Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-11-21 / 268. szám
Tizenhetedik évfolyam 208. szám. Kolozsvár, 1883. szerda, november 21 Előfizetett díj : Egész évre 18 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt SO kr HIRDETÉSI DU: Petit sora 6 kr. —Bélyegilleték: minden hirdetés után 16 kr.— Nyitótér: sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája ›&«‚li£’12.ép-UtCZB. 2. BX. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelévé Hasz nyomdan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 20. Keresztény- és zsidó-házasság. Képviselőházunk, a delegácziók működése után, tegnap tarta első érdemleges ülését. Napirendjén: a keresztények és zsidók közt kötendő polgári házasságról szóló törvényjavaslat volt. Mi e javaslat lényege? Az, hogy jövőre keresztények és zsidók polgárilag összeházasodhassanak. Az, hogy jövőre a zsidóban embert is lássunk, nemcsak polgárt. Mert az emanczipáczió csak politikailag vette be a zsidókat közénk, társadalmilag nem. E törvényjavaslat kiegészíti a félrendszabályt, s Mózes követőjét odaemeli a Jézus híve mellé. Hogy mondhatják mégis sokan, hogy e javaslat félrendszabály, midőn éppen kiegészítője egy korábbi félrendszabálynak? Akik ez utóbbi táborban vannak, a házassági törvényhozás alapján állanak, holott a törvényjavaslat a zsidók társadalmi egybeolvasztását helyezi előtérbe. A radikálisok a házasságjog szempontjából indulnak ki, a kormány pedig nem akart egyebet, mint a zsidókra nézve a politikai emanczipáczió után a társadalmi emanczipácziót is kimondani. így, különböző szempontokból indulva ki, természetes, hogy mindkét fél más-más következtetésre jut. A radikálisok azt mondják, hogy a házassági ügy gyökeresen megoldandó az általánosan kötelező polgári házasság által; a kormány azt feleli, hogy most nem erről van a szó, hanem tisztán csak a zsidók társadalmi egybeolvasztásáról. Van még egy harmadik párt: az ultramontánok, kik egyáltalában kizárnak minden világi beavatkozást a házassági ügyből , ezek aztán, álláspontjukból kifolyólag, ellentétben állanak úgy az általános polgári házasság követelőivel, mint a kormány zsidó házassági javaslatával. E három álláspont közül a jövő kétségtelenül az általános polgári házasságé. Ez a házassági ügy megoldásának leggyökeresebb, legészszerűbb, s az állami érdekeknek legmegfelelőbb módja. Most a hány vallásfelekezet, annyi házassági jog. Az egyének sokszor kénytelenek érzelmeiknek hitüket, vagy hitüknek boldogságukat áldozatul dobni, mi a nép között a vallástalanság magvait hinti el. Az állam pedig kénytelen eltűrni, hogy nem polgári törvények előtt felelős bírák (papok) ítéljenek polgári törvényekre kötelezőleg. Am amennyire visszás és zavaros ez állapot, általános polgári házassági joggal való megváltoztatása époly nehéz feladat. Nehéz a hitfelekezetek, különösen a róm. katholikus hitfelekezet miatt, mint amelylyel a mai viszony az állam érdekében is fentartandó még. De nehéz a miatt is, hogy az általános polgári házassággal kapcsolatos elvek nálunk még nincsenek megérve a közvéleményben. A nép még ma is ott áll, hogy csak azt a frigyet tekinti szentnek és erkölcsileg kötelezőnek, mely pap előtt köttetik. S közigazgatási hatóságaink alsóbb fokain nincs is oly szervezet, mely a népnek e hitét képes volna alapjában megnyerni a polgári házasságnak. Ez elvnek még sokat kell érnie, a közvéleményben terjednie, hogy azt mondhassuk: no, most már igazán elodázhatlan szükség az általános polgári házasság behozatala, mert a törvényhozó a közvélemény nyomása alatt áll. Ha mégis beszéltek már nálunk, és pedig tekintélyes részről, az általános polgári házasságról, ez csak azért történt, mert jogászvilágunk sürgette, s élénk pártolásra talált a zsidók részéről. Na, most ezek remélhetőleg megkapják, amit kívántak. Köszönjék nagyrészben a zsidóellenes üldözéseknek. Minden részban van valami jó. Annyi áll, hogy az antiszemiták mozgalmai előtt a világért se lett volna lehetetlenség e javaslatnak a napirendről levétele. Most már lehetetlenségnek tartottuk csak abból a szempontból is, hogy az országgyűlést ne vádolhassák többé antiszemitasággal. Mert ha e hit megerősödött volna a nép között, az eddigi szomorú események szórványos kitörései egy lángban csaptak volna össze Magyarország fölött, melynek nyomában, nagy valószínűséggel, több hamu marad, mint sokan hinnék. Látható tehát, hogy a kormány tisztán politikai szükségből indult ki. S minthogy lépéseinél számba veszi a gyakorlati körülményeket és lehetőséget, czélja nem is az, hogy az egész házassági jogot reformálja, hanem csak annyi, hogy a zsidókat társadalmilag emancipálja. E végre legcélravezetőbbnek tartja a zsidók és keresztények közt köthető polgári házasságot, tehát ezt javasolja. Ennyi az egész. Ily szempontból kell fölfogni a tárgyalás alatt levő javaslatot s téved, ki ezt alkalmig akarja fölhasználni arra, hogy általános elvek és tanok szárnyaira kelve, oly régiókban csapongjon, hol a tényleges viszonyok — melyekkel gyakorlati politikusnak számolni kell — már csak madártávlatból láthatók. Az a kérdés még, hogy vájjon egy ily törvényre komoly szükségünk van-e ? Erre egy másik kérdéssel felelünk : ki merné állítani, hogy a zsidók társadalmi emanczipácziójának nem ütött már tizenkettedik órája ? Vegyük a dolgot úgy, amint van: bevallhatjuk őszintén, hogy a zsidónak úgy közgazdasági, mint nemzetiségi szempontból egyaránt csak hasznát vehetjük. Közgazdaságilag igen, mert az a szorgalom, számítás, takarékosság, mely eddig egyes esetekben nem a legtisztább állapotban jutott a vagyonhoz, a mi lovagias, nemes természetünkön átszűrődve fogja ezt tenni, s az a vagyon, mit így szerez, nem fordul ellenünk, hanem a mi segítségünk lesz. Nemzetiségileg is igen, mert a zsidót legkönynyebben assimiláljuk, s eddig is ott láttuk a magyarosodás ösvényén. S utoljára ezt kívánja a szabadelvűség is, mely a magyarral vele született. Korunkban már nincs értelme annak, hogy a zsidót kirekeszszük magunk közül csak azért, mert nem Jézus, hanem Mózes tanát követi. Azért ő is ember. Ezt vegyék tekintetbe a felekezetiek. A radikálisok pedig azt, hogy ezzel egy lépést teszünk az általános és kötelező polgári házasság felé. Mindezeknél fogva mi általánosságban elfogadjuk és elfogadásra ajánljuk a törvényjavaslatot. 1 . A részleteknél esetleg hozzászólunk a reverszális, s a külföldön kötött polgári házasságok kérdéseihez, ha szükségét látják. TARCZA: Érdekes adat 1848-ból. A nemzeti összetartozásnak fényes jelét adta Magyarország minden hű fia 1848-ban, bárhol s bármily sorsban élt Európában és túl az Atlanti-tengeren. Áldozatokat küldöttek a haza oltárára, örvendező leveleket írtak szüleikhez vagy ismerőikhez, midőn a szabadságnak hírét vették. Az Oláhországban és Galicziában élő huszárok elszöktek ezredeiktől, vagy kérték a magyar minisztériumot, hogy hazajöhetésüket kieszközölje. Egész nemzetünkre fölvillanyozó hatással volt a márczius 15-iki esemény. Mindenki vágyott részese lenni annak a boldogságnak, melyet kivívni szerencsések voltunk. Egy ritka példáját mutatja a közfelke- sültségnek azon kérvény, melyet magyarországi származású, de Lembergben megtelepedett s polgárosult zenészek adtak be a magyar kir. minisztériumhoz azért, hogy neki a hazajöhetéseket eszközölje ki a végre, hogy ők hangszereikkel s trombitáik lelkesítő harsonájával honfitársaikat buzdíthassák s ekkép a nemzetnek örömöt okozván, abban ők is részesüljenek. Kérvényük tartalma s írásmódjuk egyszerűsége mutatja, hogy azt csakis egymásközt beszélgették meg, senki magasabb miveltségü részt nem vett benne, az Írás Godsa Gábor, biharmegyei fiúé, aki — úgy látszik a szöveget is irta — s magát első klarinétosnak mondja; neve aláírása és a szövegegészen egyezik. A kérvényhez Lajstromot csatoltak, melyben meg van mondva nevük, a hangszer, amit kiki játszik, az országrész, a melyből valók. Hitelesség tekintetéből a kérvényt mindenki sajátkezűleg írta alá, de aztán Godsa abból egy formaszerű kimutatást (Lajstromot) állított össze, mely egészen szabályszerű s mutatja, hogy ő a katonaságnál szolgált és altiszt is volt. Ez előzmények után közlöm a kérvényt szószerinti hűséggel. Némely szó használati alakja azt mutatja, hogy a kérelmesek rég elhagyták hazájukat, nem olvasták, nem hallottak magyar szót, tehát a szók értelmét nem tudják bizonyosan ; azonban ahoz semmi kétség nem fér, hogy indító okuk tiszta hazafiuság s a kor szellemének erős hatású eredménye, melynek kifejezésében ha itt-ott hiba van is, de az érzület intensív becsületessége kiérezhető. De hadd szóljon maga ,a kérvény: „Nagylelkű, honért végző kormányszék! „Távolból haza vágyásra szomjazó honiak, nem ügyefogyottak. ?Nem csekély gondolatnak, szólitnak fel téged, nagylelkű kormányszék ! ” -! Az idő jelenes emberiség elmemegvilágosodása hozván magávala mostani törvényrendszabást. Bennünk szinte külföldön tartózkodó, még el nem fajult honfiakban felébredt azon,anyaföldi vágy és eltökélett visszatérés. Többen a nemes m.agyar haza ezredeiben egy nehány évek efolyta előtt, részszerént fiatal s éretlen észszel bírván, részszerént a sors végzete által a kaatonai állapotba avatódván, s a kiszabottiveket már eltöltvén a katonai hangászatnálmost mint kitanult hangászok itten Lengyelország közepett Lemberg városában a városi polgárok elején tartózkodunk , hanem értésünkre adódván több honunktul azon jeles honi rendelések és a hangászokra való szükség, bátorkodunk és el nem mulaszthatjuk neked, nagylelkű Kormányszék! a hazatérésre való szándékunkat és jövendőben (következendőben) a vitéz honunk fiait trombita szó harsogásával lelkesítésre való óhajtásunkat érzésedre adni! Tizenhárman vagyunk, akik tökéletes saját (önnön) hangászi eszközökkel bírván, a hazánk földére (üregébe) kívánkozunk, akiket a közbe tett Lajstrom név szerént mutat. A mi ittenvaló feltartozkodásunk csak rövid idei. Ugyanazért, hogyha bennünket valamely honunk városában használhatsz, nagylelkű Kormányszék ! kérünk tudtunkra adásoddal el ne késs, hozzá tévén a jövendő mivoltunkat és bérünket egyszersmind az útiköltségünket, melylyel ebben az országban nem mindegyik közülünk bővölködik. A mi lakásunk vagyon a lembergi ócska theatrumban 329 más, a város fertályban s a bangászoknak elsője Godsa Gábor. Várván előadásunknak és alázatos kérésünknek legbuzgóbb szívvel a sikerét, maradunk és vagyunk A nagylelkű Kormányszéknek Költ Lembergben, 13-ik august. 1848. legalázatosabb szolgái Godsa Gábor mária Szvorény Albert stb. (a mint a tuli Lajstromból kitűnik.) Megjegyzem, hogy mind a tizenhárom sajátkezű aláírás igen helyes, nagyobb része szép, a mi a kérelmezők műveltségéről tesz bizonyságot. Lajstroma a hangászoknak névszerint, a haza földje és fúvó eszköze. Nro. Nevek. Melyik hang, fuj a Hová való. 1. Godsa Gábor első clarinet biharm. szül. 2. Nagy Mihály clarinet abaujmegyei. 3. Kósa Mihály „ borsodmegyei. 4. Striczki György „ zemplénmegy. 5. Rákosmik András „ sárosmegyei. 6. Lewandovics Antal flauto lengyel. 7. Zwerény Adalbert trombita budai fővár. 8. Prefort Wenzel , pesti főváros. 9. Gayl János flügelhorn morva. 10. Kornetzky János kürtös lengyel. 11. Budzinski Máthél ungvármegyei 12. Soltész György bonbardonos abaújmegyei. 13. Kiszka József bass nagyszombati Az is megjegyzést érdemel, hogy két lengyel is volt a magyar hangászok között, akik szintén kívántak bejönni a szabaddá lett magyar hazába, a mi e nemzetnek velük rokonszenvezését s hangász társaikkal való összeszokását mutatja. Elérték-e czéljukat? Bejöhettek a hazájukba? Erről adatokat nem találtam. De már maga e szándék és indokai oly érdekesek, hogy a kor történetírójának figyelmét megérdemlik. Az idegen földön élő shonához oly bensőleg vonzódó 13 egyszerű hangász neve méltó a megismerésre, mert tettek rugója nem önzés, de tiszta honszeretet, amiben a magyar népet egy nemzet sem múlja felül. Külföld. Bratianu román miniszterelnöknek a külügyi politikáról mondott beszédére a „Romanul“ megjegyzi, hogy abból azt lehet következtetni, hogy az ország sem-