Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)

1883-10-09 / 232. szám

Tizenhetedik évfolyam 232. szám. Kolozsvár, 1883. kedd, október 9. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték : minden hirdetés után 20 kr.— Nyílttéri sora 26 kr. Szerkesztőség és­­Kiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája (Bolkozóp­atéca 2. sz.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 8. A képviselőházból. A „horvát vita“ szombaton kezdő­dött és ugyanekkor bátran véget is ér­hetett volna. Ama négy beszédben, mely pro és contra mondatott, a kérdés kö­rülbelül ki van merítve. A kinek még aggodalma volt a kor­mány álláspontjának helyessége iránt; a ki azt hitte, hogy ez álláspont nem világos s a fenforgó ügy alkalmas egyéb kérdések hozzázavarására, és a­ki ilye­tén aggodalmainak megerősítésére Helfy Ignácz és Szilágyi Dezső beszédeihez fo­lyamodott, az e beszédekből és nyom­ban rá Tisza és Szapáry miniszterek fel­szólalásaiból meggyőződhetik, hogy az ellenzéknek e horvát háborúhoz mindene lehet, csak épen — puskapora meg go­lyója nincsen. A „nagyszabású“ oppoziczionális tá­madások érvei egytől-egyig csütörtököt mondottak. És a­mi arra volt szánva közülük, hogy bizonyos külső dekórumot kölcsönözzön a harcznak, mint pl. a hor­vát kiegyezést ostromló s ennek javítá­sára vonatkozó megjegyzések,­­ az vagy teljességgel nem alkalmas a jelenlegi kormány megtámadására, vagy pedig a tárgyalás alatt levő ügy elbírálásához legkevésbbé sem tartozik. Helly úr bizonyára a lehető legna­gyobb gonddal készült a szélsőbali ja­vaslat védelméhez. Kétségkívül felhasz­nált minden, de minden rendelkezésére álló érvet, hogy kimutassa positia­fog­­lalásuk igazát és a kormány eljárásá­nak menthetlen voltát. Föltehető, hogy nem hagyott figyelmen kívül semmit, a­mi hatályosnak látszott annak eléré­sére, hogy a szélsőbali elkeseredést be­­ojtsa a tisztelt házba és az ország köz­érzületébe is. Hogy ez mennyiben sikerült, azt a képviselőházi tudósítás elfogulatlan olvasója magukból a beszédekből, ma­gyarázat nélkül is tisztán megítélheti. A nagy nekikészülődést a kormányel­nök, minden készülődés nélkül, azonnal ártalmatlanná tehette. Különben meg kell adni, hogy Helly úrnak nem is volt könnyű fel­adata. Az előzetes párttanácskozások s maga az „ellenindítvány“ — a szélső­bali horvát­ politikának épen csak azon részéhez nem nyújtottak támpontokat, melylyel a kormány „megfogása“ czé­­loztatott. Már volt alkalmunk szólani a „né­zetek“ ama hhacsáról, mely e tárgyá­ban lehetetlenné tette a megállapodást. A függetlenségi párt egy semmitmondó rezolucziót és — az indokolás tekinte­tében — fehér lapot adott a Helly úr kezébe ; afféle teljhatalmú biz­tosi minőségben küldte a parlamenti küzdtérre, hogy csináljon ott, a­mit tet­szik, vagyis jobban mondva , a­mit lehet. Feladata elől Helfy úr úgy mene­kült, hogy nem a parlamenthez szólt, hanem a választó­publikum a­zon rétegeihez, melyeknél nem szüksé­ges sokat fáradni valamely kérdés alapos indokolásával; melyeknél nem kell egyéb, csak „nagy hang“ és frázisok; melyek­nél a bombaszt jobban imponál, mint a komoly — csörtetés nélküli — fej­tegetés. A parlament nem is mutatott ész­revehető érdeklődést a Helly úr ötletei iránt. Maga a szélsőbal is csak olyan mondva­csinált lelkesedéssel fogadta a beszédet. Leginkább azon momentu­moknál tört ki belőle a „helyeslés,“ a­hol Helly úr­a hosszabb pauzákat tar­tott. A dolog azt a benyomást tette, hogy a függetlenségi párt egyszerűen a claqueur szerepét játszó „horvát pri­­madonnájá“-nak nagy ári­áj­a mellé, a claqueurét, kinek kötelessége tapsolni,­­ ha tetszik, ha nem. Szilágyi Dezsőnek annyiban több szerencséje volt, hogy először igen ügyes szónok, másodszor pedig nem volt a­mi már előzetesen olyan mélyen be­­lelovagoltassa a horvát kérdésbe, mint Helfy urat belelovagolta a szélsőbali előcsatározás. Szi­l­ágyi beszéde szel­­lemes ellenzéki támadás volt, külse­jében tetszetős és csillogó — de a­mi a dolog érdemét illeti: egészen rávallott fejtegetése a tárgytalan ha­tározati javaslatra, melyet ennek kap­csán benyújtott. Tisza Kálmán röviden megfelelt az ellenzéki beszédekben felhozott vádak­ra, és Szapáry gróf részletes adatok közlésével egészítette ki a miniszterelnök beszédét. Mindkét felszólalás nagy ha­tást keltett,­­ azt a maradandó ha­tást, melyet csak meggyőző argumen­tumokkal lehet elérni. A „horvát vita“ további folyama előreláthatólag semmiben sem fogja csök­kenteni a kormánynak a tárgyalás első napján aratott sikerét. Az ellenzéki harc­ többi része arra lesz szánva, hogy de­korálja a visszavonulást. A megvert fél­nek joga van ahoz, hogy futás közben meg-megálljon egy perezre, és hátralövöl­dözzön. De hát ez egészen ártalmatlan időtöltés. 1. ezennel f. évi október hó 23-ára Bécsbe egy­behívom. Midőn ehhez képest közösügyi miniszté­riumaimat egyúttal alkotmányszerű előterjesz­téseik megtételére utasítom, megbízom Önt, hogy a magyar országgyűlés bizottságának ki­küldetése s a bizottság tagjainak egybehivá­sa végett a szükséges intézkedéseket meg­tegye. Kelt Schönbrunnban, 1883. évi október hó 1-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Hasonló tartalmú legf. kézirat intézte­­tett az osztrák miniszterelnökhöz is. A delegácziók egybehivása. A hivatalos lap szombati száma következő legf. kéziratot hozza : Kedves gróf K á­­­n­o k­y ! A közös­ügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében az 1883. évre megválasz­tott bizottságot, valamint a magyar ország­gyűlés által az 1867 : XII. t.-cz. értelmében az 1883. évre kiküldendő közösügyi bizottsá­got, másolatban mellékelt kézirataimmal folyó évi október hó 23-dikára Bécsbe egybehívtam, — minélfogva megbízom önt, hogy az ille­tő előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kelt Schönbrunnban, 1883. évi október hó 1-én. Ferencz József, s. k. Kálno­­ky, s. k Kedves Tisza! A közös ügyek tárgya­lása czéljából a magyar országgyűlés által az 1867. évi XII. t.-cz. értelmében az 1883. évre kiküldendő bizottságot, valamint a bi­rodalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében az 1883-ik évre megválasztott bizottságot, a részükre tör­vényileg fentartott teendők elintézése végett. A magyar-román határrendezésre vonat­kozólag a „Nemzet“ teljesen tájékozott rész­ről arról értesül, hogy a h­atárigazító kül­döttség munkálatait kizárólag a kedvezőtlen időszak beállta akasztotta meg. A munkála­tok a legörvendetesebb egyetértéssel haladtak, és mindkét fél részéről sajnálták, hogy a helyi viszonyok mellett a beállott ked­vezőtlen időjárás miatt tovább folytathatók­­ nem voltak. Remélik, hogy a tavasszal gyor­san be fognak fejeztetni. A szeszadó-törvény módosítása tárgyá­ban a monarchia két pénzügyminisztériuma közt folyt tárgyalások befejeztettek, s mint az „Orsz. Ért.“ írja, a két kormány közt az egyetértés létrejött. Országgyűlés. A képviselőház ülése okt 6-án. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Rakovszky, Berzeviczy, Duka. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor dr., Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Széche- J­nyi Pál gr. Elnök bemutatja a miniszterelnök átira­tát, melynek kapcsában megküldi a császári és apostoli királyi felsége folyó évi október hó 1-én hozzá intézett legfelsőbb kéziratának másolatát, mely szerint a közös ügyek tár­gyalására kiküldendő bizottságokat 1883. évre a részükre fentartott teendők teljesítése vé­gett, folyó évi október hó 23 ik napjára Bécsbe legkegyelmesebben összehívni méltóz­­tatott. A ház az átiratot, valamint a kir. kéz­iratot tudomásul veszi s ennek alapján a kö­zös ügyek tárgyalására kiküldendő bizottság megválasztását elrendeli. A választások ha­tárnapja iránt majd később fog a t. ház ha­tározni. A feliratok és kérvények tárgyalás és véleményezés végett kiadatnak a kérvényi bi­zottságnak. Pauler Tivadar igazságügyminiszter : T. ház! Van szerencsém a királyi közjegy­zőkről szóló 1874. XXXV. tcz. módo­sítását és kiegészítését tárgyazó tör­vényjavaslatot benyújtani. Kérem méltoztassék azt kinyomatni és előleges tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasítani. Bátorkodom azonkívül a t. házat felkér­ni, hogy azon törvényjavaslatokat, melyek a múlt ülésszakban az igazságügyi bizottság ál­tal még nem tárgyaltattak, úgymint az ügy­védi rendtartásról, a gyámsági és gondnoksági törvény némely intézkedé­seinek módosításáról, az írói és művészi tulajdonjogról, a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló ház­­közösség megszüntetéséről és végre az 1875­. XXXVI. t.-cz. módosításáról és több járás­bíróságok felállításáról szóló tör­vényjavaslatokat újólag az igazságügyi bizott­sághoz tárgyaltatás végett utasítani méltóztas­­sék. (Helyeslés.) Csávossy Béla, a gazdasági bizottság előadója, benyújtja a gazdasági bizottság je­lentését a képviselőház szeptember havi költ­ségvetési előirányzatára vonatkozólag. A je­lentés a legközelebbi ülésen tárgyaltatik. Következett Irányi Dániel indít­ványának indokolása, a csángó-telepítvé­­nyek tárgyában Irányi Dániel. Igazi lelkesedéssel üdvö­zölte a nemzet a Bukovinából hazatérő vé­reinket, kik remélték, hogy itt munkájukkal megélve, majd veszély idején védeni fogják. Annál inkább lehangolólag hatnak a Pancso­­váról érkező hírek, hogy a föld mocsáras, hogy a bevándorlottaknak nedves földet osztottak ki, melyeken nem lehetett házat építeni, hogy a bevándorlók nem laktak fedél alatt, hogy a betegség köztük nagyon elterjedt. Ezen tudó­sítások folytán indíttatva érezte magát, hogy indítványt nyújtson be a házhoz, melyben azt kéri, hogy testvéreinknek elegendő belső tel­ket s a szükséges művelésre való földet ki­ossza, hogy őket segíse, hogy az ügyet kezé­be vegye. A miniszterelnök kijelentette, hogy a kormánynak ugyanaz a szándéka van, melyet szóló kijelölt, s azért vegye vissza indítvá­nyát. Szóló megtette, s néhány hónap alatt azt kellett megérnie, hogy a csángók koldus­botot véve kezükbe, visszatérnek. A képvise­lőháznak nemcsak joga és kötelessége azon lenni, hogy megtudja, mi igaz van a telepek­ről érkező szomorú hírekben, kik a hibásak. Nem kíván egyelőre mást, mint vizsgálatot, azután lesz idő megmondani, hogy ki a hibás s mennyiben bűnhődjék az. Ez a czélja indít­ványának s kéri, hogy tárgyalása a legköze­lebbi ülésre tűzessék ki. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter­nek nincs kifogása az ellen, hogy az indít­vány a mai napirend kimentése után tár­­gyaltassék, s egyszersmind bejelenti, hogy a szükséges intézkedéseket megtétette, s azon lesz, hogy bejelentése mentes előbb a ház asztalán legyen. A ház az indítvány tárgyalását a mai napirend kimerítése utánra tűzte ki. Következik a miniszterelnök ha­tározati javaslatának tárgyalása, a horvát kérdésre vonatkozólag. Helfy Ignácz hosszadalmasan előadja, hogy mint fejlődött a horvát­ ügy a mostani stádiumáig, hogy mily keveset törődtek a kor­mányok 1868. óta az állam érdekeinek meg­óvásával, hogy még azt is elmulasztották, hogy az állam jelvényei az állam némely területén kifüggesztessenek. A mulasztások legnagyobb része a mostani kormányt terheli, mert 1868. óta hosszú időn, kilencz éven keresztül Tisza Kálmán uralkodott. S ha tett is a kormány valamit Horvátországban, azt oly módon tet­te, mely féltékenységet árult el. A csőcselék ezen fölbátorodván, szidalmazni, bántalmazni kezdte mindazt, a mi magyar, sőt nem átal­lott berontani a templomba, s meggyalázni az egyháznak azt a szentjét, a ki e birodalmat alapította. . . Thaly Kálmán (közbeszól, s tiltakozólag int): Árpád alapította, nem szent István. (Nagy derültség.) Helfffy Ignácz : A kormány szemet hunyt a történtek fölött, mig végre a dolgok nyílt lázzadássá fajultak. A kormány­ felment Bécs­be, tanácskozott, — kivel? Talán a magyar királylyal? Nem, hanem tanácskozott a közös külügyminiszterrel, — pedig a törvény világo­san tiltja azt, hogy a közös miniszterek bár­melyike beleavatkozhassék az ország belügyei­­be. Nem volt még eset, még a bosnyák occu­­pátiót sem véve ki, mely jobban bebizonyí­totta volna, mint ez, hogy a közös ügyek mennyire megrontották az ország tekintélyét, önrendelkezését, mennyire tartománnyá sülyesz­­tették az országot. Hiszen a közös miniszte­rek akkor abba a zavargásokba is beleszól­hatnának, melyek Bihar megyében vagy Buda­pesten történnek. Végül, mikor a kormány egy heti ta­nácskozás után megkapta a szükséges eszkö­zöket, szinte előre lekötötte magát arra, hogy

Next