Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-05-28 / 121. szám
121 szám. Kolozsvár, 1885. csütörtök, május 28. Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési dijak: Egész évre................................76 frt. Félévre......................................8 frt. Negyedévre..................................4 frt. Egy hóra ..................................1 frt 60 hr. ..MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA. Egy szám ára 5 kr Közvetítőknek százalék nem adatik. Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára ;1 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — flyiktér sora 25 krajczár. — ■9" SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Belközéputcza 4. sz. Te& Jelenik mindennap, vasár- 69 ünnepi.a polc kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR MÁJUS 27. Püspökválasztás. (J. V.) Legyenek üdvözölve az erdélyi ref. egyházkerület közgyűlésének tagjai városunk falai között! A sajtó és közönség mindig élénk figyelemmel és érdeklődéssel szokta kisérni a ref. egyházkerület közgyűléseinek tanácskozásait, mert ismeretes dolog, hogy a ref. egyház közéletének minden nevezetesebb mozzanata — főleg az erdélyi részekben — legszorosabb összefüggésben áll a magyar nemzeti kultúrának nagyjelentőségű érdekeivel. Fokozott mérvben nyilvánul ez érdeklődés most, midőn hazatészünk ref. vallású hívei, elhunyt kitűnő főpásztoruk emlékének megünneplésére s az uj püspök megválasztására gyűltek össze. Az erdélyi ref. egyházkerületben másfél száz év óta nem volt püspökválasztás. Az utolsó választott püspök Vásárhelyi István volt, aki 1720-ban foglalta el hivatalát. Azóta mindig az egyházi közfőjegyző lépett az elhunyt püspök helyébe, minden újabb választás nélkül, successio útján. Okot szolgáltatott erre a fejedelemnek még az approbata constitutioban gyökerező joga a püspöknek hivatalában való megerősítésére, amely felségi jog gyakorlása a nemzeti fejedelmek korának letűntével, különféle akadályokat gördített a ref. főpásztori hivatal betöltésének útjába. A nemzeti alkotmány helyreállításának és megszilárdításának legújabb korszaka elenyésztette amaz aggályokat, melyek miatt a reformátusok püspökválasztása mindig csak kerülő után volt eszközölhető, és — újabb bizonyítékául a ref. egyházi és magyar nemzeti közélet benső rokonságának — az erdélyi ref. egyházkerület alkotmánya is 1871-ben új szervezetet öltött képviseleti alapokon, s ezzel egyidejűleg eltörültetett a közfőjegyző successionális joga, kimondatván, hogy jövőre az egyházkerületi közgyűlés közvetlenül választja a püspököt titkos szavazással és általános szótöbbséggel. Nagy Péter zárta be ama jeles főpapok sorát, akik ámbár majdnem kivétel nélkül egyházi és hazafias erényekben gazdag, talentumokban bővelkedő férfiai valának egyházuknak, mindamellett nem a közvetlen választásban nyilvánuló egyenes megbízás alapján, hanem egy már előbb elnyert egyházi hivataluknak, a közfőjegyzőségnek jogezirnen, successioval foglalták el a díszes főpásztori hivatalt. A mostani köz-főjegyző, Szász Domokos, 1878-ban választatott főjegyzőnek, az új törvény hatálybalépte után, tehát többé már nem a successio jogával. Ám az egyházkerület másfélszáz év óta megszokta olyan kardinális hivatalnak tekinteni a főjegyzői tisztet, melynek választottjában már a jövendőbeli püspök személye is ki van jelölve. És főjegyzői választása az új törvény életbelépte után is valóban ilyen férfiúra esett. Szász Domokos legerőteljesebb férfi, korának delelőjén áll mostan és háta mögött már olyan múlt van, melynek munkásságban való gazdagságára méltó önérzettel tekinthetne vissza a közéletben megőszült veterán is. Nagy Péter oldala mellett,mint káplán, kezdette meg papi pályáját alig 21 éves korában. A következő évben, 1860- ban, már rendes papjának választotta őt a kolozsvári egyházközség. És azóta, leszámítva azt az egy évet, melyet mindjárt megválasztatása után külföldi egyetemeken töltött, fáradhatatlan buzgósággal és odaadó munkássággal szentelte minden erejét és fényes tehetségeit egyházának és hazájának. Egyházának és hazájának— mondjuk, mert habár elsősorban egyházi hivatásának élt s lelkészi kötelességeinek hiv teljesítése mellett irodalmi munkásságát is főleg e téren fejtette ki, ámde túláradó tevékenysége, főleg az alkotmányos korszak megnyíltával, a társadalmi és politikai közélet küzdelmes és tövises sorompóiba is bevonta őt. Ezt sokan — főleg ellenfelei — gáncsolták benne. De akik meggondolják, hogy Magyarországon évszázakra terjedő mulasztásokat kell helyrehozni s evégett minden erőt és tehetséget hasznosítanunk kell mindenütt, ahol csak lehetséges, azok a legkülönbözőbb élethivatású egyénektől nemcsak rész néven nem veszik, de sőt megkövetelik, hogy teljesítsék polgári és honfiúi kötelességeiket is. Hát megkövetelték Szász Domokostól is. És ő nem riadt viszsza a munkától sehol, midőn meggyőződése szerint valamely jó ügynek szolgálatot teljesíthetett. Ha voltak, akik gáncsolták, annál számosabban adóztak őszinte elismeréssel a férfiú iránt, aki nagy tehetségével, ragyogó ékesszólásával, akaraterejével és buzgó tevékenységével rendesen sikerrel szokta bevégezni azt, amihez kezdett. Ez év márcz. 26-án népes értekezletén az egyh.kerületi közgyűlés legtekintélyesebb tagjainak, egyhangúlag és lelkesedéssel jön püspökjelölt gyanánt kikiáltva. Meg vagyunk győződve, hogy a közgyűlés választásának előre látható eredményéhez már most gratulálhatunk az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek és Szász Domokosnak egyaránt! TARCZA: A viszontlátás. Részlet a „Penelope“ cz. verses beszélyből. — Idő futását mért rajzolja toltam ? Futó homokba írnék képeket. Bút bú követ és évek éveket. — Mind semmivé lesz, lenn a földi porban. De fönn az égbe, merre esdve száll a Borús telkeknek reszkető imája, A hol a hit kegyelme és malasztja Vágyat, reményt, ha bűnös, megbocsát, Ha tiszta, érte dús jutalmat ád: A hivő lelket hite ott marasztja, S feledve mind, mi emberi, mi földi, Sajgó szivét kegyelmivel eltölti. . .. Egy csöndes, tiszta, nyári éjjelen, Midőn csak Isten és ő volt jelen, Megnyílt az ajtó s az apácza-zárda, Zarándi lányát bús magányba zárta. — Megnyílt az ajtó, s bézárult utánna ; E tiszta hely oly édes enyhefád, Egy lépcső az az égnek csarnokába, Hol a ki itt lesújt, ott fenn megáld. Egy lett azok közt, a kik tört szivekre Zsolozsmáikban gyógyítót keresve, A nagy világot künn nem ismerik És megadással tűri mindenik, A mély sebet oly fájdalom után, Mely egy világnak is sok volna tán. A kínokat zokszó nélkül verék, Követve a fájdalmak mesterét. S Ilon? Feledje mind, a mikre vágyott: Egy életet és az egész világot, A házi tűzhely enyhe árnyait, Szerelminek édes-bús álmait? Oh nem, — mióta ide költözött, Remél még a 11, a csillagok között. És újra jajszó, bánat sirt a honban — És uj csapásod nyila hatja át A vérző sebből éledő hazát! . . . Oh, Rettentő vagy, szörnyű haragodban !.. A kóros járvány szedte véradóját. — Adója nagy, sok század óta róják. — A hol a járvány prédáját seperte, Utána szállt a hollók éhes serge. De járt nyomába, járt az édes részvét: A néma papnők könybe ázva nézték Az istenadta népre szállt halált . . . Sok hontalan egy szebb hazát talált . . . A zárda-ajtók megnyíltak — s kilépve A nő, ki égő sebbel küzd szivébe’, Elment, hogy mások fájdalmán segítsen .. Jó angyalát is elküldá az Isten. Hol a halálnak árnya szállt a földre, Egy néma utas vánszorgott előre, Hallgatva menve hallgatag vidéken. Szemén remény megtört sugara fénylik, S a mely szivéből fölcsapott az égig. A régi láng hamvába fúla régen. Járása görnyedt és a kézcsuklója A rabbilincsnek néma árulója. Száguld a vágya, ám szélén az útnak A béna test eltikkadtan lerogy; Sejtelmek, vágyak mind erőre jutnak, Csupán a testnek végerője fogy. Kitör a jajszó tikkadt ajkain: „A kis határig hát elértem, im!... Jártam magasra vivő utakat, De komor árnyba tévedt ösvényem, Melytől verőfény messze elmarad. Babér helyett, mely csak tövist terem. „S most itt vagyok, a honnan indulok, Itt szebb a nap, itt éltetőbb a jég. Szivemhez szól a dalos kis madár, S keblembe tűnt időknek álma száll. A régi álom, s mindig, mindig az. Oh nem, nem álom, oh az mind igaz! Holott az erdőn szellő szárnyal át, Látom mosolygni hófehér falát A kis laknak, mely lomb közé bebújva, A perez titkának hányszor volt tanúja. „És üdvözöl ezernyi kéjes emlék, Hisz a fivöm, kínom, mind emitt szíilemlék. Oh, egy ha él, ha egy köszönt csupán, Az ő szavától ha zendül a lég, Most, ennyi kín ésennyi bú után, Ezt hallanom bár, oh elég, elég! — — „Idáig jöttem, itt az ő hazája. Hogy boldog-é, meglátni eljövök, A régi üdv jut-e eszébe még, Virul-e még arczának tünde bája? S ha boldog ő, az üdvnek napsugára, Mely otthonára áldó fénybe száll, Tán enyhet ád e szívnek bánatára, — Ha boldog ő, édesb úgy a halál. Nem, nem lehet a sors oly mostoha . . . Csak egyszer lássam, s többé nem soha!“ A hangja elhal, — agya belekábul, — Látképeket lát és nem tud magáról, — Szivét a bú, testét a kín megtörte . . . Szeret még most is és szeret örökre, így elhagyatva, némán vesszen el! ? Nem, nem lehet! . . De mégis ! . Mégse,nem !. . . Kíntépett lelke üdvvel vesztegel Boldog perczidnél édes szerelem . . . Majd érzi, hogy két kar karolja át, Megnyílni látja angyalok honát, A sphaerák zengő, édes dala zendül, Es látja őt, — vagy látni véli szentül . , A zárdában fölbúg a „Dies irae“, S a méla zsoltár, érte, ki a siré, S ki a kórágyon most vív a halállal .. . De lát még egyszer, könnye fátylán által Mellette áll, kezét kezébe fogva, Az égi urnák eljegyzett arája, És egy csókkal némán borulva rája, Halálát s üdvét szívja bé e csókba. És szól a nő: „Iván, megvártalak ! . .. “ A haldokló: „Hon, megláttalak ! . . . “ Szülő kezével ég felé mutatva, Elől megy az üdvhöz vivő utakra. II. Szász Károly Az angol-orosz viszály. Az angol és orosz kabinetek között a tárg Vlások nem akarnak véget érni. Úgy látszik, ’Oroszország minden kigondolható okot fölhasznál arra, hogy nehézségeket csináljon s az angol kormánynak kellemetlenségeket okozzon. Az orosz lapok jelentéseiből valószinűnek látszik, hogy az orosz külügyi hivatal épen nincs megelégedve az angol kormány által közzétett kék könyvvel, mely az afglán kérdésre vonatkozó diplomácziai okmányokat tartalmazza. Azt mondják, hogy ezen okmánygyűjtemény nemcsak hézagos, hanem több tekintetben pontatlan is s az orosz lapok már előre jelzik, hogy az orosz kormány több oly jegyzéket akar közzétenni, melyek az angol kékkönyvben hiányoznak. Az angol kormány aligha fogja kívánatosnak tartani magára nézve, ha Oroszország egynémely ily okmányt közzétesz s épen ezért az orosz kormány ezen fenyegetése talán alkalmas lesz arra, hogy a Gladstone-kormánynyal teljesen elfogadtassa az orosz követeléseket, melyek Afghanisztánt illetőleg emeltettek. Az orosz politika nagyon jól tudja, hogy mely pillanatban minő eszközöket kell mozgásba hozni. Meglehet, hogy ezúttal is teljes siker koronázza e fogást s Oroszország mindazt eléri, amit ez idő szerint akart. Viszhang Réthi Lajos czikkére. Mint viszhang erőtlen és nem teljes. Erőtlen felszólalásom saját erőm fogyatékossága mellett azon jelentéktelen súly miatt, melylyel imádott egyházam ügyeire befolyást bírok gyakorolni. De kölcsönözzön annak erőt a jóakarat, -i . a meleg szív és az igazság. Réthi Lajos, tisztelt barátom, a „Magyar Polgár“ tegnapi számában szép és erőteljes czikkben száll síkra Szász Domokos püspökké választása mellett. Ebben a viszhang ha nem is oly erővel, de bensőséggel és igaz odaadással hangoztatja azon férfiú nevét, kinek a gyakorlati tevékenység ezer meg ezer harcra és küzdelme kipróbálta erejét, izmossá tette akaratát, ékesen szólókká ajkait. Egy nagy család traditiója kötelezi arra, hogy a protestáns önérzetről ne feledkezzék meg akkor, midőn a bölcsesség kalauzolását elfogadja. A vándor patrióta fia, gyerekkora óta beavattatott azon szellembe, mely aczélossá tette ama nagyok akaratát oly időkben, midőn ez aczél nélkül meg nem védettek volna a nemzet legszentebb jogai. Szász Domokos hivatottsága, akaratereje, buzgalma, szellemi fugékonysága, társadalmi befolyása által nem megy, de hivatik, nem tör, de emelkedik azon méltóságra, melynek fényt, ragyogást még eddig túl nem ragyogott nimbust adott a megdicsőült Nagy Péter. A holnapi gyászünnepély borúján átragyog az ő átszellemült alakja és előttünk áll ama fenséges jelenet, mely Szász Domokos életében fordulópontot jelez, mely a közbizalmat teljes öszhangban felé terelte, midőn mint megválasztott egyházkerületi főjegyzőt fogadta őt Nagy Péter. De a viszhang nem teljes. Az egyházkerületi főjegyzőségre jelöltem Szász Gerő- Valóban nehéz szólani úgy oly ajánlattal szemben, mint dr. Kovács Ödön, kinek tudományát, gazdag tevékenységét senki nálam jobban nem méltányolja. A magyar protestáns theologiai tudomány egyik büszkesége dr. Kovács Ödön. De ép azért, hogy az ő igazgatása alatt emelkedő protestáns theologiai facultás bírja őt teljesen, bírja őt egészen szellemi tevékenységét szentelhesse az általa emelt facultásnak : az administratív ügybajoskodás, a jegyzői toll fáradalmai terhét egy erőteljes vállra bíznám, melyet huszonötéves papi pálya munkája, terhe megpróbált. A papi functiók avatott teljesítőjét, a szónoki téren a legelsők sorába emelkedett férfiút, Szász Gerő kolozsvári esperest választanám egyházkerületi főjegyzőnek. Értem én a mozgalmat, mely a dr. Kovács Ödön püspök jelölésének meddő sikertelenségét azzal akarja elfeledtetni, hogy most az egyházkerületi főjegyzőségre jelöli. Úgy, de e mozgalomért dr. Kovács Ödön nem felelős. Jó szándék, buzgóság vagy czélzatosság hozta létre. Belejátszott a politikai ellenszenv, holott ezt az egyházi térre átvinni a szentlélek elleni vétek szikében tűnik föl előttem. Szász Gerő élete nyílt könyv, tolla egyike az irodalom legmunkásabb tollainak, jelleme határozott, szónoki képessége általánosan ismert; miért ne jutalmaznék meg papi működése negyedévszázas jubileumára egy ily egészen őt megillető kitüntetéssel? Az egyházi békét érinti a református püspökválasztás ez. czikk írója. De hát azzal jobban van biztosítva az egyház békéje, ha a rövnden tekintetben méltán kiérdemelt jutalmat elvonjuk egy oly férfiútól, mint Szász Gerő, és oda nyújtjuk egy oly férfiúnak, kit bizalmas emberei püspöki méltóságra gondoltak jelölhetőnek,ja kinek tehát nem kitüntetéssem jutalom ? Aztán, az isten szerelmére, ki háborgatja az egyház békéjét? Bizonyára az egyházi békének nem az az útja, hogy a püspöki dotáczió mértékét emberhez kössük , rokonszenv és ellenszenv ügyévé tegyük. Az egyház békét tartsuk fenn közösen az által, hogy az elvi és nem a személyi kérdésekben paktálunk. Az egyház tere nem politika. Régen a szentlélek egyenes sugalmazását hitte az egyház. Ma is fohászkodunk: Jőve szentlélek isten! Ha jelöltjeink elbuknak, azért szent a barátság. Réthi Lajos és társai vigyék a maguk jelöltjét, én szívemből kívánom, hogy a maga idején válasszuk meg Szász Gerőt. Azt hiszem, hogy a kolozsvári nemes egyház is megérdemelné e kitüntetést. Harczoljunk nyíltan és nemes fegyverekkel. Minthogy Réthi Lajos czikkét e férfias hang jellemzi, üdvözlöm őt mint nemes ellenfelet. Hegedűs István, Hugo Viktor. A franczia kamara május 23 iki ülésében izgatott vita folyt Hugo Viktor halála alkalmából. A szélsőbaloldal keresztül akarta vinni azt az indítványt, hogy a Pantheon (St Geneviéve templom) egyházi jellege megszüntetendő. A belügyminiszter hasztalan igyekezett a szélső baloldalt lebeszélni ezen indítvány előterjesztéséről. A szélsőbaloldal Leadta. A vita lefolyása következő volt : Floquet, a kamara elnöke, a következő beszédet mondá : Páris nagy férfiút veszít, Francziaország egyik legjobb polgárát siratja, oly fiát, a ki gazdagította nemzeti dicsőségünk régi kincseit. (Tetszés.) A 19-ik század többé nem fogja hallani azon kortárs szavát, a ki erőteljes viszhangot adott örömeinek és fájdalmainak, ki szenvedélyteljes tanúja volt nagyságának és szerencsétlenségének. Sötét órákban e gondolkozó erősítette a lelkiismereteket, emelte a bátorságot (Tetszés); az utolsó években ismét közénk jött a fenséges aggastyán és balszerencsénkben, küzdelmeink közepette elhozta az egyetértés és tolerantia szellemét, mint olyan, aki mindent megérthet és megbocsáthat, mert mindent szenvedett a köztársaságért. (Élénk tetszés.) Megszoktuk őt halhatatlannak tekinteni, és ő tovább fog élni az utókor örök bámulatában. Viktor Hugo a franczia nyelvet nemcsak csodamű gyanánt csillogtatta; harczi fegyverré is kovácsolta a propaganda eszközévé. (Élénk tetszés.) Ezt a fegyvert hatvan éven keresztül villogtatta valamennyi zsarnok ellen. (Viharos tetszés.) A humanitás ezen hőse propagandát folytatott a gyengék, a szegények, a nők, a gyermekek, a vagyontalanok, az emberi élet sérthetetlensége érdekében, az irgalmat hirdette az eltévedettek részére, kiket visszaszólított a szabadsághoz és kötelességükhöz. (Taps.) Ezért Viktor Hugo nevét invocálni kell nem csupán az academiákban, de minden gyűlésben, ahol elhatároznak egy modern törvényt, melyhez Páris híres felkentje megadta csodálatos jogos, szinte mindenható lángelméje sugallatát. (Viharos hoszantartó tetszés. A jobboldal tartózkodik minden tüntetéstől.) Brisson miniszterelnök, Victor Hugo a halhatatlanságé lett. A halál, mely gyakran nagyobbakká teszi az embereket, az ő dicsőségét már nem növelhette. Lángelméje uralkodik századunk felett. Nálunk francziáknál, az ő hangja befolyást gyakorolt belső, erkölcsi életünkre, nemzeti létünkre. Democratiánk siratja őt, mert ő megénekelte a democratia nagyságát; szánalmat érzett minden nyomor iránt. A kicsinyek és szerények dicsőiték a nevét, mert tudták, hogy szivében hordja őket. (Élénk tetszés.) Az egész nép gyászt fog érte viselni. (Taps.) A köztársaság elnöke nevében indítványozom, hogy Victor Hugo temetése nyilváníttassék nemzetinek és a kamara a költségek fedezésére szavazzon meg húszezer frankot. (Felkiáltások a baloldalon : Szavazzuk meg közfelkiáltással!) Cassagnac: Könnyű lett volna elérni, hogy az indítvány egyhangúlag fogadtassák el. Csak Francziaország nevében kellett volna azt megtenni. Ez nem történt meg. De a kamara elnöke olyan szót használt, melyet szóló a jelen körülmények közt nem várt volna, t. i. a köztársaságról beszélt. (Zaj, felkiáltások: rendre !) Ily körülmények közt nem szavazom meg a kívánt összeget egy oly szertartásra, mely A Concordia Budapesten. Bécs megint lejött Budapestre. Ezúttal irodalmi életének kitűnőségei keresték föl a magyar fővárost, hogy részükről is megpecsételjék a két testvér főváros szivélyű, barátságos viszonyát. A Concordia, Bécs első irodalmi társasága, melynek tagjai valamennyien kitűnőségei Ausztria irodalmi világának, a pünkösdi ünnepek alatt berándultak Budapestre, hogy élvezzék a főváros, a kiállítás szépségeit és a szívélyes, baráti fogadtatás ünnepélyességeit. Sokan jöttek. Élükön a Concordia elnöke, Wellen lovag állott, s soraikban számos kitűnő író volt, nem is számítva az összes lapok szerkesztőit. Szobbon volt az első üdvözlése a vendégeknek szombat reggel. A budapesti irók egy küldöttsége odáig utazott elébük a Budapest hajón s az addig vasúton érkezőket a hajó hidjánál Ujváry Lajos meleghangú beszédben üdvözölte, szavaira Weilen lovag felelt, nagy tetszés között; röviden a vendégeket még Ullman L., a gőzhajó-társaság igazgatója is üdvözölte, mire azok a hjóra szálltak s barátságos ismerkedés, vidám zeneszó mellett ringatóztak le a hajón Budapestre, hol már nagy közönség várta őket a corsón, s a főváros és a fővárosi irodalom legelső emberei fogadták. Paulay Ede üdvözölte őket a kiszálláskor melegen, félig németül, részben magyar nyelven s szívélyes beszéde a legszeretetreméltóbb, legrokonszenvesebb választ provocálta Weilen lovag részéről, kinek szavait szűnni nem akaró éljenzések és hoch-ok fogadták. Ráth főpolgármester is köszönte a főváros nevében a vendégeket, kiknek vezetőit: Weilen elnököt és Nordmann alelnököt a hölgyek szép bokrétákkal lepték meg. Az elszállásolás után az írói és művészi kör helyiségeiben, melyeket ez alkalomra legjelesebb festőink, s szobrászaink kiváló műveivel díszítettek fel, (köztük Parlagi Vilma Kossuth-képével is), magyaros villásreggelire gyűltek össze, melyen ugyancsak megkedvelték a gulyást, meg a halpaprikást. Kevés toaszt volt itt, mert a társaság 11 órakor már a külön e czélra készletben álló lóvasúti kocsikra ült, s a kiállításba ment, s ott előbb, a nagyközönség folytonos ovácziói közepette, a főváros pavillonját tekintek meg, hol Matlekovics kiállítási elnök szívélyesen üdvözlé őket. Aztán csoportokra oszolva, beható figyelem tárgyává tették a szép kiállítást,s nem győztek hangot adni meglepetésüknek a látottak fölött. A főváros által tiszteletükre a Dobos-féle vendéglőben rendezett díszlakomára a legkell©