „A hol unatkoznak” czb­at kitűnő vígjátékára ké­szülnek, mely már legközelebb színre ke­rül. A darab Párisban egymásután 50-et adatott. A meiningeniek Budapesten. Müller Róbert, a gyapjú-utczai német szín­ház igazgatója, október hóra a meiningeni társulatot szerződtette. A hírneves társu­lat október 4 ikén kezdi meg az előadá­sokat.* ♦ + Qellón J. a nemzeti színház kar­­dalnoka, a­ki harmadrendű szerepekben is fellépett, mint a P. H. Írja, a kolozsvári nemzeti színházhoz szerződött bariton sze­repekre. HIRHARANG. Kolozsvár, szeptember 10. A kolozsvári m. kir. Ferencz­ József tudomány-egyetem új hatóságai­­­nak beigtatása és a tanév megnyitása vé­gett, holnap délelőtt 11 órakor, a városi vigadó nagy termében ünnepély rendezte­­tik. Az ünnepély sorrendje a következő: 1. A lelépő rector dr. Haller Károly beszámoló beszéde. 2. Az uj rectornak dr. Ajtai K. Sándornak székfoglaló beszéde. * Színházunkban tegnap este a­­Remete csengetyűje* czimü operette ada­tott elő. A közönség a színházat majdnem megtöltötte, mi kétségkivül arra mutat, hogy e kedves zenéjü operette hova-tovább jobban megnyeri a közönség tetszését, az előadás tegnap is szabatosan s összevá­­góan folyt le. Pálmai Ilka eleven játé­ka, kitűnően sikerült dalai általános tet­szö­ben részesültek, s a közönség nem is fukarkodott tapsaival. A harmadik felvo­nás egyik szép dalát a közönség zajos tapsaira ismételnie is kellett. Sziklai Emilia a vendéglősnő szerepében igen ked­ves jelenség volt, játéka és énekrészei a közönség nagy tetszésével találkoztak. A sikerben neki is főrésze van. Marczall ez este dicséretes mérséklettel játszott, s és ezért nagyobb hatást is keltett. Erő­teljes hangját és iskolázottságát teljes si­kerrel juttatta érvényre. Ifj­ Szilágyi társulatunknak e folyton haladó ifjú tag­­ja, a vendéglős szerepében kitűnői alakí­tást mutatott be, a Jóízű bohóskodásaival általános derültséget keltett. É­nekrészei szintén igen jól sikerültek. — É­r­c­z­y a második felvonás egyik dalát kifogásta­lanul adta elő. A karok, különösen a má­sodik felvonás nagy ensemblejéban teljes sikerrel működtek közre. A férfikar az első felvonás dragonyosok indulójával kel­tett nagyobb hatást. A zenekar ma elég jól megfelelt feladatának, a­mi még nem azt jelenti, hogy derekasabban nem visel­hette volna magát. # Sziklay Emilia k. a. jutalomjá­tékául kedden, szept. 13-án, a­­Kis h­e­r­c­z­e­g* fog színpadra kerülni. A ked­velt művésznő először ez operette czím­­szerepében mutatta volt be magát a ko­lozsvári közönség előtt, fényes sikerrel. Parthené herczeg Sziklay kisasszonynak leg­jobb szerepei közé tartozik. Ezért is, de még azért is, mert Sziklay Emília kisasz­­szony eddigi működésével jól kiérdemel hogy jutalomjátéka teljes érdeklődéssel fo­gadtassák, — ajánljuk a keddi előadást a közönség meleg figyelmébe. * Népmulatság. Holnap délután a sétatéren, a régi arénában, hat órától Szik­mántori Antal székely tornamester negyed­­magával fog tornászati mutatványokat elő­adni, este pedig Szabó Ferencz tűzmester ugyanott tűzijátékot rendez. Hat órától a tűzijáték végéig népzenekar fog játszani. Belépti jegy mindkét mulatságra: ülőhely 30 kr. állóhely 20 kr. gyermekjegy 10 kr. ♦ Értesítés: Van szerencsénk a t. szülőket, gyámokat s általában az érde­kelt közönséget értesíteni, hogy intéze­tünkben az oktatás folyó hó 12-én (hétfőn) mindenik osztályunkban kezdetét veendi. Felkérjük egyidejűleg a már beiratkozott növendékeinket, hogy az osztályozás meg­­tehetése és az órarend kihirdetése végett holnap, (vasárnap) i. e. 11 órakor helyi­ségeinkben megjelenni szíveskedjenek. Tu­datjuk végül, hogy beiratások még e hó 15-ig, a zeneigazgató által, a rendes órák­­ban eszközöltetnek. Kolozsvár, 1881. sept. 10 én. A­­kolozsvári Zene Conservatorium* elnöksége. * Az arany óra története, az első fejezet az óvárban játszik egy kapu kö­zött, hová a takarítás alá vett szoba búto­rait pénteken kihordották. A női arany óra ott csillogott egy kasztén tetején. A második fejezetben már a rendőrségnél va­gyunk, hol a káros órája ellopásáról pa­naszol, s egyszersmind előszámítja, hogy a lopás elkövetése napján kik fordultak meg a telken. Ezek közt egy tejhordó leány­cseléd is, de erre károsnak semmi gya­núja sincs, s a nyomozatot ezzel szemben nem is kéri bevezettetni. A harmadik fe­jezetben az óra megkerül, még­pedig at­tól a leánytól, kire károsnak még gyanú­ja se volt. A gyors és sikeres eljárásban Román Károly rendőrbiztosnak van fő­­érdeme, ki úgy látszik, szerencsés órában született, mert alig pár hét alatt már a második zsebórát adta vissza megkárosí­tott tulajdonosának. « * A kolozsvári belvárosi Fröbel­­gyermek-kertben a folyó évi behratá­sok, a gyermek­kert helyiségén eszközölt javítások következtében, csak e hó 12-én fognak megkezdetni. Tisztelettel kéretnek azon szülők, a­kik 3-6 éves kisdedeiket ezen intézetbe akarják feladni, gyerme­keik beiratását e hó 12-, 13- és 14-ik napjain eszközölni. Az elnökség megbízá­sából: Pap Löw Leontin gyermek­kert­­vezérlő. A király asztalára a vizet — bár­hová utazzék is ő felsége — rendesen Schönbruunból szállítják. A szőlőt azelőtt a meraui hegyekről vitték a királyi asz­talra; Meran felett azonban győzött Mis­kolc,­s újabban Beth­enfalvy Ist­ván miskolczi birtokos és szőlőtulajdonos szállítja a szőlőt a király számára. * Nyolc­vanezer forint egy pin­­czében. Temesvárról jelentik, hogy ott a gyár-külváros egyik pinczéjében javítási munkálatok alkalmával 800,000 irtot ta­láltak a Kossuth-bankókban. * Egy államügyész váltóhamisí­tásáról közöl az „Egyetértés” adato­kat. A hamisító Ma­dar­assy László kecskeméti kir. ügyész; a hamisított vál­tók szám­a nem kevesebb, mint negyven; ezek Kecskemét városa három pénz­inté­­zetében voltak elhelyezve s összesen 18.000 írtra szólnak. Az első 1500 forintra szóló váltó két hét előtt járt le, s midőn be­mutatták Moldarassynak, ez azt mondá, hogy nem képes fizetni s halasztást kért. Az intézet ekkor az egyik jótállóhoz Csor­ba Menyhérthez küldte a váltót, de ez megtagadta annak kifizetését, mert alá­írását hamisnak találta.­­ Mint mondá: már négy év óta haragban van az ügyész­­szel, daczára annak, hogy sógora, s azért a váltót nem is írhatta alá. A takarék­­pénztár ügyésze ekkor felvilágositást kért Madarassytól s ez bevallá, hogy a váltót ő hamisitá, de egyúttal kijelenté, hogy a dolgot rendbe hozza, ha időt engednek neki, ellenben, ha csődöt kérnek ellene, vagy följelentik: semmit se kap a köl­­csönző-intézet. Időközben azonban a töb­bi váltók hamis volta is kisült, s ekkor Madarassy László eltűnt Kecskemétről. Utolsó levelét Londonból küldte egy ba­rátjának. Seiffert Ede főügyészi helyettes Kecskemétre utazott, az ügy megvizsgá­lása védett. A Szörnyetegek talizmánja, a Kör­möczbánya és Beszterczebánya közötti ren­getegben most nyolcz tagból álló rabló­banda garázdálkodik, nemrég mint a „Po­­zsony v. Hirlap“-nak írják, négy leányt fogtak el. Ezek közül kiválasztották a leg- szebbiket és magukkal vitték a rengeteg­be. A szerencsétlen fiatal leányt ott egy fához kötötték ... A szegény hajadon borzasztóan megkinosva csak negyednap szabadult meg. Nemrég a Beszterczebánya melletti „Kereszt hegyen” tanyázó rablók egész a falukig hatoltak elő. E vakmerő­ség abban találja magyarázatát, hogy a rablóvezérnek „talizmánja“ van, m­ely meg­védi őt a golyótól és legyőzhetetlenné te­szi. A rablók vezére e talizmánt hajme­resztő módon szerezte meg. Emberei el­fogtak egy viselős, öreg tót asszonyt. A rengeteg mélyébe érve, az asszonyt lekö­tözték, és még élő állapotában, hasát föl­­­metszették, beleit kiszakgatták, és szive alól kivették a gyermeket, mely ötödik hónapját élte. A szegény kis ártatlannak balkeze hüvelykuját levágták. Ez volt a talizmán. Az időközben elhalt asszonyt csak napok múlva találták meg. Ott feküdt mellette koraszülött gyermeke is véresen csonkán, ártatlan halált halva. A hont- és zólyom megyei hatóság erősen üldözi a ször­nyetegeket, de közrekerítésük nehezen fog menni, mivel már fegyvereik is vannak. A borvizes székely pénze. Pén­teken este egy jámbor borvizes székely atyafi egy kis korcsmába ment a nagy kaszárma körül. Ivás közben elbágygyadt s a lóczán elaludt. Nehány virslis fiú — kik szintén ott voltak — felhasználta az al­kalmat s székelyünk csizmaszárából kihú­zott 70 frtot. Most a rendőrbiróság nyo­mozza a tetteseket , már is nyomon van. Mint értesülünk, a korcsmárosné látta a fiuk miveletét, de nem akadályozta meg. Lehet, hogy ezeknek osztozó atyafia. Jó lesz a nyomozatot ez irányban is kiter­jeszteni ! A kolozsvári tud.­egyetem ta­nár­jelöltek egy része segélyegyletük ez idei elnökévé egyhangúlag Lichtenegger Viktor bölcsészethallgatót jelölte ki. Pro­grammbeszédének megtartási napja folyó hó 18-án határoztatott el, a tudomány egyetemi olvasókör helységében. Ghyczy Kálmánról a következő nyugtalanító sorokat közli egy kőnyomatú lap: Ghyczy Kálmán egészségi állapota annyira aggasztóra fordult, hogy minden órában a legrosszabbtól lehet tartani. Ghy­czy már hosszabb idő óta betegeskedik, de baja csak az utóbbi napokban vált ko­­molylyá. A köztiszteletben álló hazafi most kis­igmándi birtokán fekszik betegen. * Tisza. Kálmán miniszterelnök szer­dán este érkezett haza Ostendéből a bé­csi gyorsvonattal. A néhány heti fürdőzés a miniszterelnök egészségi állapotára néz­ve rendkívül kedvező hatással volt. A meg­érkező miniszterelnököt neje Degenfeld Ilona grófnő fogadta, ki Lajos fiacskájával ugyancsak szerdán este érkezett meg fér­je fogadására Gesztről. Tisza Kálmán e hó 10 én fog Miskolczra utazni, hol a ki­rály kíséretéhez csatlakozik. Az angol királynőről csinos tör­ténetijét ír egy olasz lap. Egy este a ki­rálynő a holyroudi kastély termében idő­zött. Hirtelen az egyik lámpa füstölni kez­dett, mire a királyné felkelt és lecsavarta a lámpabórt. „Hogyan* — kérdő az egyik palotahölgy kifejezést adva az általános csodálkozásnak — „felségednek személye­sen méltóztatott lecsavar­ni ?“ „Igen, ha én azt­ mondom, hogy a lámpa füstöl, az egyik palotahölgy azt mondja valamelyik kama­rásnak: nézze uram, a lámpa füstöl. A ka­marás az első belső szolgának szólott vol­na . A lámpa a királynő szobájában füstöl. Az első szolga egy másik szolgát hivott volna elő s a lámpa e közben folytono­san füstölt volna. Jobbnak láttam tehát, ha az ügyet, magam hozom rendbe. MINDENFELE. Háry Jánosról. Mehrwerth Ignácz Szegzárd veterán jegyzője a Garay által megénekelt „Furfangos diák* a világhírű „Obsitosáról ezeket írja a Tolnamegyei Közlönyben: Nehogy valaki azt a vitéz Háry Jánost költött személynek gondolja, ám leirom, hogy az itt Szegzárdon szüle­tett, valóságos élő­lény, még pedig bakan­csos katona, különben pedig fazekas volt és hogy mindazokat, a miket vele Garay elbeszélt, elbeszélte ő borozás közben többször is. 1846. év szeptember 1- én tartom a szüretet; már néhány nappal ez­előtt megérkezett Garay János Szegzárd­ra szüleihez, kiknél családja már egy pár héttel előbb időzött, Garayné kérdezőskö­dött Háry János felől s kijelenté, hogy szeretné látni. Én azért Háry Jánost meg­hívtam szüretre szedőül s midőn aztán szept. 17-én Garayék a szőlőbe jöttek, eléjök mentem­ és tudtokra adtam, hogy itt van Háry János a szedők között. Ga­ray megkért, hogy meg ne mondanánk ki­létét Háry János előtt, hanem csak azt mondják, hogy ő orvos, névre pedig Er­délyi János. — így is történt m­ert mi­dőn Garay Háry elött megállt, ez kérde kilétét, de midőn magát orvosnak mon­dá, Háry azt mondá neki, nem igazin mondja az ur, mert az ur inzsellér­­ te­gye le azt a pápaszemet, mert igy nem nézhetek az urra. Garayékkal Domsits La­jos ás Stane Ferencz is jöttek, az utóbbi aztán az egész délutánt Háryhoz intézett tréfás kérdésekkel töltötte. Ekkor mesél- t te el, hogy midőn katona korában Tirolis-ban lageroztak, oly magas hegyeken jár­tak, a­hol szénavonyával csinálták az asz­szonyok utat a levegő sűrűsége miatt, mert máskép rajt áthatolni nem lehetne. Meghalt Háry János a vitéz 1750 ben 84 éves korában Szegzárdon * „Merénylet* az orosz czár el­len. A „Paris“ czimü újság beszéli a kö­vetkező történetet: E hó 29 én a stret­­uai kastélyban Konstantin nagyherczegnél a dán királyi pár tiszteletére lakoma volt. Az idő igen ködös volt s a czári család zárt kocsiban hajtatott, a czár azonban nyitottban. Kilencz óra után a czár a ben­gáli fényűyel világított utón visszahajta­tott Peterhofba. Az út mentében polgá­rok s környékbeli parasztok képeztek sor­falat. Egyszerre megkísértette valaki a tömegen áthatolva a czári kocsihoz jutni. A tömeg abban a hitben, hogy az illető­nek fenyegető szándékai vannak, megra­gadta őt s a szó teljes értelmében dara­bokra tépte. Késekkel szúrták, kövekkel dobálták, verték úgy, hogy mire a rend­őrség megérkezett, csak alaktalan hús- s csonttömeget talált. A czár semmit sem vett észre. A­mint más­nap az esetről a hivatalos jelentést megkapta: „Sajnálom, hogy az ismeretlent agyonütötték, az is lehet, hogy kérni akart valamit, külön­ben a nép tudja, mit csinál.* Hogy ki volt az ismeretlen, mindeddig nem tudták meg, útlevelet sem találtak nála. Egyesek azt állítják, hogy pisztoly volt nála, de a legbuzgóbb keresés mellett sem találtak semmit. Az esetet titkolják, van. Nem tartván elég erő­seknek, jobban megnépesítettem. Ezt pedig igy vittem véghez: Cson­tos Elek ur méheket ölendő le a szokott kénezéssel s felkértem, hogy ne kénezze le, hanem adná nekem a méheket. Szives is volt nekem adni két kasból. A kasbeli kitétel igy történt: a kas­­csucsát vékony fűrésszel levágtuk s a kis nyílásra egy rajfogót illesztettünk s a föld­be gödröt ásva, rá állítottuk a kast, s gyen­ge füstöt alkalmazva alá, szépen mind fel­mentek a méhek a rajfogóba. Innen levéve, az előre egészen ki­ürített méztérbe, honnan a méheket is ki­zártam a feltárhatástól, hogy nemhogy egy­mást megtámadják. A rajfogóban vizzel megprecskelve s az anyát is elvéve, betettem őket. Három napig ott tartva, felnyitottam a méztárt és csendesen mind lehúzódtak a költőtérbe minden megtámadás nélkül. Végül ajánlom, hogy azon törzseket, melyek az idén nem rajzottak, nem kell betelelni, mert benne vagy vén anya, vagy álanya van; ez pedig többé alig­ha rajzik. A mi méhészeink ugyan azt mondják, hogy ezek adják tavaszkor a legjobb rajokat. No hiszen várhatják ! Ennyit, kívánok közzé tenni a méhé­szet köréből azok részére, a­kik kezdő mé­hészek, mint én. Jat­tó Imre, méhész. Ruspoli herczeg tizenhét mil­liója. A napokban egy Olmüczből eredő romantikus örökösödési eset járta be az egész sajtót. Azt mondták ugyanis, hogy egy Olmüczben állomásozó P . .. . nevű főhadnagy egyszerre Ruspoli herczeg fran­czia tábornok természetes fiának adta ki magát, s azt állitá, hogy ő a herczeg- és herczegnőnek Olmüczön átutazása alatt született, kik egy tiszti családnál hagyták hátra őt gondozás végett. Midőn a her­czeg nem régen meghalt, halála előtt olyan leleplezéseket tett, melyek folytán két­ségtelenné lett, hogy P . . . . nevű osz­trák tiszt csakugyan az ő elsőszülött fia s ennek folytán örököse 17 milliónyi hitbi­zományi birtokának. Az esetről keringő hírnek igen kellemetlen következményei voltak az illető főhadnagyra. Egész árja érkezett hozzá az üdvözlő s kérő levelek­nek, ügyvédi ajánlatoknak, melyekben örö­kösödési ügyének rendezésére felhatalma­zást kérnek, sőt arról is értesül, hogy va­lami gonosztevő ajánlatokat tett Franczia­­országban élő öccsének, hogy jó pénzért elteszi őt láb alól. Szóval a hír folytán az illető tisztnek nem volt egyetlen nyugodt pillanata. — Mindez még csak tűrhető volna, ha az egész igaz lenne, de a­mint a N. Fr. Pr. biztos forrásból értesül, nem egyéb, szépen kigondolt mesénél. S kép­zelhetni a főhadnagy helyzetét, ki mind­ezen dolgokról hírlapok utján értesült s alaptalanul közbeszéd, kizsákmányolás tár­gyává lett, sőt, életét is fenyegették. Bi­zony nem irigylendő állapot. Hogy az egész örökösödési ügyet nem c­áfolták még meg, annak oka az, hogy az illető katonatiszt s mint ilyen nem bocsátkozhatik hírlapi po­lémiába, hanem stoikus nyugalommal s le­mondással kellett fogadnia az egész czifra históriát. KÖZGAZDASÁG. Méhészet. Maros-Ludas, 1881. szept. 7. Több vidéken megfordulva, minden­hol csak panaszt lehetett hallani, hogy az idén a mázszüret gyengén fog ereszteni. Be is teljesedett, mert alig gyűjtöttek töb­bet, mint a­mennyivel épen kitelelhetnek. Nem is csoda, mert a tavaszi hosszas hi­deg esőzés miatt részint elpusztultak vagy nagyon megfogytak népességben, részint pedig meganyátlanodzik,­­ ennélfogva igen sok törzs egyet sem rajzott. Ma­holnap már a betelelés ideje is itt van. A­ki méheit okszerűen tudja be­telelni, csak is az várhatja biztosabban a méhek életben maradását. Erre pedig e kellékek szükségesek: jó meleg tartókat; gazdag, népes törzs, elég méz , fiatal anya­méh, nyugalmas és csendes hely. A­mi a jó meleg kast illeti, az úgy eszközölhető, ha a kason levő repedések, nyitások jól betapasztalnak s a röplyuk is megszükittetik, hogy a méhek által kifej­tett meleg el ne illanhasson a nagy nyi­lásokon; s kákából vagy zsúpból az allj­­deszkáig érő takaró­fedét alkalmaztassák rá lekötve s a röplyuknál egy kis nyílást hagyva, a­mi különben szokásban is van, de nem elég gonddal kezelve. Ha a méhek nem építették a kast tele, értve a mozgathatlan lakot, de mégis szeretné valaki beterelni, akkor a kast csupjára állítva, a lépek végénél léczecs­­kéket tesz keresztül, megerősítve a falá­ban, és szénával vagy sarjával a kas széléig megtömni s néhány léczczel vagy bármivel lefoglalja, hogy felállításkor ki ne hulljon a tömet. A röplyukat pedig a lé­pek végétől, vagyis a tömöttől felfelé, mint­egy négy ujjnyira kell vágni a másik irá­nyában. Persze négy ujjnyira azért fennebb, hogy tél folytán a méhekből pusztulnak el, nehogy a lyuk bedugulva, levegő hiányá­ban mind megfulj­anak. A röplyukat pedig léczszeggel vagy rácscsal el kell zárni, úgy, hogy a héza­gok közt csakis a méhek járhassanak , ne­hogy egér vagy más, méz után leselkedő állatok betolakodhassanak. A­mi pedig a gazdag, népes törzset illeti: ha nem elég erős, egyesítéssel szok­ták népessé, erőssé tenni. Nekem is van néhány törzsem, me­lyek közt kettő Berlepsch-féle méhlakban „A. M. POLGAR“ T­ÁVIRATAI. (Magyar távirati iroda.) Miskolcz, szept. 10. Tegnap dél­után 5 órakor udvari ebéd volt, me­lyen számos katona és 20—25 pol­­­gári egyén vett részt, őfelsége jobb­ján Károly Lajos, e mellett József fő­­herczeg, balján Károly Lajos Jenő fő­­herczeg és Tharn-Taxis ültek. A meg­hívottak között voltak Nagy polgár­­mester, a református és ágostai su­­perintendens, (a katholikus klérust a pénzek miatt nem hívták meg) Hor­váth Lajos képviselő és Lichtenstein József. A felség előbb a katonatisztek­kel hosszasan s azután a polgárok majd mindenkivel külön beszélt. Sza­­páry Gyula gróf fogadta a vendége­ket, Kinsky gróf szivarokat kínált. Az udvari cselédség között számos ma­gyar van, kik magyarul kínálták az ételeket. Szapáry gróf holnap estig marad, Tisza Kálmán miniszterelnök holnap délben érkezik. A város este fénytengerben úszott. Neufahrwasser, szept. 10. Vil­mos császár, a trónörökös és Bismarck herczeg lelkes tüntetések közt 1 óra­kor érkeztek ide. A cs­ászár ellépett a disz-század előtt és Stosch tenger­nagy kíséretében a parancsnok­ hídra lépett. Vilmos császár orosz tábornoki egyenruhát, kék rendszalagot és felöl­tőt viselt. A „Hohenzollern“ yacht a pompásan diszített kikötőbe, a hajó­állomáshoz vitorlázott, hol a „Dersa­­va“ orosz udvari yacht, a pánczél­ ha­­jóraj üdvlövései által üdvözölve, elébe ment. Mindkét yacht elhaladt a né­met hajóraj előtt és azután egymás­hoz közeledett. 2 óra körül III. Sán­dor czár megjelent a „Hohenzollern“ fedélzetén, hol a két uralkodó szívé­­lyesen üdvözölte egymást. Két kisebb orosz hadihajó követte az orosz yachtot. A két yacht még most is egymás mel­lett áll, úgy látszik, hogy az orosz czár nem fog szárazföldre jönni. Dan­­zigban délután 1­­/4 órakor a két ural­kodó találkozik az összes hajóütegek ágyúdörgése mellett. Az összes hajók fel vannak lobogózva. Üdvözlés után mindkét uralkodó valószínűleg be fog menni Danzigba, tekintettel a nagy előkészületekre, melyeket a város a fogadásra készített NYÁRI SZÍNHÁZ. 27. szerv. Nyári bérlet Koluravártt, vasárnap, 1881. sept. 11-én. A TOLONCZ. Énekes népszínmű 3 f­elv. Irta: Tóth Ede. Kezdete 7 órakor, vége 10 kor. Kedden, sept. 13-án Sziklay Emília jutalmául : KIS N­ K It C Z E G. Legközelebbi újdonságok: A MALOM ALATT. Népszínmű 3 felv. AZ ÜDVÖSKE. Operette 8 felv. Felelős szerkesztő: Id. Fri­si Albert. Lap- és kiadótulajdonosok : K. Papp Miklós örökösei-

Next