Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-09-16 / 210. szám

v. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: költobda-utcza, nyomdaés*ölet. Névtelenöl beküldött közlemények nem közöltétnek. (H»«nAI ht»il»a k átiratok nem adatnak volna. Cikk bérmentes levelek fogadtatnak el. 20-dik szám Kolozsvárt, péntek, 1881. szeptember 16. KIADÓHIVATAL: költobda-utcza, nyomdaépüllet ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre . . . 16 írt 1 évnegyedre . 4 frt —kfélévre...................8 , régi hóra . . 1 , 60 . Hhirdetési díj: petit lóra 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyílttéri tora St6 kr. Bűneink. 1. Mi is közöltünk egyetmást az osztrák alkománypárt vezére , dr. Herbstaek beszédeiből, ki a „német-nemzeti silke” apostolaként járja az ausztriai fálasztókerületeket. A doktor úr nagy dologban van a cseh térfoglalás miatt, ugyancsak keményen prédikál az osztrák-német uralom érdekében, és harczre szívós ellentállásra tüzeli a németeket, nemzetiségük elnyomóival szemben. Egész elkeseredéssel bizonyítja, hogy az osztrák állam határozottan német suprematia nélkül nem is képzelhető , és a nemzetiségek torzsalkodása a többségénél, szellemi és anyagi fensőbbségénél, s általában magánál az osztrák állameszménél fogva , uralkodó elem megrontására — egyértelmű Ausztria életfeltételeinek pusztításával, csak hanyatlásra, romlásra vezethet. Persze, nincs ezen a kerek világon egyetlenegy német sem, ki dr. Herbst és pártjának német-nemzeti eszméjét ne helyeselné , kivéve azokat, kik épen kénytelenek vele, hogy ne helyeseljék. Ausztriában, a nemzetiségi viszonyok százalék szerinti kimutatása szerint, a német elem 36.-ével szemben csak egyedül a cseh 225-es áll. Nem is számítva a ruthenek 128 és a lengyelek 12. proczentjét. Ugyanez —egészen „német-nemzeti* érdekben kiszínezett — százalék-kimutatásban Magyarországon a 356-nyi magyar elem mellett 11,5 németség van följegyezve. Ami ugyan kisebbítése a magyar, és túlzott nagyítása a német százaléknak — de fogadjuk el alapul, és tegyük fel azt, hogy a magyaror-szági nemzetiségi viszonyok procentkimutatásában a németeknek épen félakkora numerus competál, mint Ausztriában a cseheknek. Már most, ha általában a németek és különösen az osztrák-németek hajlandók elismerni, hogy van a világon még „nemzeti eszme“ a németen és „állameszme“ az osztrákon kivül is és ha már aprólékosan kimutatják, hogy a kisebb nemzetiségek torzsalkodásai az összállam veszedelmére szolgálván, a csehek viselkedése pusztító hatású: — ebből józan ész szerint az következik, hogy ha a cseheknek Ausztriában nem lehet joguk berzenkedni az „állameszmé“-vel szemben, a németeknek Magyarországon épen kétszeresen nincs joguk azt tenni. Még ha nem is volna lényeges különbség az ausztriai csehek és a magyarországi németek minden rangú és rendű viszonyai, helyzete, jogaik között, — ha a számbeli erőn kívül minden egyébben egyenlően sértettek és jogosultak volnának — a német „Nationalgedanken “-ért bevülők akkor sem tagadhatnák el a fennebbi következtetés teljes alaposságát. És a befolyás, tényleges szereplés, általában minden körülmény számbavételei legalább is hatszorossá teszik a fennebbi numerus-különbség jelentőségét. De azért úgy a magyarországi (szász), mint az osztrák és nagynémet sajtóban vígan foly a „Deutschenhetze in Ungarn.“ Egy porosz folyóirat, a „Preussische Jahrbücher“ legújabban arra a nevezetes feladatra vállalkozik, hogy apróra bebizonyítsa, hogy a németüldözés nálunk tényleg existál. Már volt alkalmunk említeni, hogy a Németországon megjelenő magyarfaló czikkekért nincs szükségünk meszszire fáradni. Van Nagyszebenben egy német újság, a Lieb-Deutsches Tageblatt, melynek fő főfeladata, hogy mindenfelől hűségesen összeszedje ama czikkeket (melyek túlnyomó része természetesen néhány erdélyrészi utraszász agitátor tollából kerül a külföldi sajtóba.) A S.D. Tageblattnak köszönhetjük azt is, hogy tudomást vehetünk 7. porosz évkönyv esséyéről, s megolvashatjuk svarcz auf weist, hogy : miképen üldözzük és nyomjuk el mi a németeket Magyarországon ? Közelebbi czikkünkben ismertetni fogjuk az érdekes és tanulságos panaszokat. TARCZA: Hamis szinek alatt. — Elbeszélés. — Angol szöveg után: Sámi Lászlóné. (Folytatás.) Elolvastam, s olvasás közben megfeledkeztem a múltról. „Édes Dare ! Maradjon „Greg Nelli“ mellett. Nelli megbízható, hű, mint az aczél. Biztosan számíthat reá, ő nem hagyja cserbe és keresztül ... a többi része le volt rakitva. Itt van, megtaláltam; a titok meg 'volt fejtve. Ah szegény fejem ! megtörtént, a mitől féltem, számomra csordultig volt & pohár keserűséggel. Mig én adósságaink gyötrelmeit éreztem, még cselédeink alatt is szégyeltem magam, addig férjem *' tudját hol mulat, és pénze van, s grtziai; mig én szemrehányásaimat visszatart Vll. homlokát cókolgatom, s a házi gond terhét igyekezem feledtetni, addig ő „Grey bellire“ gondol, ki „hű mint az aczél“ és „megbízható“, és a kire számíthat. Oh milyen keserű könnyeket sírtam ezen a születésem napján! Vetélytársaimre gondolva, könnyeim folytak csenepei), vigasztalhatatlanul, egész addig, Lizi a szobaleány szobámba lépett, s szembe juttatta — anyám megérkezését jelentve, — hogy a nap kötelességei vár®ak reám, azok a kötelességek, melyeket álcázásomnak köszönhettem. Anyám azért jött ily korán, hogy az ebéd elkészítésében segítségemre legyen. — Nagyságos asszonyom — folytatá Lizi. Ma reggel két ember kereste a nagyságos urat, s az egyiket megfogadta, hogy Jánossal szolgáljon fel az asztal körül, legalább nekem azt mondta az az ember El voltam keseredve az igaz, de férjemnek ez a gyöngéd gondolkozása enyhítő balzsam volt vérző szívemre. — Miféle ember? kérdem, csinos, fiatal, ügyes férfi? — Az bizony se nem csinos, se nem fiatal és ügyesnek sem látszik, mondá Lizi kétkedő hangon. Legjobb lesz, ha nagyság megnézi. Én nem nézem ki belőle, hogy az asztal körül tudna szolgálni. — Jó, jó , Lizi — szakítom félbe. Lehet, hogy férjem nem tudott jobbat kapni, küld be hadd lássam. Lizi beküldte a mai napra felfogadott embert. Oh reménység édes csúf hírnöke! hiszen ez ember ugyanaz a kis kopott ruhája pihés emberke volt, csakhogy a mai nagy alkalomra jobb ruhában és tisztábbra kikereskedve, ki egykor a Stebbing néném szenetét hozta, s menyegzőm napján szőnyeget terített lábaim elé. — Sokat mondólag néztem belépő anyámra. — Tudom, tudom! mindjárt gyanítottam — kiáltá anyám — kalapja kötőjét oldva, s izgatottságában az egyik szalagot leszakítá. Ugye mindig mondtam, hogy a nagy nénéd üzenete valamit jelent. Ma megválik, hogy mit tesz érted ! Az én szivem is hangosan dobogott volna a reménységtől, én is osztottam volna az anyám örömét, ha Greg Nelli nem nyomta volna szivemet malomkő gyanánt. De magamba zártam titkomat, anyámnak nem mondtam meg semmit, mert daczára annak, hogy Rollyra hittelen volt — még most is szerettem. IV. Az a fures kis pihés öreg ember, közelebbi ismeretség után még furcsább s különösebb lett. Egy közönséges, neveletlen, paraszt vén ember, egy utálatos, piszkos vén embernek neveztük volna, de lévén ő a Stebbing néninek embere, nem mertük véleményünket hangosan nyilvánítani. Hogy miért hittük a néném szolgájának, vagy megbízottjának, azt soha sem kérdeztük magunktól. Annyi bizonyos, hogy neveletlen, durva vén ember volt, mert szemeit folytonosan a szobáinkban levő bútorokon jártatta, egy darab sem kerülte ki figyelmét, mindent megnézett, megtapogatott, még az abroszomat is, piszkos hüvelykujjának a nyomát rajta hagyva; beszédközben szép damnok-függönyeimet is vizsgálta s utálatos szokása szerint — megtapogatta. — Maga a néném cselédje, ugye? kérdő anyám nagy nyájason tőle. A kis ember, ki épen most a zongora vizsgálásával volt elfoglalva, egy pillanatra anyámra nézett. — Nem épen cselédje, — dünnyögő az egyik szemével különösen pislogva, s többnyire a megbízottjának a megbízottja vagyok. Állásának e furcsa meghatározása után a kottaállványomat s a zongora előtt levő székemet vizsgálgatta. Úgy látszott, hogy anyám kielégítőnek találta válaszát, mert így folytatá: — Ugye, a néném küldte ide segítségnek? Nagy szívesség és figyelem volt tőle. Ugye, Rózám, erről rá lehet nónédre ismerni ? — Bocsánatot kérok, — mondá az ember — az úrral igazítottuk el, hogy itt legyek. — Dare urat érti ? — kérdé az anyám. — Azt ám, — volt a válasz — s ha az asszonyság nem bánja, — folytatá, csipás szemeinek éles tekintetével még egyszer az egész szoba tartalmát, úgyszólva, számbave, — kimegyek egy kicsit a kertbe pipázni, — várakozom, míg az úr megérkezik és az ebédnek vége lesz, ahogy egyelőre megegyeztünk. Így szólva, az üvegajtón keresztül a kertbe ment, egy kaktuszos cseberre ült, a növény lecsüngő bimbóit nem kimélve, s kurta szárú kis fekete pipájából eresztgette a bodor füstöt, mig szemeit a claphami orszgúton jártatá. — Milyen alak! — gondolom, — ebédre hivott úri vendégeim mit fognak mondani! Ez botrányos, hogy az úri társaság szemei ilyen alakot lássanak! — Milyen furcsa egy ember, mondá anyám, ajkait összeharapva a boszúság miatt. De tudod Róza, szerencsére maindenki tudja, hogy nagynéned egy csudálatos, szeszélyes, különözvén aszony. Vájjon miféle állást foglalhat el ez az ember nénédtél ? — Hát nem látja rajta a nagyságos asszony, hogy mi? — kiáltott közbe Lizi szokatlan confidencziával. De a nagy ebéd készítése csakhamar kiverte fejünkből aggodalmunkat és boszúságunkat egyaránt, csak koronként jutott eszünkbe, ha véletlenül az ablak felé pillantottunk s a kis emberkét a kertünkben láttuk sétálni, vagy ha a kertet megunva a folyósóra jött s utálatos, büdös pipafüstjét a légáramlat a konyhánkba hozta. Kis villában lakva, nagy ebédet adva, üres kamarából, hitelre, roppant sok dolgot ad, s tudomásul venni, hogy ő nagysága, a háziasszony saját úri kezeivel végzi a dolgot, ildomtalan. Anyám és én konyhakötényt kötve elibünk, könyökig felgyürközve, bekötött fővel dolgoztunk, épen olyan láng színűek s fáradtak voltunk, mint a mai napra kibérelt szakács, nagy tűzzel és sokat dolgoztunk, mig az ebédet reá, Lizire és János kocsisunkra reá mertük bízni. Midőn rendbe volt minden, egy órát az öltözködéssel töltöttünk el, s aztán leültünk szép csendesen, hogy kipihenjük és leütjük magunkat, nehogy kihevült arczom elárulja, a társaságnak, hogy az asztalfőt elfoglaló háziasszony, milyen Bokát dolgozott a konyhában. — Nagynénid, jegyző meg anyám, nagyon pontos szokott lenni, tehát remélhetjük, hogy azt az utálatos kis vén embert hamar elküldi a szemünk elől. Mit mondanának azok a Anyás Priorok. Fel nem venném a világért, hogy lássák. Az ég szerelméért, ki az? E felkiáltást az utczaajtókon elkövetett hatalmas csengetés okozta, melyet pár percz múlva az előszobában iszonyú lárma követett; e zajban tisztán kivehető volt a János kocsis mormogó bassus hangja a Lizi vékonyhangú kacagásától kísérve ; volt vihogás, tipegés, topogás és dörmögés; valami csúnya dolog történhetett, pedig ki tudja, nincsenek emborék az ajtónál ! Az előszobába rohantunk. Minő jelenet a cukrász inas makacs elhatározottsággal ült a postétomos dobozon, mintha ezáltal annak sérthetetlenségét akarná bizonyítani. A kis csipán vén ember az ajtónak támasztott háttal állott, ez által minden kimeneteli kísérletet akadályozva. János kocsis neki gyürközve, erőhatalom,mai készült a fiúnak utat csinálni. Lizi a konyha ajtó küszöbén ült, a térdeit verte, tapsolt, kiabált, kacsagott. A szakács bíbor-piros arczcal, vigyorogva kandikált közbe. És mindezek felett hallott a csengetyű hangja, erősen, határozottam, mér- gesen. — Mi történik itt ? — kérdése anyám elfojtott lassú hangon, mert alig tudott dühében beszélni, s attól is félt, hogy Priorék vannak az ajtónál, s azok meghallhatják a dolgot. — Jöjjön el rögtön az ajtótól, eressze ki azt a gyermeket. Lizi ! János! Mondjátok, mit jelent ez a lárma? — Ez biz’ azt jelenti nagyságos aszszonyom, hogy az a vén szamár vagy megbolondult, vagy részeg. Amint tetszik látni, nem ereszt ki senkit, pedig meg tetszett már neki parancsolni, hogy eressze ki azt a fiút. — Hallja — folytatá a nőném, emberéhez fordulva — eressze ki ezt a fiút. — Ez a fiú nem megy ki — válaszoló az öreg a legnagyobb hidegvérrel, a mocskos kis makrapipáját szájából kivéve egy nagyott köpött az előszobám szőnyegére. Addig nem eresztem ki, mig meg nem mutatja, hogy mi van abban a dobozban. — Mi baja magának azzal ? — kérdő anyám szigorú hangon. Tisztelem becsülöm a maga asszonyát, de ... . — Hát én csak amondó vagyok —• szakitó félbe az öreg ember, sokat mondólag pislogva csipás szemével — hogy úgy látszik, hogy itt mi mindnyájan zavarosban járunk, épen mintha sötét ködben járnánk, ebből aztán az következik, hogy mindegyre összeüljük a fejünket. Én előre megmondtam, hogy ez nem járja, de okosabbak akartak lenni. Fiú — folytatáss törvényjavaslat. Az igazságügyminisztérium, mint az „EPs“ értesül, lehetőleg még ez év folyamán törvényjavaslatot szándékozik a képviselőház elé terjeszteni, mely törvényjavaslat a bírák szabadságideje tárgyában tartalmazna újabb határozmányokat. Az igazságügyminisztérium illető osztályának eddigi megállapodásai szerint a javaslat olyformán rendelkeznék, hogy a bíróságok ezentúl évenkint két havi (julius—augusztus) törvényszünetet tartanának s a bírák e két havi törvényszünet keretében élveznék hat hétről nyolcz hétre jobbított szabadságidejüket. A két havi törvényszünet tartama alatt csakis a sürgősebb természetű polgári peren és a soron kívül való elintézést igénylő válaás -, kereskedelmi és csőd , valamint némely büntetőügyek kerülnének bírósági tárgyalás alá. A legközelebb beterjesztendő s elvben már elfogadott törvényjavaslat végszövegezése czéljából tegnapelőtt kereste meg az igazságügyminiszter a felsőbb bíróságokat, hogy tegyék a szóban forgó ügyet testületileg megbeszélés tárgyává s mielőbb közöljék a minisztériummal indokolt véleményüket. A hadügyminiszter, mint az Írom írja, mihelyt a Göczi Lendl ügy tudomására jött, intézkedett az összes iratoknak hozzá leendő felterjesztése végett, hogy az ügy valódi állásához képest a szükséges intézkedéseket megtegye. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter több megyéhez körrendeletet intézett, melyhez Sopron megyének a faiskolák alkotása és fentartása tárgyában megalkotott szabályrendeletét mellékelvén, az illető törvényhatóságot hasonló szabályrendelet alkotására hívja fel. A rendeletnek különösen a selyemtermeléshez nélkülözhetetlen szederfákat szolgáltató, községi faiskoláknak fentartására és helyes kezelésére vonatkozó intézkedései bizonyultak üdvös hatásunknak s azokat ajánlja a miniszter a törvényhatóságok figyelmébe. A külügyminisztériumban a magyar és az osztrák igazságügyminiszterek közelebbről értekezletet fognak tartani a politikai bűntettesek kiszolgáltatása kérdésében. A Ferencz József uralkodó és Umberto közti találkozásról a „P. LI.“ egy berlini távirata szerint ottani körökben még egyátalán nem volt szó. Az új főrendiház statisztikájához, a legközelebb egybegyűlendő országgyűlés főrendiházába királyi meghívó levéllel meghivatott: 3 főherczeg, (kik magyar birtokosok), 11 zászlós ur, 42 r. kath. gör. kath. gör. n. egyes, érsek és megyés püspök, 22 czimz. és választott püspök, 3 a főrendiházhoz tartozó egyéb főpap ( int a pannonhalmi főapát sat.) 62 főispán (magyar és horvátországi, a fiumei kormányzó sat) 7 herczeg, 326 gróf és 224 báró. Ezekhez járulnak még két főrendi küldött a horvátszlavón országgyűlés kebeléből. A dunai kérdésre vonatkozólag Haan báró galaczi főkonzul a külügyminisztertől utasítást kapott, melynek egyik paszszusa így szól: „Rövid idő múlva ismét részt fog ön venni a dunai bizottság tanácskozásaiban. Reményem önt olyan instrukciókkal elláthatni, amelyek lehetővé teszik a kérdés barátságos megoldását.“ Haan báró az „EUs" értesülése szerint, azt, hiszi, hogy ami Románat illeti, Uoerescu minisztersége alatt a dunai kérdés alig nyerhet megoldást, mert ehhez a bukaresti kamarával és a kormányférfiakkal szemben bizonyos bátorság és személyes nagy tekintély kell, amivel uoerescu nem bír, s csakis Cogolnbceanu, a volt párisi követ lenne képes a kérdés megoldását, úgy a mint azt a hatalmak többsége kivallja, Romániában keresztülvilui. De epeu erre nem hajlandó Cogolniceanu. MEGYEI ESET ( Torda-Aranyosmegye közig, bizottsági gyűlést.) A f. hó 14-én a főispánnak egy szó rapru ügy (dr. Kemény István halála) miatt távollétében alispán, Veress Dénes elnöklete alatt megtartott közig, bizottsági gyűlésen előterjesztett jelentések közül, mint fontosabbakra, a főorvos, kir. adó felügyelő és tanfelügyelő jelentéseire terjeszkedem ki, mint amely jelentések a megyei közegészség, óvási és tanügyi állapotokról nyújtanak tájékozást. 1. Főorvos dr. Harmath Márton jelentése szerint a múlt hóban a betegedési esetek a megelőzött hónapokhoz viszonyítva, feltűnően gyakoriabbak voltak. Járványképp a topánfalvi járásban (Alsó és Felső- Vidra községében) a vérhas lépett fel; e két községben megbetegedett 157 egyén, akik közül 23 elhalt. Ezen - a megye egy kis területére szorítkozott- járvány kóreseteitől eltekintve, azonban a közegészségügyi állapot megnyugtatónak jelezhető. Előterjeszti továbbá főorvos a Toroczkó községében engedélyezett gyógyszertár felállítása jogának elnyerhetését érdeklő 8 pályázati folyamodványt, amelyeket a közig. bizottság megvizsgálván, a miután az 1876. évi XIV. t. sz. 134. §-a szerint azon kérdés felett, hogy a gyógyszertár beállítási joga a pályázók közül melyiknek engedélyeztettek, határozni egyedül a közig, bizottság jogosított. A közig. bizottság a 8 pályázó közül marosujvári Veress István, aki gyógyszerésznek adott engedélyt, hogy Toroczkó községben egy szabályszerű gyógyszertárt beállíthasson. 2. Kir. tanfelügyelő Soltész Sándor havi jelentése a megye adózási ügyét annyiban kedvezőbb szinben tüntette fel, amennyiben a f. év augusztus havában befolyt adóösszeget összehasonlítva a múlt évi hasonlhavi adóbefizetéssel, az eredmény a f. év aug. havára 1740 frt 38 el krral kedvezőbb. Ugyanis: a múlt hóban a 290,410 frt 18 kr. adóhátralák törlesztésére befizettetett 24372 frt 72 ■/* kr, s igy marad hátralék aug. hó végével 266 ezer 37 frt 45% kr. Hadmenteségi díjban befizettetett 563 frt 45 kr., hátralék 48 ezer 196 frt 78% kr. 3. Kir. tanfelügyelő Moldován Gergelynek a tanügy emelését célzó indítványai közül, mint fontosabbakat kiemelem e következőket: hogy az 1888-iki tanévben a tanköteles gyermekek szabályszerűen összeirassanak, a közig. bizottság az illető felekezeti püspökségekhez átiratokat határozott intézni, amelyben felkértnek az iránybani intézkedés tételre, hogy a saját joghatóságuk alá tartozó községi felekezeti papságot szigorúan utasítsák arra, miszerint ezen összeírást pontosan és készséggel eszközöljék. Igen, mert „a felekezeti féltékenység* ezen közérdekű ügyben is — akárhányszor — az illető papokkal „az egyház autonómiáját“ veszélyeztető rémeket láttat... Várfalva és AranyosRákos községekben külön állami iskolák felállítása iránt felterjesztés határoztatott intéztétől az illető minisztériumhoz, amely felterjesztéseknek kedvezőleg eldöntése iránt méltán táplálhatunk reményeket, miután azt itt községek is — a czél érdekében — anyagi áldozatukat meghozni magukat kötelezik. Előterjesztette kir. tanfelügyelő a közoktatásügyi minisztériumnak két rendbeli magas leiratát, amelyekben tudomására hozatik a közig. bizottságnak, hogy a szent lászlói községi elemi népiskolává nyilváníttatik a kívánt feltételek mellett; Gerend községében pedig magyar tannyelvű állami elemi népiskola felállítása engedélyeztetik. Az újonnan építendő tornai állami polgári leányiskola építésére vonatkozó iratok (a tordai kebeles polgárok által a jelzett építés létesíthetése céljából felajánlott 10.000 frtról szóló okmány, úgyszintén a jelenleg működő polgári iskolának a kikötött 20 éven túl is az állam által való biztosítása feltétele mellett a megye által reáliskolai alap czimen gyűjtött szintén 10,000 frtnak a felajánlásáról szóló okmány s más apróbbb öszszegeit adományokról szerkesztett iratok) beszereztetvén, azok a többi iratokkal együtt a közoktatásügyi minisztériumhoz felterjesztettt határoztattak, kérve ezek alapján az említett építési munkálatok sürgős engedélyezését. Előterjesztette végül kir. tanfelügyelő azon indítványát, hogy tekintettel azon örvendetes tényre, miszerint az új tordai állami elemi népiskola a tanköteles gyermekek befogadására legújabban nagyon is szűknek bizonyul be, amennyiben a tanulás végett jelentkező tanonczok egy bizonyos contiogesse már föl sem volt az iskola szűk helyiségénél fogva vehető: a közigazgatási bizottság a nevezett iskolahelyiség kiszélesbítése érdekében a magas kormányhoz felterjesztést tegyen. A közig. bizottság a tanfelügyelői indítványt élénk helyesléssel fogadta. 1. 1. A gazdák és az idő jelzése. A földmivelés , ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter a következő köriratot intézte valamennyi hazai gazdasági egyesülethez• »A budapesti időjelző állomás működése és értesítései tárgyában az egyesülethez intézett közig^^yy^jQ] kapc-ján értesítem az egyesületet, hogy a nevezett állomás által naponként kiadatni szokott időtérképeknek mennél tágabb körben leendő elterjedése érdekében ezen időjelzési térképek előfizetési ára az eddigi havi 2 írtról 1 frt 50 krra leszállíttattatik, mely intézkedésem 1. évi október hó 1-től fog életbe lépni. Ezen intézkedésemet oly felhívással közlöm az egyesülettel, hogy azt a gazdaközönségnek alkalmas módon tudomására hozni, s azt az időtérképek járatására buzdítani szíveskedjék.“ AZ ORSZÁGOS árverési védegylet alapszabályai. Azon bizottság nevében, melyet a f. évi július hó 30 án az írók és művészek társaságának helyiségében tartott gyűlés küldött ki, dr. Fejér Gyula kidolgozta az „országos árverési védegylet“ alapszabályait. Ezen alapszabályok jóváhagyás végett tegnap benyúttattak a belügyminisztériumhoz, s mihelyt a jóváhagyás megtörténik, a bizottság értekezletet ír össze, amely megalakítja az egyletet. Igen tekintélyes személyiségek, országos képviselők, ügyvédek, előkelő kereskedők megígérték, hogy részt vesznek az értekezletben. Az alapszabály tervezett fontosabb pontjai az Ellenőr szerint a következők: 1. §. Az egylet czíme: „Országos árverési védegylet“ Székhely Budapest. 2. §. az egylet czélja: végleg megszüntetni, vagy kezdetben legalább meggátolni a visszaéléseket, melyek az ingók és ingatlanok bírósági s adóhátraléki árverezéseknél fordulnak elő. 3. §. Czélja elérésére az egylet törekedni fog, hogy a fővárosban s nevezetesebb vidéki városokban nyilvános árverési csarnokok állíttassanak fel, melyikbe a nagyközönségnek szabad, akadálytalan bejárás engedtetik. 4. §. Árverési csarnokokat maga az egylet fog felállítani, ha erre törvényes uton kizárólagos jogot nyer. 5. §. Az egylet mindennemű árverésen megbízottak által lesz képviselve és pedig, amennyire módjába áll, még az árverési csarnokok létesítése előtt is, de még inkább az árverési csarnokban központosított tömeges árveréseken. 6. §: Az egylet megbízottjai vevőként lépnek fel mindazon esetben, midőn az áruk más vevő hiányában a becsáron alul csak 50% -l volnának eladhatók. Teszi ezt kiválólag a kénytelen árveréseknél, midőn az egylet az általa megvett tárgya-