Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-03-26 / 71. szám
nyát mintegy ösztönszerűleg úgy szeretem, mint bárki. Veszélyben látom mindeniket a szászok hazafiatlan, vakmerő, háládatlan s bűnös ármánykodásai következtében. Minthogy személyeket neveztem meg, megnevezem magamat is, ámbár tudom, hogy a minket gyűlölő nemzetiségek és pártjukra állott vallásközönségek haragját vonom magamra. Nem tehetek róla. Cáfoljanak meg, ha nincs igazam, akarom; elbírom tévedésem következményeit, sőt az ellenkezőről meggyőzetve, el is ismerem s visszavonom szavaimat, ha helytelen felszólalásom; csak személyemre azért, hogy én is kimondom hazafius aggodalmaimat, ne nehezteljenek meg, mert sohasem lettem volna nyugodt szivemben, ha most nézeteimet el nem mondottam volna. Engedjék, hogy szerethessem s félthessem én is ezt a sok hálátlantól megtámadott hazát, melyet egykor fegyverrel védtem s hogy ma alkotmánya fennáll, egy mustármagnyi részem nekem is van benne. Az országgyűlés a fenforgó ügyben legyen éber, óvatos, bölcs, de egyszersmind bátor, erélyes és hív a hazához, nemzetünkhez, alkotmányához, őseihez és történetéhez. Jakab Elek, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 24-én. Napirend: a véderő törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat 15. és 21 ik szakasza fölötti tárgyalás. Ifj. Ráday Gedeon gr. Szilágyi Dezső tegnap beadott határozati javaslatára reflektál, nézete szerint méltánytalan azon állítás, hogy a kormány a honvédség érdekeit elhanyagolja, mert a tárgyalás alatt levő szakaszok a honvédség életképességét fokozzák. Szilágyi indítványa ellenkedik a véderőtörvény alapelvével, hogy minden véderőköteles elsősorban és mindenekelőtt a közös hadseregben tartozik szolgálni, kivéve azon esetet, ha a kontingens teljes fedezése után maradnának fenn ujonezok. De az indítvány által elévetni kívánt czél nem is érhető el, mert ha elfogadtatnék is ezen indítvány, a közös törvénynek (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Nincs közös törvény!) végrehajtása nemcsak egyedül a magyar törvényhozástól függ és a törvényjavaslatnak a honvédségre vonatkozó része az osztrák birodalmi tanácsban a legélesebben megtámadtatok Egyáltalában ily közös törvénynél. (Nagy zaj a szélsőbalról. Felkiáltások : Nincs közös törvény ! Rendre! Rendre!) Csanády Sándor : Nincs közös törvény! Csak közös ügyes törvény ! Elnök: Ne méltóztassanak félbeszakítani a szónokot. (Felkiáltások a szélsőbalon : A törvényt sérti! Nincs közös törvény!) Méltóztassanak megcáfolni véleményét, ha ellenvetésük van. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ily véleményt nem lehet megcáfolni ! Sérti az alkotmányt!) Ifj. Ráday Gedeon gróf: Ha úgy tetszik, a törvényt közösÜgyes törvénynek fogja nevezni. Ha ily közösügyes törvény tárgyaltatik, ennek létrejöttéhez a birodalom mindkét államának közös megegyezése szükséges, nem lévén pedig remélhető a Szilágyi által tett indítványhoz az osztrák Reichsrath hozzájárulása, az indítvány elfogadása sem biztosítaná a kívánt eredményt. Ami az indítvány második részét, mely a Ludovika akadémiára vonatkozik, illeti, ez a jelen törvényjavaslat keretében nem is tárgyalható, mert a katonai képzőintézetnek szervezése e törvényjavaslat köróbe nem vonható. Kéri az indítvány mellőzését. (Helyeslés a jobboldalon.) Szende Béla honvédelmi miniszter előadja, mit tett a kormány a honvédség tiszti létszámának biztosítása érdekében. A honvédség tettleges állományú tisztikarában nincs hiány, mert ezen hiány a Ludovika akadémiában képzett és a hadapród iskolákból átlépő tisztek által rendszeresen kiegészíthető. A szabadságolt állományú tisztekre nézve kellett intézkedést tenni. Ezek képévén a nagyobb számot, a szervezet fősúlya rajtuk fekszik. A kormány azt hitte, hogy a szabadságolt állományba kinevezett tisztek és az egyévi önkénytelekből kinevezett tisztek, ez utóbbiak nagyobb számban átlépve a honvédségbe, szolgálati idejükön túl is benmaradnak a honvédségben. Ezen remény azonban nem teljesedett. Ily körülmények között szükséges volt a törvényjavaslatban foglalt intézkedést tenni az önkénytesekre és tartalékos tisztekre nézve. Most ki van mondva, hogy az egyévi önkénytesek a honvédségben is szolgálhatnak. Ezen elv kimondásával könnyebb lesz majd e téren egy lépéssel ismét tovább menni. De a javasolt intézkedés által is segítve lesz a hiányon, mégpedig érezhetőig, mert a szabadságolt állományú tisztek száma szaporíttatik. Szilágyi határozati javaslatának első részét nem fogadhatja el, mert a kontinges szerinti elosztása az egy évi önkényteseknek nem vezetne oly eredményre, mint a törvényjavaslatban ajánlott intézkedés; a Ludovika akadémiára vonatkozó pontra nézve ezen törvényjavaslat keretében nem is lehet határozni. Kéri a hat javaslat mellőzését. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz megjegyzi, hogy midőn Baross tegnap Szilágyi indítványa tárgyalásának a mai napra halasztását indítványozta, ennek oka az volt, mert a jobboldali padok majdnem üresek voltak. Felszólalásának különben egyedüli oka az, hogy a tárgyalás alatt levő javaslat közös törvény lesz, mert a véderő kérdésében a magyar törvényhozás önállólag határoz. Pártolja Szilágyi határozati javaslatát. (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József csupán a házszabályokhoz kíván szólani. Baross Gábor a tegnapi napon beszédének elhalasztását kívánta a mai napra; ily körülmények között azt hiszi, hogy Barossnak mindenekelőtt megadandó azon jog, hogy szólhasson. (Derültség a szélsőbalon.) Baross Gábor megjegyzi, hogy arra volt már eset, hogy nem az kérte a tanácskozás elhalasztását, akin a szólás sora van. Egyébiránt, bár nehezére esik a szólás, amit a ház is észrevehet. (Hangjára szóloz. Egy hang a szélsőbalon: Nem vesszük észre !) nem lát nehézséget abban, hogy nézeteit elmondja. E 1 □ ők csak azt kívánja konstatálni, hogy Baross Gábor tegnap nem saját beszédének, hanem a tanácskozásnak elhalasztását kívánta. Baross Gábor kijelenti, hogy nem fogadhatja el Szilágyi határozati javaslatát. Mert az kétségtelen, hogy a véderő kérdései közös elvek szerint oldandók meg, és így a túlsó félnek is van ezen javaslathoz hozzászólási joga. Ha már most Szilágyi javaslata ez önkénytesekre nézve elfogadtatnék, e törvényjavaslat felett újra kellene a tárgyalásokat megkezdeni és ezáltal évekre el lenne odázva ezen kérdés megoldása s az ország nem léphetne azon előnyök élvezetébe, melyek e javaslatban foglaltatnak. De nem fogadhatja el a hat javaslatnak a Ludovika akadémiára vonatkozó részét sem, mert ezen ügy külön törvény által szabályoztatván, ezen törvényjavaslat keretébe nem is vonható. (Helyeslés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos tiltakozik az előadónak azon kifejezése ellen, hogy ez közös, vagy közös ügyes törvényt képezne, mert e félfogadás sérti a magyar törvényhozás jogait. Szilágyi Kat. javaslatát pártolja? Puszky Ágost sajnálattal említi fel, hogy az előadó és Baross oly elveket hirdetnek, melyek az 1867. VII-ik és 1868. 40 ik törvényczikkekkel ellenkeznek, mert Magyarországra nézve törvényhozásilag e kérdés közös ügyet nem képez. Ezután a Ludovika akadémia ügyére tér át. Utána felszólaltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Hoitsy Pál és Szilágyi Dezső. A szavazás Szilágyi módosítványa felett, Tisza miniszterelnök indítványára, holnap, ünnep napján, déli 12 órakor megy végbe, hiszi, hogy a többség kedve szerint űzi a gyakorlatot. „Ti rabszolgákká akartok tenni bennünket — így szólt — egyszerűigentmondókká.‘‘ ” Szarcsevics: Ebben az ülésszakban még nem volt alkalmam elmondhatnom a nézetemet. A többség nem enged szóhoz jutnom. Ez az elnök mindig a szavamba vág az ő „gyakorlata“ szerint. Úgy hallom, hogy harangot várok Bicskén, amelylyel a horvát önérzetet elharangozhassa, eltemethesse. (Nagy zaj.) Csakhogy ez még akkor sem sikerülne neki, ha Budapesten vásárolna hozzá harangot. (Egy hang közbekiált: Akasszátok a nyakába a csengőt !) Szóló több hasonló nyilatkozat után, kijelenti, hogy neki mindegy ma vagy holnap kezdődik e a tárgyalás. Szóltak még Zsivkovics, Kussevics, Kamenar, mire a ház elhatározza, hogy a zárpont a jegyzőkönyvbe beveendő. Maire a jegyző megtagadja a határozat végrehajtását. Az elnök más jegyzőt biz meg, mire Mareu kijelenti, hogy állásáról les ő azon. (Zajos zsivio kiáltások, taps.) Zsivkovcsőszálfőnök : Felkéri az ellenzéket, hogy a tartománygyűlést és a nemzetet folytonos botrányok által ne kompromittálja. Ezután kezdetét veszi a költségvetési vita. Gyurgyevics előadó a költségvetést részletesen ismerteti, s kéri annak elfogadását. Pisasics: A költségvetést a bizottsághoz kéri visszautasítani. Zorics (Mrasovics-párti) szintén a javaslat ellen szól, úgy megy Francziaországba s a Gibraltári szoroson át Angliába. Amerikai üzletférfiakra nézve sokkal könnyebb lesz ezentúl üzleti összeköttetésbe lépni Magyarországgal. Budapesten múlt év november közepén megnyíltak a köztárházak. Tán az elevátorok is elkészülnek ez év végére. Legjobb kiviteli czikkeink a gabonaneműeken kívül: a borok, liszt, szárított gyümölcs (szilva és szilvaiz), ásványvizek (közel kétezer kiaknázásra érdemes ásványforrásunk van), gyapjú, fa stb. Behozatalunk főrészben mindennemű iparczikkekből áll, gyarmatárukból, fémárukból, gépekből stb. Ha valaki Magyarországgal üzleti öszszeköttetésbe óhajt lépni, jó lesz, ha előbb kérdést intéz a Prairie Farmerhez és annak kérdés- és felelet-rovatában meg fogja találni a közelebbi számok egyikében a választ alálirattól. A Fiumén át behozott ásványolaj a múlt évben 86,691 hordó és 21,500 láda volt. Németországon és Trieszten át mintegy 120000 mm. érkezett. De megjegyzendő, hogy Magyarországon és Erdélyben is találtak már kitűnő petróleumot. Dare ar Pennsylvaniából (Hungarian ozokeris and petroleum Company) Luhon, Ungr megyében, Szavenov lovag (első magyar kőolaj kutató társaság) Mármaros és Bereg megyében s Benkő Pál és fiai Kézdi- Vásárhelyről Háromszék megyében eszközölnek ásvány-olaj forrásokat. Mind három helyen rövid idő múlva jelentékeny petróleum-kiaknázásunk lesz, úgy hogy az amerikai kőolaj behozatala csökkenni fog. Mudrony Pál:“ Nevezett lap márcz. 4-ki számában erre a következő közlemény jelent meg: „A Prairie Farmer magyarországi levelezője felemlítette, hogy a mezei egerek milliója fenyegeti az 1882. évi aratást. Francziaországból viszont arról értesítenek minket, hogy ott a poetok szaporodott el nagyon és tesz sok kárt. Egy Delaplace nevű ur Dél-Francziaországban feltalált egy füstölőt, amely által a mezei egereket kéngőzzel igen könnyen ki lehet irtani. Ez két egymásba illesztett csőből álló , a belsőnek hátulsó végéhez egy fúvós van alkalmazva, melyet zsineggel és csigakerékkel kézzel fújtatnak s az a levegőt a csövön áthajtja. A külső csőhöz egy kis ormány és kamrácska van alkalmazva, melybe kénes rongyokat tesznek s azokat meggyujtják. Az ormányt bedugják az egérlyukba s a füst igen hamar megfojtja az üregekben levő egereket. Nehogy lakatlan üregekbe is futtassuk a kénfüstöt, mielőtt az irtáshoz akarunk fogni, egy nappal előbb minden egérlyuk száját agyaggal vagy földdel be kell dugni s aztán csak azokba kell a kengőzt befuttatni, a melyeket másnap nyitva találunk, mert csak ezek alatt vannak a lakott üregek, mutatják, tulajdonkép nem tesznek egyebet, minthogy uj darabokat vesznek a műsorba. Ezt pedig mi folytonosan kérjük és követeljük , köszönjük meg hát, hogy megkaptuk. Nem az a közönség baja, hogy avasok a darabok. Ott a bibi, hogy megunta a színházat. Hiába, jó egy idő, mikor azt mondják, hogy kolbász terem a szöszben, ekkor köthetnek szösz helyett akár ezüstszálakat a guzsalyra, mégse ül mellé senki. Nálunk is, ha beüt egyszer a tavasz, adhatják akár a legcsiklandósabb operetteket: legfölebb az ajtónyitogatót ha megfoghatják közönségnek, vagy talán még ez is beadja lemondását, csakhogy menekülhessen. Hová ? Hát a szabadba. Vannak, kikre nézve ez a nagy szabadság csak a sétatérig terjed. De most már ezzel is szívesebben élnek, mint Thalia farkas-utczai templomával. Szívesebben hallgatják a fekete rigót, mint a szerelmes tenort, nagyobb élvezettel a csalogányt a primadonnánál. Vannak ismét mások, kik már is tovább terjeszkedhetnek , kimennek apraja, nagyja a szőlőbe hernyót szedni, paszulyfészket ásni, a tavalyi salátát megkeresni, virágágyat rendbehozni, szőlővesszőt görbíteni, áldott levegőt szívni, melyet bizonyára nemcsak dr. Fabinyi irigyel. Jót állunk róla, hogy aki mindezeket megkaphatja, nem hagyja oda három órai gunynyasztásért. Miért hát mégis a zúgolódás? Hej, a közönség nagy kópé, de mi mindent kifürkésztünk! Valaki csak kell hogy oka legyen annak, hogy a színházat nem járják. Felállítják hát bűnbaknak azgazgatóságot, hogy ez mind ócskaságokkal traktál. Pedig a közönségben van a hiba, mely különben se járna. Az igazgatóság tiszta udvariasságból veszi elő a régi darabokat, hogy ezzel a közönség hibáját födözze s mintegy magára vegye. Aki nem hiszi, az igazgatóság szívesen fogadást ajánl. Adni fogja a legkapósabb darabot, s a színházban egy lélek se lesz. Talán még a fogadást tartó sem. Tessék megpróbálni ! Következmény: zúgolódás helyett boruljunk hálásan az igazgatóság lábaihoz, mondjunk forró köszönetet a vén darabok előszedéséért. Egyszersmind kérjük meg, hogy tartson meg azokból más alkalomra is. Figyelő. AZ ARANY BOGÁR. POE EDGAR elbeszélése. Fordította Hang Ferencz. (*) (Folytatás.) — Nagyon félek ezen ágon tovább mászni, végén csaknem egészen száraz az ág. —■ Valóban, azt mondod Jupiter, hogy száraz az ág? — kiálta Legrand reszkető hangon. Igen, uram, oly száraz, mint egy ajtószárny — bizonyosan nem fog többé nőni — nincs életben. — Az égre, mit tegyek? — kérdé Legrand látszólag a legnagyobb zavarban. — Hogy mit tegyen? — mondom, az alkalmat megragadva, hogy egy okos szót mondjak : — menjen haza s feküdjék az ágyba. Jöjjön, ön, mint egy derék s értelmes ember. Már késő lesz és önnek ígéretére is kell emlékeznie. — Jupiter! — kiálta minden felelet helyett, — hallasz engem !? — Igen Will úr, nagyon jól hallom. — Úgy vizsgáld meg a fát késeddel pontosan, hogy nagyon korhadt. — Hogy a fa korhadt, az bizonyos, — felelé a néger néhány pillanat múlva, — de nem oly nagyon korhadt, mint lehetne, egyedül is kicsúszhatna kissé az ágon. — Egyedül ? — mit akarsz ezzel mondani ? — Élej, én a bogarat vélem. A kedves, nagyon kedves bogarat. Úgy gondolom, hogy azt egyenesen leeresztem és akkor az ág nem fog letörni a néger alatt, milyen én vagyok. — Te pokoli gazember! — kiálta Legrand, látszólag nem kevéssé könnyebbülten, mit értesz ez alatt, míg ily ostobaságokat összebeszélsz ? Ha elejted a bogarat, kitöröd a nyakdat. Nézz ide Jupiter, hallasz engemet? — Igen, uram, nem szükséges, hogy oly nagyon kiabáljon a szegény négerre. — Nos, halld tehát. Csússzál az ágon annyira, mennyire gondolod, hogy megtart és ha a bogarat le nem ejted, egy ezüst dollárt kapsz ajándékba, mihelyt lejösz. — Meg akarom tenni Will úr, lelkemre, meg akarom tenni — felelé a néger azonnal — most egész végig. — Egész végig! — kiálta erre Legrand teljes erejéből, — valóban, azt mondod, hogy az ág végén vagy ? — Nemsokára egészen a végén, uram o—o—o—oh, ég! . . . egész világ, várjon mi ez a fán ? ! — Jó! — kiáltá Legrand örömteljesen, — mi az! — Semmi egyéb, uram, mint egy koponya, egy ember hagyta fejét a fán, és a varjak elhordták húsát. — Egy koponya, mondod ! Jó, jó. Hogyan van az ághoz erősítve ? — Mi tartja ? — Jól van, uram, Jupiter megfőzi. Oh, ég, ez nagyon különös, nagyon különös, — egy nagy szeg van a koponyában és e szeg tartja a loponyát, bemegy ez ágba. — Nos, Jupiter, most tégy egészen úgy, mint én mondom, hallod? — Igen, uram. — Tehát figyelj! — keresd a koponya balszemét. — Hm, jó , de uram, nincsenek itt már szemek. — Átkozott ostoba ! Meg tudod jobb kezedet a baltól különböztetni ? — Igen, uram, Jupiter tudja ezt, a balkéz vágja a fát. — Igaz, mert te suta vagy; én balszemed ugyanazon az oldalon van, melyen a balkezed. Nos úgy gondolom, így megfogod találni a koponya balszemét, vagy legalább a helyet, ahol az volt. Megtaláltad ? Most hosszabb szünet állott be. — Végre kérdó a néger: — ott van a balszem, ahol a koponya balszeme volt? Jupiter azért kérdezi, mert koponyának semmi keze nincs. De nem tesz semmit ! Meg van a balszem meg van! Mit tegyen vele Jupiter? — Hadd a bogarat annyira beleesni, mennyire a zsinór ér, de légy nagyon óvatos és a zsinórt ki ne ereszd kezedből. — Most minden megvan, uram, Willi Nagyon könnyű dolog a bogarat a jukba dugni. Most nézzen uram alulról a bogárra. E beszélgetés alatt Jupiterből semmi sem volt látható, most azonban a bogár a zsinór végén mutatkozik, mint egy fényesített aranygolyó a lemenő nap sugaraitól csillogva — melyek még mindig gyöngén megvilágosíták a magaslatot, melyen állánk. A bogár egészen szabdon függött, és ha eleresztetett, lábaink elé esett volna. Legrand azonnal a kaszát fogta és maga körül kaszált vele, úgy, hogy épen a rovar alatt egy kerek három, egész négy rőfnyi átmérőjű szabad tér támadt. Midőn ez megtörtént, Jupiternek parancsol, hogy jöjjön le a fáról és egyszersmind parancsol neki, hogy a zsinórt eressze el. Most barátom nagy gonddal, épen azon helyen, melyre a bogár esett, egy czöveket vert le, mire zsebéből egy ezeruábóli mértéket vont elő. A mérték egyik végét a törzs azon részéhez, mely a czövekhez legközelebb volt, erősítve, annyira terjesztő ezt, mígnem a czövekhez ért. Itt még jobban kiterjedté azt a két nevezett pont felé, nevezetesen a fa és a czölöp felé jegyzett irányban, mintegy ötven láb hosszan, miközben Jupiter a szederbokrokat a kaszával eltisztitá. A helyen, melyet ilyképen nyertek, egy második czövek vezetett a földbe és a körül, mintegy négyláb átmérőjű kör íratott. Ekkor Legraud egy ásót fogott és nekem s Jupiternek szintén nyújtott egyetegyet azon kéréssel, hogy oly gyorsan, mennyire csak lehetséges ássunk. Hogy az igazságot megvalljam, nekem az ily időtöltésben sohasem volt valami különös gyönyörűségem, azonban e pillanatban egy ily szórakozás kevésbbé volt kívánatos, mint valaha, mert gyorsan beállt mellette az éj, attól eltekintve, hogy a mozgástól, melyet eddig tevek, teljesen elfáradtam, de nem láttam kibúvót és féltem, hogy megtagadásom által barátom lelki nyugalmát háborítandom. Ha Jupiterben bízhattam volna, pillanatra sem vonakodtam volna az őrültet hazavezetni, vagy legalább azt megkísértem, azonban nagyon jól ismertem az öreg négert, hogy remény lettem volna, hogy segélykép mellém áll, ha arról van szó, hogy urával kikössön. Pillanatra sem kétkedtem, hogy az utóbbi, mint oly sok délvidékiek, elásott aranyról álmodik, úgyszintén, hogy az ő phantastikus eszméi a bogár felfedezése által, vagy talán még Jupiter nyakai áltása által is még inkább tápláltattak.Egy már az őrültségre hajló ember, — következtetem — ily gondolatok által még konfúzusabbá lesz, különösen akkor, ha azok előbbi kedvencz eszmékkel összhangzásai állottak, és akkor a szegény ember szavai jutottak eszembe, mely szerint a bogár nagy kincset jelentett. Egészben névé, eléggé bosszús és zavart valók, végre mégis elhatározom,hogy a szükségből erényt csinálok, ahogy teljes erőmből ások, és így az ábrándozónak látszólag mielőbb bebizonyítani, hogy mily csalók mindezen remények. A lámpák meggyujtattak, mire öly igyekezettel kezdettünk dolgozni, mely , ami okos dologhoz lett volna méltó; « amint így a lámpa fénye ránk és eszközeinkre esett, el kellett gondolnom, hogy mily festői csoportott képeztünk és hogi dolgunk mily különösnek és gyanúsnak tűnik föl egy ember előtt, ki véletlenül közelünkbe jön. Két óra hoszszáig szorgalmasan tunk. Csak keveset beszéltünk és o® leginkább feszélyezett bennünket, a kutya ugatása volt, mely dolgunk iránt nagy édeklődéssel viseltetett. Végre a* “S®1 ” oly hangos és tartós jön, hogy félnünk kelett, hogy az által emberek jöttek kő*® lünkbe, — vagy mi több, Legrandfélt * től.'Ami magamat illet, nekem minden* beszakasztatás örvendetes lett volna,®6* azon helyzetbe hoz, hogy a szegény 6® bért ismét haza vezethetem. (Folyt. köv. A GZAR TOSZTJA. Sándor czárnak Vilmos császár születésnapja alkalmával teendő nyilatkozatait kíváncsian várhatta a politikai világ Skobelew beszédjei és azon hírek után, melyek a német és a gatschinai udvar közt állítólag beállott idegenkedésről szólottak. A hivatalos távirat most meghozta a czár szerencsekivonatát. A czár meleg hangon szólott a közötte és a német udvar, úgy, mint a két birodalom között fennálló barátsági kötelékről és az európai béke fentartásáról. Ezen nyilatkozat mindenesetre újra a mellett bizonyít, hogy Sándor czár a béke politikájához ragaszkodik, és a békének biztosítékát találja dynasztiájának a Hohenzollern házhoz való viszonyában. A czár felköszöntője, melyet tegnapelőtt a gacsinai díszebéden mondott, szószerinti szövegében is hangzik : .Legjobb barátom és szövetségesem, a német császár egészségére tritom poharamat. Tartsa meg őt az isten még számos évekig országa javára és az európai béke fentartására !* HORVÁT TARTOMÁNYGYŰLÉS, Zágráb, márcz. 23. Az általános költségvetési vita megkezdése előtt ma a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítésénél izgalmas jelenetek fordultak elő. Maicen ellenzéki jegyző vonakodott a jegyzőkönyv végére csatolni azt a mondatot, hogy a tartományi gyűlés elfogadta az elnök által indítványozott napirendet (a költségvetés tárgyalását). Az ellenzék ezalattt a házszabályok értelmében nem akarta tűrni, hogy a költségvetés tárgyalását ma megkezdjék. Horvát elnök az ellenzék magyarázatai ellenében kijelenti, hogy a napirend megállapításában az eddigi gyakorlatot követte. A tegnapi ülés végén javaslatba hozta a mai napirendet, mivel senki sem szólalt föl ellene, méltán tekinthette azt elfogadottnak. P i s a c s i c s (Sterosevics-párti) azt Egy amerikai lap Magyarországról. A Chicagóban megjelenő Prairie Farmer, a legelterjedtebb északamerikai lapok egyike, egy levelet közöl Magyarországról, melyet érdemesnek tartunk azért közölni, mivel a lap szerkesztősége a ma megérkezett számban arra reflectál, és pedig egyenesen azon czélból, hogy egy mezőgazdasági calarailás ellenében tanácsosal szolgáljon gazdáinknak. Ez is egyik példája annak, hogy milyen gyakorlatiasan fogja fel az amerikai sajtó feladatát s hogy az ottani farmerek mily előzékenységet tanúsítanak gazdasági kérdésekben egymás ügyei iránt. A Prairie Farmer febr. 18 iki számában a következő magyarországi levél jelent meg: „Elmúlt a fél telünk. Alig volt idáig fagy és hó, s az időjárás rendkívül száraz, úgy hogy a mezei egerek az ország némely részében roppantul elszaporodtak s a vetésekben már is igen nagy kárt tettek. Azt hiszem tehát, hogy az idén nem lesz a legjobb aratásunk“. Az üzleti tevékenység hazánkban élénkülni kezd. Az „Adria“ angol gőzhajó társaság magyar vállalattá alakult át. A vezérférfiak az igazgatóságban Beretvás, gr. Szapáry, Jókai és egy pár budapesti terménykereskedő. Gőzhajózási vállalatunk 75.000 dollár állami segélyt kap. A vasúti díjszabások mérsékelve lettek Fiume és a társulat érdekében. Kivitelünk ekként útját megváltoztatni kezdi; nem fog többé Bécsen és Németországon át az északi tenger kikötői felé menni, hanem egyenesen az adriai tengerre száll Fiumén át s Philosophiai Írók tára, II Schopenhauer. Hat értekezés. Forditata Bánóczi József. (Bpest, 1882. Franklintárs. Ára írt ) Schopenhauer nemcsak a legasztalabb gondolkozó Kant mellett, hane élet viszonyainak, a természet tünemz? 11 nek, az egyes és összeben végbe eső jelenségek éles megfigyelője s igére»5 Bophiája se:n liszt u speculativ £dPDi1°élet és valóság erős szemügyre p ? '* okozza azt, hogy Schop°uhauer sok tt-t,*1* tetben az evolutionalis elmélet, a j,*1“* philosophia előzőjének mondható. Stil? Schopfhauerről sokáig elitélő ná/ő volt hz „eletetni philosophusok* 1 leaedeso s a rideg közöny csak mont le a pazladozu', midőn a praterialiticus irizat éa positiv bölcselkedés világánál Jugél Schelling féle absolutisticus álomba,lyezés tarthatatlansága nyilvánossá lett Schopenhauer metaphysicus elmélete," nek erős támogatói a reális világból »!!’ tényleges adatok, ~ bár ezeknek cson!atositása mindig a gondolatmenet 10|».l szerint történik, s nem úgy, mint a , 914 tiv bölcselésben, a hol a legszélesebb térről összegyűjtött tények vagy tünettönyékben észlelhető szükségképileg testi törvényt. Nincs idealisticus bölcselő mely több reális elemet, a ennélfogva da’sitiv igazságot tartalmazna, mint a supenhattere. 96-A philosophia és egyes képviselő nek megítélésében a történelmi álláspontra kell helyezkednünk, s az oki összefűzgést a gondolkodás fejlődésének menetiben felkutatva meghatározni, mennyiben akadályoztatott vagy mozdittatott elő egyik vagy másik irány és egyes bölcselkedő által az igazság megismerése. E szem pontot, tartva szem előt, Schopenhauer előkelő hely illeti meg, s mindamellett is hogy philosophiája saját egyéniségének legerősebb bélyegét viseli magán, végeredményben nem juthatunk oda, hogy ferd gondolkozásuknak nevezzük, mint *Bánóczi, az előttünk fekvő hat értekezés forditója , a filozófiai írók tárának egyik szerkesztője oktalanul teszi (150. I.) Ha Bánóczi, mint szerkesztő, igy gondolkozik s a „ferde gondolkodás* műveinek átültetésétől nem riad vissza, akkor félnünk kell atól, hogy a sophisták és seholraticusok is mind sorra fognak kerülni, s a szellemi tévedés munkáiban rendre gyönyörködhetünk. A hat értekezés kiválantására helyesen történt Schopenhauer művei közül, főleg azért, mivel ezek a műveit, gondolkozó közönséget legközvetlenebbül érdeklő kérdésekkel foglalkoznak, más részről pedig legvilágosabb nyilvánulásai az a persimisticua világnézetének , egyszersmind tartalmazzák gondolkozásának egész körét. Kétségtelen, hogy ethikája magára érthetőbb, de ezen segíteni fog Alexander Bernét közelebbről megjelenő pályaműve. Sokkal jogosabban kívánhatnék, hogy a szerkesztőség a történeti összefüggést tartsa jobban szem előtt s az egymással kapcsolatos művekből időrendben a fordításokat. Kantot mellőzi, s az ő philosophiájának kiegészítőjét, betetőzőjét Schopenhauert venni elő, hibának tartjuk, sőt óhajtottuk volna, hogy mindkettőt Bacon, Locke és Hume előzzék meg, hogy az olvasó arsades fejlődési fokozatokon át haladhasson a „legnagyobbak” megismeréséhez Nem reflectálunk a hat értekezés jegyzeteinek gyarlóságaira, s a bevezetés hiányosságára, készpénz gyanánt fogadjuk az Alexander Bernát pályán,kivére való vorakozást. A fordítónak nagy botlásai vannak s nem véve tekintetbe, hogy Schopenhauer classicus styljának sok szépsége enyészik el, a ngermanismusok lépten-nyomon alkalmatlankodnak ,s itt méltánytalanságot követnénk el, ha nem utalnánk arra, hogy Schopfhauer munkáinak szabatos fordítása roppant nehézségekkel jár s életfeladatnak volna méltó tárgya, csak egyet említünk. A „Geschlechts- Liebelt „nemi szerelemének for