Magyar Polgár, 1884. július-szeptember (18. évfolyam, 150-225. szám)
1884-07-01 / 150. szám
1884 július 1. tapasztalatok bizonyítják, hogy erdős vidékeken az esőbőség nagyobb. A lehullt víz gyors elpárolgását pedig a talajt fedő dús levélhulladék réteg s a hús árnyékot vető gazdag lombozat által akadályozzák meg. Föld felé irányuló hőkisugárzásukkal hideg tavaszi és őszi éjeken a terményeinkre oly káros váratlan fagyok bekövetkezését nagy mértékben ellensúlyozzák. A községre folytonosan faérséklőleg hatnak s ez által a perzselő hőség és zsibbasztó fagy enyhítésénél is üdvös tényezőként szerepelnek. Mindezek igen világosan bizonyító jelek arra nézve, hogy jólétünknek egyik legfőbb zálogát az erdők képezik. A képviselőválasztások: Jókai Mór levele. Jókai Mór, az ilyefalvi kerület országgyűlési képviselője, a következő levelet intézte Forró Ferencz vál.elnökhöz: Nagyságos Elnök úr! A legmélyebb hála érzetével vettem át azon képviselői megbízó levelet, melyet Nagyságod az ilyefalui választó közönség szavazattöbbségének eredményeként számomra megküldeni kegyes volt. E bizalomnyilvánítás buzdít, erőt ad, hitemben megerősít s tehetségemnek a közös haza érdekeiben felhasználásra lekötelez. De lekötelez azonkívül az általam anynyiszor magasztalt, és örökké szeretett székely nép minden jogosult érdekeinek tőlem telhető előmozdítására is. Fogadja Nagyságod az ilyefalvi választás példás és becsületünkre való vezetéséért hazafiai őszinte üdvözletemet s adja át az ilyefalvi választóközönségnek hálás köszönetemet. Ha Isten úgy akarandja és élünk, még ez év folytán személyesen is óhajtom elmondani az általam annyira becsült székely népnek mindazt, ami nem marad szónak, hanem tetté válik. Legmélyebb tiszteletem kifejezése mellett maradok Nagyszigos Elnök urnak „ Budapesten, 1884. jzin. 21-án őszintén tisztelő honfitársa Jókai Mór * A szilágy csehi választásra vonatkozólag Neményi Ambrus képviselő ur a következőket közli az „Egyetértésiben: Az „Ellenzék“ június 25-iki és utána az „Egyetértés“ június 27-iki száma a szilágycsehi választás lefolyásáról oly tudósítást közöl, melyet az igazság érdekében és a közönség felvilágosítására helyreigazítani óhajtok. Am a tudósítás elejétől végig hamis információkat tartalmaz és az „Ellenzék“ szerkesztősége helyesen cselekednék, ha komolyan eljárna azon egyén ellen, ki ilyen valótlanságokkal ámította a lapnak — előttem minden kétségen felül álló — jó hitét. A czikk írója azon kezdi, hogy a szilágycsehi kerületben 140 magyar választó győzött 8—900 román választóval szemben. A valóság úgy áll, hogy a kerületben 1200 —1300 magyar és román választó győzött 5—110 a legbűnösebb eszközök által felbujtogatott dacoromán választó felett. Az egy Szilágy-Csehben közel 300 magyar választó van, hozzá jött Ardó községe, mely tiszta magyar, Monó községe, mely legnagyobb részben magyar, számos vegyes és még több tiszta román község, melyből Papp György urnak egyetlen szavazatot sem sikerült részére hóditni. Hála istennek, teljesen téves felfogás az, hogy Papp György ur megválasztatása bizonyos lett volna, mert a kerületnek számszerinti többsége a románok részén van. A román nép nagy része szerencsére elég józan, hogy a nagyszebeni hírhedt agitátorok befolyását már régóta és teljesen lerázta. Pedig ezek az urak a szilágycsehi kerületben semmi eszköztől sem riadtak vissza, hogy a népet nyílt lázadásra vigyék. Az Ilyésfalván tartott első pártgyűlésen a hatósági közeg jelenlétében a papok felszólították a választókat, tegyenek esküt, hogy másra, mint Papp úrra szavazni nem fognak. Csak az alszolgabíró határozott tiltakozása folytán maradt el az eskütétel, de a templomokban vasárnaponként követelték a papok az esküt és több száz ember azt le is tette. Ugyanezek a lapok nem átallották a román király állítólagos leveleivel bolondítani híveiket, mely levelekben a király a román népnek közeli felszabadítását ígéri. Szószéken és csapszékben folyt a lelketlen bujtogatás minden ellen, ami magyar papok állottak e bujtogatás élén és oly szerepet játszottak abban, melyről nem akarok részletesen nyilatkotjni, mert az a zilahi törvényszéknél e pillanatban folyamatban levő több bűnügyi vizsgálatnak képezi alapját. Megtörtént — hogy csak a szelidebb dolgokat hozzam fel — hogy egy úgyis a választásra vonatkozó miniszteri rendeleteket a községi bíró kezéből kitépte, azokat az ablakon kidobta a sárba és agyonveréssel fenyegette a bírót, ha az okmányok kifüggesztését megkísérlené. Időközben valóságos terrorizmus fejlődött ki a kerület területén. Az izgatók nyíltan fenyegetőztek, hogy második Nagy- Enyed lesz Szilágy-Csehből, ha Papp György 22-én nem találná megválasztatni. Egy oláh pap elég vakmerő volt figyelmeztetni egy csehi barátomat, ha szereti a házát, hát jó lesz „kissé csöndesebben korteskedni.“ A kerület magyarsága ezalatt bámulatraméltó magatartást követett. Egyetlen magyar választó sem találkozott, kit pénzzel megvesztegetni, fenyegetésekkel megfélemlíteni, bujtogatással elámítani sikerült volna. Rendületlenül állott, mint egy szikla. Egy több száz emberből álló tömeg között nem találkozott egy is, ki magyar voltáról megfeledkezzék, nem egy is, ki a kiadott jelszó ellenére a legkisebb erőszakoskodásra ragadtatta volna magát. Egyidőben oly lelkes és oly higgadt, oly buzgó és oly fegyelmezett, oly önálló és oly tapintatos volt a tömegből minden ember magaviselete, hogy bármennyire kereste az ellenfél az összetűzést, az teljességgel lehetetlen volt. Ekkor más eszközökhöz fordultak. Egy protestáns magyar községhez, melynek roskadozó temploma van, levelet írtak, melyben ígérik, hogy felépítik a templomot,, ha Papp György úr pártjára ás a község. A község fiatal lelkésze összetépte a levelet és azt felelte: „Inkább dőljön össze százszor a templom, mintsem hogy egy magyar választó is pénzért adja el polgári jogait!“ És hívei között nem akadt senki, ki máskép gondolkozott volna. Lelkem eltelik gyönyörűséggel és örömmel, ha visszagondolok a minden pártbeli magyarságnak magatartására e válságos napok alatt. Ez a közönség csakugyan megérdemelné, hogy alaposabban ismerjük őt és ügyeit! így közeledett a választás napja, június 22-ike. Az előző napon délután egy 150 magyar és román választókból álló csapat a Szamos partján haladva, megtámadtatok egy papok által vezetett részeg tömeg által és szétveretett nyomban. Csak életveszéllyel menekülhettek a megtámadottak a felbőszült tömeg kezei közül. Valóságos útonállás volt ez, melyet papok rendeztek. Hasonló esetek történtek 58si más községben, hol az ellenpárt emberei a népet úgy vezették, mintha már kitört volna a nyílt lázadás. E közben járták a Nagyenyedféle fenyegetések, melyek természetesen aggodalmat keltettek a szilágycsehi hatóságokban és a választási elnökben. Ez utóbbi a választási törvénynek megfelelően, elrendelte, hogy senki se bocsáttassák a választás színhelyére, mielőtt botot és fegyvert le nem tett. Ezen szabály alkalmaztatott a magyar és magyarpárti oláh választókkal szemben is teljes szigorral. A választás nyolcz órakor vette kezdetét. A magyar pártnak vagy nyolczszáz választóból álló tömege foglalta el a választás előtti térséget — a Papp-pártból csak 12 ember jelentkezett, kik már 21-én a városba érkeztek, több nem volt. Később tudtuk meg, hogy az előző napok folytonos esőzései elvitték a Szilágy hídját, úgy, hogy Papp úr seregének, mely egy helyen volt koncentrálva, egy meglehetős nagy kerülő utat kellett tennie, mely megérkezését késleltette. A városban ezalatt folyt a szavazás. Az egyik párton 12 ember, a másikon százszámra érkeztek folyton az új meg új szavazók. Végre a közönség zúgolódni kezdett, rossz tréfának vette a dolgot, kijelentette, hogy egymaga nem szavaz többé. Felhivattak a községek 2—3-szor, nem jelentkeztek. Vártak egy félóráig, ekkor újraelhivattak és újra nem jelentkezett senki. Az oláh tábor távol volt, a magyar, miután közel 200 ember leszavazott volt, egyhangúnak tekintette a választást. A Papp párt bizalmi férfiai ott ültek, egy szóval sem vonták kétségbe az eljárás törvényességét, amint nem is tehették. Ekkor kitüzetett a záróra és ennek leteltével az elnök 11 órakor engem kiáltott ki mint a kerület képviselőjét. A Papp-párti bizalmi férfiak mindig hallgattak. Mi történt ez alatt a városon kívül? A záróra kitűzése után érkezett Papp György úr a város határához 5— 1100 emberből álló csapatjával. Ott várta vagy 10 csehi legény és ugyanannyi gyermek. A legények az elnök megbízásából felszólítják az érkezőket, tegyék le a botokat s fegyvereket. Ezek vonakodnak. Erőszakról szó sem lehetett, hiszen az az 500—600 ember egy pillanat alatt elseperhette volna a maroknyi csehi csoportot. Nagyobb biztonság okáért Papp György úr még kocsiját két csendőr után küldi, kikkel jövet találkozott. A csendőrök megérkeznek és kijelentik, hogy a törvény nevében ők is a fegyverek és botok letételét követelik. Minden a legnagyobb rendben folyt, egy fenyegető szó sem hallatszott, különben a csendőrök intézték az ""ész eljárást. Időközben egy Papp-párti bizalmi férfiú értesítette volt a választási elnököt, hogy Papp Gy. tábora megérkezett, de feltartóztattatott. Ismétlem, fi0k ember lett feltartóztatva 10—20 ember által. Az elnök rögtön intézkedik, kiküld a helyszínére két tisztet és 25 katonát, hogy a Papp-pártot a városba hozzák és az esetleg előforduló zavargásokat elnyomják. A katonaság megérkezik és nem hogy Papp Gy. táborát nem bocsátja be a városba, de ellenkezőleg védelme alá veszi azt és e fegyverét őrizet alatt a Papppárt emberei csakugyan bevonulnak a városba, közel a városházához. Ekkor érkezik egy futár, mely Papp úrnak jelenti, hogy a képviselő az imént lett kikiáltva; ő a saját modorában beszédet intéz népéhez és minden külső erőszak nélkül visszaindítja egész seregét a nélkül, hogy közte és a katonaság között csak egy kellemetlen szó is változott volna. Elkésett — ennyi az egész! Senki sem lett feltartóztatva, senki sem foglalta le a kompokat — ebből az egész rablóhistóriából egy szó sem igaz. Elmondtam, a tényekhez híven, mint esett meg Szilágy-Csehen a követválasztás. Megítélheti ebből a közönség, mily terrorizmust fejtettünk ki mi és mily kegyetlen mártírságot szenvedtek ellenfeleink! Neményi Ambrus* A sztgotthárdi, pótválasztás A szentgotthárdi szűkebb választás szombaton a szabadelvpárt győzelmével végződött. A függetlenségi pártra nézve érzékeny vereség ez, nem annyira azért, mert egy szilárd positiójában győzetett le, mint inkább azért, mert jelöltje, aki megbukott, Helfy Ignácz volt, akinek érdekében nagy erőfeszítéseket tett a függetlenségi párt. Az új képviselőben, Fackh Károlyban, nemcsak a szabadelvű eszmék egyik őszinte barátját nyerte meg a ház, hanem nyert személyében egy kitűnő szakembert is. Fackh Károly, a szabadelvűpárt jelöltje 1048. Helfy Ignácz, a függetlenségi párt jelöltje 1047 szavazatot kapott s igy az előbbi egy szótöbbséggel képviselővé választatott. Fackh Károly átvévén Szegedy György elnöktől a mandátumot a nép leírhatatlan lelkesedése közt, a főtéren,hisz magyarba öltözve beszédet tartott, kijelentvén, miképp a kötelesség és felelősség teljes tudatában veszi át a mandátumot. Kötelességének fogja tartani lankadatlan buzgó munkával a kerület és haza érdekeit előmozdítani, egyút tal reméli, hogy működése olyan lesz, miképp az ellenfél is meg lesz elégedve a mai választás eredményével. "'•-f f / Levelezés. Segesvár, június 27. Egy kis egyházi és tanügyi tudósítással szolgálok, nemcsak azért, mert Segesvárit vagyunk, hol jól esik, ha valami magyar szellemű mozgalmat idézhetünk elő, hanem azért is, mivel mindkét esemény megérdemli a megemlékezést. A közelebbi vasárnap egy szép és megható istentiszteletnek voltunk tanúi, a segesvári ev. suth. egyház alsó templomában, hol az unitáriusok első isteni tiszteletüket tartották. Az unitárius egyháznak Segesvárit való szervezkedése igen jó hatással van a segesvári magyar társadalomra nézve, mert ezáltal — nem tekintve a vallásos érzület fejlesztését — az összetartási szellem egy biztos rugót nyert. Ezelőtt mintegy hónappal, beszélni kezdették, hogy az unitáriusok egy kis fiókegyházat szándékoznak alakítani. Mindenki örömmel fogadta e hírt azon okból is, mert tudjuk mi igen jól, hogy itten, idegen ajkú polgártársaink között, bármelyik magyar szellemű egyház szervezkedése a magyar társadalmi élet fejlesztésére igen jó befolyással van. Ezen fiók-egyház megalakítása érdeme egyrészről Kriza Gyula illetékkiszabási titkárnak, Imecs Jenő aljegyzőnek, Rend Dénes, Létay Gábor és több másnak; másrészről Raffay Domokos uj-székeli unitárius lelkésznek, ki nem kimért költséget és fáradságot s papi hivatásához mérten, a legszegényebb hajlékokat is felkereste, ha ott híveket vélt találni. Ma már megalakult a fiók-egyház s az első isteni tisztelet után Raffay pap kellő elismerést nyerhetett saját munkájában. Az első isteni tisztelet alkalmával Kovács Mihály unitárius esperes mondott be ajánló beszédet, utána Raffay Domokos, most már a segesvári unitárius fiók-egyház papja lépett a szószékre, egy emelkedett hangulatú könyörgés után, beszédében igen szépen fejtegette az unitárius egyház hitelveit, nevzeties szellemét. Beszéde által igen jó véleményt keltett úgy egyháza, mint saját maga iránt. Az isteni tisztelet után következett úrvacsoránál Barabás Lajos sz.-keresztúri unitárius pap és tanár végezte a szolgálatot. Beszédéből meglátszott, hogy ő nemcsak a hívek lelki érzületének vezetésére, de az ifjúság nevelésére is teremtve van. A hallgatóság a tágas templomot csaknem megtöltötte s Segesvárról mindenféle felekezet nagy számmal volt képviselve. Az ev. luth. egyház elöljárósága a vallási türelemnek szép példáját mutatta fel, mi B / E T ** MAGYAR POLGÁR. 150 sz.)I dőn az unitáriusoknak az isteni tiszteletek tartására a templomot készséggel átadta. Ma tartatott meg a segesvári róm. cath. elemi iskolában az évi zárvizsgálat, nagyon szép eredmény mellett. Ha összehasonlítjuk ez iskolát az ezelőtt csak pár évvel a róm. cath. iskolával, azt mondhatjuk, hogy nagy a különbség. Igazi magyar szellem uralkodik ez iskolában. A vizsgán a különböző nemzetiségű gyermekektől jól esett hallanunk azon szabatos jó magyar feleleteket melyekkel felelésük alkalmával megörvendeztettek. Az iskolának jelen virágzó állapotba való juttatása Weisz József plébános főérdeme, ki mióta Segesvárit van, nem kímél semmi fáradságot, csak hogy az iskola minden tekintetben előbbre haladjon. De érdeme ez Waita Xavér Ferencz áldozár, Sira Károly és Násztory János tanítóknak is, mivel az ők lelkiismeretes fáradozásuknak lehet köszönni, hogy a gyermekek a tanulásban s a nemzeties érzületben minél tovább, annál előbbre haladnak. Ha itt a német ajkú gyermekek megtanulnak szépen magyarul, a magyar gyermekek is a német nyelv és olvasásban jó eredményt tudnak felmutatni. Csak tovább is úgy folytassák hivatásukat, mint eddig, s a nevelésügy terén szép sikert aratnak. x. y. A trónörökös útleírásaiból. „Néhány nap Corfuban és Albániában“ czím alatt Rezső trónörökös külön is megemlékezik Corfuról és Albániáról, bár annak keleti utazásáról szóló művében elég tért és munkát szentelt. E műve, melynek első fejezete gazdagon illustrálva egy bécsi hetilapban jelent meg, kiterjed a részletekre s az avatott író erőteljes toga ép oly megkapóan tár elénk egy-egy festői jelenetet, mint ahogy fogalmat nyújt arról, hogy a trónörökös minő szeretettel foglalkozik a természetbúvárlással, s milyen emelkedett szempontból, tisztult látkörrel és biztos ítélettel foglalkozik mindazzal, amit lát és szemlél. Czikkei alatt egyetlen betű áll: „R.“ — mely azonban egyenes k irályánál fogva is elárulja szerzőjét. Az a benyomás, melyet Corfu reá tett, a következőkben van visszatükröztetve. Lépcsőn fel, lépcsőn le, szögletek, szűk utczák zűrzavarán, lapos fedelű házak és nyitott árkádok között kell a türelmes vándornak haladnia, hogy e tulajdonképen olasz modor szerint épített várost megismerhesse. Ha nem volna itt egy nagy byzanti stylben épített templom, s egész város hasonló apró kápolna, ha a boltok felirásai nem volnának görög betűvel, szinte kénytelenek volnánk azt hinni, hogy Olaszországiján vagyunk, mert a szabadon beszélő és hadonázó nép szavából majdnem ugyanannyi olasz hang üti meg fülünket, mint görög. Csak néhány apró jel emlékeztet a kelet közelgésére: bazárszerü zaj a boltokban, kitűnő dohány, keleti filigrán-áruk, s hosszú szárú pipából pöfékelő, s a nyílt utczán kávét ivó elárusítók, nagyon sok fekete taláros, magas süvegü, görög pópa — adják meg Corfunak hellén jellegét. A szűk, rosszul kövezett utczákban porral telitett, fülledt, fölöttébb rosz illatú a levegő, s a sok lépcsőmászás, valamint, a sziklás alapra lép • esőzetesen épített város egyenetlensége nem válik az utazó kényelmére Futólagos keresztülsietés Corfu főutczáin, elegendő arra, hogy a város jellegét megismerjük. Külső tekintetre kis olasz város, anélkül, hogy azok egynémelyikének építészeti előnyeivel dicsekedhetnek, s mi ethnographiai szempontból illeti, '' hiányzik belőle a keleti élet bája, áruinak és vásárainak festőisége. Legszebb ez a parti város az öbölből nézve, s a természet Corfut olyan pazarul látta el szépségekkel, hogy minden vándor jól cselekszik, ha a várost minél hamarább elhagyja, s pompás környékének szenteli egész figyelmét. A környékben tett kirándulásai egyikét a következőkben mondja el: „Hogy várjon igazi kertben voltunk-e, nem tudom, mert a növényzet után minden északi az egészet egy óriási melegháznak tarthatta volna, de az utak, sűrü bokrok, a virágzó növények és illatozó fák, az egész vidéknek egy nagyszerű kert képét adták“. A környék egyik magas pontjáról élvezett kilátást így írja le a trónörökös: „A nap lenyugodott, midőn a magas fekvésű pontot elértük, megaranyozva a Hagisi Deka és a sziget legmagasabb hegyének, a sziklás Pantokratom csúcsát. Albániának szemközt fekvő hegytömegei komoly szakadékaikkal és merész ormaikkal festői szépségű rózsaszín vörös gőzökben úsztak, nyugodtan terült el közöttük Corfu csatornája, mindég sötétebb színekbe veszve el. Folyton hosszabbak lettek az árnyak, a sziget, tölgy- és olajfa erdei, az alacsony dombláncz, a mezei házak s kertek, a porral födött város, az élénk öböl, mind belemerült a közelgő és sötétkék tintájába; az első csillagok felragyogtak, a hold elöntötte ezüst világosságát a tájra, bűvös hatásával a délvidéki természetnek. A bokrok-