Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-09-11 / 208. szám

A République Françaisenak azt jelentik Berlinből, hogy ott általában úgy vélekednek, hogy Oroszország legújabb győzelme a Balkán­államok önállóságának halálos ítéletét jelenti és hogy most fog megkezdődni a rombolás mű­ve A német hadseregben nagy az elégedetlen­ség a­miatt, hogy Sándort Oroszországnak fel­áldozták. * A helyzet Bulgáriában. A tisztek csütörtökön délelőtt gyűlést tartottak s ismét hűséget fogadtak a fejedelemnek, mert a katonaság meg van arról győződve, hogy Sándor vissza fog térni. Velcsev őrnagyot a filippopoliszi ezred parancsnokát s ugyanazon ezred két kapitá­nyát szabadlábra helyezték. Azért tartóztatták le őket, mivel meg akarták akadályozni a fe­jedelem elutazását. Elzárad­ásuk Sándor bele­egyezésével történt. A városban s a vidéken minden nyugodt. Küsztendilből Petrov Balabanov parancs­noksága alatt csütörtök délután 1 órakor ér­kezett Szófiába két drusina gyalogság s egy század lovasság 24 ágyúval. A katonák zene­szó mellett s a lakosság ujongása közben vo­nultak be. Midőn a fejedelmi palota előtt el­haladtak, lelkesen éljenezték a feje­delmet. A lázadó ezredeket lefegyverezték s tiszt­jeiket szigorú őrizet alá helyezték. — Bende­­rev és Gruev még fogva va­nnak. * A fejedelem utazása. Pozsony­­b­ó­l távirják, hogy Battenberg Sándor herczeg csütörtök este 7 óra 18 perczkor érkezett oda. A pályaudvarban, midőn a vonat berobogott, a zenekar játszott, ott volt az arisztokráczia és nagy közönség. A fejedelem lelkes ovácziókban részesült. I­n­k­e­y cs. kir. kamarás tartott üdvöz­lő beszédet, egy hölgy virágbokrétát adott át a szlivniczai hősnek, ki meghatottan mondott köszönetet. A vonat nyolcz perczig állott, aztán a fejedelem tovább utazott Bécs felé. * Bécs, szép!. 9. Battenberg Sándor her­czeg ma este 1/a 10 órakor, érkezett ide az ál­­lamvasút pályaudvarába. Óriási közönség várta a fejedelmet , ujongva és lelkesedéssel üdvö­zölte. A perronra senkit sem bocsátottak be. Sándor azonnal átment a nyugati vasút pá­lyaudvarába , onnan tovább utazott Darm­stadt­b­a. Egységes középiskola. (Vége.) De legyen szabad még néhány vonással vázolnom azon tantárgyak legfőbbikeit, me­lyeknek az uj középiskolában, vagy mondjuk gymnasiumban helyet adnék. Az alap a természettudományokra és mathematikára volna fektetve, különös súlyt fektetnénk az embertanra a legtágasab­b érte­lemben. Az embertani ismeretek hiányát társa­dalmunk minden rétege nagyon, de nagyon is megsínyli. Fölösleges talán továbbá hangsúlyoz­nom, hogy a természettudományok csak úgy ígérkeznek kellő alapul, hogy ha megfelelő mód­szer szerint taníttatnak. A leczkéről leczkére való bemagolást, az előre kijelölt és okvetlen elvégzendő tanagyagot kárhoztatom, s e helyett azt kívánom, hogy a tanuló észlelni, vizsgálni összehasonlítani, valóban tanulmányozni és lát­ni tanuljon, még­pedig a közönséges, minden­napi, mindenütt előforduló és található tárgya­kon. Igen természetes, hogy ezt az iskola négy kopár falain belül elérni nem lehet, de itt a szabad természet, az iskola­kert, a szorgosan összeállított gyűjtemények s egyéb tanszerek, és taneszközök. A tanítást úgy kell vezetni hogy a tanuló a természeti tárgyakat, azok változásait, a tüneményeket fokozatos egymá­sutánban, keletkezésükben, fejlődésükben meg­figyelhesse, megérthesse. Észleleteit, tapasztalatait élő szóval mond­ja el a tanuló ifjú, adja azokat írásban is elő, és a­mennyire lehet, rajzolja is le. A nyelveket illetőleg mindenkor és min­den körülmények közt a legfőbb súly a ma­gyar nyelvre fektetendő, azután következik a német és a franczia. A felső osztályokban ta­níttassanak azután az classicai nyelvek, különö­sen a latin, de korántsem annyi órában, mint eddig és nem is oly fárasztó módon, hanem élő nyelvek módjára; főtörekvésünk oda irányuljon, hogy czélszerűen megválasztott olvasmányok és jó fordítások segítségével az ó classics népek szellemét, azok irodalmát, művelődési történe­tét megérthessük A történelem taníttassák szo­ros kapcsolatban a földrajzzal, úgy, hogy a né­pek életét, szokásait, kereskedelmét, alkotmá­nyát, gazdasági viszonyait, művészetét, vallását megismertessük. Hogy a rajz­oktatásnak előkelő hely jut az új gynasiumban, magától érthető, a rajzo­lásra ma már majdnem ép annyira szükségünk van, mint az írásra. Jól tudom, hogy a most vázolt elvek életbeléptetése mily roppant nehézségekkel jár, egész forradalmat idézne elő a mi régi, meg­szokot tanügyünkben, de viszont arról is meg vagyok győződve, hogy a kor követeléseit örök­re visszatorlasztani nem lehet, ezek lassan bár, de feltarthatlanul nyomulnak előre s végre még a legerősebb korlátokat is áttörik. A mai gymnasium túlélte magát, az tény s mert erős a meggyőződésem, hogy a termé­szettudományi alapra fejet­etet­t egységes közép­iskola a jövő iskolája, azért bátorkodtam a nagytekintetű közoktatási tanács nagyra be­csült figyelmét ezen okvetlen bekövetkező lény­re felhívni. Különben a gymnasiumok reformja régi kérdés és nemcsak nálunk, de egész Eu­rópában már égő napi kérdéssé vált.“ Ez indokolásra, valamint magára az in­dítványra, alakilag és tartalmilag érdekes és tanulságos beszédben reflektált Berzeviczy Albert államtitkár. Beszéde kezdetén kijelen­tette, hogy nézete­ szerint az egész kérdés ma még csak irodalmi térre való elméleti vitatko­zás tárgya lehet, mely a gyakorlati megoldás­tól még igen távol áll. Határozottan ellenezné, hogy e nagy erkölcsi és anyagi risb­ával járó kérdés megoldásában épen mi legyünk a kez­deményezők, holott még a nagyobb közokta­tásügyi múlttal bíró műveit nemzetek sem gon­dolnak a mai humánus irányú gymnasiumi ok­tatás megszüntetésére. Elismeri a természettu­dományi oktatás nagy jelentőségét, de határo­zottan kétségbe vonja a latin és görög nyelv mellőzésének szükségét, sőt ellenkezőleg, e mel­lőzésben nagy veszedelmet látna az egyetemes műveltség szempontjából is, de nemzeti szem­pontból is, hazánk speciális történeti múltjánál fogva, hisz minden történeti nyelvünk latin nyelven van írva, sőt még csak egy félszázad­dal ezelőtt a törvényhozás nyelve is latin volt. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból mel­­lőzhetetlennek tartja a latin nyelvet. Sem jo­gászt, sem orvost nem tudna képzelni latin nyelv nélkül. Ezért ő Frazynak elveiben is sok túl­zást és gyakorlatilag ki nem vihető elméletet lát, noha könyvének szellemességét elismeri. Se­hol — úgymond — egész Európában nincs a reális oktatásnak oly kedvező helyzete, mint épen nálunk, mert a reáliskolát végzett tanuló előtt nyitva áll a műegyetem, s ha a latinból pótló vizsgálatot tesz, nyitva áll az orvosi egye­tem is, a latin és görög nyelvből tett pótló vizsgálat után pedig minden főiskolán folytat­hatja tanulmányait. Elismeri ő is, hogy van hi­ánya középiskolai oktatásunknak, különösen a classicus nyelvek terén mutatkozó eredmény nem áll arányban a reájuk fordított idő és munka nagyságával, de e bajon nem a latin és görög nyelv kiküszöbölésével kell segíteni, hanem a tanítás módszerének reformjával. Szükséges és halaszthatatlan teendőnek tar­ja a nyelvtanítás módszerének revisio alá vételét, mert az ered­ménytelenség miatt hangoztatott panaszok a helytelen módszer alkalmazásában lelik magya­rázatukat. Sokat beszélnek a túlterhelésről, de ő ilyet nem lát középiskolai tanításunkban Ab­solut túlterhelést egyáltalában nem ismer el, az ilynemű panaszoknak csak relatíve van jogo­sultságuk, a­mennyiben az iskolai és házi ne­velés között nincs kellő harmónia, ezért tartja szükségesnek az internátusok felállítását, mely a legközelebbi jövő egyik legelső teendője. Az internátusok által hiszi elérhetőnek a megfele­lő testi nevelést is, mely oly nagy fontosságú mozzanat egész nevelés és oktatásügyünkben. Akár az angolok sportszerű iskolai játékait, akár a francziák iskolai zászlóaljait honosítjuk meg, annyi bizonyos, hogy a testápolására, fej­lesztésére az eddiginél nagyobb gondot kell for­dítanunk, s ezáltal fogjuk elviselhetőbbé tenni tanulóinknak a szellemi munka terheit is Ismét­li, hogy nem tartaná helyes eljárásnak, ha mi tennék a kezdeményezést az egységes középis­kola megalkotására s javasolja az indítvány fe­lett a napirendretérést. Lutter Nándor a maga részéről teljesen osztozik az elmondottakban, mert ha vannak is Horatiusban kifogás alá eshető helyek, nem kell felednünk, hogy Horatius nem a felső le­ányiskolák növendékei számára írta műveit. Ha­tározottan állítja, hogy latin nyelv nélkül nincs igazi általános műveltség. Hajnik Imre a jogtudomány szempont­jából nélkülözhetetlennek tartja a latin nyel­vet. Ő nem a latin kiküszöbölését sürgeti, ha­nem az eddiginél sokkal behatóbb tanítását, mert a jogi egyetemen mindegyre jobban érez­hető a tanulóknak a latin nyelvben való já­ratlansága. Megemlíti a középiskolai oktatás­nak egy más hiányát is, mely az emlékezőte­hetség elhanyagolásában nyilvánul. Ezért saj­nálja, hogy a világtörténet az érettségi vizs­gálat tárgyai közül kihagyatott. Ferenczy József, a tanács titkára ki­jelenti, hogy ő az egységes középiskolának hí­ve, ezt tartja a jövő középiskolájának, mely­nek felállítását ez idő szerint csupán opportu­­nitási szempontból nem tartja lehetőnek. A há­rom évvel ezelőtt megalkotott középiskolai tör­vényt most felforgatni akarni sem nem szabad, sem nem lehet. Nem tartja a latin és görög nyel­vet kiküszöbölendőnek, csak korlátozandónak. Anomáliát lát a kétféle középiskola képesíté­sében. A gymnasium minden főiskolára képe­síti a tanulót, a reáliskolát végzett növendék előtt a főiskolák nagyobb része zárva van, no­ha a reáliskolai tanuló többet tud, mint a gym­nasiumi, mert a jelenlegi tanterv szerint min­den gymnasiumi tárgyat tanul a reáliskolai ta­nuló is, sőt némelyiket bővebben, a természet­rajzot két cursusban, német nyelvet, mathema­­tikát, rajzot bővebben, azonfelül külön chemi­­át, geometriát, a gymnasiumi tanulók csak a latin és görög nyelv tanulásával vannak előny­ben, de a­ki ismeri a latin és görög érettségi vizsgálatok eredményét, az a gymnasiumi ta­nuló előnyét nem vitatja. Az egységes közép­iskola elméleti fejtegetését kívánatosnak is, szük­ségesnek is tartja. Sztoczek József elnök az eszmecsere eredményét összegezvén, határozatilag kimond­ja, hogy az egységes középiskola fontos kér­dését ez időszerint csak elméleti vitatkozás tár­gyául tekinthetni, az indítványt a napirendről leveszi, a tárgyalást felette befejezettnek nyil­vánítja, ha most a „megvarázsoltból“ nem eszik, ak­kor holnapig vége mindennek! De nincs itthon semmi csak sudsehuk, és azt csak nem adha­tok egy ily szép, finom effendinek , és be sem hívhatom, hisz oly csúnya és szegényes itt a konyhában a tapasztott, agyagos földön ülni, és itt a kis szobában nincs takarítva, és nincs gyertyánk se, csupán egy kis mécsünk ! Masal­­lah, azt hittem Mehat, a szomszédot, vagy Hu­zot, a hajalt vezeti hozzám a varázsló, s azok­nak a sudsehuk épen jó. Most az öreg is sóhajtott. — És ah, majka! így nem is mutathat­nám magam! Mehonál vagy Hurónál nem tett volna semmit, mert azok ismernek, de ez a szép idegen ! — Oh, ha csak egyetlen­egy sor aranypénzem volna, vagy néhány gyöngysorom, egy aranyhímzésű nyakfodrom, s egy pár ma­gas sarkú papucsom — akkor nem félnék csep­pet sem ! Szünet állott be, mély, jelentőségteljes sóhajoktól megszakítva. Szorosan egymás mel­­guggolt a két asszony a földön, a tűzhely előtt, melyen még néhány széndarabka pislo­gott, s mereven bámultak a füsttől fekete falra. Oh gyermekem, — siránkozott most az öreg — miért is kellett atyádnak, a bölcs effendinek oly korán meghalnia? Most nem ennénk oly szegények és volna elég, mivel „iszitnéd magadat! így azonban az utolsó gyöngysor 18 rég oda van. De Allah, ki a szép m­óD­­Lküldte számodra, majd gondoskodni­­ a többiről is. Hiszen van egy tehénkék, s egy hambár szénánk. Gondolkozzunk csak! Bi­zonyosan eljön holnap, s addig mindent bevá­­sárlunk s eligazítunk. Adj csak neki, hogy hol­napig hű maradjon, a sudcsukból, hiszen nem rosz, nem roszabb, mint a bakainál a piaczon. A hallgatódzónak kint hosszú lett az idő, s ismét kopogtatott az ablakon, jeléül, hogy nincs lámpa a láthatáron, s Mulija ismét megjelent. — Ha csak jobban láthatnám, — mor­mogó magában — de remélem, épen olyan csi­nos, mint a­milyen hű! — Nos Mulija, te szép rózsa, meddig en­gedsz még itt állani ? — kérdé hangosan — Lásd, kiváncsi emberek mennyit zavarnak. Nyisd ki házad ajtaját, s engedj be, hogy lássam kö­zelről szemeid színét. — Nem tehetem, effendi, anyám nincs itthon és haragudna reám! — Oh, a hazug! — gondolá mosolyog­va. — Ej, hát ne mondd meg neki Mulija. Mióta kérnek hiába vendégszeretetet egy török háznál ? — Ah effendi, — válaszolt szomorú han­gon — nagyon szegényesen néz ki nálunk, s megvetéssel fordulnál el tőlem, ha látnád sze­génységünket ! — Soha, — kiábta tüzesen, mind türel­metlenebbé válva — mert csak téged egyedül foglak látni! Ah Mulija, te szép arany­alma, egy csésze kávé a te kezeidtől nyújtva, a te csókjaidtól megédesítve, egy szivarka, a te aj­kaidtól megnedvesítve, jobb lehet, mint a leg­nagyszerűbb ebéd a polgármesternél! — Ah, mily kedves, mily okos, épen mint az én effendim, -- mondá az öreg, örö­mében oly hangosan, hogy Mulija ijedtében majd leesett a vizes korsóról, melyen baland­­­rozta magát, hogy kinézhessen. — Nos hát, Mulija? — zaklató imádója. — Igazán nem engedhetlek most be effen­di, de holnap, holnap bizonyosan. Szívesen ad­nék is neked valamit, miként nálunk szokás, hogy a rosz szellemek távol maradjanak tőled, de kávét csak nem adhatok itt az ablakon ke­resztül? De ha ezzet megennéd effendi, — ki­nyújtott valamit a nyíláson — igazán nem rósz ... én magam készítettem. ... De holnap minden bizonynyal el kell jönnöd effendi — várni foglak ! . . . — Magától értetődik, hogy eljövök. — Hamar megfogta az eléje nyújtott kezet s szo­rosan tartá. — De — hm — ha talán aka­dályozva leszek — úgy — hm, nehogy valaki mást keress magadnak! Minden bizonynyal el­jövök holnap, hallod Mulira, minden bi­zonynyal ! Nagy félelem szállta meg, hogy meghó­dított török szépsége még valaki mást vará­zsol ide magának. — Uff ! Malijánál valaki aschikliken* van! — nevettek egyszerre hangosan fel mellette. (Folytatása köv.) Tutsek Anna Az erdélyi rom. kath. status egy éve. in. Az alábbiakban folytatjuk az igazgató­­tanács évi jelentésének ismertetését. A jelentés hátralevő részében még a következő általáno­sabb érdekű adatokat találjuk : A tanári nyugdíj­alap ez idők sze­rint 66.625 frt 21 krból áll. Az igazgató­tanács alapszabály-módosítást javasol, mely szerint a nyugdíj 10 szolgálati év után 40%-kal és min­den további év után 3—3°/0-kal állapítan­dó meg, úgy, hogy 30 évi szolgálat kitöltésé­vel a beszámítható fizetés egész összege jár. 30 évnél hosszabb szolgálati időt nem lehet beszámítani. Eddig az alapszabály csak 10, 15, 20, 25 és 30 évi szolgálati időt vett alapul és a felvebbi módosítás igen helyesen azt czélozza, hogy a közbeeső évek is számításba vétes­senek. A rom. kath. status alapjait tud­valevőleg a kolozsvári adóhivatal kezeli, a­miért a status eddig évenként 377 frtnyi kezelési járulékot fizetett. Miután e kezelés sok mun­kával jár, a pénzügyminiszter a járuléknak ke­rek számban 1300 forintra való fölemelését kívánja.­­ A státus az említett 377 forinton kívül a vallás- és közoktatási minisztérium számvevősége költségeihez is járul 1920 írttal, tehát kezelési költség czimén ez idők szerint 2297 irtot fizet. A pénzügyminiszter által kí­vánt 923 frt. kiadási többlet megszavazása a status gyűléstől függ. A gymnasiumokról szóló részletes jelentés főbb adatai: A tanulmányi alap által fentartatik a gyulafejérvári püspöki lyceum és a gyulafejérvári, kolozsvári, csiksomlyói, bras­sói, székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, kartai, erzsébetvárosi és szamosújvári gymnasiumok. E tanintézetekben a múlt évben több mint száz tanár működött (ezenkívül rendkívüli tárgyakat előadó tanító­ személyzet), a tanulók száma pe­dig összesen 1315 volt ; legtöbb (343) a ko­lozsvári és legkevesebb (25) az erzsébetvárosi gymnasiumban.­ A tanszer­ gyűjtemények gya­rapodására csaknem mindenik gymnasiumnál nagy gond fordíttatott és a jelentéshez csatolt táblázatos kimutatás arról tanúskodik, hogy e tekintetben a tanintézetek igen jól vannak föl­szerelve. Az érettségi vizsgálatra vonat­kozólag a törvényhozás mindkét házához ta­valy intézett emlékiratra válasz még nem ér­kezett. Az érettségi vizsgálatok tehát az idén is, mint tavaly, a tankerületi főigazgatók el­nöklete alatt tartattak meg, de az igazgató­ta­nács a főigazgatókhoz intézett hivatalos át­iratban kijelentette, hogy föntartja a múlt év­ben is jelzett azon álláspontját, hogy az érett­ségi vizsgáló bizottság elnöksége ügyében tör­tént miniszteri rendelkezést sérelmesnek te­kinti és ez ellenében jogorvoslatért a törvény­­hozáshoz fordult. Az érettségi vizsgálat 188®­0 évi eredmé­nye szerint, a püspöki lyceumban, a kolozsvári, székelyudvarhelyi, csik­somlyói és brassói fő­­gymnasiumokban érettségi vizsgálatra jelentke­zett 79 tanuló, kik közül jelesen érett volt 5, egyszerűen 59 és visszavettetett 15. A brassói gymnasium állami se­gélyezése iránt az igazgató­tanács a követ­kező elvi feltételek mellett kezdte meg az al­kudozásokat : a) a status föntartja az összes igazgatási és rendelkezési jogot; b) az intézet katholikus jellege feltétlenül és minden körül­mények közt megőriztetik ; c) a kormány által a segélyezés aránya szerint kinevezendő tanár csak katholikus lehet és végre d) a­mennyiben lehetséges lesz, az ilyen kinevezéseknél a sta­tus hármas kinevezési joga biztosittassék. Az állami segély két részből állana : 1) egyszers mindenkorra bizonyos összeg beru­házásokra és építkezésekre; 2) a rendes évi szükségletek pótlására évi állandó segély. A gymnasium czélszerű átalakítására vo­natkozó tervet és az építési költségszámítást az e végből kiküldött bizottság fölterjesztette. E szerint az építés és átalakítás 46.000 forintba kerülne. Az évi állandó segély következő tételek­re oszlanék : Az állam által kinevezendő három tanár évi fizetése és lakbére 4200 frt. A stá­tus fönhatósága által kinevezett tíz rendes ta­nár fizetési pótléka a 250 frt, összesen 2500 frt. Az igazgató jutalma pótlásához 200 frt. A státus által kinevezendő torna-tanár fizetése 500 frt. A tanszerek pótlásához 300 és az épületek fentartási költségeihez szintén 300 frt. Az államtól igénylendő évi rendes se­gély tehát 8000 forintot tenne ki. Az építkezési összeg túl magasnak talál­tatott és ezenkívül a tervezetek sem nyújtot­tak kellő áttekintést a gymnasium jövendőbeli alakjáról és a kivitel czélszerűségéről. Ezért az igazgató­tanács 1. évi augusztus hóban dr. Finály Henriket kiküldötte azon megbízással, hogy az ügyet kellően készítse elő s esetleg szakértő fölvételével terjesszen föl részletes tervrajzokat és költségvetést. A brassó gymnasium ügye ma ezen stá­diumban van. Az erdélyi róm. kath. gymna­siumi tanárok szolgálati és fe­gyelmi szabályzatát az igazgató ta­nács a mult évben tartott státusgyülés elé ter­jesztvén, — az határoztatott, hogy a munká­jat adassák ki a gymnasiumi igazgatóknak, hogy a tanártestületek arra vonatkozó nézetei­ket megtehessék. — A beérkezett észrevételek fölhasználásával a szöveg tüzetesen átvizsgál­tatott és az ekként végleg megállapított és 116. §-ból álló szabályzatot az igazgató tanács most megint a státusgyűlés elé terjeszti. A következő czikkben befejezzük ismer­tetésünket. * Találkán. Az „Erdélyrészi magyar köz­művelődési egyesület“ rovata. Deés városi fiókhoz folyó év márczius 15 étől aug. 17 éig következő befizetések tör­téntek : Alapító tagságba Róth Károly 20 fo­rintot, Krémer Sámuel 20 frtot, Nyárády Izsák­­né utolsó részletül 60 frtot, Szalánczi Lajos 20 frtot fizetett. Rendes tagságba 1885-re fizettek: ifj­út Diószegi Géza, Blum Lázár, Klein Ignácz, Gürtesch Károly, Bónis Elek, Pongrácz Boldi­zsár, Bauer Róza, özv. Katona Istvánná, özv. V­eér Zsigmondné, id. br. Diószegi Géza, Mis­­kolczi M. Lajos, Czomafáy Antal, Klein Dávid Bónis Emma, Bónis Rozália, Czirják János, Rostyán Ferencz 2-2 frtot; Rauch János fél­évre 1 frtot; 1886-ra: Schuglied József 5 fo­rintot, Jánosy Gábor, Bárány Emánuel, Vasziák László, Rettegi Károly 2—2 forintot; pártoló tagságban 1885-re fizettek : András Rafal), Szarvas Gyula, Czetz Lajos, Spitzer Ignácz, Heinberg Mózes, Rosenzweig Jakab, Burchárd János, Diószegi András, Kristófi Károly, Jun­­­­ger Leopold, Rab Ferencz, Pálfy Imre, Bakó András, Rib Ferencz, Czetz Béla, Müller Dániel Hosán János, Pap Béla 1—1 forintot; 1886 ra András Rafael, Hosszú János 1—1 forintot-1887-re: András Rafael 1 forintot; adakoztak­ Kis Mihály 10 frt, a deési ev. ref. leányiskola növendékei 1 frt 64 kr. Kamatokban befolyt ■ Róth Károlytól 3 frt, Szörtsey Elektől 5 frt Szalánczy Lajostól 4 frt. Mindössze befolyt 212 frt 64 kr. Ebből szolgának négy hónapra 8 forintot utalt ki a fiók s le sem vonva a tör­vényes 25°/#-ot, nagylelküleg 204 frt 64 küldött központunkba. Szigethi Csehi Sándor ur, Torda város polgármestere s a tordai fiók elnöke, a fiókte­­rületén újabban eszközölt aláírásokról kima­ta­­tást küldött, mellékelvén az eddig történt be­fizetések összegét, 115 frt 40 krt. A kimuta­tás szerint : Alapító tag: Szabó D. József (Torda) 100 frttal. Rendes tagok: Moldován Gergely királyi tanfelügyelő (most tud. egyetemi tanár) Torda 100 frttal; aláírtak 12 frttal rendes tagokat: Mezei István állatorvos, Sófalvi Sándor kir. bí­rósági kiadó, Gergely Ignácz r. kath. plébános. Koródi Imre városi jegyző, Székely Ödön ta­nácsi írnok, Szigeti Péter szállásmester, Bodó György kir. törvényszéki jegyző, Nesselfeld Miklós városi főjegyző, dr. Adorján Jenő orvos Gál Zsigmond árvaszéki ülnök (Torda,) Gadó István birtokos (Szind.) Jobbágy Sámuel kör­jegyző (Szind,) Bleiner Károly kereskedő (Tor­da,) László Ferencz birtokos (Felső-Detrehem,) Székely Dénes tiszttartó (Felső Koppánd,) Bu­zogány Mózes birtokos (Torda,) Tóth István mészáros (Torda), Oriold Antal építész (Kolozs­­váron), Ferenczi Márton mészáros (Torda), Gaz­­ner Árpád birtokos (Torda), ifj. Viski Gábor birtokos (Torda), Bartha Dénes asztalos (Tor­da), Z. Kónya Dániel megyei tisztviselő (Tor­da), Csont Sándor szabó, id. Finta Miklós bir­tokos, Dulló János birtokos, Szigethi Ferencz mészáros, Sükösd Sámuel alszámvevő, Lefko­vits Lajos kereskedő, Tótfalusi János birtokos, Z. Kónya Dánielna tisztviselőné évi 2—2 fo­rinttal. Dr. Szentkirályi Lajos városi orvos, Puhl Ignácz megyei pénztárnok 10—10 frttal. Pártoló tagok: Fodor László mészáros, Barla József birtokos, Ugray József kerekes, Némethy József asztalos, Székely Miklós keres­kedő, Jenei Sámuel, Bauer János szövész, Nagy János festő, Körösi Albert kőműves, Tatár Pé­ter, Frenkel József czipész, Fodor György mé­száros 1 —­1 frttal. Adakoztak : Derzsi Sándor 40 krt, Pász­tor István, ifj. Gönczi József, Balla Márton, Ménasági Gyula 50—50 krt. Ezekhez járni még Baranyai Pál 3 frt gyűjtése, Szigeti Cs. Sándor polgármester ur által fizetett 20 frt alapítványi részlet, a tordai csizmadia társulat ez idei 10 frt részletét s Poritz Sándor 2 frt r. tagsága, mindössze 115 frt 40 kr. A kézdivásárhelyi választmány pénztár­noka Nagy Ferencz ur az 1885 ik évről ese­dékessé vált rendes és pártoló tagdijakban be­küld 35 irtot; még pedig Blatt Mihály, Dobai János, Tóth Béla, Zsigmond György, dr. Szacs­­vai Gyula, Turóczi Albert, Tuzson Pál, Kökösi Károly, dr Bánfy Zsigmond, Vajna Károly, Zaj­­zon Lázár ügyvéd, rendes tagok részéről 2—2 irtot, Kovács Pál, Molnár Károly, Szőcs Albert, Jancsó István, Papp Adolf, Vas János és Han­­kó István pártoló tagok részéről 1 — 1 irtot. Székely János és Borcsa Miklós uraktól 1—1 írt adományt. Az „Almásvidéki fiók“ elnöke Sombo­­r­y Lajos ur beküldötte a 6196. sz. évet, me­lyen Luby Géza nagyadi birtokos (Baranyame­­gye) 3 frttal rendes tagnak iratkozott s ilyene­kül nyerte meg ifj. Luby Zsigmond joggyakor­nok, Ilosvay Karolina úrnőt Daróczról 3 évre 3—3 frttal, a begyült 3 forintot elnök ur be­küldötte. Kapácsy Dezső csak folytatja apostoli fáradozását kimerülhetetlenül. S Eger csak nyújtja hazafias áldozatait kifogyhatatlanul. Nem a föllobbanó lelkesedés tűzjátéka ez, hanem a szeretet napjának tartós melege. Vajha az len­ne sorsunk a nemzet egész összesége részéről. Vajha a magyar cselekvés és öntudat az igrit­ékről venné jellegét! — Kapácsy Dezső, ki időközben 5 ik bárczakönyvét értékesíti, 4-ik bárczakönyvének gyűjtését bejelentettük már közgyűlési üdvözlő távirataival kapcsolatban- Eddig Kapácsy Dezső hét gyűjtő­­ve és négy bárczakönyve után Kas­­sán készpénzben érkezett: 1480 frt; 81 kr, mely összeg a vállalt 6 é­s 3 évi kötelezettség alapján: 3386 frt 81 krt tesz ki. NAPI HÍREK. Az E­M K.­E igazgató választ­­mánya f. hó 12-én d. u. 3 órakor a város­házán szervezendő gyűlését tartja. Főbb tár­gyak : a) a pénztárnok és ellenőr beállít*183­ b) folyó ügyek. Az örökös tagok képviselői­ az alapítók és a választott tagtárs urak tisztelet­tel meghivatnak. Kolozsvártt, 1886. szeptember 11-én. Gr. Bethlen Gábor elnök. Sándor József titkár. Kolozsvár városi választmi11?* a Kultur Egyletnek nehány nap múlva ténylegesen megkezdi működését. Ferencz József elnök intézkedett, hogy a gyűlés egyben hivassák, mely után megindul a tagdijak be­hajtása , tagul belépésre meg lesznek keresve mindazon hazafiak, kik még nincsenek a ne­res szent szövetkezés kötelékében. * Gróf Bánffy Béla, kolozsmegy® bánffyhunyadi kerületének országgyűlési képvi­selője, e hó 7 én — mint nekünk Írják Bánffyhunyadon időzött. Ez alkalommal kije­­lentette, hogy beszámolóját e hó 12-én fogja ott megtartani. A bánffy­hunyadi választók nagy előkészületeket tesznek, hogy [szeretett képvi

Next