Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)

1885-10-09 / 232. szám

A keleti forradalom. A „Pol. Corr“ konstantinápolyi híre sze­rint a porta katonai készülődései minden té­ren nagy buzgalommal folytattatnak, azon mindinkább kitűnő irányzattal, hogy a rume­­liai határon egy erős hadtest koncentráltassék. Nyolc­van redif zászlóalj mozgósítása van fo­lyamatban. Úgy látszik azonban, hogy a por­ta még nincs tisztában azzal, hogy katonai actió lesz-e szükséges, vagy nem, de azt hi­szik, hogy minden eshetőségre el kell készülni. Azon esetre, hogy ha két hadtestet kell alkal­mazni, Muktár pasa lesz a főparancsnok Fuad és Tahir pasákkal, mint helyettes parancsno­kokkal. Az utóbbi tudvalevőleg a Mustapha- Pasánál egyesített 9000 főnyi török haderő parancsnoka. A hadügyminisztérium, tekintet­tel a téli hadjárat lehetőségére, tekintélyes megrendeléseket tett czipőkre és ruhákra s más szükséges czikkekre. A tengerészetügyi minisztérium i­s több pánczélos és szállítóhajó készenlétbe helyezésével foglalkozik. A „Mahso­­usse“ gőzhajótársulat „Dolma Bagdse“ nevű hajóját a kormány bérbe vette, hogy Smyrná­­ból Szalonikibe csapatokat szállítson; a hajó már elment rendeltetési helyére. Bulgáriában és Keletruméliában is nagy katonai előkészü­letek történnek s török körökben azt állítják, hogy katonai czélokra eddig 15 millió frankot adtak ki. A „Pol. Corr.“ párisi híre szerint, ot­tani diplomatiai körökben azon aggodalmat táplálják, hogy a kis balkáni államok, daczára azon tanácsoknak, hogy addig ne zavarják a békét, míg a nagykövetek tanácskozása tart, nem lesznek visszatarthatók, hogy actióba ne rohanjanak. * A „Pol. Corr.“ jelenti bolgár forrás­ból, hogy a sofiai angol ügynök, Lascelles oda érkezett, s azonnal hosszasabban értekezett Sándor fejedelemmel. A sofiai diplomatiai tes­tületnek tagját Philippopolba várják. A bolgár­­macedón határról érkezett hírek nagyon meg­bízhatók. Keletruméliában s Bulgáriában mély nyugalom uralkodik, s ha nem lennének a nagy csapatmozgalmak, az állapotok teljesen normálisak lennének. Különösen a mohamedá­nok békés magatartása minden várakozást meg­halad. Azon hír, hogy a fejedelem fölajánlotta a czárnak, hogy lemond a fejedelemségről, ha ez által az unió biztosíttatik, mindenütt nagy benyomást tett s a fejedelem népszerűségét nagyban emelte. * A „Journal de St. Petersbourg“ egy diplo­matának a „Temps“ által közölt nyilatkozatát fejtegeti, a­ki állítólag azt mondta, hogy a ha­talmak nem vállaltak szavatosságot a berlini szerződésért. A „Journal de St. Petersbourg“ ehez a következő megjegyzést teszi: A szerző­désért mindenesetre nem a szó szoros értelmé­ben történt jótállás. De megköttetett a szer­ződés, hogy egy súlyos válságnak eleje vétes­sék, nem kevésbbé azonban azért, hogy nehéz bonyodalmak meggátoltassanak. E nézetet va­lamennyi kormány most is osztja. A hatalmak egyetértenek amaz óhajban, hogy a status quo fentartassék. Kívánatos, hogy emez egyetértés továbbra is fenmaradjon, hogy ezáltal bármely bonyodalomnak eleje vétessék és a váratlanul keletkezett bolgár mozgalom hatása a legszű­kebb határok közé szoríttassék. * Filippopolisból távírják. A városi hatóság az utczasarkokra kiragasztott hektogra­­fi­ozott proklamáczióban tudatja a lakossággal, hogy „ő Felsége a szultán Észak- és Dél-Bul­­gárának, I. Sándor fejedelem ő fensége jogara alatti egyesülését elvileg elismerni méltóz­tatott.“ E közlés táviratilag az összes vidéki ha­tóságoknak is megküldetett. Továbbá jelenthetem, hogy a szultán és Sándor fejedelem megegyeztek abban, hogy Kelet Rumélia szervezési szabályzata hatályon kívül helyeztetik, s Kelet Rumélia épp oly au­tonómiát nyer, a­minőt Bulgária bír. A falragaszokat az utczákon nagy nép­tömegek olvassák, az öröm általános, de tün­tetések nem történnek. A horvát tartománygyűlés. A tartománygyűlés szerdai ülését Hrvat Mirko elnök nyitotta meg. A kormány képvi­seletében Stankovics osztályfőnök, Klein és Dob­oj osztályfőnökhelyettesek voltak jelen. Elnök bejelenti, hogy a zágrábbi tör­vényszék Grzanics és Starcsevics Dávid képviselők kiadatását kéri a miatt, mert nyil­vános erőszakoskodást követtek el. Az ügy a mentelmi bizottsághoz utasít­­tatik. Miután a mentelmi bizottságnak egyik tagja, Kresztics, kilépése következtében hiány­zik, a hiányzó tag választása az ülés végén fog megejtetni. Elnök jelenti továbbá, hogy a keddi ülésen Radosevics és Starcsevics Dávid által használt kifejezéseket, melyekkel a házat és a bánt példátlanul becsmérelték, a nagy zajban nem hallhatta, a gyorsirászatilag felvett jegy­zetekből azonban meggyőződött, hogy azok tényleg mondattak: ennélfogva indítványozza, hogy Ra­dosevics és Starcsevics Dá­vid 60 ülésből zárassanak ki. Ezután felvetetett azon sürgősségi indít­vány, mely szerint a bán elmozdítása érdekében a koronához felirat intézendő. Folnegovics indokolja sürgősségi in­dítványát, mely vita nélkül nagy többséggel el­vettetett. Erre Mazzura hosszabb beszédben in­dokolja a pártja nevében benyújtott hasonne­­mű indítványát. Mazzura indítványa a 7-es bizottsághoz­­utasíttatott. Posilovics a sürgősség kimon­dása mel­lett nyilatkozik. Elnök ismételve figyelmezteti szónokot, hogy a tárgynál maradjon. Tuskán Mazzura indítványa mellett nyilatkozik. Szónok kijelenti, hogy a bánt ki­dobták az ülésteremből. A többség részéről megbotránkozva ki­tiltják szónok felé, hogy ez hazug állítás. Elnök megvonja a szót Tuskántól, mire ez kijelenti, hogy pártja tudni fogja, hogy mit kell tennie. Ezután folytattatok a vita Folnegovics azon indítványa fölött, hogy a bán vád alá helyeztessék. Cernkovics az ellenzék ismételt el­lenmondása között fényes beszédben mutatja ki a bán eljárásának jogosultságát. Szóló örömét fejezi ki a fölött, hogy végre a Szarcsevics­­párt a báni bánnak és a kiegyezési törvényt az ország alaptörvényének elismerte, miután az a bánt a kiegyezés alapján vád alá akarja helyezni. Szónok felsorolja azon érdemeket, melye­ket a bán az ország jólétének emelése körül szerzett, ezek közül felemlíti a kereskedelem és közművelődés emelését, a sunja-bródi, a zagoriai és a brecskai vasutak építését, vala­mint a Sziszek és Károlyváros közt létesíten­dő összeköttetést. Szónok ostorozza Szarcsevi­­cset, ki most azon férfiút akarja isteníteni, a­kiről a leggyalázatosabb nyilatkozatok tétettek közzé. Cernkovics felemlíti, hogy az iratok visz­­szaküldetése csak restitúció volt. Szónok büsz­ke arra, hogy Horvátországban még mindig vannak oly férfiak, kik előtt az igazságosság több becscsel bír, mint a pillanatnyi népszerű­ség. Kijelenti, hogy helyesli a bán eljárását. Erre elnök elrendeli a mentelmi bizott­ság hiányzó tagjának megválasztását. A válasz­tásban Draskovics,Erdődy, Keglevics, Drajch és Pejacsevics grófok is részt vettek és a nemzeti párt mellett szavaztak. Ellenben Kulmer gr., Draskovics József és Ser­­mage nem szavaztak. A mentelmi bizottság tagjává Djurics válas­zatott meg. Ra­d­os­e­vi­c sz interpellátíót intéz a kor­mányhoz a kostajniczai községtanács feloszla­tása és Maseg polgármesternek kormánybiztos­­sá történt kineveztetése iránt. Radosevics továbbá interpellál az iránt, miért nem válaszol a kormány a már korábban hozzá intézett interpellációkra. A Starcsevics-párt azt követeli, hogy a kormány a törvény értelmében cselekedjék és ezt köve­telni fogja, még ha vérontásra is kerülne a dolog. Elnök rendre utasítja szónokot és annak harmincz ülésből való kizáratását indítványozza. Pár szó a verespataki bányá­szat érdekében. Verespatak, okt. 1-én. Nagy horderejű ügyben írjuk e sorokat, mely e bányavidék jövőjét, a bányászat felvi- s rágzását s ezzel ezer és ezer polgárnak jólétét érdekli. Talán említenem sem kell, hogy Verespa­tak és környékének aranytermelése nemcsak hazánkban, de a külföldön is mennyire isme­retes. Észrevették e telepek gazdagságát már a dákok, utánok pedig a rómaiak, kik ugyan fő­telepjüket Zalatnán és Abrudbányán ütötték föl, de kincseiknek nagyobb részét Verespatak­ról küldötték Rómába; más helyt is bukkantak úgynevezett római evésekre, de ezeknek mai napig méltán megbámult emlékei csakis itten léteznek. Hogy a főváros nem e helyen épült, azt részint távolsága, részint fekvésének külö­nösen az akkori időkben véghetetlen zordon­­sága okozhatta, de a számtalan emlékek, ki­ásott kőkoporsók, istenek szobrai, viaszos táb­lák elvitázhatatlan bizonyítékai annak, hogy a jelesebb szakértők e helyen tanyáztak, vezet­ték az üzemet s gazdagították a kincstárt, így volt ez a királyok és a fejedelmek korszakában. A Habsburg dinasztia uralkodásá­nak kezdetén Verespataknak úgynevezett lakói még nem voltak s a bányászatot az abrudbá­­nyaiak űzték; lassankint azonban a zúzdák mellett egy-egy ház emelkedett s kezdetét vet­te a bevándorlás, mely annyira rohamos volt, hogy már 1763-ban Verespatak anyaegyházzá fejlődött s egyházilag Abrudbányától elszakadt. A szabadságharca lezajlása után, a népes­ség folytonos szaporodása, a közlekedési út megnyitása következtében, közigazgatási tekin­tetben egészen önállóvá lett s mint ilyen, fon­tos szerepet játszik. Minden néven nevezett kormányzat, szá­zadok hosszú során azon van, hogy a bányá­szat tekintetében a lakosoknak segélyt és gyá­­molítást szerezzen ; észszel, pénzzeljes áldozat­tal igyekezett a telep jólétét előmozdítani, át­adván a kincstár által kezelt és megnyitott bányákat a polgároknak a munka tovább foly­tatása s a közjólét általános terjesztése végett. Most azonban a bányászatot nagy veszély fenyegeti: a víznek hiánya. Verespataknak ugyanis folyó vize nincs és nem is volt, erdeje is merőben hiányzik s igy gőzgépekre gondolni sem lehet. A rómaiak, kiknek idejében pedig a sza­bad arany előjövetele, kétségen kívül, százszor­ta több lehetett, mégis, hogy a nyereség meny­­nyiségét magasabbra fokozzák, a vizerőhez fo­lyamodtak, és megásták a mai napig meglevő „nagy tot“, mely több heti víztömeget gyűj­tött az eső- és hóléből.*) E vizmedenczét — *) Kölcseri Romano Dáciáé czimü munkája 84. lapján: In supercilici montium piscimae cavantnr. Si­­milci in summitato vallis a rubro rí v o (Verespatak) ad Abrudbanyam piscina, sen receptacutum aquae plu­­vialis summo metalli colarum commodo hódié visitur ; quae a romani ad hoc usque tompora Chrysoplisiorum humeetavit sicutatom, ct nuper admodum ampliori al­­veo retina culiiquae adeo inunda fuerat, ut .torrida et Kölcsek­ idézett szavai szerint — már akkor megnagyobbították és megjavították; a leg­utolsó javítás történt 1780-ban, tehát ezelőtt egy egész századdal. Ez látta el vízzel a lakoso­kat és az egész környéket; természetes, hogy annyi hosszú időn keresztül a hegyekről le­­omló zuhatagok tömérdek iszapot hoztak ma­gukkal, s a lerakodás következtében a tó nagy­ságát is megtizedelték, úgy, hogy a vizet ki­bocsátó gépezetet már-már ellepvén, előbb­­utóbb hasznavehetetlenné teszik azt. A mes­terségesen épített gátnak agyaggal való bedön­­gölése pedig a viharkorbácsolta hullámok által lemosatván, a puszta földtöltés az átázásnak, s ezzel a szétszakadás veszélyeinek van kité­ve, mint ezt hivatalos jelentésében az erre föl­kért és kiküldött m. kir. főbányahivatali épí­tészeti mérnök, Köss József, szakértőleg kifej­tette és előadta.**) E szétszakadás magával so­dorná a házaknak nagy részét, megsemmisítené a vízvezetékeket, a zúzdákat, csaknem kivétel nélkül, és rengeteg pusztítást okozna ember és állatokban. E tónak kijavítása és biztos karba való helyezése mind bányászati, mind élet- és va­gyonbiztonság tekintetéből okvetlenül szüksé­ges, mint ezt a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara jelentése az 1878. évről a követ­kezőkben adja elő: „Ha a mozavak eliszapo­­lódnának, elromolnának, avagy három egymásutá­ni évek alatt oly mérvű száraz évszak állana be, hogy a műtavaknak nem lenne mit befo­­gadniok, (a­mi már többször is megtörtént), akkor a bányabirtokosok legnagyobb része kép­telenné válik, nemcsak nagyobb mérvű földjá­­rulások megtételére, hanem kénytelen a mun­kabéreket is megtagadni, továbbá megszűnik a bérleti rendszer, a tőke és hitel visszavonul, mivel a terményeket nem lehetvén földolgozni, azok visszafizetése is elesik; ezeken kívül a kohászat elveszti a földolgozásra való maró­kat, és így vízhiány miatt nemcsak a bányák nagyobb része marad parlagon, hanem a munkás nép jobb részét kivándorlásra kényszeríti, a hon­maradt részből pedig, nem a munkás és szor­galmas polgári társaság fejlik ki, hanem a szi­gorú értelemben vett demoralisatio és koldus­csoport foglalja el helyét, mit azután évtizedek múlva se lehet legjobb akarattal is helyrehoz­ni. Végeredményében tehát a vízbőség és an­nak szakszerű felhasználása képezi a fémbá­­nya-ipar létalapját, a­mely nélkül fémbányá­szat nem is képzelhető és nem is létezhetik, s a­mely jövőre is a legolcsóbb és legjobb esz­köz ezen bányavidék fémiparának fenntartásá­ra és virágzóvá tételére, nemkülönben arra, hogy a jelenleg igen szorgalmas és ügyes bá­nyásznép jövőjét biztosítsa, miután e bányavi­déken legkevesebb 12.000 ember tisztán e bá­nya­iparból él, s adóképességét nem is említ­ve, Alsó Fejér- és Torda megyének legjobb fo­gyasztó népét képezi.“ Ezek szerint nem egyedül Verespatak az, mely e katasztrófát megsinylené, hanem a kö­zeli és a messze vidék; megszámithatlan azok­nak száma, kik a falvakról bejövén, itt foglal­kozást s ezzel élelmet nyernek. A községek hegyi lakói, mint ácsok, kőművesek és napszá­mosok működnek, a torda-aranyosszékiek zöld­séggel és gabonával árasztják el a piaczot a volt zarándmegyeiekkel együtt. Alsófehérmegye hegyaljai bortermésének jelentékeny része e bányavidékre kerül, nem említvén a tömérdek fuvart, melyek éjjel-nappal különböző czikke­­ket szállítanak. Mint a fentebbiekből tehát világosan ki­tűnik, a bányászat fönntartóján, „a nagy mű­tavon“ okvetlenül segítni kell. De hogyan? A nép szegény, az ércttermelés, épen a vízhiánya miatt, pang. Nincs egyéb hátra, mint a régi időben, úgy most is, segélyért a magas kor­mányhoz folyamodni, a­mi azonban épen nem zárja ki, hogy az illető zúzda­ tulajdonosokra méltányos adó vettessék, hogy a remélhetőleg nyerendő segélylyel együtt a hiányon tartósan segítve legyen. E segélyezésre annál inkább jogunk van a magas kormány figyelmét kikérni, mert az engedélyezett tőke biztos kamatokat fog hoz­ni. Verespatak adója ugyanis 1848. után a Bach-korszakban alig haladta meg a 2000-et, most 9427 írtból áll, a közvetlen adófizetőkön kívül, mi az ezeret ismét jóval felülhaladja. Ehez hozzá kell számítani azon községek la­kóinak adóját (vagy legalább adójuk tetemes részét), kik mindennapi kenyerüket itt keresik és találják meg. Mi tudjuk, hogy a magas kormánynak rengeteg kiadásai vannak, de a mi ügyünk fö­lötte sürgőssé vált. Nem nagyítottuk a hiányt, nem is festettük túlságos fekete színben, ha­­nem előadtuk a dolgot úgy, a­mint van. Sőt még így egyelőre egész tisztelettel csak arra kérjük föl a magas kormányt: méltóztassék egy szakembert kiküldeni, s csak úgy és ak­kor meghallgatni és teljesíteni kérelmünket, ha saját férfiai által meggyőződik kérésünk igaz, méltányos voltáról. 1. 1. impluvia etiam «estate, ad pluros septimanas totius vallis centum molis, quassatoriis sufficientom praebo­­ret aquam. **) Észrevételek a verespataki nagy­sógát­igazí­tását illető költségvetéshez. Tanügy. Uj iskola megnyitása. A brassói polgári iskolával eddig kapcsolatos faipari tanműhelyét a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a bu­dapesti közép-ipartanoda faipari szakosztályá­nak mintájára, közép-ipariskolává alakította át. Ez iskola helyi szervezése, berendezése Orbán Ferencz igazgató fáradhatlan tevékenysége foly­tán már bevégeztetett s működését­­­. hó 5-én a megnyitás napján meg is kezdette. Az igaz­gató úr a tanári kar jelenlétében a növendé­kekhez intézett megnyitójában közelebbről is felfejtette ez iskola feladatait; nevezetesen fel­említette, hogy ez intézetbeli tanítás elméleti és gyakorlati. Az elmélet a faiparág ismerteté­sét, az iparágban feldolgozandó nyers­anya­gok természetét, feldolgozások lényegét s azon műtárgyak, készülékek, gépek szerke­zeteit, alkalmazni tudását tartja szem előtt, melyek egyáltalán a faipar körébe vágnak. Ugyanezért a gyakorlati tanítás a kézügyes­ség elsajátításán kívül főleg arra szorítkozik, hogy az elméletben felállított elveket alkal­mazni, a főbb műveleti módokat készséggel és biztosan kivinni tudja a növendék. Ez iskola tanári testülete következőleg alakult meg: Or­bán Ferencz igazgató. Rombauer Emil a főre­áliskola igazgatója tanítja a vegytant, dr. Ma­­tyéka Károly főreálisk. tanár a franczia nyelvet, Mally Nándor polg. isk. tanár a mennyiségtant, Raidl Nándor polg. isk. tanár a szabadkézi raj­zot és mértani rajzot, Siklódi István a volt faipari tanműhely tanára a mintázást és ipari gyakorlatokat, Végh Mátyás polg. isk. tanár a magyar nyelvet. Midőn Brassó városa e legif­jabb iskoláját üdvözölnék, egyszersmind meg­jegyezzük, hogy ez intézetbe oly növendékek vétetnek fel, kik az elméleti tanulás iránt még fogékonyak, műhelyi gyakorlattal biró 8 oly 14 —15 éves ifjak, kik a polg. iskola, gymná­­zium vagy reáliskola négy alsó osztályát jó sikerrel végezték. A tanítás teljesen díj­mentes. — Kulturegylet, Medgyes, október 6. Tekintetes szerkesztő úr! Mai napon küldött táviratom kiegészíté­séül, mely az „Erdélyrészi Magyar Közművelő­dési Egyesület“ m­ed­gyesi f­i­ó­kj­á­n­a­k meg­alakulását jelzi, szabadjon nekem a lelkesedé­sek füzében született csecsemőnek élettörténe­tét röviden előadnom. F. hó 5-én déli 12 órakor még csak 14 rendes tag volt aláírva 2724. számú ívemen. Közlöm aggodalmaimat Nyárády Simon kir.se­­gédtelekkönyvvezető úrral, hogy ha 20 tagig nem tudunk felhaladni, nem alakíthatunk fiók­egyletet Medgyesen, pedig itt halasztha­tatlan szükség van egy ily fiókra. Lelkes kezekbe tevem le ez ügyet. „Még ma meg kell teremteni ez egyletet!“ monda Nyárády úr s a mi hihietetlennek látszott, a nem csüggedő lelkesedés kivívta azt. Köszönettel tartozom még Csákány f­erencz urnak is, ki szintén nagy segítségemre volt a tagok gyűjtésében s igy érhettük el azt a nagyszerű eredményt, hogy estéli 5 órára már 24 rendes tagot szám­lálhattunk. Közgyűlést hívtunk össze, melynek lefolyásáról az alábbi jegyzőkönyv ad felvilá­gosítást. Jegyzőkönyv: Felvétetett Medgye­sen, 1885. évi október hó 5-én d. u. 6 óra­kor tartott közgyűlésen, az „Erdélyrészi ma­gyar közművelődési egyesület­ medgyesi fiók­egyletének megalakítása tárgyában. Jelen vol­tak : László Ede, Nyárády Simon, Keserű Sán­dor, Heidendorff Károly, Szabó István, Graeser Gusztáv, Both Názár, Nagy Honor, Nagy Sán­dor, Bernhardt Adolf, Graffitis Károly, Csákány Ferencz, Szabó József, Marselek Béla, Josefi Ede, Bordás János, Schuszter Ede, Orendi Fri­gyes és Müller József rendes tagok. László Ede ideig­, elnök röviden felfejti a czélt, miért a közgyűlés egybehivatott. Vázolja az egylet czélját, s működési körét. S örven­detes tudomásul hozza, hogy miután azon sze­rencsés helyzetben vagyunk, hogy 24 rendes tagja van itt Medgyesen az egyesületnek, te­hát az alapszabályok 18. §-a értelmében kéri a közgyűlést, mondja ki az Erdélyrészi magy. Közm. Egyesület medgyesi fiókját megalakult­­nak. Indítványozza, hogy válasszon a közgyű­lés egy elnököt, egy pénztárnokot és egy jegyzőt. A közgyűlés e lelkes szavakat örvende­tes tudomásul veszi, s általános lelkesedéssel az ideigl. elnök ajánlatára Nyárády Simon ren­des tagot, kir. segédtelekkönyvvezetőt elnök­ké, László Edét alelnökké, Heidendorff Károly kir. aljárásbirót pénztárnokká és Marselek Bé­lát jegyzővé kiáltja ki. Legközelebb tartandó gyűlés 1. évi októ­ber hó 11-ére d­e. 11 órára határoztatott, mi­korra a választmányi tagok megválasztása és a tagsági díjak beszedése tűzetett ki. Nyárády Simon elnök indítványát a köz­gyűlés lelkes éljenzéssel veszi tudomásul, hogy bethleni gróf Bethlen Gábor elnöknek a Nagy- és Kis-Küküllő megyék főispánjának üdvözlő távirat küldessék. Több tárgyalni való nem lévén a jegyző­könyv bezáratott s jelen volt valamennyi ren­des tag által aláíratott. Marselek Béla, Nyárády Simon, jegyző, elnök. Ezen jegyzőkönyv másolati hiteléül: Csákány Ferencz, Orendi Frigyes, rendes tag, rendes tag. Oly eredmény ez Medgyesen, mely legme­részebb álmainkat fölülmúlja. Az által, hogy a közgyűlésnek felét tevő idegen nemzetisé­gűek velünk egy szívvel, lélekkel lelkesedtek, széthullott a torzsalkodások és vádak halmaza, mely úgy tüntetett fel minket, magyarokat, hogy mi az idegen nemzetiségűek ellenségei, elnyomói vagyunk. A barátság bizalmi köteléke szorosabbra fűződött, megértettek minket. Adja Isten, hogy Eris almája ne is jöj­jön többé kezünkbe soha! hogy győződjenek meg a régi példabeszéd igazságáról­ .A magyarnak természete, Hogy a jussát nem hagyja; De ha bánni tudnak vele Az ingét is oda­adja!­ ­ NAPI HÍREK Kolozsvár, október 8. * A trónörökös-pár, mint hírlik, szom­baton reggel Budapestre érkezik, a­hol a ki­állítást fogják ismételten megtekinteni. Onnan egy napi időzés után vasárnap közvetlenül Görgény-Szent-Izarére utaznak, a­hol ő fenségeik fogadtatására minden előkészület, megtéte­tett. A fenséges pár városunkat vasárnap éj­jel 10 órakor fogja érinteni. * Berzeviczy Albert miniszteri ta­nácsos a vallás- és közoktatási minisztérium­ban, ki körülbelül egy év óta áll az ev. ref. püspökké választott, Szász Károlytól veze­tett minisztériumi osztály révén, két napi itt tartózkodás után, a mai gyorsvonattal utazott Budapestre vissza. A miniszteri tanácsos ked­­den délelőtt az egyetemi központi intézetek a a helyiségeket vette szemügyre, déli időben fo­gadta az egyetemi tanácsot, ebéd után meglá­togatta a klinikákat és azután dr. Csiky Vic­tor prorector­ és több egyetemi tanárral fel­ment a fellegvárra, hogy onnan a gyönyörű kilátást élvezze. Estére a nemzeti színházban volt ugyancsak dr. Csiky prorector és polgár­mesterünk dr. Haller Károly társaságában. Szer­dán reggel megtekintette a növénytani, álatta­­ni és vegytani intézetet és a növénykertet, a vegytani intézetben azután egy hosszabb érte­kezlet volt, melyben a miniszteri tanácsot­ több egyetemi tanár, Hausmann műegyot®1*1 tanár, az itteni új egyetemi intézetek tervező­je és vezetője egyrészt, báró Jósika Samu f° ispán és dr. Haller Károly polgármester rész­t vettek, úgy hallik, hogy az egyetemi uj inté­­zetek és az u. n. múzeumkerti telepen levő in­tézeteknek­ vízvezetékkel való ellátásáról tana­kodtak. Délután az uj bonctani épületet tekin­tették meg és estére a Stauler-kertben össze­gyűlt az egyetemi tanári testület majdnem v®a­lamennyi tagja, egy a Berzeviczy miniszteri taná­csos tiszteletére rendezett és nagyon jól sikerül vacsorára, a szebbnél-szebb felköszöntések ér­ték egymást és mindenki azon meggyőződésüe távozott, hogy Berzeviczy Albert miniszter ! A Nemessányi-nővérek: Mari és Vilma, az utóbbi gyéresi állami tanítónő. Leküldték 4563. sz. évüket, melyen a következő aláírások történtek: Nemessányi Miklós ügyvéd r. t. 10 forinttal 6 évre, Lipóczi Lamos András r. t. évi 2 forinttal. Pártoló tagok: von der Becke Imre fbirtokos 5 frt, Zongor János szolgabiró 1 frt, Kostya János gyógyszerész 2 frt. Fény­­kövi Jakab izr. tanitó 50 kr. Egyszers minden­­korra Berencey Gusztávné 1 forint. Az összes aláírók mindannyian a barsmegyei Verebély lakosai s az itt elősorolt tagdijakat összesen 11 frt 50 kr összegben befizették. A barsi testvé­reknek annál nagyobb köszönet, mert az or­szág összes megyéi közt épen Bars az, mely eddig legkevésbé látszott mozgalmunkat kegyes jóindulatába venni.­ ­ Éljenek a derék szászok, kik lerakták fil­­léreiket a hasa oltárára! Marselek Béla Az egylet pénztárát átvette a megválasz­tott pénztáros, Csiky J. József ur. Az adás vasárnap d. u. történt dr. Fel­méri La­­jos és dr. Concha Győző directoriumi tagok jelenlétében. Si­gmond Dezső orsz. képv. volt h. elnök összesen 69 985 frt 70 krt, 5 drb. aranyat, 1 drb. 5 frankosat, s 2 drb.1 2 frankosat adott át kimerítő gondos jelentés kí­séretében. A jelentés rövid foglalatja a követ­kező : Junius végén tartott egyik választmányi ülésben id. elnök dr. Haller Károly bejelent­vén, hogy fürdőre távozik, Sigmond Dezső fölkéretett, mikép a helyettesitést elválalni szí­veskedjék. Mint helyettesitő jun. 26—jul. 9.­„ 2893 frt 50 krt s egy drb. 100 frtos névérté­kű kisbirtokos részvényt (32 szelvénynyel) ka­pott kézhez, mely összegeket H­ó­r­y Béla pénz­tárnok úrhoz szolgáltatta át. Jul. 8-án a pénztárnok, a választmány­nak tett előzetes bejelentés után, szintén für­dőre távozván, a pénztár kezelése is a titkár­ral egyetértőleg szintén a h. elnök úrra bíza­tott. Egyidejűleg Hóry Béla úr utasítva lett, hogy a nála eddig begyűlt összegekről szóló betéti könyveket és értékpapírokat megőrzés végett véteményezze l e a h. elnök úrnál. En­nek folytán Hóry Béla úr átadott betéti könyvekben összesen 34.055 frt 87 krt, to­vább 5850 frtot értékpapírban. Jul. 8-tól szept. 17-ig befolyt a b. elnök úrhoz 27.586 frt 83 kr, mely összeg szintén betéti könyv alapján kezeltetett, továbbá 5 drb. arany, 1 drb. 5 frkos és 2 drb 2 frkos értékben 2643 frt. Bejött tehát az egyesület első megindulása óta szept. 17 ig összesen 69.985 frt 70 kr s a fenti értékek. Ez idő alatt bélyegre, 4 írnok fizetésére, szolgának stb. kiadatott 150 frt!! Eddig a Sigmond Dezső és Háry Bá­la együttes bevételeik. Szept. 17 óta alelnök dr. Haller Ká­roly veszi át a pénzt s beérkezett gya­nánt átadott a megválasztott uj pénztárnok­nak: 610 frt ,22 krt takarékpénztári könyvben (gróf Teleki Árvéd könyve), 2681 frt 30 krt készpénzben és 150 frtot értékpapírban, 1 drb aranyat, s 1 drb 10 frankost. Sándor József titkár kezéhez érkezett újabban 457 frt 50 kr készpénz és 10 frt ma­gánkötvényben. (A titkár kezéhez k.­b. össze­sen 10.000 frt érkezett; az összegek általa na­ponta adattak át kézbesítési könyve alapján a pénztárba.) A pénztár átvétele után Csiky J. Jó­zsef úrhoz érkezett 229 frt 83 kr készpénzben, 118 frt magánkötvényben. Ez képe az önkéntes, minden felszó­lítás nélkül történt befizetéseknek. Kik még különös felszólítást várnak, azok k­­b. 200 ezerért képviselnek. Elképzelhetőleg e czélból nyomtatványok és a munka tömérdek erőt fog­nak fölemészteni. Kétszeres tisztelet azoknak, kik e kiadást is megtakarítják az egyesü­letnek !*

Next