Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-11-21 / 269. szám
269. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési díjak: (géllel .......................................TM frt. Félévre.......................................8 frt Negyedévre..................................4 frt. így hóra..................................1 frt 60 kr Mindennapi elárusítóéra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive : Egy szám ára 5 kr Hirdetési dijak: tvy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezmnyben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér kora 36 krajczer. — Kolozsvár, 1885. szombat, november 21. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ■,MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcsa 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR NOVEMBER 20. A román egyetem. A Tribuna a harmadik egyetem ügyével foglalkozik. Három millió román — mondja — megérdemelné, hogy részükre külön egyetem állíttassák fel. Két magyar egyetem s egy horvát van az országban, az állam legtekintélyesebb népe, a másik kettő után, ezt a figyelmet, mint mondja, megérdemelné, miután az állam érdekében nem csekélyebb áldozatokat hoz. Hanem a magyar nem gondolkozik ily nemesen, a magyarizálás útjára lépett. S ami nagyon furcsa — folytatja — sem a szlávok, szerbek, tótok, horvátok, sem pedig a szászok nincsenek úgy disponálva, hogy magyarok legyenek. Valóban nincsenek úgy disponálva és nem is lesznek magyarok. Vájjon a Tribuna komolyan vetette-e fel ezt a kérdést? Komolyan tárgyalja-e azt ? Meggyőződésünk, hogy nem komolyan s csak azért foglalkozik vele, hogy egygyel megszaporítsa a román nép előtt a gravamenek számát. Hogy nem foglalkozik komolyan, mutatja az a lemondó hang, amelynek czélja nem más, mint a román nép sajnálatát felgerjeszteni. Hát csak zengedezzen elégiákat,mert valamit csak kell csinálnia neki is. A legsajnosabb körülmény az, hogy a román politikusok a román népet rosz színben tüntették fel országvilág előtt, s a magyarban megölték a bizalmat, hogy kénytelen ma már minden román emberben egy haza elleni összeesküvőt gyanítani. Idáig a dolgot nem a magyar vitte, ezt már határozottan lehet állítani. S egy román egyetemmel? Ki tudna akkor bírni a román compheusokkal ? Ki nyújtana biztosítékot, hogy annak jótéteményeit nem éppen az állam ellen használnák fel? Hiszen látjuk, hogy még egy-egy tanszék is bajt okozott, hogy ne okozna még nagyobb bajt egy egyetem? Erről különben szó sem lehet. Oroszország sem állít fel egyetemet a beszarábiai oláh népnek; sem Francziaország, sem Olasz-, sem Angolország nem állít fel egyetemeket idegen ajkú polgárai számára. Miért tenné meg ezt a magyar? és mért tenné meg épen a román néppel szemben, melynek vezetői sohasem nyilvánították, hogy ragaszkodnak az állam alkotmányához, intézményeihez; ellenkezőleg, ahányszor csak lehetett, mindig felütötték fejüket s azon részen voltak, ahol, nem volt sem az igazság, sem az állam alkotmányossága. Ezért óhajtaná a Tribuna egyetemet ? Az a körülmény, hogy a román nép is fizet adót, még nem ad jogot oly követelésre, mi az államot bomlasztaná, ha teljesíttetnék. A németek, szerbek s mások, mind fizetnek adót, ugyan mi volna, ha ezek mind előállanának és hasonlókat követelnének a magyar államtól. A magyar nemzet az egyedüli úgy szólva, mely az ország intézményeit épen fenntartani kívánja. A mely napon a magyar népet elnyomják, abban a pillanatban vége lesz az ország alkotmányának is; a külön egyetemeket pretandáló népek mind szétfutnak s a rokonelemek karjaiba vándorolnak, ők bizonyára nem fognak harczolni az ezredéves mult alkotta intézményekért. A magyar nemzetnek kötelessége tehát, a hazafias szellemet minden uton és módon általánositni s oda hatni, hogy a magyar műveltség minden irányban elterjedjen, hogy a népeknél azon meggyőződést keltse, mely szerint az államot valóban magyar s magyar jelleggel bírva csak e réven állhat fenn. Ne essék rosszul a Tribunának a harmadik magyar egyetem és ne vágyjék oly dolgokra, a melyek be nem következhetnek, s a melyek még álomnak is merészek. A román nép bölcsei igyekezzenek nyelvüket és irodalmukat saját körükben fenntartani, művelni, ebben senki által megakadályozva nincsenek, de ne foglalkozzanak hiú ábrándokkal, mert a mai reális korban az ilyen álmodóknak felkopik az álluk. (+) ___TARCZA. Ausztráliai utazó Kolozsvárt! Mr. F. W. Elliot, londoni születésű, ki 41 év óta lakik Sidneyben, Európában körutazt s ez alkalomból hazánknak is nagyobb résszét meglátogatta, egy napot városunkban töltött s az este az angol társalgókör vendége v°lt. Vele utazik szeretetreméltó leánya, Alice, kit jövő héten, Budapesten, Roggendorf Arnold honvéd főhadnagy vezet oltárhoz s igy az ausztráliai angol leányból magyar menyecske lesz , férjével Erdélyben fog lakni. Máris megkezdte a magyar nyelv tanulását. Elliot ur, mintegy 58 éves, nagyon ikonszenves alak és sokoldalú ismerettel bir. Sok érdekes dolgot beszélt az ausztráliai tár- 8adalmi viszonyokról s más különlegességekről. Az életmód sokkal drágább, mint Angliában. Vagy a Continensen. Különösen drága a szálas és a munkabér. Egy közönséges napszámos napjára 3—4 fitot kap. Egy kőmives 8—9 ffiot. Egy szolgáló fizetése hetenként 10—12 kr Az élelmiszer aránylag a legolcsóbb. Egy font hús 25—30 kr, de ezelőtt nem sok évvel csak 5 kr volt. A magas munkabér onnan van, hogy kevés a munkás. Egyfelől a nagy távolig miatt, másfelől a nagy úti költségért nemigen mennek oda a munkások. Az utazás Angliából 50 napig tart s belekerül 250 írttölig. Vademberek most is láthatók, de rohamosan pusztulnak, főleg a rum túlságos élvezése miatt. Politikai tekintetben teljesen szabadok, függetlenek. Maguk igazítják belügyei- saját parlamentjük van. Semmi névről nevezendő adót nem fizetnek Angliának, csak az angol kormány által küldött kormányzót (Governor) fizetik. Az igaz, hogy angol törvények alatt állanak, de azokat saját tetszésük szerintmódosíthatják. Hát aztán mi haszna van Angliának abban, hogy ők angol alattvalók, kérdeztük? A kereskedelmi összeköttetés mindent dúsan pótol. Csak a gyapjúból 120 millió frt forgalmat csinálnak évenként. Az aranybányákból szintén nagy a jövedelem. Húst is, jég között, roppant mennyiségben szállítanak Angliába, mivel a marhatenyésztés egyik legnagyobb jövedelmi forrásuk. Minthogy Elliot úr azt mondá, hogy 41 év óta tegnapelőtt látta az első havat Brassóban, kérdeztük, hát honnan kapják a jeget a hús fagylalásához? — Mesterségesen állítják elő — felelé. A vendéget e sorok írója — kivel a gyűlés előtt kevéssel ismerkedett meg csak —köszöntötte fel, örömét fejezve ki, hogy körünkben üdvözölhetjük s mivel szivének egyik fele, szeretett leánya, Magyarhon lakosa lesz, reméli, hogy többször meglátogatja hazánkat, melyhez ezentúl szoros kötelék fűzi. Elliot úr meleg hangon köszönte meg az iránta, mint egész ismeretlen iránt, nyilvánult szives fogadtatást. Hogy ő Magyarországot s népét megszerette, tanúsítja az, hogy kedves leányát az édesapai hajlékból oly nagy távolságban itt hagyja. Különösen köszönte, hogy alkalmat nyújtottunk neki e körben való megjelenésre, mely egyike lesz utazása legszebb emlékeinek. Hiszen az utazó — mondá hogyan szerezzen magának alapos ismeretet egy városról, annak lakóiról, ha csak futólag átutazik , annak utczáit, épületeit gyorsan megtekinti, a vendéglőbe a pinczérekkel egy pár szót (sok bajjal, kivált, ha nem érti a nyelvet) vált s a piaczon a különböző alakokat, népviseletet szemléli, mint Ő tette ma. Neki végtelenül jól esett, s nagyon meg volt lepetve, hogy ott, ahol nem is remélte, saját nyelvén társaloghatott, saját anyanyelvén nyerhetett helyes informátiót egy érdekes város múltjáról s jelenéről. Legyenek meggyőződve, hogy ezután két otthonom lesz: Ausztrália és Magyarország. Most visszamegyek, hogy leányomat s unokáimat újból láthassam, de megint visszatérek itt maradt gyermekem, s reméllem, majd magyar unokáim látogatására, s akkor újra eljövök a szép Erdélybe, még pedig nyáron, mert ha ez időszakban is annyira megragadja az idegen figyelmét, mennyivel érdekesebb s vonzóbb lehet, mikor a természet a maga pompájában díszeleg? Éltetve a magyarokat s a magyar vendégszeretetet, beszédjét azzal végezte, hogy ez nem lesz az utolsó találkozás, mert már mint ismerős fog ide jöni, s nem fog városunkban egyedül járkálni. A kiállításról szépen nyilatkozott, s különösen az tetszett, hogy idegen országból nem voltak tárgyak kiállítva, hanem a magyar ipar volt bemutatva nagy sikerrel. Még egy oláhországi nemessel való társalgását említjük fel, mert nagyon jellemző. Ugyanis Bukarestből Brassó felé jőve, beszélgetést kezdett franczia nyelven egy vitassal, ki oláhországi volt, mert birtokait mutogatta vendégünknek a vasut mentében. Társalgás közben szóba jött a szép és gazdag Erdély. „Igen, — mondá az oláh nemes — Erdélybe a románok túlnyomó számmal vannak; az tulajdonképen az övék, s csak idő kérdése, hogy Romániához csatoltassék". Természetesen Elliot úr, nem ismerve a viszonyokat, semmi megjegyzést nem tett reá. Ama megjegyzésemre, hogy ez román aspiratió, azt felelte, „hogy az csak annak is fog maradni, mert az a nép, melyet átutaztában itt-ott, s a mai hetivásáron is látott, aligha érvényesíteni bírja e nemzeti aspiratiót“. Vendégünk a péntek reggeli vonattal Budapestre utazott, hol neje, egy másik leánya és leendő veje várják. Szívünkből óhajtjuk, hogy legyen szerencsés és boldog leányának megkötendő frigye is láthassuk minél előbb ismét körünkben, hogy gazdag tapasztalataival hazánknak is némi szolgálatot tehessen. Kovács János A miniszterelnök jubileumához. Szeged város közönségének szerdán délután tartott közgyűlése egyhangúlag elhatározta, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök 10 éves jubileuma alkalmából f. hó 29-ikén díszközgyűlést fog tartani s abból Tisza Kálmánhoz üdvözlő feliratot fog intézni s ugyanakkor Tisza Kálmánnak és Tisza Lajos grófnak Benczúr által festett, Szeged városa által a közgyűlési terem számára megrendelt életnagyságú képei ünnepi beszédek mellett lelepleztetni fognak. Az ünnepi beszédek egyikét — a miniszterelnököt illetőt — Vass Pál főjegyző, a másikat pedig Szabados helyettes polgármester fogja tartani. A közgyűlésen az ellenzéki pártiak közül is számosan voltak jelen. Bars megye törvényhatóságának csütörtöki közgyűlése Migazzy Vilmos gróf indítványára nagy lelkesedéssel és egyhangúlag elhatározta, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök iránti tiszteletét, bizalmát és ragaszkodását jegyzőkönyvbe foglalja. A közgyűlés elhatározta, hogy Tisza miniszterelnökhöz jubileuma alkalmából üdvözlő feliratot intéz, melyet küldöttség fog az ünnepeknek átadni. Szerbia és a porta, a Times szerb, forrásból merített értesülés nyomán, részleteket közöl a Szerbia és Törökország közt létrejött megegyezésről. E szerint azon esetre, ha a szerb csapatok Szófiába bevonulnak, Milán szerb király nem Sándor fejedelemmel fog békét kötni, hanem a szultánnal. Szerbia területnagyobbodást fog nyerni, mert a porta nemcsak hogy közönyösen veszi Bulgária megcsonkítását, hanem szívesebben lát egy erős Szerbiát, mint egy hatalmas Bulgáriát. A keleti háború, Brezniknek való elfoglalása által a Slivnicza mellett álló szerb hadtest erős támogatást nyert. Az Izvor melletti győzelmet a Vranjától délfelé küldött hadtest vívta ki. Az Izvor a Küsztendil és Szófia közt fekvő út mentén van. Az Izvor melletti győzelem által Küsztendil el van vágva Szófiától. A szerbek most három irányban nyomulnak Szófia felé. Magánjelentések szerint Radomir is, mely Izvoron felül fekszik, elesett. Zaribródból hivatalosan jelentik, hogy a bolgár Widdin-hadtest szétvertnek tekintendő. Magánjelentések szerint Widdint már elfoglalták, s a szerbek száz ágyút ejtettek zsákmányul. Ha Radomir szintén meghódíttatik, a szerbek Slivniczát hátulról is megtámadják. Az itt vívandó harcz döntő lesz. Sándor fejedelem szintén Slivniczában van. Ha sikerül Slivniczát elvágni, az egész bolgár hadtest a fejedelemmel együtt elfogatik. Widdinből a szerbek Lom Palánkán át Szófiába mehetnek, vagy elvághatják a bolgárok visszavonulási vonalát a ruscsuk-várnai irányban. A szerb pénzügyminiszter tisztviselőket küldött a meghódított területre, hogy a szerb törvényeket a meghódított területeken proklamálják és életbe léptessék. * Pelkov a „Tirnovska Constitutiában kijelenti, hogy a „Pol. Korr.“ által közlött és a maczedóniakhoz, a philippopoliszi felkelés kitörése után való napon intézett kiáltvány tényleg kiadatott. Az unió előidézőinek fáradozásai következtében a kiáltványt visszavonta, társait Szófiába hívta, s felkérte őket, hogy a bolgár katonai tekintélyek rendelkezéséhez tartSzerdán a szerbek részéről 25.000 katona hat vagy hét üteg ágyúval harczolt 15.000 bolgárral, kiknek négy üteg ágyujuk volt. A sebesült bolgárokat és szerbeket Szófiába szállítják. Ruméliából folyvást érkeznek önkénytesek és már kiképzett katonák, kik néhány órai pihenés után egyenesen a harcztérre indulnak. A Dragoman-szoros környékén nagy csatát várnak.* Hétfőn, e hó 16-án, a szerb haderő zöme, miután a Dragomán-szorost harczban elfoglalta, Dragomán helységén túl nyomult,hogy a bolgárok Slivnicza mellett levő nagyon erős hadállásával szemben megfelelő állást foglaljon el. A Triból érkezett csapatok ki voltak fáradva, minek következtében kedden pihenőt akartak tartani. E napon azonban a szerb csapatok balszárnyának legszélsőbb része ellen túlnyomó bolgár haderő intézett támadást. Kemény harcz után, melynek folyamán az ellenséges csapatok több ízben oly közel jutottak egymáshoz, hogy ember ember ellen harczolt, a támadás visszavezetett. E támadás következtében aztán a többi hadosztályok azonnal megkezdték a támadást a bolgárok egész hadállása ellen. Heves ágyú- és puskatüzelés keletkezett, mely csak alkonyatkol ért véget. A szerbek megtartották újon elfoglalt állásaikat. A szerb csapatok vesztesége meglehetős nagy: 60 halott és 300 sebesült. A bolgárok veszteségének aránytalanul nagyobbnak kell lennie. — Trn mellett a szerbek nyolcz ágyút zsákmányoltak és több, mint 400 foglyot ejtettek. Adlie mellett Lesjanin tábornok kétezernél több foglyot ejtett.* Milán király a Dragoman és Trn körüli harczoktól nagyon kifáradt csapatoknak pihenő napot adott. A szerb hadsereg zöme szerdán Milán király vezérlete alatt Slivnicza előtt állott, ahol a harczok alkalmasint újból kezdődtek. A bolgárok igen erős hadállásokat foglalnak el és a szerb seregnek kemény napja lehetett. A Timok-hadsereg szerdán Kuba és Widdin közt fényes győzelmeket aratott; a bolgárok roppant veszteségeket szenvedtek. A szerbek több mint 1000 bolgárt fogtak el és nagy hadi zsákmányt ejtettek. A bolgárok vad futásban siettek Widdin felé. Lesjanin tábornok üldözte őket és szerdán Widdin falai alatt állott. Az hírlik, hogy Widdin bevetetett, de ezen hír nincs hivatalosan megerősítve. A szerbek veszteségei aránylag jelentéktelenek. Milovanovics és Jesinácz ezredesek (az utóbbi Titelből való) elestek. A fin és Dragoman körüli harcrokban 5000 bolgár ejtetett foglyul Dragoman és Slivnicza körül a lakosság meg van rémülve és sokan menekülnek Szófiába. Kétségtelennek tartják, hogy a szerbek Slivniczánál győznek és azt hiszik, hogy Szófia kapitulálni fog. Milán király megdicsérte a csapatok magatartását. A szerbek diadalmas előnyomulása felett nagy a lelkesedés; általánosan azt hiszik, hogy a szerbek pénteken be fognak vonulni Szófiába és hogy Szófia és Widdin elestével a hadjárat véget fog érni. A kereskedők bizottságot alakítottak, mely a hazatérő csapatok tiszteletére nagy ovácziót fog rendezni. E czélra már jelentékeny összegeket írtak alá. Az osztrák-magyar segélyegylet több mint 1000 frankot adományozott a szerb sebesültek javára. sák magukat, amit ezek meg is ígértek. Maczedóniában nem történik fölkelés, ha az unió létrejön. Ellenkező esetben azonnal kitör.Egyedül Bulgáriának van Maczedóniában befolyása mozgalom előidézésére, vagy a nép lecsillapítására. Jelenleg a megindult háború lefolyását várják. A „N. Fr. Presse“ jelentése: A zaribrodi szerb főhadiszállásról sürgönyzik, hogy Sándor fejedelem szerdán reggel megsebesült. * Az egyenlőség harczai. Dr Esterházy Sándortól. Az újkor uralkodó eszméjeként hármat szoktak közönségesen megjelölni : az egyenlőséget, szabadságot és testvériséget, melyek jóllehet együtt gyakrabban csak a nagy franczia forradalom óta említtetnek, kétségtelenül az újkor kezdete óta már dagasztják az idő kebelét és vezetik a világ folyását. Tulajdonképpen azonban az újkornak csak egy uralkodó eszméje van: az egyenlőségé, mert a másik kettő nem egyébb, mint ez egynek logikai folyománya. Ha mindnyájan egyenlők vagyunk, egyiknek sincs joga lealjasító korlátok közé szorítani a másikat. Ez a szabadság. Ha mindnyájan egyenlők vagyunk, minthogy emberek vagyunk, testvérek vagyunk. Ez a testvériség. Innen az az eszme, mely létrehozta a vallási forradalmat, megváltoztatta a társadalmak alakjait, új világot gyújtott a tudományok közé s a művészetek zászlóját uj irányokban lobogtatá: az egyenlőség nagy eszméje. Mindenki ezért harczolt az uj korban. Mellette vagy ellene. De bár ez eszme volt is az uj századok evangéliuma, a küzdők a szent szót ezerféleképpen magyarázták. Valóban szerfölött eltérők az egyenlőséget illető vélemények. Különösen némelyek az egyenlőséget bizonyos dolgokra óhajtották kiterjeszteni, így például a nemesek egyenlők óhajtanának lenni a királyokkal, de nem a parvenükkel. A paraszt egyenlő akart lenni az úrral, de nem a koldussal. Mások ellenben az eszmét végső következetességgel akarták volna megvalósítani s ezek végre is magával, az életadó természettel kezdtek halárküzdelmet, mint a mely akadályozza az emberi egyenlőséget, egyenlőtlenül osztva szét adományait. A legtöbb iró azt mondja, hogy a szabadság eszméje az, melyre nézve az emberek közt legeltérőbbek a vélemények. Ez azonban korántsem helyeselhető. A szabadság eszméjét illetőleg azért nem tudnak a különböző vélemények megegyezésre jutni, mert különféleképpen tartják egyenlőknek az embereket. Ha azt hiszem, hogy egyik vér kékebb, ravira másik; egyik embert jobb fából faragták, mint a másikat, akkor természetes, hogy az arisztokrácziának kiváltságokat adok, melyek míg a nemesség természetadta szabadságát kiterjesztik, szükségkép megszorítják a nem-nemesek szabadságait. Hasonlóképpen, ha azt hiszem, hogy a vagyonos v. tanult ember előkelőbb állást foglal el a társadalomban, mint a vagyontalan, v. tanulatlan, akkor megengedem, hogy az intelligens osztályok gyermekei csak egy évig katonáskodjanak, a köznép ellenben három évig és szigorúbb kenyéren. A szabadság kérdése tehát egészen az egyenlőség felfogásától függ A nyelvkérdés Ausztriában. A prágai Politik és Narodni Listy ismét fölvetik a nyelvkérdést s különös következtetésekre jutnak. A következőkben ismertetjük e lapok felszólalásait, melyek bizonyára foglalkoztatni fogják az egész osztrák sajtót. Tudvalevő, hogy míg Magyarországon a német nyelv kötelezett tantárgy, Ausztriában nem az, s a közös hadügyminiszter a delegáczióban azon óhaját nyilvánító, hogy Ausztria épp úgy gondoskodjék a német nyelv tanításáról, mint Magyarország. Az említett cseh lapok elismerik, hogy a német nyelvet a cseh intelligenczia nem nélkülözheti, s azt nem fogja elsajátítani, hogyha nem tanítják kötelezőleg. De ennek Ausztriában útjában áll az alkotmánytörvény 19. §-nak 3-dik kikezdése, mely így hangzik: „A tartományokban, melyekben több népfaj lakik, a nyilvános tanintézetek olyképen szervezendők, hogy egy második országos nyelv megtanulásának kényszere nélkül, minden népfaj bírhassa a megfelelő eszközöket saját nyelvében való kiképeztetésre.“ Ezt a szakaszt az osztrák alkotmányos párt iktatta a törvénybe és pedig azért, nehogy a németek Csehországban köteleztessenek a cseh nyelv megtanulására. E helyett inkább koczkáztatta azt, hogy a csehek se kényszerittessenek németül megtanulni, s Csehországban azon anomália áll fenn, hogy a franczia vagy angol nyelv lehet köteles tantárgy, a német vagy cseh nem. A Politik tehát a mondott szakasz eltörlését sürgeti, minek az lenne következése, hogy a németek Csehországban a cseh nyelv tanulására köteleztetnének, a csehek pedig a német nyelvre. A Narodni Listy ellenben másként fogja