Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-10-09 / 232. szám
Diamandescu nem engedett, a ma a következő sirkat díszült az öreg Cuczárida fejkövén : „Itt nyugszik Cuczárida, kinek unokája, Cuczárida a mérnök, még halála után sem hagyott békét, intézkedvén, hogy felbonczoltassék. A mérnök beperelte Diamandescut rágalmazás czimen, s 10.000 frank polgári kártérítést kért. Az ilfovi törvényszék I. osztálya elé került az ügy, melynek bírái a Soimescu által védett Diamandescut a vád alól felmentette. * Az sem történik meg sehol, ami az Epocha román lap szerkesztőségében történt. Feltörték egy éjjel ajtaját ismeretlen tettesek, s elvittek a fiókokban levő minden kéziratot; széttörték a 4 ik oldal szedését, mely a hirdetéseket foglalta magában és elvitték a lap czimszedését. Mi természetesebb, hogy másnap az Epocha meg nem jelenhetett. * A Románul írja a következőket: „Magyar igazság: 1887. mártius havától az erdélyi vasutak tisztviselői, ha nem fognak tudni magyarul, a szolgálatból elbocsáttatnak.“ S e lap ugyanazon számában írja azt, melyben a román közoktatási törvény revíziójáról ad számot, melynek egyik czikkelye azt mondja: „Románia összes iskoláiban a tannyelv csak román lehet.“ Nos, hát a román igazság akkor még keserűbb. Romániában tehát csak román nyelven lehet tanítani, mi pedig — elég botorul — kenyeret adtunk még azoknak is, akik az állam nyelvét egyáltalában nem beszélték. Hisszük, hogy a magyar igazság mellett a fajok inkább élhetnek, mint a román igazsággal.♦ Románia közoktatási törvényét revidiálandó, az országos közoktatási tanács most tárgyalja a javaslatot. Sturdza miniszterelnököl. A közoktatási tanács tagjai a tagsághoz kormányintézkedés folytán jutnak. Laurian tag megtámadja a felsőbb iskolák tanárait, Tocilescu Lauriant lelkiismeretlen rágalmazónak állítja. Sturdza miniszter: Nem engedem meg, az ily módoni vitatkozást. Tocilescu úr, minden czeremónia nélkül kijelentem önnek, hogy ezennel visszavonom meghívó levelét. Tocilescu: Ha így van, úgy hallgatok. S vége volt a disputának. Hanem daczára a miniszter ezen erélyének, sok labdacsot adnak be a miniszternek is. így például Dobcescu annyira férezmunkának állítja a kormányi javaslatot, hogy első tekintetre el kellene dobni. * Érdekes per foly Bukarest városa és egy bankár-consortium között. Nem kevesebbről, mint egy millió forintról van szó, mely egy 1869-iki ügyletből támadt. A bancár-konsortium a felperes, a pernek nincs még vége, egész Bukarest a legnagyobb kíváncsisággal lesi az ügy kimenetelét. Az ország két legjelesebb ügyvéde állanak egymással szemben, Bratian és Majorescu. * Párbajozások itt is folynak. Beldiman és Varnav urak csekélyebb differencziák miatt kardpárbajt vívtak, mind a kettő tisztességes sebet kapott, s akkor mind a kettő igazságot nyervén végeztek. Ezt a kárt kölcsönösen egy kic sokkal békésebb lelkülettel is megtehették volna egyben, minden apparátus nélkül. * A romániai lapok erősen izgatnak a határkérdésben. Ennek köszönhető az a sok betörés. Mert nem követelnek kevesebbet, mint Mehádiát összes vizeivel, mivel, mivel az nr. 1 ben Romániához tartozott. Ezt határkiigazitás utján kérik. Kissé túl lőnek a czélon. —Különben az már régi fegyver, sokat kérni, mégis valamit adni fognak. Sággal jutott volna hozzá szerző s munkája értékében bizonyára emelkedett volna. E nélkül is különben e mű valóban oly nagy alkotás lesz, minővel nem sok irodalom dicsekedhetik. A két tigris. Irta Henri de Kock. Fordította: Szilvásy Pál. (Folytatás.) — Fájdalom, félek, hogy ön ebben csalatkozik, marquis. — Oh! én nem csalatkozom, Ön udvarol Beauvoisin kisasszonynak, a Comédie-Stalienne egyik színésznőjének, ő maga mondta a tegnapelőtt. — A tegnapelőtt mondhatta, nekem ma azt mondta, hogy ön őt csaknem kényszeríté arra. — Pompás! A kis kedves igen bonyolult helyzetben van, az magától értetődik! Ki szereti őt kettőnk közül? Ezt kérdi ő magában és nem talál feleletet reá. Nemde de Champagnac, ön adta azt a kecses karpereczet neki, melyet a jobb karján hord. — Valóban! Oh! az még csekélység ahhoz képest, melyet a bal karján hord, rakva smaragdokkal, rubinokkal, melyek öntől erednek, nos ? — Igen, ezer Lajos aranyomba kerültek. — Ah! ön nagylelkűbb volt, mint én, d! Aveseus! Az én karpereczem csak tizenötezer üvrcbe került. Pirulnom kell fukarságom miatt. — Ah! ah! ön helyrepótolhatja hibáját a legközelebbi alkalommal. — Számítok reá. — És annyival könnyebben helyrepótolhatná, ha a sors nekem nem kedvezne s ön száraz lábbal elmenekülhetne, mit szól hozzá? — Ah! ime benne vagyunk az ön ábrándjában ! — Kétségkívül i de egy oly ábrándban, melynek megvalósítása csak öntől függ. — Kérem, magyarázza ki magát, öl meg a türelmetlenség. Mindjárt meg fogja érteni. És . . . hogy elkezdjem vagy jobban mondva elvégezzem, nem fogom megsérteni, ha kétségbe vonom, hogy vannak-e önnek koczkái? — Koczkám? Oh! van nekem akár húsz tigrisnek is. Várjon csak. De Champagnac felkelt és egy játékasztal fiókjából egy pár koczkavetőt és egy tuczat koczkát vett elés ellenfele elé tartá. Ez utóbbi kiválasztott egy pár koczkát, melyet egy koczkavetőbe tett s azt a házigazdának átadva, szólt. — Ön kezdi, marquis. — De hát végül mibe játszunk ? kérdé de Champagnac, Beauvoisin szivébe ? — Oh! az igen kevés volna, marquis, és a Nivernois herczeg tigrisei eltagadnák, hogy vetélytársaik vagyunk. Játszódjunk a legmagasab tétre, tegyük fel tizenöt napi szellemi és phisykai szabadságunkat. Annak közülünk — értsen meg jól — annak közülünk, ki nyerni fog, joga leend oly feltételeket oly korlátokat szabnia a vesztes félre, a milyenek neki tetszeni fognak a nélkül, hogy az utóbbi a haragnak, nem tetszésnek legkisebb jeleit is mutathassa, a legcsekélyebb ellenszegülést, habozást tanúsíthassa, sőt még a vonakodásnak látszata is, mely szemében tükröződnék, végzetes volna reá nézve. Végül a legyőzött becsületvesztés terhe alatt tartozik a győztes tulajdonának, foglyának, jószágának, vagyonának tekinteni magát; a kitűzött határidő lejárta után azonnal visszanyeri szabadságát. — És szabad lesz-e akkor neki elégtételt vennie ? . — Kétségkívül. Nemes emberek között az elégtétel nem tagadtatik meg. — Kész vagyok ! De Champagnac elvette a feléje nyújtott koczkavetőt, azonban keze mozdulatlan maradt, szempillái ismételten bezáródtak, gondolkozott. — Nos, — mondd d Avesues, — ön haboz marquis? Ah! Ah! játékom esélyei önf elrémítik. — Legyen! D Avesues a koczkákat forgatva, felemelkedek. — Legyen! ne beszéljünk többé erről. Azt hittem marquis, hogy ön sokkal merészebb. Azt véltem, hogy ez elmés kimenetelű párbaj el fogja ragadni önt. Csalatkoztam, isten önnel marquis ! De vigyázzon magára ! Most le vagyok győzve, ha csak azon vigaszt megnyerhettem volna, szerencsét kívánok vala magamnak ötletemért. Ma este egész Páris tudni fogja .... — Elég! marquis, elég! — szakitá félbe élénken de Champagnac, kinek arczába szökött a vér ellenfele ez utóbbi szavainak hatása alatt — Elég! Ki mondta önnek, kérem, hogy én visszautasítom játékát, hogy oly hamar palctát tör?... íme a bizonysága, hogy nem félek. És de Champagnac, miután görcsösen megrázta a koczkákat a bőr erszényben, kitekte a játéktáblára. D'Avesnes lehajolt, hogy lássa a fölvetett számot. Hat és öt, — mondd oly nyugodtan, mint amily kevéssé volt az ellenfele. Hat és öt! — ismétlé de Champagnac, elsápadva az örömtől. — Szép vetés volt! — téve hozzá d'Avesues, összeszedve a kockákat. Elég szép! mondá de Champagnac, szemtelenül mosolyogva. — Ej! ej! szegény d'Avesuesem. Megtanulhatja ... a feltalálók ritkán élvezik találmányaik jótéteményeit ! D'Avesues anélkül, hogy felelne, kiveté a koczkákat. De Champagnac megrendült ... és tántorgott. — Csakugyan nem várt üröm érte. Kettős ász ! — mormogd. Igaza volt, marquis, — mondd d'Avesues mosolyogva, — a feltalálóknak csaknem mindig rosszul jutalmaztatik fáradtsága. Vesztettem, mit parancsol? * — Mit parancsolok ? — kérdi de Champagnac. Kopogtak. (Folytat. köv.) Bolgár események. Szófiából írják: A szófiai helyőrség tisztjei nemrég összejöttek Nikolajev hadügyminiszternél, ki ez alkalommal beszédet intézett hozzájuk, melyben a helyzet komolyságára való utalással figyelmeztette őket, hogy a legszigorúbban tartózkodjanak a belpolitikába való beavatkozástól. „Legyetek katonák és csak katonák! — mondá Nikolajev ezredes — bizonyítsátok be, hogy mi is ismerjük a szigorú katonai fegyelmet, így szolgáljátok legjobban nemzeti függetlenségünket, mely mindnyájunkat lelkesít“* Filippopoliszból jelentik. Itt általában attól tartanak, hogy a választások megkezdése előtt az orosz párt zavargásokat fog provokálni. Dimitrov prefektus nem engedte meg a Kaulbars-féle kiáltvány terjesztését, mert erre Igelström ottani orosz konzul nem kérte ki a hatóság engedelmét. Az itt megtartott népgyűlés egyhangúlag fogadott el három rezolucziót. Az egyik kimondja, hogy a két Bulgária egyesüljön, az ország legyen szabad és független, a második helyesli a nagy szobranye összehivatását és végül a harmadik megbélyegzi az összeesküvőket. ♦ Kaulbars tábornok Plevnában az előkelőbb lakosság által fogadtatott, kiknek a tábornok előadta a czár kívánságait. Az előkelők azt válaszolták, hogy az ügy felett gondolkozni fognak. Az a pétervári hír, mintha a sumlai helyőrség föllázadt volna, s a ruszcsuki, viddini, plevnai és slivnoi helyőrségek is hajlandók volnának e példát követni, merő koholmány. Külföldi ügynökök azon működnek ugyan, hogy a hadsereget korrumpálják, de mindenütt elutasíttatnak. Még az a három sumlai katonatiszt is, kik engedtek az idegen befolyásnak, végül kegyelmet kért a hadügyminisztertől. A kormány el van tökélve, hogy a cselszövények ellenében erélyesen fog eljárni. * A République Française-nak jelentik Berlinből, hogy a bolgár-ügyben összehívandó konferenczia eszméjét, mely Angliától ered és melyet Ausztria-Magyarország pártolt, Bismarck hg. visszautasította, mert nem bizonyos abban, vájjon Oroszország álláspontja ös-szeegyeztethető lesz-e Ausztria-Magyarországéval, mely egyszersmind az övé is, a kudarczot pedig el akarja kerülni. Itteni politikai körökben ebből azt következtetik, hogy Oroszország, bármennyire tagadják is ezt, el van határozva, hogy Bulgáriát okkupálja. Az a londoni hír, hogy az esetleges okkupáczió ellen három hatalom szövetkezni fog, Berlinből megczáfoltatik. Uj fordulat. — Szakosztályi javaslat a vízvezeték ügyében. — A városi törvényhatósági bizottság jogi és pénzügyi szakosztályainak tegnap tartott ülésén beterjesztetett a vízvezeték ügyében kelt minister leirat. E tárgyban beható és hosszas vita merült fel, melyben Sigmond Dezső, dr. Groisz Gusztáv, Nagy Lajos, Kovács János s többek vettek részt. A vita eredményében egyhangúlag elfogadtatott a Dr. Groisz Gusztáv által szövegezett s általa beterjesztett következő: Határozati javaslat. Tekintve, hogy Kolozsvár sz. kir. városának kiváló szellemi és anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy a Kolozsvári Ferencz József m. kir. tudomány-egyetem minél inkább fejlődhessék, s ép ezért, a nemes város közönségének erkölcsi kötelessége, ha kell ezen érdek előmozdítására, tehetségéhez képest áldozatokat is hozni; tekintve, hogy az egyetem kellő fejlesztése, mint elodázhatatlan feltételt, megköveteli azt, hogy a már felépített és az ezután felépítendő orvosi és természettudományi intézetek számára a nagy mennyiségben szükséges víz egy czélszerűen berendezett vízvezeték útján biztosíttassék; tekintve, hogy ezen követelmény kielégítése az egyetem fémjelzett irányú fejlesztésének annyira életképességét képezi, hogy e nélkül a kormány legjobb akaratát feltételezve is, a már megkezdett egyetemi építéseknek kellő erélylyel leendő folytatása annál kevésbbé remélhető, minthogy az illető intézetek azon épületeket vízvezeték nélkül úgy sem használhatnák ; tekintve továbbá, hogy vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága által Kolozsvár szab. kir. város közönségétől kért azon hozzájárulás, hogy a város engedje át a szivattyútelep elhelyezésére szükséges csekély területet és hordozza a vízvezető csövek beszerzésének és lerakásának mindössze 20945 írtban előirányzott költségeit, tényleg nem is bír áldozatjellegével akkor, midőn a város közönségének magának is már évek hoszszú során át, mondhatni közóhaját képezi az, hogy a városi vízvezeték létesíttessék és most az egyetemi fennforgó vízvezetéknek a városi vízvezeték létesítésével kapcsolatba hozatalához vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága készségesen hozzájárult, nemcsak, hanem tetemes költséggel elkészíttetvén ezen kapcsolatbahozatal tervezetét és költségelőirányzatát, minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy Kolozsvár városa a szivattyútelephez szükséges hely átbocsátásával, továbbá a vízlevezető csatorna 20945 frtot tevő költségeinek átvállalásával és további 30112 frt, esetleg még 10000 frt, együtt tehát 73007 frt költséggel megvetheti alapját a városi vízvezetéknek olykép, hogy ezúton elegendő menynyiségű egészséges vizet nyer úgy elhelyezett tartányokba, melyekből a vizet már csak levezetni kell a végre, hogy a városi közönség a vízvezeték tényleges használhatását élvezhesse ; tekintve azt is, hogy ilykép 73007 frt beruházással lehetővé válik évenként néhány ezer forintnak a költség előirányzatba felvétele által évről-évre fejleszteni a városi vízvezetéket, s eredményezni azt, hogy bizonyos számú évek alatt a város közönsége megvalósítva láthatja régi óhajtását és közszükségét, a városi vízvezetéket, anélkül, hogy ezen beruházást, nagyon megérezné, akkor, midőn az egész költség, csak 5 százalék kamat mellett előlegeztetik a közoktatási kormány által, a tőke maga pedig 12 év alatt lesz csak évi egyenlő részletekben viszafizetendő, s a városi vízvezeték alapjának létesítése kapcsolatban az egyetemi vízvezetékkel mindenesetre tetemes költség megtakarítással lesz eszközölhető; tekintve azt is továbbá, hogy a városi vízvezeték lényeges alapjának ily módon leendő lefektetése egyszersmind biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a kijelölt alap létesítése a fenn kimutatott 73007 forinton kívül a város anyagi erejét semmi egyébbel terhelni nem fogakkor, midőn vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága ezen átalány-öszszeg fejében a városi vízvezeték részletesen kimutatott alapját elkészíttetni s magát arra kötelezi, hogy a netaláni több költséget saját tárczája terhére fogná hordozni, ellenben a netaláni megtakarítások, a város hozzájárulásának arányában , a város javára fognak számításba vétetni; tekintve továbbá azt is, hogy a városi vízvezetéknek most az egyetemmel kapcsolatban történendő megindítása a város önállóságának érdekeit legkevésbé sem veszélyezteti akkor, midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter nagy méltósága a közös viszony fennállásáig — bárha az egyetem nagyobb költséget fektet a műveletbe — a közös tulajdonnak egyenlő arányban leendő kitüntetésébe beleegyezik és kifejezi határozottan azt is, hogy ha majdan a város annyira fejleszti vízvezetékét, hogy annak kezelését és vezetését átvenni akarná, nincsen semmi kifogása, hogy a város önálló kezelésbe vegye azt az egész vízvezetéket, csak annyit kötvén ki, hogy az egyetemi vízszükségletért nagyobb átalány ne követeltessék, mint amennyiben az egyetemi intézeteknek vízzel való ellátásr a most létesítendő közös vízvezeték mellett kerül ; tekintve még azt is, hogy Kolozsvár anyagi, helyzeti, pénzügyi viszonyai, s a legközelebbi jövőben még kielégítésre váró szükségletei mellett amúgy is ki van zárva lehetősége annak, hogy Kolozsvárt a vízvezeték a csatornázással kapcsolatban létesíttessék 7 — 8000 frt befektetést egyedül e czélra, még sok évre felosztva sem bízván meg a város közönsége — ellenben e vízvezetéknek létesítése valójában egy elodázhatlan közegészségi, köztisztasági és tűzbiztonsági szükséglet és ennek létesítése a fennebbi módozatok szerint nem ró elviselhetlen terhet a városi polgárságra; tekintve végül, hogy Kolozsvár szabad királyi város közönsége az államkincstárral szemben már erkölcsi kötelezettségben áll akkor, midőn nemcsak maga kérte fel a vallás-és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltóságát arra, hogy lehetővé tegye, hogy kapcsolatban az egyetemi vízvezetékkel befektettessék a városi vízvezeték alapja, hanem ennek következtében az előmunkálatok meg is tétettek, a költségelőirányzat megkészült s az egész ügy már csaknem a megvalósulás stádiumáig jutott el, midőn a város képviselő testülete 1. évi aug. 13-iki ülésében hozott határozata által minden ez ügyben meghozott határozatát megdöntötte, mondja ki a város képviselő-testületi közgyűlése, hogy : Megváltoztatásával a f. évi augusztus 13-án tartott képviselő-testületi közgyűlésben 208. sz. a. hozott határozatának, Kolozsvár szab. kir. város közönsége a vallás-és közoktatási m. kir. miniszter ő nagyméltósága által a m. kir. tudományegyetem intézetei számára készítendő, de a városi vízvezeték alapját is magában foglaló vízvezetéki műnek létesítéséhez, a vallás és közoktatásügyi miniszter ő nagyméltóságának f. évi márczius 2- ról 13071. sz. a. kelt m. leiratával leküldött a város közönségének m. évi 253. sz. ajánlata folytán újból átdolgozott, s a város állandó vízvezetéki bizottsága által f. évi ápr. 1-én és 3-án s ezen bizottság műszaki albizottsága által f. évi ápr. 2-án megvizsgált terv és költségvetés alapján, hozzájárul; ennek következtében kész az említett útvezetéki mű céljához szükséges szivattytelephez megkívántató területet, minden megtérítés nélkül átengedni, kész továbbá az összesen 150270 frttal kiszámított költségből a városra eső 73067 frt 3 krnak (20945 frt a vízlevezető csatornának, valamint a nyomó csővezeték mentén 5 közkútnak 52122 frt 03 fr a vízfelvezető csövek és a víztartány nagyobb arányainak költségei) mint legmagasabb összegnek fedezését elvállalni, olykép mindazonáltal, hogy ezen költség összegét a közoktatási kormány előlegezi, s a város közönsége az előlegezett ös- szegnek 5 százalékos kamatját fizeti, tőkét pedig 12 évi egyenlő részletekben törleszteni A közoktatási kormánynyal kötendő szerződés részleteinek megállapítása czéljából folytatandó tárgyalások megejtésére a város közönsége kiküld maga kebléből egy öt tagú albizottságot, s azt megbízza, hogy a közoktatási kormánynyal a szerződést megkösse a város nevében, s azt annak idejében a város képviselő-testületének tudomásvétel végett mutassa be. NAPI HÍREK. * Az EMK E. igazgató-választmánya f. hó 12-én (kedden) d. u. 3 órakor havi rendes ülését tartja. Főbb tárgyak : titkár jelentése a mozgalom állásáról, a pénztárnokság ügye, szakosztályok véleményei stb. Az ülésre az alapító és választott tag urak, valamint az örökös tagok képviselői tisztelettel meghivatnak. Kolozsvártt, 1886. október 9 én, gróf Bethlen Gábor, elnök. Sándor József titkár. * Igen érdekes látvány fog kiválkozni holnap délután a katonai laktanya előtti téren. Ekkor tartja ugyanis az utóbbi időben örvendetes fejlődésnek indult és váratlan módon megerősödött tűzoltó-egylet újjáalakulása után első díszgyakorlatát. A gyakorlatban részt vesz a működő testület mintegy 300 taggal, a dohánygyári munkások csapata 60 taggal, a tűzoltó-zenekar 25 taggal, a kolozsmonostori gazdasági tanintézet tűzoltó kara, mint vendég, 40 taggal, összesen tehát mintegy 430 egyén fog résztvenni a felette érdekesnek ígérkező gyakorlatokban. A gyülekezés d. u. 2 órakor a tornairoda előtti téren lesz, hol a csapatok felállítása is eszközöltetik, innen a zenekar játéka mellett fog a csapat a nagylaktanya előtti térre vonulni pontban 3 órakor. A gyakorlatok alatt a téren a katona-zenekar fog játszani. A gyakorlatok iránt városszerte nagy az érdeklődés s azok bizonyára a nagyközönség teljes érdeklődése mellett fognak lefolyni. * Báró Jósika Lajos excellentiája az athletikai club nagyérdemű elnöke, 50 freet aranyban ajánlott fel versenydíjak részbeni beszerzésére, amint tudomást vett arról, hogy a club tagjai Deésen is fognak különböző athletikai gyakorlatokat bemutatni. Ezenkívül kilátásba helyezte, hogy ha körülményei engedik, szintén részt vesz a club tagjainak eme kirándulásában. A közbecsülésben álló four városunkban fáradhatatlanul buzgolkodik az ifjabb férfi nemzedék testi kiképzésének előmozdításán , e tette is arról tanúskodik, hogy minden alkalmat megragad, hogy az ifjúságot, mely őt a rajongásig szereti, időtöltéseiben nemesebb irány felé vezesse. * Kőváry László akad. tagnak, a sétatér érdemes igazgatójának ama érdekes czikk- sorozata, melyben sétatérünk keletkezése és fejlődésének történetét oly behatóan tárgyalja, s mely annak idején lapunkban jelent meg, most önálló füzetben is kiadatott. A 67 lapra terjedő füzetet lapunk nyomdája állította ki igen csinosan. A lapunkban megjelent czikksorozat e füzetben ki van bővítve amaz okmányokkal, melyekre a műben hivatkozás történik. Kővári úr kétségkívül igen lekötelezte a sétatér minden barátját, midőn ő, mint az erre leghivatottabb, megírta e kedves üdülőhelyünknek eddigi történetét. Az érdekes műre felhívjuk olvasóink figyelmét. *Az „Ellenzék“ nagy alarmot ver, hogy Tóth József színházi alappénztárnok fizetésén kívül még egy szabad páholyt is élvez. Hát mi nem tartjuk ezt olyan pazar dotatiónak, hogy Tóth József, ki mint elsőrendű hivatalnok már szinte 25 éve szolgálja az intézetet, 700 frt fizetésén kívül még egy szabad páholyt is kap. Már a hetvenes évek elején, Fejérváry igazgatása alatt és később, az intendatura idejében, mikor az administrate összes teendőinek nagy része reá nehezedett, ezzel remunerálta az intézet ezt a buzgó hivatalnokot, ki igazán csekély fizetésért oly fáradságos munkát teljesített. Ha a színházi vállalat egyébként jól lenne szervezve, Tóth Józsefnek szabad páholyjegye miatt bizonyára veszedelem nem fenyegetné. Meg vagyunk győződve, hogy színházunk misemiái között ez a legkisebb baj. * Tudori felavatás. Gopcsa László, egyetemünknek tavaly végzett, szép készültségi növendéke, okleveles gyorsírászati tanár, kitől lapunk is több érdekes közleményt közölt ma délben avattatott fel az egyetem dísztermében az államtudományok tudorává. * Versenygyaloglás Deésig. Az október 17-én rendezendő deési versenygyaloglásra a nevezések e hó 11-én, hétfőn déli 12 órakor zárutnak le. Ezideig a club titkáránál lehet a nevezést írásban, lezárt borítékban beadni. A versenyre, ha öten indulnak az elsőnek arany, a másodiknak ezüst, s minden 9 óra alatt beérkezőnek bronz érem van kitűzve) * A fillér-egyletnek újabban tagjai lettek dr. Finály Henrikné ivén : Garnauf Vilmosáé, Grebe Henrikné, dr. Szombathelyi Gusztávné és Veres Ákosné, Korondy Mózesné ivén : Szacsvai Dénesné. Fennebbi hitünkkel kapcsolatosan megemlíjtik, hogy a fillér-egylet jövő november hó 6-án hangversenynyel egybekötött táncrvigalmat rendez. A választmány már most fáradozik a műsor összeállításában s oly erőket igyekszik megnyerni, kiknek közreműködésével biztosítva legyen az estélynek nemcsak kedélyessége, de művészi értéke is. * A kolozsvári hölgyek fillér egylete — feladatához képest — folyó év szeptember 28 án házbér segélyt osztott ki, mégpedig 15 kérelmező között összesen 146 fitot, raig hit darab kérést — különböző okoknál fogva — visszautasított. 12—12 frt segélyben részesültek: Bariba Elekné,Kis Dánielné,Zsomboriné, Hámbrich Karolina, Papné, Maisnerné, Mannhaimer Ignáczné és Zalatnai Józsefné. 10—10 irtot kaptak: Molnár Györgyné, Szász Mari és Fischer Károlyné mig 5—5 frttal segélyeztelek Nagy Sándorné, Zavadiné, Beregszásziné és Rosenberger Jakabné. — Tizenhat elhagyott, elbetegesedett nőnek biztositott téli hajlékot a választmány ez alkalommal is, abból az összegből, melyet fillérenként szerzett össze; tizenöt nő kéri istenáldását azokn, akik filléreik adásával lehetővé tették a választmánynak e segélynyújtást. Szabó Károlyné, I. elnök, Kócsi Andor, e titkár. A szénafüi határrendező bizottság holnap ismét kiszáll a helyszínére, hogy megkezdett munkálatát a város kaszálóinak elhatárolása körül folytassa. A munkálat remélhetőleg szerdán estig befejeztetik. Schulcz és Farkas műkertész kanatában igen szép menyasszonyi bokréta látható. Ürömmel használjuk fel az alkalmat, hogy egy ízléssel bíró kiváló kertészre felhívjuk olvasóink figyelmét. A hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat utóbbi szakgyűlésén Kürn eza gr. elnök a petrozsényi vándorgyűlés szép sikerei bejelentve, Szabó Károly kolozsvári egyetemi tanár és tiszteletbeli egyleti tag bemuatta Ooos Antal által a társulat megbizás, f ^,a baréjai levéltárból hozott okmányost V5 f8, azoknak a váradi és egri káptalaokat érdeklő részleteit, a további kutatást és ,•, 5ve az tudományos értékesítését hozva in• I Va®yba. A szükséges tárgyalások keresztülvitelére az elnöklő gróf kéretett fel.König if' f'igen jelentést tett a társulat megbizta a Téglás Gáborral és részben a rajzi feltételekre alkalmazott Téglás István társulati tag- ii Gyulafehérvárra, Várhegy és környékére tett