Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-01-13 / 10. szám

A hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése 1-3 évig terjedhet a ^ §.ban megállapított büntetés éri azt is, a ki 1. uzsorás követelést (1. §) létrejötte körülményeit ismerve, tohfa, torfbM követelést uzsorás előnyeit . tM»* 8%-ot felül nem haladó kamat (1871 . t-cz 2 §) kikötése vagy érvényesítése f ‘t *í­rta“»egb.tározo« büntetések alá esnek azok se kik az Wj»­­Ott kijelölt módon a jelen törvény hatály­ba lépte előtt keletkezett követelést, a tén áflást ismerve, a jelen törvény ha­tályba lépte után akár másra átruházzák, iil'mb' tan VI“; * “• 2. §-a) erejéig érvényesíttetik: .büntető eljárásnak sem a hitelező, sem jogutóda ell“5"1“§“H.e'taj'zílo«»t.at.tulajdon.a­z 1881. XIV. t. ez. 11. §*a szerint megálla­pított dijaknál magasabbakat kötel?atett követel, vagy szed oly körülmények kö­zött, a melyek ezen cselekményét uzsora vétséggé minősítik, ellene a 6. § ban ki­jelölt biróság a jelen törvényben megha­tározott büntetésen felül az 1861. XIV t­ez 23 §-ának második bekezdésében megállapított mellékbüntetést is alkalmaz­­ni tartozik. 6. §. Az uzsora vétsége felett az il­lető kir. törvényszék ítél, mint büntető bíróság. „ .. . . 7. §. Ha a büntető bíróság vádlot­tat az uzsora vétsége miatt elítéli , ítéle­tében semmisnek kell nyilvánítania azon ügyletet, melyben az uzsora tényálladékát ismerte fel, s egyszersmind meg kell álla­pítania a megsemmisítés jogkövetkezmé­nyeit. 8. §. Az ügylet jogkövetkezményei a következő szabályok szerint állapítandók meg: a hitelező visszakövetelheti azon ér­téket, a­melyet valósággal hitelezett, és ezen érték 6 százalékos kamatát, és ha ezen követelései még ki nem elégítt­ettek, megtarthatja a már létező s őt illető biz­tosítékot; különösen érvényben tartandó az eredeti követelés biztosításául szolgáló zálogjog, a megítélt érték és 6 százalék kamat erejéig akkor is, ha a zálogjog a telekkönyvbe be van jegyezve. 9. §: az uzsora vétsége miatt a bün­tető eljárásnak csak a sértett fél indítvá­nyára van helye. Az indítvány azonban az 1. §. har­madik bekezdésének eseteiben vissza nem vonható. 10. §. A büntető bíróság megkere­sésére a polgári bíróság azonnal felfüg­geszti a bűnvizsgálat tárgyát képező kö­vetelés érvényesítésére vagy behajtására vonatkozó, előtte folyamatban levő eljá­rást,­­ ha a per a felsőbb bíróságok előtt van, azonnal felterjesztést tesz az iratok visszaküldése végett s az összes perirato­kat átküldi a megkereső bírósághoz. 11. §. Ha a büntető eljárás mások­ból, mint az uzsoravétség tényálladékának vagy a bizonyítékoknak hiánya miatt nem létethetik folyamatba vagy szüntettetik meg a sértett fél keresete folytán, a pol­gári bíróság ítél az ügylet érvénye fölött, s ha az 1. § ban foglalt feltételek fenfor­­gása bizonyíttatik, az ügyletet megsem­misíti, és ennek jogkövetkezményeit a 8. §-ban foglalt szabályok szerint megálla­pítja. Ez esetben a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás alá tartozó ügyek­ben a jegyzőkönyvi eljárásnak van helye. 12. §. Az előző szakasz esetében az nem, a nagy tekintélyűnek állított — Schäffle. Ugyanis ennek feljebb idézett köny­vében olvassuk, hogy „a valuta lényege abban áll, hogy az állam a pénzdarabokat és pénzjegyeket törvényes fizető eszközzé emeli."*) Ennek, mint 'értelmezésnek nyomo­­rékságait ,kiemelni* hasábokat igényelne, mit asdtok el fognak engedni nekem. Csak arra az egyre vagyok bátor figyelmeztetni, hogy nem csak fővonássá van a járulék körülmény ,emelve* benne, hanem a fő­­dolog, az érték, úgy eltakarva, hogy csak az egy .fizetés* szóban lehet nyo­mát, nem annyira lelni, mint gyanizni. Előttem eddig elé a rosz értelmezé­seknek legkirívóbb példája a következő volt: „DISZNÓLÁB, — Czombostól ki­­keritett disznóláb, mely megfüstölve ízes eledelt nyújt." (M. Ny. Szótára.) De biz’ én most, mint a tudvalevő udvari tréfa­­űző a herczeg nevét, kitörlöm és a sze­­recsent — akarom mondani — Schult­e-t igtatom helyébe. Mostani és jövendőbeli értekező és vitatkozó társaimnak pedig három adagiu­­mot ajánlok figyelmükbe: ,Nec solum (aliqu)id animose, et fortiter séd conside­rate etiam et sapienter facere.* (Cic.) — .Cui lecta potenter érit rés, nec facundia deseret hune nec lucidus ordo." (Hor.) — ,Nullius addictus iurare in verb a magis­tri.“ (Id.) Brassai­ ott megjelenő polgári biróság határoz az­iránt is hogy a követelés behajtás csu­­pán a biztosítási intézkedésekig engedé­lyezen. Az ezen törvény alapján ítélő büntető és polgári bíróságok, a bizonyité­­kok bizonyító erejét ezek megvizsgálása és mérlegelése alapján nyert szabad meg­győződésük szerint állapítják meg. 14. §• A jelen fejezet határozatai nem alkalmazhatók oly kereskedelmi ügy­letekre, a­melyek bejegyzett kereskedők, mint hitelt nyerők által köttetnek. II. FEJEZET. A hitelezési ügylet biztosítá­sának tiltott módjáról. 15. §. A ki valamely hitelezési ügy­letből eredő kötelezettség teljesítésére vo­natkozó, s a becsület zálogával, becsület­szóval vagy hasonló kifejezésekkel erő­sített ’ígéretet az adós ellen bármely után felhasznál, kihágást követ el, s a kir. já­­rásbiró által 100-300 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, s a behajthatlanság ese­tén megfelelő időtartamú elzárással bün­tetendő. . . Ha a kötelezettség uzsora ügyletre vonatkozik, a törvényszék az uzsora­­vét­ségre kiszabott büntetés megállapításánál, a jelen szakaszban kijelölt kihágásra, mint ez által előállott halmazaira tekintettel leend. . . 16. §. Az előző §-ban meghatározott büntetés alkalmazandó arra is, a­ki ily módon biztosított követelést szerezve, az ilynemű biztosítást az adós ellen a jelen törvény életbelépte után bármely után fel­használ. III. FEJEZET. A kamatokról. 17. §. A kölcsönszerződésben bár­mely időtartamra köttetik is az, a kamat mindig világosan évi százalékban fejezen­dő ki. Ha az ekkép határozottan ki nem tétetik, a kikötött kamat, ha rövidebb idő­re köttetik is ki, egy évre megállapított­nak tekintendő. 18. § Ha a hitelező a kamatot a kölcsönzött tőke mennyiségéig, megintás nélkül hagyta növekedni, elveszti azon jo­gát, hogy a tőkétől további kamatot kö­vetelhessen. A perindítás napjától kezdve azon­ban ismét lehet kamatot követelni. 19. § kamatnak kamatja nem köt­hető ki. A beperesítés napjától a kamattól is követelhető késedelmi kamat. A két éves, vagy régibb kamathát­­ralékok közakarattal új tőke gyanánt kö­­teleztethetnek. 20. §: A 18. és 19. § ok határozatai nem alkalmazhatók azon pénzintézeteknél elhelyezett betétekre, a melyekre nézve a pénzintézet alapszabályaiban eltérő intéz­kedések foglaltatnak, a 19 §. határozmá­­nyai pedig nem érintik az 1877. XX. t. sz. 290. § ának második bekezdésében foglalt rendelkezést. IV. FEJEZET. A korcsmai hitelről. 21. §. A vendéglőkben, korcsmákban, vagy bármely italmérési helyiségben a ven­dégeknek kiszolgáltatott szeszes italok ára iránti követelések be nem perelhetők, ha az adós a hitelező irányában fennálló ko­rábbi hasonló nemű tartozását, a szeszes ital kiszolgáltatása előtt nem törlesztette. Ily követelések az adós követelésébe való beszámítás útján sem érvényesít­hetők. , 22. §. Érvénytelenek azon zálog- és kezességi szerződések, melyek oly köve­telések biztosítása végett köttetnek, a­me­lyektől az előző §­ban a beperelhetési jog elvonatott. , 23. § A­ki a 21. és 22. § ok ha­tározatai kijátszása czéljából valamely érin­­tett ügylet, vagy váltó alakját használja fel, kihágást követ el, s a járásbíróság ál­­tal 200 forintig terjedhető pénzbüntetés­sel büntetendő. 24. §. Szállodákban, vendéglőkben vagy korcsmákban szálló vendégek ellen a szállást adó által támasztható követelé­sekre a jelen fejezet határozatai nem al­kalmazandók. 25. §. Ezen fejezet szövege minden italmérési helyiségben a vendégek által könnyen látható helyen magyarul és az il­lető község jegyzőkönyvi nyelvén kifüg­gesztendő s olvasható állapotban tartandó.­­ Ama vendéglős, korcsmáros vagy ital­mérő, a ki ezen §. rendeletét nem telje­síti, az illetékes közigazgatási hatóság ál­büntetendő, terjedhető Pezbüntetéssel 26. §. A jelen törvény végrehajtá­sával a belügy- és igazságügyminiszterek bízatnak meg. Budapest, 1882. jan. 11. Dr. P­a­u­­­e­r Tivadar, s ennek másra­k. *) Erhebung der Münzen und M ün eiche zV zum gesetzlichen Zahlmittel Seitens deN Staates macht das Wesen der Währung (B »i u t a, Standard) AUS. A FŐVÁROSBÓL. (Saját levelezőnktől.) Budapest, 1882. jan. 11-én, múltai és utcvi szünidők el­é Vzh°Dafyalí kipillenték fáradalmai­kat, ámbár nem erőltették magukat túlsá­gosan. No de talán pótolják ezt ezen év­ben, s azért hadd üdvözöljük őket fővá­­rosunkban miután ugyan holnap hozzáfog.­­ak. általános budgettárgyaláshoz. Kó­ra.yr '“nDkihozi‘2 •«•“«‘i függetlenség“ a matadorok közt Smanlfl 1T08 DrW“ Balázst, fe 3 zárt, Hoytsy Pált, Somssich Pált és üzen Kálmánt. De ne beszéljünk töb­­bet a tárgyról, majd lesz alkalmunk e férfiakat az országgyűlésen hallani — addig is jobb hallgatni. Legközelebb véget vetnek az annyi­ra említett patriarcha-választásnak, a biz­tosak lehetünk, hogy e méltóságot nem más, mint Angyeles Germán elnyer. Az újvidéki „Zasztava” azt hiszi ugyan hogy a korona Zsivkovics megválasztatását hely­ben hagyandja, de e tekintetben nagyon csalódnak a tisztelt szerb urak, mert a kormány alkotmányos jogait itt is igénybe veetik mi az európai helyzetet illeti, nincs okunk netaláni békezavargásoktól tartani, mert kivéve a vad dalmát csapa­tokat, mindenütt a béke uralkodik. A dal­mátiai zavargásokról szólván, nem hagy­hatjuk említés nélkül, hogy néhány moz­gósított ezred között a Schmerling-féle ez­­red is létezik, mely tegnapelőtt a főváro­si lakosság nagy részvéte mellett elhagy­ta Budapestet, hogy idejekorán ele­­jét vegyék egy netaláni nagyobb forra­dalom elterjedésének. Nem tudjuk, hogy hová mennek — de akár hol lesznek, nagy munka vár rájuk. De ha már egyszer oda mentek, biztosan megmutandják a bá­nyák, dalmát s Isten tudja, milyen vad á­latoknak még, hogy kár volt fellázadni. Pont 3-kor elindultak a Károly-ka szárnyából teljesen felfegyverezve, Ettner ezredes vezetése alatt, s a fővárosi lakos­ság éljenzései s a lelkesítő Rákóczy induló hangjai közt beszálltak a kocsikba, egy utolsó Istenhozzádot mondván a szeretett Budapestnek. A bukaresti lapok közül a conser­vativ „Timpul* a görög karácsonyi ünne­pek alkalmából is folytatja polémiáját a kormánypárti „Romanul "-lal a megadott elégtétel miatt. A „Timpul” a nemzeti ügy elárulá­sával vádolja a román kormányt, mert a forma szerint megadott elégtétel után kell hogy kövesse a reális elégtétel is, és a román kormány akarva, nem akarva, tá­gítani lesz kénytelen a Duna-kérdésben is. Ezen egész viszályt összehasonlítja az orosz-román co­nlictussal, melyet Bessará­­bia retucensiója miatt előidézett ugyan­csak Bratianu kormánya, és a­mely vég­tére mégis Románia megaláztatásával vég­ződött. Így lesz ez a Duna­ kérdésével is, hogyha a közvélemény továbbra is enge­di magát elvakíttatni a kormányelnök szép parázisai által, így izgatnak a román el­lenzéki lapok a nép nevében a nép ellen. Mint már mondottuk, holnap veendi kezdetét az általános budgettárgyalás, a­melyben mindjárt az előadó után Somssich Pál egy állítólag két órát igénybe veendő beszédet fog tartani. Ma egy rövid ülés volt, a­melyben több javaslat előterjesz­tetett. Dr. F. KÜLFÖLD. Vilmos császár-k­irály is­mert manifesztuma, mint nagyon termé­szetes is, erősen fölkavarta a német libe­rális párttöredékeket, melyek most dele­gátusaik által a fölött tanácskozna mint lehetne diszkuszió tárgyává tenni amaz uralkodói „alkotmánymagyarázatot “ Más­felől félhivatalos forrásból híresztelik, hogy Bismarck az uralkodó rendeletét maga akarja a német birodalmi gyűlés elébe terjeszteni, hogy ezáltal vitát provokáljon. Mint Bismarck lapja, a „Nordd. alig. Ztg.“ jelenti. Berlinben a manifesztum­ alkalmá­val egy hálafelirat czirkulál, melyet már is igen sokan írtak alá. A német, illetőleg porosz kormány ismét fel akarja venni a diplomácziai ösz­szeköttetések szálát a Vatikánnal, mely­hez követül Busch államtitkár fog hír szerint kineveztetni. Ezen intézkedés nem tévesztendi el jó hatását a czentrum­­pártra. Nikita montenegrói fejedelem had­segéde, ki több nap óta Bécsben időzik, egy látogatója előtt állítólag oda nyilat­kozott, hogy Montenegro politikailag és pénzügyileg nincs abban a helyzetben, hogy Krivoeczie és Herczegovina ellené­ben kordont hozzon. Az „insurgensek“ — mondá az adjutáns — többszörös atyafi­­ságban vannak , a mellett Montenegró a herczegovinai határos területeket a ber­lini szerződés előtt véres áldozatok árán szerezte meg, a berlini szerződés alapján visszaadta, de azokról nem mondott le végleg (!?) Montenegro a területére me­nekült insurgenseket le fogja fegyverezni, ép úgy, mint Ausztria-Magyarország tette 1875. és 1877-ben a bosnyák menekül­őkkel. Az élelmi­szerek szállítását azon­ban az insurgensek számára Montenegro humánus tekintetekből nem tagadhatja meg. Nem tudjuk, mennyiben hiteles, meny­nyiben nem e közlemény, de bizonyos, hogy ellenkezik s így kétségbe is vonha­tó azon authentikus tudósításokkal, mel­yeket Montenegro lejális magatartásáról e kérdésben olvastunk. „A fegyencz­iparról: Bodor László kir. alügyész úr fenti ez­ alatt egész czikksorozatot közölt ha­­sontárgyú közleményünk alkalmából. E cikksorozatban elvileg ép azt az álláspontot foglalja el a fennforgó kérdésben, melyet mi e lapok idei 3-i­k számában kifejtettünk. S míg ez egyfelől na­gyon hízelgő reánk nézve, másfelől kellő­­leg indokolná azt is, hogy közleményeire egyáltalán egy szóval se reflektáljunk Ha néhány rövid megjegyzésre még­­is szabadságot veszünk magunknak nem annyira az egyértelműig elfogadott Ü£rv érdemére, mint inkább ezzel kapcsolatban felhozott néhány mellékes megjegyzésére vonatkozólag tesszük ezt. Mert­­ “JJ* fentebb örömmel registráltuk a ".. ügyész úr a dolog lényegére nézve elvileg teljesen osztja igénytelen nézetünket. ” At czikkíró úr némi nehezteléssel említ föl két dolgot: először, hogy­­ egész kérdés fölvetésére alapul szolgál kis hírben az illető „hivatali közeg intézkedésére“ mondatott kárhoztató k­e­ret ; másodszor, hogy ama sorok közül bizonyos ez él ritt ki. Abban a kette­­nyes helyzetben vagyunk, hogy az elsőre nézve kijelenthetjük azt, hogy a hivatko­zott közlemény „hivatali közegről egy szót se szólt. Tudva van,­ hogy új dol­gokban a közvetlen intéző közeg nem­ sza­bad önelhatározásából cselekszik. Miért érné hát őt a támadás? A­mennyiben ama sorokban „kárhoztatásról” lehet szó, ez egyáltalában nem egyes ember­r­e, hanem a rendszerre vonatkozó­­. Legyen hát nyugodt a t. czikkíró úr ér­zékenysége! a másod­i megjegyzésre is alkalmunk van kinyilatkoztatni azt, hogy annak a kis hírnek igen is volt czélja, mint van mindennek a nap alatt. Czélja volt az, hogy némileg szolgáljon hazai iparos ügyeinknek. Ha e czél „kirítt”, ennek csak örülni lehet, mert e körülmény elősegíti a czél eléré­sét. Más czél nem forgott fenn. Ama sorok íróját nem szokták oly czélo­k vezérelni, melyeket a sorok között rejtegetnek. E kis bevezetés után Bodor L. ur­­eczkét ad nekünk a szabadság bünteté­sek exequalására szánt helyiségek külön­böző nemeiről. Erre hihetőleg abból az incidensből tért ki, hogy mi mindenütt csak „fegyencz“-ipart emlegettünk. Legyen meggyőződve a t. alügyész ur, hogy mióta az 1878. évi V­­k­­.-czikk közkézen forog, se­mmi ördögi mesterség sincs a f­e­g­y­h­á­z­a­k, börtönök, és fogházak megkülömböztetésében. Meg­teheti ezt az utolsó ostoros gyerek is, ha olvasni tud, vagy természetes esze van. Ha mi mégis csak a fegyencz-ipar ki­fejezést használtuk, nem azért tettük, mint ha azok a nagy dolgok nem fértek volna a fejünkbe, hanem mert iparügyi téren ez az elfogadott kifejezés. Nagyon helyesen, mert rövid, s mégis, mint e téren l­e­g magasabb fogalomban, a többi mind benne van. Ott, hol a czikksorozat az államról, mint a fegyencz­ipart felhasználó mun­kaadóról beszél, mi is tejes igazsá­got látunk. Csakhogy ezt ismét nem volt miért e kérdésbe elegyíteni, mert mi so­hase mondtuk, hogy az állam helytelenül cselekszik, midőn fegyencz­ipar útján sa­ját szükségleteit állítja elő. Ellenkezőleg, mi ezt pártoljuk — bizonyos határig. Mert e tekintetben nem tartjuk a legtalálóbb­nak az állam és magángazdára vonatko­zólag fölhozott hasonlatot. Utóbbi tesz, a­mint saját érdekei kívánják, minden más szomszédjától eltekint­ve , de az állam ily kizárólagos nem lehet, köteles azok érdeke­ire tekintettel lenni, kik föl­tétlen tényezői. A­mi tovább a művesipar hát­rányára felhozatik; t. i. a gyáripar; to­vábbá a vállalkozó szellem, szolidság, tő­ke, stb. hiánya: ezekre is lehetne sokat mondani; de mert csak mellékesen függ­nek össze a szorosan vett tárgygyal, szo­rítkozzunk a legrövidebbre: igaz, ezek mind ellenségei a műves­iparnak. De ez nem bizonyít a fegyencz ipar kérdésében elfoglalt elvi álláspontunk ellen, hanem épen mellett. Mert ha ennyi ellensége van a műves iparnak, miért teremtsünk a fegyencz iparban még egygyel töb­bet? Itt a­z. alügyész úr áttért a helyi fegyencz-iparnál követett irányelvek is­mertetésére. Igen örvendünk, hogy aka­ratlanul is mi adtunk alkalmat a f. al­ügyész úrnak ara, hogy ez ismertetés közrebocsátása által az aggódókat meg­nyugtatta nemcsak a jelenre, hanem — a­mennyiben a „rendelkezési joggal felru­­házott hivatali közeget* véletlenül elárul­ta­k a jövőre is. Hanem azt bocsássa meg nekünk, ha arra a megjegyzésére, hogy mi három igen fontos helyi körülményt nem vettünk számításba, azt mondjuk, hogy erre nem is volt szükségünk. Mert mi nem speciális ez a kolozsvári, hanem általában az országos fegyencz­iparról beszéltünk el­vi szempontból. A kolozsvári befekötőkről és egy asztalosról felhozottak csak azt bizonyít­ják, hogy a tett ajánlatok nem függtek össze üzleti érdekeikkel. Azt, hogy a fe­gyencz-ipar ne rontaná a szabad műves iparosokat, ebből se lehet kiolvasni. A gyermekjátékok, virágpaloták, méh­kasok, nád- és szalmafonások meghonosí­tásáért valóban elismerést érdemel a­z. alügyész úr. Ez iparnemekkel már épen a legkívánatosabb útra tért. Ebből is lát­ható, hogy a fegyencz­ipar fennállhat a­nélkül, hogy a szabad műves iparral ér­­dekösszeütközésbe jőne. Kolozsvári viszo­nyainkat véve, még a fafaragászatot, vi­rágállványok és kerti padok készítését a kosárfonást kellene behozni, s akkor gyakorlati pályákban felel meg a f. al­ügyész úr önmagának azon saját maga ál­tal föltett két kérdésre, miket a fe­­gyeler-iparra nézve második közlemé­­nyében fölvetett. Mert a­mit e két kér­dés megoldására nézve a büntetőtörvény­könyvből felhoz, ez csak annyit bizonyít, a­mennyi a törvényben is megvan, hogy behozatott az általános munkakötelezett­ség. De azon körülmény, hogy a törvény itt megállott és nem specifikált, épen azt bizonyítja, a­mit mi hirdetünk, hogy a he­lyi viszonyokat kell az ipar nem meg­határozásánál tekintbe venni, mert a törvény a végrehajtásban erre szabad tért hagyott. A műves és háziipar egymás közti viszonyáról és kölcsönös egymásra hatá­sáról mondottak csak akkor állanának, ha a kettőnek fogalma a­­z tározásával megegyeznék. De ez a kén­yes föltétel hiányzik. A két ipara különböző dolog. Természetük, korük­­­kel egészen különvált után tartja azokat A két út sohase fog összevágni, a műves ipar befektetett tőkével iparszerű­leg fő életmód gyanánt űzetik ; a ház na­gyobb befektetés nélkül, szórványosan és mellékesen gyakoroltatik; az első a­z­­onos tökéletesedés által, tökélye gyáriparba megy át; a ra.á8&adik.*ekr­sedése nem újabb meg újabb czik­ke találása és előállításában, csak a kezd­­­ben előállított czikk korlátolt javításában élt. A kettő közt az a viszony, a­mi az egyszerű írni-olvasni tudó, s az ismerete valamely ágában tudományosan műves em­berek között van. A kettő két után halad a nélkül, hogy pályájuk valahol kereszte­ződnék.^ ^ ^ iparnem között Össze­ütközés nem állhat elő. De ha állana is az életben, hol szabad iparos szabad ipa­rossal áll szemben, s ezek szellemi és anyagi képessége versenyez, am hagyján, mert hiszen ekkor a nemzetgazdasági tör­vények rendes folyamata szerint alakul a verseny, ez egészséges állapot. De ha a fegyencz­iparban az állam egyes magán­iparosokkal szembe: itt a nemzetgazdasági természetes törvények föl vannak függesztve, a vers­enyző felek egyen­lőtlen fegyverekkel küzdenek, az előnyök mesterségesen vannak csoporto­sítva , ez beteges állapot. Az itt rej­lő különbséget ne tessék szem elől té­veszteni. E nézetekből kifolyólag kifogásoljuk a rabmunka termelésének piac­i elárusí­­tását is. Csakhogy itt különböztessünk: mi nem kárhoztattunk feltétlenül minden ily elárusít­ást. Mert természetes, hogy ha bizonyos iparczikkek termelését helyesel­jük, el kell fogadnunk ennek következ­ményét, az elárusítást is. Hanem még az ily czikkek elárusításánál is tekintettel kell lenni erre, hogy az állam nem nye­részkedési czélból termelteti ama czikkeket Ugyanazon egy piaczra sohase kell bizonyos rabmunkát oly túlsúlyban kiállítani, hogy ez abban a czikkben do­minálja e piaczot. A­mi az eladóra és ve­vőre vona­tkozó további fejtegetést illeti, ez áll akkor, mikor szabad iparosok ter­mészetes versenyéről van szó; de a­mi­kor az állam áll be fegyencz­ iparával ver­senyző félnek , megfordíthatjuk a f. al­ügyész úr okoskodását. Igaz, hogy ekkor a vevőre nézve előny az, hogy egy ipar­­czikket olcsóbban vett meg, de másfelől, mikor az állam ezt a vevőnek lehetővé tette, ugyanakkor rontotta kézműiparosait, és így adóalapját is. És vájjon melyik jobb az államra nézve, hogy mester­ségesen olcsóbb czikkeket állíttasson elő a fogyasztó közönség részére, s ez­ál­tal az iparos osztályt nyomja, vagy hogy engedjen tért a verseny szabad és ter­mészetes fejlődésének, s ezáltal az érde­kek legigazságosabb kielégítésének ? A­mit a czikksorozat a tétlenség er­­kölcstelen s a munkáltatás jó hatásairól adjuk, mond: szóról szóra elfogadjuk. Erre néz­ve mi is hasonló értelemben nyilatkoz­tunk. Annál feltűnőbb a czikk azon nem igyenes ugyan, de érthető ezélzása, mely a rabmunka állitólagos ellenzése miatt a korrupczió terjesztésével, s egyesek érde­ke ellen való munkálkodással vádol. Hogy mennyiben ellenezzük a rabmunkát, meny­nyiben nem , eléggé elmondottuk úgy e lapok idei 3-ik számában, mint jelenlegi észrevételeinkben. E nézeteinkre hivatko­zunk a „népszerűség hajhászat” czélzásá­­val szemben is. Nem tehetünk róla, ha az ügy természeténél fogva, a kérdés, mely­ben fölszólaltunk, egyszersmind az iparos osztály érdekének kérdése is. Egyébiránt nagyon inpraktikus módját választottuk volna a népszerűség hajhászatnak, midőn névtelenül indultunk e­l szerencse­vadászatra. Beszél a czikksorozat valami, köze­lebbről meg nem nevezett „frázisokról* ís, melyek „kiskorúság szüleményei* volná­nak. Nem tudjuk mi vall inkább kiskorú­ságra : indokolt vélemények önzetlen elő­adása-e, vagy indokolatlan vádak és czél­­­zások vegyítése komoly eszmecsere közé? A lovagiasság azt kívánná, hogy nyílt sisakkal szemben mi is leálerázzuk ma­gunkat; de miután alálírt­­egy igénytelen írói jegyünk, melyre tovább is szük­ségünk lehet, a lovagiasság ez úgy is csak kettőnkre tartozó szabályának, kívá­natra, e lapok szerkesztőségében is eleget tehetünk. A közönség iránt való tekintetből, részünkről befejeztük ez ügyet. Gr. III. Történelmi és földrajzi előadók. 23. A franczia forradalom története• 3 óra, hétfőn, kedden, szerdán déli 1-ig. ’Dr. Ladányi Gedeon, ng. r. taDJ VIII. tantér. 24. A középkor története (folytatás) • 2 óra, pénteken, szombaton déli 11—1./’ Dr. Ladányi Gedeon, ny. r. tanár. Vif tanteremben. . . L. , 25. A rómaiak történelme (folytató a császárság). 3 óra, később maghatáro­zandó időben és helyen. Dr. Schilling an­jós, magán­tanár. Érvényes a tandijmen­­tesség. 26. A Hunyadiak és Jagellók kora (1437—1526). 5 óra, hétfőn, kedden, szer­dán, csütörtökön, pénteken d. u. 3—4.^* Dr. Szabó Károly, ny. r. tanár. VIII. tai teremben. 26. székelyek eredetéről és régi törvényeiről; 1 óra, hétfőn d. u. 4—4.u Ugyanaz, ugyanolt. 8‘ 28. Róma városa helyrajza; 3 fa hétfőn, szerdán, pénteken reggel 8—9.­ Dr. Finály Henrik, Dy. r. tanár. XV. tajji teremben. TM 29. Általános czimertan ; 2 óra, ked­­den és csütörtökön reggel 8—9 ig. Ugyann­az, ugyanott. 30. a csendes óczeánon és a sark­­kö­i tengereken létező jelentékenyebb szi­ geteknek leírása. 2 óra, pénteken, haton d. e. 9—10-ig. Dr. Terner Adolf ny. r. tanár. VIII. tanteremben. ’ 31. Ázsia föld- és néprajzáinak­, kiválóbb részei. 3 óra, hétfőn, kedden szerdán d. e. 9—10-ig. Ugyanaz, ugyani­ott. — IV. A bölcsészeti kar mellett működő mé­gántanitók előadásai. 32. A franczia nyelvtan kezdők szá­mára; 2 óra, később meghatározandó idő­ben. Duret József, magán tanító. XV. In­terem. 33. A francoa nyelvtan haladottak számára. 2 óra, később meghatározandó időben. Ugyanaz, ugyanott. 34. A franczia irodalom köréből, ös­s­­zekötve franczia nyelven való társalgás­sal (Conversation française). 2 óra, ké­sőbb meghatározandó időben. Ugyanaz, ugyanott. 35. Angol nyelvtan, különös tekin­tettel a helyes kiejtésre, kezdők számára. 2 óra, később meghatározandó időben. Ko­vács János, magán tanító, XV. tante­remben. 36. Az „Anglo-American Progressive Reader“ folytatása haladottak számára. 2 óra, később meghatározandó időben. Ugyan­az, ugyanott. 37. Shakespeare darabjainak folyta­tása és értelmezése; két óra később meg­határozandó időben. Ugyanaz, ugyanott. IV. Mennyiségtan-természet­tudományi karban. 1. Geometriára alkalmazott algebra 5 óra* hétfőtől—péntekig déli 12—1-ig. Dr. Brassai Sámuel, Dy. r. tanár. X. tan­terem. 2. Gyakorlatok az elemi anathelis­ből. 2 óra, csütörtökön d. u. 5-6­% szombaton déli 12— 1-ig.Ugyanaz, ugyanott 3. Egészleti számítás, alkalmazással a tr értanra; 5 óra, csütörtök kivételével mindennap d. e. 9 —10-ig. Dr. Martin La­jos, ny. r. tanár. X tanterem. 4. Variativ számítás; 3 óra, hétfőn, kedden, szerdán d­e. 10—11-ig. Ugyan­az, ugyanott. 5. Astrophysika; 2 óra, pénteken, szombaton d. e. 10—11-ig Ugyanaz, ugyan­­ottan. 6. *A Gauss-féle sorok: 1 óra, hét­főn d. u. 4—5-ig. Ugyanaz, ugyanott. 7. A másodrendű partialis diferen­tialis egyenletek és alkalmazásuk a geo­metriára­ (tandíjmentességgel). 3 óra ké­sőbb meghatár­ozandó időben és helyen Dr. Vályi Gyula, magán­tanár. 8. Gyakorlatok a partialis diferen­ţiális egyenletek egészelésében, (tandíj* mentességgel), 1 óra később m­eghatáro­­zandó időben és helyen. Ugyanaz. 9. Általános kísérleti természettan, (hang, fény, és villamosság), 5 óra, csü­törtök kivételével mindennap d. e. 8-9- ig. Dr. Abt Antal, ny. r. tanár. Terné­­szettani intézet. 10. Villamos inductio; 3 óra, csü­törtökön d. e. 8—9-ig, hétfőn d. u. 3- 5 ig. Ugyanaz, ugyanott. 11. “‘Természettani gyakorlatok; 1 óra. Ugyanaz, ugyanott. 12. A mechanika elemei: 2 óra, hét­főn, kedden d. e. 11—12 ig. Dr. Réthy Mór, ny. r. tanár. V. tanteremben. 13. A potential elmélete: 3 óra,'s««* dán, csütörtökön, pénteken d. e. 11—12* ig. Ugyanaz, ugyanott. 14. Az elliptikus függvények: 2 óra, hétfőn, kedden d. e. 10— 11-ig. Ugyan«­ ugyanott. 15. Általános kísérleti vegytan. Hí rész. A fémek vegytana. IV. rész. A szén­­vegyek vegytana:5 óra,hétfőtől—péntekig 3­­­9­­0-ig. Dr. Fabinyi Rudolf, ny.r-Vegytani intézet. d­­e tanár (Folyt. köv.) áll tud. TANUGY. Tanára rend a helybeli m. kir. egyetemen. (Folytatás.) 18. a román irodalom és nyelv tör­ténelme az uj korban (foly­tatás az I. fél­évből) és a legújabb korban ; 3 óra, hét­főn, kedden és szerdán d. u. 5ig. Dr. Szilasi Gergely, ny. r. tanár, XVI. tante­remben. 19. Román syntaxis nyelvtörténelmi alapon; 1. óra, csütörtökön d. u. 4—5-ig. Ugyanaz, ugyanott. 20. A román lyrai költészet kezde­te és fejlődése napjainkig; 1 óra, pénte­ken d. u. 4—5 ig. Ugyanaz, ugyanott. 21. Sanskrit nyelv és általános nyelv­­tudomány; 2 óra, hétfőn és szerdán d­u left.SembT" Si”uel' ”J' r­f .X .22. f Dépies “költészet korai foly­­tatás) ; 2 óra, csütörtökön, pénteken d­e­­«tat» MŰVÉSZET. E. Kovács Gyula holnap a „Csőd* drámában folytatja vendégszereplését; hét­­főn lesz jutalomjátéka: „Don Carlos*, melynek új betanulására nagy gondot for­dítottak, s viszonyainkhoz képest kitűnő előadást várhatunk. E. Kovács Gyula fel fog lépni néhányszor Fáy Szeréna kis­­asszonnyal is , így „Herodes"-ben, „Bánk­bán és „Bankár és báró"-ban. • Nemzeti színház. Tegnap este a közkedveltségü „Üdvöske* operette­ke*

Next