Magyar Polgár, 1884. július-szeptember (18. évfolyam, 150-225. szám)

1884-07-01 / 150. szám

1884 július 1. tapasztalatok bizonyítják, hogy erdős vidéke­ken az esőbőség nagyobb. A lehullt víz gyors elpárolgását pedig a talajt fedő dús levélhul­ladék réteg s a hús árnyékot vető gazdag lom­bozat által akadályozzák meg. Föld felé irányuló hőkisugárzásukkal hi­deg tavaszi és őszi éjeken a terményeinkre oly káros váratlan fagyok bekövetkezését nagy mértékben ellensúlyozzák. A községre folytonosan faérséklő­leg hat­nak s ez által a perzselő hőség és zsibbasz­­tó fagy enyhítésénél is üdvös tényezőként sze­repelnek. Mindezek igen világosan bizonyító jelek arra nézve, hogy jólétünknek egyik legfőbb zálogát az erdők képezik. A képviselőválasztások: Jókai Mór levele. Jókai Mór, az ilyefalvi kerület országgyűlési képviselője, a következő levelet intézte Forró Ferencz vál.­elnökhöz: Nagyságos Elnök úr! A legmélyebb hála érzetével vettem át azon képviselői megbízó levelet, melyet Nagy­ságod az ilyefal­ui választó közönség szavazat­többségének eredményeként számomra meg­küldeni kegyes volt. E bizalom­nyilvánítás buzdít, erőt ad, hitemben megerősít s tehetségemnek a közös haza érdekeiben felhasználásra lekötelez. De lekötelez azonkívül az általam any­­nyiszor magasztalt, és örökké szeretett székely nép minden jogosult érdekeinek tőlem telhető előmozdítására is. Fogadja Nagyságod az ilyefalvi válasz­tás példás és becsületünkre való vezetéséért hazafiai őszinte üdvözletemet s adja át az ilyefalvi választó­közönségnek hálás köszöne­­temet. Ha Isten úgy akarandja és élünk, még ez év folytán személyesen is óhajtom elmon­dani az általam annyira becsült székely nép­nek mindazt, a­mi nem marad szónak, hanem tetté válik. Legmélyebb tiszteletem kifejezése mellett maradok Nagyszigos Elnök urnak „ Budapesten, 1884. jzin. 21­-án őszintén tisztelő honfitársa Jókai Mór * A szilágy csehi választásra vo­natkozólag Neményi Ambrus képviselő ur a következőket közli az „Egyetértésiben: Az „Ellenzék“ június 25-iki és utána az „Egyetértés“ június 27-iki száma a szilágy­csehi választás lefolyásáról oly tudósítást kö­zöl, melyet az igazság érdekében és a közön­ség felvilágosítására helyreigazítani óhajtok. Am a tudósítás elejétől végig hamis informá­­c­iókat tartalmaz és az „Ellenzék“ szerkesz­tősége helyesen cselekednék, ha komolyan el­járna azon egyén ellen, ki ily­en­ valótlansá­gokkal ámította a lapnak — előttem minden kétségen felül álló — jó hitét. A czikk írója azon kezdi, hogy a szilágy­csehi kerületben 140 magyar választó győzött 8—900 román választóval szemben. A valóság úgy áll, hogy a kerületben 1200 —1300 magyar és román választó győzött 5—110 a legbűnösebb eszkö­zök által felbujtogatott dacoromán választó felett. Az egy Szilágy-Csehben közel 300 ma­gyar választó van, hozzá jött Ardó községe, mely tiszta magyar, Monó községe, mely leg­nagyobb részben magyar, számos vegyes és még több tiszta román község, melyből Papp György urnak egyetlen szavazatot sem sike­rült részére hóditni. Hála istennek, teljesen téves felfogás az, hogy Papp György ur meg­választatása bizonyos lett volna, mert a ke­rületnek számszerinti többsége a románok ré­szén van. A román nép nagy része szerencsére elég józan, hogy a nagy­szebeni hírhedt agi­tátorok befolyását már régóta és teljesen le­rázta. Pedig ezek az urak a szilágy­csehi ke­rületben semmi eszköztől sem riadtak vissza, hogy a népet nyílt lázadásra vigyék. Az Ilyés­­falván tartott első pártgyűlésen a hatósági közeg jelenlétében a papok felszólították a választókat, tegyenek esküt, hogy másra, mint Papp úrra szavazni nem fognak. Csak az al­­szolgabíró határozott tiltakozása folytán ma­radt el az eskütétel, de a templomokban va­sárnaponként követelték a papok az esküt és több száz ember azt le is tette. Ugyanezek a lapok nem átallották a román király állító­­lagos leveleivel bolondítani híveiket, mely le­velekben a király a román népnek közeli fel­szabadítását ígéri. Szószéken és csapszékben folyt a lelketlen bujtogatás minden ellen, a­mi magyar­ papok állottak e bujtogatás élén és oly szerepet játszottak­ abban, melyről nem akarok részletesen nyilatkotjni, mert az a zi­lahi törvényszéknél e pillanatban folyamatban levő több bűnügyi vizsgálatnak képezi alap­ját. Megtörtént — hogy csak a szelidebb dol­gokat hozzam fel — hogy egy úgyis a vá­lasztásra vonatkozó miniszteri rendeleteket a községi bíró kezéből kitépte, azokat az abla­kon kidobta a sárba és agyonveréssel fenye­gette a bírót, ha az okmányok kifüggesztését megkísérlené. Időközben valóságos terrorizmus fejlődött ki a kerület területén.­­ Az izgatók nyíltan fenyegetőztek, hogy második Nagy- Enyed lesz Szilágy-Csehből, ha Papp György 22-én nem találná megválasztatni. Egy oláh pap elég vakmerő volt figyelmeztetni egy cse­hi barátomat, ha szereti a házát, hát jó lesz „kissé csöndesebben korteskedni.“ A kerület magyarsága ezalatt bámulat­­raméltó magatartást követett. Egyetlen ma­gyar választó sem találkozott, kit pénzzel megvesztegetni, fenyegetésekkel megfélemlíte­ni, bujtogatással elámítani sikerült volna. Ren­dületlenül állott, mint egy szikla. Egy több száz emberből álló tömeg között nem talál­kozott egy is, ki magyar voltáról megfeled­kezzék, nem egy is, ki a kiadott jelszó elle­nére a legkisebb erőszakoskodásra ragadtatta volna magát. Egyidőben oly lelkes és oly hig­gadt, oly buzgó és oly fegyelmezett, oly ön­álló és oly tapintatos volt a tömegből min­den ember magaviselete, hogy bármennyire kereste az ellenfél az összetűzést, az teljes­séggel lehetetlen volt. Ekkor más eszközök­höz fordultak. Egy protestáns magyar község­hez, melynek roskadozó temploma van, leve­let írtak, melyben ígérik, hogy felépítik a templomot,, ha Papp György úr pártjára á­s a község. A község fiatal lelkésze összetépte a levelet és azt felelte: „Inkább dőljön össze százszor a templom, mintsem hogy egy ma­gyar választó is pénzért adja el polgári jo­gait!“ És hívei között nem akadt senki, ki máskép gondolkozott volna. Lelkem eltelik gyönyörűséggel és örömmel, ha visszagondo­lok a minden pártbeli magyarságnak maga­tartására e válságos napok alatt. Ez a kö­zönség csakugyan megérdemelné, hogy alapo­sabban ismerjük őt és ügyeit! így közeledett a választás napja, június 22-ike. Az előző na­pon délután egy 150 magyar és román vá­lasztókból álló csapat a Szamos partján ha­ladva, megtámadtatok egy papok által veze­tett részeg tömeg által és szétveretett nyom­ban. Csak életveszéllyel menekülhettek a megtámadottak a felbőszült tömeg kezei kö­zül. Valóságos útonállás volt ez, melyet pa­pok rendeztek. Hasonló esetek történtek 58si más községben, hol az ellenpárt emberei a népet úgy vezették, mintha már kitört volna a nyílt lázadás. E közben járták a Nagyenyed­­féle fenyegetések, melyek természetesen ag­godalmat keltettek a szilágy­csehi hatóságok­ban és a választási elnökben. Ez utóbbi a választási törvénynek megfelelően, elrendelte, hogy senki se bocsáttassák a választás szín­helyére, mielőtt botot és fegyvert le nem tett. Ezen szabály alkalmaztatott a magyar és ma­gyarpárti oláh választókkal szemben is teljes szigorral. A választás nyolcz órakor vette kezdetét. A magyar pártnak vagy nyolczszáz választóból álló tömege foglalta el a válasz­tás előtti térséget — a Papp-pártból csak 12 ember jelentkezett, kik már 21-én a városba érkeztek, több nem volt. Később tudtuk meg, hogy az előző napok folytonos esőzései elvit­ték a Szilágy hídját, úgy, hogy Papp úr se­regének, mely egy helyen volt konc­entrálva, egy meglehetős nagy kerülő utat kellett ten­nie, mely megérkezését késleltette. A városban ezalatt folyt a szavazás. Az egyik párton 12 ember, a másikon százszám­ra érkeztek folyton az új meg új szavazók. Végre a közönség zúgolódni kezdett, rossz tréfának vette a dolgot, kijelentette, hogy egy­maga nem szavaz többé. Felhivattak a közsé­gek 2—3-szor, nem jelentkeztek. Vártak egy félóráig, ekkor újra­­elhivattak és újra nem jelentkezett senki. Az oláh tábor távol volt, a magyar, miután közel 200 ember leszava­zott volt, egyhangúnak tekintette a válasz­tást. A Papp párt bizalmi férfiai ott ültek, egy szóval sem vonták kétségbe az eljárás törvé­nyességét, a­mint nem is tehették. Ekkor ki­­tüzetett a záróra és ennek leteltével az el­nök 11 órakor engem kiáltott ki mint a ke­rület képviselőjét. A Papp-párti bizalmi fér­fiak mindig hallgattak. Mi történt ez alatt a városon kívül? A záróra kitűzése után érke­zett Papp György úr a város határához 5— 1100 emberből álló csapatjával. Ott várta vagy 10 csehi legény és ugyanannyi gyermek. A le­gények az elnök megbízásából felszólítják az érkezőket, tegyék le a botokat s fegyvereket. Ezek vonakodnak. Erőszakról szó sem lehe­tett, hiszen az az 500—600 ember egy pilla­nat alatt elseperhette volna a maroknyi cse­hi csoportot. Nagyobb biztonság okáért Pa­pp György úr még kocsiját két csendőr után kül­di, kikkel jövet találkozott. A csendőrök meg­érkeznek és kijelentik, hogy a törvény nevé­ben ők is a fegyverek és botok letételét kö­vetelik. Minden a legnagyobb rendben folyt, egy fenyegető szó sem hallatszott, különben a csendőrök intézték az ""ész eljárást. Időköz­ben egy Papp-párti bizalmi férfiú értesítette volt a választási elnököt, hogy Papp Gy. tá­bora megérkezett, de feltartóztattatott. Ismétlem, fi0k ember lett feltartóztatva 10—20 ember által. Az elnök rögtön intézkedik, kiküld a helyszínére két tisztet és 25 katonát, hogy a Papp-pártot a városba hozzák és az esetleg elő­forduló zavargásokat elnyomják. A katonaság megérkezik és nem hogy Papp Gy. táborát nem bocsátja be a városba, de ellenkezőleg védelme alá veszi azt és e fegyverét őrizet alatt a Papp­­párt emberei csakugyan bevonulnak a városba, közel a városházához. Ekkor érkezik egy fu­tár, mely Papp úrnak jelenti, hogy a képvi­selő az imént lett kikiáltva; ő a saját modo­rában beszédet intéz népéhez és minden kül­ső erőszak nélkül visszaindítja egész seregét a nélkül, hogy közte és a katonaság között csak egy kellemetlen szó is változott volna. Elkésett — ennyi az egész! Senki sem lett feltartóztatva, senki sem foglalta le a kompo­kat — ebből az egész rablóhistóriából egy szó sem igaz. Elmondtam, a tényekhez híven, mint esett meg Szilágy-Csehen a követválasztás. Megítélheti ebből a közönség, mily terroriz­must fejtettünk ki mi és mily kegyetlen már­­tírságot szenvedtek ellenfeleink! Neményi Ambrus* A szt­­gotthárdi, pótválasztás A szent­gotthárdi szűkebb választás szombaton a s­z­a­­badelvpárt győzelmével végződött. A függetlenségi pártra nézve érzékeny vereség ez, nem annyira azért, mert egy szilárd po­­sitiójában győzetett le, mint inkább azért, mert jelöltje, a­ki megbukott, Helfy Ignácz volt, a­kinek érdekében nagy erőfeszítéseket tett a függetlenségi párt. Az új képviselőben, Fackh Károlyban, nemcsak a szabadelvű eszmék egyik őszinte barátját nyerte meg a ház, hanem nyert személyében egy kitűnő szakembert is. Fackh Károly, a szabadelvű­­párt jelöltje 1048. Helfy Ignácz, a függet­lenségi párt­ jelöltje 1047 szavazatot kapott s igy az előbbi egy szótöbbséggel képviselővé választatott. Fackh Károly átvévén Szegedy György elnöktől a mandátumot a nép leírha­tatlan lelkesedése közt, a főtéren,hisz magyar­ba öltözve beszédet tartott, kijelentvén, mi­képp a kötelesség és felelősség teljes tudatá­ban veszi át a mandátumot. Kötelességének­­ fogja tartani lankadatlan buzgó munkával a kerület és haza érdekeit előmozdítani, egyút­­­ tal reméli, hogy működése olyan lesz, mikép­p az ellenfél is meg lesz elégedve a mai válasz­­­­tás eredményével. "'•-f f / Levelezés. Segesvár, június 27. Egy kis egyházi és tanügyi tudósítással szolgálok, nemcsak azért, mert Segesvárit vagyunk, hol jól esik, ha valami magyar szel­lemű mozgalmat idézhetünk elő, hanem azért is, mivel mindkét esemény megérdemli a meg­emlékezést. A közelebbi vasárnap egy szép és meg­ható istentiszteletnek voltunk tanúi, a seges­vári ev. suth. egyház alsó templomában, hol az unitáriusok első isteni tiszteletüket tartot­ták. Az unitárius egyháznak Segesvárit való szervezkedése igen jó hatással van a seges­vári magyar társadalomra nézve, mert ez­ál­tal — nem tekintve a vallásos érzület fej­lesztését — az összetartási szellem egy biztos rugót nyert. Ezelőtt mintegy hónappal, beszélni kez­dették, hogy az unitáriusok egy kis fiókegy­házat szándékoznak alakítani. Mindenki öröm­mel fogadta e hírt azon okból is, mert tud­juk mi igen jól, hogy itten, idegen ajkú pol­gártársaink között, bármelyik magyar szelle­mű egyház szervezkedése a magyar társadalmi élet fejlesztésére igen jó befolyással van.­­ Ezen fiók-egyház megalakítása érdeme egy­részről Kriza Gyula illetékkiszabási titkárnak, Imecs Jenő aljegyzőnek, Rend Dénes, Létay Gábor és több másnak; másrészről Raffay Domokos uj-székeli unitárius lelkésznek, ki nem kimért költséget és fáradságot s papi hi­vatásához mérten, a legszegényebb hajlékokat is felkereste, ha ott híveket vélt találni. Ma már megalakult a fiók-egyház s az első isteni tisztelet után Raffay pap kellő elismerést nyer­hetett saját munkájában. Az első isteni tisztelet alkalmával Ko­vács Mihály unitárius esperes mondott be ajánló beszédet, utána Raffay Domokos, most már a segesvári unitárius fiók-egyház papja lépett a szószékre, egy emelkedett hangulatú könyör­gés után, beszédében igen szépen fejtegette az unitárius egyház hitelveit, nev­zeties szel­lemét. Beszéde által igen jó véleményt keltett úgy egyháza, mint saját maga iránt. Az isteni tisztelet után következett úrvacsoránál Bara­bás Lajos sz.-keresztúri unitárius pap és ta­nár végezte a szolgálatot. Beszédéből meg­látszott, hogy ő nemcsak a hívek lelki érzüle­tének vezetésére, de az ifjúság nevelésére is teremtve van. A hallgatóság a tágas templomot csak­nem megtöltötte s Segesvárról mindenféle fe­lekezet nagy számmal volt képviselve. Az ev. luth. egyház elöljárósága a val­lási türelemnek szép példáját mutatta fel, mi­ B / E T ** MAGYAR POLGÁR. 150 sz.)I dőn az unitáriusoknak az isteni tiszteletek tartására a templomot készséggel átadta. Ma tartatott meg a segesvári róm. cath. elemi iskolában az évi zárvizsgálat, nagyon szép eredmény mellett. Ha összehasonlítjuk ez iskolát az ezelőtt csak pár évvel a róm. cath. iskolával, azt mondhatjuk, hogy nagy a kü­lönbség. Igazi magyar szellem uralkodik ez iskolában. A vizsgán a különböző nemzetisé­gű gyermekektől jól esett hallanunk azon sza­batos jó magyar feleleteket melyekkel fele­lésük alkalmával megörvendeztettek. Az iskolának jelen virágzó állapotba való juttatása Weisz József plébános főérdeme, ki mióta Segesvárit van, nem kímél semmi fá­radságot, csak hogy az iskola minden tekin­tetben előbbre haladjon. De érdeme ez Waita Xavér Ferencz áldozár, Sira Károly és Nász­­tory János tanítóknak is, mivel az ők lelki­­ismeretes fáradozásuknak lehet köszönni, hogy a gyermekek a tanulásban s a nemzeties ér­zületben minél tovább, annál előbbre haladnak. Ha itt a német ajkú gyermekek megtanulnak szépen magyarul, a magyar gyermekek is a német nyelv és olvasásban jó eredményt tud­nak felmutatni. Csak tovább is úgy folytassák hivatásukat, mint eddig, s a nevelésügy terén szép sikert aratnak. x. y. A tr­ónörökös útleírásaiból. „Néhány nap Corfu­ban és Albá­niában“ czím alatt Rezső trónörökös külön is megemlékezik Corfuról és Albániáról, bár annak keleti utazásáról szóló művében elég tért és munkát szentelt. E műve, melynek első fejezete gazdagon illustrálva egy bécsi heti­lapban jelent meg, kiterjed a részletekre s az avatott író erőtel­jes toga ép oly megkapóan tár elénk egy-egy festői jelenetet, mint ahogy fogalmat nyújt arról, hogy a trónörökös minő szeretettel fog­lalkozik a természetbúvárlással, s milyen emel­kedett szempontból, tisztult látkörrel és biz­tos ítélettel foglalkozik mindazzal, a­mit lát és szemlél. Czikkei alatt egyetlen betű áll: „R.“ — mely azonban egyenes k irályánál fog­va is elárulja szerzőjét. Az a benyomás, melyet Corfu reá tett, a következőkben van visszatükröztetve. Lép­csőn fel, lépcsőn le, szögletek, szűk utczák zűrzavarán, lapos fedelű házak és nyitott ár­kádok között kell a türelmes vándornak ha­ladnia, hogy e tulajdonképen olasz modor szerint épített várost megismerhesse. Ha nem volna itt egy nagy byzanti stylben épített templom, s egész város hasonló apró kápolna, ha a boltok felirásai nem volnának görög be­tűvel, szinte kénytelenek volnánk azt hinni, hogy Olaszországiján vagyunk, mert a szaba­don beszélő és hadonázó nép szavából majd­nem ugyanannyi olasz hang üti meg fülün­ket, mint görög. Csak néhány apró jel emlé­keztet a kelet közelgésére: bazárszerü zaj a boltokban, kitűnő dohány, keleti filigrán-áruk, s hosszú szárú pipából pöfékelő, s a nyílt utczán kávét ivó elárusítók, nagyon sok fe­kete taláros, magas süvegü, görög pópa — adják meg Corfunak hellén jellegét. A szűk, rosszul kövezett utczákban porral telitett, fül­ledt, fölöttébb rosz illatú a levegő, s a sok lépcsőmászás, valamint, a sziklás alapra lép­ •­­ esőzetesen épített város egyenetlensége nem válik az utazó kényelmére Futólagos keresz­­tülsietés Corfu főutczáin, elegendő arra, hogy a város jellegét megismerjük. Külső tekintet­re kis olasz város, a­nélkül, hogy azok egy­­némelyikének építészeti előnyeivel dicseked­hetnek, s mi ethnographiai szempontból illeti, '' hiányzik belőle a keleti élet bája, áruinak és vásárainak festőisége. Legszebb ez a parti város az öbölből nézve, s a természet Corfut olyan pazarul lát­ta el szépségekkel, hogy minden vándor jól cselekszik, ha a várost minél hamarább el­hagyja, s pompás környékének szenteli egész figyelmét­. A környékben tett kirándulásai egyikét a következőkben mondja el: „Hogy várjon igazi kertben voltunk-e, nem tudom, mert a növényzet után minden északi az egészet egy óriási melegháznak tart­hatta volna, de az utak, sűrü bokrok, a vi­rágzó növények és illatozó fák, az egész vi­déknek egy nagyszerű kert képét adták“. A környék egyik magas pontjáról élvezett kilá­tást így írja le a trónörökös: „A nap lenyu­godott, midőn a magas fekvésű pontot elér­tük, megaranyozva a Hagisi Deka és a szi­get legmagasabb hegyének, a sziklás Pantok­­ratom csúcsát. Albániának szemközt fekvő hegytömegei komoly szakadékaikkal és me­rész ormaikkal festői szépségű rózsaszín vö­rös gőzökben úsztak, nyugodtan terült el kö­zöttük Corfu csatornája, mindég sötétebb szí­nekbe veszve el. Folyton hosszabbak lettek az árnyak, a sziget, tölgy- és olajfa erdei, az alacsony dombláncz, a mezei házak s ker­tek, a porral födött város, az élénk öböl, mind belemerült a közelgő és sötétkék tintá­jába; az első csillagok felragyogtak, a hold elöntötte ezüst világosságát a tájra, bűvös ha­tásával a délvidéki természetnek. A bokrok-

Next