Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)
1884-04-08 / 82. szám
Tizennnyolczadik évfolyam Kolozsvár, 1884. kedd, április 8. 82. szám. Előfizetési díj: Égész évre IQ m. FéVvn 6 frt.. Négyénél ■ 4. ut. Egy hóra frtál kr HIRDETéSI UIJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegül«’. eg . minden hirdetés után vá ki. —Hyiszter sora 1.J át. Szerkesztőség és .Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája i,rliii)’£rri*otMW 2. *»*• •V,eg!.':eulik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelévé hasznalhatlan Kéziratok nem adatnak viasza. v’ vTLienül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, ÁPRILIS , Pozsony és Bécs. Törvényeink és érdekeink meg vannak sértve, e pár szóval jellemezhetjük a helyzetet. Egyszersmind e pár szó magyarázza meg azt is, hogy a st. marxi marhavásár kérdése miért nőtt fel országos ügygyé, melylyel nemzetgazda, politikus, kormány és törvényhozás egyaránt foglalkozik. Ez most a nap leglényegesebb kérdése. Ha eredetére akarunk visszamenni, majdnem két hóval kell a múltba viszszatekintenünk Akkor történt, hogy az osztrák kereskedelmi miniszter, egy bécsi bank s az ausztriai szarvasmarhatenyésztők érdekében, de Bécs város mészárosai és nagy fogyasztó közönsége érdekeinek világos megrövidítésével, változtatásokat dolgoztatott ki a bécsi marhavásár rendtartásában. Az új rendszabály eltörli a magán közvetítők intézményét s ezt a hivatalos biztosok kizárólagos kötési jogával helyettesíti; az eladókra nézve terhelő szabályokat hoz be a piaci pénztár kezelésében; eltiltja a mérlegelést és próbavágást, úgyszintén a csoportonként való eladást. Ez intézkedések egyenesen a magyarországi kereskedők ellen irányultak. Ezek nem mehettek fel minden hétfői vásárra személyesen, hanem öszszeköttetésben állottak bécsi közvetítőkkel, kik több évi hoszszas kipróbálás után a felek bizalmát teljesen bírták. Most már ezek helyett teljesen ismeretlen hivatalos biztosokra kellene bízni nagy összegeket képviselő szállítmányaikat, kikben bizalmuk se lehet s kik az osztrák kormány és bécsi bank intenziói szerint és nyomásai alatt még akkor is a magyar kereskedők érdekei ellen lennének kénytelenek cselekedni, ha különben egyénileg ezt helytelennek találnák. A mérlegelés, a próbavágatás s a csoportonkint való eladás eltörlése által pedig, míg egyfelől el van ejtve az árak szabályozásának legigazságosabb módja, másfelől az eladók rá vannak szorítva a darabonkint való eladás hoszszadalmasabb, költségesebb és kockázottabb rendszerére. Ezekben rejlenek az új vásárrendszabály lényegesebb hátrányai. Mi volt az osztrák kormány intenziója e változtatással ? Az, hogy a magyar kereskedőkre nézve nehezítse meg a hízott állatokkal való versenyt Bécsijén s a st. marxi piaczot mintegy monopolizálja az ausztriai tartományok kereskedői számára. Hiszen az osztrák képviselőházban nyíltan hirdették és elismerték e czért. Eltekintve azonban attól, hogy e lépéssel nemcsak a magyar kereskedőknek s közvetve a magyarországi szarvasmarha tenyésztésnek ártanak, hanem a bécsi mészáros iparnak s a bécsi fogyasztó közönségnek is: már maga a bécsi vásár megnehezítése a magyarországi érdekeltek előtt, világos törvény- és szerződésszegés anélkül, hogy a későbbi eseményeket ide számítsuk. Bécsnek ártanak azért, mert a szükséglet kétharmad részét eddig Magyarország elégítette ki, miután az ausztriai szarvasmarha, általános beismerés szerint, minőség tekintetében a magyarországinak sokkal mögötte áll. És világos a törvény, illetőleg szerződésszegés azért, mert az 1878. évi 20-ik törvényczikkbe igtatot vám- és kereskedelmi szerződés kizárja az oly intézkedéseket, melyekkel magyar honosok érdekei az ausztriai állampolgárok érdekei javára bármi tekintetben is háttérbe szoríttatnának. Igaz, hogy Bécs berendezheti piacát tetszés szerint, de csak a kölcsönös szerződés határain belül. Oly berende-szés, mely ezekre nincs tekintettel, ez ipso törvénybe ütköző. Mindazáltal, a magyarországi érdekelt körök e törvénytelenséget nem állították elére, hanem szövetkeztek oly irányban, hogy a bécsi új vásárrendszabályra Pozsonyban berendezendő marhavásárral feleljenek. E czélból gondoskodtak a galicziai és orosz marhatenyésztők megnyeréséről, vasúti tarifaengedményekről és Pozsony város kedvezményeiről. Minden el volt igazítva arra nézve, hogy Pozsonyban az első vásár f. hó 14- én megtartassék. Ekkor következett az osztrákok másodi lépése, mely az alsóausztriai helytartóság márcz. 30-ai rendeletében nyilvánul. E rendelet, mely a törvény- és szerződésszegést még az első lépésnél is flagránsabbá teszi, lapunk más helyen olvasható. Ezzel az osztrák kormány már nemcsak azt czélozza, hogy a bécsi piaczról a magyar kereskedőket kizárja, hanem azt is, hogy ezeknek Pozsonyban, tehát idehaza, hazánk területén egy vásár berendezését lehetetlenné tegye. Mert a marhának Pozsonyból Bécsbe szállítását a lehetetlenségig megnehezíti s igy kizárja azt, mire a posonyi vásár tervezői fő tekintettel voltak, hogy a bécsi vevők, kikhez ők nem mehetnek fel, bevásárlások végett hozzájuk lejőjenek. A marhaleveleknek a származási helyről való kiállítása; a marcheggi állomáson való orvosi vizsgálat, mivel nemcsak idővesztegetés, a marha súlyának czéltalan pazarlása, hanem tetemes felesleges kiadás is jár; valamint a jelzett rendelet igen sok más intézkedése mind oly természetűek, melyek egyfelől a bécsi vevők lejövetelét teljesen kizárják, másfelől határozottan törvénybe ütközők. Legfelebb akkor volnának indokoltak, ha Magyarországon, vagy csak Pozsony vidékén is vész uralkodnék, minek ellenkezője ország-világ előtt köztudomású. Elismeri ezt maga a rendelet is, mikor megszorító rendszabályaival egyenesen csak Pozsonyra szorítkozik s Magyarország más részére nem vonatkozik. De még rész esetén is az ily intézkedések, melyek a határzárral egy jelentésűek, a magyar kormánynyal való előleges érintkezés után teendők. Jelen esetben pedig ez anynyira hiányzott, hogy kormányunk a tett intézkedésekről majdnem az utolsó órában, akkor is csak magán utón értesült, így állunk az osztrák kormánynyal, így áll Pozsony Bécscsel szemben. Hazánk törvényhozása, kormánya és legbefolyásosabb körei, párttekintet nélkül a legnagyobb visszatetszéssel fogadták az osztrák kormány és hatóságok e határozott törvényszegését. A kormány az első hírre rögtön sürgönyzött az osztrák kormánynak; politikai köreinkből erélyes interpellácziók hangzottak fel a képviselőházban s ez teljes megnyugvással vette tudásul a kormányelnök határozott feleletét, melyben leplezetlenül el volt ismerve a törvény megsértése, de egyszersmind világosan jelezve volt a kormány álláspontja is, mely szükség esetén a visszatorlás végső lépésére is kész. A pártfegyverek minden oldalon félretétettek s a törvényhozás vállvetett erővel áll a kormány mellett, mely szilárdan el van határozva arra, hogy a törvénynek érvényt szerezzen s érdekeink megsértését anynyiban ne hagyja. Szinte jól esik nekünk ez egyértelműség és szövetkezés a pártszenvedélyek utóbbi hullámzásai után. Az osztrák kormány mindenesetre nemcsak törvénytelenül,méltánytalanul, de egyidejűleg politikai tapintat nélkül is cselekedett. Egyfelől azért, mert jelzett kettős ballépését épen most tette meg, mikor a különben is uj választás előtt álló magyar képviselőházban TARCZAL__ Bájó. — Erdélyi kép. — Fekete Zsigmondtól. (Folyatás.) Fia nem ügyelt már e szavakra. Kirohant a tornáczra, onnan az udvarra. Míg bent volt, egyik villám és menydörgés a másikat követte. Az udvaron már izmos testéhez, fejéhez, arczába csapkodta a fergeteg az alázuhogó jégdarabokat. Ő mindezt nem érezte. Hiszen bensejét nagyobb fájdalom tépte, mint amilyet ezek a kicsiségek okozhattak. Hirtelen ismét villámlott Bájó előtt. Kékes fénye becsapott szemébe, s egy suhintástól megtántorodva nézett maga elé, hogy a káprázat elmúljék szemei elől. A villám az utczaajtó mellett, a nagy egerfába ütött be, s a levált ágak recsegve, ropogva hullottak le, elzárva az utat Bájó elől. Ez gondolkozni látszék kis ideig, mire hirtelen visszafordult anyjához. — Imádságodat meghallgatta a jóisten, mondá belépve s rávetette magát egy faszékre. Az öreg asszony szemeiben az öröm könynyei csillámlottak. Átfogta fiának fejét s oda vonta szerelő szive fölé. Az pedig zokogott s könnyei, mint a künn suhogó viz, omlottak le anyja keblére. Nemsokára elcsendesedett a fergeteg s csak sürü permeteg esett meg utána. Báró felkelt székéről s kitekintett az ablakon. A lehullott jég eltakarta a kertek, mezők zöldjét; a szárba indult kukoriczát előbb maga alá verte, azután eltemette egészen. — Nézz csak ki, anyám, — szólt megfordulva. — Oda van mindenünk. Hiába dolgoztunk egész tavaszszal. Ha eljön a tél, meghalhatunk éhen. — Az isten, ki e csapást ránk mérte, gondoskodik majd gyermekeiről, kik ő benne biznak. Néhány nap múlva az üreg asszony egyedül maradt otthon. Báró a közeli kis városban beszegődött a postamesterhez élelmet keresni, mig a következő év ismét termést ígér. ( járt a postával a legközelebbi nagyobb vasúti állomáshoz s vissza mindennap. Mikor keresztül hatott faluján, rá se tekintett Floriczáék házára. Minek? Hisz a pap már eljegyezte őt magának. Az isten szolgája előbbvaló nála s úgy a hogy, már belenyugodott sorsába. Pedig Floricza megtartotta ígéretét. Csak Bájót szerette, kinek egy pillantása többet ért volna előtte, mint a fiatal pap min-den fényes ígérete. Elhatározta, hogy inkább leveti magát valamelyik szikláról, mint esküdjék másnak Bájón kívül. Mikor Bájónak el kellett hajtani előttük, már a kis ablaknál, vagy a kerítés mellett leste az időt. Hanem az, ha meglátta is őket, elfordította fejét. Erre a lány elvesztette bátorságát , nem merte, mint egykor, őt megszólítani. Ekkor lopózkodva felkereste néha alkonyatkor Bájó anyját, hogy neki panaszolja el keservét. Ez tőle telhetőleg igyekezett vigasztalni a szegény leányt. Mikor fia megállóit néha, átadni keresménye megtakarított részét, vagy amit a városban vett számára, elbeszélte neki Floricza magaviseletét. Báró némán hallgatta anyja újságait. Csak midőn egy ízben anyja erősítette, hogy Floricza nem akar a paphoz menni, hanem csak hozzá, akkor villant meg szemében az öröm egy csilláma. Hanem ez csak addig tartott, mint egy hullócsillag. — Eh, megcsalt az apja, — viszonzá. — Csak hitegetett, reménynyel, így csalt meg Floricza is. Csak abba fárad, hogy a szívem ne fájjon úgy utána. Hanem Bájó még nem a legutolsó ember a föld hátán. Tette hozzá, büszkén felvágva fejét. Megcsókolta anyját s felült a postakocsira. Minél jobban közeledett a lakodalom napja, Floricza atyja annál inkább észrevette leánya levertségét s ellenkezését. A fiatal, jóindulatú pap is készült lemondani Floricza kezéről és szívesen egyezett bele, mikor apja mindenféle ürügyet dadogva mentségül, az egybekelés elhalasztását kérte. Mikor ez történt, ez idő már őszre járt. Bájó nem tudott róla semmit, mert Floricza apja nem szólt róla leányának sem. Bájó hát hajtotta mindennap oda vissza a postakocsit azon után, hol őt Floriczával először találtuk. Az most is úgy volt, mint akkor. Nem igazított rajta senki semmit. Hisz ez elzárt vidéken ma is olyan az élet, mint volt tán a tatárjárás után, mikor az itt lakók nagyrésze kenézek alatt betelepedett. Midőn Bájó a veszedelmes koptatón szokott áthajtani, az idő már éjfél körül jár. Ily időben az utasok csengőt akasztanak lovaik vagy ökreik nyakára, hogy a szemközt utazók figyelmeztetve legyenek s egymást még idején bevárhassák az út oly részén, ahol még egymás mellett elférhetnek. Csendes éjszakákon még a Maros völgy túlsó oldaláról is mindenki felismerhette Bájó lovainak csengő hangját. Egyik éjjel azonban a Retyezát havas felől erős déli szél, melyet erre a nép nagy szélnek szokott nevezni, üvöltött a völgyön keresztül. Amint Bájó a koptató aljába érkezett, lovai egyszerre megállották a orrlyu-