Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-10-09 / 233. szám
Tizennyolczadik évfolyam 233. szám. Kolozsvár, 1884. csütörtök, október 9. Slózatosi díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 krIRDETÉSI DÍJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték: minden hirdetés után 16 kr. — Nyitttk. sora 26 kr. Szerkesztőség és Jánai hivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája vBoUtZMVV-aki*'’- S.'J*.: Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelére Használhatlan köziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közleményeknem közöltétnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 8. Trefort Pozsonyban. Az a beszéd, amelyet Trefort angolországi útjából hazatérve Pozsonyban tartott, nem azért nevezetes, mivel a külföld kiolvashatja e beszédből, hogy minő nézetek és vezéreszmék irányadók a magyarországi közoktatásügy vezetésében. Trefort nem szólott e beszédben a nemzetiségi politikáról, és mégis kiolvashatják e beszédből a németek, hogy a magyar oktatásügyben minő szerep jut az oly gyakran felpanaszolt magyarosításnak. Trefortnak határozott meggyőződése az, hogy a nemzetek nagyságát és jóllétét azok culturája alapítja meg s e culturában első tényező a tudomány. A német tudományosság iránt pedig különös előszeretettel viseltetik Trefort. S ha tehát ő is, mint Tisza miniszterelnök, abban a meggyőződésben van, hogy minden műveit magyar embernek meg kell tanulnia legalább egy nyugati czivilizált nemzet nyelvét s ezek között legkönnyebben a német nyelvet tanulhatjuk meg, hát e meggyőződés egy oly momentum, amelynek politikai hordereje is van. Mert Németország legalább láthatja ebből azt, hogy a német kultúra elnyomásáról a szászok által hangoztatott rémséges sok panasznak nincs semmi alapja. S igy nincs alapja annak sem, hogy Németország bizalmatlansággal viseltessék a magyar nemzet iránt. Ellenkezőleg: a Németországgal való szövetségnek egy oly reális érdek képezi itt az alapját, melynek maradandóságához kétség nem fér. A nyelvet a közoktatási miniszter csak eszköznek tekinti az anyagi téren való boldogulhatásra, ezért is kívánja ő a nemzetiségektől az állami nyelvnek elsajátítását. Ha tehát a magyarosítás érdekében állami úton is sok történik, ez sem a Magyarországon lakó németeket, sem a más nemzetiségeket legkevésbbé sem aggaszthatja, mert e magyarosításnak a czélja nem a más nemzetiségből való kivetkőztetés, hanem a műveltségben s anyagi jóllétben való gyarapítás, ami e hon minden lakójának közös érdeke. Trefort a nemzet anyagi és szellemi érdekeit igen szerencsés összhangba tudja hozni, de mivel anyagi jólét nélkül a tudománynak sem áldozhatunk, azért az ő figyelme elsősorban és kiválólag azon feladatokra irányul, amelyek által a vagyonosodást leghathatósabban lehet elősegíteni. S ezért hirdeti Trefort azt a tant, hogy mint nyerstermelő mezőgazdasági állam Magyarország meg nem állhat. Az óceántúli területek: Amerika, Afrika, Ausztrália, India oly előnyökkel bírnak az óvilág felett, hogy azokkal versenyezni lehetetlen s ezért „nekünk minden áron ipart kell teremteni, ha gazdaságilag és államilag tönkre jutni nem akarunk.“ S még azt is hozzá tette a miniszter, hogy Angliától kell megtanulnunk azt, hogy mikép kell ipart teremteni. Ezzel igen nagy dolgot mondott Trefort. Ha a miniszteri kabinet is magáévá fogja tenni az ő nézetét, akkor az industriális áramlat, mely eddig csak az iparos osztály körében tudott előre vergődni, a kormány politikájának is új irányt fog adni. Idáig a politikának az képezte főjellemvonását, hogy hazánk közigazgatását igyekezett modernizálni s hogy közgazdasági életünkbe egy nagyszerű állami vasúti hálózat teremtése által akart új pezsgő életet hozni. Mindkét feladat most már jóformán be van fejezve, s az állami tevékenységet más irányban lehet központosítani. Trefort azt mondja, hogy ipar alkotására kell azt fordítani, mert „maga a földmivelés tökéletesebb és magasabb fokra csak ott emelhető, ahol virágzó ipar van.“ Hogy a magyar állam, ha valahol akar, tud nagyot alkotni, azt épen a közlekedésügy terén mutatta ki tiszteletet parancsoló mértékben, kimutathatja az ipar emelésében is, ha akarja. Trefort azt mondja, hogy most ezen van a sor. Ő nem iparügyi miniszter, a volt iparügyi miniszter most a közlekedésügyeket tartja kezében, s az iparügyek is oly kézben vannak, hogy ez oldalról biztos támogatásra számolhat Trefort. Csak az a kérdés, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter mit mondanak? Hogy elleneznék az ipari áramlatot, nem hihetjük. Trefort szavai tehát nagy vigaszul szolgálhatnak Magyarországnak, mely ma még 400 millió frtot fizet a külföldnek ipari czikkekért, mikor oly nagyszámú középosztálya van kereset nélkül, hogy ha bármi nézmény hivatalnoki állomás ürül, százan folyamodnak és kilenczvenkilenczen üres kézzel mennek el, könykaesetten nézve a nyomor elé. Industriális politikával mind e kezeknek könynyű munkát és keresetet biztosítani. TÁRCZA. Tudományos apróságok. (Vége.) Hogy az inoculatiót még biztosabban végrehajthassák, lekötötték az epevezetékeket s úgy fecskendezték a vastagbélbe, mert észleleteik folytán az a gyanú merült fel előttük, hogy az epe jelenléte mellett a bacillusok nem fejlődnek oly rohamosan. S valóban most, hogy az epe egészen ki volt zárva, a bacillák sokkal gyorsabban és tökéletesebben fejlődtek, miből az a következtetés vonható, hogy a cholera bacillák fejlődését az epe jelentékenyen gátolja s talán nagy mennyiségben meg is akadályozza. A cholera által fertőztetett tengeri malacz vérében ép úgy találjuk az apró kis gomböcskéket s ép oly meglágyult állapotban mint a cholerába esett ember vérében. Ezek nem rendezkednek többé, hanem a rájuk gyakorlott nyomás folytán alakjukat változtatják s ezen jelenség a megfulladási tünetekkel látszik összefüggésben lenni. Ezen említett tapasztalatokból a következő gyakorlati tanúságot vonhatjuk le. Hogy van bizonyos ismertető jelünk a cholera dignostisálására. Ha egy eset van előttünk, melylyel nem vagyunk tisztában, csak befecskendünk a beteg ürülékéből a tengerimalacz gyomrába s a pár óra maivá fellépő tünetek meg fogják adni a kellő felvilágosítást. Továbbá, mi az ellenszer! illeti, tudjuk, hogy a gyomornedv és epe degerenálják a bacillákat, ezekről pedig tudjuk, hogy az emésztés folyama alatt válnak ki legnagyobb mennyiségben, tehát evés után, nem azonban akkor, ha csak iszunk. Ezért ha vizet iszunk, — mi állítólag egyik hathatós közvetítője a cholerának — azt mindig evés alatt, vagy közvetlen evés után tegyük Azóta Ricati és Rietsch több ízben bemutatták Marseilleben a „Pharo-laboratorium“ban e kísérleteiket, úgy orvosok, mint a barcellonai delegált tanárok előtt. Ami a cholera elterjedését illeti, erre nézve Koch és Pettenkofer még mindig erős ellentétben állanak. Koch az egyenes átvitelt vitatja, mégpedig a bacillák nedves állapotban bírnak szerinte nagy fertőztetési erővel, míg Pettenkofer csak a lakhelyiségben keresi a főfeltételt. A müncheni „Alig. Zeitungéhoz írt levelében következőleg nyilatkozik Pettenkofer: „Egyetlen egy esetben sem képes a cholerabeteg ragályát magáról reám kiterjeszteni, mert az reám nézve csak egy szál sebrédgyufa gyűjtőlap nélkül, hanem ha inficiál, úgy a fertőzött anyagot külsején hozza magával fertőztetett lakásából.“ Legyen a dolog bárhogyan, egyben összhangzók a tudósok véleményei, s ez az, hogy nagyszámú emberek összetömörülése, sok ember egy teremben való összetömése, sok lakónak egy házban való lakása, úgy a cholerát, mint minden más ragályos betegség fellépését és fejlődését lényegesen előmozdítja. Ez az, mit a házigazdáknak, az építészeti bizottságoknak szem előtt kellene tartani, s a szépítő bizottságok jól tennék, ha ahelyett, hogy a házak és paloták fogadjait hajszálra kicirkalmozzák, arra néznének, hogy a háznak legyen kellő nagy udvara, melyből annak a négy öt emeletes háznak lakói kapjanak elég levegőt és világosságot. Ne legyen rajtuk az úgynevezett „Lichthof“, melyen át kezet foghatnak egymással az átellenben lakók, melynek tetején van egy nagy kék folt, az a kis darab menyország, melyről a nap soha sem tekinthet be e labyrinthba. Szóval, ne csak a szépítőbizottság vizsgálja meg az építendő ház terveit, hanem az egészségügyi bizottság is s akkor tán nem lesz annyi hálószoba az árnyékszékük mellett. Párizsnak haszna volt a cholerából, tán majd követik példáját a többi nagyvárosok is. Ott már rég foglalkoztak a tervvel, hogy ahelyett, hogy a várost minél inkább összetömjék, decentralizálják a lakosságot. Most e kérdés ismét napirendre került s valószínűleg szerencsés megoldást is nyer. Eddig minden nagy városban a közlekedési eszközök hiányossága volt a főakadály, melyeknek fel 15- idését a háziurak gátolták, mert attól féltek, hogy ennek folytán a házbér fog csökkenni. Sőt még a hatóságok is nehézségeket gördítettek eléjük, azon ürügy alatt, hogy az utczákat eléktelenítik. De a choleraveszély s a berlini utcza fölötti vasút sikerei talán majd megtörik nyakasságukat. Mivel az utczai vasutakról szólunk, említsük fel, hogy Angliában és Amerikában ezeknél már nem használnak sem Natrot, sem villamos gépeket, hanem az úgynevezett Cable Railways-búvárpályát, melyet kiváló sikerrel használnak. Renleaux tanár a „National-Zeitung“-ban következőkben ismerteti e pálya szerkezetét. Alapeszméje az, hogy a kocsik mozgatását gép, vagy lovak helyett egy drótkötél eszközölje, mely az utcza kövezete alatt, a sínek között ,egy csatornában mozog, egy gőzgép által vontatva. A csatornában levő mozgó drótkötél egybe van kötve a kocsival, de ez összeköttetés tetszés szerint megszakítható, vagy megújítható egy leeresztett kapaszkodó szerkezet — a búvár — által. Első pillanatra ezen elmélet nem látszik valami életrevalónak, mert nem igen tudjuk elképzelni, hogy hogyan tudja a búvár a futó kötelet a kívánt pillanatban megkapni s ismét úgy elereszteni, hogyan mozog a kötél a csatornában s hogyan képes az afreza görbületeit követni stb., stb. Ezeket az ellenvetéseket tették 11 éve Az állandó országház építésének vezetésével megbízott építészeti tanács. Az állandó országház építésére vonatkozó szervezet alapján a m. kir. miniszterelnök által az építészeti tanácsba kineveztettek, illetőleg meghivattak: alelnöknek: gróf Tisza Lajos, tagokul : a főrendiházból: id. Szögyény-Marich László, a főrendiház elnöke, gróf Szapáry István annak háznagya, továbbá gróf Andrássy Gyula, Ipolyi-Stummer Arnold beszterczebányai püspök, gróf Károlyi Tibor, gróf Szapáry Géza, gróf Széchenyi Béla és Szlávy József főrendek ; a képviselőházból : Péchy Tamás, a képviselőház elnöke, visontai Kovách László annak háznagya, továbbá Csernátony Lajos, Éber Nándor, gróf Keglevich István, báró Podmaniczky Frigyes, Pulszky Ferencz és Ország Sándor képviselők; a m. kir. miniszterelnökség részéről: Tarkovich József miniszteri tanácsos; a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minisztérium részről: Lechner Lajos miniszteri tanácsos; a fővárosi közmunkák tanácsa részéről: Rupp Imre osztálytanácsos; Budapest főváros törvényhatósága részéről: Gerlóczy Károly első alpolgármester; az építész- és mérnökegylet részéről: Hieronymi Károly egyleti alelnök, gróf Khuen Antal, Wéber Antal és lovag Ybl Miklós műépítészek, mint építészeti szekértők. A művezető építész akkor fog az építészeti tanácsba meghivatni, midőn a művezetés iránti szerződés vele meg lesz kötve. Az új belügyi államtitkár, Beniczky Ferencz, az új belügyminiszteri államtitkár, megérkezett a fővárosba s hétfőn délelőtt elfoglalta hivatalát, miután a hivatalos esküt a miniszterelnök kezébe letette. A belügyminisztériumban az új államtitkár Lukács György miniszteri tanácsos s államtitkári helyettes kíséretében meglátogatta a minisztérium összes osztályait és hivatalait, s a tisztviselőket egyenként bemutattatta magának. A képviselőház bizottságai a tegnapi »"«■«hd-os ülés közben következőleg alakultak meg. Könyvtan Kitettség : Elnök Kiss Lajos, jegyző Beksics Gusztáv. Hazuapati bzottság: Elnök a ház elnöke, jegyző Csávossy Béla. Igazságügyi bizottság: Elnök Apáthy István, jegyző Matuska Péter. Közoktatásügyi bizottság : Elnök Zichy Antal, jegyző Szathmáry György. Mentelmi bizottság: Elnök Gromon Dezső, jegyző Porubszky Jenő. Naplóbíráló bizottság: Elnök Botlik Lajos, jegyző Török Zoltán. Összeférhetlenségi bizottság: Elnök Csáky László gróf, jegyző Urányi Imre. Számvizsgáló bizottság : Elnök Latinovics Gábor, jegyző Földváry Miklós. Pénzügyi bizottság: Elnök Zsigmondy Vilmos, jegyzője-