Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-09-16 / 212. szám

konzervatívok köréből sem akad egyetlen szó­szólója sem. Konstantinápoly, a­mióta angol csapatok tartják megszállva Cziprusz szigetét és különösen Egyptomot, már nem bir oly nagy jelentőséggel Angliára nézve. Háború esetén a Fekete-tenger orosz hajóraja, a szultán bele­egyezésével vagy a nélkül, átmenne a Darda­nellákon és előnyomulna a Közép-tengeren Ma már tehát az oroszok megtámadhat­ják a Közép-tengeren levő angol birtokokat akkor is, ha a szultán uralkodik Konstantiná­polyban. Egy Indiába vezető út már Oroszor­szág birtokában van és ha az oroszok ebben az irányban akarnak előnyomulni, Konstanti­­nápolylyal nem sokat érnének, még akkor sem, ha az birtokukban is lenne. Ha pedig Orosz­ország az angol csapatok szállítását a Szuez­­csatornán át megakadályozná, az sem lenne baj, mert Anglia egy oly­at birtokában van, mely kizárólag angol területen vezet keresztül és ez az új Kanada-vasút. Ma már nem is gondolnak arra, hogy In­diát Konstantinápolyban védjék meg, hanem Afghanisztánban és az angol-afghán határon. Angliának ép úgy, mint a többi hatalmaknak is, érdekében áll ugyan, hogy Oroszország ne nyomuljon elő Konstantinápolyig, ezt azonban már nem tekintik oly vitális érdésnek, melyet esetleg fegyverrel is meg kellene védeni. * Szakadás a hadseregben. A Novoje Vremjának jelentik Filippopo­­liszból, hogy a bolgár hadsereg két táborra szakadt. Az egyik oroszbarát, a másik hű a fejedelemhez. Az oroszbarát párt élén áll Stojano­v őrnagy; vele vannak a perniki, wladovoi, küsztendili, brezniki és ra­­domiri helyőrségek. A fejedelemhez hű csapa­tok élén áll Mutkurov ezredes, ki eleinte erőszakkal akart fellépni Stojanov ellen, később azonban letett­e szándékáról és tárgyalásokat kezdett vele, melyek eredménye azonban még ismeretlen. Szófiából érkezett hírek szerint a követ­kező oroszbarát csapatparancsnokok vannak el­fogva : Marinov, a Plevna-ezred parancsnoka; Dikov, a Pruszlav-ezred parancsnoka; Linzka­­nov, a 2. lovassági ezred parancsnoka; Koza­­rov, a 2. tüzérezred parancsnoka; Dukov, a szlivniai ezred parancsnoka ; Gudsov és Suva­­rov dandárparancsnokok; Bleskov, a Duna ez­red parancsnoka ; Bouev, a timovai ezred pa­rancsnoka és Saratov, a Fekete-tengerről elne­vezett ezred parancsnoka. A török kormánykörök Török kormánykörökben az angol sajtó magatartása daczára is meg vannak arról győ­ződve, hogy Anglia a bolgár kérdéssel tétlen marad. A londoni török nagykövet, Rustem pa­sa is e nézetének ad kifejezést jelentéseiben, egyszersmind utalva arra, hogy Angliát gyar­matai akadályozzák meg abban, hogy részt ve­gyen a nemzetközi komplikácziókban. Török­ország is a legtanácsosabbnak látja várakozó álláspontot elfoglalni. A diplomácziai kar Kon­stantinápolyban a legnagyobb tartózkodást ta­núsítja. Majdnem kétségtelen, hogy ha a nagy sobranje esetleg újból m­eg­választ­ja Sándor fejedelmet, a porta azt nem fogja jóváhagyni. Eltekintve min­dentől, a porta már csak azért sem helyesel­hetné a választást, mert a fejedelem a czárhoz azt az ismert táviratot intézte, a­nélkül, hogy erről előzetesen értesítette volna a szultánt, a­mit itt igen rész néven vettek. A République Française-nak táviratilag jelentik Konstantinápolyból, hogy a porta felháborodása Anglia ellen napról­­napra nő. A szultánt egészen kihozta sod­rából az a fenyegetés, hogy Cziprust annektál­­ják, Krétát okkupálják, továbbá az a körül­mény, hogy Mukhtár javaslatait visszautasítot­ták, az angol nagykövet pedig egyre áskálódik. A szultán Mukhtárral szemben eklatáns bizo­nyítékát adta becsülésének. Angolország fel fog szólíttatni, h­og­y Egy­p­to­m­ot az október 24-­ i egyezség alapján kiürítse, ha. Cap. 14. mondja: „de a pofon ütött bölcs mit tegyen ? a­mit Cato, midőn száját bever­ték , nem sápadt el, nem panaszolta be a sé­relmet, nem is fizette vissza, hanem a tör­téntet eltagadta. — „Igen“, kiáltjátok ti, „ezek bölcsek voltak!“ — Ti pedig bolondok vagy­tok ? Értsétek. Látjuk tehát, ha a régiek előtt az egész becsület­ elv teljesen ismeretlen volt, mert min­denben a dolgok elfogulatlan, természetes fel­fogásához maradtak hívek és ezért nem lehe­tett ily bal és szerencsétlen sallangokra rábe­szélni. Ezért is az arczulütést nem vehették egyébnek, mint a mi, természeti megszorítás­nak ; mig az újabbaknak szerencsétlenség és thema szomorujátékokhoz, pl. Corneille Cidjé­­ben és egy újabb német polgári szomorujáték­­ban, melynek czíme „a körülmények hatalma“, helyesebben „az előítélet hatalmáénak volna nevezhető; de ha egyszer a párisi nemzetgyű­lésben történik egy pofütés, úgy egész Európa viszhangzik tőle. De a „lovagias“ embereknek, kiket a fent idézett klassikus emlékek és pél­dák az ó­korból lehangoltak, ajánlom ellenmé­regül Diderot főművében: „Jaques le fataliste“ a Desglands úr történetét olvasni, mint a modern lovagias becsületesség kiválasztott pél­d Az említett „vázlata egy értekezésnek a be­csületről“ czímű műben következőleg beszéli el Sci. e történetét: „Két lovagias férfi, kik közül az egyiket Desglandsnak hívták, egy nőnek udvarol, és a­mint az asztalnál egymás mellett szemben ülnek a nő­vel, Desgland igyekszik élénk társalgásával a figyelmét magára vonni, míg a nő szórakozottan nem látszik oda figyelni és szemei folyton a vetélytárson függnek . gyakor Desglands kezében, ki épen friss tojást tart, a a féltékenység beteges szorítást okoz, a tojás eltörik és tartalma a vetélytárs arczára preszkel. Ez int kezével, melyet D. meg­fog és fülébe súgja: „Uram, elfoga­dom.“ Azután csend van a társaságban. Másnap D. nagy kerek fekete tapaszszal jobb arczán, jelenik meg. A párbaj megtörtént, D. ellenfele veszélyesen, de nem halálosan­ sebesült. D. akkor r legkisebbíté a tapaszt­­ványképét, melyen gyönyörködhetnek és lelke­sülhetnek.* Az idézettekből eléggé világos, hogy a lovagias becsület elve semmiesetre sem lehet eredeti, az emberi természetben magában ala­puló. Tehát mesterkélt és eredete nem nehezen található meg. Nyilván ama kor gyermeke, mely­ben az öklök gyakorlottabbak a fejeknél, a pa­pok az észt lánczokba verték, tehát a dicsőí­tett középkoré és ennek lovagisságáé. Akkor t. i. nemcsak azt bizták az istenre, hogy gon­doskodjék, de ítéljen is. E szerint nehéz jogi ügyeket istenítéletek által döntöttek el: ezek kevés kivétellel párbajok voltak, nemcsak a lovagok, hanem a polgárok között is, a­mint azt Shakespaere VI Henrikjében bizonyítja egy csinos példa (2 R. 2 F. 3 J.) Azonkívül min­den bírói ítélettel lehetett a párbajhoz, mint magasabb bírósághoz, t. i. isten ítéletéhez fe­­lebbezni.Ez által tehát természeti erőt és ügyes­séget, az állati természetet ültették az egész helyett biró székbe és jog- és jogtalanság felett nem döntött az, a­mit valaki elkövetett, ha­nem a­mi vele történt, — egészen a ma is ér­vényes becsületelvnek megfelelően. A ki kétel­kedik a párbaj ilyetén eredetében, olvassa a Mellingen J. G. kitűnő könyvét „the history of duelling. 1879. Igen, ma is találhatunk a be­csületelvet követő emberek között olyanokat, kik, mert nem szoktak éppen a legtanultabbak és utángondolók lenni, a párbaj eredményét is­teni eldöntésnek veszik az alapul szolgáló vita felett, bizonyára hagyomány útján átöröklött vélemény folytán. Kiadó jegyzete: Eltekintve a lovagias becsületelv ez ere­detétől, czélja főleg az, hogy az ember termé­szeti erő fenyegetésével ama tisztelet külső nyilvánításait akarja kierőszakolni, melyeket megszerezni vagy igen nehéznek, vagy feles­legesnek tart. Ez körül­belül olyan dolog, mintha valaki a hőmérő golyóját kezében melegítve, a higany emelkedésével be akarná bizonyítani, hogy a szoba jól van besütve. Közelebbről tekintve, a dolog veleje ez , amint a polgári becsület, mint mely a mások­kal való békés közlekedést tartja szem előtt, ezeknek rólunk való véleményéből áll, hogy mi teljes bizalmat érdemelünk, mert a más jo­gait feltétlenül tiszteljük, úgy a lovagias be­csület abból a véleményből áll, hogy félni kell tőlünk, mert jogainkat feltétlenül megvédeni szándékozunk. Az az elv, hogy jobb, ha félnek tőlünk, mintha bizalmat élvezünk, nem lenne oly rossz, mert az emberek igazságosságára ke­veset lehet adni, ha a természeti állapotban élnénk, ahol kiki saját magát és jogait kell közvetlenül védje. De a faüvesség korában, mi­dőn az állam magára vette személyünk és va­gyonunk védelmét, nem talál alkalmazásra, és úgy áll itt, mint a várak és tornyok az ököl­jog idejéből, haszontalanul és elhagyatva, jól művelt földek, élénk országutak, vagy éppen vasutak között. Ezért az ehez tartozó lovagi becsület is a személy oly megbántására adta magát, melye­ket az állam vagy gyengén, vagy az elvnél fogva, hogy a törvény a legkisebbekről nem gondoskodik, sehogysem büntet, mert jelenték­telen sértések, s részben pusztán ingerkedések. De az ezekre való tekintettel, feltolta magát az ember természetéhez, alkatához és sorsához nem illő túlbecsüléséig a személyes értéknek, melyet a szentség bizonyos fokára emelt, és e szerint az állam büntetését csekély sértésekre nem kielégítőnek találja, s azért ezek bünteté­sét maga vállalja el, és pedig mindig a sértő testén és életén. Nyilván a legmértéktelenebb gőg és felfuvalkodás szolgál itt alapul, melyek elfelejtvén, hogy az ember tulajdonképen mi, feltétlen sérthetetlenséget és fedhetlenséget vesz­nek igénybe. De mindenki, aki ezt erőszakkal akarja elérni, és ezért azt az elvet vallja: „aki en­gem rágalmaz, vagy éppen megüt, halálfia legyen“, már azért is megérdemli, hogy az or­szágból kiüzessék.­* (Vége köv.) * A lovagi becsület a gőg és bolondság gyer­meke. (Az ellenkező igazságot legerősebben „az állha­tatos fejedelem“ mondja következő szavakban: „esa es la herencia de Adan.“) Igen feltűnő az, hogy a gőg e legfelsőbb foka kizárólag ama vallás hiveinél talál­ható, mely követőinek a legmélyebb alázatot teszi kö­telességévé, mert sem előbbi idők, sem más világrész nem ismerik e becsületelvet. De azért nem szabad a vallásnak tulajdonítanunk, inkább a hűbérjognak, mely szerint a nemes, ki fejedelemnek hiszi magát, ki nem ismert el maga felett emberi birót, s azért személyé­nek teljes sérthetetlenséget és szentséget tulajdonított, úgy, hogy minden ez elleni merénylet, tehát rágalom és ütés is, halált érdemlő bűntettnek tűnt fel előtte. E szerint a becsületelv és párbaj eredetileg a nemes­ség és idővel a tisztek dolga, kikhez néha csatlakoztak a magasabb rendek, nehogy kevesebbre becsültessenek. Ha mindjárt a párbajok ez istenítéletből eredtek is, még­sem ez az okuk, hanem a becsületelv alkalmazá­sa és következményei; a­ki nem ismer el emberi bi­­tet, az istenihez fellebbez. Az istenítéletek nem a kereszténység sajátja, már a hinduknál erősen el voltak terjedve régebb idő­ben, nyomai ma is észlelhetők. — Seb. jegyzete. A fent zárjelben idézett hely az állhatatos feje­delem III. F. b. jelenlétében van. Fordítása ez : Juan (jön egy kenyérrel) „Még alig jutottam ehhez A kenyérhez, elhozandó, ám nyomomba kelt a mórság És ütésekkel sebeztek. Fernando : Adómról ránk szállt örökség.“ Kiadó jegyzete. Az ellenfél felgyógyulása után a második párbaj : új­ból nőtt D. vére és apadt azért a tapasz, így ismétlő­dött ez ötször-hatszor, mig végre az ellenfél meghalt. Oh nemes szelleme a régi lovagkornak ! De komolyan , ki nem lesz kénytelen e jellemző történet és az elő­zők összehasonlításánál­, mint más alkalommal is, mon­dani: „mily nagyok a régiek, s mily kicsinyek az újak !“ Háborús hírek Odesszából jelentik. Nagy feltűnést kelt, hogy a fekete tengeri hajóraj egyszerre megjelent az itteni kikötőben; összesen 12 hadihajó volt itt; ezek közül 7 ma elindult Szebasztopolba. A Gonez, Mahhimov, Czay, Ros­tov és Pamjati Merkúrja nevű hajók itt ma­radtak. A flotta váratlan megérkezése a leg­kalandosabb hírekre szolgáltatott okot. K­rak­óból írják: A Przeglad szerint orosz tiszti körökben úgy vélekednek, hogy Ausztria-Magyarország és Orosz­ország közt a háború elkerülhe­tetlen. Védekezés a kolera ellen. Dr. Babes Victor budapesti egyetemi tanár a kolera fellépése alkalmából a „Nem­zet“ mai számában a következőket java­solja : Legfőbb gond fordítandó jó ivóvízre. A legnagyobb áldozatokkal oda kell törekedni, hogy csakis filtrált ivóvizet igyunk. Hogyha olyanhoz nem juthatunk, akkor a vizet csak főzve igyuk. Kútvizet általában nem tanácsos inni. Kolerabetegeket nem tanácsos látogatni, és úgy kerülendők azon házak, melyekben ko­leraeset előfordult, továbbá nagyobb társaságok, gyűlések, pl. vásárok, ünnepélyek. Fehérneműn­ket és testünket tisztán tartsuk és óvakodjunk gyanús eredetű ruhaneműt használni. Szemügy­re veendő, hogy a kolera gyakran kolerabete­gek ruhaneműi által terjed. Azért mosónők csak alaposan fertőztelenített ruhaneműt fogad­janak el. Ajánlatos evés és ivás után 8—10 csepp hígított sósavat (100 gramm vízzel) in­ni. Evés tekintetében tartózkodjunk nem főtt vagy nem sült ételektől, gyümölcsöktől, salá­táktól. Savanyú ételek és italok élvezete, szint­úgy bor és sör­mérséklettel élvezve ajánlatosak, míg nem főtt tejet vagy vizet ne igyunk. Általában veszedelmes a test akár­mily gyengítése, kihágáson és főleg a gyomor el­rontása. A fertőtlenítés tőelve legyen a legpon­tosabb ; a clometek 3°/0 vizes carbolsavval fer­­tőzteleníttessenek. A commabacillust legbizto­­sabban megöli a szárazság, azért minden kony­ha és evőeszköz forróvízzel való mosás után több órán keresztül szárazon tartassák. Szint­úgy a ruhanemű, a szobák, a bútor és ágyne­­műek mindig szárazon tartassanak. A kolerabetegek ürülékei a legnagyobb fokban fertőzőknek tekinthetők, azok carbolt, (1 rész carbolsav, 18 rész vízben) tartalmazó edényben több órán keresztül tartandók, mi­előtt kiöntjük. Hasonlóképen kezelendők a be­teg ruhaneműi, az ápolók kezei, kik ápolás ideje alatt másokkal való érintkezéstől tartóz­kodjanak. A ruhaneműek desinfectiójára alkalmasabb a forró vízgőz. Kell azonban, hogy ezen gőz 100 fok Ct érjen el. Ezen czélra fedél nélküli hordót illesszünk szorosan a forró vizet tar­talmazó edény fölé és a hordónak egy nyila­sán keresztül ereszszük a ruhára a gőzt, mely­nek hőfokáról meg kell győződnünk. Ezen hor­dóban a ruhaneműek legalább 3 óráig legye­nek kitéve a gőz behatásának. A betegszoba bútorait alaposan kell szellőztetni és kiszáríta­ni és úgy mint a szobát magát legalább 6 napig használaton kívül helyezni. Ezalatt ta­nácsos a szobát és a bútorokat bőséges mus­tárolaj vagy fodorminta-olaj gőzöknek ki­tenni. Ha mindezen intézkedések pontosan ke­resztül­­vitetnek, ha a betegség így korlátoz­­tatik s a betegek a legszorgosabban isoláltat­­nak, ha rendesen élünk, úgy remélhető, hogy a félelmes vendég localizálva marad és csakhamar elhagyja a fővárost. nézőtéren a közönség minden tagja, a viadal min­den pontját látni fogja. A versenybíróságba­n a viadal vezetésénél szereplőknt jobbára az eddig működött urak fognak felkéretni. A helyárak a következőkép állapíttattak mag: körszék 1 frt; ülőhely 60 kr; tagok csa­ládjai részére 50, illetve 30 kr. Belépő­jegy 30 kr; tanulók s katonák részére 20 kr. A viadal tartama alatt katonazenekar fog ját­szani. A deési versenygyaloglás egyike lesz az idén az ilynemű versenyek legérdekesebbjeinek. Minden versenyzőnek ugyanis majdnem biztos kilátása lehet éremre. Az első beérkező, ha öten versenyeznek, arany­érmet nyer, máso­dik ezüstöt. Ha ötnél kevesebben versenyeznek, az el­sőnek ezüst­érem adatik. Minden ver­senyző ezenkívül, a­ki az 59 kilométer tá­volságot 9 órán belül megteszi, a bronz­éremmel fog díjaztatni. A verseny napján a vonattal kiránduló club tagok Decsen a sík­­versenyek, vívás, boxolás, súlydobás, távol és magas ugrás gyakorlatokkal egybekötött athleta­­ünnepélyt szándékoznak rendezni. * Az athletikai klub tagjai értesittetnek, hogy az írásban beadandó nevezések zárnapja október 3-ika., nevezések Illing Sándor pénz­tároshoz, hid utcza 4. sz. a., este a lövőház kertjében folyó gyakorlatokon adandók át. Az athletikai klub versenyei. Az athletikai klub versenybizottsága a tegnap d. u. tartott, gyűlésen az őszi viadal ke­resztülvitelénél felmerülő teendőkre a szereplő­ket beosztotta. A térrendezés a lövőház kert­jében tervszerűleg fog történni, s a verseny- és néző­hely elrendezésére olyan férfiak vállal­koztak, kik garancziát vállalnak arra, hogy a Az „Erdélyrészi magyar köz­művelődési egyesület“ rovata. Hol kell fizetni? Tagul beléphetni tagdijakat (személyesen vagy postautal­ván­y­n­y­a­l) befizethetni s bármiben fölvilá­­gosítást szerezhetni: a választmányok, körök­­fiókok elnökségeinél és az egyesület tit­kári irodájában, főtér 7. sz. alatt. Debreczen városa (Folytatás) Hatvan utcza­i tized. Rendes tag Ker­tész Mihály évi 2 írttal. Pártoló Mike Ferencz gazdálkodó évi 1 írttal. Adakoztak : Szűcs Mi­hály 1 irtot. Baraje Andrásné 1 frt. Deák Já­nos 40 kr. Kis István 20 kr. Matkó János 1 frt. Jeney Péter 30 k­r. Nagy Sándor 1 forint. Nagy János 50 kr. Tun János 50 kr. Faragó István 50 kr. Kovács György 10 kr. Mike Fe­rencz 40 kr. Balog István 40 kr. Kovács Ká­roly 30 kr. Veres István 1 frt. Nagy József 50 kr. Nagy Mihály 20 kr. Bajdó János 30 kr. Szebeni József 30 kr. Szabó Istvánná 20 kr. Jámbor Teréz 5 fzt. Szabó Ferencz 50 kr. Posta István 50 kr. Kis István 20 kr. Szabó Sándorné 50 kr. Báthori Bálint 10 kr. Sar­­kady Ferencz 20 kr. Sarkady Lajos 50 kr. Nagy Sándor 20 kr. Németi István 20 kr. Kerékgyár­tó András 20 kr. Lámfalusi István 20 kr. Ko­vács András 20 kr Szabó Józsefné 25 kr. Hatvan­ utcza, külváros, 1 tized. Rendes tag Csicsó Lajos évi 2 frttal, pártoló Kecskés Péter bormérő évi 1 frttal. Adakoztak : Szilá­gyi Sándor 20 kr. Nánási Mihályné 10 kr. Borza András 1 frt. Füzesi István 50 kr. Ko­vács Ferencz 20 kr. Molnár József 20 kr. Csi­kós Sándorné 40 kr. Lente István 20 kr. Ho­moki József 50 kr. Békési István 10 kr. Soós János 10 kr. Pongor József 20 kr. Szilágyi Istvánné 10 kr. Molnár Gábor 20 kr. Szabó Gábor 20 kr. Dancs­i Sándor 20 kr. Balog Ist­ván 20 kr. Varga Péter 10 kr. Váradi Imre 20 kr. Nagy István 10 kr. Szilágyi Mihályné 10 kr. Takács József 50 kr. Kristóf János 20 kr Papp Péter 2 frt. Szőllősi Dániel 1 frt. Kiss Jánosné 10 kr. Kovács István 10 kr. Nánási József 20 kr. Nagy Gergely 20 kr. Ungár Jó­zsef 1 frt. Kállai Istvánná 20 kr. Szöllősy Ist­ván 20 kr. Nagy József 30­­kr. Nagy Sándor 50 kr. Varga András 50 kr. Mór Andrásné 50 kr. Szűcs István 25 kr Marsalkó Mihály 20 kr. Váradi Ferencz 95 kr. Összesen 14 frt. Hatvan­ utcza, külváros II ik tized Ada­koztak: Szabó Bálint 50 kr. Erdei Mihály 10 kr. Nagy László 5 kr. Kecskés János 10 kr. Korom Jószef 10 kr. Tóth Andrásné 10 kr. Szabó János 10 kr. Mike István 3 kr. özv. Ka­rácson Jánosné 7 kr. Kiss Lajos 10 kr. Szűcs Ist­ván 10 kr. Nagy Gergely 10 kr. Alibár Ist­ván 10 kr. Szalai János 20 kr. Kiss Gábor 10 kr. Vég István 10 kr. Borbély Sándor 10 kr. Makó János 5 kr. Busi Sándor 10 kr. Némethi János 20 kr. Tasi Józsefné Itt kr. Pap János 10 kr. Elek Péterné 10 kr. Molnár István 5 kr. Suba János 5 kr. Wass István 50 kr. Tóth Imre 10 kr. Balogh Mihály 10 kr. Markó Mi­hály 5 kr. Sarkadi István 10 kr. Szigeti Jó­zsef 5 kr. Tót András 10 kr. Kiss József 10 kr. Horváth Gábor 10 kr. Péterfia utcza I. tized. Rendes tagok 10 —10 frttal: Tóth Sámuel tanár, Tóth Fe­rencz tanár, Gaiger Dezső magánzó, Búzás Pál jogtanár, Konti Lajos altárnok; 12 frttal: Farkas Mór százados. Pártoló tag 3 forinttal: Özv. Révész Imréné. Továbbá kötelezettség nélkül adakoztak. Steininger Károly 5 frt. Rako­­port Lajos 20 kr. Flórián Juliánná 20 kr. So­mogyi Imre 1 frt. Erős Dánielné 40 kr. Kohn Adolf 5 frt. Dézsi Lajos 1 frt. Sáfár László 50 kr. Nagy Pál 2 frtos tallér. Özv. Dobray Józsefné 2 frt. Csáky Gergelyné 2 frt. Ifj. Lus­tig Mór 1 frt. Telegdi Lászlóné 2 frt. Gereji Kálmán 2 frt. Özv. Papp Józsefné 1 frt. Özv. Árvay Sándorné 50 kr. Csíkos S. 1 frt. Dr. Csíkos 1 frt. Özv. Neudert Antalné 20 kr. Györffy Imre 20 kr. Fodor János 20 kr. Özv. Virág Nándorné 20 kr. Veszprémy Johanna 1 frt. N. N. 20 kr. Böör Ferencz 20 kr. Tóth Antal 2 frt. Füdző János 1 frt. Bethlendi En­dre 1 frt. Ungvári Jánosné 1 frt. Rácz Mihály­né 1 frt. Békési L. 1 frt. A szűcs-társulat 1 frt. Biri Zsuzsika 50 kr. Özv. Nagy Bálintné 50 kr. Wiegendt Eduard 1 frt. Pál János 20 kr. Szikszay Szabó Leona 1 frt. Pálfi Ferencz 1 frt. Bándy Péter 1 frt. Özv. Molnár Mihály­né 40 kr. Deák Józsefné 1 frt. Nagy Sándor 30 kr. Liptai Sándor 1 frt. Radosits Sándor 60 kr. Simonffy István 60 kr. Kiss József 1 frt. Rózsa Sándor 1 frt. Péterfia utcza II. tized. Pártolók: Moldo­­ványi Ignácz kereskedő, Nagy Bálint, Vásári István gazdák évi 1 — 1 frttal. Adakoztak : Po­­roszlai Károly 50 kr. Nagy Lajos 20 kr. Tal­­lódi Lajos 20 kr. Hevesi Mihály 20 kr. Csige­ Ferencz 20 kr. Hüse István 50 kr. Harsányi András 40 kr. Szabó József 40 kr. Balogh Ist­ván 50 kr. Kiss Antal 20 kr. Bodon Péterné 50 kr. Soltész István 20 kr. Nagy József 50 kr. Csernai Sándor 10 kr. Kis József 20 kr. Megyesi József 20 kr. Krausz Ábrahámné 20 kr. Kozma János 20 kr. Gulyás János 1 frt ablontzi Gedeon 25 kr. Forgó Sándor 1 frt Bándy József 1 frt. Böszörményi Pál 1 frt. Ju­hász Gábor 20 kr. Ungvári József 50 kr. Bau­er és társa 1 frt. Somogy Teréz 1 frt. Böjti Károly 30 kr. Orosz Péter 30 kr. Bur­ai János 20 kr. Gombos Sándor 20 kr. Mészáros János 30 kr Morvay Károly 50 kr. Bor Sándor 50 kr. G. Sándor 50 kr. Nagy Bálint 20 kr. Sós Sándor 50 kr. Orosz Péter 20 kr. Krasznai 1 frt. Sipos János 40 kr. Török Bálint 50 kr. Tóth András 30 kr. Busi Mihály 20 kr. Tere­mi Gábor 30 kr. Végh Mihály 40 kr. Nagy Sándor 30 kr. Szarka Bertalan 50 kr. Brezina János 30 kr. Halupka József 50 kr. Gombos Ferencz 50 kr. Nagy Lajos 20 kr. Komlósi Ist­vánná 50 kr. Kéki Sándor 50 kr. Ormos Jó­zsef 20 kr. Egy valaki 30 kr. Zöld Mihály 20 kr. Budaházi Antal 1 frt. Szalay István 1 frt. Péterfia­ utcza IV-ik tized Rendes tagok: Áron Miksa háztulajdonos, Liszka Nándor jog­tanár, dr. Varga Gáza m. főorvos, Leszkay An­drás földbirtokos 10—10 frttal hat évre. Tu­­ray Farkas közvetítő, Tikos István pénztárnok, ifj. Kerner Adolf árvaszéki jegyző évi 2—2 fo­rinttal. Pártolók: Zichermann Herman ügynök, Sz. Nagy Károly organista, Mészáros József törv. biró, ifj. Tikos István IV. gymn. t. Jab­­lonczay Kálmán m. számvevő, ifj. Bányai István gazdálkodó, Kis Károly v. levéltárnok, özv. Ki­szel Istvánná 3 — 3 frttal. Adakoztak : Fodor Gábor 1 frt. Özv. Orosz Lászlóné 1 frt. N. N. 10 kr. N. N. 50 kr. N. N. 1 frt. Pap Ferencz 5 frt. Lisztes János 1 frt. Dávidházy Imre 3 frt. Medgyessy Gábor 1 frt. N. N. 20 kr. Özv. Varga Lajosné 2 frt. Rázsó Lajosné 50 kr. Ha­rangi Istvánná 2 frt. Liederman Herman 2 frt. N. N. 50 kr. Tóth Gyula 1 frt. Gerzon Ödön 5 frt. Zöld Mihály 1 frt. Kertész István 1 frt Kertész János 1 frt. Seres András 50 kr. ifj Zöld János 1 frt. Id. Ménes András 1 frt. Kaff­­ka Erzsébet 1 frt. Kálmán Lőrinczné 30 kr Szabó József 1 frt. Geszti Gyula 10 kr. Ne­­mesi István 50 kr. Málnás András 20 kr. Er.­délyi Mihály 1 frt. Kohn Salamon 1 frt. H. Li­­pót (H.­Dorogh) 1 frt. Fischbein Márton 1 frt Orovszky János 50 kr. Tóth József 40 kr. Var­ Lajos 30 kr. Frankl Ferencz 50 kr. Péterfia utcza V. tized Rendes tagok: Harsányi Sándor fbirt., Beczner Frigyes tanár évi 2—2 frttal. Adakoztak: Ujváry György 1 frt. Jancsó Lajos 1 frt. Méhész István 10 kr Nagy Mihály 50 kr. N. N. 30 kr. Balla József 20 kr. Ifj. Kiss Mihály 1 frt. Jobbágy Imre 1 frt. Szőke Sándor 20 kr. Major testvérek 1 frt. Horváth János 20 kr. Fekete Antal 20 kr. Fe­­kete János 10 kr. Kiss Mihály 40 kr. Kiss Bálint 20 kr. Kovács Mihály 20 kr. Jenei Mi­­hályné 30 kr. Id. Kiss Mihály 1 frt. Vékony János 30 kr. Nagy Lajos 30 kr. Kerékgyártó Bálint 10 kr. Kovács Lajos 1 frt. Kálmán Mi­hály 30 kr. Pető János 1 frt. Orbán János 50 kr. Diósofi József 30 kr. Pataky Sándor 20 kr. Laczka László 30 kr. Kulcsár József 5 szt. Lakatos Gáborné 20 kr. Wiribal János 50 kr. Mocsáry Lajos 30 kr. Trócsányi Soma 50 kr. Győrfi Ferencz 20 kr. Kerek Jánosné 20 kr. Fehér János 20 kr. Újvári Sándorné 10 kr. Tóth István 20 kr. Pető Károly 30 kr. Tóth Imre 20 kr. Debreczenyi György 20 kr. Lente­ Mihály 20 kr. Özv. Császár Sándorné 20 kr Balku Ferencz 20 kr. Özv. Varga Andrásné 10 kr. László József 20 kr. Patai József 10 kr. Nagy Mihály 25 kr. Ether József 20 kr. Kies János 20 kr. Szabó Mihály 20 kr. Fried Mari 20 kr. Balogh Ferencz 2 fzt. Babics Jakab 20 kr. Gyulay László 50 kr. Pávay László 50 kr. Pongor János 60 kr. Tóth József 50 kr. Ba­logh István 30 kr. Egri Mihály 20 kr. Deák Ferencz 20 kr. Polgári Sándor 1 frt. Óvári István 20 kr. Boldog Dávid 1 frt. Molnár Já­nos 20 kr. Percze János 20 kr. Debreczeni Fe­rencz 40 kr. Özv Varga Ferenczné 20 kr. Papp István 50 kr. (Folytatása kör.­­ga NAPI HÍREK * Az erdélyrészi hadgyakorlatok tegnapelőtt délben véget értek és a mi ezre­­dü­nk is már útban van hazafelé. A hadgyakor­latok lefolyásáról közelebbről részletes és ala­pos ismertetést fogunk adni. * A párisi út elmarad A Budapest­ről Párisba tervezett együttes utazás — amint értesülünk — egyelőre elmarad. Szeptem­ber 18-ra volt kitűzve az elindulás, de miután fővárosunkban kitört a kolera-járvány, az úti tervről le kellett mondani. * A róm. kath. status a székely-ud­varhelyi főgynasiumhoz a class.­phil. tanszékre Brabery Árpádot, végzett tanárjelöltet s városunk szülöttét nevezte ki. * A honvédség hadgyakorlatai József főherczeg kedden végig­nézte M­­Vásárhelyt a 12. hadtest zárgyakorlatait. A ke­leti fél fővezényletét M­a­c­h­e­k altábornagy vitte. A 16. gyaloghadosztályt Gecz tábornok a honvéd gyaloghadosztályt K­o­v­á­c­s tábornok vezette. A nyugati fél, mely fehér fjelszallagot viselt, Lobkovicz herczeg tábornok vezény­lete mellett nyomult előre s a marosludasi irány­ban fekvő hadállásokból szépen kifejlett csatá­rozás után visszavezetett. Fél 12 órakor a had­testparancsnokság lefúvatott. A gyakorlat befe­jezését a bábahalmi csúcson zármegbeszélés kö­vette. A főherczeg, valamint a honvédelmi mi­niszter és a hadtestparancsnokság megelégedé­süket nyilvánították a hadgyakorlatok fölött. József főherczeg 4 órakor visszaérkezett Ma­rosvásárhelyre, hol megebédelvén, este 10 és fél órakor rendes kíséretével és a honvédelmi miniszterrel Budapestre utazott. * Közpiszkosság Kolozsvártt. Sep­­rik itt-ott az utczákat és a szünetlen hírlapi felszólalások vezettek legalább annyi eredmény­re, hogy megpróbálják eltakaritgatni a heteken keresztül utczáinkon felejtett szemetet. De az­ért Kolozsvár most is egyformán vastag por­felhőbe van burkolva és az utszéli pocsolyák penetráns bűze menekülni késztet minden ép­­szaglásu embert. Mi — a közönség — ilyen szá­nalmas köztisztasági viszonyok között, kétsze­res aggodalommal olvassuk a kolera járvány közeledtéről szóló híreket ; de a hatóság, a közegészségügyi bizottság,­­ mindazon fakto­rok (rettenetesen tétlen „faktorok“!), kik hivatva vannak egészségügyünk fölött őrködni, sokkal kevesebb aggodalmat táplálnak helyze­tünk felől. Radikális kúra megkísérlésének hi­­re-pora sincs; senki se mutatja, hogy érzi a felelősség súlyát, mely a következendőkért tea háramlik; talán nem is felelős igazában sen­ki. Óvintézkedések nem léteznek,­­ az ér­kező vendég illő fogadtatására nincs sem­mi előkészület. Hanem egy örömhírt még­is közölhetünk. Elhagyatottságunkat, úgy lát­szik, észrevette és megkönyörülni szándéko­zik rajtunk az, a­ki sokszor volt már segítsé­günkre a köztisztaság érdekében, a roenynyei gondviselés. Hosszú szárazság után ma délben borulni kezdett az ég és alapos kilátásunk van rá, hogy legközelebbről, talán még ma, áldásos eső fogja visszaadni nekünk azt, a­mit hetek óta állandóan nélkülözünk: a tiszta levegőt. * Virilisek névjegyzéke A városi tanács az alábbi hirdetményt teszi közzé: „A városi törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tag­ainak a jövő 1887-ik évre érvényes névjegyzéke megállapítása czéljából, a városi adóhivatal részéről a Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósága területén, az 1886 d ik évben legtöbb adót fizetők névjegyzéke beterjesztetten s abból a fokozat. szerinti kimutatás összeállít­­­tatván, ezen körülmény az 1886. XXI. tezikk 25. §-ának harmadik bekezdése értelmében oj figyelmeztetéssel hozatik köztudomásra, hogy az említett névjegyzék az arra vonatkozólag b®

Next