Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)

1885-02-14 / 37. szám

Azt hisszük, hogy e nemes hangon mon­dott szavaknak hatása következtében a köz­gyűlés lefolyása egész sima lett volna, ha nem akadt volna az intelligencia köréből egy (je­gyezzük meg, egyetlen egy) egyén, ki a köny­­nyen vezethető tömegnek szószólójává válva, ezt mindjárt az első tárgynál, a személyzet fizetése fölemelésének kérdésénél megnehezí­tette. Hiszen, kiváltképpen a gyengébb vagyo­ni állású s így a social tanok iránt fogékony nép, ha tőle függ a mások anyagi helyzetének javítása, könnyen rávehető, hogy ez ellen han­gosan tiltakozzék. Ha azonban csak annak gon­dolata is közöltetik vele, mint azt a közgyűlé­sen fent említett szónokuk is téve, hogy jó vol­na az egyház pénztárából 8°/0 helyett, a re­formátusoknak (!) 6°/o mellett adni pénzt köl­csön, freneticus tetszésnyilatkozatokkal fogad­ja .. Pedig a szónok jól tudhatta volna, minő visszaéléseknek nyittatnék meg ezáltal az ut. Na de ő csak hatni akart, s ezt el is érte ez­által, mert szavaira párthívei annyira zajong­­ni kezdtek, hogy a tanácskozásnak csendes me­derbe való terelésére csak olyan tapintatos, higgadt bánásmód lehete képes, a minőnek az erdélyi ref. egyház helyettes főpásztora ritka példáját leirja. Egy perczig sem engedte, hogy akár sze­mélyeskedéssel, akár a gyűléshez nem illő han­gon annak szentsége csorbát szenvedjen. Végre szavazásra került a kérdés, s a többség, mely­hez a fizetésfölemelést ellenző párt vezetőjén kívül az egész helybeli ref. intelligentia tarto­zott, a kebeli egyháztanács javaslatát, mint olyant, a­mely csak méltányosnak mondható, elfogadta. E szerint a helyettes püspök úr enund­al­­ta, hogy az első pap fizetése 120 írttal, a má­sodik papé 50 írttal, a tanítóké 25—25 írttal emeltetett. — Csak ekkor tört ki igazán a ki­sebbség, a mely ez eredménynyel nem elégedett meg. A főtiszteletű elnök úr, tekintettel arra, hogy már d. u. 2 óra körül járt az idő, az ülést, melyet az elégedetlen néppel bajos is lett volna tovább folytatni, berekesztette. Ha e gyűlés lefolyásával a helyettes püs­pök úr nem is lehetett megelégedve, minket csak az vigasztal, hogy az intelligentia példás magaviselete némileg ellensúlyozta a rajongók­­nak megrovást érdemlő magatartást. E napon a ref. egyház jogi gondnoka fog­lalta le ebédre vendégül a kiváló szónokot. A gond­nok úrhoz a hivatalok főnökei közül többen vol­tak hivatalosak. Este a megyei árvaszéki elnök, Nagy Sándor, ki egyúttal a ref. presbyteri ta­nácsnak is tagja, rendezett a „Páris szállodá“­­hoz czímzett vendéglőben búcsúvacsorát a ked­ves vendég tiszteletére. Ez alkalommal az ösz­­szes hivatalok, egyházak, közös és honvédtisz­­tikarok főnökei mind ott voltak.­­ A „Pá­­ris-szállodá“-ban elhangzott pohárköszöntők kö­zül följegyzésre méltók a helybeli ref. s evang. luth. lelkészekés, melyekben kifejezték, hogy Fogarason a különböző felekezetek közt ural­gó szép harmóniát emlékezetük óta soha sem­miféle ellenség sem zavarta meg. — Ez az ál­lapot mindenik felet egyaránt dicséri. De e földön semmi sem maradandó s igy e kiváló egyházférfiu kedves társaságának él­vezete is csak 9-ikéig tartott, a midőn reggeli 10 órakor búcsút vett azoktól, kiknek ro­­konszenvét, tiszteletét s csodálatát pár napi itt időzése alatt annyira megnyerte, hogy ma az intelligentia egy szívvel lélekkel azt kíván­ja, vajha mielőbb viszontláthatnók, mint az erdélyi ref. egyház megválasztott főpásztorát. Adja a mindenható, hogy úgy legyen! Egy calvinista. NAPI HÍREK. Kolozsvár, február 13. * A városi hatóság figyelmét felhív­juk egy járvány­istálló sürgős berende­zésének szükségére. Ezt indokoljuk azzal, hogy ha már a vásárok nincsenek, és nem is lehet­nek elzárva, megtörténhetik, hogy a vásárok­ra bejövő idegen szarvasmarha között a vizs­gáló állatorvos járványos beteget talál. Az ilyeneket törvény szerint vesztegzár alá kell vétetni, de hol ? E czélból múlhatatlan szükség van egy járvány­istállóra, hogy a törvényes el­járás nehézségekbe ne ütközzék. * Népesedési mozgalmunkra vo­natkozólag ez év ötödik hetéről a következő adatokat kaptuk : Született törvényes 9 fi, 10 nő; törvénytelen : 1 nő; összesen 20 ; halva született 1 törvényes fiú, 3 leány , 4 törvénytelen fiú. Meghaltak: 0—1 évig 2 törvényes fiú, 5 törvénytelen fiú, 1 nő; 1 — 5 évig 1 törvényes leány ; 5—20 évig 2 tör­vényes fiú, 1 nő ; 5 törvénytelen fiú, 1 leány ; 0—20 évig 7 fiú, 3 nő; 20—30-ig egy sem; 30— 40-ig 2 fi, 40—60-ig 1 nő, 60—80-ig 1 fi, 1 nő, 80 on felül 1 fi, 1 nő. Összes ha­lálozás: 11 fi, 6 nő. A szülöttek száma há­rommal meghaladja a halálozások számát. * Az erdőigazgatóság palotájá­hoz Debreczeni Balázs városi főmérnök készítette a tervet. Felülvizsgálat és megerő­sítés végett fel is volt terjesztve , a kor­mány az egész tervet egyetlen vo­nás változtatása nélkül helyben­hagyta, mi különösen vidékről fölkerülő dol­gozatoknál oly ritkaság, hogy csaknem unióim­nak mondható s kiválóan tanúskodik a Deb­reczeni Balázs jeles képzettsége mellett. A pa­lota kétemeletes homlokzata még papíron is impozáns s mikor a 07 m. hosszú épület ké­szen lesz, Kolozsvárt egy épület se fog vele vetekedhetni. A helybenhagyott tervekhez Deb­reczeni most készíti a költségvetést, mely hat­van és néhány ezer írtra fog fölmenni. Az épí­tést pedig az idén minél előbb megkezdik. * Az iparhatósági megbízottak megválaszthatása végett, mint értesülünk, a városi tanács sürgősen megkereste az adóhiva­talt, hogy a megállapított czenzus alá eső ipa­rosokat írja össze. Bizony, ideje volt már. Az ipartörvény 172. §-a szerint, a megelőző évi adóról lévén szó, az összeírás alapjául az 1884. évi III-ad oszt. kereseti adó veendő, el­len esetben hiábavaló volna minden munka és idővesztegetés, mert a megejtendő választás el­len alapos kifogást emelhetnének. * Értesítés: A kereskedői tár­salgó kör további fennállása érdekében Grau Frigyes megbízott azon kereskedő-főnök urak­nál, kik a körnek jelenleg még nem tagjai, hol­nap egy körözvénynyel fog megjelenni, miről a t. főnök urakat előlegesen is azon felkéréssel értesítem, miszerint a körözvényben foglaltakat komoly figyelembe venni és a társalgó kör fenn­­állhatása tekintetéből a kör rendes tagjai so­rába saját jól felfogott és a kolozsvári keres­kedői kar reputatiója érdekében beállani szí­veskedjenek. K. Biasini Sándor, kereske­dő-társulati elnök. * Az erdélyi múzeum egylet böl­cselet-, nyelv- és történ­elemtudo­mányi szakosztálya folyó hó 14-dikén, szom­baton, d. u. 5 órakor az egyetem bölcs, kará­nak 8. számú termében szakülést tart, mely­nek tárgyai a következők: 1. Adalékok Jósika Miklós írói működéséhez, dr. Ferenczi Zol­tántól. 2. Vajda Péter Erkölcsi beszédei és pő­re, dr. Széchy Károlytól. * Az egyetemi kör holnap esti bálján egy új keringőt fog játszani az öreg Salamon ; a keringőt, — melynek szerzője Deák Albert, a bál egyik alelnöke, — nagyon di­csérik. * A kolozsvári könyvnyomdászok segélyző egylete évi rendes közgyűlését f. hó 15-én, vasárnap, d. u. 3 órakor tartja meg a városház tanácstermében. A tárgysorozat ne­vezetesebb pontjait, a zárszámadáson kívül, az indítványok és a tisztviselők választása ké­pezik. . * Athletika Február 14-én, szombaton, este ■/1­7-től a Torna­virodában , athletikai vegyes-gyakor­latok (bunik­) tartatnak. * Gróf Zichy Géza Brassóban sz­in­tén folytonos ovatiók tárgya volt. Kedden dél­előtt a sajtó képviselői tisztelegtek nála; meg­jelentek a „Brassó“, a „Kronstädter Zeitung“ és a „Gazeta Transylvaniei“ szerkesztői. A nemes gróf mindenikkel váltott pár szívélyes szót, s megköszönte a szintén megjelent magyar dalkör képviselőinek a szép serenadeot, melylyel az előtt való este meglepték. A délelőtt folyamán látogatásokat tett, s megtekintette a várost, mely annyira megtetszett a grófnak, hogy el­határozta, hogy a nyár folyamán egész család­ját le fogja ide hozni, s itt tölt körülbelül hat hetet. Az esti hangverseny volt fénypontja az ünnepélyességeknek. A „Nro. 1.“ szálloda nagy terme 8 órakor már zsúfolva volt a magyar, szász és román lakosság legintelligensebb ele­meivel. Midőn a művész megjelent, háromszo­ros éljen hangzott fel a teremben; ekkor nyúj­totta át Brennerberg Victoria k. a. a philhar­­monicusok és Lázár Irén k. a. a magyar tár­salgó nagy babérkoszorúját, mire ismét harso­gó éljenzésben tört ki a közönség, s a művész zongorához ült. És játszott úgy, a­hogy csak ő tud. Az enthusiasmus minden piece után a leg­felsőbb fokra hágott. A szűnni nem akaró tet­szésnyilatkozatokra a művész még két számmal toldotta meg programmját. A hangverseny után, melyben a philharmonicusok is részt vettek, bankett következett. Ezen Brassó legválogatot­­tabb úri közönsége jelent meg. A negyedik fo­gásnál indult meg a toasztok árja, melyek el­sejét Brennerberg Ferencz polgármester a ki­rályra mondta. Az ezután következők legna­gyobb részt a vendégművészt éltették, ki két­­szer emelt szót és másodszori felszólalása al­kalmával felkérte a társaságot, hogy menedz­­szen üdvözlő sürgönyt Liszt Ferenczhez, a mesterek mesteréhez, mely indítványt a társa­ság nagy lelkesedéssel fogadta, s a sürgöny rög­tön el is küldetett. Érdekes toasztot mondtak még Langeru János román nyelven, a román dalkör nevében, és Philippi tanár a szász dal­egylet nevében, német nyelven; mindkettőnek beszédét nagy tetszéssel fogadta a társaság, s a vendégművész, ki távozta előtt még egyszer zongorához ült és játékával szűnni nem akaró tapsot és éljenzést idézett elő. Az elutazás f. hó 11-én történt meg; a nemes grófot nagy­számú uj ismerőse és tisztelője kísérte az in­­dóházhoz, hol mindenkitől szívélyes búcsút vé­ve, Bukarestbe utazott. Itt két hangversenyt fog tartani. * Friss hó. Egészen újság­számba ve­hetjük azt a kis havat, melyet az éjjel kap­tunk , de még ennél is nagyobb újság az, hogy reggel 8 órakor a főtéren és főbb utczáinkban a járdák le voltak seperve. Ez mindenesetre a háztulajdonosokat dicséri, kiknek buzgalmát, a beállott havazásra tekintettel, továbbra is ki­kérjük. * A tudomány-egyetemi kör f. hó 15-én (vasárnap) d. e. 10 órakor önképző gyű­lést tart, melyre az egylet tagjai s az érdeklő­dők tisztelettel meghivatnak. A gyűlés tárgyai: 1) Az ópiumról. Értekezés: Malom Zsig­­mondtól. 2) Vanit­y fair. Költemény: Malo­­nyay Dezsőtől. 3) A törött p­a­l­a­c­z k. Ander­sentől.1. Forditá­s felolvassa: Mendel Farkas.4) Bírálatok. Előterjesztik: Tamási István,Ko­­­­lozsvári Aladár, Sztupjár Samu és Mendel Far­kas. Kolozsvártt, 1885. febr. 12-én. Lévay Ede főtitkár. * A rendőrség fekete könyvéből A városi rendőrségnél most lett összeállítva a múlt évi kihágási statistika, melyből kivettük a következő adatokat: közbiztonság el­leni kihágás miatt büntetve volt 1—15 napi elzárással 85 nő, 141 férfi, összesen: 226; el­­zárási napok száma: 1390; 15—30 napi elzá­rással 38 nő, 137 férfi, összesen: 175; elzárási napok száma 4725; 60 napi elzárással 1 férfi. — Közrend és közszemérem elleni ki­hágás miatt elzárással : 3 nő, 33 férfi ; napok száma 74. A városról el lett tolonczolva 468 egyén. * Megzavart mulatság. Tegnap este a Fröbel-kert helyiségeiben magántársaság házi bált rendezett s midőn éjfélkor asztalhoz ültek, az utczáról egy ablakot bedobtak. Azonnal rendőröket kértek és kaptak s a nők ijedtsé­gén kivül egyéb baj nem történt. * A sepsiszentgyörgyi Mikó-kol­­legium elöljárósága közelebbről tartott gyű­lésen elhatározta, hogy az erdélyi ref. egyház­­kerület állandó igazgató-tanácsához felirat in­­téztessék az 1883-ik évi XXX­­k törv. czikk értelmében az államsegély igénybevé­tele tárgyában. Ezen feliratban ki fogja jelenteni a tanodai elöljáróság, hogy a tanoda részére az államsegélyt igénybe kívánja venni, hogy a jelenleg fennálló előkészítő és négy algymn. osztályt teljesen a törvény színvonalán és a haladó kor igényei szerint rendezhesse be. Sőt ennél tovább kíván haladni az elöljáróság: az államsegély igénybevételével a Mikó-tavodát fokozatosan teljes 8 osztályú gymnáziummá szándékozik fejleszteni. * Rudolf trónörökös tegnap gr. Bem­­­belles főudvarmester és gr. Teleki Samu kísé­retében Poprádra érkezett, hol már Koburg Fü­­löp herczeg várt ő fenségére. A társaság alig félórás pihenés után szánra ült s Zlatnóra, il­letőleg Pohorellára indultak, hogy a czigány­­hegységben kinyomozott medvére vadászszanak. * Borzasztó családi dráma történt tegnap Budapesten. Szeder Ferencz, régi jó­módból szegénységre jutott órásmester magát, nejét és négy gyermekét megmérgezte. A sze­rencsétlen házaspár és egyik leány­gyermek meghalt, a többi három gyermeket most a Ró­­kus-kórházban ápolják. A mérget theában vet­ték be s nyomor vitte a szerencsétleneket a szörnyű tettre. * Abdul Kerim meghalt. Abdul Ke­rim pasa, a djuniszi győző, kinek a magyar­ if­jak diszkardot vittek volt, Rhodus szigetén, hol száműzetésben élt meghalt. Jóval túl volt a nyolczvan éven. Kora ifjúságától fogva a kato­nai pályára képezte magát (Bécsben is tanult a tüzérakadémián), sok hadjáratban vett részt, s már a krími háború idején parancsnokló tá­bornok lett. Sok érdemet szerzett a török had­sereg újjászervezése körül. 1876 őszén a török hadak fővezére (szerdár-ekrem)­lön s mint ilyen vezényelte ugyanez évben a szerbek elleni há­borút, mely október hóban a djuniszi döntő csatával ért véget. Abdul Kerim e szerencsés hadjárattal a legnagyobb népszerűségre emel­kedett. Szerencse­csillaga azonban elhagyta a nemsokára bekövetkezett orosz háborúban. A szerdai­ekrem megfoghatatlan mulasztásokat követett el. Az oroszok áttörtek a Balkán hegy­­lánczán a nélkül, hogy Abdul Kerim seregével ellentállott volna. Az orosz a Dobrudjából, hol úgyszólván puskalövés nélkül vonult végig, át­kelt a Dunán és hatalmába kerített minden ha­talmas védelmi pontot. Abdul Kerim megfogha­tatlan késedelmezése végzetes volt. Mikor 1877. júliusának közepén letették őt a fővezérségről, utóda, az erélyes Mehemed Ali pasa már nem bírhatott a­zért foglalt orosz erővel. Abdul Ke­rim pasát Konstantinápolyba kísérték és ott haditörvényszék elé állították, árulás vádja alatt. Az ítélet örökös száműzetésre szólt és a közel nyolczvan éves öreget Samos szigetére, később pedig Rhódusra vitték. Itt aztán meghalt. * Gordon halála. Gordon tábornokot január 26 án gyilkolták meg. Midőn a mahdi csapatai Khartumnak kapuin, melyeket Fazer pasa, az áruló, megnyitott, benyomultak, vad­állatokként rohantak Gordon csapataira, me­lyek oroszlánokként küzdöttek, mit sem akar­va tudni a megadásról. Még soha sem ragasz­kodtak fekete csapatok fehér hadvezérhez any­­nyira, mint ebben az esetben. Az összes le­génység a kormány­palotába nyomult vissza, a­hol Gordon lakott, hogy életét megvédjék. A lázadók feltartóztathatlanul nyomultak előre, a palota körül egész hegyek képződtek halot­takból, s a harczolók a szó szoros értelmében vérben gázoltak. A palota őrsége, élén Gor­donnal, kereken visszautasította a megadási felszólítást, s utolsó töltényeit kilőtte. Midőn a lőkészlet elfogyott, Gordon kezében karddal, néhány hű katonája kíséretében, kirohant az utczára, s felszólította a csapataiból megma­­radtakat, hogy gyűljenek körébe. E pillanatban egy szudáni harczos lándzsája fúródott Gor­don mellébe, a­ki összerogyott. Gordon csapa­taiból egyetlen ember sem maradt életben. A mészárlás a város legnagyobb részében regge­lig tartott; a­ki csak útjába került az ellen­ségnek, irgalom nélkül legyilkolták. Még az asszonyoknak és gyermekeknek sem kegyel­meztek meg. Khartum nagy temetőhöz hason­lít; a holtak torlaszokat képeznek az utczá­­kon, s oszlásnak indulva, megmételyezik a le­vegőt. A város összes előkelőit és hivatalno­kait, az áruló Fazar pasa híveit kivéve, mind leölték. Angolországban Gordon halálhíre, mely­hez most kétség már nem fér, óriási izgatott­ságot keltett. A Daily News ma gyászkerettel jelent meg, * 74 éves tanuló. A berlini egyetem­nek ritka tanulója van most, ez egy 74 éves orvosnövendék, doktorandus Schultheisz, ki már 1833-ban volt hallgatója a berlini egyetemnek, ekkor a hittant hallgatta s 1837-ben letevén az államvizsgát, missionariusnak ment Dél-Ame­rikába. Hosszú vándorlás után 1881-ben visz­­szatért Berlinbe s újra az egyetemre kezdett járni és ha most leteszi az orvos vizsgát, is­mét vissza fog térni Dél-Armerikába. * Revolver dráma Németország­ban. A békés oldenburgiakat néhány nap előtt egy madame Clovis Hughnes-féle eset za­varta föl mindennapiságukból. Corsen kisasz­­szony rálőtt egy éltes hivatalnokra, Beyers­­dorff úrra és veszélyesen megsebezte. Elfogták és börtönbe vitték ; pénteken, mikor a vizsgáló­bíró elé vezették, meg akart szökni és ki is jutott a szabadba, de a börtönőr utolérte. A kisasszonynak, úgy látszik, az volt a szándé­ka, hogy beleugrik és belefojtja magát, a kö­zelben folyó Huntebe. A merénylet indító oká­ról eddig még semmi bizonyosat nem lehet mondani. Hir szerint Corsen kisasszonynak volt egy fivére, ki több év előtt tengerre szállt és tekintélyes vagyont szerzett, de nyomtalanul eltűnt. E vagyont­ Beyersdorff kezelte, s Corsen kisasszony követelte annak kiadását, de eluta­sították keresetével. E miatti elkeseredésében lőtte meg Beyersdorffot, a­kiből még nem si­került a golyót kivenni. SZÍNHÁZ, ZENE. Karczag Vilmosnak a „Dubr. Eli.“ főmunkatársának „A kárhozat útján“ cz. 3 felvonásos társadalmi színművét hétfőn ad­ják először Debreczenben, Szabó Antal jrtalom­­játékául. Krecsányi Ignácz társulatának leg­jobb erői vesznek részt az előadásban, kik nagy kedvvel tanulják szerepeiket. A rendezésre ma­ga az igazgató ügyel fel, ki egyáltalában nagy gondot fordít az előadásra. De Liniéres Szentgyörgyi. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 102-ik szám. Kolozsvár, 1881­. febr. 14. A két árva. Dráma 4 felvonásban. Személyek: Dianna . . . Göncziné. De Vaudrey Zilahi. De Preslés . Csiky. Henriette . . Meilgyaszai. Louise . . . Nagy Ibolyka. Martin . . . Sárai. La Frochard Krasznavic. Jaques . . . Vedress. Pierre .... Váradi M. Picard.... Megyeri. Kezdete 7 órakor. Qfg- Folytatása a negyedik oldalon. Beksics Gusztáv beszéde a képviselőház február 11-iki ülésén. (Vége.) A magyar gazdasági viszonyok közt, me­lyek lényegesen különbözők az angol gazdasá­gi viszonyoktól, nem található oly sok gazdag ember, hogy a felsőházba öröklő joggal sem egészen vihetők volnának? Nálunk tehát élet­fogytig tartó peerségre van szükség. Sőt egyéb fokok miatt is. Azért, te hát, mert míg Angliá­ban minden kitűnőség, ha akar, bejuthat, az örökös aristokratia soraiba léphet, mert va­gyont szerezhet hozzá, addig nálunk a kitűnő­ségek legnagyobb része nem volna bent a fel­sőházban, egyszerűen azért, mert nálunk a hír­név nem jár vagyonnal. Ez oka annak, hogy miért kell fentartani a kompatibilitást a felsőházra nézve, mit Szilá­gyi J. képviselő úr szintén megtámadott. De ezen kitűnőségeket a választási elv nem viheti be a felsőházba, csakis a kinevezés. Nem vi­heti be semmi módon, de legkevésbé azon mó­don, melyet Szilágyi t. képviselő úr indítvá­nyozott, úgy látszik, mintha az az indítvány, a­melyet Szilágyi t. képviselő úr tett, hogy ne a raegyegyülések válaszszák a felsőházi tagokat, hanem más factorok, t. i. a megyei intelligen­­czia — úgy látszik, mintha ez enyhítő körül­mény volna. De nem az. Még rosszabb a má­siknál. Mert ugyanazon elemek, vagy még rosz­­szabbak fogják választani a tagokat, mintha a megyegyűlések választanák. És miért te­hát ? Azért, mert a megye nálunk még nem eléggé demokratikus. Társadalmilag kezd már átalakulni, sőt már meglehetős előhaladást is tett az átalakulás. De soká fog még tartani, míg a demokráczia nevében lehet követelni a választást. Hogy a polgári elem — nem szólva a liberalismusról, mely egészen más — mikép volna képviselve a választásokban, annak ké­pét nyújtja az, hogy mikép lenne képviselve a választók közt. E tekintetben a t. ház enge­­delmével egy pár statisztikai adatot leszek bá­tor felolvasni. (Halljuk!) Kijelentem, hogy a polgári elem alatt nem értem csakis az iparost és a kereskedőt, de mégis úgy tekinthetem, mint a polgári elem főképviselőjét. Tehát mikép van képviselve a polgári elem a virilisták közt? Trencsén megyében 248 virilista közt 174 a földbirtokos, 29 az iparos, Borsodban 196 a földbirtokos, 38 a kereske­dő és iparos, Bács megyében 300 virilista közt 189 foglalkozik földmiveléssel és csak 48 ipar­ral és kereskedelemmel. Itt és Aradmegyében még jól áll a polgári elem. Komárommegyé­­ben 130, Gy­őrmegyében 80, Szabolcsmegyében 219 földmiveléssel foglalkozó közt csak 7, mondd hét iparos és kereskedő van. (Mozgás.) De legfeltűnőbb Bihar megye(Halljuk! Halljuk!) 315 virilista közt csak 4 iparos és kereskedő képviseli a polgári elemet. Magában Pest me­­gyében, tehát az ország szívében 21 iparos és kereskedő van a virilisták közt. Tehát, te­hát, ha ily kevés a választók közt a tulajdonképeni polgárelem, vagyis az iparos és kereskedelem, el lehet képzelni, hogy milyen lesz a megyei választás, mennyire lesz­nek ott képviselve épen a megyei polgárság kitűnőségei. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez ma­gyarázza meg azon sajátságos helyzetet, me­lyet én elfoglalok, hogy t. i. democraticus li­berális irány nevében, én a ki­. előjogot vé­dem a választással szemben. (Nagy zaj balfe­­lől. Helyeslés a jobboldalon.) mert nyíltan be­ismerem, te­hát, hogy legtöbb vigasztalót azon elemben látok jövendőbeli felszólalásunkban, mely a kinevezés következtében fog oda ke­rülni, tehát ugyanazon elemben, melyet Szilá­gyi J. képviselő úr tegnap oly maró gúnynyal megostorozott. Elismerem, hogy a kie­vezett tagok szá­ma nagy lesz, de annak két oka van. Egyik oka az, hogy nagy a száma a születési aris­­tokratiának is, tehát ezzel arányban kell be­hozni a kinevezett tagokat is; másik oka, hogy felsőházunk nagyon túl népes, mint az angol felsőházon kívül egy alsó kamara sem. Ennek következtében kellett ily magasra tenni a kinevezett tagok számát. De azt mondom, Szilágyi J. képviselő úr, hogy midőn azt kérdezte, hogyan viszünk be másfélszáz kitűnőséget a felsőházba, ugyanak­kor megtámadta a magyar intelligenciát, mely­re bízni akarja a megyei választásokat. (ügy van­­ a jobboldalon. Ellenmondások balfelől.) Mert csak egy alternatíva lehetséges, vagy az, hogy felteszi a kormányról, hogy a legse­lejtesebb elemeket­­nevezi ki felsőházunkba, (Felkiáltások a szélső-balfelől: korteseket.) vagy az, hogy ily negatív dicsérettel méltóztatik kedveskedni épen a munka és érdem emberei­nek. Én ellenkezőleg, t. hát, azt hiszem, hogy tapintattal igenis lehet találni másfélszáz oly embert, a­kik a felsőház keretébe nagyon be­leillenek, sőt kimondom azt is, t. hát, hogy csakis a nagyszámmal lehet méltóan repr­esen­­tálni a polgári elemet az aristokratikus tár­sadalommal szemben. (Úgy van a jobboldalon.) Ugyanezért t. hát, itt nemcsak a prae­­rogativáról van szó, hanem a democratia ér­dekeiről. Mi is elmondhatjuk, a­mit Gladstone sugallatára írt egyik lapja: Nekünk, democra­­táknak érdekünk őrködni a királyi praerogati­­vák felett, mert esetleg szükségünk lehet azok­ra a democratia-ellenes törekvésekkel szemben. És, t. hát, a megyei választottak ép azon ele­met képezhetnék, melylyel nekünk a királyi előjogokkal szemben védeni kellene magunkat. É­n nem támadom meg, t. ház, a megyét, legkevésbé a megyei autonómiát. Én a megyei helyi autonómiának vagyok oly barátja, mint bárki azon urak közül, kik minduntalan köz­­bekiáltanak beszédembe, sőt azt is kimondom, tehát régebben osztom azon bámulatot a he­lyi autonómia iránt, a­mely a mérsékelt ellen­zéken csak most kezd keletkezni. Én kimon­dom, te­hát, hogy ha egyszer a helyi autonó­mia elvész Magyarországon, megrendült akkor a Parlamentarismus is, talán maga a szabadság. Hiszen tudjuk, hogy a continensen miért nem tudott gyökeret verni a Parlamentarismus és miért inog ellentétei közt a szabadság, az­ért, te­hát, mert nem a helyi autonómiából fejlődött ki. Angliában ellenben azért oly ha­talmas a Parlamentarismus, azért oly rendít­­hetlen a szabadság uralma, mert Angliában a helyi autonómia képezi annak alapját és ter­mő­földjét. De, t. hát, kétféle autonómia van, az egyik az aristocratia autonómiája, a másik a democratia autonómiája. Az aristocratia min­dig hajlandó volt, de nem az igazgatási, ha­nem a hatalmi autonómiára; azért cselekedte mindig azt, hogy széttörte az államot apró ál­lamokra, hogy ezekben uralkodhassék, így volt ez a történelem minden korsza­kában. Hisz tudjuk, hogy a feudalizmus virág­zó korában nem volt egy egységes állam sem, csak tartományi rendszer. És mit cselekedett e században is a franczia legitim aristocratia, mi­dőn idegen szuronyok mellett visszahurczolko­­dott Francziaországba ? Azt cselekedte, te­hát, hogy a democratia által lelkesített franczia ál­lam egységét szerte akarta törni. A democratia, t. ház, ellenkezőleg nagyon is kedvez az állami erők összpontosításának s erre különösen felhívom a t. ellenzék figyel­mét, mert itt a kapocs a magyar politika és democratia elvei közt. A democratia elve na­gyon megfér az igazgatási autonómiával, csak egygyel nem fér meg: ez a hatalmi szétdara­­boltság. íme, t. ház, ismét egy autonómia, a­mely nemcsak nem szabadelvű, hanem hatá­rozottan retrográd. És ezt az autonómiát mél­­tóztatnak a túloldalon bámulni. (Derültség.) S kik támadják meg, t. ház, a megyét s a helyi autonómiát? Azok, kik valódi légköré­ből ki akarják ragadni s a politikai örvénybe lökni. Azt a megyét ismerjük már, a­mely nem volt autonóm, hanem politizáló becsület, a­mely 52-edrész állam volt és delegáltjait a központi parlamentbe küldte, de az alsóházba és nem a főrendiházba. Tehát a megyei választás hívei­nek még a történelmi jog szempontjából sincs igazuk. A történelmi jog nagy és hatalmas jog. Ha a megye képviselve leendett a főrendiház­ban, akkor, t. hát, lehetne beszélni, hogy e képviselőt ott megtartassák. A főispánok nem képviselték a megyét, hanem igenis az államhatalmat, a megye tehát nem volt soha képviselve. Mit képviselnének a megyék, hogyha sem a democratiát, sem a tör­ténelmi jogot? Talán a fajt erősítenék. De hát Szilágyi képviselő úr tegnap szíves volt beis­merni azt, hogy e választási elv hozhat nem­zetiségi tagokat a felsőházba. Bizony hozhat, talán még sokkal többet, mint képzeli Szilágyi Dezső képviselő úr. (Mozgás balfelől. Helyeslés jobbfelől.) És miért alkotjuk meg, t. ház, új felső­házunkat történelmi alapon ? Miért nem csiná­lunk a XIX. század végén senatust ? Azért, t. ház, mert a nemzeti és faji érdeket tartjuk szem előtt; azért, te­hát, mert azt akarjuk, hogy le­gyen legalább egy magas testület, a­hová a nemzeti súrlódások semmi körülmények közt fel nem csaphatnak. Én legalább részemről nem járulnék az aristocratia nagy túlsúlyához, ha ezt a nemzeti érdek nem követelné. S most ezt a jövendőbeli nemzeti erő­dünket, melyet építeni akarunk, egy elv nevé­ben akarják szétrombolni, a­mely még nem is szabadelvű. De ha szabadelvű volna, akkor is meg kellene gondolni. Mert Magyarországon a libe­­ralizmus keresztül törhet minden gátat, de ott megáll, a­hol a faj veszedelme kezdődik. (He­lyeslés jobbfelől. De azt mondják, te­hát, hogy a kineve­zettek fenyegetik felsőházunk függetlenségét, és hogy a választott tagok lesznek azok, kik majd a felsőház tekintélyét és függetlenségét meg fogják menteni. Hát én ismerek a javaslatban két garan­ciát a felsőház függetlenségére nézve. Az egyik garantia az aristocratia túlsúlya, a másik ga­­rantia pedig azon korlát, mely a királyi prae­­rogativa előtt emelkedik. Ezt a korlátot én megint túlzott nagynak tartom és el sem fo­gadnám, ha a felsőház tekintélyének érdekei előtt meg nem hajolnék. De te­hát, én azt nem tudom elképzelni, hogy egy testületből egy harmadrész le tudja rombolni a másik két harmadrésznek tekinté­lyét, ha az a kétharmadrész nem akarja. És itt tulajdonképen életfogytig való kinevezésről van szó, tehát oly garantiáról, a­melylyel a kine­vezett bírót ruháztuk fel, kire életünket és va­gyonunkat bíztuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ellenkezőleg, én osztozom azok vélemé­nyében, a­kik azt hiszik, hogy jövendőbeli fel­sőházunk tekintélyét talán épen a választott tagok segítségével lehetne megdönteni. Mit képviselnek tehát a megyék küldöt­tei a magyar felsőházban ? — Szilágyi Dezső t. képviselő úrral szemben kimondom újra, hogy az életre galvanizálni akart múltat, a particu­­larismust és foederalismust, a magyar államesz­me széttört szilánkjait. (Derültség a szélsőbal­oldalon.) De félszázadot nem lehet visszaugorni a múltba. A franczia parlamentek az assemblée nationale-ba való beolvadásuk után eltűntek, mint eltűnik az árny, ha a nap felkel. Csak nálunk akarnák még egyszer e köddel elhomá­lyosítani parlamentarismusunk napját? Csak nálunk érkezett volna ideje a hatalmi decen­­tralisationak, mikor sohasem volt nagyobb szük­ség erőnk concentrálására ? A választási elvet vissza kell utasítani általában és részletében. És különösen azon részletében, melyet Szilágyi Dezső J. képviselő úr a mérsékelt, ellenzék nevében indítványozott. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ugy van!) De ez nem azt teszi, hogy a választási elvet nem kell tovább fejleszteni. Igenis, kell

Next