Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-02-14 / 37. szám
Azt hisszük, hogy e nemes hangon mondott szavaknak hatása következtében a közgyűlés lefolyása egész sima lett volna, ha nem akadt volna az intelligencia köréből egy (jegyezzük meg, egyetlen egy) egyén, ki a könynyen vezethető tömegnek szószólójává válva, ezt mindjárt az első tárgynál, a személyzet fizetése fölemelésének kérdésénél megnehezítette. Hiszen, kiváltképpen a gyengébb vagyoni állású s így a social tanok iránt fogékony nép, ha tőle függ a mások anyagi helyzetének javítása, könnyen rávehető, hogy ez ellen hangosan tiltakozzék. Ha azonban csak annak gondolata is közöltetik vele, mint azt a közgyűlésen fent említett szónokuk is téve, hogy jó volna az egyház pénztárából 8°/0 helyett, a reformátusoknak (!) 6°/o mellett adni pénzt kölcsön, freneticus tetszésnyilatkozatokkal fogadja .. Pedig a szónok jól tudhatta volna, minő visszaéléseknek nyittatnék meg ezáltal az ut. Na de ő csak hatni akart, s ezt el is érte ezáltal, mert szavaira párthívei annyira zajongni kezdtek, hogy a tanácskozásnak csendes mederbe való terelésére csak olyan tapintatos, higgadt bánásmód lehete képes, a minőnek az erdélyi ref. egyház helyettes főpásztora ritka példáját leirja. Egy perczig sem engedte, hogy akár személyeskedéssel, akár a gyűléshez nem illő hangon annak szentsége csorbát szenvedjen. Végre szavazásra került a kérdés, s a többség, melyhez a fizetésfölemelést ellenző párt vezetőjén kívül az egész helybeli ref. intelligentia tartozott, a kebeli egyháztanács javaslatát, mint olyant, amely csak méltányosnak mondható, elfogadta. E szerint a helyettes püspök úr enundalta, hogy az első pap fizetése 120 írttal, a második papé 50 írttal, a tanítóké 25—25 írttal emeltetett. — Csak ekkor tört ki igazán a kisebbség, a mely ez eredménynyel nem elégedett meg. A főtiszteletű elnök úr, tekintettel arra, hogy már d. u. 2 óra körül járt az idő, az ülést, melyet az elégedetlen néppel bajos is lett volna tovább folytatni, berekesztette. Ha e gyűlés lefolyásával a helyettes püspök úr nem is lehetett megelégedve, minket csak az vigasztal, hogy az intelligentia példás magaviselete némileg ellensúlyozta a rajongóknak megrovást érdemlő magatartást. E napon a ref. egyház jogi gondnoka foglalta le ebédre vendégül a kiváló szónokot. A gondnok úrhoz a hivatalok főnökei közül többen voltak hivatalosak. Este a megyei árvaszéki elnök, Nagy Sándor, ki egyúttal a ref. presbyteri tanácsnak is tagja, rendezett a „Páris szállodá“hoz czímzett vendéglőben búcsúvacsorát a kedves vendég tiszteletére. Ez alkalommal az öszszes hivatalok, egyházak, közös és honvédtisztikarok főnökei mind ott voltak. A „Páris-szállodá“-ban elhangzott pohárköszöntők közül följegyzésre méltók a helybeli ref. s evang. luth. lelkészekés, melyekben kifejezték, hogy Fogarason a különböző felekezetek közt uralgó szép harmóniát emlékezetük óta soha semmiféle ellenség sem zavarta meg. — Ez az állapot mindenik felet egyaránt dicséri. De e földön semmi sem maradandó s igy e kiváló egyházférfiu kedves társaságának élvezete is csak 9-ikéig tartott, a midőn reggeli 10 órakor búcsút vett azoktól, kiknek rokonszenvét, tiszteletét s csodálatát pár napi itt időzése alatt annyira megnyerte, hogy ma az intelligentia egy szívvel lélekkel azt kívánja, vajha mielőbb viszontláthatnók, mint az erdélyi ref. egyház megválasztott főpásztorát. Adja a mindenható, hogy úgy legyen! Egy calvinista. NAPI HÍREK. Kolozsvár, február 13. * A városi hatóság figyelmét felhívjuk egy járványistálló sürgős berendezésének szükségére. Ezt indokoljuk azzal, hogy ha már a vásárok nincsenek, és nem is lehetnek elzárva, megtörténhetik, hogy a vásárokra bejövő idegen szarvasmarha között a vizsgáló állatorvos járványos beteget talál. Az ilyeneket törvény szerint vesztegzár alá kell vétetni, de hol ? E czélból múlhatatlan szükség van egy járványistállóra, hogy a törvényes eljárás nehézségekbe ne ütközzék. * Népesedési mozgalmunkra vonatkozólag ez év ötödik hetéről a következő adatokat kaptuk : Született törvényes 9 fi, 10 nő; törvénytelen : 1 nő; összesen 20 ; halva született 1 törvényes fiú, 3 leány , 4 törvénytelen fiú. Meghaltak: 0—1 évig 2 törvényes fiú, 5 törvénytelen fiú, 1 nő; 1 — 5 évig 1 törvényes leány ; 5—20 évig 2 törvényes fiú, 1 nő ; 5 törvénytelen fiú, 1 leány ; 0—20 évig 7 fiú, 3 nő; 20—30-ig egy sem; 30— 40-ig 2 fi, 40—60-ig 1 nő, 60—80-ig 1 fi, 1 nő, 80 on felül 1 fi, 1 nő. Összes halálozás: 11 fi, 6 nő. A szülöttek száma hárommal meghaladja a halálozások számát. * Az erdőigazgatóság palotájához Debreczeni Balázs városi főmérnök készítette a tervet. Felülvizsgálat és megerősítés végett fel is volt terjesztve , a kormány az egész tervet egyetlen vonás változtatása nélkül helybenhagyta, mi különösen vidékről fölkerülő dolgozatoknál oly ritkaság, hogy csaknem unióimnak mondható s kiválóan tanúskodik a Debreczeni Balázs jeles képzettsége mellett. A palota kétemeletes homlokzata még papíron is impozáns s mikor a 07 m. hosszú épület készen lesz, Kolozsvárt egy épület se fog vele vetekedhetni. A helybenhagyott tervekhez Debreczeni most készíti a költségvetést, mely hatvan és néhány ezer írtra fog fölmenni. Az építést pedig az idén minél előbb megkezdik. * Az iparhatósági megbízottak megválaszthatása végett, mint értesülünk, a városi tanács sürgősen megkereste az adóhivatalt, hogy a megállapított czenzus alá eső iparosokat írja össze. Bizony, ideje volt már. Az ipartörvény 172. §-a szerint, a megelőző évi adóról lévén szó, az összeírás alapjául az 1884. évi III-ad oszt. kereseti adó veendő, ellen esetben hiábavaló volna minden munka és idővesztegetés, mert a megejtendő választás ellen alapos kifogást emelhetnének. * Értesítés: A kereskedői társalgó kör további fennállása érdekében Grau Frigyes megbízott azon kereskedő-főnök uraknál, kik a körnek jelenleg még nem tagjai, holnap egy körözvénynyel fog megjelenni, miről a t. főnök urakat előlegesen is azon felkéréssel értesítem, miszerint a körözvényben foglaltakat komoly figyelembe venni és a társalgó kör fennállhatása tekintetéből a kör rendes tagjai sorába saját jól felfogott és a kolozsvári kereskedői kar reputatiója érdekében beállani szíveskedjenek. K. Biasini Sándor, kereskedő-társulati elnök. * Az erdélyi múzeum egylet bölcselet-, nyelv- és történelemtudományi szakosztálya folyó hó 14-dikén, szombaton, d. u. 5 órakor az egyetem bölcs, karának 8. számú termében szakülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Adalékok Jósika Miklós írói működéséhez, dr. Ferenczi Zoltántól. 2. Vajda Péter Erkölcsi beszédei és pőre, dr. Széchy Károlytól. * Az egyetemi kör holnap esti bálján egy új keringőt fog játszani az öreg Salamon ; a keringőt, — melynek szerzője Deák Albert, a bál egyik alelnöke, — nagyon dicsérik. * A kolozsvári könyvnyomdászok segélyző egylete évi rendes közgyűlését f. hó 15-én, vasárnap, d. u. 3 órakor tartja meg a városház tanácstermében. A tárgysorozat nevezetesebb pontjait, a zárszámadáson kívül, az indítványok és a tisztviselők választása képezik. . * Athletika Február 14-én, szombaton, este ■/17-től a Tornavirodában , athletikai vegyes-gyakorlatok (bunik) tartatnak. * Gróf Zichy Géza Brassóban szintén folytonos ovatiók tárgya volt. Kedden délelőtt a sajtó képviselői tisztelegtek nála; megjelentek a „Brassó“, a „Kronstädter Zeitung“ és a „Gazeta Transylvaniei“ szerkesztői. A nemes gróf mindenikkel váltott pár szívélyes szót, s megköszönte a szintén megjelent magyar dalkör képviselőinek a szép serenadeot, melylyel az előtt való este meglepték. A délelőtt folyamán látogatásokat tett, s megtekintette a várost, mely annyira megtetszett a grófnak, hogy elhatározta, hogy a nyár folyamán egész családját le fogja ide hozni, s itt tölt körülbelül hat hetet. Az esti hangverseny volt fénypontja az ünnepélyességeknek. A „Nro. 1.“ szálloda nagy terme 8 órakor már zsúfolva volt a magyar, szász és román lakosság legintelligensebb elemeivel. Midőn a művész megjelent, háromszoros éljen hangzott fel a teremben; ekkor nyújtotta át Brennerberg Victoria k. a. a philharmonicusok és Lázár Irén k. a. a magyar társalgó nagy babérkoszorúját, mire ismét harsogó éljenzésben tört ki a közönség, s a művész zongorához ült. És játszott úgy, ahogy csak ő tud. Az enthusiasmus minden piece után a legfelsőbb fokra hágott. A szűnni nem akaró tetszésnyilatkozatokra a művész még két számmal toldotta meg programmját. A hangverseny után, melyben a philharmonicusok is részt vettek, bankett következett. Ezen Brassó legválogatottabb úri közönsége jelent meg. A negyedik fogásnál indult meg a toasztok árja, melyek elsejét Brennerberg Ferencz polgármester a királyra mondta. Az ezután következők legnagyobb részt a vendégművészt éltették, ki kétszer emelt szót és másodszori felszólalása alkalmával felkérte a társaságot, hogy menedzszen üdvözlő sürgönyt Liszt Ferenczhez, a mesterek mesteréhez, mely indítványt a társaság nagy lelkesedéssel fogadta, s a sürgöny rögtön el is küldetett. Érdekes toasztot mondtak még Langeru János román nyelven, a román dalkör nevében, és Philippi tanár a szász dalegylet nevében, német nyelven; mindkettőnek beszédét nagy tetszéssel fogadta a társaság, s a vendégművész, ki távozta előtt még egyszer zongorához ült és játékával szűnni nem akaró tapsot és éljenzést idézett elő. Az elutazás f. hó 11-én történt meg; a nemes grófot nagyszámú uj ismerőse és tisztelője kísérte az indóházhoz, hol mindenkitől szívélyes búcsút véve, Bukarestbe utazott. Itt két hangversenyt fog tartani. * Friss hó. Egészen újságszámba vehetjük azt a kis havat, melyet az éjjel kaptunk , de még ennél is nagyobb újság az, hogy reggel 8 órakor a főtéren és főbb utczáinkban a járdák le voltak seperve. Ez mindenesetre a háztulajdonosokat dicséri, kiknek buzgalmát, a beállott havazásra tekintettel, továbbra is kikérjük. * A tudomány-egyetemi kör f. hó 15-én (vasárnap) d. e. 10 órakor önképző gyűlést tart, melyre az egylet tagjai s az érdeklődők tisztelettel meghivatnak. A gyűlés tárgyai: 1) Az ópiumról. Értekezés: Malom Zsigmondtól. 2) Vanity fair. Költemény: Malonyay Dezsőtől. 3) A törött palacz k. Andersentől.1. Forditás felolvassa: Mendel Farkas.4) Bírálatok. Előterjesztik: Tamási István,Kolozsvári Aladár, Sztupjár Samu és Mendel Farkas. Kolozsvártt, 1885. febr. 12-én. Lévay Ede főtitkár. * A rendőrség fekete könyvéből A városi rendőrségnél most lett összeállítva a múlt évi kihágási statistika, melyből kivettük a következő adatokat: közbiztonság elleni kihágás miatt büntetve volt 1—15 napi elzárással 85 nő, 141 férfi, összesen: 226; elzárási napok száma: 1390; 15—30 napi elzárással 38 nő, 137 férfi, összesen: 175; elzárási napok száma 4725; 60 napi elzárással 1 férfi. — Közrend és közszemérem elleni kihágás miatt elzárással : 3 nő, 33 férfi ; napok száma 74. A városról el lett tolonczolva 468 egyén. * Megzavart mulatság. Tegnap este a Fröbel-kert helyiségeiben magántársaság házi bált rendezett s midőn éjfélkor asztalhoz ültek, az utczáról egy ablakot bedobtak. Azonnal rendőröket kértek és kaptak s a nők ijedtségén kivül egyéb baj nem történt. * A sepsiszentgyörgyi Mikó-kollegium elöljárósága közelebbről tartott gyűlésen elhatározta, hogy az erdélyi ref. egyházkerület állandó igazgató-tanácsához felirat intéztessék az 1883-ik évi XXXk törv. czikk értelmében az államsegély igénybevétele tárgyában. Ezen feliratban ki fogja jelenteni a tanodai elöljáróság, hogy a tanoda részére az államsegélyt igénybe kívánja venni, hogy a jelenleg fennálló előkészítő és négy algymn. osztályt teljesen a törvény színvonalán és a haladó kor igényei szerint rendezhesse be. Sőt ennél tovább kíván haladni az elöljáróság: az államsegély igénybevételével a Mikó-tavodát fokozatosan teljes 8 osztályú gymnáziummá szándékozik fejleszteni. * Rudolf trónörökös tegnap gr. Bembelles főudvarmester és gr. Teleki Samu kíséretében Poprádra érkezett, hol már Koburg Fülöp herczeg várt ő fenségére. A társaság alig félórás pihenés után szánra ült s Zlatnóra, illetőleg Pohorellára indultak, hogy a czigányhegységben kinyomozott medvére vadászszanak. * Borzasztó családi dráma történt tegnap Budapesten. Szeder Ferencz, régi jómódból szegénységre jutott órásmester magát, nejét és négy gyermekét megmérgezte. A szerencsétlen házaspár és egyik leánygyermek meghalt, a többi három gyermeket most a Rókus-kórházban ápolják. A mérget theában vették be s nyomor vitte a szerencsétleneket a szörnyű tettre. * Abdul Kerim meghalt. Abdul Kerim pasa, a djuniszi győző, kinek a magyar ifjak diszkardot vittek volt, Rhodus szigetén, hol száműzetésben élt meghalt. Jóval túl volt a nyolczvan éven. Kora ifjúságától fogva a katonai pályára képezte magát (Bécsben is tanult a tüzérakadémián), sok hadjáratban vett részt, s már a krími háború idején parancsnokló tábornok lett. Sok érdemet szerzett a török hadsereg újjászervezése körül. 1876 őszén a török hadak fővezére (szerdár-ekrem)lön s mint ilyen vezényelte ugyanez évben a szerbek elleni háborút, mely október hóban a djuniszi döntő csatával ért véget. Abdul Kerim e szerencsés hadjárattal a legnagyobb népszerűségre emelkedett. Szerencsecsillaga azonban elhagyta a nemsokára bekövetkezett orosz háborúban. A szerdaiekrem megfoghatatlan mulasztásokat követett el. Az oroszok áttörtek a Balkán hegylánczán a nélkül, hogy Abdul Kerim seregével ellentállott volna. Az orosz a Dobrudjából, hol úgyszólván puskalövés nélkül vonult végig, átkelt a Dunán és hatalmába kerített minden hatalmas védelmi pontot. Abdul Kerim megfoghatatlan késedelmezése végzetes volt. Mikor 1877. júliusának közepén letették őt a fővezérségről, utóda, az erélyes Mehemed Ali pasa már nem bírhatott azért foglalt orosz erővel. Abdul Kerim pasát Konstantinápolyba kísérték és ott haditörvényszék elé állították, árulás vádja alatt. Az ítélet örökös száműzetésre szólt és a közel nyolczvan éves öreget Samos szigetére, később pedig Rhódusra vitték. Itt aztán meghalt. * Gordon halála. Gordon tábornokot január 26 án gyilkolták meg. Midőn a mahdi csapatai Khartumnak kapuin, melyeket Fazer pasa, az áruló, megnyitott, benyomultak, vadállatokként rohantak Gordon csapataira, melyek oroszlánokként küzdöttek, mit sem akarva tudni a megadásról. Még soha sem ragaszkodtak fekete csapatok fehér hadvezérhez anynyira, mint ebben az esetben. Az összes legénység a kormánypalotába nyomult vissza, ahol Gordon lakott, hogy életét megvédjék. A lázadók feltartóztathatlanul nyomultak előre, a palota körül egész hegyek képződtek halottakból, s a harczolók a szó szoros értelmében vérben gázoltak. A palota őrsége, élén Gordonnal, kereken visszautasította a megadási felszólítást, s utolsó töltényeit kilőtte. Midőn a lőkészlet elfogyott, Gordon kezében karddal, néhány hű katonája kíséretében, kirohant az utczára, s felszólította a csapataiból megmaradtakat, hogy gyűljenek körébe. E pillanatban egy szudáni harczos lándzsája fúródott Gordon mellébe, aki összerogyott. Gordon csapataiból egyetlen ember sem maradt életben. A mészárlás a város legnagyobb részében reggelig tartott; aki csak útjába került az ellenségnek, irgalom nélkül legyilkolták. Még az asszonyoknak és gyermekeknek sem kegyelmeztek meg. Khartum nagy temetőhöz hasonlít; a holtak torlaszokat képeznek az utczákon, s oszlásnak indulva, megmételyezik a levegőt. A város összes előkelőit és hivatalnokait, az áruló Fazar pasa híveit kivéve, mind leölték. Angolországban Gordon halálhíre, melyhez most kétség már nem fér, óriási izgatottságot keltett. A Daily News ma gyászkerettel jelent meg, * 74 éves tanuló. A berlini egyetemnek ritka tanulója van most, ez egy 74 éves orvosnövendék, doktorandus Schultheisz, ki már 1833-ban volt hallgatója a berlini egyetemnek, ekkor a hittant hallgatta s 1837-ben letevén az államvizsgát, missionariusnak ment Dél-Amerikába. Hosszú vándorlás után 1881-ben viszszatért Berlinbe s újra az egyetemre kezdett járni és ha most leteszi az orvos vizsgát, ismét vissza fog térni Dél-Armerikába. * Revolver dráma Németországban. A békés oldenburgiakat néhány nap előtt egy madame Clovis Hughnes-féle eset zavarta föl mindennapiságukból. Corsen kisaszszony rálőtt egy éltes hivatalnokra, Beyersdorff úrra és veszélyesen megsebezte. Elfogták és börtönbe vitték ; pénteken, mikor a vizsgálóbíró elé vezették, meg akart szökni és ki is jutott a szabadba, de a börtönőr utolérte. A kisasszonynak, úgy látszik, az volt a szándéka, hogy beleugrik és belefojtja magát, a közelben folyó Huntebe. A merénylet indító okáról eddig még semmi bizonyosat nem lehet mondani. Hir szerint Corsen kisasszonynak volt egy fivére, ki több év előtt tengerre szállt és tekintélyes vagyont szerzett, de nyomtalanul eltűnt. E vagyont Beyersdorff kezelte, s Corsen kisasszony követelte annak kiadását, de elutasították keresetével. E miatti elkeseredésében lőtte meg Beyersdorffot, akiből még nem sikerült a golyót kivenni. SZÍNHÁZ, ZENE. Karczag Vilmosnak a „Dubr. Eli.“ főmunkatársának „A kárhozat útján“ cz. 3 felvonásos társadalmi színművét hétfőn adják először Debreczenben, Szabó Antal jrtalomjátékául. Krecsányi Ignácz társulatának legjobb erői vesznek részt az előadásban, kik nagy kedvvel tanulják szerepeiket. A rendezésre maga az igazgató ügyel fel, ki egyáltalában nagy gondot fordít az előadásra. De Liniéres Szentgyörgyi. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 102-ik szám. Kolozsvár, 1881. febr. 14. A két árva. Dráma 4 felvonásban. Személyek: Dianna . . . Göncziné. De Vaudrey Zilahi. De Preslés . Csiky. Henriette . . Meilgyaszai. Louise . . . Nagy Ibolyka. Martin . . . Sárai. La Frochard Krasznavic. Jaques . . . Vedress. Pierre .... Váradi M. Picard.... Megyeri. Kezdete 7 órakor. Qfg- Folytatása a negyedik oldalon. Beksics Gusztáv beszéde a képviselőház február 11-iki ülésén. (Vége.) A magyar gazdasági viszonyok közt, melyek lényegesen különbözők az angol gazdasági viszonyoktól, nem található oly sok gazdag ember, hogy a felsőházba öröklő joggal sem egészen vihetők volnának? Nálunk tehát életfogytig tartó peerségre van szükség. Sőt egyéb fokok miatt is. Azért, te hát, mert míg Angliában minden kitűnőség, ha akar, bejuthat, az örökös aristokratia soraiba léphet, mert vagyont szerezhet hozzá, addig nálunk a kitűnőségek legnagyobb része nem volna bent a felsőházban, egyszerűen azért, mert nálunk a hírnév nem jár vagyonnal. Ez oka annak, hogy miért kell fentartani a kompatibilitást a felsőházra nézve, mit Szilágyi J. képviselő úr szintén megtámadott. De ezen kitűnőségeket a választási elv nem viheti be a felsőházba, csakis a kinevezés. Nem viheti be semmi módon, de legkevésbé azon módon, melyet Szilágyi t. képviselő úr indítványozott, úgy látszik, mintha az az indítvány, amelyet Szilágyi t. képviselő úr tett, hogy ne a raegyegyülések válaszszák a felsőházi tagokat, hanem más factorok, t. i. a megyei intelligenczia — úgy látszik, mintha ez enyhítő körülmény volna. De nem az. Még rosszabb a másiknál. Mert ugyanazon elemek, vagy még roszszabbak fogják választani a tagokat, mintha a megyegyűlések választanák. És miért tehát ? Azért, mert a megye nálunk még nem eléggé demokratikus. Társadalmilag kezd már átalakulni, sőt már meglehetős előhaladást is tett az átalakulás. De soká fog még tartani, míg a demokráczia nevében lehet követelni a választást. Hogy a polgári elem — nem szólva a liberalismusról, mely egészen más — mikép volna képviselve a választásokban, annak képét nyújtja az, hogy mikép lenne képviselve a választók közt. E tekintetben a t. ház engedelmével egy pár statisztikai adatot leszek bátor felolvasni. (Halljuk!) Kijelentem, hogy a polgári elem alatt nem értem csakis az iparost és a kereskedőt, de mégis úgy tekinthetem, mint a polgári elem főképviselőjét. Tehát mikép van képviselve a polgári elem a virilisták közt? Trencsén megyében 248 virilista közt 174 a földbirtokos, 29 az iparos, Borsodban 196 a földbirtokos, 38 a kereskedő és iparos, Bács megyében 300 virilista közt 189 foglalkozik földmiveléssel és csak 48 iparral és kereskedelemmel. Itt és Aradmegyében még jól áll a polgári elem. Komárommegyében 130, Győrmegyében 80, Szabolcsmegyében 219 földmiveléssel foglalkozó közt csak 7, mondd hét iparos és kereskedő van. (Mozgás.) De legfeltűnőbb Bihar megye(Halljuk! Halljuk!) 315 virilista közt csak 4 iparos és kereskedő képviseli a polgári elemet. Magában Pest megyében, tehát az ország szívében 21 iparos és kereskedő van a virilisták közt. Tehát, tehát, ha ily kevés a választók közt a tulajdonképeni polgárelem, vagyis az iparos és kereskedelem, el lehet képzelni, hogy milyen lesz a megyei választás, mennyire lesznek ott képviselve épen a megyei polgárság kitűnőségei. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez magyarázza meg azon sajátságos helyzetet, melyet én elfoglalok, hogy t. i. democraticus liberális irány nevében, én a ki. előjogot védem a választással szemben. (Nagy zaj balfelől. Helyeslés a jobboldalon.) mert nyíltan beismerem, tehát, hogy legtöbb vigasztalót azon elemben látok jövendőbeli felszólalásunkban, mely a kinevezés következtében fog oda kerülni, tehát ugyanazon elemben, melyet Szilágyi J. képviselő úr tegnap oly maró gúnynyal megostorozott. Elismerem, hogy a kievezett tagok száma nagy lesz, de annak két oka van. Egyik oka az, hogy nagy a száma a születési aristokratiának is, tehát ezzel arányban kell behozni a kinevezett tagokat is; másik oka, hogy felsőházunk nagyon túl népes, mint az angol felsőházon kívül egy alsó kamara sem. Ennek következtében kellett ily magasra tenni a kinevezett tagok számát. De azt mondom, Szilágyi J. képviselő úr, hogy midőn azt kérdezte, hogyan viszünk be másfélszáz kitűnőséget a felsőházba, ugyanakkor megtámadta a magyar intelligenciát, melyre bízni akarja a megyei választásokat. (ügy van a jobboldalon. Ellenmondások balfelől.) Mert csak egy alternatíva lehetséges, vagy az, hogy felteszi a kormányról, hogy a legselejtesebb elemeketnevezi ki felsőházunkba, (Felkiáltások a szélső-balfelől: korteseket.) vagy az, hogy ily negatív dicsérettel méltóztatik kedveskedni épen a munka és érdem embereinek. Én ellenkezőleg, t. hát, azt hiszem, hogy tapintattal igenis lehet találni másfélszáz oly embert, akik a felsőház keretébe nagyon beleillenek, sőt kimondom azt is, t. hát, hogy csakis a nagyszámmal lehet méltóan representálni a polgári elemet az aristokratikus társadalommal szemben. (Úgy van a jobboldalon.) Ugyanezért t. hát, itt nemcsak a praerogativáról van szó, hanem a democratia érdekeiről. Mi is elmondhatjuk, amit Gladstone sugallatára írt egyik lapja: Nekünk, democratáknak érdekünk őrködni a királyi praerogativák felett, mert esetleg szükségünk lehet azokra a democratia-ellenes törekvésekkel szemben. És, t. hát, a megyei választottak ép azon elemet képezhetnék, melylyel nekünk a királyi előjogokkal szemben védeni kellene magunkat. Én nem támadom meg, t. ház, a megyét, legkevésbé a megyei autonómiát. Én a megyei helyi autonómiának vagyok oly barátja, mint bárki azon urak közül, kik minduntalan közbekiáltanak beszédembe, sőt azt is kimondom, tehát régebben osztom azon bámulatot a helyi autonómia iránt, amely a mérsékelt ellenzéken csak most kezd keletkezni. Én kimondom, tehát, hogy ha egyszer a helyi autonómia elvész Magyarországon, megrendült akkor a Parlamentarismus is, talán maga a szabadság. Hiszen tudjuk, hogy a continensen miért nem tudott gyökeret verni a Parlamentarismus és miért inog ellentétei közt a szabadság, azért, tehát, mert nem a helyi autonómiából fejlődött ki. Angliában ellenben azért oly hatalmas a Parlamentarismus, azért oly rendíthetlen a szabadság uralma, mert Angliában a helyi autonómia képezi annak alapját és termőföldjét. De, t. hát, kétféle autonómia van, az egyik az aristocratia autonómiája, a másik a democratia autonómiája. Az aristocratia mindig hajlandó volt, de nem az igazgatási, hanem a hatalmi autonómiára; azért cselekedte mindig azt, hogy széttörte az államot apró államokra, hogy ezekben uralkodhassék, így volt ez a történelem minden korszakában. Hisz tudjuk, hogy a feudalizmus virágzó korában nem volt egy egységes állam sem, csak tartományi rendszer. És mit cselekedett e században is a franczia legitim aristocratia, midőn idegen szuronyok mellett visszahurczolkodott Francziaországba ? Azt cselekedte, tehát, hogy a democratia által lelkesített franczia állam egységét szerte akarta törni. A democratia, t. ház, ellenkezőleg nagyon is kedvez az állami erők összpontosításának s erre különösen felhívom a t. ellenzék figyelmét, mert itt a kapocs a magyar politika és democratia elvei közt. A democratia elve nagyon megfér az igazgatási autonómiával, csak egygyel nem fér meg: ez a hatalmi szétdaraboltság. íme, t. ház, ismét egy autonómia, amely nemcsak nem szabadelvű, hanem határozottan retrográd. És ezt az autonómiát méltóztatnak a túloldalon bámulni. (Derültség.) S kik támadják meg, t. ház, a megyét s a helyi autonómiát? Azok, kik valódi légköréből ki akarják ragadni s a politikai örvénybe lökni. Azt a megyét ismerjük már, amely nem volt autonóm, hanem politizáló becsület, amely 52-edrész állam volt és delegáltjait a központi parlamentbe küldte, de az alsóházba és nem a főrendiházba. Tehát a megyei választás híveinek még a történelmi jog szempontjából sincs igazuk. A történelmi jog nagy és hatalmas jog. Ha a megye képviselve leendett a főrendiházban, akkor, t. hát, lehetne beszélni, hogy e képviselőt ott megtartassák. A főispánok nem képviselték a megyét, hanem igenis az államhatalmat, a megye tehát nem volt soha képviselve. Mit képviselnének a megyék, hogyha sem a democratiát, sem a történelmi jogot? Talán a fajt erősítenék. De hát Szilágyi képviselő úr tegnap szíves volt beismerni azt, hogy e választási elv hozhat nemzetiségi tagokat a felsőházba. Bizony hozhat, talán még sokkal többet, mint képzeli Szilágyi Dezső képviselő úr. (Mozgás balfelől. Helyeslés jobbfelől.) És miért alkotjuk meg, t. ház, új felsőházunkat történelmi alapon ? Miért nem csinálunk a XIX. század végén senatust ? Azért, t. ház, mert a nemzeti és faji érdeket tartjuk szem előtt; azért, tehát, mert azt akarjuk, hogy legyen legalább egy magas testület, ahová a nemzeti súrlódások semmi körülmények közt fel nem csaphatnak. Én legalább részemről nem járulnék az aristocratia nagy túlsúlyához, ha ezt a nemzeti érdek nem követelné. S most ezt a jövendőbeli nemzeti erődünket, melyet építeni akarunk, egy elv nevében akarják szétrombolni, amely még nem is szabadelvű. De ha szabadelvű volna, akkor is meg kellene gondolni. Mert Magyarországon a liberalizmus keresztül törhet minden gátat, de ott megáll, ahol a faj veszedelme kezdődik. (Helyeslés jobbfelől. De azt mondják, tehát, hogy a kinevezettek fenyegetik felsőházunk függetlenségét, és hogy a választott tagok lesznek azok, kik majd a felsőház tekintélyét és függetlenségét meg fogják menteni. Hát én ismerek a javaslatban két garanciát a felsőház függetlenségére nézve. Az egyik garantia az aristocratia túlsúlya, a másik garantia pedig azon korlát, mely a királyi praerogativa előtt emelkedik. Ezt a korlátot én megint túlzott nagynak tartom és el sem fogadnám, ha a felsőház tekintélyének érdekei előtt meg nem hajolnék. De tehát, én azt nem tudom elképzelni, hogy egy testületből egy harmadrész le tudja rombolni a másik két harmadrésznek tekintélyét, ha az a kétharmadrész nem akarja. És itt tulajdonképen életfogytig való kinevezésről van szó, tehát oly garantiáról, amelylyel a kinevezett bírót ruháztuk fel, kire életünket és vagyonunkat bíztuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ellenkezőleg, én osztozom azok véleményében, akik azt hiszik, hogy jövendőbeli felsőházunk tekintélyét talán épen a választott tagok segítségével lehetne megdönteni. Mit képviselnek tehát a megyék küldöttei a magyar felsőházban ? — Szilágyi Dezső t. képviselő úrral szemben kimondom újra, hogy az életre galvanizálni akart múltat, a particularismust és foederalismust, a magyar állameszme széttört szilánkjait. (Derültség a szélsőbaloldalon.) De félszázadot nem lehet visszaugorni a múltba. A franczia parlamentek az assemblée nationale-ba való beolvadásuk után eltűntek, mint eltűnik az árny, ha a nap felkel. Csak nálunk akarnák még egyszer e köddel elhomályosítani parlamentarismusunk napját? Csak nálunk érkezett volna ideje a hatalmi decentralisationak, mikor sohasem volt nagyobb szükség erőnk concentrálására ? A választási elvet vissza kell utasítani általában és részletében. És különösen azon részletében, melyet Szilágyi Dezső J. képviselő úr a mérsékelt, ellenzék nevében indítványozott. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ugy van!) De ez nem azt teszi, hogy a választási elvet nem kell tovább fejleszteni. Igenis, kell