Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-01-22 / 18. szám

i* XVI. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: K0LTOBDA-OTCZA, N V O M ü A É P 0 L £ T. HérteUnai beküldőit hoalanéniak nan körtitetnak. Baiapálbailao kdaira'ek «•■ adalnak th­aaa Ouk bél aola* taraiak regnálatnak al. 18-dik szám. Kolozsvárt, 1882. vasárnap, január 22. KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAAPOSIT ELŐFIZETÉSI DÍJ: egéai évre ... 10 frt. I évnegyedre . 4 frt — kr félévre....................8 . I égi bére . .­­ . 60 . Hirdetési díj: petit sora 6 kr. —Bélyegületek: minden hirde­tés a Un 80 kr. — Nyilt tér: aora 86 kr. Meddő vita. A költségvetési vita még ritkán volt unalmasabb jellegű, mint a mind és idők szerint a magyar képviselő­­hálban folytattatik, s a­mely — ha a szélbali képviselők mind ki akarják beszélni magukat — még inkább ét­lapul, mint a mennyire már eddig is ellapították. Az ezidei költségvetési vita már nem is a pártok mérkőzését, mint in­kább a szélbali képviselők szónoklati­­ gyakorlatainak végére érthetetlen so­rozatát láttatja. A vita eddigi folyama alatt né­hány kivételével a szélbal szónokainak­­ nagyobbára it. így a korlátai foglalták el­­a képviselőházat, s tegyük hozzá, fe­­l­cséveltették el az időt ok nélküli szósza­­porításaikkal. Hogy az ország a nyomor szélén­­ áll, hogy pénzforrásaink kiapadtak, s hogy a Tiana kormány felelős minden szerancsétlenségért, ezeket az untig is­mételt szólamokat csépelik a szélbal szónokai, a­nélkül, hogy legalább egy találkoznék közöttük, a­ki lelkiisme­retesen utána gondolna annak, hogy a­­ helyzet csakugyan olyan kétségbeejtő-e,­­ hogy a nemzetet ért szerencsétlen­ségek miatt épen csak a Tisza kormány vonható-e felelősségre, vagy más okok összetalálkozására is visszavezethető a mai általuk olyan sötétnek látott anya­gi helyzet. Eötvös Károly, ki a vitát meg­­kezdette, adta meg az irányt, a az utána következő szélbali szónokok hű­ségesen secundáltak a jeles prímás­nak. Hogy a vezérszónok maga sem tudott felülemelkedni azon a kicsinyes színvonalon, melyről úgy látszik csak a Tisza kormány bonlajstromát, s a nemzet kétségbeejtő helyzetét lehet meglátni, az mindenesetre legélénkebb bizonyítéka annak, hogy a szélbal egész politikája nem áll egyébből, mint a kormány szidására kínálkozó alkalmak felhasználásából, a­­ nemzet siralmas helyzetének folytonos emlegetéséből. Hogy a szélbali képviselők ezt a politikát aztán hűen követik, azt nem lehet eltagadni, de hogy a nemzetnek miféle haszna van az ilyen irányú po­litikából, arról persze bölcsen hallgat­nak a párt szóvivői. A költségvetési vita egész folya­­ma alatt a szélbal részéről egyetlen beszédet sem hallottunk olyat, mely tárgyilagosság s adatainak megbízha­tósága alól a többiek üresmondásai fölé emelkednék ; egyet sem hallottunk olyat, a­mely az által különbözzék a többiekétől, hogy a tényleges állapo­toknak igazságosan mérlegelt és meg­­hamisitatlan képét nyujtaná, s épp ezért komoly számbavételre egyik sem tart­hat igényt. Hogy Eötvös egy hosszú beszé­det tart, hogy hamis számadatai által az országot félrevezetni törekszik, hogy bűnt bűnre halmoz s ezt mind a kormány nyakába zúdítja — még nem vagyunk hajlandók számbavehető po­litikai szónoklatnak tekinteni s azt hisszük saját párthívei sem­ tulajdoní­tanak annak nagyobb jelentőséget, mint a mennyire azt az ellenfelek becsülik. Az utána következő szónokok egye­bet sem tettek, mint egyszerűen azt a themát variálták, melyet vezérük már egymagára is teljesen kimerített, É­ppen ezért tartjuk mi a költségvetési vitát a korábbi évekéhez képest már is kel­letén túllapultnak, mely körülmény kis­sé meggondolásra ösztönözhetné azo­kat a szélbali képviselőket, kik még most is folyton íratják fel magukat, ha egyébért nem is, csak azért, hogy a már is üres gralmát tovább csé­peljék. Nem kárhoztatjuk mi azt, hogy oly nagy horderővel bíró kérdésben, mint a költségvetés, a parlamentnek mennél több tagja mérje össze erejét, de azt már egyáltalán nem helyesel­hetjük, hogy olyan szónokok is, a­kik egyebet nem tudnak mondani, mint a­mit az előttük szóló mondott, vagy legtöbb esetben elferdített másolatját produkálni egy már elmondott szónok­latnak — azok is elmondják szerény véleményüket, a­mi aztán a legtöbb esetben teljesen hiányzik,­­ a­minek az elmondása egyebet sem eredményez, mint a sikeresebben felhasználható idő­i­nek elfecsérlését. A­ki fáradságot vesz magának, s végig­olvassa azokat a beszédeket, melyeket a szélbali képviselőké­l kezdve Eötvös Károlyon, s végezve Incze Józse­fen elmondottak, az bizonyára elismeri, hogy az elmondott beszédek az ügyet sem előre, sem hátra nem mozdították és azok nélkül bizonyára tisztábban tud­ná a nemzet mérlegelni a költségve­tést, s a kormány politikáját, mint a­hogy azt a szélbal szónokai, a maguk­ba és igazságos ítéletükkel „megvilá­gították.“ Gróf Szapáry Gyulának és Tisza Kálmánnak nagyszabású beszédei­­nél­kül az egész eddigi vita egyszerű fe­­leselgetéssé törpülne, mely mint ilyen, bizonyára nem sokat lendít az ügyek előbbrevitelén, sőt a­mi rosszabb, csak a közvélemény félrevezetésére fog ve­zetni, kivált ha a szélbal ezután be­szélő szónokai sem fognak nagyobb mérséklettel és több meggondoltsággal ítélni a költségvetésről és a kormány politikájáról, mint a­hogy az eddigi felszólalók tették. Hogy a vita elsekélyesedése kizá­rólag a szélbali szónokok egyöntetű felszólalásainak következménye, az két­ségtelen, másfelől az is bizonyos, hogy a külföld, ha a most folyó vita med­dő voltából von következtetést parla­menti életünkre, s politikusaink ké­szültségére nézve, nem fog valami elő­nyös képet alkotni magának, s ezért aztán számoljanak azok a buzgó­lkodó szélbali képviselők, a­kik, hogy semmit mondjanak, beszélnek ok és szükség nél­kül, mint a­hogy kevés kivétellel meg­tették, s még ezután is szándékoznak a példát többen is követni. Ilyen körülmények között csak elismeréssel említhetjük fel azt, ha pártunk részéről mennél kevesebben vesznek részt a vitában, igy legalább a dolog ódiuma kizárólag azokra száll, a kik a vi­tkozás meddővé tételére befolytak. : TARCZA. : A virág-füzér,­­ * •­­ Mémetbol. - , d Lányod Szogény mond, mit tegyon? I 8 drága, k­ép virág-fűiért ! Szép Ifjú adta k­ezdve kárt, ( Hogy hordjam azt tájékomra. Lányod anyám! mond, mit tegyen? (Virág-füzért ha eldobod ! 8 ki adta, ifjat, feleded, — nyugalmad ismét feltolod, Mit portare tiled elrabolt, s Virág-füzért, ha eldobod ....’.*­­ Virág-t csérem rázta­­m’ I­­­tiiv­ue fürt­m lépdeli * ■ na ifjú oly a nép, oly doll — — .­­­eldobni fáj, feledni Ma ...., | Virág-füzérem rázta, im’ t . . . . . v Bónis István, i -------------- 1 —— 1 Az orozba maró 11 • kutya. — Partrét fecsegés. — Teleki Sándortól. Kolerás idő járt. A falu népe meg volt rémülve, mert a szomszédfalvakban temetés-temetést ért, egymásra húzták a harangokat, s verték a t­ó­k­á­t szakadat­lanul. Kölesén volt olyan ház, melyből az összes népes család kihalt s tövissel rak­ták be az ajtaját, hogy senki be nn me­­szsen oda, a honnan már senki ki nem jött. Maga a főispán rendre járta a falu­kat a vármegye doktorával, a ingyen osz­togatták a kolera­ cseppeket, meg a bér­be­t­é­t. Eljött hozzánk is, a örvendő, hogy még nálunk nem fordult elő olyan­ féle­set. A doktor azt mondta, hogy nem is lesz, mert jó aa­áj ez; a lágy­as erdő, meg a v é­s a á­g a cserjés körülveszik a tálat, ■ azokból a fákból csak úgy izzad ki a éltető bakiam, a fernezelji kobórtist kicsap a völgybe, a nálunk száll le, s azo­kat az apró picziny kis bogarakat nyakra­­főre öli; a Vajda vize meg olyan finom, mint a legfinomabb patyolat-gyolcs. Tar­tózkodjunk a részegeskedéstől, mert az inkább árt, mint használ. De azért mégis sűrűen járták P­u­j­k­a zsidói, mert ten­geri­ hitelre mért, s jó termés mu­tatkozott. Verje meg az isten azt a Pujka zsi­dót ! Mit ki nem tündél az a jakhecz fe­jében. Mindenféle szagos burjánt, paprikát, gyömbért s másféle filszerszámot bele tett egy öreg üvegbe, masina-pálinkát öntött rá, elkeresztelte­t­i­k d­u­r­á­n­a­k,­­ azt mondta: úgy isszák azt L­e­n­g­y­e­l­b­e,­­ a­ki avval él, akár csupaszon hasaljon a deren, még­sem kapja meg a kolerát. Embere, asszonya, nagyja, kicsinyei reggeltől késő éjszakáig egymás kezébe adták az ajtó kilincsét, sokszor párjával, egymás mellett jöttek be az ajtón, s olyan tele volt a korcsma ivóháza, mint a tojás. A­ki berúgott, azt mondták róla: le­­t­i­k d­u r­á­l­ta magát. * ♦ * A hosszú, széles, vastag tölgyfa asz­tal mellett — melyet még az öreg Bocs­­kor tiszttartó csináltatott — ültek a falu bölcsei. Imre bácsi vitte a szót, a ma­gyarázta az állapotot. — Megmondom én kigyelmeteknek ha meghallgatják. — Mán miért ne hallgatnék meg, Imre bácsi; az okos szó mindig fülre talál a bölcs emberek közt. — Na hát jól van, én igy tanultam. Legelőször mikor bejött, morbusnak hittük, Ázsiákból jött muszkába, on­nan lengyelbe, lengyelből a zsidók hozták be, kicsáválatlan juhbőrben. — Bele volt varrva? kérdi Nácsi Pista az öreg Bogyoné félkegyelmű fia. — A szemed világai Ha végig hall­gatod, nem kérdesz ilyen szamárságot. — Lökjétek ki, nem is tudom mit lábatlankodik itt ez a mutyj, mondá Ba­log Dani a rekt’uram veje. Náczi Pistát kilőtték, a külső ab­lakra könyökölt , kinyujtá a nyelvét. — Halljuk a szép szót, Imre bácsi, mert kigyelmed azt olyan mézesen tudja mondani, mintha csak könyvből olvasná, mondá Hetyke Zsuzsa a falu Finom Ró­zsija. — Már elment a kedvem. — Terelje vissza. — Nem nyáj az húgom. — A gondolat is falkában jár,­­ csak úgy rajzik az az okos ember, mint fejében a szerelem a leány szivébe. — Magadról tudod Zsuzsi ! — Elmúlt már az enyém, s elher­­vadt ott künn a bogáncskórókkal, kiszá­radt a virág, mert nem vett ki öntözte. — Szegény Danii de kár is érte. — Meg­értem, meg a kis fiáért, meg mindkettőnk becsületéért. — Jó ember nem rosszul téged, Zsuzsi. — Kevés az olyan. — De ha a törvény tiltja leányom ! — Hát törvény az a melyik tiltja, hogy a hadköteles ne legyen törvényes apja édes fiának ? — De ha úgy csinálták. — Szépen csinálták! Elviszik kato­nának, idegen földön meghal az ispotályban, s édes fiának neve bi­t­an­g ... Puska, zsidó egy meszely­t­i­k d­a­r­á­t! * * m A szentpéteryi nagyköveti állomásra, mint a ,N. W. Tagbl.“-nak jelentik, Pe­­n­c­s­e­v­i­c­h gróf altábornagy van kisze­melve. A franczia alkotmány revisiójáról szóló javaslatot kevesen akarják változatlanul el­fogadni. Eddig tíz módosítás ismeretes. Több képviselő a tárgyalás gyorsítása vé­gett azt fogja indítványozni, hogy az al­kotmány módosítása szükséges, de ne je­lölje ki a ház azokat a pontokat, a­me­lyek módosításra szorulnak. A „Siécle“, Brisson lapja, még egy­szer inti Gambettát, hogy a lajstromon sza­vazás kedvéért ne vesse föl a cabinet kér­dést, mert későbben minden jól el fog in­­téztetni. A szélső­balpárt elhatározta, hogy az egyszerű módosítást fogja ajánlani, hogy így megóvassék a congressus joga. Az osztrák képviselőháztól: Bécs jan. 20. Komolka elfoglalja az elnöki széket. A kormány javaslatot terjeszt elő a holttá­­nyilvánítás és a halál konstatálása czéljá­­ból tanúsítandó eljárásról (a Ring színház égésének áldozataira vonatkozólag), továbbá egy törvényjavaslatot, melynek alapján az újonczok tartozékának a népszámlálási ered­­m­ény folytán történt reparticziója elfogad­tatik és a sorozás 1882-re megengedtetik. A ház köszönetet mond a magyar képviselőháznak azon levélért, melyben a Ring-szinházban történt katasztrófa alkal­mából sajnálkozását fejezi ki. ORSZÁGJGYŰLÉS. A képviselőhöz Illése január 20-án f í'W j* « Elnök: bemutatja a házhoz érke­zett kérvényeket, a­melyek kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Napirend előtt Sárközy Aurél sze­mélyes kérdésben és félreértett szavai ér­telmének helyreállítása végett szólal föl, s a miniszterelnek beszédjére, melylyel szólónak válaszolt, megjegyzi, hogy a­mi­ket a karczagi választásokra és a birtok­­­átíratásokra nézve mondott, most is fen­­tartja, mert azok tények. Ezután következett a napirend. A költségvetési vita. Hermann Ottó, ott kezdi, a hol má­­sok végezték, hogy t. i. nem fogadja el Késő este volt, bejött a pandúr s a vármegye nevében beszélt: — Isten hírével menjenek kigyel­­metek haza, igy rendeli a tekintetes szol­­gabiró ur, ebben a kolerás világban. Puska zsidó oda sompordált a pan­dúrhoz , fülébe sugá : — Üljön le, igyék egy nagy porth­­csiót, aztán nem irom fel a rohváshoz. — Ma nem lehet, itt van a szolga­­biró úr úri személye. — Alszik az már, nézze csak hogy szopbják­ a Shikdhurát, kostholja meg. — Ne vartyogj zsidó, a Jehovádat! Tudja Pál mit kaszál, azt hiszed nem csuliz­­na belém a potyád! Az a sunyi Náczi Pis­ta ott kan­­olálkodik, leskelődik az ab­laknál, holnap feljelentené. Puska zsidó fogta a nyirág seprűt, kilopózott a szobából, a kis járáson át­lépett, megkerülte Náczi Pistát, ki az ab­laknál leskelődött,­­ elkezdte husángolni. Náczi Pista sem rest, neki ugrik Pujka zsidónak, belekapaszkodik a két pájeszszébe s az egyiket kirántja s elszalad vele. Pujka zsidó obégatva jön vissza fár vuklison, mindenki röhög, a haj­dú egyenkint löki ki őket, s Iletyke Zsu­zsi részegen, tántorogva énekli az utczán végig­ .Híjába volt a vasvilla Mégis be­jött a korela, Megkímélte az urakat Vitte csak a parasztokat.* Reggel, úgy dél táján lehetett — be­jön hozzám a tiszteletes ur, ijedten pana­szolja, hogy a felesége beteg, s kér: ad­nak valami orvosságot. — Mi baja ? kérdem részvéttel. — Gyemorgöresei vannak­ a költségvetést, hanem csatlakozik az Eöt­vös által beadott határozati javaslathoz. Föleleveníli a Rohonczy-Hieronym­i ügyét s hangsúlyozza, hogy ő nem kíván doku­mentumokat ; nem tud Hieronymiról se rosszat, se jót, de el­várta volna, hogy maga kérje a fölmerült vádak után a szi­gorú vizsgálatot. Rohonczyt nem hívja, mint Orbán Balázs, a szélső balra, hanem mint a corrupczió ellen harc­olót, ott is üdvözli. Ezután Dobránszky Péterrel sze­­mélyeskedik, aki — mint mondja — nem beszélt okos dolgokat a minap, s így érti, hogy kevés a műegyetemen a hallgatója Dobránszkynak, s itt tart rész praelec­­tiókat. Fejtegeti, hgy mily nagy a teher az ország népén, de a mivel a kormány nem törődik, mert ott a finánsz politika prin* czipiuma ez: .muszáj* az, hogy .pénz kell.* Gzáfolja azokat, kik a tanrendszert védelmezik. Nálunk például a gazdasági intézetben gazdaság­tudósokat képeznek és nem gyakorlati gazdákat. Kikel azon közigazgatás ellen, a­melyet Grünwald Béla óhajt. Szóló ellene van a kinevezés­nek, mert az igen erős fegyver volna a kormány kezében. A zászló különben, me­lyet Grünwald lobogtat, szépen ki van bontva, de nincs talaj, a­hova be lehet szúrni. (Derültség.) Szól ezután az egyes adókról ás azok ellen. A hadmentességi adót pl. nem érti, mert mi az? a testi fogyatkozásban levő véres verejtékkel dolgozzék, hogy az egész­séges a kaszárnában tétlenkedjék?—Be­szél aztán papok és katonák szükségszerű házasságáról, s arról, hogy a csiragyilko­­sok nem üldöztetnek eléggé. Ivánkának azt mondja, hogy a forra­dalmat nem a szélsőbal, hanem az a kor­mány szokta előkészíteni, a­mely, mint a jelenlegi, megöli a nemzet rokonszenvét s oly sok terhet rak rá, hogy azalatt ösz­­szeroskad. S ha forradalom lesz, azt a kormány fogja előidézni. S az elégedetlen­ség már is nagy, s ideje, hogy a Kovács Albert által említett­­önfentartási párt­ már most megalakuljon, mert ha eddig járnak vele a hazafiak(!), a­míg a kény­szer alakíttatja meg az önfentartási pár­tot, akkor már kint vas­villával csinálja a nép a politikát. Nem fogadja el a költség­vetést. Dobránszky Péter visszautasít­ja a Herman insinuációját, s kimutatja, hogy a műegyetemen az általa előadott tantár­gyaknak annyi hallgatója van, a­mennyi bizonyságot tesz arról, hogy azoknak a tantárgyaknak előadása ott szükségszerű. Egyebekben a személyeskedésre nem ref­lektál, mert érzi, hogy Herman Ottó mel­lett, a­ki a politikai bűnök jogosultságát hirdeti, ő csak egy szegény tanár. (Helyes­lés jobbról.) Ivánka Imre : Herman Ottó képvi­selő úr egyenesen hozzám intézte az apost­rofát és én itt nem egyedül személyes kérdésben, de a budgethez is hozzá­szól­hatnék. De csak arra szorítkozom, a­mi­ket Herman képviselő úr mondott. Min­d­ez nem jó, tiszteletes úr ebben az időben. — Nem ám, magam is félek, mondá a pap aggódva. — Menjünk — mondám. — Magamhoz vettem dr. Szabó-féle cseppeket, fodor­­mentát és BoBborszeszt. A beteg ágyban feküdt, nagy meleg volt a szobában, ablakot nyittattam, bead­tam a cseppekből, b­eát főzettem s meg­rendeltem, hogy sóborszesszel dörszöljek. Haza mentem , este felé meglátogat­tam betegemet, ki már egészen jobban volt, gyomorgörcse megszűnt, étvágyat ér­zett,­­ fel akart kelni. Eltiltottam az ételt s nem engedtem, hogy felkeljen. Elkezdettünk beszélgetni a pappal. Mondá, hogy végig nézte a matrikulákat, s a legvénebb emberek sem emlékeznek, hogy Költőn kolerában meghalt volna va­laki. Meglehet elfogultság, de én jobb le­vegőt a koltóinál nem szívtam soha, s jobb vizet nem ittam; a falu végén van egy csorgó, melyben kar­vastagságban omlik a viz, nyáron jég­hideg, s hidegségétől meghamvasodik a pohár. De sokszor vágy­tam inni a Vajda vizéből Calabria viz­­telen kopár hegyei között, a forró olasz nap sütése mellett, szomjasan izzadva ! Elbúcsúztam a tiszteletes asszony­tól, a pap kikisért; az udvaron farkacsá válva elembe jön a pap kutyája a nyája­san üdvözöl; hátam mögé kerül, egyszerre, mintha puskából lőtték volna ki, rám ug­rik , mérgesen beleharap e rombomba, lerántja ruhámat, farkát lába közé vonja, s hason csúzva elillan. Olyan élesen fájt, hogy az eget brugónak néztem. — Tiszteletes úr! Ha másszor is szüksége van doctorra, csak engem híján, de a jeles tulajdonságai mellett az igen­­. képviselő úr csakis azon tulajdonságokkal bír, mint minden más halandó, hogy sze­mei előtt vannak és nem láthatja, mi tör­ténik mögötte. Eötvös képviselő úr beszéde közben a­ki mellesleg geniális feltalálója a három alternatívának, azt mondottam, hogy az egyik alternatíva a forradalomra vezet. Ezen mondásomra a t. képviselő úr háta­­mögül rám mutatva történt azon genta, a­melyet én visszautasítottam, és tettem hoz­zá : „a­ki előbb kezdi.“ Most is azt mon­dom, hogy arra fog a dolog kerülni, igen­is, úgy áll, hogy a­ki előbb kezdi. Töké­letesen igaza ,van Herman képviselő úr­nak, hogy mi ketten ez esetben egy pár­ton nem leszünk. Én azért, a­mit teszek, beállok egész testemmel és telkemmel, és életemet is feláldozni is kész vagyok. Nem fogok Félegyháza módjára a falu végén ban­­ketírozni, és a szegény népet neki uszíta­ni a városházának, és mikor a braváll kez­­­dődik elszaladni. (Derültség.) Bámulatos, hogy 1848-ban azon 16 férfiú közül, kik úgy beszéltek, mint ke­gyed, egyik nev lett martyrja az ország­nak, de azon férfiak, a kik, mint én, ha­zajöttek Csehországból s más presigokból katonáknak — azok ott vannak az aradi martyrok közt (zaj a szélső balon) . . az igazságot nem tetszik hallani .... a kik egytől-egyig azon önök által folyton per­­horreskált sárgafekete hadsereg tisztjei voltak. ott van Batthyányi Lajos gróf, ki abban a schwarzgelb hadseregben kapi­tány volt, és ki áldozatkép itt maradt,­ pedig nem az történt, a­mit ő tanácsolt, hanem épen ellenkezője. Én kijelentem, hogy az ön theóriái és fenyegetései engem sem itt, sem soha megrettenteni nem fog­nak. És hogy mennyire komolyak állítá­sai az igazság terén, itt illusztrálom: azt mondotta előbb, hogy a kormány üldözi azokat, a­kik valamely alkalmazásban van­nak, s az ellenpárthoz tartoznak. Ámde méltóztatott a múzeumban kitűnő helyet foglalni. (Tetszés jobbfelől.) Zaklatta e va­laki ? Azt mondotta, hogy e párt a csalá­di életet bolygatja meg. Ki gátolja meg a t. képviselő urat, hogy családot alapítson ? (Nagy derültség.) Ilyen igazságosak állí­tásai, s azért azokra többet nem is fele­lek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hermann Ottó: Azt kérdi a képvii­selő úr, miért nem házasodom meg? (Hall­juk! Halljuk !) Hát azért, mert ez a kor­mány, ez a rendszer még nem nyújtott elég alapot arra, hogy arra biztosan lehe­tett volna családot alapítani! (Úgy van­ a szélsőbalon.) Móricz Pál szintén személyes kér­désben szólal fel, s a Gaál Jenő által egy reá vonatkozólag tett megjegyzésre tagad­ja, hogy ő (szóló) valaha képviselők napi­­díjainak megadóztatásától várta volna a defic­it elenyésztetését. — Volt neki arra nézve más javaslata, a­melyet ugyan nem pártoltak elvbarátai, de azért ő ma is Nincsen utálatosabb az orosba ma­ró kutyánál. Jezsuita asj­as állatok közt színlelő, tettető, irnokoskodó, barátságot mutat s megharap, hűséget szillel s meg­mar ; csóválja a farkát, s midőn legkevés­bé véled, fogai busódat metszik, s véredet nyalja ajkairól; meghúzódik vaczkába, s ha mellette mész, titokban rád ugrik a leránt lábaidról, melledre tapos s arczádat marceangolja. Nem ugat, nem morog, de harap és mar, kémkedő sbirr­e alatto­mos b­r­á v­o. Ilyen a falusi orozba maró kutya. Városban más fajta. Ember a neve, és írni tud, megbuvik szobájába, komisz papirost vesz elő, epébe mártja tollát s sziileli írását, rágalmat kohol s elferdített belükkel irja le a csudarságokat, melyeket aljas szenvedély mond tollába; hazug tör­téneteket költ, az erényt lerimázza, rá­­pökik a becsületre, s az ártatlan szemei­ből könyeket facsar. Némán, titokteljesen veti ki hálóit s alattomosan lesi martalékát, mint a pék a legyet; gyönyörrel szívja magába boszn­­ra áldozatának fájdalmát. Hideg vérrel becstelenít, s névtelenül bánt. És e névtelen orozba maró kutyák az anonym levelek irói. Szapáry Gyula pénzügyminiszter teg­­nap reggel Bécsből a fővárosba érkezett. A külügyminisztériumban végbement több órán át tartó miniszteri tanácskozás után Bécsben ő felsége elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet volt, melyben gr. Kál­­noky, gróf Bylaodt-Rheidt és Szlávy Jó­zsef közös miniszterek, gróf Taaffe minisz­terelnök, Dunajevszky pénzügyminiszter, gr. Welsersheimb honvédelmi miniszter és gr Szapáry Gyula pémügyminiszter vettek részt Az ezen értekezleten hozott határozatok semmi módon sem alterálják a megelőző miniszteri értekezleten megállapított azon katonai intézkedések terjedelmét és nemét melyek a nyugalomnak és rendnek a Kri­­vosculában és Herczegovinában való biz­tosítása érdekében kilátásba vétettek.­­­­A had­művelet legfeljebb tíz millió forintra rugó összköltségeiből, a delegátióktól rend­kívüli hitel gyanánt körülbelől nyollcz mil­lió frt megszavazása fog kéretni. A dele­­gációk egybehívásának határideje még nem volt m­ég megállapítható, miután ez a jelenleg, egész váratlanul nagyobb terjedel­met öltő általános költségvetési vita be­fejezésétől fü­gg. Valószínű egybehívási ha­táridő gyanánt még mindig január 28 -­a tekintendő, lehetséges azonban, hogy a delegációk e határidőnél két-három nap­pal korábban fognak összeülni. Hétről-hétre. .Hihetetlen, de igaz:l­efelödlőczim alatt közölt volt Brassai bácsi egy czikket, ha jól emlékezünk, valamelyik naptárban. Azóta mindig fülünkben csengnek e sza­vak, de sohase tudtuk úgy helyen alkal­mazni, mint jelenleg. Hihetetlen, de igaz amit mi is mon­dunk : színházlátogató közön­

Next