Magyar Polgár, 1886. január-június (20. évfolyam, 1-145. szám)
1886-01-13 / 9. szám
A fegyelem a magyar államvasutaknál. Báró Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter a magyar államvasutak igazgatóságához a következő leiratot intézte: A m. kir. államvasutak igazgatása tárgyában m. évi deczember hó 30-án 4328. évi. szám alatt kiadott utasítás végrehajtása s az abban megállapított új szervezet sikeres működésének biztosítása érdekében a fő feladatok egyikének tartom, hogy a meglazult szolgálati fegyelem helyreállíttassék. Tett tapasztalataim szerint azt az eljárást, melylyel az igazgatóság és az üzletvezetőségek által a fegyelmi hatalom eddigelé gyakoroltatott, kielégíthetőnek nem tarthatom és pedig annyival kevésbbé, mert meggyőződésem szerint nemcsak az igazgatóság és az üzletvezetőségek személyzetének, hanem kiválóan az állomási alkalmazottaknak szolgálata s az egész intézet pontos, rendes és szabályszerinti működése szoros figyelmet s a felügyelet teljes szigorát igényli, márpedig ily fegyelmet és ily szigorú felügyelést az eddigi igazgatás keretében nem talált.Ám. A szigorú fegyelem kívánatos mértékének hiányára vezethetők vissza túlnyomólag azon visszásságok és kedvezőtlen eredmények, melyek az eddigi szervezet megváltoztatását — az egyéni és testületi felelősség nyomatékosabb érvényesíthetése czéljából szintén szükségessé tették. Nem zárkózom el az elől, hogy a szolgálati szervezet gyakori változtatása sem a személyzetnek, sem az intézetnek nem állhat érdekében; éppen ezért, úgy az államvasúti intézet felvirágzása, mint a személyzet érdekében is súlyt fektettek arra, hogy az új szolgálati szervezet állandósága a legszigorúbb fegyelem behozatala által is biztosíttassék. Ugyancsak az intézet érdekében nem csekélyebb súlyt fektetek arra is, hogy a lelkiismeretes, tehetséges személyzet előmenetele s jogosult törekvéseinek erkölcsi és anyagi elismerése biztosíttassék, ezt azonban mi sem veszélyezteti jobban, mint a fegyelem meglazulása, mely azt vonja maga után, hogy egyesek figyelmetlensége miatt az összes szenved, minélfogva a kötelességét híven és buzgón teljesítő személyzet solidaritása is igényli azt, hogy a fegyelmet megzavarni kész elemek — ha a rend korlátai közé nem szoríthatók — a szolgálattól kímélet nélkül eltávolíttassanak. Különösen az utazók életbiztonsága s az intézeti, úgyszintén az idegen vagyon épsége feltétlenül megkívánja, hogy ezeket veszélyeztető szolgálati vétségek legszigorúbb fegyelmi büntetéssel — az elbocsátással — toroltassanak meg, hogy továbbá minden egyes esetben az is megvizsgáltassák, ha váljon a szolgálati felsőbbséget nem terheli-e közvetve felelősség az illető szolgálati vétségért, s hogy igenlő esetben az e részbeni felelősség is teljes szigorral érvényesíttessék. A sajtó közreműködésének igénybevétele , ez után a közönség felvilágosítása a parlamentáris kormány egyik fontos segédeszközét képezi, erre azonban a hivatalnoki karból csak a külön felhatalmazottak vannak jogosítva. Hivatalos titkok elárulása azonban, s oly — az utóbbi időben sajnosan észlelt — hírlapírói informatió és levelezések, melyek az intézet és a kormány tekintélyét csorbítani alkalmasak, — a legsúlyosabb szolgálati vétséget állapítják meg, s mint ilyenek kivétel nélkül elbocsátással fenyitendők s azok ismétlődésének esetleg más rendkívüli eszközök által is feltétlenül elere veendő. Minthogy pedig az államvasúti intézet jövőjének biztosítása, annak további fejlesztése és annyira fontos közgazdasági és pénzügyi működése — ismétlem — a szolgálat lelkiismeretes, buzgó és fegyelmezett voltától függ és ennek következtében az elemeknek, melyek bármely szempontból az intézet czéljait veszélyeztetik, az intézet alkalmazottjai között helye nem lehet, annálfogva, valamint magam kérlelhetlen szigorral fogom a vétkezőket sújtani, úgy másrészt az igazgatóságtól és minden hivatali főnöktől elvárom, hogy az ügynek éppúgy, mint a személyzetnek ártó takargatástól vagy indokolatlan védelemtől tartózkodva a legnagyobb súlylyal közrehassanak. Nem tartózkodhatom annak kijelentésétől, hogy a fegyelmi vétségek megtorlásának megállapított alakiságaitól eltekinteni és a rövid útú eljárást haladéktalanul életbeléptetni volnék kénytelen azon nem várt esetben, ha bármely oldalról fennebb ismertetett intenzióim mellőzését tapasztalnám.Legyen gondja az igazgatóságnak, hogy a fegyelmi eljárások gyorsíttassanak. El nem mulaszthatom továbbá arra figyelmeztetni az igazgatóságot, hogy a magyar állam hivatalos nyelvének minden irányban teljes érvényt szerezzen. Úgy a hivatalokban, mint az állomási és audatszolgálat körül az állam hivatalos nyelvének használatára szigorú gond fordítandó. A személyzet minősítettsége e szempontból döntőleg mérlegelendő. Az igazgatóságnak, különösen a kereskedelmi szakban, az idegen nyelveknek használatától akkor, amidőn ez elkerülhetetlenül nem szükséges, tartózkodnia kell. Nem kétlem, hogy a személyzet egy tagja sem fog okot adni arra, hogy a hazafias irány követelésére külön és czélhoz vezető eszközök által is figyelmeztessék. Midőn ezek után másfelől megjegyzem, hogy a kötelességüket híven és buzgón teljesítendők mindenkor számot tarthatnak a kormány elismerésére és támogatására, felhívom az igazgatóságokat: 1. hogy jelen rendeletemet az igazgatóság összülésében felolvasván, azt a hivatott szolgálati főnökökkel és fegyelmi bizottságokkal ahhoz alkalmazkodás végett közölje; 2. hogy jelen rendeletemre hivatkozással és annak szellemében egy az 63szes személyzethez intézendő köriratot állapítson meg, s azt az igazgatóság jóváhagyása után adja ki, annak másolatát egyidejűleg hozzám felterjesztvén. Vidéki élet. Báuffy Hunyad, jan. 11. Az idei farsangi mulatságok nálunk is megkezdődtek. Az első körestély t. hó 9-én tartatott meg a régi casino helyiségeiben. A csinosan bútorzott báltermet esti 9 órakor igen szép számmal egybegyűlt közönség töltötte meg. A női toilettek legnagyobb része tökéletesen megfelelt az estélynek. A szépek koszorúját a következő hölgyek alkották : Akeszman Cornelia, Ágh Ferenczné, Ágh Vilma, Bányay Árpádné, Csákány Istvánná, Égeny né Kolozsvárról, Égeny Jolán, Fekete Jánosné és Fekete Juliánná Egeresről, Fosztóné Kolozsvárról, Gajzágó Antalné, Gajzágó Terka, Gyarmathy Zsigáné, Gyarmathy Anna, Ivaszó Bella és Keresztes Dóra Incselből, Kónya Miklósné, Nagy Ida, Nagy Jolán, Pap Mari Kolozsvárról, Puskái Mártonná, Szkódáné Kolozsvárról, Veres Mihályné, Zavirka Gusztává és Körösi Juliska. A kedélyes társaság, mint egy kedves család, éjfél után fél 4-ig volt együtt. Ekkor kiki nyugalomra tért, ha a fiatalság egynéhány nem-fiatallal szövetkezve, továbbra is együtt maradt, s egész a hajnali órákig névnapot ült, éltetvén a Juliánnákat. A rendezők : Gajzágó Antal, Bács György, Deák Márton s Kovács Dániel mindent megtettek, hogy mindenki jól mulasson . Gondolovicsné ízletes ételekkel és fagylalttal szolgált a mulatozó közönségnek, — de, ami a legkellemesebb benyomást tette a jelenlevőkre, az azon szerencsés körülmény, hogy Gyarmathy Zsigáné és Gajzágó Antalné őnagyságaék is jelen voltak, s mint mindig, úgy most is jól találták magukat. Az általános jó hangulatot azonban, melyet a kerestély fényes sikere idézett elő, sajnos, egy igen komplikált ügy zavarja és tartja izgalomban a kedélyeket pár hét óta. Mint levelező, nem vagyok hivatva a dolgok ére állítása által a kedélyeket még jobban felizgatni ; de ha nem hallgatom el azon mozgalmakat, amelyek a társadalom haladására jótékony befolyással vannak, még kevésbbé hallgathatom el azokat, amelyek épen romlására vannak. S épen ezért közlöm a következő ügyet, minden reflexió nélkül. Miként már e becses lapokban is közölve volt, városunkban azon jelszó alatt, hogy ,aide toi et ciel t’aidera“ (Segíts magadon s az ég is megsegít) egy részvény-mészárszék alakult. A helybeli zsidó hitközség, mely leginkább érezte az eddigi helyzet kellemetlenségeit, oly föltétel mellett, hogy a kóserhás számára külön helyiség rendeztessék be, szövetkezett a részvénytársasággal, mely a kívánalomnak a külön helyiség kifogástalan berendezésével eleget is tett. A zsidók aztán mind innen vitették a húst, csak egy nem. Ez az egy panaszt emelt a szolgabiróságnál a sakter ellen, ki a régi mészárszékben többé húst vágni nem akart. A helyettes szolgabiró a saktert e miatt első ízben 50, másodízben pedig 100 írtra büntette, de ennek sem lehetett eredménye, mert a zsidó hitközség, mely e tekintetben autonómiával rendelkezik, megtiltotta sakterének azt, hogy — daczára a helyettes szolgabiró rendeletének — a régi mészárszékban saktereljen ; nagyobb biztonság okáért pedig a sakter kész, mely az egyház tulajdona, lefoglalta. a szolgabiró most észrevette, hogy nem áll törvényes alapon, de azért a saktert pandúrjával magához kisértette, ha engedelmességre bírhatná, de nem sikerült. A zsidó hitközség emez eljárás ellen fellebbezést jelentett be s egy bizottságot választott, mely az ügyet elintézte. A bizottság, felszerelve egy terjedelmes memorandummal és egy ő felsége és Trefort miniszter által aláirt, tehát szentesített statútummal, az ügy sürgőssége miatt, egyenesen a főispánhoz kopogtatott be. A főispán, miként értesülünk, hajlandóságot mutatott arra, hogy az ügyet a kérelme a hitközség részére előnyösen fogja elintézni. A nagyok társasága után a kicsinyek társaságáról is regemlkezem röviden. Az állami iskolába az idén 537 tanuló iratkozott be, tehát húszszal több, mint a múlt évben. Ezelőtt 11 évvel alig volt több 250 növendéknél s ma több, mint félezer van. Ezelőtt 12 évvel még csak két tanító volt; ma a vallástanítókkal együtt húsz tanító van. Ez iskoláknál oly haladás mutatkozik tehát, mely örömmel tölt el mindenkit, aki csak valamennyit is ad a közoktatásügyre és ezzel együtt a haladásra. Az idegen ajkú tanulók, kik mind a vidék tehetősebb oláh szülők gyermekei, oly nagy számban vannak, hogy egy osztályt bőven benépesíthetnének. Ezek 3-4, sőt 5 éven keresztül is járják iskolánkat, megtanulják anyanyelvünket, s más hasznos ismeretek elsajátítása után egykor hasznos tagjai lesznek a magyar társadalomnak. Látnivaló, hogy minden iskola, ha tudatosan tör czélja felé, egy egy kis kultúrás egylet lehet, hogy fejleszsze és terjeszsze a magyar szellemet, s a magyar nemzeti ügy számára azok sorából is toborozzon harczosokat, kik kedvezőtlen körülmények között a magyar társadalomra nézve elveszetteknek lennének tekinthetők. Időjárásunk nem valami kedvező. A hó elment és locs-pocs van mindenfelé. Vaszi különben azt mondja, hogy nem eszi meg a farkas a telet. Vaszi pedig okos ember. r. 1. terjesztenünk, s következésképp, minden tekintetben ezzel egyöntetűleg kelle eljárnunk. Ha visszatekintünk a kórháznak ezen rövid keletkezése óta elért eredményre, mindnyájunk szívét a legnagyobb öröm és hála kell önkénytelenül elfoglalja, mert kétségtelen, hogy az minden tekintetben még legvérmesebb reményeinket is felülmúlta. Vessünk csak egy futó pillantást a közelmúltra! 1884. augusztus havában ottan látjuk az épületet, mely kórházzá való átalakítását igényelte, s a mely október 19 én teljesen elkészülve és berendezve, fel lett szentelve s átadva rendeltetésének. A kiépítéssel bajlódott, s különösen egy réginek átváltoztatásával, tapasztalásból bizonyára igen jól tudja, hogy a legfontosabb kiszámítás daczára is, túlhaladja a reá szánt összeget, mert csak midőn egy régi épületet bontani kezdünk, mutatkoznak oly hiányok, melyekre nem számítottnak. Így történt az mi velünk is az épületnek kórházzá való átalakításánál, miután lépten-nyomon előre nem látható újabb és újabb költségek merültek fel, ugyannyira, hogy az éveken át vajmi bajjal gyűjtögetett kis alaptőkénket 2145 frt kivételével egészen kimerítette. Nem tagadhatom, hogy a kórház jövőjéért aggódó telkemet nem kis gond fogta el, midőn úgyszólva minden alapvagyon nélkül meg kellett nyitnunk azt és átadni egy bizonytalan jövőnek, amennyiben az minden kísérlet előtt annak nevezhető. Hogy fentebbiek daczára volt erőm minden nehézségekkel szembe szállani, azt csakis a mennyei jó atyánkba helyezett rendíthetlen hite más bizalmamnak köszönhetem, amely tántoríthatlanul győzött meg arról, hogy ezen önzéstelen nagy hiányt pótló humán intézményt is, melyet szenvedő felebarátunk nyomorának enyhítésére felállítottunk és Isten szent nevében nyitottunk meg, áldásával fogja kísérni, amint az be is következett. Hála, szivünk egész bensőségével átérzett hála érette a Mindenhatónak, ki kórházunk felett oly atyailag őrködött, s könyörögjünk ezért jövőre is, mert vajmi igaz az, hogy hiába való az ember minden fáradozása, ha nem járul hozzá Isten áldása! Nagy hálával tartozunk továbbá a magyar szt.-korona országai vörös kereszt egyletének, melynek áldozatkész segélyezése következtében voltunk csak képesek a kórháznak folyó szükségleteit fedezni. Mi természetesebb tehát, hogy hálánkból kifolyólag mi is, bár némi viszonzásul, mindent kövessünk el a vörös kereszt egylet nemes emberbaráti nagy czéljainak előmozdítására, mit a nélkül is elsősorban alattvalói hűségünk szigorúan megkövetel mindnyájunktól, mint egy oly intézmény, mely felségesen uralkodó király és királynénk védelme alatt áll. Nem tehetem végtére, hogy a legnagyobb elismerés és méltánylással ne emlékezzem meg kiválóan azokról, kik a „Rudolf“-kórház sikerteljes fentartását elsősorban előmozdították. Dr. Sinkovits Ignácz, mint orvosa az intézetnek, odaadó szorgalom, pontosság és szakképzettséggel (gyakorolta) gyógykezelte a legnagyobb sikerrel a betegeket és rendeleteit Sárkány Gyuláné és Mikonya Józsefné a legpontosabban végrehajtották, valamint a betegekkel lelkiismeretes és gyöngéd bánásmódjuk s a kórháznál uralkodó kifogástalan rend és tisztaság által mindnyájunk elismerését méltán kiérdemelték, s bízom bennök, hogy a méltánylásnak ezen nyilvánítása buzdításul fog szolgálni reájuk a fokozatos siker felmutatása által azt jövőre is kiérdemelhetni. Elismeréssel és köszönettel kell adóznunk végtére a kolház derék gondnoka: Szőcs József polgármester úrnak, ki sokoldalú elfoglaltatása daczára a legönzéstelenebb, kitartó szorgalommal töltötte be tisztét valamint a kórház összes tisztikara, u. m. pénztárnok, ellenőr, alelnökök, titkár és jegyzők, mindnyájan összesített erővel követtek el mindent, hogy a kezdetlegesség nehézségei legyőzetve, a kivivott eredményt felmutathattuk. Fogadják tehát egyenként azon pár szóban legméltóbb köszönetemet, melyet bizonyára a tisztelt közgyűlés minden tagja velem érez, hogy t. i. a jó Isten áldja meg érette s hosszú évek során éltetve, tovább is önzéstelen odaadással munkálkodhassanak a jótékonyság mezején, hovatovább mindinkább élvezve lelkiismeretük szózatában azon páratlan édes örömöket, melyeket az igazi jó cselekedetek gyakorlásai már itt a földön nyújtanak. Erkölcsi szoros kötelességünk a „Rudolf“kórháznak jövőjét minden körülmények közt biztosítanunk és azt idő folytán fel is virágoztatnunk, mire kiáltó szózatként hir fel azon kedvező körülmény, melynélfogva szerencsések voltunk ezen év tavaszán Rudolf trónörökös és főherczeg ő fensége legmagasabb védnökségét megnyernünk! Kövessünk el tehát összesített erővel egy szív és lélekkel mindent a „Rudolf“kórház emberbaráti nemes czéljainak előmozdítása érdekében, hordjunk össze mellekhez hasonló szorgalommal mindent, miáltal kis alaptőkéjét gyarapíthassuk, hogy az mentős szélesebb körben gyakorolhassa a Krisztus urunk szelleme szerinti valódi jótékonyságot, szenvedő és nyomorban sintődő felebarátainkkal. A fennebb elősorolt eredménynél fogva a legnagyobb örömmel nyitom meg a „Rudolf“kórháznak első közgyűlését, éltetve mindenekelőtt annak legmagasabb védnökét, Rudolf trónörökös főherczeg ő fenségét, királyi családjának összes tagjaival! Éljenek sokáig boldogan, a haza és nemzet boldogitására! kínálva lett, szülővárosához hű, s mindvégig Besztercze vidéke, mint akkoron is, az önálló törvényhatóság szolgálatában megmaradt. Alant kezdte; gyakornokból lett fokonként előléptetve tollnokká, majd tanácsnok-, és rendőr-főkapitánynyá, az 1876-ik év pedig a főbírói állásban, tehát Besztercze város és vidéke törvényhatóságának élén találta. Némely törvényhatóság területének szabályozásáról szóló 1876. évi 33 tk.-cz. rendelkezése alapján Besztercze és Naszód vidékek, mint önálló törvényhatóságok megszüntetésével, az ezek és Szolnok Dobokamegye egy részének csoportosításával egyesült, s alkottatott a jelenlegi Besztercze-Naszód megye, mely azon év szeptemberében működését megkezdte, a rangidősb Láni Godefréd pedig, a naszódi román nemzetiségű Porciussal szemben, az alispáni széket elfoglalta. Kiváló érdemeinek elismerését tanúsította a megye közönsége akkoron, midőn ötét az 1877-ik év deczemberében alispánjául újból megválasztotta. Bíró Bánffy Dezső főispán az 1883. év novemberében e megye kormányzatát is átvevén, azonnal felismerte benne az egyenes lelkű, nyílt és páratlan, munkás tisztviselőt, s belátta, hogy Besztercze-Naszód megye egyetemének óhajtásával találkozik, ha Láni Godofrédot alispáni székében továbbra is megtartja; minél fogva, és pedig főispán uz ő méltósága részéről is nyilvánított óhajtás következtében, határozta el az 1883. deczemberében az alispáni állás újbóli elfogadására magát, s teljesíti hivatalos teendőit kitartással, lelkiismeretes pontossággal, tisztán, s valljuk be, hazafias szellemben oly tapintatosan, hogy úgy föl-, mint lefelé mindenki becsülését, tiszteletét és szeretetét kiérdemelte és megnyerte. Egy ízben a Felség elismerésében is részesült, midőn ugyanis a Ferencz József rend lovagkeresztjével földiszitve jön. — Hátra van még az elismerés legkellemesebb adójával Besztercze- Naszódmegye közönsége, melynek folytonos szolgálatában a 70 éves tisztes ősz és derék tisztviselő az 50 ik évet tölti; a gyöngéd figyelem készülőben van, bizonyítja ezt azon mozgalom, mely megyeszerte — a főjegyző kezdeményezése folytán — megindult, s melynek élére megyénk vezérférfiai állottak, kiknek kezében a siker biztosan várható, mert 1886. julius 3 - i k a Besztercze Naszódmegye valódi ünnepe lesz. Zajtay: Megnyitó beszéd. Báró Szentkereszthy Stephanie a kézdivásárhelyi Rudolf kórház közgyűlését a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közgyűlés! Legszivesebben üdvözlöm mindnyájukat ezen első közgyűlésünkön, melyet a „Rudolf“ - kórház létesítése óta összehívtam, miután szükségessé vált azt az ősztől mostanig elhalasztani, mikor a magyar szt.-korona országai vöröskereszt egylet központi igazgatóságának kívánságára a tőle nyert 14 havi segély folytán a számadásokat ezen polgári év kezdetével kell fel ráni Godefréd. Besztercze, jan. l. Besztercze Naszód megye szolgálatában megőszült, köztisztelet és szeretet tárgya, és örökifjú alispánja, Láni Godofréd, a folyó évben tölti születése 70-ik, a legközelebbi julius hó 3-án pedig hivataloskodásának 50-ik évét be. Az 1836 ik évi julius hó 3-án lépett az akkoron 20 éves ifjú, jogi tanulmányainak a kolozsvári kollégiumban történt befejezése után, Besztercze vidéke szolgálatába, mint gyakornok, ott érte az 1848— 49 iki szabadságharcz korszaka, habár az absolut rendszer alatt többször és tekintélyes állami szolgálatokkal meg Kulturegylet. A nagyszebeni magyar műkedvelő társulat 1885. évi aug. 15 én és dsez. 17-én az E. M. K. E javára egy egy előadást rendezett. Az augusztus 15-én tartott előadás bevételéből maradt II frt 62 kr, mely összegben benne foglaltatik Békései Márk ur 3 frt, Roskosnyi Elek ur 50 kr, Strasser Zsigmond ur 60 kr, Balázs Pál ur 20 kr. felülfizetése. A deczember 17 én tartott előadás bevételéből maradt 22 frt 53 kr, mely alkalommal felülfizettek Hotz Gábor ur 2 frt, Ráduly János ur 25 kr, Békéssi Márk ur 1 frt 40 kr, Domanovszky Endre ur 30 kr, Rosenblum József ur 60 kr. Rubinstein S. ur 1 frt. N. N 70 kr. N. N. 30 kr. N. N. 10 kr. P. K. 50 ferajezárt. A két előadás maradék összegét 34 frt 15 krt vettük a társulat elnökétől, melynek tagjai: Ferenczy István elnök, Zöld József titkár és Szakáts Albert pénztárnok. # Govrik Sándor plébános ur Szájáról (Torontói m.) a 4956. sz. ivén aláirt összeget 5 frtot beküldötte. * Ihász László ur Kis Babosthról (Györm.) 2 frtot adakozott. * Szondy Mátyás k. törv. biró Szabadkán rendes tagságba 10 frtot küldött. * Fabritius Frigyes ur Ujegyházról a 2839. sz. ivén aláirt 6 frtot beküldötte. ♦ Temesvári postaigazgatóság 1 frtot küldött, mint a harcsa varádiás postamester adományát. * A sepsiszentgyörgyi polg. fiúiskola tanári kara két magántanuló után járó illetményét, 8 frtot egyesületünknek ajánlotta föl. Az összeget dr. Szász István igazgató intól f. hó - én vettük. * Keller Ferencz plébános ur Barók-Szt.* Györgyröl a maga és Pozsogár Lajos tanító ur 1. tagsági dijaiban 9 frtot juttatott egyesületünknek. * Evinger Antal ur Fiuméból bárczakönyv után 35 frtot volt szives beküldeni. Kecskés Dezső ur Sátoralja Újhelyiül 10 frt adományt juttatott az egyesület nemes czéljaira. * Paál István, kir. adófelügyelő ur Csíkszeredából alapitótagsága 4 ik részletében ismét 10 frtot küldött be. * Truskovszky Gyula ur lelkes barátunk és gyűjtőnk Abauj Szántóról 7 frtot küldött be, mint decz. havában hegyült összeget. * Fejes Károly ur Hidvégről a háromszékmegyei Hidvégen rendezett tánczestély jövedelmében 20 frt beküldésével gazdagította egyesületünket. * Algátzy Lázár ur Beszterczéről 4 frt 20 frt küldött, melyhez a 100 frt fejében Algátzy Lázár, Mérey Lajos, Pokornyi Lipót, Bakcsi Károly, Szabó Ignácz urak 84—84 krral járultak. A Pesti Napló szerkesztősége 130 frtot küldött be, ebből 100 frt a beregszászi hitelintézet alapítványa Ponzert I.ly, ur gyűjtése 20 frt, a „Fehér lóban“ való gyűjtés 10 forint. Lippáról a 6 frt mellett vettük e hazafias, szép sorokat : „Van szerencsénk a tekintetes elnökségnek tudomására hozni, hogy a Lippán alaki bálbizottság által rendezett s 1885. febr. megtartott tánczmulatság alkalmával befolyt 46 frtnyi tiszta jövedelem a hazafias egylet magasztos czéljaira leendő fordítása végett mai napon utalvánnyal megküldetett. Füredi Ede elnök, Szerdahelyi Sándor titkár.“ Széll János m. kir. pénzügyi titkár „ Debreczenből 100 frt alapítványa 1886. januit havi részlete fejében 10 frtot fizetett. + Hudecz Ferenczné ő n. saját kiáll.,tás névén Aradon rendes tagok lettek Hudecz Ferenczné, dr. Hamvas Károly úr, özv. Purg Jánosné é. n., Remetey F. Károlyné 6. n. év. 2 — 2 írttal; pártoló özv. Somogyi Józsefné 5 n. évi 1 írttal; tagsági dijaikat 8 írtot Hundecz Ferenczné 0. n. beküldötte. Majha hazánk minden leánya igy lépne föl ügyünkért! Zimmerman Gyula tanár úr Debreczenből 100 frtos alapítványa értelmében 6 frtot küldött.♦ Dr. Papp Sámuel orvos úr Budapestről 500 frtos szép alapítványa második részletében 100 frtot fizetett be. Örömmel tudatjuk, hogy nemes alapítónk a választmány által felkéretve Budapesten ügyünket pártfogolni és az eszmét terjeszteni megígérte.* Beck Géza gazd. akad. hallgató ur Óvárról a szünidőre gyüjtőivet kért. Örömmel küldtük, s néhány nap múlva szép eredményt közölhetünk. Ügyünk barátja lelkes fáradozására 5794. számú ivén Csorváson rendes tagok lettek: Reck Géza gazd. akad. hallgató ur, Grócz Béla r. kath. lelkész, Csorvás község évi 2—2 írttal. Pártolók : Kraft Victor gazdatiszt, Weisz Ernő gabona-kereskedő Orosháza, Müller Berta, Deák György ev. ref. lelkész, Bakos József keresk., Freitag János ág. hit. lelkész, Dányi Péter biró évi 1 — 1 frttal Csorvásról. Adakoztak: özv. Stojnovics Szilárdné, Thari Emilia, Stojanovics Gyuláné őnagyságuk.Frank Ferencz 1 — 1 frtot, P. 50 krt Ez aláírások megfelelő részleteiben 17 frt 50 kr vételét köszönettel nyugtatjuk.* Vidovich B nagyváradi főreálisk. iga*z gató ur a 602. tárcza után 50 frtot küldött be, tehát e könyvecskét egészen elárusította. Az igazgató ur szivességét tetézni újabb könyvecskét kért. — A szelvények megvevői a főreáliskola — mint ebből is látszik — hazafia*san nevelt derék növendékei. Maga az önképzőkör 5 frt 80 kr áru szelvényt vett át. Isten áldása a nemes ifjakon!♦ Nitsche Győző joghallgató ur Budapestről a 737. számú bárcza után megint 2 frt 40krt küldött. Az előbbi 15 frt bárcza-gyüjtéssel együtt tehát 17 frt 40 krt. Sok ily lelkes derék ifjút ügyünknek ! * A szekszárdi dalárda Sylvester estéjén az egyesület javára estélyt rendezett, a felülfizetést 12 frt 50 krt, mint tiszta jövedelmet*, elnökség azon óhajjal küldte be, vajha egy fiülétünk „magasztos czélját minél előbb megvalósitva látná!“ Boda Vilmos, elnök: Molnár, jegyző. Asbóth Jenő úr Budapestről, az Athl. Club bajnoka s előkelő fővárosi tisztviselő széles mederben fellépő működést kezdett meg egyesületünk mellett az ország szivében. Nem kevesebb, mint 20 tárczakönyvet helyezett el pár hát alatt oly ügybarátainknál, kiket a távolból megtalálni a legnehezebb — bár a legfontosabb — feladatok közé tartozik. S mi különösen fontos reánk nézve, a nők közt szándékozik az eszmét terjeszteni; ott, hol eddig általában még nem sikerült tartós pártfogásra találnunk. Az elhelyezett bárczakönyvek egyike után Schuller Imre úrtól, a fővárosi közraktárak gondnokától 1 frtot vettünk. Maga tevékeny és kitűnő pártfogónk egy teljesen elárusított könyvecskéért 50 frtot már kezeinkhez is juttatott. * A debreczeni függetlenségi kört is «!»• pitéink közt számlálhatjuk. Ez örömhírről levéllel értesítjük közönségünket, mely egyesületeikhez küldetett. „A debreczeni függetlenségi kör áthatva azon hazafias eszmétől, hogy a hazának több részeiben, különösen pedig az erdélyi részekben szétszórva és igy idegen elemek között sok küzdelemmel élő magyar nemzetiségüket mármár elveszteni kezdő véreink felsegélése , ezeknek nemzetünk számára magyarokul való meg"tartása szent kötelességünk, mivel az Erdélyrészi Magy. Közművelődési Egyesület épen ezen szent czélt irta zászlajára s ezen czél elérésére a leghathatósabban működik: közünk is buzgó elnökének B. Nagy János urnak lelkes indítványára, mint debreceni függetlenségi kör száz írttal az egyesület altagjai sorába lépett. A száz forintot ide mellékelve van szerencsénk átszolgáltatni. Isten áldása leégjen önök nemes és hazafias buzgalmán és fáradozásain! Debreczen, 1886. jan. 5. Nagy János, köri elnök. Futó Mihály, könjegyző. * Beszterczéröl vettünk 109 frtot. Bizterczéről. A helynév kétszeri ismételése a®8* igaztalanul féltékeny határozat emléke alatt csúszott ki tollunkból. Másfelől azonban az önérzet tétette azt, mert hogy egyfelől egyesülletünk napról napra emelkedik békés szándékú, testvéries reputácziójában, másfelől, hogy * „haza szóra visszhang felel immár mindenünc la lstennek és dicséret a honszerető terhük egyenes jellemének! ” A 109 frt 8 beszterczei magyar kaszinó 1053. számú ívén történt aláírások eredménye, s Szász Dénes aszinyi alelnök úr fáradozásai alapján.