Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-01-22 / 18. szám
i* XVI. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: K0LTOBDA-OTCZA, N V O M ü A É P 0 L £ T. HérteUnai beküldőit hoalanéniak nan körtitetnak. Baiapálbailao kdaira'ek «•■ adalnak thaaa Ouk bél aola* taraiak regnálatnak al. 18-dik szám. Kolozsvárt, 1882. vasárnap, január 22. KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAAPOSIT ELŐFIZETÉSI DÍJ: egéai évre ... 10 frt. I évnegyedre . 4 frt — kr félévre....................8 . I égi bére . . . 60 . Hirdetési díj: petit sora 6 kr. —Bélyegületek: minden hirdetés a Un 80 kr. — Nyilt tér: aora 86 kr. Meddő vita. A költségvetési vita még ritkán volt unalmasabb jellegű, mint a mind és idők szerint a magyar képviselőhálban folytattatik, s amely — ha a szélbali képviselők mind ki akarják beszélni magukat — még inkább étlapul, mint a mennyire már eddig is ellapították. Az ezidei költségvetési vita már nem is a pártok mérkőzését, mint inkább a szélbali képviselők szónoklati gyakorlatainak végére érthetetlen sorozatát láttatja. A vita eddigi folyama alatt néhány kivételével a szélbal szónokainak nagyobbára it. így a korlátai foglalták ela képviselőházat, s tegyük hozzá, felcséveltették el az időt ok nélküli szószaporításaikkal. Hogy az ország a nyomor szélén áll, hogy pénzforrásaink kiapadtak, s hogy a Tiana kormány felelős minden szerancsétlenségért, ezeket az untig ismételt szólamokat csépelik a szélbal szónokai, anélkül, hogy legalább egy találkoznék közöttük, aki lelkiismeretesen utána gondolna annak, hogy a helyzet csakugyan olyan kétségbeejtő-e, hogy a nemzetet ért szerencsétlenségek miatt épen csak a Tisza kormány vonható-e felelősségre, vagy más okok összetalálkozására is visszavezethető a mai általuk olyan sötétnek látott anyagi helyzet. Eötvös Károly, ki a vitát megkezdette, adta meg az irányt, a az utána következő szélbali szónokok hűségesen secundáltak a jeles prímásnak. Hogy a vezérszónok maga sem tudott felülemelkedni azon a kicsinyes színvonalon, melyről úgy látszik csak a Tisza kormány bonlajstromát, s a nemzet kétségbeejtő helyzetét lehet meglátni, az mindenesetre legélénkebb bizonyítéka annak, hogy a szélbal egész politikája nem áll egyébből, mint a kormány szidására kínálkozó alkalmak felhasználásából, a nemzet siralmas helyzetének folytonos emlegetéséből. Hogy a szélbali képviselők ezt a politikát aztán hűen követik, azt nem lehet eltagadni, de hogy a nemzetnek miféle haszna van az ilyen irányú politikából, arról persze bölcsen hallgatnak a párt szóvivői. A költségvetési vita egész folyama alatt a szélbal részéről egyetlen beszédet sem hallottunk olyat, mely tárgyilagosság s adatainak megbízhatósága alól a többiek üresmondásai fölé emelkednék ; egyet sem hallottunk olyat, amely az által különbözzék a többiekétől, hogy a tényleges állapotoknak igazságosan mérlegelt és meghamisitatlan képét nyujtaná, s épp ezért komoly számbavételre egyik sem tarthat igényt. Hogy Eötvös egy hosszú beszédet tart, hogy hamis számadatai által az országot félrevezetni törekszik, hogy bűnt bűnre halmoz s ezt mind a kormány nyakába zúdítja — még nem vagyunk hajlandók számbavehető politikai szónoklatnak tekinteni s azt hisszük saját párthívei sem tulajdonítanak annak nagyobb jelentőséget, mint a mennyire azt az ellenfelek becsülik. Az utána következő szónokok egyebet sem tettek, mint egyszerűen azt a themát variálták, melyet vezérük már egymagára is teljesen kimerített, Éppen ezért tartjuk mi a költségvetési vitát a korábbi évekéhez képest már is kelletén túllapultnak, mely körülmény kissé meggondolásra ösztönözhetné azokat a szélbali képviselőket, kik még most is folyton íratják fel magukat, ha egyébért nem is, csak azért, hogy a már is üres gralmát tovább csépeljék. Nem kárhoztatjuk mi azt, hogy oly nagy horderővel bíró kérdésben, mint a költségvetés, a parlamentnek mennél több tagja mérje össze erejét, de azt már egyáltalán nem helyeselhetjük, hogy olyan szónokok is, akik egyebet nem tudnak mondani, mint amit az előttük szóló mondott, vagy legtöbb esetben elferdített másolatját produkálni egy már elmondott szónoklatnak — azok is elmondják szerény véleményüket, ami aztán a legtöbb esetben teljesen hiányzik, aminek az elmondása egyebet sem eredményez, mint a sikeresebben felhasználható időinek elfecsérlését. Aki fáradságot vesz magának, s végigolvassa azokat a beszédeket, melyeket a szélbali képviselőkél kezdve Eötvös Károlyon, s végezve Incze Józsefen elmondottak, az bizonyára elismeri, hogy az elmondott beszédek az ügyet sem előre, sem hátra nem mozdították és azok nélkül bizonyára tisztábban tudná a nemzet mérlegelni a költségvetést, s a kormány politikáját, mint ahogy azt a szélbal szónokai, a magukba és igazságos ítéletükkel „megvilágították.“ Gróf Szapáry Gyulának és Tisza Kálmánnak nagyszabású beszédeinélkül az egész eddigi vita egyszerű feleselgetéssé törpülne, mely mint ilyen, bizonyára nem sokat lendít az ügyek előbbrevitelén, sőt ami rosszabb, csak a közvélemény félrevezetésére fog vezetni, kivált ha a szélbal ezután beszélő szónokai sem fognak nagyobb mérséklettel és több meggondoltsággal ítélni a költségvetésről és a kormány politikájáról, mint ahogy az eddigi felszólalók tették. Hogy a vita elsekélyesedése kizárólag a szélbali szónokok egyöntetű felszólalásainak következménye, az kétségtelen, másfelől az is bizonyos, hogy a külföld, ha a most folyó vita meddő voltából von következtetést parlamenti életünkre, s politikusaink készültségére nézve, nem fog valami előnyös képet alkotni magának, s ezért aztán számoljanak azok a buzgólkodó szélbali képviselők, akik, hogy semmit mondjanak, beszélnek ok és szükség nélkül, mint ahogy kevés kivétellel megtették, s még ezután is szándékoznak a példát többen is követni. Ilyen körülmények között csak elismeréssel említhetjük fel azt, ha pártunk részéről mennél kevesebben vesznek részt a vitában, igy legalább a dolog ódiuma kizárólag azokra száll, a kik a vitkozás meddővé tételére befolytak. : TARCZA. : A virág-füzér, * • Mémetbol. - , d Lányod Szogény mond, mit tegyon? I 8 drága, kép virág-fűiért ! Szép Ifjú adta kezdve kárt, ( Hogy hordjam azt tájékomra. Lányod anyám! mond, mit tegyen? (Virág-füzért ha eldobod ! 8 ki adta, ifjat, feleded, — nyugalmad ismét feltolod, Mit portare tiled elrabolt, s Virág-füzért, ha eldobod ....’.* Virág-t csérem ráztam’ Itiivue fürtm lépdeli * ■ na ifjú oly a nép, oly doll — — .eldobni fáj, feledni Ma ...., | Virág-füzérem rázta, im’ t . . . . . v Bónis István, i -------------- 1 —— 1 Az orozba maró 11 • kutya. — Partrét fecsegés. — Teleki Sándortól. Kolerás idő járt. A falu népe meg volt rémülve, mert a szomszédfalvakban temetés-temetést ért, egymásra húzták a harangokat, s verték a tókát szakadatlanul. Kölesén volt olyan ház, melyből az összes népes család kihalt s tövissel rakták be az ajtaját, hogy senki be nn meszsen oda, a honnan már senki ki nem jött. Maga a főispán rendre járta a falukat a vármegye doktorával, a ingyen osztogatták a kolera cseppeket, meg a bérbetét. Eljött hozzánk is, a örvendő, hogy még nálunk nem fordult elő olyan féleset. A doktor azt mondta, hogy nem is lesz, mert jó aaáj ez; a lágyas erdő, meg a v és a ág a cserjés körülveszik a tálat, ■ azokból a fákból csak úgy izzad ki a éltető bakiam, a fernezelji kobórtist kicsap a völgybe, a nálunk száll le, s azokat az apró picziny kis bogarakat nyakrafőre öli; a Vajda vize meg olyan finom, mint a legfinomabb patyolat-gyolcs. Tartózkodjunk a részegeskedéstől, mert az inkább árt, mint használ. De azért mégis sűrűen járták Pujka zsidói, mert tengeri hitelre mért, s jó termés mutatkozott. Verje meg az isten azt a Pujka zsidót ! Mit ki nem tündél az a jakhecz fejében. Mindenféle szagos burjánt, paprikát, gyömbért s másféle filszerszámot bele tett egy öreg üvegbe, masina-pálinkát öntött rá, elkereszteltetik durának, azt mondta: úgy isszák azt Lengyelbe, aki avval él, akár csupaszon hasaljon a deren, mégsem kapja meg a kolerát. Embere, asszonya, nagyja, kicsinyei reggeltől késő éjszakáig egymás kezébe adták az ajtó kilincsét, sokszor párjával, egymás mellett jöttek be az ajtón, s olyan tele volt a korcsma ivóháza, mint a tojás. Aki berúgott, azt mondták róla: letik du rálta magát. * ♦ * A hosszú, széles, vastag tölgyfa asztal mellett — melyet még az öreg Bocskor tiszttartó csináltatott — ültek a falu bölcsei. Imre bácsi vitte a szót, a magyarázta az állapotot. — Megmondom én kigyelmeteknek ha meghallgatják. — Mán miért ne hallgatnék meg, Imre bácsi; az okos szó mindig fülre talál a bölcs emberek közt. — Na hát jól van, én igy tanultam. Legelőször mikor bejött, morbusnak hittük, Ázsiákból jött muszkába, onnan lengyelbe, lengyelből a zsidók hozták be, kicsáválatlan juhbőrben. — Bele volt varrva? kérdi Nácsi Pista az öreg Bogyoné félkegyelmű fia. — A szemed világai Ha végig hallgatod, nem kérdesz ilyen szamárságot. — Lökjétek ki, nem is tudom mit lábatlankodik itt ez a mutyj, mondá Balog Dani a rekt’uram veje. Náczi Pistát kilőtték, a külső ablakra könyökölt , kinyujtá a nyelvét. — Halljuk a szép szót, Imre bácsi, mert kigyelmed azt olyan mézesen tudja mondani, mintha csak könyvből olvasná, mondá Hetyke Zsuzsa a falu Finom Rózsija. — Már elment a kedvem. — Terelje vissza. — Nem nyáj az húgom. — A gondolat is falkában jár, csak úgy rajzik az az okos ember, mint fejében a szerelem a leány szivébe. — Magadról tudod Zsuzsi ! — Elmúlt már az enyém, s elhervadt ott künn a bogáncskórókkal, kiszáradt a virág, mert nem vett ki öntözte. — Szegény Danii de kár is érte. — Megértem, meg a kis fiáért, meg mindkettőnk becsületéért. — Jó ember nem rosszul téged, Zsuzsi. — Kevés az olyan. — De ha a törvény tiltja leányom ! — Hát törvény az a melyik tiltja, hogy a hadköteles ne legyen törvényes apja édes fiának ? — De ha úgy csinálták. — Szépen csinálták! Elviszik katonának, idegen földön meghal az ispotályban, s édes fiának neve bitang ... Puska, zsidó egy meszelytik darát! * * m A szentpéteryi nagyköveti állomásra, mint a ,N. W. Tagbl.“-nak jelentik, Pencsevich gróf altábornagy van kiszemelve. A franczia alkotmány revisiójáról szóló javaslatot kevesen akarják változatlanul elfogadni. Eddig tíz módosítás ismeretes. Több képviselő a tárgyalás gyorsítása végett azt fogja indítványozni, hogy az alkotmány módosítása szükséges, de ne jelölje ki a ház azokat a pontokat, amelyek módosításra szorulnak. A „Siécle“, Brisson lapja, még egyszer inti Gambettát, hogy a lajstromon szavazás kedvéért ne vesse föl a cabinet kérdést, mert későbben minden jól el fog intéztetni. A szélsőbalpárt elhatározta, hogy az egyszerű módosítást fogja ajánlani, hogy így megóvassék a congressus joga. Az osztrák képviselőháztól: Bécs jan. 20. Komolka elfoglalja az elnöki széket. A kormány javaslatot terjeszt elő a holttányilvánítás és a halál konstatálása czéljából tanúsítandó eljárásról (a Ring színház égésének áldozataira vonatkozólag), továbbá egy törvényjavaslatot, melynek alapján az újonczok tartozékának a népszámlálási eredmény folytán történt reparticziója elfogadtatik és a sorozás 1882-re megengedtetik. A ház köszönetet mond a magyar képviselőháznak azon levélért, melyben a Ring-szinházban történt katasztrófa alkalmából sajnálkozását fejezi ki. ORSZÁGJGYŰLÉS. A képviselőhöz Illése január 20-án f í'W j* « Elnök: bemutatja a házhoz érkezett kérvényeket, amelyek kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Napirend előtt Sárközy Aurél személyes kérdésben és félreértett szavai értelmének helyreállítása végett szólal föl, s a miniszterelnek beszédjére, melylyel szólónak válaszolt, megjegyzi, hogy amiket a karczagi választásokra és a birtokátíratásokra nézve mondott, most is fentartja, mert azok tények. Ezután következett a napirend. A költségvetési vita. Hermann Ottó, ott kezdi, a hol mások végezték, hogy t. i. nem fogadja el Késő este volt, bejött a pandúr s a vármegye nevében beszélt: — Isten hírével menjenek kigyelmetek haza, igy rendeli a tekintetes szolgabiró ur, ebben a kolerás világban. Puska zsidó oda sompordált a pandúrhoz , fülébe sugá : — Üljön le, igyék egy nagy porthcsiót, aztán nem irom fel a rohváshoz. — Ma nem lehet, itt van a szolgabiró úr úri személye. — Alszik az már, nézze csak hogy szopbják a Shikdhurát, kostholja meg. — Ne vartyogj zsidó, a Jehovádat! Tudja Pál mit kaszál, azt hiszed nem csulizna belém a potyád! Az a sunyi Náczi Pista ott kanolálkodik, leskelődik az ablaknál, holnap feljelentené. Puska zsidó fogta a nyirág seprűt, kilopózott a szobából, a kis járáson átlépett, megkerülte Náczi Pistát, ki az ablaknál leskelődött, elkezdte husángolni. Náczi Pista sem rest, neki ugrik Pujka zsidónak, belekapaszkodik a két pájeszszébe s az egyiket kirántja s elszalad vele. Pujka zsidó obégatva jön vissza fár vuklison, mindenki röhög, a hajdú egyenkint löki ki őket, s Iletyke Zsuzsi részegen, tántorogva énekli az utczán végig .Híjába volt a vasvilla Mégis bejött a korela, Megkímélte az urakat Vitte csak a parasztokat.* Reggel, úgy dél táján lehetett — bejön hozzám a tiszteletes ur, ijedten panaszolja, hogy a felesége beteg, s kér: adnak valami orvosságot. — Mi baja ? kérdem részvéttel. — Gyemorgöresei vannak a költségvetést, hanem csatlakozik az Eötvös által beadott határozati javaslathoz. Föleleveníli a Rohonczy-Hieronymi ügyét s hangsúlyozza, hogy ő nem kíván dokumentumokat ; nem tud Hieronymiról se rosszat, se jót, de elvárta volna, hogy maga kérje a fölmerült vádak után a szigorú vizsgálatot. Rohonczyt nem hívja, mint Orbán Balázs, a szélső balra, hanem mint a corrupczió ellen harcolót, ott is üdvözli. Ezután Dobránszky Péterrel személyeskedik, aki — mint mondja — nem beszélt okos dolgokat a minap, s így érti, hogy kevés a műegyetemen a hallgatója Dobránszkynak, s itt tart rész praelectiókat. Fejtegeti, hgy mily nagy a teher az ország népén, de a mivel a kormány nem törődik, mert ott a finánsz politika prin* czipiuma ez: .muszáj* az, hogy .pénz kell.* Gzáfolja azokat, kik a tanrendszert védelmezik. Nálunk például a gazdasági intézetben gazdaságtudósokat képeznek és nem gyakorlati gazdákat. Kikel azon közigazgatás ellen, amelyet Grünwald Béla óhajt. Szóló ellene van a kinevezésnek, mert az igen erős fegyver volna a kormány kezében. A zászló különben, melyet Grünwald lobogtat, szépen ki van bontva, de nincs talaj, ahova be lehet szúrni. (Derültség.) Szól ezután az egyes adókról ás azok ellen. A hadmentességi adót pl. nem érti, mert mi az? a testi fogyatkozásban levő véres verejtékkel dolgozzék, hogy az egészséges a kaszárnában tétlenkedjék?—Beszél aztán papok és katonák szükségszerű házasságáról, s arról, hogy a csiragyilkosok nem üldöztetnek eléggé. Ivánkának azt mondja, hogy a forradalmat nem a szélsőbal, hanem az a kormány szokta előkészíteni, amely, mint a jelenlegi, megöli a nemzet rokonszenvét s oly sok terhet rak rá, hogy azalatt öszszeroskad. S ha forradalom lesz, azt a kormány fogja előidézni. S az elégedetlenség már is nagy, s ideje, hogy a Kovács Albert által említettönfentartási párt már most megalakuljon, mert ha eddig járnak vele a hazafiak(!), amíg a kényszer alakíttatja meg az önfentartási pártot, akkor már kint vasvillával csinálja a nép a politikát. Nem fogadja el a költségvetést. Dobránszky Péter visszautasítja a Herman insinuációját, s kimutatja, hogy a műegyetemen az általa előadott tantárgyaknak annyi hallgatója van, amennyi bizonyságot tesz arról, hogy azoknak a tantárgyaknak előadása ott szükségszerű. Egyebekben a személyeskedésre nem reflektál, mert érzi, hogy Herman Ottó mellett, aki a politikai bűnök jogosultságát hirdeti, ő csak egy szegény tanár. (Helyeslés jobbról.) Ivánka Imre : Herman Ottó képviselő úr egyenesen hozzám intézte az apostrofát és én itt nem egyedül személyes kérdésben, de a budgethez is hozzászólhatnék. De csak arra szorítkozom, amiket Herman képviselő úr mondott. Mindez nem jó, tiszteletes úr ebben az időben. — Nem ám, magam is félek, mondá a pap aggódva. — Menjünk — mondám. — Magamhoz vettem dr. Szabó-féle cseppeket, fodormentát és BoBborszeszt. A beteg ágyban feküdt, nagy meleg volt a szobában, ablakot nyittattam, beadtam a cseppekből, beát főzettem s megrendeltem, hogy sóborszesszel dörszöljek. Haza mentem , este felé meglátogattam betegemet, ki már egészen jobban volt, gyomorgörcse megszűnt, étvágyat érzett, fel akart kelni. Eltiltottam az ételt s nem engedtem, hogy felkeljen. Elkezdettünk beszélgetni a pappal. Mondá, hogy végig nézte a matrikulákat, s a legvénebb emberek sem emlékeznek, hogy Költőn kolerában meghalt volna valaki. Meglehet elfogultság, de én jobb levegőt a koltóinál nem szívtam soha, s jobb vizet nem ittam; a falu végén van egy csorgó, melyben karvastagságban omlik a viz, nyáron jéghideg, s hidegségétől meghamvasodik a pohár. De sokszor vágytam inni a Vajda vizéből Calabria viztelen kopár hegyei között, a forró olasz nap sütése mellett, szomjasan izzadva ! Elbúcsúztam a tiszteletes asszonytól, a pap kikisért; az udvaron farkacsá válva elembe jön a pap kutyája a nyájasan üdvözöl; hátam mögé kerül, egyszerre, mintha puskából lőtték volna ki, rám ugrik , mérgesen beleharap e rombomba, lerántja ruhámat, farkát lába közé vonja, s hason csúzva elillan. Olyan élesen fájt, hogy az eget brugónak néztem. — Tiszteletes úr! Ha másszor is szüksége van doctorra, csak engem híján, de a jeles tulajdonságai mellett az igen. képviselő úr csakis azon tulajdonságokkal bír, mint minden más halandó, hogy szemei előtt vannak és nem láthatja, mi történik mögötte. Eötvös képviselő úr beszéde közben aki mellesleg geniális feltalálója a három alternatívának, azt mondottam, hogy az egyik alternatíva a forradalomra vezet. Ezen mondásomra a t. képviselő úr hátamögül rám mutatva történt azon genta, amelyet én visszautasítottam, és tettem hozzá : „aki előbb kezdi.“ Most is azt mondom, hogy arra fog a dolog kerülni, igenis, úgy áll, hogy aki előbb kezdi. Tökéletesen igaza ,van Herman képviselő úrnak, hogy mi ketten ez esetben egy párton nem leszünk. Én azért, amit teszek, beállok egész testemmel és telkemmel, és életemet is feláldozni is kész vagyok. Nem fogok Félegyháza módjára a falu végén banketírozni, és a szegény népet neki uszítani a városházának, és mikor a braváll kezdődik elszaladni. (Derültség.) Bámulatos, hogy 1848-ban azon 16 férfiú közül, kik úgy beszéltek, mint kegyed, egyik nev lett martyrja az országnak, de azon férfiak, a kik, mint én, hazajöttek Csehországból s más presigokból katonáknak — azok ott vannak az aradi martyrok közt (zaj a szélső balon) . . az igazságot nem tetszik hallani .... a kik egytől-egyig azon önök által folyton perhorreskált sárgafekete hadsereg tisztjei voltak. ott van Batthyányi Lajos gróf, ki abban a schwarzgelb hadseregben kapitány volt, és ki áldozatkép itt maradt, pedig nem az történt, amit ő tanácsolt, hanem épen ellenkezője. Én kijelentem, hogy az ön theóriái és fenyegetései engem sem itt, sem soha megrettenteni nem fognak. És hogy mennyire komolyak állításai az igazság terén, itt illusztrálom: azt mondotta előbb, hogy a kormány üldözi azokat, akik valamely alkalmazásban vannak, s az ellenpárthoz tartoznak. Ámde méltóztatott a múzeumban kitűnő helyet foglalni. (Tetszés jobbfelől.) Zaklatta e valaki ? Azt mondotta, hogy e párt a családi életet bolygatja meg. Ki gátolja meg a t. képviselő urat, hogy családot alapítson ? (Nagy derültség.) Ilyen igazságosak állításai, s azért azokra többet nem is felelek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hermann Ottó: Azt kérdi a képviiselő úr, miért nem házasodom meg? (Halljuk! Halljuk !) Hát azért, mert ez a kormány, ez a rendszer még nem nyújtott elég alapot arra, hogy arra biztosan lehetett volna családot alapítani! (Úgy van a szélsőbalon.) Móricz Pál szintén személyes kérdésben szólal fel, s a Gaál Jenő által egy reá vonatkozólag tett megjegyzésre tagadja, hogy ő (szóló) valaha képviselők napidíjainak megadóztatásától várta volna a deficit elenyésztetését. — Volt neki arra nézve más javaslata, amelyet ugyan nem pártoltak elvbarátai, de azért ő ma is Nincsen utálatosabb az orosba maró kutyánál. Jezsuita asjas állatok közt színlelő, tettető, irnokoskodó, barátságot mutat s megharap, hűséget szillel s megmar ; csóválja a farkát, s midőn legkevésbé véled, fogai busódat metszik, s véredet nyalja ajkairól; meghúzódik vaczkába, s ha mellette mész, titokban rád ugrik a leránt lábaidról, melledre tapos s arczádat marceangolja. Nem ugat, nem morog, de harap és mar, kémkedő sbirre alattomos brá vo. Ilyen a falusi orozba maró kutya. Városban más fajta. Ember a neve, és írni tud, megbuvik szobájába, komisz papirost vesz elő, epébe mártja tollát s sziileli írását, rágalmat kohol s elferdített belükkel irja le a csudarságokat, melyeket aljas szenvedély mond tollába; hazug történeteket költ, az erényt lerimázza, rápökik a becsületre, s az ártatlan szemeiből könyeket facsar. Némán, titokteljesen veti ki hálóit s alattomosan lesi martalékát, mint a pék a legyet; gyönyörrel szívja magába bosznra áldozatának fájdalmát. Hideg vérrel becstelenít, s névtelenül bánt. És e névtelen orozba maró kutyák az anonym levelek irói. Szapáry Gyula pénzügyminiszter tegnap reggel Bécsből a fővárosba érkezett. A külügyminisztériumban végbement több órán át tartó miniszteri tanácskozás után Bécsben ő felsége elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet volt, melyben gr. Kálnoky, gróf Bylaodt-Rheidt és Szlávy József közös miniszterek, gróf Taaffe miniszterelnök, Dunajevszky pénzügyminiszter, gr. Welsersheimb honvédelmi miniszter és gr Szapáry Gyula pémügyminiszter vettek részt Az ezen értekezleten hozott határozatok semmi módon sem alterálják a megelőző miniszteri értekezleten megállapított azon katonai intézkedések terjedelmét és nemét melyek a nyugalomnak és rendnek a Krivosculában és Herczegovinában való biztosítása érdekében kilátásba vétettek.A hadművelet legfeljebb tíz millió forintra rugó összköltségeiből, a delegátióktól rendkívüli hitel gyanánt körülbelől nyollcz millió frt megszavazása fog kéretni. A delegációk egybehívásának határideje még nem volt még megállapítható, miután ez a jelenleg, egész váratlanul nagyobb terjedelmet öltő általános költségvetési vita befejezésétől függ. Valószínű egybehívási határidő gyanánt még mindig január 28 -a tekintendő, lehetséges azonban, hogy a delegációk e határidőnél két-három nappal korábban fognak összeülni. Hétről-hétre. .Hihetetlen, de igaz:lefelödlőczim alatt közölt volt Brassai bácsi egy czikket, ha jól emlékezünk, valamelyik naptárban. Azóta mindig fülünkben csengnek e szavak, de sohase tudtuk úgy helyen alkalmazni, mint jelenleg. Hihetetlen, de igaz amit mi is mondunk : színházlátogató közön