Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-02-25 / 46. szám
pi évfolyam.________________ SZERKESZTŐSÉG: tobda-UTCZA, nyomda írélet. . . ki ____ beküldött közlemények nem faöiöltetűek. tibeti«» kubkrtok nem adatnak »im». Cik bérmentes tetelek fogadtatnak el. 46-dik szám. Kolozsvárt, 1882. szombat, február 25. KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDA ÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre ... 18 frt. évnegyedre . 4 frt — far félévre.....................8 . egy faér» . . 1 „ 60 „ Hirdetési díj: petit ior* (1 kr. — Bélyegületek: minden fairdetés után BO kr. - Nyílttér: ier» 26 kr. / Adóterhek bel- és külföldön. A britt kormány pár nap előtt issttzé tett kék könyve igen érdekes dalokat tartalmaz az európai államok répzügyeiről- Angliában ugyanis több közgazdasági és pénzügyi reformot készítenek most elő, s minthogy a mai világban semmiféle reformot nem léptetnek előbb életbe, míg a külországokban történt hasonló intézkedések hatályát még nem vizsgálják, az angol kormány külállamokban levő nagykövetei útján összegyűjtötte a fontosabb adatokat, amelyekből kitűnik, hogy az egyes államokban minő adórendszerek s minő eredménnyel állnak fenn. A legérdekesebb ez adatok közt egy kis táblázat, amely feltünteti, hogy a lakosság számához viszonyítva mennyit tesznek az egyenes és a közvetett adók, más állami bevételek, a községi és tartományi adók. Ezen táblázatnak három rovatát ideigtatjuk, megjegyezvén, hogy a lakosság száma az utolsó népszámlálás adataival van kimutatva. Henszen-Darmstadt 936,000 3.85 1.19 Ezen számok összehasonlításából több figyelemreméltó mozzanatot lehet kiemelnünk. Magyarország lakossága majd felényi mint Nagybrittániáé, s az egyenes adóknál ezt az arányt is látjuk, de közvetett adóknál Magyarország bevételei aránylag csak egy harmadrészét teszik annak, amit Nagybrittánia az indirect adókból bevesz. Francziaországhoz viszonyítva az indirect adók tekintetében még kedvezőtlenebb az arány. Francziaországban ugyanis egy főre 21 frt közvetett adó esik, hazánkban ellenben csak 5 frt 10 fr. Spanyolországról azt tartják, hogy ott a nép aránylag kevéssé van adóval terhelve s alig is találni a földkerekségén népet, mely annyira szeret magának „szent heverdesnapot“ csinálni, mint a spanyol, mely körülmény szintén összefüggésben áll a gyenge megadóztatással. De azért, ha összehasonlítjuk azt, hogy mit fizetnek a spanyolok, s mit fizetünk mi adóba, bizon nem nyithatjuk szánkat panaszra. A 16,7 millió lakosságú spanyol nemzet fizet direct adó fejébe 10, 5 millió iitot, indirect adóba 178 6 milliót, együtt 284.4 millió frtot, Magyarországon pedig a direct és indirect adók együtt véve 15.6 millió lakás után csak 119.6 millió frtra rúgnak. Spanyolországban csak egy-egy főre 18 frt 20 kr, Magyarországon csak 11 frt 47 kr, vagyis 6 frt 73 krral kevesebb. De nem folytatjuk ez összehasonlítást, mindenki utánszámíthatja a különbséget, mely hazánk és más országok megadóztatása közt fennál. A közölt adatok némely országról nem egészen találók ugyan, mert Ausztriáról például tudva levő, hogy direct adó bevétele jelenékenyen nagyobb mint hazánké, pedig a kimutatásban kisebb összeggel szerepel. Azonban az előbb említett két állam s a többi nyugati államok adói is majd mind kifogástalanul vannak közölve. Nagybrittániára vonatkozólag megjegyzendő, hogy az ott kifejtett self government a pénzügyekre is kiterjed, s a községi és tartományi adók a direct állami adót többszörösen felülmúlják s azok 540 millió forintot tesznek egy évben, s ehhez járul még 145,9 millióért különböző bevétel, úgy, hogy az angol nemzet megadóztatását csak akkor lehet helyesen megítélni, ha ezen adatokat is tekintetbe vesszük, s ez esetben 1380 millió frtot a 35, millió lakosra felosztva, kijön 40 frt egy-egy főre, mely öszszeggel szemben a magyar ember által fizetett 11 frt 47 kr csekélységnek is tűnhetik fel. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a magyar ember tényleg könynyebben fizeti a maga 11 frt 47 kr edóját, mint az angol a maga 40 forintját. Közgazdasági viszonyaink fejletlen volta, sajnos, azt hozza magával, hogy a sokkal kisebb adót nehezebben bírják el, mint az angol vagy franczia, a maga három-négyszer akkora adóját. De buzdításul szolgálhatnak fentebbi adatok arra nézve, hogy ne essünk késégbe adónk nagysága felett. Csak iparkodjunk mint nemzet és egyesek, hogy közgazdasági viszonyainkat felvirágoztathassuk s akkor képesek leszünk még nagyobb adót is könnyebben kiteremteni, mintha csak az adók nagysága felett lamentálunk s elvesztegetjük a drága időt, melyet közgazdasági előmenetelünkre használhatnánk. *»• A képviselőháznak febr. 22-én tartott üléséről tegnapi közlésünk kiegészítéséül adjuk a következőket: Jókai Mór után Tisza Kálmán szólalt fel, behatóan foglallalkozva különösen Eötvös Károly beszédével. A kormányelnök nagyszabású és pártja által folytonos helyeslésekkel kísért beszédjében védte az occupational politikát, s cáfolta meg Eötvös állításait. Az ellenzéki érveket a szétfolyó vitából egyetlen focusban concentrálni, s azokat ott együtt és egyszerre megsemmisíteni híres államférfiak közt is csak kevesen értették úgy, mint Tisza Kálmán. S amint beszélt, szemlátomást kiszélesedett a vita kerete. Magába ölelte a közel egy évtized történetét egész Szkobelewig. Feltett politikánk motívumai. S ezekből mindenki meggyőződhetett, hogy e politika nem volt szláv-barát politika, mint az ellenzék állítja, hanem osztrák-magyar politika, mely nem provokál senkit, de érdekeinket mindenkivel szemben biztosítja. Tiszabeszéde a vitának legkiemelkedőbb mozzanatát képezi, s fejtegetései kétségkívül megnyugtatóig fognak hatni a nemzetre, melyet az ellenzéki szónokok és hírlapjaik ugyancsak igyekeznek nyugtalanítani. A kitűnő beszéd az ellenzékre is nagy hatást gyakorolt, s a kormánypárt Tisza Kálmánt a beszéd végeztével zajosan megéljenezte. zárultak az orosz-török háború óta köve-Tisza Kálmán miniszterelnök beszédével, mellyel a „Deutscher Schulverein“ iránti interpelláczióra válaszolt, foglalkozik a tegnapi „N. Fr. Pr.“ egy hosszú és higgadt vezérczikkben, azt mondván, hogy a »magyar állam eszméjétől a magyar törzs politikai szupremácziája elválaszthatatlan.“ Botorság volna elvitatni a magyarok jogát, hogy a magyar állami nyelvet törvényileg megállapítsák ; de hogy a szélsőségre lehet e ezt a jogot kiterjeszteni, az a czélszerűszég a méltányosság, a politikai eszélyesség dolga. Magyarországon nem volna szabad szem elől téveszteni, hogy az ottani német elemet nem szabad ugyanazzal a mértékkel mérni, mint a tótokat és románokat. A tótoktól félni lehet, hogy a pánszláv mozgalom tért nyer köztük, az erdélyi románoktól szintén lehet félni, hogy a szomszéd román királyság nemzeti aspiráczióikat felkelti, de a németek a magyar állameszme leghívebb és leglelkesültebb hívei, mert ezáltal a polgári szabadságot, a rendek és felekezetek egyenjogúságát megvalósítva és tartósan megvédve látják . Örkényt tanulják meg a magyar nyelvet, sőt mondhatni, hogy rohannak a magyarosodás karjai közé. Egyenes Közreadók : tett adók: Oszág: Lakosság: millió forint. Nagybrittánia 34.605,000 135.45 665.15 Franciaország 36.905,000 161.12 776.19 Ausztria 22.130,000 77.62 214.07 Magyarország 15 608,000 79.84 119.80 Olaszország 28.209,000 144.63 272.65 Oroszország 72.692,000 123.38 365.59 Spanyolország 16.700,000 105.61 178.94 Portugál 4 522,000 12.49 37.71 Belgium 6.476,000 61.44— Németalföld 8.981,000 20.22 53.75 Montenegró 200,000 0.30— Szerbia 1.726,000 5.72 1 98 Dánia 1.969,000 6.04 16.80 Svédország 4.487,0OO 6.51 26.86 Norvégomig 1.878,000— 13.44 Baden 1.670,000 5.01 5.12 Szászország 2.970,000 1017 22.11 Bajorország 5.271,000 1087 21.38 Würtemberg 1.971,000 6.26 6.43 Poroszország 27.202,000 116.60 447.62 TARCZA: FARADAY a tudomány hőse. Dr. Mosel Antaltól. Mint sok más hírneves búvár, az anill vegyész ír természettudós Faraday Mihály is azokhoz a jelesekhez tartozik, a kik a közönséges foglalkozóétól megválni hajlamuk, kitartó szorgalmuk, ernyedetlen tevékenységük s éles eszük által a tudományos körökben kitűnő állást foglal- M el, és a műveltség legmagasabb fokora emelkedtek. Faraday született 1791. szept. 22-én London mellett Newington Buttebeo, hol atyja kovács volt. Szegény Miliők gyermeke lévén, az alacsony származású igen hiányos iskolai műveltséggel érő fiú már 13 éves korában, mintha Döncz egy könyvkötőhez adatott, hogy jőaz élet fentartására szükségeseket magszerezhesse azzal, hogy az irodalom érmékeit az olvasó közönségnek tetsző “Hűtésben szolgáltassa kézbe. De a sors máskép határozott. Bár ezeken, kiknek nevök örökké az emberiség jótevői közt fénylene, vigasztalhatlanul elenyésznek a feledékenység homályában, mert a mostoha sors őket a Őrön kivtti, a hova ők tartoznak, messzi®lyezte, megtörténik mégis néha, hogy a werence fénysugara az ily szellemeket az igazi útra vezeti és segíti oly pályára ismét terelni, melyet csakis ők mérhetnek ente é vékig- A szerencse ily napfényesBolygott Faradeyre, midőn napi munkák közben a britt Encyklopedia és Mar- W Terytani meye kezében megfordult. E könyven voltak az elsők, melyek felébreszték benne a vegyészet és villanyosság tana iránti előszeretetet, melyhez azután csatlakozott a szigorú módszer, mindent kísérletileg megvizsgálni és nyomozni. Ne higgyétek, mind a nagybúvár önmagáról, hogy én egy koránéző gyerek,vagy egy mély gondolkozású férfi voltam, én csak elevenséggel és képzelőtehetséggel bírtam, és az ezeregy éj regéi épen úgy tetszettek nekem, mint a britt ismetár. De ami megmentett, az a nagy fontosság volt, melyet a tényeknek tulajdonítottam. Míg Marcel könyvét olvastam, gondosan törekedtem minden állítást kísérletek által megállapítani, melyekből oly sokat vittem végbe, amennyit csekély vagyonom megengedett. Az öröm, melyet éreztem, ily után az állítás igazságát bebizonyítani, igen sokat járult ahhoz, hogy nekem egyszersmind örömet szerezzen a vegytani ismeretek felett. De fontosabb, mint e körülmény, volt az, hogy a nevezetes angol vegyész, Sir Humphry Davy, aki akkor dicsőségének tetőpontján állott, a vagyontalan könyvkötőnek megengedte, hogy vegytani előadásain megjelenhessen. Davy csodálkozott midőn átolvasta a jegyzeteket, melyeket a fiatal hallgató jótevőjének előadásairól rendesen vezetett. Mostanság fedezte fel az éleslátású tudós, hogy a bátortalan Faraday több, mint egy közönséges barátja a természettudományoknak és Davy minden felfedezése közül talán eztet illeti az első hely. Ez órától kezdve pártfogása alá vette e fiatal embert, és segédjévé nevezte ki a londoni királyi intézetnél, amelynél csakhamar titkár és 1827. évben a vegyészet tanára lett. Ha előbb Faraday egyszerű kísérleteinél, szerény pénzbeli segédeszközei szerint, kényteleníttetett eljárni, most mint egy varázsvesszővel hullott le a korlát, és korlátlanul vizsgálhatta az szelleme a tudományt különböző irányban, mert minden kísérleti segédeszköz állott rendelkezésére. Faraday, mint igazi búvár, becsületesen használta az alkalmat, hogy egyrészt ügyességét különösen tökélyesitse a vegyelemzésekben, másrészt sok oly titkát ragadja el a természetnek, a melylyel ez minket környez. Már az 1817. és 1818. években közre adta e nyomatékos buvárlatának eredményét a gázok átmenetéről szűk csőkön és megmutatta, hogy a rugékony folyadékok kifolyási sebessége nem egyedül — mint előleg gyanították — sűrűségüktől, hanem különös természetüktől is függ. Nevezetes búváratokat tett ő az aczélnak nemesfémekkel való öntvénye felett; ő fedezte fel az eddig állandóknak tartott gáznemek — szénsav, chlor stb. — átalakulását cseppfolyókká; ő állíta elő a láttani czélokra alkalmas üveget kovasav, pórissav és óloméregből; ő találta fel az összefagyódást — regelatiót, — melyből John Tyndall, a britt természettudós, az új glecserek elméletét fejtette ki. Azonban nem lehet itt Faraday minden felfedezését jellemezni, meg kell tehát e tekintetben elégednünk némely fontosabbakkal. Faraday 1827. évben a gázoknak folyadékokká sűrűsítésével foglalkozott, miután már két évvel azelőtt sikerült neki folyékony szánkönényt, egy keverékét különböző vegyeknek nyerni, melyek az újabb időben az Anilin előállítására nézve messzemenő jelentőséget nyertek. Faraday e kísérleteknél azon igen egyszerű elvből indult ki, hogy a gázok sűrűsítése egy meghajlott üvegcső zárt üregében eszközöltessék, melynek egyik vége egy hűtőelegybe tétetett. Ezen az utón sikerült neki először chlórt, szénsavat, cyánt, ammóniákot, szénkönenyt, kenecssavat, sóavgázt és légelecset folyadékokká tenni. E fontos munkák 1844 ben tetemesen kiterjesztettek, mégpedig sikerült ekkor legtöbbikét az előbb folyósított anyagoknak, mint szilárd jegeczes testeket előállítani, ami elméletileg egy igen fontos tény. Faraday ezenVizsgálásoknál akkép járt el, hogy a megvizsgált gázokat először mechanikai útán elégyierős, légmentesen zárt csőkben megsürgette, s azután egy égvény és szilárd szénsavból álló hideg keverék belterjes hatásának kitette, miáltal a hőmérsék 110 ° C. a fagypont alá sülyedt. Ez után folyadékokká megsűrüsült a phosphor- és mireng-könenygáz, továbbá az olajképző és a kovafolyag-könenygáz. Nagyon ismeretes dolog, hogy 100° C. hőmennyiség kell ahhoz, hogy a víz gőzzé alakuljon : ha ennél alacsonyabb hőmérsék soha sem uralkodnék a földszínen, akkor mi a vizet soha sem ismernénk mint folyó, hanem csak mint gázvagy gőzalakú testet. Faraday fennemlített vizsgálatai legelőször mutatták meg a fontos tényt, hogy a testek megkülönböztetése szilárd, folyó és légneműekké, tisztán önkényes, és amennyiben az a hőmérsék állapotától függ, nem természetes. Elegendő alacsony hőmérséknél minden test szilárd halmazállapotot mutat, melyet nekünk ekkap, minthogy a hő valami idegen hozzá lépő s a halmazállapotot megváltoztató, mint igazit és eredetit kell tekintenünk. A vegy- és villanytan voltak első ágai a tudománynak, melyeknek tanulmányozása Faradaynak, voltaképenn tudományos pályájának kezdetén, ajánlkozott és melyet ő egész életében buzgósággal és érdeklődéssel folytatott. Már önálló vizsgálódásainak kezdetén vegyi szétbontásokkal foglalkozott, melyeknél a villanyosságot használta. Az első vizsgálatok összehasonlítva a későbbiekkel, elég kezdetlegesek voltak, és a víz meg oldatok villanygéppel való felbontására vonatkoztak. Sokkal nyomatékosabbak voltak a Volta oszlopa által eszközölt felbontások, melyeket ő inkább vegyi mint természettani tüneményül akart felfogattatni. A villanyoszlop hatásának e vegyi elmélete a legújabb vizsgálatok által megingattatott ugyan, de azért a kutatások maguk, melyeket Faraday tett, mit sem vesztettek fontosságukból. a híres kopenhágai tudós Oersted ▼olt az első, aki a galváni áramnak elhajlító hatását a delejtűre bebizonyította, és Ampére, nevezetes párisi természettudományi tanár, éles elméjének volt fenntartva e tényt a legmesszebb következményekig nyomozni, ő megmutatta a többek közt, hogy mikép lehet az elhajtást az áram különböző irányánál egyszerű szabály szerint meghatározni. Faraday, aki a franczia természettudós búvárlatait a legnagyobb érdekkel kísérte, arra a következtetésre jött, hogy a fémsodronytól, melyen az áram átfut, indul ki az igyekvés a delej sarkát folyvást maga körül forgatni. E következmény első pillanatra csekélynek tetszett, de Faraday, mint minden kétes esetben, itt sem késett szokott módja szerint a kísérlethez folyamodni, melynek dönteni kellett. E czélra vett ő egy üvegedényt, mely fenn egy fénypárkánynyal volt ellátva, megtölte azt higanynyal és ebben egy kis fénypálctát uszólag helyezett olykér, hogy azt az alsó végén alkalmazott platina darab egyenes állásban tartotta. A higany közepébe egy fémpeczek bocsáttatott le, mely az egyik galváni telep sarkával öszszeköttetésben állott, mig a másik az üvegedénynek fénypárkányzatával volt összekötve. Mihelyt a villanyláncz zárva volt, a fénypálcta a fénypierek körül mozgásba jött, még pedig azon irányban, melyet Ampiére szabálya rendel. Jövünk most Faraday legjelesebb felfedezéséhez: a villany-indításhoz. 1831. évben volt, midőn e természettudós megmutatta, hogy minden villanyfolyam a maga fellépésénél egy szomszédos zárt vezetőben — fémsodronyban — hasonlag villanyos áramokat keltett. Ez utóbbiakat ő indított villanyfolyamoknak, az előbbit pedig indító vilanyfolyamnak nevezte. Hogy a villanyfolyam fellépését kísérlet által bebizonyítsuk, két vékony selyemmel körülfont fémsodronyt egy fahengerre úgy tekerünk, hogy mindkettőnek egyes tekercsei igen közel, de mégis villanyiig — a selyemborítók által — egymástól elválasztva legyenek. Ha most az egyik sodrony végeit egy galváni lánczsarkaival összeköttetésbe hozzuk és egy áramot a tekercseken átfutni engedünk, akkor a másik sodronyban hasonlókép egy áram lép fel, mely azonban ellenkező irányt követ. Ezen áram létezését úgy tesszük láthatóvá, hogy a sodrony végeit, melyben az áram fellép, egy galván-villanymézőve összekötjük, amelynek tűje kibillenése által azonnal jelzi az áram fellépését. Nevezetes azonban, hogy ez az indított folyam nem tart soká, mint az eredeti, az indító folyam, hanem csak ez utóbbinak keletkezésével és elenyészésével pillanatilag lép fel. Faraday még tovább ment és megmutatta, hogy egy villanyfolyam saját sodronyában is egy indított folyamot kelt és 5 ezret, külön áramnak nevezte. Ha villanyos folyamot szorosan egy lágy vasrúd mellett vezetünk el, ez utól 8óban az elsőnek befolyása alatt delejesség keletkezik. (Vége köv.) megörültnek a northamptoni kerületet. Ekkor előállott Bradlaugh, a magával vitt papirosról elolvasta az eskü formuláját és megcsókolta a szintén magával hozott új testamentumot. Ez eljárás nagy sensatiót keltett a házban, az elnök felszólította Bradlaught a távozásra , ő kiment, de kijelentette, hogy most már a ház fölesketett tagjának tekinti magát. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 23-án. Elnök: Péchy Tamás. Elnök az ülést 10/4 órakor megnyitja, a múlt ülés jegyzőkönyvének, hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket, melyek a kérvényi bizottsághoz utaihatnak. Komjáthy Béla előadó benyújtja az igazságügyi bizottság jelentését az erdélyi evang. református egyházkerület s az államkincstár közt az úgynevezett camaraticum beneficiumok tárgyában kötött egyezség iránt. Ki fog nyomatni s a holnaputáni ülésben fog tárgyaltatni. Elnök jelenti, hogy Madarász József sürgős interpellácziót jelentett be a Fehér megye vajtai helység tanítójának állásából való elmozdítása tárgyában. Az ülés végén fog megtétetni. A napirend előtt Szontág Pál emelt szót. T. képviselőház! Eötvös Károly igen, képviselőtársam tegnapi beszédében engem mintegy apostrophálva, ezeket is mondotta: „Nincs talán tíz programm, amely az okkupaczionális politikát ne kárhoztatta volna.“ Ezek közt van, itt kezdődik az apostropheé —a Szontagh Pál képviselő úré is, aki pedg halálára is rágondolt akkor, mikor az okkupácziót ellenezte Balassa-Gyarmathon, az ő elnöklete alatt sietett az egész többség a kormánynak a felmentést megadni és a bizalmat megszavazni.“ (Halljuk a szélső balról.) T. hát ! Hogy az okkupáczionális politikát elleneztem Balassa Gyarmaton, hozzáteszem Budapesten is még egy másik, bár magán, de azért nem kevésbé fontos perben, ez igaz; hogy halálomra rágondoltam akkor is, ez is igaz; rágondoltam és rágondolok arra ma is és mindennap, mrint erős vallásos érzetű embernek ez nemcsak kötelessége, de ha már egyszer vénülésnek idult, még üdvös szokása is. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Hogy a megtörtént okkupáczió után épen elnökletem alatt — gondolom a pártkörben, mert másutt nem elnököltem azon időben, — az akkori és azóta fennálló kormánynak bizalmat szavazott a többség, az is igaz. A többséget velem együtt bizonyosan azon nézet is vezette, hogy a válságossá lenni fenyegetőző időben és körülmények között nem akarta elpártolásával eszközölni azt, hogy útját egyengesse esetleg oly pártok valamelyike kormányra jutásának, melyben az ország ügyének vezetésére garancziát nem látott a melyre azt csak a „kelj fel helyedről, hogy arra rá ülhessek” elvnél fogva tartotta és tarthatta jogosultnak. (Derültség a szélső baloldalon. Tetszés a jobb oldalon.) Következett a pénzügyi bizottság jelentésének tárgyalása a monarchia déli részén és a megszállott területen kitört mozgalom elnyomására szükséges rendkívüli szükséglet tárgyában. Csanády Sándor hosszasan beszél éles szavakkal, a ház derültsége között, a törvényjavaslat ellen, s az elnök kifejezéseiért 3-szor figyelmezteti őt, hogy szavait válogassa meg, s végül kijelenti, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot. Mihajlovics Károly kötelességének tartja felszólalni és bebizonyítani, hogy a szláv politika nem oly veszélyes, mint amennyire azt itt hirdetik. És ezért kijelenti, hogy ennek alapján elfogadja a törvényjavaslatot, bár sajnálja, hogy a delegáczió miért nem vette fontolóra azt, hogy ez összeg nem lesz elég a lázadás elnyomására, mert onnan kimenni mégsem lesz tanácsos, miután ennyi áldozatot hoztunk. ő e politikát mindig pártolta, mert örül azon, ha egy oly szegény elnyomorult nép a járom alól felszabadul, s oly államhoz csatoltatik, hol a kultúrában előre haladhat. Pártolta, de azon reményben, hogy azon hibák, melyek az osztrák traditiók folytán elkövettetnek, raellőztetni fognak, s pártolja harmadszor azért is, mert elismeri, hogy ez inkább szláv, mint szlávellenes politika, mert e bekebelezés által újra erősödni fog a szláv elem. E kérdésben összefüggőigreflektál a Jókai és Helfy által mondottakra. Helfy azt mondta, hogy ürítsük ki e tartományokat, Jókai pedig azt kérdezte, hogy meddig fussunk ? erre azt mondja szóló, hogy ő se egyik, se a másik végletet nem pártolja, de figyelmezteti Jókait és a kormányt, hogy van egy más módja a futásnak, és ez a békekötés, habár a miniszterelnök tegnap azt állította, hogy az ujonczozás minden áron keresztül fog vizetni. A békekötést szóló sem helyesli, de megtörténhetik úgy, mint már egyszer megtörtént. Végül azt hiszi, hogy a szlávok felszabadítása nem veszélyes Magyarországra, ha azon nép kultúrviszonyainknak megfelelőig adminisztráltatik, ha látni fogja e nép, hogy nem azért szabadíttatott fel, hogy adókkal agyon nyomassák. Megszavazza az előterjesztést. Jókai Mór személyes kérdésben kívánok szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Nem szoktam t.hát minden csekélységért szavaim helyreigazítása végett szót emelni. (Halljuk ! Halljuk !) Azonban annyira súlyos és nagy a vád, melyet a t. előttem szólt képviselő úr ellenem emelt, hogy azt cáfolatlanul hagynom nem lehet. (Halljuk ! Halljuk!) Ő azt mondta, hogy én a fiumei kérdést abból az intenczióból hoztam fel, hogy A képviselőház igazságügyi bizottsága szerdán d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a királyi Curiának az országgyűlési választási ügyekben való bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalását s letárgyalta a 9. §-t. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága Baross Gábor elnöklete alatt d. u. 5 órakor ülést tartott, melyen a meghívott szakértők közül Haynald bibornokérsek, Kalmár Endre, Lutter Nándor, Berecz Antal, Say Mór és Kőváry László jelentek meg. A kormányt Szász Károly miniszteri tanácsos képviselte. Az albizottság a törvényjavaslatnak az érettségi vizsgálatra vonatkozó III-ik és az állam rendelkezése alatti középiskolák szervezetét tárgyaló IV-ik fejezetén ment végig. A következő ülésben a tanárok képesítéséről és a hitfelekezetek, törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fentartott nyilvános gimnáziumok és reáliskolákról szóló fejezet kerül szóba. Srentpétervárról távírják, hogy a czár parancsot adott ki, meghagyva Skobelew tábornoknak, hogy azonnal térjen vissza. A tábornok, ki fecsegéseivel az egész európai sajtót fellármázta, a napokban már visszatér Szentpétervárra, hogy Parisban követett eljárásáról felvilágosításokat adjon. Bradlaugh. Az angol képviselőház kimondta hétfőn, hogy nem nyilváníthatja