Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)

1883-09-11 / 208. szám

a MAGYAR POLGÁR (207. sz.) Polónyi „Verwirkungs-elméletét“ nem osztja, s ez irányban nem óhajtja a manifestumot. Eötvös K. a horvát bajok okait fejte­geti, s az ottani belbajokból származtatja le a kitört sérelmet is, melyet nem szeretne nemzeti becsület kérdésévé tenni. A horvátok minden bajt a rossz kormányzat folytán a magyarnak tulajdonítanak s így ő mindezek­ért a kormányt teszi felelőssé. A nagy adó­s minden, a­mi nálunk is keserűséget okoz, idézte elő a kitörést, melyet a kormány újabb hibái csak fokoztak. Ezt manifestumban vagy jegyzőkönyvben lehetne kifejezni. Herman Ottó szintén nem barátja a jogvesztés elméletének, a horvát ügyek meg­oldására megvan az ut és a mód, valamint arra, hogy a horvát visszaélés megszüntettes­­sék. A közjogi viszonyokban látja a legtöbb bajt s a kormány eljárásában, melyért követelné, hogy a kormány lépjen le. Mocsáry Lajos megjegyzi, hogy mind­azon hibák és kormánymulasztások, melyek eddig konstatálhatók, jegyzőkönyvben lenné­nek felveendők. A manifestumnak nincs tár­gya. Jegyzőkönyvben határozatilag felvehetjük mindezeket, s konstatálhatjuk azt is, hogy az államjogi viszonyok, melyek független elhatá­rozási jogunkban gátolnak, idézik elő mind­azon bajokat, melyek ma is fenforognak. E tekintetben formulázza is indítványát. Helfy és Győry ismételve felszólalnak s elégnek tartják, hogy jegyzőkönyvileg vétes­sék fel a párt megállapodása, mi a másnap tartandó értekezletre halasztatott. * A függetlenségi párt tegnap (pénteken) délelőtt 11 órakor tartott ülésében állapította meg ama nyilatkozat szövegét, melyben a hor­vátországi zavargások miatt nézeteinek jegy­zőkönyvileg ad kifejezést. Az értekezlet lefolyása a következő: Mocsáry Lajos az ülést megnyitván, felkérte Eötvös Károlyt, mint a nyilatkozat fogalmazóját, hogy olvassa fel a tegnap ki­küldött hármas bizottság által megállapított nyilatkozat szövegét. Eötvös Károly felolvassa a nyilatko­zatot, melyben chronologice fel vannak sorol­va, hogy Zágrábban az utczai csőcselék a köz­épületekről letépte a nemzeti jelvényt, s azt sem a hatóságok, sem a bán nem helyeztette vissza, kifejti benne, hogy a bán leköszönése után, mily zavarok következtek be Horvátor­szágban. E nyílt lázadás mindez ideig még nincs megtorolva, mert a magyar kormány erre, a nyilatkozat szerint, képtelen, s időt engedett a horvátoknak arra, hogy a lázongás tovább terjedjen. A magyar kormány nem törvényeinkben ke­reste a hatalmat, hanem elment Bécsbe s ott elkezdett alkudozni s szemet hunyt a felett, hogy ez a minicziózus municzipális kérdés tervszerüleg futassék fel nagy akut politikai kérdéssé. Szemet hunyt a magyar kormány, sőt elősegítette, hogy Magyarország e belügyé­­ben a közös minisztérium intézkedjék. Erre kö­vetkezett Ramberg bárónak királyi biztossá történt kinevezése, a­mit a nyilatkozat főleg azért neheztel, mert Ramberg katona és ide­gen állampolgár. Ezen okoknál fogva érzi a függetlenségi párt annak szükségét, hogy Hor­vátországban az állami tekintély helyreállít­­tassék s azok, kik a zavargásokat előidézték, megbüntettessenek. A párt ezenkívül a képvi­selőházban reá fog mutatni azokra a mélyebben gyökerező okokra is, melyek a zavargásokat előidézték. Horvátországban ugyanis némelyek még mindig Bécset szeretik előtérbe tolni s erre főleg az udvar hagyományos politikája szol­gáltat okot. Ezután rátér a nyilatkozat az adókérdésre. Itt kimondja, hogy a horvát kép­viselők segítették e terheket a magyar ország­­gyűlésen a nép vállaira róni, mert az ő tá­mogatásuk nélkül a jelenlegi rendszer már megbukott volna. A nyilatkozat vége az, hogy az országos függetlenségi párt az országgyű­lésen felelősségre fogja a kormányt vonni a mulasztásokért és „alkotmánysértésért“, me­lyet a horvát ügyben elkövetett. Polónyi Géza egész terjedelmében oszt­ja és magáévá teszi e nyilatkozatot. Halász Géza inkább pártolja azt, me­lyet Győry Elek fogalmazott. Helfy Ignácz hozzájárul a szöveg el­fogadásához, egy pontot azonban lát benne, melyet nem tehet magáévá. A pártnak kettős feladata van. A Horvátországban történtek által kéz­­zelfoghatólag be van bizonyítva közjogi vi­szonyaink tarhatatlansága. Ostorozni kell te­hát a kormányt, de óvakodni kell attól,­ hogy most a horvátok helyzetét erősítsük, t­ ezt hazafiságával nem tudja összeegyeztetni. Ugyan­is, ha valahol lázadás tör ki, oda teljhatalmú kormánybiztost kell kiküldeni. E perczben ve­szedelmesnek tartja rámutatni, hogy a kor­mány tetteiben alkotmánysértés van. Eötvös Hellynek megjegyzi, hogy ki­rályi biztos nem függesztheti fel az alkot­mányt. Az alkotmányt csak a törvényhozás a királ­lyal egyetemben függesztheti fel. A ki­rály az esetben, ha az országgyűlés szünetel, teheti a minisztériummal egyetemben, de a miniszterek e­miatt utólag felelősségre von­hatók. Mocsáry Lajos megjegyzi, hogy teg­nap óta már jelentékeny változás állott be, mert ma már előttünk fekszik a teljhatalmú királyi biztos, Ramberg altábornagy kiáltványa is, melyet nyilatkozatában a párt nem mel­lőzhet. Szomorúan jellemzi alkotmányos vi­szonyainkat az a tény, hogy a bécsi udvari körök és a magyar miniszterelnök között for­mális alku folyt s szerződés jött létre a hor­vát lázadás leverése ügyében. Bécsben ugyan­is ezak az alatt a feltétel alatt vállalkoztak rendcsinálásra, ha Tisza beleegyezik a hor­vátok követeléseibe. A miniszterelnök alku tárgyává tette azt, a­mire a hatalomnak jo­ga van. Győry Elek hibáztatja Horvátország exbánját, a­miért nem gondoskodott rögtön a letépett állami jelvények feltevéséről. De kár­hoztatja Tiszát, a­miért a bánt nem hívta rög­tön ad audiendum verbum ide Budapestre, ha­nem fent Bécsben alkudozgatott vele. Állá­sunknál fogva azonban két szempontot kell főleg szem előtt tartanunk, hogy nem vagyunk függetlenek, s hogy ép ezért a kormánynak meg van kötve a keze, de másik meg az, hogy kormányunk még azokat az eszközöket sem vette igénybe, melyeket e megkötött marsc­­­rutájú közjogi helyzet neki nyújt. Elfogadásra ajánlja az Eötvös által szerkesztett nyilatko­zatot. A párt az Eötvös által fogalmazott nyi­latkozatot némi változással elfogadta. Nagyobb vita csak ama résznél fejlődött ki, hogy fel­­említse-e a párt nyilatkozatában azt a hos­­­szu kezet is, mely Bécsből egész Zágrábig elér. Polónyi Géza határozottan ellene volt, hogy az udvarról említés legyen téve. Helffy Ignácz szintén­ Mocsári leghatározottabban követelte ezt, mert szerinte az udvar intrikái akadályozzák meg azt, hogy a horvát sérel­mekért elégtételt kapjunk. Szederkényi, Krisztinkov­ich, Ha­lász Géza és Farkas Dávid felszólalásai után, a párt a nyilatkozat szövegét végleg megállapította. Zágrábból. Br. Ramberg kir. biztos tegnapelőtt vet­te át Pejacsevich gróftól a kormányzatot, s­­ ezután rögtön kibocsátotta a lapunk más helyen közölt proklamácziót. Báró Ramberg, hir szerint, semmiféle személyváltoztatást nem tervez, s báró Zsiv­­kovics is folytatni fogja hivatalos működését.­­ A „Pozor“ azon horvát képviselőket, kik tagjai a magyar országgyűlésnek, felszólítja, hogy mandátumokat tegyék le, egyszersmind tiltakozzanak Magyarország alkotmányellenes eljárása ellen Horvátország irányában. Neve­zett lap a nemzeti pártot teszi felelőssé mind­azon következményekért, melyek abból ered­hetnek, ha oly határozatokat hoz, melyek az ország becsületének és méltóságának nem fe­lelnek meg.* Zágrábból tegnapi kelettel jelentik: A leszakgatott czimerek ma dél­­előtt háromnegyed tizenkét órakor katonai tisztelgések közt s a kato­­nai zenekar játéka mellett ismét vis­­­szahelyeztettek. A czimerek kifüggesztéséhez egy szakasz vadász vonult ki. Az egyik czim­er a Gundu­­lich­ utczában levő pénzügyi épületre, a másik a felső városban fekvő pénzügyi igazgatóság épületére kifüggesztetett. A városban teljes csend uralkodik. Kisebb népcsoportok állanak az illető épületek előtt, melyeknél katonai őrök vannak felállítva. ♦ Báró Ramberg kir. biztos ugyancsak tegnap délután magához kérette a zágrábi la­pok szerkesztőit. Tegnap már a preventio censura rendeltetett el; az összes lapok ki­­nyomatás előtt a rendőrség elé terjesztendők. * A zavargások Zagoriában még mindig tartanak. Egyes helyeken antisze­mita zavargás is van kilátásban, igy Slatinán a zsidó kereskedők fenyegető leveleket kap­tak: Varasdon a dráván túlról izgatnak a zsi­dók ellen. * Az „Agramer Zeitungénak azt írják Belovárról, hogy ott igen nagy a forron­gás a nép közt. A napokban tartott vásár al­kalmával nagy néptömeg gyűlt egybe, mely közt valószínűleg több oly kereskedő és vá­sáros is volt, kiknek feladata nem annyira a kereskedés, mint a bujtogatás és a heccz volt, különösen voltak antisemita agitátorok. rendőrség nemcsak a falakra kifüggesztett fal­i ragaszokat, hanem illustrált antisemita irato­kat is talált, melyek a nép közt circuláltak, a­melyek kétségtelenül magyar eredetűek. Ej­nek idején a katonaságot és az őrséget egy csoport részeg ember gunyszavakkal illette, s elnevezte „megfizetett magyar bérenczeknek.“ A belovári s környékbeli parasztok ingerült­sége főképen a faeladási bizonyítványokra vo­natkozó rendelet ellen irányul, melyeket a községi hivatalnokok a nép kizsákmányolásá­ra használnak fel. Minden belátással bíró hi­vatalnok óhajta ezen rendelet hatályon kívül való helyezését. Belovárban nem került tett­­legességekre a dolog, az összecsoportosult nép­tömeg azonnal szétoszlott, mikor látta, hogy a katonaság komolyan akar fellépni. A bednjai és ivaneczi zavargások alkal­mával, a­melyek alatt némelyek szerint 15, mások szerint csak 3 paraszt megöletett, so­kan megsebesültek, több boltot kiraboltak. A rablási ösztön nagyobbára élelmiszerek és bor felé irányult, míg azt az ösztönt, a katonaság erélyes közbelépése le nem hűtötte. A zágrábi alispánságban is forronganak a kedélyek. Bisztrán már voltak csoportosulá­sok s ilyenek majd mindenütt előfordulnak, hol vagy búcsúk, vagy vásárok tartatnak, most ezek szolgáltatják a legjobb alkalmat a min­denféle csőcselék bujtogató találkozására. Ál­talában az a hir van elterjedve, hogy a leg­közelebbi két ünnepnapon, szombaton és vasár­nap, mikor Zágráb környékén majdnem vala­mennyi helységben búcsú lesz, nagy mérvben ki fognak törni a zavargások. Erről már ér­tesítve van az alispánság s ez meg is tette a szükséges rendszabályokat. A desiniczi zavargások okozta panique kihatott a stájer határig, a­hol Landsbergben attól tartottak, hogy a horvát parasztok meg fogják támadni a helységet. A zavargások oka jó részben a hivatal­noki önkényben is rejlik, írja az „Agramer Zeitung.“ így Peteranecz községe 1868 óta hiába kérvényez azért, hogy írják le a Dráva által elöntött földek adóját. Egy paraszt, ki­nek valamikor 16 hold földje volt, mely föl­dön azonban régóta a Dráva áradása hömpö­lyög végig, ezen 16 holdtól adót köteles fi­zetni. Egy koprejniczai kereskedőt, mikor a fogyasztási adót behozták, 400, a következő évben 300, azután 200, végre pedig, mikor könyveiből kimutatta a fogyasztást, 59 forint adóval róttak meg. A nemzeti párt. A horvát nemzeti párt csütörtökön nem kevesebb, mint három értekezletet tartott. A délelőtti ülés sikertelenül oszlott szét, miért délután 5 órakor újból folytattatott. Majdnem három órai vita után bizottság választatott, azzal a feladattal, hogy a vita eredményezte véleményeket pontozatokban foglalja össze s ezeket az esti 10 órakor újból összeülő érte­kezlet elé terjes­sze. A délelőtti tárgyalás folyamában két konkrét javaslatot terjesztettek elő. Az egyik, melyet Josipov­ich nyújtott be, oda irá­nyul, hogy a tartománygyülés azonnal össze­­hivassék s kísérlet­tétessék, hogy a felmerült konfliktus alkotmányos úton intéztessék el. Josipovich óv az illúzióktól s utal arra, hogy a legvitálisabb érdekekre való tekintettel meg kell óvni az országot a kivételes állapottól. Budapesten bizonyára örömest nyújtanak kezet a kiegyezéshez. A második, Hrvat Mirko által előter­jesztett javaslat így hangzik : „A nemzeti pártnak a szept. 6-iki konferencziára össze­gyűlt tagjai kijelentik, hogy a horvátországi és szlavóniai királyi biztos kinevezésével e királyságok kétoldalú szerződésein nyugvó al­kotmány megsértetett, s ha mindjárt kész is arra, hogy a felmerült konfliktus elsimittas­­sék, mindaddig nem tehet e czélból semmit sem, míg az alkotmányos állapotok ismét helyreállítva nem lesznek.“ E két javaslat fö­lött rendkívül élénk vita folyt, melyet a dél­utáni ülésben is folytattak. Ezen kívül Voncsina is előterjesz­tő javaslatát a négy párttag megválasztására nézve, kik Budapestre küldetnének, hogy az ottani intéző körök szándékairól értesüljenek. A konferencziának néhány tagja több módo­sítást javasolt, úgy, hogy végül nem marad más hátra, minthogy szerkesztő-bizottságot válas­szanak, mely a vitában felmerült néze­tek alapján Hrvat javaslatát modi­fikálja, illetőleg annak határozottabb alakot adjon. Josipovich a tartományi gyűlés egybehívására vonatkozó javaslatát visszavon­ta. Megemlítendő még, hogy szerb részről azt a kívánalmat terjesztik elő, hogy a jelentés­be illes­szenek egy szakaszt a szerbek és hor­vátok közti kiegyezés tárgyában. Ezt azon­ban elejtették, mivel a nemzeti párt em­ncziá­­cziójának czélja semmi esetre sem az, hogy a néphez intéztessék proklamáczió. * Délutáni 4 órakor a nemzeti párt összes tagjai tisztelegtek a volt bánnál. Vukotinovics klubelnök tartott beszédet, melyben kiemelő Pejacsevich gróf érdemeit. Az ország sohasem 1883.szept. 9 fogja elfeledni, hogy ő az igazságért és tö­vényért való harczban esett el. Végül Vukotinovics ama kívánalmának adott kifejezést, hogy Pejacsevich maradjon to­vábbra is a nemzeti párt tagja, a­mit a n Át válaszában meg is ígért. A nemzeti párt az esti értekezleten kö­vetkező két pontban formulázta határozatát I. A tartománygyülési nemzeti párt 1883 szept. 6-ki értekezleten egybegyült tagjai ezen­nel kijelentik, hogy a magyar-horvát kormány a királyi biztos kineveztetése által legfőbb pont­jaiban megsértette a Horvát-, Szlavón-és Dal­­m­átországok alkotmányát, mely Magyarország és a horvát-szlavón-dalm­át királyság közt fenn­álló kétoldalú szerződésen alapszik. Kijelentik továbbá, hogy ők határozottan és megrendít­­hetlenül az alkotmány és törvény alapján ál­lanak és minden erejökből oda fognak töre­kedni, hogy az alkotmányos állapotok ismét visszatérjenek és a Magyarország és a horvát­­dalmát-szlavón királyság közt már előbb fenn­állott differentiák a haza érdekében törvényes úton csak akkor oldassanak meg, ha az alkot­mányos állapotok a horvát-dalmát-szlavón ki­rályságban ismét visszaállottak. II. A magyar-horvát közös országgyűlé­­sen levő küldöttektől elvárjuk, hogy a nem­zeti párt nyilatkozata értelmében a közös or­szággyűlésen szolidárisan fognak eljárni. Tanügy. Az ádámosi szövészeti iskolá­ba­n a féléves tanfolyam bevégzése alkalmá­val a zárvizsgálat folyó hó 15-én, délu­tán fog megtartatni, ezt követőleg másnap, folyó hó 16-án. Dicső Szent­ Mártonban, a szö­vet-készítményekből egy kiállítás leend, me­lyet este, a szegény növendékek segélyezése­ és jutalmazására bál fejez be. Az erre vonat­kozó, lapunkhoz beküldött meghívó így hang­zik: „Az ádámosi szövészeti iskola felügyelő­­bizottsága, az iskolai tanfolyam bezárása alkalmával, Ádám­oson, 1883-ik évi szep­tember hó 16-án, délután zárvizsgá­latot tart, s ezt következőleg, másnap, 1883-ik évi szeptember hó 16-án Dicső-Szent- Mártonban, a megyeház dísztermében az is­kolai növendékek által készített szövetekből eladással összekött kiállítást és este 8 órakor a szegénysorsú iskolai növendé­kek fölsegélyezésére tánc­z­e­s­t­é­l­y­t rendez, melyre czimzettet és családját tisztelettel meg­hívja, Ádámoson, 1883. szeptember hó 5-én. A szövészeti iskola felügyelő bizottsága nevében: Gr. Horváth Th­oldy Lajosné, elnök : Csató Gá­bor, jegyző. Belépti jegyek ára a kiállításra (egész napra) 10 kr; a tánczestélyre 1 frt. Jegyek a kiállítás folyama alatt és este a pénz­tárnál lesznek válthatók.“ SZÍNHÁZ, Szacsvayné B. E. asszony tegnap haza érkezett fürdői utjából s ma estve föl is lép, a „Betyár kendője“ cz. népszinmííben, mely egyszersmind kedvelt népszínm­űénekes­nőnk: Vadkay Vilma utolsó előtti fölléptél kerül színre. Az előadásnak ezeken felül ki­váló érdeket kölcsönöz az is, hogy a betyárt E. Kovács Gy. fogja játszani, kinek ez leg­­jobb szerepei közé tartozik. * Újdonságok a nyári színházban. Holnap, vasárnap és holnapután szoros egymásutánban két újdonság kerül színre a nyári színházban. A holnapi nap újdonsága a „Hófehérke lesz, egy látványos tündérrege, mely a hason­­czimű­ meséből van átdolgozva. — Hétfőn egy eredeti népszínmű, Margittay Dezső jó nevű írónk „Ezres bankó“-ja adatik, Vad na.­ Vilma búcsúföllépteül és jutalmául. Az rés bankó“-t azok, a kik ismerik, sikerült és hatásos darabnak mondják. NYÁRI SZÍNHÁZ. Nyári bérlet. Szünet. Kolozsvár, 1883. szept. y. Hófehérke története. Látványos tündérrege 5 felv. Irta Edvi Illés László. Személyek: A királyné . . Qlázer H.­­ Hófehérke . . Dömjén R. Aranyország herczego . . Tolnai A di A ii GT ■ainiizky i Lin» A hivatalos lapból. A kis-küküllőmegyei gazdasági egyesült ÁL szabályai, a földmivelés-, ipar és kereske­d m. kir. miniszter által, f. évi 39.239 sz na hagyattak.

Next