Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)
1884-05-28 / 122. szám
Tizennyolczadik évfolyam 122. szám. Kolozsvár, 1884. szerda, május 28. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. Félévre 8 frt.. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 10 kr HIRDETÉSI DU: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegi 11 etca : minden hirdetés után 80 kr. — Nyílttéri sora t' A. • Szerkesztőség és .Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája .hftxo.'atur.ft 'A. mx. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelére Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. Választási mozgalmak. A vasárnapi gyűlés Tegnap nem volt terünk, hogy a Torna-Vivodában lefolyt gyűléssel, a rendes tudósításon kívül, e helyen is foglalkozzunk. Hogy ma visszatérünk reá, ezt eléggé indokolja egyfelől maga a gyűlés megtartási módja, másfelől az a két beszéd, melyeket Ugron Gábortól volt alkalmunk ott hallani. És harmadszor indokolja az is, hogy a kolozsvári második kerület függetlenségi pártja e gyűlésen lépett nyilvános acióba, ott állította fel jelöltjét. Magával a gyűlés természetével nem tudtunk tisztába jönni. Mert a falragaszok csak beszámolás meghallgatására hívtak meg, minden párt állásra való tekintet nélkül. Hát ez egészen korrekt és alkotmányos fölfogás. Mert törvény szerint Ugron Gábor egész kerületét képviselte, ha akarták egyesek, ha nem. Ezért elment oda nagyon sok szabadelvűpárti ember is, mert érdeklődött képviselője munkálkodása iránt. Igaz, hogy a bemenetnél már a függetlenségi párt zászlói lengettek, de épen ezért itt már a kíváncsiság ébredt fel az emberekben: hadd lássák, miféle mixtum complitum is lesz ott tulajdonképen. A gyűlés eredetisége azonban ott érte el tetőpontját, midőn átment a jelölésbe, sőt a jelölt programmbeszédének meghallgatásába is. Jól van, ha a függetlenségi párt előre jelzi ezt, egészen rendjén van a dolog. Így azonban, engedjék meg a rendező urak, hogy munkájukban teljesen szokatlan és következetlen eljárást lássunk. Nem pártgyűlést hirdetnek, mégis pártügyeket végeznek benne. Nekünk ugyan semmit se ártottak vele s az egészet csak mint jellemző körülményt hozzuk fel,a függetlenségi párt egyéb eljárásának illusztrálására. Mert ha legalább a jelölést is előre jelzik, lehet, hogy többen elmentek volna, kik ebben jogukat és befolyásukat érvényesíteni kívánták, így azonban a beszámolástól távol maradtak. Az ellenzék mindig minket vádol, hogy zsinórra és parancsra csinálunk mindent, de a saját szemében nem látja a csinyeknek is beillő ily eljárások gerendáját. Ha Ugron annyira megtisztelve érezte magát e suttomban való jelöléssel, mi nem rontjuk el ízlését. Pedig megérdemelné azokért a gyönge beszédekért, melyekért egy szép vasárnapi délutáni hívei is ott vesztegettek el, reménypróbára téve hazafiságukat. A személyes kérdésekre, mikkel beszámolóját bevezette, nem reflektálunk. Mán ügyeihez semmi közünk, bár tőle eltérőleg azt valljuk, hogy a nyilvánosság emberének már magánügyei is némileg a közvélemény ítélőszéke alá tartoznak. De tudjuk, hogy azon áradozó frázisokkal csak kedvező hatást akart kelteni maga iránt, mert előre érezte, hogy beszéde érdemleges részének szüksége lesz reá. Szónoki fogás volt, semmi más. Azt a Mátyás királylyal való szellemi rokonságot azonban mégse hagyhatjuk szó nélkül. Tudjuk, hogy Mátyás elsősorban igazságos volt. Ugrán pedig mindkét beszédében a legnagyobb igazságtalanságot tanúsította a kormány és pártja működésének méltatásában. Mindig csak az érem egyik oldalát tartotta hallgatói szemei előtt, gondosan vigyázva, nehogy ezek a másik oldalra is átpillanthassanak A beszámoló érdemleges része alant járt az elkoptatott kérdések és érvek köznapi útjában. Pedig Ugrón annyira kapaszkodott kézzel-lábbal pártja vezérkara felé, hogy kissé magasabb igényekkel mentünk meghallgatására. De bizet csak ott találtuk az elcsépelt dolgok tovább csépelői között. Csakis a helyi jelleg kölcsönöz szavainak némi fontosságot. Túl a határon már se hitük, se nyomuk. Amit a hadügyről, Boszniáról, pénzügyi viszonyainkról mondott: mind régi dolgok. Nagyon rég mondták el és cáfolták meg azokat először. Az ő újabb támadásai csak azt bizonyítják, hogy a pártérdek kizárja náluk a kapacitácziót Honvédségünk fejlődését minden elfogulatlan ember látja. A közös hadsereg szellemének javítására sokat tehetne a magyar ifjúság, de úgy látszik, sok kivoeadt 'V* naionai szen^...^ es erényeiből. Sloszniára igaz, sokat költöttünk. De teremtettünk is benne egy oly piaczot, mely abban a mértékben téríti meg a kiadott pénzt, amint iparosaink életrevalók lesznek. Az pedig csak gyerekes ijesztgetés, hogy ellenségeinket szaporítottuk vele. Ellenkezőleg: kitoltuk azon terület határát, hol biztonságban lehetünk. Az pedig nem mindegy, hogy egy esetleges tűz közvetlen a határainkon üt-e ki, vagy azoktól jó távolban. Tőlünk függ, hogy a bosnyák meghitt emberünk legyen és ne titkos ellenségünk. S e tekintetben az utóbbi fordulatok ama nép szellemében, teljesen megnyugtatók. De ott vannak pénzügyeink! Ugrán ezeket igyekezett leginkább kiaknázni ellenünk. Kétségen kívül ez a leghálásabb tárgy czélzatosságokra. Mert az adó népszerűtlen és mi ebből sokat fizetünk. Jóval többet, mint a kiegyezés és a fúzió idejében. De Ugrón csak mesterségesen csoportosított számokra szorítkozott s azt nem mutatta fel, hogy mi e nagy adó eredménye. Jól tudta, hogy ha rámutat közlekedési, ipari, kulturális fejlődésünkre; ha rámutat mindarra, mi belkormányzatunk terén mindmegannyi lépés a művelt nyugati államok felé: számadatainak hatása eltörpül. Mert nézzük csak elfogulatlanul a helyzetet: hol állottunk a kiegyezés, hol a fúzió idejében és hol állunk most ? Nagyon el voltunk maradva, sietnünk kellett, hogy a rohanó kort némileg elérjük. És több haszon van abban, ha némi megerőltetéssel ugyan, de ezt ,az utat egy pár évtized alatt tesszük meg, mintha elsősorban saját kényelmünkre gondolva, lassúbb méretekben mozgunk. Önmegerőltetésünk gyümölcsei máris érezhetők: a befektetések kezdenek gyümölcsözni, államháztartásunk gyorsan közeledik az egyensúly felé s nemsokára itt lesz az idő, mikor nemcsak újabb áldozat nem követeltetik, hanem az eddigiek is érezhetőbb mérvben kezdenek megtérülni. Könnyű és nagyon népszerű dolog a terhek ellen beszélni, de ezt a mi elmaradott viszonyaink között csak elméleti politikus teheti. Aki benne van a mindennapi kormányzás gyakorlati vezetésében, az egészen másként tapasztalja és látja a dolgokat. Hisszük, hogy majd, ha a mai többség és kormány odáig fejlesztette az országot, hol az áldozatok lejebb szállíthatók, a függetlenségi párt, ha akkor többségre találna jutni, csakugyan megmutathatná, hogy nagy adó nélkül is lehet kormányozni. Igen, de az akkor volna és nem most. Érzi ezt a függetlenségi párt s ezért nem is törekszik most a kormányra, mert jól tudja, hogy kénytelen volna ellenkezőjét cselekedni annak, amit prédikál. Most, a nehéz munka, sőt elmondhatjuk : sok tekintetben odiózus munka napjaiban kényelmesebbnek tartja népszerű eszméket szórogatni a levegőbe. A gesztenyére majd csak akkor fog sietni, ha más kikaparta. Ugrón nyíltan el is árulta azt, hogy ők csak valami távoli jövő poli- kóz jogi alapra nézve ne indítjak aolcaftogrammot. Jelezte ugyan az ismeretes irányt és elveket, de elhallgatta azt, hogy miként valósítanák meg azokat. Erre nézve csak egy szót hallottunk tőle is, melyet most hoztak a pártján divatba. Ezt hangoztatta a fővárosban Eötvös Károly is. Úgy látszik, ez a legújabb mot d’ordre. E szó, fokozatosan De hiszen az isten áldja meg őket, ha egyszer készek a mai alapot egészen elfogadni kormányzási alap gyanánt; ha az önállóságot és függetlenséget csak végczélul tekintik, mely felé fokozatosan haladnak, akkor mondják meg már valahára:mi különbség van kettőnk között? Mert azt még a választási pártküzdelmek mai hevében se tesszük fel róluk, hogy tőlünk megtagadják a hazafiságnak, az önállóságra és függetlenségre törekvésnek azon mértékét, melylyel ők széltében dicsekesznek. Ezt mondhatjuk mindazokra a belügyi kérdésekre is, mikre Ugrón egyegy pár szóval, tüzetesebb indokolás nélkül, malom alatti politikus módjára és nem egy kikiáltott államférfiúhoz méltóan, — programmot mondott. Nem látunk mi e programoiban semmit, ami az ő külön pártállását igazolná. Sőt azt mondjuk, hogy sokkal biztosabban megvalósíthatná az egészet a szabadelvű párton, mint a függetlenségi párt kebelében, hol a hány fő, annyi felfogás. A legfőbb, mit felhozott, a vámkérdés. Olvassa el e tekintetben a Matlekovich nyilatkozatát, mely némileg a kormány intenzióinak is tekinthető. Pártunkon sincs kizárva az önálló vámterület, de ki van mondva az, hogy a mai állapoton javítani kell, ha másként nem lehet, szakítással is. Ellenben igen sok nagy kérdést elhallgatott a függetlenségi párt egyik vezértagja, melyekben épen ez állásánál fogva szerettük volna véleményét hallani, így az antiszemitizmus, szoczializmus, házassági törvényhozás kérdéseit stb. Mint többször mondok, általában kielégítetlenül hagyott. Az a legnagyobb korteskedés kormányunk mellett, egy Ugron Gábor, ki minden kicsiséget felhasznál, csak ily gyenge pártbeszédet képes mondani ellene. Ha azonban tekintjük, hogy a szenvedélyesség leküzdése mily önuralmába kerülhetett, készek vagyunk hangjával kárpótolni magunkat a tartalomért. Csak ott tűnt elő perczenként a régi Ugrón, hol a korteskedésről szólt. De ennyit elnézhetünk, mert hiszen önmaga mellett korteskedett A gyűlés csöndes lefolyásából biztos reményt mentünk arra nézve, hogy választási küzdelmeink nem ejtenek csorbát Kolozsvár jó hírnevén. A pártok kölcsönösen megbecsülik egymást s nem lépnek fel kihívókig egymással szemben. S amint a szabadelvű párt higgadt maradt s bukását méltósággal tűrte három év előtt, úgy föltesszük ezeket most az ellenpártról is. Jó lesz ez eszmével korán megbarátkozni. Okos ember minden esélyt előre számításaiba vesz. A kolozsvári választas n. ti választmány a következő hirdetményt bocsátotta ki : Az Ő csász. és apostoli királyi Felségének f. é. május 20-tól kelt legfelső királyi meghívó levelénél fogva Budapest fővárosban f. e. szeptember 25 én megnyitandó országgyűlésre Kolozsvár sz. kir. város részéről az 1874. évi XXXIII törvényczikk 120. §. szerint két képviselő lévén küldendő, ezen képviselők megválasztására nézve következendők hozatnak az idézett törvény értelmében köztudomásra . A város összes választói városrészeik szerint két választókerületbe vannak beosztva, melyek közül az I ső (felső) egy s a Il-ik (alsó) kerület is egy képviselőt választ, külön-külön s egymástól függetlenül (111. §.) A választás napja mindkét kerület számára : kedd, i. é. június 17-ike. Megnyitása mindkét helyen reggel 8-kor. A választások helye és küldöttségei (58. 59. §.): az I fő (felső) választókerületben a városi redoute nagy terme, választási elnök dr. Jenei Viktor, helyettes elnök Szacsvai Dénes, jegyző dr. Schilling Lajos, helyettes jegyző Mayer Ferencz, a Il-ik (alsó) választókerületben a városház közgyűlési nagyterme, választási elnök dr. Szőts Emil, helyettes elnök dr. Fischer Lajos, jegyző Kiss Sándor tanár, helyettes jegyző Ákontz István ügyvéd. Ha a választás megnyílta után fél óra alatt csak egy egyén jánhtatott képviselőjelöltnek, a választás befejeztetik s ezen ajánlt jelölt megválasztott képviselőnek jelentetik ki. Ha pedig kellő időben több egyén van ajánlva jelöltnek s 10 választó szavazást kíván, akkor a szavazás elrendelve lesz és reggel 9 órakor veszi kezdetét (71. §.) A választásnál szavazati joggal csak azok birnak, kik a választói névjegyzékben benfoglaltatnak, s csak azon kerületben birnak szavazati joggal, a melyben összeírva vannak (73. §.) A választók előre igazoló jegygyel el fognak láttatni. A városrészek az alábbi sorrendben s az egy városrészben való választók, a szerint amint egyik vagy másik jelöltre szavaznak, külön bocsáttatnak a szavazásra. A városrészek szavazási sorrendje a következő : az első (felső) választókerületben: 1.