Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-10-09 / 232. szám

Diamandescu nem engedett, a ma a kö­vetkező sirk­at díszült az öreg Cuczárida fej­­kövén : „Itt nyugszik Cuczárida, kinek unokája, Cuczárida a mérnök, még halála után sem hagyott békét, in­tézkedvén, hogy felbonczoltassék.­­ A mérnök beperelte Diamandescut rágal­mazás czimen, s 10.000 frank polgári kártérí­tést kért. Az ilfovi törvényszék I. osztálya elé ke­rült az ügy, melynek bírái a Soimescu által védett Diamandescut a vád alól felmentette. * Az sem történik meg sehol, a­mi az Epocha román lap szerkesztőségében történt. Feltörték egy éjjel ajtaját ismeretlen tet­tesek, s elvittek a fiókokban levő minden kéz­iratot; széttörték a 4 ik oldal szedését, mely a hirdetéseket foglalta magában és elvitték a lap czimszedését. Mi természetesebb, hogy másnap az Epocha meg nem jelenhetett. * A Románul írja a következőket: „Ma­gyar igazság: 1887. mártius havától az erdé­lyi vasutak tisztviselői, ha nem fognak tudni magyarul, a szolgálatból elbocsáttatnak.“ S e lap ugyanazon számában írja azt, melyben a román közoktatási törvény revízió­járól ad számot, melynek egyik czikkelye azt mondja: „Románia összes iskoláiban a tannyelv csak román lehet.“ Nos, hát a román igazság akkor még ke­serűbb. Romániában tehát csak román nyelven lehet tanítani, mi pedig — elég botorul — ke­nyeret adtunk még azoknak is, a­kik az ál­lam nyelvét egyáltalában nem beszélték. Hisszük, hogy a magyar igazság mellett­­ a fajok inkább élhetnek, mint a román igaz­sággal.♦ Románia közoktatási törvényét revidiálan­­dó, az országos közoktatási tanács most tár­gyalja a javaslatot. Sturdza miniszter­elnököl. A közokta­tási tanács tagjai a tagsághoz kormányi­­ntéz­kedés folytán jutnak. Laurian tag megtámadja a felsőbb is­kolák tanárait, Tocil­es­cu Lauriant lelkiis­meretlen rágalmazónak állítja. Sturdza miniszter: Nem engedem meg, az ily módoni vitatkozást. Tocilescu úr, minden czeremónia nélkül kijelentem önnek, hogy ezen­nel visszavonom meghívó levelét. Tocilescu: Ha így van, úgy hall­gatok. S vége volt a disputának. Hanem daczára a miniszter ezen erélyének, sok labdacsot ad­­nak be a miniszternek is. így például Dobcescu annyira férezmunká­­nak állítja a kormányi javaslatot, hogy első tekintetre el kellene dobni. * Érdekes per foly Bukarest városa és egy bankár-consortium között. Nem kevesebbről, mint egy millió forintról van szó, mely egy 1869-iki ügyletből támadt. A ban­cár-konsortium a felperes, a per­nek nincs még vége, egész Bukarest a legna­gyobb kíváncsisággal lesi az ügy kimenetelét. Az ország két legjelesebb ügyvéde állanak egymással szemben, Bratian és Majorescu. * Párbajozások itt is folynak. Beldiman és Varnav urak csekélyebb differencziák miatt kard­párbajt vívtak, mind a kettő tisztességes sebet kapott, s akkor mind a kettő igazságot nyervén­­ végeztek. Ezt a kárt kölcsönösen egy kic sokkal bé­késebb lelkülettel is megtehették volna egy­ben, minden apparátus nélkül. * A romániai lapok erősen izgatnak a ha­tárkérdésben. Ennek köszönhető az a sok be­törés. Mert nem követelnek kevesebbet, mint Mehádiát összes vizeivel, mivel, mi­vel az nr. 1 ben Romániához tartozott. Ezt határkiigazitás ut­ján kérik. Kissé túl lőnek a czélon. —Különben az már régi fegyver, sokat kérni, mégis valamit adni fognak. Sággal jutott volna hozzá szerző s munkája értékében bizonyára emelkedett volna. E nélkül is különben e mű valóban oly nagy alkotás lesz, minővel nem sok irodalom dicsekedhetik. A két tigris. Irta Henri de Kock. Fordította: Szilvásy Pál. (Folytatás.) — Fájdalom, félek, hogy ön ebben csa­latkozik, marquis. — Oh! én nem csalatkozom, Ön udvarol Beauvoisin kisasszonynak, a Comédie-Stalienne egyik színésznőjének, ő maga mondta a teg­napelőtt. — A tegnapelőtt mondhatta, nekem ma azt mondta, hogy ön őt csaknem kényszerí­­té arra. — Pompás! A kis kedves igen bonyolult helyzetben van, az magától értetődik! Ki sze­reti őt kettőnk közül? Ezt kérdi ő magában és nem talál feleletet reá. Nemde de Champagnac, ön adta azt a kecses karpereczet neki, melyet a jobb karján hord. — Valóban! Oh! az még csekélység ah­hoz képest, melyet a bal karján hord, rakva smaragdokkal, rubinokkal, melyek öntől ered­nek, nos ? — Igen, ezer Lajos aranyomba kerültek. — Ah! ön nagylelkűbb volt, mint én, d! Aveseus! Az én karpereczem csak tizenöte­zer üvrcbe került. Pirulnom kell fukarságom miatt. — Ah! ah! ön helyrepótolhatja hibáját a legközelebbi alkalommal. — Számítok reá. — És annyival könnyebben helyrepótol­­hatná, ha a sors nekem nem kedvezne s ön száraz lábbal elmenekülhetne, mit szól hozzá? — Ah! ime benne vagyunk az ön áb­rándjában ! — Kétségkívül i de egy oly ábrándban, melynek megvalósítása csak öntől függ. — Kérem, magyarázza ki magát, öl meg a türelmetlenség. Mindjárt meg fogja érteni. És . . . hogy elkezdjem vagy jobban mondva elvégezzem, nem fogom megsérteni, ha kétségbe vonom, hogy vannak-e önnek koczkái? — Koczkám? Oh! van nekem akár húsz tigrisnek is. Várjon csak. De Champagnac felkelt és egy játék­asz­tal fiókjából egy pár koczkavetőt és egy tuczat koczkát vett elé­s ellenfele elé tartá. Ez utób­bi kiválasztott egy pár koczkát, melyet egy koczkavetőbe tett s azt a házi­gazdának át­adva, szólt. — Ön kezdi, marquis. — De hát végül mibe játszunk ? kérdé de Champagnac, Beauvoisin szivébe ? — Oh! az igen kevés volna, marquis, és a Nivernois herczeg tigrisei eltagadnák, hogy vetélytársaik vagyunk. Játszódjunk a legmaga­­sab tétre, tegyük fel tizenöt napi szellemi és phisykai szabadságunkat. Annak közülünk — értsen meg jól — annak közülünk, ki nyerni fog, joga leend oly feltételeket oly korlátokat szabnia a vesztes félre, a milyenek neki tet­szeni fognak a nélkül, hogy az utóbbi a harag­nak, nem tetszésnek legkisebb jeleit is mutat­hassa, a legcsekélyebb ellenszegülést, habozást tanúsíthassa, sőt még a vonakodásnak látszata is, mely szemében tükröződnék, végzetes volna reá nézve. Végül a legyőzött becsületvesztés terhe alatt tartozik a győztes tulajdonának, foglyának, jószágának, vagyonának tekinteni magát; a kitűzött határidő lejárta után azon­nal visszanyeri szabadságát. — És szabad lesz-e akkor neki elégtételt vennie ? . — Kétségkívül. Nemes emberek között az elégtétel nem tagadtatik meg. — Kész vagyok ! De Champagnac elvette a feléje nyújtott koczkavetőt, azonban keze mozdulatlan maradt, szempillái ismételten bezáródtak, gondolkozott. — Nos, — mondd d Avesues, — ön haboz marquis? Ah! Ah! játékom esélyei önf elrémí­­tik. — Legyen! D Avesues a koczkákat forgatva, felemel­­kedek. — Legyen! ne beszéljünk többé erről. Azt hittem marquis, hogy ön sok­kal merészebb. Azt véltem, hogy ez elmés kimenetelű párbaj el fogja ragadni önt. Csalatkoztam, isten önnel marquis ! De vigyázzon magára ! Most le vagyok győzve, ha csak azon vigaszt megnyerhettem volna, szerencsét kívánok vala magamnak öt­letemért. Ma este egész Páris tudni fogja .... — Elég! marquis, elég! — szakitá félbe élénken de Champagnac, kinek arczába szökött a vér ellenfele ez utóbbi szavainak hatása alatt — Elég! Ki mondta önnek, kérem, hogy én visszautasítom játékát, hogy oly hamar palctát tör?... íme a bizonysága, hogy nem félek. És de Champagnac, miután görcsösen megrázta a koczkákat a bőr­ erszényben, kitek­te a játék­táblára. D'Avesnes lehajolt, hogy lássa a fölvetett számot. Hat és öt, — mondd oly nyugod­tan, mint a­mily kevéssé volt az ellenfele. Hat és öt! — ismétlé de Champag­nac, elsápadva az örömtől. — Szép vetés volt! — téve hozzá d'Ave­­sues, összeszedve a koc­kákat. Elég szép! m­ondá de Champag­nac, szemtelenül mosolyogva. — Ej! ej! sze­gény d'Avesuesem. Megtanulhatja ... a felta­lálók ritkán élvezik találmányaik jótétemé­nyeit ! D'Avesues a­nélkül, hogy felelne, kiveté a koczkákat. De Champagnac megrendült ... és tántor­gott. — Csakugyan nem várt üröm érte. Kettős ász ! — mormogd. Igaza volt, marquis, — mondd d'Ave­­sues mosolyogva, — a feltalálóknak csaknem mindig rosszul jutalmaztatik fáradtsága. Vesz­tettem, mit parancsol? * — Mit parancsolok ? — kérdi de Ch­am­­pagnac. Kopogtak. (Folytat. köv.) Bolgár események. Szófiából írják: A szófiai helyőrség tisztjei nemrég összejöttek Nikolajev hadügy­miniszternél, ki ez alkalommal beszédet inté­zett hozzájuk, melyben a helyzet komolyságá­ra való utalással figyelmeztette őket, hogy a legszigorúbban tartózkodjanak a belpolitikába való beavatkozástól. „Legyetek katonák és csak katonák! — mondá Nikolajev ezredes — bizo­nyítsátok be, hogy mi is ismerjük a szigorú katonai fegyelmet, így szolgáljátok legjobban nemzeti függetlenségünket, mely mindnyájun­kat lelkesít­“* Filippopoliszbó­l jelentik. Itt álta­lában attól tartanak, hogy a választások meg­kezdése előtt az orosz párt zavargásokat fog provokálni. Dimitrov prefektus nem engedte meg a Kaulbars-féle kiáltvány terjesztését, mert erre Igelström ottani orosz konzul nem kérte ki a hatóság engedelmét. Az itt megtartott népgyűlés egyhangúlag fogadott el három re­zolucziót. Az egyik kimondja, hogy a két Bul­gária egyesüljön, az ország legyen szabad és független, a második helyesli a nagy szobra­­nye összehivatását és végül a harmadik meg­bélyegzi az összeesküvőket. ♦ Kaulbars tábornok Plevnában az elő­kelőbb lakosság által fogadtatott, kiknek a tá­bornok előadta a czár kívánságait. Az előke­lők azt válaszolták, hogy az ügy felett gon­dolkozni fognak. Az a pétervári hír, mintha a sumlai hely­őrség föllázadt volna, s a ruszcsuki, viddini, plevnai és slivnoi helyőrségek is hajlandók volnának e példát követni, merő koholmány. Külföldi ügynökök azon működnek ugyan, hogy a hadsereget korrumpálják, de mindenütt el­­utasíttatnak. Még az a három sumlai katonatiszt is, kik engedtek az idegen befolyásnak, végül ke­gyelmet kért a hadügyminisztertől. A kormány el van tökélve, hogy a cselszövények ellené­ben erélyesen fog eljárni. * A République Fr­a­n­ça­is­e-nak je­lentik Berlinből, hogy a bolgár-ügyben össze­hívandó konferenczia eszméjét, mely Angliától ered és melyet Ausztria-Magyarország pártolt, Bismarck hg. visszautasította, mert nem bizo­nyos abban, vájjon Oroszország álláspontja ös­-­szeegyeztethető lesz-e Ausztria-Magyarországé­­val, mely egyszersmind az övé is, a kudarczot pedig el akarja kerülni. Itteni politikai körök­ben ebből azt következtetik, hogy Oroszország, bármennyire tagadják is ezt, el van határozva, hogy Bulgáriát okkupálja.­­ Az a londoni hír, hogy az esetleges okkupáczió ellen három hatalom szövetkezni fog, Berlinből megczá­­foltatik. Uj fordulat. — Szakosztályi javaslat a vízvezeték ügyében. — A városi törvényhatósági bizottság jogi és pénzügyi szakosztályainak tegnap tartott ülésén beterjesztetett a vízvezeték ügyében kelt minister leirat. E tárgyban beható és hosszas vita merült fel, melyben S­i­g­m­o­n­d Dezső, dr. Groisz Gusztáv, Nagy Lajos, Kovács János s többek vettek részt. A vita eredményében egyhan­gúlag elfogadtatott a Dr. Groisz Gusztáv által szövegezett s általa beterjesztett következő: Határozati javaslat. Tekintve, hogy Kolozsvár sz. kir. városá­nak kiváló szellemi és anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy a Kolozsvári Ferencz­ József m. kir. tudomány-egyetem minél inkább fejlődhessék, s ép ezért, a nemes város közönségének erkölcsi kötelessége, ha kell ezen érdek előmozdítására, tehetségéhez képest áldozatokat is hozni; tekintve, hogy az egyetem kellő fejlesz­tése, mint elodázhatatlan feltételt, megköveteli azt, hogy a már felépített és az ezután felépí­tendő orvosi­ és természettudományi intézetek számára a nagy mennyiségben szükséges víz egy czélszerűen berendezett vízvezeték útján biztosíttassék; tekintve, hogy ezen követelmény kielégí­tése az egyetem fém­jelzett irányú fejlesztésé­nek annyira életképességét képezi, hogy e nél­kül a kormány legjobb akaratát feltételezve is, a már megkezdett egyetemi építéseknek kellő erélylyel leendő folytatása annál kevésbbé re­mélhető, minthogy az illető intézetek azon épü­leteket vízvezeték nélkül úgy sem használ­hatnák ; tekintve továbbá, hogy vallás- és közok­tatási m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága által Kolozsvár szab. kir. város közönségétől kért azon hozzájárulás, hogy a város engedje át a szivattyú­telep elhelyezésére szükséges csekély területet és hordozza a vízvezető csö­vek beszerzésének és lerakásának mindössze 20945 írtban előirányzott költségeit, tényleg nem is bír áldozatjellegével akkor, midőn a város közönségének magának is már évek hosz­­szú során át, mondhatni közóhaját képezi az, hogy a városi vízvezeték létesíttessék és most az egyetemi fennforgó vízvezetéknek a városi vízvezeték létesítésével kapcsolatba hozatalá­hoz vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága készségesen hozzájárult, nem­csak, hanem tetemes költséggel elkészíttetvén ezen kapcsolatbahozatal tervezetét és költség­­előirányzatát, minden kétséget kizárólag kitű­nik, hogy Kolozsvár városa a szivattyú­telep­hez szükséges hely átbocsátásával, továbbá a víz­levezető csatorna 20945 frtot tevő költsé­geinek átvállalásával és további 30112 frt, eset­leg még 10000 frt, együtt tehát 73007 frt költséggel megvetheti alapját a városi vízve­zetéknek olykép, hogy ezúton elegendő meny­­nyiségű egészséges vizet nyer úgy elhelyezett tartányokba, melyekből a vizet már csak le­vezetni kell a végre, hogy a városi közönség a vízvezeték tényleges használhatását élvez­hesse ; tekintve azt is, hogy ilykép 73007 frt beruházással lehetővé válik évenként néhány ezer forintnak a költség előirányzatba felvétele által évről-évre fejleszteni a városi vízvezeté­ket, s eredményezni azt, hogy bizonyos számú évek alatt a város közönsége megvalósítva lát­hatja régi óhajtását és közszükségét, a városi vízvezetéket, anélkül, hogy ezen beruházást, nagyon megérezné, akkor, midőn az egész költ­ség, csak 5 százalék kamat mellett előlegezte­­tik a közoktatási kormány által, a tőke maga pedig 12 év alatt lesz csak évi egyenlő rész­letekben viszafizetendő, s a városi vízvezeték alapjának létesítése kapcsolatban az egyetemi víz­vezetékkel mindenesetre tetemes költség meg­takarítással lesz eszközölhető; tekintve azt is továbbá, hogy a városi vízvezeték lényeges alapjának ily módon leen­dő lefektetése egyszersmind biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a kijelölt alap létesítése a fenn kimutatott 73007 forinton kívül a város anyagi erejét semmi egyébbel terhelni nem fog­akkor, midőn vallás- és közoktatási m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága ezen átalány-ösz­­szeg fejében a városi vízvezeték részletesen ki­mutatott alapját elkészíttetni s magát arra kö­telezi, hogy a netaláni több költséget saját tár­­czája terhére fogná hordozni, ellenben a neta­­láni megtakarítások, a város hozzájárulásának arányában , a város javára fognak számításba vétetni; tekintve továbbá azt is, hogy a városi vízvezetéknek most az egyetemmel kapcsolat­ban történendő megindítása a város önállósá­gának érdekeit legkevésbé sem veszélyezteti akkor, midőn a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter­­ nagy méltósága a közös viszony fenn­állásáig — bárha az egyetem nagyobb költsé­get fektet a műveletbe — a közös tulajdon­nak egyenlő arányban leendő kitüntetésébe be­leegyezik és kifejezi határozottan azt is, hogy ha majdan a város annyira fejleszti vízvezeté­két, hogy annak kezelését és vezetését átvenni akarná, nincsen semmi kifogása, hogy a város önálló kezelésbe vegye azt az egész vízvezeté­ket, csak annyit kötvén ki, hogy az egyetemi vízszükségletért nagyobb átalány ne követel­­tessék, mint a­mennyiben az egyetemi intéze­teknek vízzel való ellátásr a most létesítendő közös vízvezeték mellett kerül ; tekintve még azt is, hogy Kolozsvár anya­gi, helyzeti, pénzügyi viszonyai, s a legköze­lebbi jövőben még kielégítésre váró szükség­letei mellett amúgy is ki van zárva lehető­sége annak, hogy Kolozsvárt a vízvezeték a csatornázással kapcsolatban létesíttessék 7 — 8000 frt befektetést egyedül e czélra, még sok évre felosztva sem bízván meg a város közön­sége — ellenben e vízvezetéknek létesítése valójában egy elodázhatlan közegészségi, köz­­tisztasági és tűzbiztonsági szükséglet és ennek létesítése a fennebbi módozatok szerint nem ró elviselhetlen terhet a városi polgárságra; tekintve végül, hogy Kolozsvár szabad ki­rályi város közönsége az államkincstárral szem­ben már erkölcsi kötelezettségben áll akkor, midőn nemcsak maga kérte fel a vallás-és köz­­oktatásügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltó­ságát arra, hogy lehetővé tegye, hogy kapcso­latban az egyetemi vízvezetékkel befektettes­­sék a városi vízvezeték alapja, hanem ennek következtében az előmunkálatok meg is tétet­tek, a költségelőirányzat megkészült s az egész ügy már csaknem a megvalósulás stádiumáig jutott el, midőn a város képviselő testülete 1. évi aug. 13-iki ülésében hozott határozata ál­tal minden ez ügyben meghozott határozatát megdöntötte, mondja ki a város képviselő-tes­tületi közgyűlése, hogy : Megváltoztatásával a f. évi augusztus 13-án tartott képviselő-testületi közgyűlésben 208. sz. a. hozott határozatának, Kolozsvár szab. kir. város közönsége a vallás-és közoktatási m. kir. miniszter ő nagyméltósága által a m. kir. tu­domány­egyetem intézetei számára készítendő, de a városi vízvezeték alapját is magában fog­laló vízvezetéki műnek létesítéséhez, a vallás és közoktatásügyi miniszter ő nagyméltóságá­nak f. évi márczius 2- ról 13071. sz. a. kelt m. leiratával leküldött a város közönségének m. évi 253. sz. ajánlata folytán újból átdolgozott, s a város állandó vízvezetéki bizottsága által f. évi ápr. 1-én és 3-án s ezen bizottság műszaki albizottsága által f. évi ápr. 2-án megvizsgált terv és költségvetés alapján, hozzájárul; en­nek következtében kész az említett útvezetéki mű c­éljához szükséges szivatty­telephez meg­­kívántató területet, minden megtérítés nélkül átengedni, kész továbbá az összesen 150270 frttal kiszámított költségből a városra eső 73067 frt 3 krnak (20945 frt a vízlevezető csatorná­nak, valamint a nyomó csővezeték mentén 5 közkútnak 52122 frt 03 fr a vízfelvezető csö­vek és a víztartány nagyobb arányainak költ­­ségei) mint legmagasabb összegnek fedezését elvállalni, olykép mindazonáltal, hogy ezen költség összegét a közoktatási kormány elő­legezi, s a város közönsége az előlegezett ös­- szegnek 5 százalékos kamatját fizeti, tőkét pedig 12 évi egyenlő részletekben törleszteni A közoktatási kormánynyal kötendő szer­ződés részleteinek megállapítása czéljából foly­tatandó tárgyalások megejtésére a város kö­zönsége kiküld maga kebléből egy öt tagú al­bizottságot, s azt megbízza, hogy a közokta­tási kormánynyal a szerződést megkösse a vá­ros nevében, s azt annak idejében a város kép­viselő-testületének tudomásvétel végett mutas­sa be. NAPI HÍREK. * Az E­M­K E. igazgató-választ­mánya f. hó 12-én (kedden) d. u. 3 órakor havi rendes ülését tartja. Főbb tárgyak : titkár jelentése a mozgalom állásáról, a pénztárnok­­ság ügye, szakosztályok véleményei stb. Az ülésre az alapító és választott tag urak, vala­mint az örökös tagok képviselői tisztelettel meghivatnak. Kolozsvártt, 1886. október 9 én, gróf Bethlen Gábor, elnök. Sándor Jó­zsef titkár. * Igen érdekes látvány fog kivál­­kozni holnap délután a katonai laktanya előtti téren. Ekkor tartja ugyanis az utóbbi időben örvendetes fejlődésnek indult és váratlan mó­don megerősödött tűzoltó-egylet újjáalakulása után első díszgyakorlatát. A gyakorlatban részt vesz a működő­ testület mintegy 300 taggal, a dohánygyári munkások csapata 60 taggal, a tűz­­oltó-zenekar 25 taggal, a kolozsmonostori gaz­­dasági tanintézet tűzoltó­ kara, mint vendég, 40 taggal, összesen tehát mintegy 430 egyén fog résztvenni a felette érdekesnek ígérkező gya­­korlatokban. A gyülekezés d. u. 2 órakor a torna­­iroda előtti téren lesz, hol a csapatok felállítása is eszközöltetik, innen a zenekar já­téka mellett fog a csapat a nagylaktanya előtti térre vonulni pontban 3 órakor. A gyakorla­tok alatt a téren a katona-zenekar fog játszani. A gyakorlatok iránt városszerte nagy az ér­deklődés s azok bizonyára a nagy­közönség teljes érdeklődése mellett fognak lefolyni. * Báró Jósika Lajos­­ excellentiája az athletikai club nagyérdemű elnöke, 50 freet aranyban ajánlott fel versenydíjak részbeni be­szerzésére, a­mint tudomást vett arról, hogy a club tagjai Deésen is fognak különböző athletikai gyakorlatokat bemutatni. Ezenkí­vül kilátásba helyezte, hogy ha körülmé­nyei engedik, szintén részt vesz a club tag­jainak eme kirándulásában. A közbecsülés­­ben álló four városunkban fáradhatatlanul buzgolkodik az ifjabb férfi nemzedék testi ki­képzésének előmozdításán , e tette is arról tanúskodik, hogy minden alkalmat megragad, hogy az ifjúságot, mely őt a rajongásig szere­ti, időtöltéseiben nemesebb irány felé vezesse. * Kőváry László akad. tagnak, a sé­tatér érdemes igazgatójának ama érdekes czikk- sorozata, melyben sétatérünk keletkezése és fejlődésének történetét oly behatóan tárgyalja, s mely annak idején lapunkban jelent meg, most önálló füzetben is kiadatott. A 67 lapra terjedő füzetet lapunk nyomdája állította ki igen csinosan. A lapunkban megjelent czikkso­­rozat e füzetben ki van bővítve amaz okmá­nyokkal, melyekre a műben hivatkozás törté­nik. Kővári úr kétségkívül igen lekötelezte a sétatér minden barátját, midőn ő, mint az er­re leghivatottabb, megírta e kedves üdülő­he­lyünknek eddigi történetét. Az érdekes műre felhívjuk olvasóink figyelmét. *Az „Ellenzék“ nagy alarmot ver, hogy Tóth József színházi alap­pénztárnok fi­zetésén kívül még egy szabad páholyt is él­vez. Hát mi nem tartjuk ezt olyan pazar dotatiónak, hogy Tóth József, ki mint el­sőrendű hivatalnok már szinte 25 éve szol­gálja az intézetet, 700 frt fizetésén kívül még egy szabad páholyt is kap. Már a hetvenes évek elején, Fejérváry igazgatása alatt és ké­sőbb, az intendatura idejében, mikor az admi­nistrate összes teendőinek nagy része reá ne­hezedett, ezzel remunerálta az intézet ezt a buzgó hivatalnokot, ki igazán csekély fizetés­ért oly fáradságos munkát teljesített. Ha a színházi vállalat egyébként jól lenn­e szervez­ve, Tóth Józsefnek szabad páholyjegye miatt bizonyára veszedelem nem fenyegetné. Meg va­gyunk győződve, hogy színházunk misemiái kö­zött ez a legkisebb baj. * Tudori felavatás. Gopcsa László, egyetemünknek tavaly végzett, szép készültségi növendéke, okleveles gyorsírászati tanár, kitől lapunk is több érdekes közleményt közölt ma délben avattatott fel az egyetem dísztermében az államtudományok tudorává. * Versenygyaloglás Deésig. Az október 17-én rendezendő deési versenygyalog­lásra a nevezések e hó 11-én, hétfőn déli 12 órakor zárutnak le. Ezideig a club titkárá­nál lehet a nevezést írásban, lezárt borítékban beadni. A versenyre, ha öten indulnak az el­sőnek arany, a másodiknak ezüst, s minden 9 óra alatt beérkezőnek bronz érem van kitűzve) * A fillér-egyletnek újabban tagjai lettek dr. Finály Henrikné ivén : Garnauf Vil­mosáé, Grebe Henrikné, dr. Szombathelyi Gusz­­távné és Veres Ákosné, Korondy Mózesné ivén : Szacsvai Dénesné. Fennebbi hitünkkel kapcso­latosan megemlíjtik, hogy a fillér-egylet jövő november hó 6-án hangversenynyel egybekö­tött táncrvigalmat rendez. A választmány már most fáradozik a műsor összeállításában s oly erőket igyekszik megnyerni, kiknek közremű­ködésével biztosítva legyen az estélynek nem­csak kedélyessége, de művészi értéke is. * A kolozsvári hölgyek fillér egy­lete — feladatához képest — folyó év szep­tember 28 án házbér segélyt osztott ki, még­pedig 15 kérelmező között összesen 146 fitot, raig hit darab kérést — különböző okoknál fogva — visszautasított. 12—12 frt segélyben részesültek: Bariba Elekné,Kis Dánielné,Zsom­­boriné, Hámbrich Karolina, Papné, Maisnerné, Mannhaimer Ignáczné és Zalatnai Józsefné. 10—10 irtot kaptak: Molnár Györgyné, Szász Mari és Fischer Károlyné m­ig 5—5 frttal se­gélyeztelek Nagy Sándorné, Zavadiné, Bereg­­szásziné és Rosenberger Jakabné. — Tizenhat elhagyott, elbetegesedett nőnek biztositott téli hajlékot a választmány ez alkalommal is, ab­ból az összegből, melyet fillérenként szerzett össze; tizenöt nő kéri istenáldását azokn, a­kik filléreik adásával lehetővé tették a választ­mánynak e segélynyújtást. Szabó Károlyné, I. elnök, Kócsi Andor, e titkár. A szénafüi határrendező bizott­ság holnap ismét kiszáll a helyszínére, hogy megkezdett munkálatát a város kaszálóinak el­határolása körül folytassa. A munkálat remél­hetőleg szerdán estig befejeztetik. Schulcz és Farkas műkertész kan­­atában igen szép menyasszonyi bokréta lát­­ható. Ürömmel használjuk fel az alkalmat, hogy e­gy ízléssel bíró kiváló kertészre felhívjuk ol­vasóink figyelmét. A hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat utóbbi szakgyűlésén Kürn eza gr. elnök a petrozsényi vándorgyűlés szép sikerei bejelentve, Szabó Károly kolozsvári egyetemi tanár és tiszteletbeli egyleti tag be­­muatta Ooos Antal által a társulat megbizá­­s, f ^,a baréjai levéltárból hozott okmányo­st­­ V5 f8, azoknak a váradi és egri káptala­­okat érdeklő részleteit, a további kutatást és ,•, 5ve az tudományos értékesítését hozva in­­• I Va®yba. A szükséges tárgyalások keresztül­­vitelére az elnöklő gróf kéretett fel.­König if' f'igen jelentést tett a társulat megbizt­­a a Téglás Gáborral és részben a rajzi felté­­telekre alkalmazott Téglás István társulati tag- ii Gyulafehérvárra, Várhegy és környékére tett

Next