Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)

1884-11-21 / 269. szám

Tizennyolczadik évfolyam 269. szám. Kolozsvár, 1884. péntek, november 21. Sleuxetéal dij : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt.­­ Nez­­edévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr HIRDETÉSI DIJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, keres­kettők, iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr. — Nyitx i ■■ sora 20 kr. Szerkesztőség és ^Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája I*o’ţc£u£y-u.tosn 4 sx.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelév* Használkatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. _K­OLOZSV­A­R, N­O­VEM­BER 20. A gimnasiumi oktatásról. A középiskolák ifjúsága tényleg úgy neveltetik, hogy valódi tudományszere­tet alig ébred száz közül négyben; ki­válóbb eredménynyel alig vizsgázik egy osztályban három-négy, a többinél a ta­nul­ás olvasásban áll, az önképzés szanaszét regények és versek átfutásá­ban s az idealizmus beteges semmite­vésben. Elismerik ezt a legnagyobb te­kintélyek s okául sokan a gimnasiu­­mok túlterheltségét hozzák fel, a­mi szerintünk is fő oka annak, hogy a középiskolákban a tanítás eredménye nem kielégítő és semmiesetre sem felel meg azoknak az áldozatoknak, a­me­lyekkel az ország a tanuló ifjúság tö­rekvéseit állandóan istápolja. A tanárokban a hibát keresni nem lehet. Tanulnak ezek ma az egyeteme­ken annyi paedagogiát, a­mennyit soha azelőtt és általában több készültséggel bírnak, mint Magyarországon bármikor. Az ok : a tehetségek nagymérvű szét­­forgácsolása. Pl­ur­i­b­u­s intentus ro,i nor lit ad singula sensusmontiak az ókorban s áll ez különösen a gyer­mekre, ifjúra nézve, kinek összes tehet­ségeit a tanulásra fordítani nem lehet, sőt valójában nem is szabad. Edzenie kell teste erőit is, fejleszteni kedélyét, hogy ép testben vidám lélekkel folytat­hassa munkálkodását. E kettő nélkül a szellem kincse holt kincs, vagy legalább nagyrészben elveszett. A középiskolák ifjúsága öt órát tölt naponta iskolában, ha ehhez ott­hon még hármat tanul, a tanár nagyon meg lehet elégedve szorgalmával, sőt többet várnia általában nem is lehet. Három óra alatt tehát a középis­kolás tanulónak át kell futnia legalább is tíz levelet, hozzá írni naponta két vagy három föladványt. Mi a követke­zés? Az, hogy leírja a pensumokat úgy, a­hogy és átolvassa legtöbb egyszer a leczkéjét. Néhány kitűnő tehetség tud is e mellett valamit, de a középszerű tehetségek, kiknek kiképzésére minden iskolának első fe­l­ad­ata, sohase ver­gődhetnek zöld ágra és felületes előké­születtel, felületes készültségre is alig tesznek szert. A vastag kötet természet­rajzból nem marad meg mi egyéb sem emlékükben, mint hogy Linné nagy ember volt és valami növénytani rend­szert alkotott. A német nyelvből any­­nyira mennek, hogy a nyolczadikban is alig tudnak becsületesen írni s egy la­tin auctort folyékonyan olvasni nyolcz évi hetenként való hat óra után még a legkitűnőbb tanuló is alig képes, így aztán várni azt, hogy a tarzu­­ló kedvvel foglalkozzék stúdiumaival, teljességgel nem lehet. Egyetlen ösztön, mely a tanulásban vezérli, a félelem, vagy az ambitió. A«*, -**- ~­­ ** * ^­­­legmagasabb gyönyör a tudományokat és az értelmet művelni, soha nem fog­ja megérthetni. Följegyez bizonyos dol­gokat, ismereteket sűrűn emlékező te­hetsége táblájára, de hogy ez ismerete­ket tisztázhassa, egymás közt össze­vesse, rendezze, önállóan gondolkodjék s azt a nemes büszkeséget érezhesse, a­mely éppen abból származik, hogy az ember valamit biztosan tud, azt mond- ; hatja tudok, erre teljességgel nincs­ idő. Pedig csak így lehet a tudományt­­ a tudományért ideálisan művelni. Pa­naszkodunk, hogy az ifjúság is ma már mindent érdekből teszen és napról-nap­­ra kiveszendőben az ideális gondolko­dás, de miként várhatnánk egyebet, ha maga a középiskolai oktatás is ebben az irányban vezeti az ifjúságot. A régieknél és azoknál, kik ma is tanulni tudnak, sacrosanctum princi­pium, szentebbnél szentebb elv, hogy a gyakori ismétlés minden tudásnak szü­lő anyja, a­mit egyik kitűnő tanárunk egykor úgy fejezett ki, hogy ha tudni akarunk, tizenötször, húszszor át kell tanulnunk ugyanazt a dolgot. Hol talál erre időt, még a legszorgalma­sabb középiskolai tanuló is?! Neki csak olvasni lehet, nem tanulni. Ez szerintünk a főbaj, és menjen­­ akármely pályára is valaki, először szük­ségkép le kell vetkőznie a tanulás azon szerfölött felületes módját, melyet a gimnasiumban elsajátított. Meg kell ta­nulnia tanulni, kitartóan egy do­lognál időzni, és nem repülni szünte­len az ismeretek országában. E bajon sokan úgy szeretnének segíteni,­­mint a reformátusok egyik v- ■ V „V.. • elaltató ” számát. Be, szerintünk, ez na nemi részben keresztülvihető is, aligha segí­tene gyökeresen a bajon. Sem a clas­sical-, sem a real-tudományokat nem . 1 -11 . wt ívt/I n 1r 0711 -sége van a korszellemnek, mely a tudo­mányokat mindenha történeti alapon igyekszik fejleszteni. E helyett ajánl­hatnának egy sokkal egyszerűbb orvos­ságot: a­dj­anak a középiskolai if­júság kezébe olyan tanköny­veket, a­melyek nem nagy ap­pa­rátussal készült tudomá­nyos munkák, hanem rövid, velős, igazi Compendium­ok, kézi könyvek. Kis füzetek, melyeket százszor át lehet olvasni egy iskolai év lefolyása alatt, tudni, hol van benne kis és nagy betű, és ismerni úgy, mint a­hogy nem legjobb barátunkat. Non múlta, séd múltam, tartották egykor Rómában. E kisebb terjedelmű kézikönyvek mel­lett a tanár előadhatja tárgyát bőveb­ben is, úgy hogy a kinek adatott, ért­hessen többet is, de kötelező csak az a mi a compendiumban foglaltatik. ’ Ez szerintünk az első dolog, mire a tankönyvszerkesztésnél és tanításnál törekedni kell. Időt adni a megfigye­lésre, önálló gondolkodásra ismételni usque ad nauseam, egész az unalomig a már előadott dolgokat. Így le­het a tanításnak csak haszna, csak így gyakorolhat az elméleti nevelés a jel­lemre is jótékony befolyást, önállóságot, való érdemre alappitott nemes önérze­tet, kitartást, szorgalmat önthet abba s az ideálisabb gondolkodás vezérfénye-HO) jaw nmLn*! »»•» /.Ml — ' — —. - f* ' Az 1885 dr­. évre szóló közösügyi költ­ségvetés összegezett­ adatait a következők­ben adjuk : A költségvetés szerint a rendes szük­­séglet 109.075,161 frt, a rendkívüli szükség­let 7.002,439 frt, s így az összes közösügyi fedezendő szükséglet 116.077,600 frt. Ebből levonva a vámjövedék összegét, mely a ke­zelési költség átalányának és a Bosznia és Herczegovina kormányzatára törvény szerint fordítandó váróátalány levonásával 18 millió 434,740 frtot tesz, — marad összes szükség­­letképen 97.642,560 frt. Ebből mindenekelőtt levonandó a magyar állami kincstár terhére TÁRCZA._____ Tudományos apróságok. (Léghajózás. — Franc­zia állami léghajósok­. — Opti­kai táviratozás. — Léghajó-kikötő Meudonban. — Hordozható tábori léghajó. — Renard és Krebs lég­­utazása. — A léghajó gépének ereje és a léggyorsa­ság. — Phylloxera. — Ellenszer a phyloxera ellen. — A bacilla-harcz. — Karsten a bacillák eredetéről.­ Azelőtt a holt évadban, ha nem volt semmi, a­miről írhattak, vagy beszélhettek volna az emberek, rendesen akadt egy jószí­­vű angliai tengerész­kapitány, ki valahol meg­látta az óriási tengeri kígyót, leírta fülét-far­­kát, s volt egyszerre miről beszélhetni. Az idén megkíméltek bennünket a jó francziák ez elcsépelt, dologtól; ők mást láttak, ők a levegőben láttak tengeri kígyót, a kormá­nyozható léghajó alakjában. Az idei holt évad a léghajóásé volt. Voltak léghajósok, kik éj­jel szálltak fel a sötét mindenségbe; voltak, kik másféle „wasserkunstokat” producáltak. Koch Gusztáv, mint az „ Alig. Zeitung“ írta, szerkesztett egy kis léghajót, melyet a müin­cheni üvegpalotában bocsátott fel, s ott min­denféle tetszés szerinti irányban röpködött. Ugyanezen kísérletet ismételte a stuttgarti iparcsarnokban is, bámulatos eredménynyel. A hengerszerű gömb 15 méter hosszú volt, elől hegye, mint a ladik orra, kissé felfelé gör­bült, hátul pedig háromszögletű vitorlába vég­ződött, mely a kormányt képviselte. A gon­dolában egy kis fiú ült, ki az egész gépeze­­t­­ét hajtotta s egyszersmind kormányozta, úgy, hogy az össze-vissza, minden tetszés szerinti irányban repülhetett. A találmány általános feltűnést keltett, mit csakhamar megirigyeltek a francziák, ők is szerkesztettek egy kormá­nyozható léghajót, mely azonban próbaútját már nem fedél alatt, hanem künn a szabad­ban tette meg, részint a levegőben, részint né­hány franczia katona türelmes hátán. Renard és Krebs franczia mérnökkari kapitányok aug. 9-én szálltak fel először sa­­ját találmányu kormányozható léghajójukkal Chalaisban (Meudon) s egész Villebonig­­ visz­­sza utaztak vele, így tehát a régi nagy prob­léma meg lett volna oldva. Az eszme azon­ban nem egészen olyan új, olyan eredeti, mint ők maguknak vindikálják. Ki 1867-ben a pá­risi világkiállítást látta, az emlékezik, hogy ott is volt kiállítva egy kormányozható lég­hajó modellje, mely egy nagy terem nyugodt légkörében szépen ide s tova röpdösött. Az akkori hajó gömbje mindkét végén hegyes volt, mely alatt a hosszúkás gondola csüngött a hajtócsavarral együtt, míg a kormányvitor­la egy külön keretben messze a csavar mö­gött, a gömb vége alatt volt elhelyezve. Ez­zel tehát a kormányozható léghajó problémá­ja meg lett volna oldva, de csak nyugodt le­vegőben, így tehát az új találmány már nem volt új. Azonban az a léghajózás történetében mégis egészen új, forduló­pontot képező vív­mány volt, hogy egy kormányozható léghajó­val utasok egyik városból a másikba s vissza­utazhattak. A léghajózás e vívmánya oly fel­tűnést keltett, hogy miként a berlini „Frem­den Blatt“ írja, a német trónörökös megbíz­ta a hadügyminisztériumot, hogy az aerostatiká­­val tüzetesen foglalkozzék, s tanulmányozzák behatóan Ganswindt Herman e tekintet­ben tett ajánlatait. A porosz hadügyi kor­mányzat ugyanis nem szentelt annyi figyel­met és áldozatot a léghajó katonailag való al­kalmazására, mint a franczia s mert az elvi­­tázhatlan, hogy hadászati szempontokból a lég­hajóra felette fontos szerep vár, úgy látszik, hogy most a katonai hatalmára féltékeny po­rosz is több figyelmet fordít e szakra s az aerostatikát államilag szándékozik kultiválni. Francziaország szerencsétlen háborúja után rögtön rendezett be katonai aerostati­­kai intézetet Meudonban s annak parancsno­kává Laussedat műszaki ezredest nevezte ki. Ez kezdte meg, hogy a körülzárolt helyek és erőditvényekkel érintkezhessek, az optikai tá­­viratozást, a galambpostát, majd végre a lég­gömbökkel való közlekedést tökélyesíteni. Ki­vált az optikai táviratozást mond­hatni magas tökélyre juttatta, mit azon ered­mények bizonyítottak, melyeket a különféle hadgyakorlatokon rendszerével felmutatott. És most említenek fel a lapok e téren egy új jelentékeny lépést. Réunion szigetét egybekötötték a 140 kilométer távolságra fekvő Maurice szigettel s a közlekedést Adam franczia mérnök szá­mításain alapuló rendszerrel eszközölték. A kísérletek teljesen sikerültek s tán 3—4 hó­napi végleges berendezés után a két sziget e jelzés után teljes rendszerességgel közleked­­hetik egymással. Az itt alkalmazott rendszer valószínűleg a Morse-féle távíró-szerkezetnek felel meg, melyben talán a rövid ideig való eleötétülés a pontot, a hosszú ideig való elö­­tétülés pedig a vonalat jelenti. A „Figaro” szerint 1877-ben Berthaut hadügyminiszter parancsára a chalaisi parkot (Meudon) a léghajózási bizottság rendelkezé­sére bocsájtották s egyszersmind kellő pénz­összeget utalványoztak neki, hogy itt kísér­­leteit eszközölhesse. így keletkezett itt isko­la a léghajózás számára, melyben úgy a ten­gerészet, mint a szárazföldi hadsereg tisztjei és legénysége a kellő oktatásban részesült. Rövid három hónap alatt műhelyek keletkez­tek a chalaisi parkban, hol szorgalmasan varr­ták a gömbök selyem­szövetét, készítették a kötélhálókat, vegyítették a különféle ingredien­­tiákat, hogy a levegőnek átdatlan testet nyer­jenek, construáltak köp­nyfejlesztő gépeket, tanulmányokat tettek különféle szerkezetekkel, melyek a gömb fel- vagy leszállását elősegí­tették, szerkesztettek kicsiny s mégis nagy erőt kifejtő motorokat, teljes vegyészeti és rmészettani laboratóriumot s meteorológiai intézetet állítottak fel. Eleinten nem igen mertek a léghajó problematikus építésére nagyobb összeget for­dítani s Farre tábornok idejében Meudonban c.­sk az úgynevezett katonai „Ballon Captiv*­­ek gyártását űzték, melyeknek kezelését bá­mulatos tökélyre vitték. Gőzerővel felszálltak a magasba s egy kábel drótvezetékét húzták

Next