Magyar Polgár, 1883. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)
1883-02-25 / 46. szám
Tizenhetedik évfolyam. 46. szám. Kolozsvár, 1883. vasárnap, február 25. Előfizetési dij : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr. HIRDETÉSI DIJ: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr.— Nyírtér: sora 25 kr. Szerkesztőség és .Kiadóhivatal: Magyar Polgári könyvnyomdája (Belközép-utcza 2. sz.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 24. Parlamenti élet. Budapest, febr. 23. Ila az olvasó figyelemmel kíséri összes belpolitikai és törvényhozási működésünket, bizonyára észrevehette azt, hogy mi a különbség azon állapot közt, midőn az ellenzék (már t. i. a mi ellenzékünk, nem beszélünk más parlamentáris ellenzékekről) bármi okból: makacs ellenállást és meddő vitát nem fejt ki, hanem hagyja a kormányt és törvényhozást dolgozni. Most ebben az állapotban vagyunk és láthatja mindenki, hogy költségvetésünk rendben, abban a hiány folyton apad és annak fedezéséről gondoskodva van. A megyék háztartásának nagy reformja és az uzsoratörvény egy pár napi munkával létesítve van, noha nemcsak hónapok, de évek vajúdásának is csak pium desideriuma volt az. Sőt most már ki van tűzve az az évek óta ködfátyolkép gyanánt tűnő nap is, melyen a közép-tanodai törvényjavaslat tárgyalása megkezdetik. Nem tudom, hogy van-e ez ellen valakinek komoly kifogása. Inkább óhajtja-e e helyett a munka helyett azt az óriási, heves küzdelmet, mely hónapokon át tette meddővé az országgyűlés működését, mely napokon, sőt heteken át tartó általános vitákat szükségesnek tartott? Azt hisszük, ha vannak is ilyenek (és bizony nem tagadjuk, hogy vannak), azok nem hasznos reformokra akarják a kormányt és országgyűlést felhasználni, hanem csak pártharczra. Pedig azt hisszük, hogy ez teljesen és tökéletesen hamis felfogás. Igaz, hogy ennek komoly ürügyéül, melyet indokolásnak szeretnének tekinteni, azt hozzák fel, hogy a parlamenti viták meglankadnak, szűkebb korlátok közé szorulnak a mostani állapotban, hogy a pártéletet megrontotta az állítólagos közöny. De hát ez bizony csak ürügy. Mert egészséges állapotnak a lázt egyátalában nem lehet tekinteni. A parlamentek színvonalát pedig nem a sok beszéd, hanem a tartalmas és szép beszéd emeli. Márpedig aki visszagondol arra, hogy mi maradt el a mi vitáinkból, az parlamentáris szempontból azt komolyan nem sajnálhatja. Csak személyeskedés, csak czéltalan polémia, csak mindenféle dolognak felhordása és elferdítése volt az. Ez pedig a Parlamentarismus színvonalát emelni épen nem képes. És ha a nagyközönség a parlamentnek és pártoknak most idegfeszítő jeleneteket nem nyújtó küzdelme iránt akkora érdekeltséget nem mutat, mint korábban, abban sincs valami veszedelem. Egyfelől így boszulja meg magát a korábbi túlzások miatt, melyektől egy ideig elszoknia és azután a rendes hangú tárgyalásokhoz hozzászoknia kell, hogy érdeke éledjen. Másfelől pedig a természetesebb állapotba való visszatérést jelenti az mindenesetre, hogy ha nem mindig és nem egész nap politizál mindenki. Még Angliában sincs mindig zsúfolt karzat a parlament házában, sőt inkább ez tartozik a kivételek közé és ez csak azt jelenti, hogy van az embereknek más dolguk is, mint veszekedés és politizálás. Hogy e tekintetben befolyással volt az is, hogy az üzleti és társadalmi élet nálunk is sokkal gazdagabb lett az utolsó évtizedben, mint volt az előtt, az is kétségtelen, és bizony a nemzet felvirágzását sokkal inkább fogja ez előmozdítani, mint a pártharci és politikai renitentia. Nem mondjuk mi azt, hogy több és szebb beszédeket szükségeseknek nem tartanánk a parlamenti színvonal emelésére. De mit csináljon a kormánypárt, midőn az ellenzék olyan egyéneket állít elő, kik a legkezdetlegesebb dolgokat hozzák elő! Ezekre bizony nem lehet magas színvonalra emelkedni. H. S. Mai számunkhoz van mellékelve Juffer Ferencz „Magánjegyzék“-e. Tápéza. Párisi séták. (Saját levelezőnktől.) (A komédia vége. — Politikai gondok, családi örömek. — A zene világból. — Opera, víg opera, operetté. — Népies operaház. — Drámai színházak. — Dj koszorú*. — A mi caréme.) Pária. febr. 21. Finita est comoedia! A trónkövetelő urakkérdését* a kíméletes senatus makacssága köpenyének redőibe temette, az állam kormányrúdját más vezetők vették kezükbe és egyelőre megint minden a régi csapáson halad tovább. Jól is van ez így! Nem kenyerem a politika — a vonal alatt nem is leleez —, de azért mégis tudomásul kellett vennem, hogy utóbbi sétáimban a levegő mindenütt fatalitással volt tele, mint ahogy I. Napóleon a politikát jellemezte. Ez pedig a flaneur-re nézve, ki társadalmi, irodalmi , művészeti följegyzéseket akar tenni, valóságos fátum. Mert hát a politikusnál különösebb alkotása alig van az istennek! Mutatsz neki egy szép szobrot,szép festményt ? Futó pillantást vet rá , aztán igy szól: .Szép .. csakhogy a pártok jelen állásánál fogva“. . . . Kezébe adsz egy jó könyvet? Első sorait elolvassa s aztán: „Jó, csakhogy a külpolitikai helyzetnél fogva“... Színházba viszed? Meghallgatja az első jelenetet s aztán : „Igaz, majdhogy elfeledtem! Pártunk a jelen körülmények közt*. . .. A régiek úgy tartották, hogyinter armas“ hallgatnak a múzsák; az utóbbi hetekben azinter arraas“-t itt politikának fordíthattuk. Na de már nincs panaszra okunk. Alkalmasint immár a köztársasági elnök sem panaszkodik ; ő, kinek bizony az utóbbi időben nagyon zaklatott élete volt. A párisi kereskedők küldöttsége is fölkereste, s a pangó kereskedelem nevében arra kérte őt, hogy a gyakran ismétlődő miniszterválságoknak vegye elejét. Szegény Grévy, hát ő mit tegyen ? Nem buktatja meg a minisztereket, ellenkezőleg! — ő tákolja össze a miniszteri lajstromokat s a képviselőház, mint gyermek a játékot, hogy megnézze: mi van benne? — rendre töri össze őket. Most azonban előreláthatólag maradandóbbat alkotott, amiben egyébiránt a senatus makacsságának is van némi része. A párisi kereskedők föllépéséről itt sokat beszéltek, sétáimban sokat hallottam a franczia kereskedelem s a franczia ipar hanyatlásáról. A dologban tagadhatatlanul sok az igaz, de a gyakori miniszterválságoknak tulajdonítani azt, ami nyomósabb okoknak az okozata, mégis, azt hiszem, kelleténél nagyobb adag politika. A franczia ipar e kereskedelem hanyatlását az eddig iparral nem bírt nemzetek öntudatra ébredése okozta. Az orosz export pl., mint egy franczia munkában olvasom, az utóbbi időben, mióta nemzeti ipar megalkotására Oroszországban is kísérletek létetnek, tetemesen megapadt. S ha behatóbban akarnék a kérdéssel foglalkozni, hasonló példák egész sorozatát idézhetném. De én csak jelezni akartam a franczia kereskedők panaszát, melyről még most is sok szóbeszéd járja itt s ama politikai gondokat, melyek szegény Grévy fejének az utóbbi időben nem csekély fájdalmat okoztak. te hát:borúra derűl. A politikai kellemetlenségek közt családi öröm érte őt: nagyapa lett. Leányának, Wilson képviselő nejének kis leánygyermeke született, ki — képzelhetőig — némi változást fog hozni a köztársasági elnök családi életének egyhangúságába. Mert Grévy és családja hihetetlen egyszerűségben élnek. Időnkint egy-egy hivatalos ebéd, fogadás ... és annyi az egész! Most ez egyhangúságot gyermeksírás fogja megzavarni s az öreg elnök már tanulmányozza a nagyapaság művészetét (ami még a politikánál is nehezebb!) Victor Hugótól.... S ha már gólyajárta vidékeken barangolok, még azt is megemlítem, hogy Sarah Bernhardt is keresztelőnek néz elébe, de majd csak.. . aratásra. A gyémántjait a múlt héten árvereztette el s most Cornéliának, a Gradinsok anyjának ismert ékszerével fog ékeskedni. . . . A múlt hét meddő (most t. i. átvitt értelemben használom a szót) napjaiban elnéztem az „Opera comique“-ba, hol egy régi operát vettek elő, „Zampa“-t (ez a „reprise“ darabjának czíme), illetőleg „Zampa“-nak egyes részleteit még gyerekkoromban hallottam, sőt — muzsikálni tanulva — magam is játszottam Újabb időben azonban Herold meglehetősen kijött a divatból; a víg opera igazgatósága most azt tartva, hogy „emlékezzünk régiekről“, megint elővette. S jól tette, derültebb zenét ma úgy sem tudnak írni. De én nem „Zampa”-val akarok foglalkozni. Ez a régi újdonság azonban eszembe juttatja, hogy sétáimban a zenével még eddig nem foglalkoztam. Pedig e lap olvasói közt bizonyára zenét művelők is vannak. Igyekezzünk hát mindenkinek eleget tenni. Nem! — azt nem állítom, hogy Parisban jelenleg virágzó zenei élet van. Az opera repertoirja régi művekből van összeállítva, a víg operában meg reprise-ek járják, s újdonsággal csak az operetts-szinhásak szolgálnak. De azért Parisban mégis van zenei élet. Operai előadáshoz ugyan a szerényebb tárczával bírók, tehát a nagy többség nehezen juthat, mert mind a két operaház helyei drágák. De vasárnap délutánonként három nagy zenekari hangversenyben művelik a classikus zenét: Pasdeloup az öt-hatezer embert befogadó „Cirque driver“-ben ; Colonne a tágas Châtelet-színházban; Lamoureux az öblös „Château d’Eau“ színházban. Mivel mind a három hangverseny állami subventióban részesül: bármelyikben olcsó áron (egy-két frankért) nevezetes zeneművek élvezetét szerezheti meg magának a nagyközönség. Pasdeloup nagyobbára a német zenét cultiválja; Colonne a franczia zeneszerzőket mutatja be. Ez utóbbi a múlt hóban Ber- A sorhadi vagy honvédségi karhatalom- nak igénybevétele tárgyában a m. kir. honvédelmi miniszter a honvédségi hatóságok- s parancsnokságokhoz és valamennyi törvényhatóságból a következő rendeletet intézte: a cs. és apoll. kir. felsége most évi október 14-én kelt legfelsőbb elhatározásával — a cs. és kir. közös hadseregnek részbeni uj szervezése folytán — legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, Magyarország területén (Erdély és Horváth-Szlavonország kivételével) a belbiztonság biztosítására szolgáló intézkedéseknek egységes vezetésére a parancsnokló tábornok Budapesten azon esetben van hivatva, ha netaláni mozgalmak az egyes hadtestek területi körletein túlterjeszkednek, vagy ha a fegyveres erő igénybevétele oly terjedelemben válik szükségessé, hogy arra két vagy több hadtest csapatainak közreműködése szükséges. Az időpont, melytől kezdve ily esetekben a parancsnokló tábornok az illető hadtest területének katonai hatóságai, csapatai és intézetei fölött a parancsot átvsendi, időnkint legfelsőbb meghagyással határoztatik meg. A közös hadseregnek említett új szervezése következtében a főhad-, illetőleg hadparancsnokságok megszűnvén és ezek helyébe az egymás között egyenjogosulthadtestparancsnokságok lépvén, a karhatalom kiállítása iránt ezek intézkednek, minek következtében az 1876. évi junius 13-án kelt 1962/el. számú rendeletemhez csatolt .Útmutatás a sarbadi vagy honvédségi karhatalomnak igénybevétele alkalmával a közhatóságok részéről követendő eljárásról“ 4. pontjának első kikezdése következőképen módorítandó: a .vagy a budapesti főhad- vagy erdélyi katonai (zágrábi főhad-) parancsnokság* törlendő és e helyett:az illető hadtestparancsnokság“ írandó. A hadi szükségleteknek szolgáltatása törvényhozásilag fog szabályoztatni. A vonatkozó törvényjavaslat, a monarchia két államában egyidejűleg fog a törvényhozás elébe terjesztetni. A tárgyalások az érdekelt minisztériumok kiküldötteiből alakítandó bizottságban, a honvédelmi minisztériumban már elkészített javaslat végleges szövegezése felett már közelebb megkezdetnek. Pénzügyi helyzetünk. Az ország pénzügyi helyzete jelentékenyen javult a lefolyt évben. Kitűnik ez azon pénztári kimutatásból, melyet a pénzügyminiszterium az 1882. évben befolyt bevételekről és tényleges kiadásokról közzétett. Közvetlenül a kimutatás közzététele után kiemeltük annak főbb adatait, amelyekből kiviláglik, hogy bevételeink sokkal nagyobb mértékben emelkedtek, mint kiadásaink. De e ténynek jelentőségét még jobban mérlegelhetjük, ha egyenként is tekin