Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-11-21 / 269. szám
Tizennyolczadik évfolyam 269. szám. Kolozsvár, 1884. péntek, november 21. Sleuxetéal dij : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. Nezedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr HIRDETÉSI DIJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskettők, iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr. — Nyitx i ■■ sora 20 kr. Szerkesztőség és ^Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája I*o’ţc£u£y-u.tosn 4 sx.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelév* Használkatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. _KOLOZSVAR, NOVEMBER 20. A gimnasiumi oktatásról. A középiskolák ifjúsága tényleg úgy neveltetik, hogy valódi tudományszeretet alig ébred száz közül négyben; kiválóbb eredménynyel alig vizsgázik egy osztályban három-négy, a többinél a tanulás olvasásban áll, az önképzés szanaszét regények és versek átfutásában s az idealizmus beteges semmitevésben. Elismerik ezt a legnagyobb tekintélyek s okául sokan a gimnasiumok túlterheltségét hozzák fel, ami szerintünk is fő oka annak, hogy a középiskolákban a tanítás eredménye nem kielégítő és semmiesetre sem felel meg azoknak az áldozatoknak, amelyekkel az ország a tanuló ifjúság törekvéseit állandóan istápolja. A tanárokban a hibát keresni nem lehet. Tanulnak ezek ma az egyetemeken annyi paedagogiát, amennyit soha azelőtt és általában több készültséggel bírnak, mint Magyarországon bármikor. Az ok : a tehetségek nagymérvű szétforgácsolása. Pluribus intentus ro,i nor lit ad singula sensusmontiak az ókorban s áll ez különösen a gyermekre, ifjúra nézve, kinek összes tehetségeit a tanulásra fordítani nem lehet, sőt valójában nem is szabad. Edzenie kell teste erőit is, fejleszteni kedélyét, hogy ép testben vidám lélekkel folytathassa munkálkodását. E kettő nélkül a szellem kincse holt kincs, vagy legalább nagyrészben elveszett. A középiskolák ifjúsága öt órát tölt naponta iskolában, ha ehhez otthon még hármat tanul, a tanár nagyon meg lehet elégedve szorgalmával, sőt többet várnia általában nem is lehet. Három óra alatt tehát a középiskolás tanulónak át kell futnia legalább is tíz levelet, hozzá írni naponta két vagy három föladványt. Mi a következés? Az, hogy leírja a pensumokat úgy, ahogy és átolvassa legtöbb egyszer a leczkéjét. Néhány kitűnő tehetség tud is e mellett valamit, de a középszerű tehetségek, kiknek kiképzésére minden iskolának első feladata, sohase vergődhetnek zöld ágra és felületes előkészülettel, felületes készültségre is alig tesznek szert. A vastag kötet természetrajzból nem marad meg mi egyéb sem emlékükben, mint hogy Linné nagy ember volt és valami növénytani rendszert alkotott. A német nyelvből anynyira mennek, hogy a nyolczadikban is alig tudnak becsületesen írni s egy latin auctort folyékonyan olvasni nyolcz évi hetenként való hat óra után még a legkitűnőbb tanuló is alig képes, így aztán várni azt, hogy a tarzuló kedvvel foglalkozzék stúdiumaival, teljességgel nem lehet. Egyetlen ösztön, mely a tanulásban vezérli, a félelem, vagy az ambitió. A«*, -**- ~ ** * ^legmagasabb gyönyör a tudományokat és az értelmet művelni, soha nem fogja megérthetni. Följegyez bizonyos dolgokat, ismereteket sűrűn emlékező tehetsége táblájára, de hogy ez ismereteket tisztázhassa, egymás közt összevesse, rendezze, önállóan gondolkodjék s azt a nemes büszkeséget érezhesse, amely éppen abból származik, hogy az ember valamit biztosan tud, azt mond- ; hatja tudok, erre teljességgel nincs idő. Pedig csak így lehet a tudományt a tudományért ideálisan művelni. Panaszkodunk, hogy az ifjúság is ma már mindent érdekből teszen és napról-napra kiveszendőben az ideális gondolkodás, de miként várhatnánk egyebet, ha maga a középiskolai oktatás is ebben az irányban vezeti az ifjúságot. A régieknél és azoknál, kik ma is tanulni tudnak, sacrosanctum principium, szentebbnél szentebb elv, hogy a gyakori ismétlés minden tudásnak szülő anyja, amit egyik kitűnő tanárunk egykor úgy fejezett ki, hogy ha tudni akarunk, tizenötször, húszszor át kell tanulnunk ugyanazt a dolgot. Hol talál erre időt, még a legszorgalmasabb középiskolai tanuló is?! Neki csak olvasni lehet, nem tanulni. Ez szerintünk a főbaj, és menjen akármely pályára is valaki, először szükségkép le kell vetkőznie a tanulás azon szerfölött felületes módját, melyet a gimnasiumban elsajátított. Meg kell tanulnia tanulni, kitartóan egy dolognál időzni, és nem repülni szüntelen az ismeretek országában. E bajon sokan úgy szeretnének segíteni,mint a reformátusok egyik v- ■ V „V.. • elaltató ” számát. Be, szerintünk, ez na nemi részben keresztülvihető is, aligha segítene gyökeresen a bajon. Sem a classical-, sem a real-tudományokat nem . 1 -11 . wt ívt/I n 1r 0711 -sége van a korszellemnek, mely a tudományokat mindenha történeti alapon igyekszik fejleszteni. E helyett ajánlhatnának egy sokkal egyszerűbb orvosságot: adjanak a középiskolai ifjúság kezébe olyan tankönyveket, amelyek nem nagy apparátussal készült tudományos munkák, hanem rövid, velős, igazi Compendiumok, kézi könyvek. Kis füzetek, melyeket százszor át lehet olvasni egy iskolai év lefolyása alatt, tudni, hol van benne kis és nagy betű, és ismerni úgy, mint ahogy nem legjobb barátunkat. Non múlta, séd múltam, tartották egykor Rómában. E kisebb terjedelmű kézikönyvek mellett a tanár előadhatja tárgyát bővebben is, úgy hogy a kinek adatott, érthessen többet is, de kötelező csak az a mi a compendiumban foglaltatik. ’ Ez szerintünk az első dolog, mire a tankönyvszerkesztésnél és tanításnál törekedni kell. Időt adni a megfigyelésre, önálló gondolkodásra ismételni usque ad nauseam, egész az unalomig a már előadott dolgokat. Így lehet a tanításnak csak haszna, csak így gyakorolhat az elméleti nevelés a jellemre is jótékony befolyást, önállóságot, való érdemre alappitott nemes önérzetet, kitartást, szorgalmat önthet abba s az ideálisabb gondolkodás vezérfénye-HO) jaw nmLn*! »»•» /.Ml — ' — —. - f* ' Az 1885 dr. évre szóló közösügyi költségvetés összegezett adatait a következőkben adjuk : A költségvetés szerint a rendes szükséglet 109.075,161 frt, a rendkívüli szükséglet 7.002,439 frt, s így az összes közösügyi fedezendő szükséglet 116.077,600 frt. Ebből levonva a vámjövedék összegét, mely a kezelési költség átalányának és a Bosznia és Herczegovina kormányzatára törvény szerint fordítandó váróátalány levonásával 18 millió 434,740 frtot tesz, — marad összes szükségletképen 97.642,560 frt. Ebből mindenekelőtt levonandó a magyar állami kincstár terhére TÁRCZA._____ Tudományos apróságok. (Léghajózás. — Franczia állami léghajósok. — Optikai táviratozás. — Léghajó-kikötő Meudonban. — Hordozható tábori léghajó. — Renard és Krebs légutazása. — A léghajó gépének ereje és a léggyorsaság. — Phylloxera. — Ellenszer a phyloxera ellen. — A bacilla-harcz. — Karsten a bacillák eredetéről. Azelőtt a holt évadban, ha nem volt semmi, amiről írhattak, vagy beszélhettek volna az emberek, rendesen akadt egy jószívű angliai tengerészkapitány, ki valahol meglátta az óriási tengeri kígyót, leírta fülét-farkát, s volt egyszerre miről beszélhetni. Az idén megkíméltek bennünket a jó francziák ez elcsépelt, dologtól; ők mást láttak, ők a levegőben láttak tengeri kígyót, a kormányozható léghajó alakjában. Az idei holt évad a léghajóásé volt. Voltak léghajósok, kik éjjel szálltak fel a sötét mindenségbe; voltak, kik másféle „wasserkunstokat” producáltak. Koch Gusztáv, mint az „ Alig. Zeitung“ írta, szerkesztett egy kis léghajót, melyet a müincheni üvegpalotában bocsátott fel, s ott mindenféle tetszés szerinti irányban röpködött. Ugyanezen kísérletet ismételte a stuttgarti iparcsarnokban is, bámulatos eredménynyel. A hengerszerű gömb 15 méter hosszú volt, elől hegye, mint a ladik orra, kissé felfelé görbült, hátul pedig háromszögletű vitorlába végződött, mely a kormányt képviselte. A gondolában egy kis fiú ült, ki az egész gépezetét hajtotta s egyszersmind kormányozta, úgy, hogy az össze-vissza, minden tetszés szerinti irányban repülhetett. A találmány általános feltűnést keltett, mit csakhamar megirigyeltek a francziák, ők is szerkesztettek egy kormányozható léghajót, mely azonban próbaútját már nem fedél alatt, hanem künn a szabadban tette meg, részint a levegőben, részint néhány franczia katona türelmes hátán. Renard és Krebs franczia mérnökkari kapitányok aug. 9-én szálltak fel először saját találmányu kormányozható léghajójukkal Chalaisban (Meudon) s egész Villebonig viszsza utaztak vele, így tehát a régi nagy probléma meg lett volna oldva. Az eszme azonban nem egészen olyan új, olyan eredeti, mint ők maguknak vindikálják. Ki 1867-ben a párisi világkiállítást látta, az emlékezik, hogy ott is volt kiállítva egy kormányozható léghajó modellje, mely egy nagy terem nyugodt légkörében szépen ide s tova röpdösött. Az akkori hajó gömbje mindkét végén hegyes volt, mely alatt a hosszúkás gondola csüngött a hajtócsavarral együtt, míg a kormányvitorla egy külön keretben messze a csavar mögött, a gömb vége alatt volt elhelyezve. Ezzel tehát a kormányozható léghajó problémája meg lett volna oldva, de csak nyugodt levegőben, így tehát az új találmány már nem volt új. Azonban az a léghajózás történetében mégis egészen új, fordulópontot képező vívmány volt, hogy egy kormányozható léghajóval utasok egyik városból a másikba s visszautazhattak. A léghajózás e vívmánya oly feltűnést keltett, hogy miként a berlini „Fremden Blatt“ írja, a német trónörökös megbízta a hadügyminisztériumot, hogy az aerostatikával tüzetesen foglalkozzék, s tanulmányozzák behatóan Ganswindt Herman e tekintetben tett ajánlatait. A porosz hadügyi kormányzat ugyanis nem szentelt annyi figyelmet és áldozatot a léghajó katonailag való alkalmazására, mint a franczia s mert az elvitázhatlan, hogy hadászati szempontokból a léghajóra felette fontos szerep vár, úgy látszik, hogy most a katonai hatalmára féltékeny porosz is több figyelmet fordít e szakra s az aerostatikát államilag szándékozik kultiválni. Francziaország szerencsétlen háborúja után rögtön rendezett be katonai aerostatikai intézetet Meudonban s annak parancsnokává Laussedat műszaki ezredest nevezte ki. Ez kezdte meg, hogy a körülzárolt helyek és erőditvényekkel érintkezhessek, az optikai táviratozást, a galambpostát, majd végre a léggömbökkel való közlekedést tökélyesíteni. Kivált az optikai táviratozást mondhatni magas tökélyre juttatta, mit azon eredmények bizonyítottak, melyeket a különféle hadgyakorlatokon rendszerével felmutatott. És most említenek fel a lapok e téren egy új jelentékeny lépést. Réunion szigetét egybekötötték a 140 kilométer távolságra fekvő Maurice szigettel s a közlekedést Adam franczia mérnök számításain alapuló rendszerrel eszközölték. A kísérletek teljesen sikerültek s tán 3—4 hónapi végleges berendezés után a két sziget e jelzés után teljes rendszerességgel közlekedhetik egymással. Az itt alkalmazott rendszer valószínűleg a Morse-féle távíró-szerkezetnek felel meg, melyben talán a rövid ideig való eleötétülés a pontot, a hosszú ideig való elötétülés pedig a vonalat jelenti. A „Figaro” szerint 1877-ben Berthaut hadügyminiszter parancsára a chalaisi parkot (Meudon) a léghajózási bizottság rendelkezésére bocsájtották s egyszersmind kellő pénzösszeget utalványoztak neki, hogy itt kísérleteit eszközölhesse. így keletkezett itt iskola a léghajózás számára, melyben úgy a tengerészet, mint a szárazföldi hadsereg tisztjei és legénysége a kellő oktatásban részesült. Rövid három hónap alatt műhelyek keletkeztek a chalaisi parkban, hol szorgalmasan varrták a gömbök selyemszövetét, készítették a kötélhálókat, vegyítették a különféle ingredientiákat, hogy a levegőnek átdatlan testet nyerjenek, construáltak köpnyfejlesztő gépeket, tanulmányokat tettek különféle szerkezetekkel, melyek a gömb fel- vagy leszállását elősegítették, szerkesztettek kicsiny s mégis nagy erőt kifejtő motorokat, teljes vegyészeti és rmészettani laboratóriumot s meteorológiai intézetet állítottak fel. Eleinten nem igen mertek a léghajó problematikus építésére nagyobb összeget fordítani s Farre tábornok idejében Meudonban c.sk az úgynevezett katonai „Ballon Captiv*ek gyártását űzték, melyeknek kezelését bámulatos tökélyre vitték. Gőzerővel felszálltak a magasba s egy kábel drótvezetékét húzták