Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-12-03 / 278. szám
Orczy Bála b, a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott a király ő felsége személye körüli miniszter beterjeszti a nyíregyháza-mátészalkai helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó jelentését az engedélyokmány másolatával együtt ; továbbá benyújtja a magy. kir. államvasutak fiumei állomásán szükségessé vált kiegészítési munkálatok költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatot. A jelentést a közlekedési, a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasították. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság előadója, beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését az 1887. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában, továbbá a pénzügyi bizottság jelentését a volt magyar és horvát-szlavón határőrvidéki részekben fennálló különadók megszüntetéséről és az ugyanott még érvényben nem levő adótörvények életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyában és végül ugyancsak a pénzügyi bizottság jelentését a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál adandó bélyeg- és illetékkedvezményekről szóló törvényjavaslat tárgyában. A három törvényjavaslat tárgyalását a jövő hétfői ülés napirendjére tűzték ki. Mandel Pál az igazságügyi bizottság előadója benyújtja az igazságügyi bizottság jelentését a Monaco herczegséggel 1886. február 27-én Bécsben a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadása iránt kötött állami szerződésnek beczikkelyezéséről, továbbá a német birodalommal 1886. márczius havában Bécsben a szegényjog kölcsönös biztosítása iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. E jelentéseket az osztályok mellőzésével napirendre fogják tűzni. Földvári Miklós előadó beterjeszti az állandó igazoló bizottság jelentését, amely szerint dr. Tisza István vízaknai képviselőt a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolandónak találta. A ház a bizottság jelentése értelmében határozott s dr. Tisza Istvánt az első osztályba sorozta. Szathmáry György jegyző jelenti, hogy Ábrányi Kornél sürgős interpellációt jelentett be a magy. kir. operaház és a nemzeti színház bevételeiről és kiadásairól szóló kimutatások tárgyában a belügyminiszterhez. Következik a mentelmi bizottság jelentése. Porubszky Jenő a mentelmi bizottság előadója ismerteti elsősorban Szemnecz Emil mentelmi ügyét. 1884. márcz. 15 én Farkas Sándor és társai népgyűlés rendezésére kértek és kaptak engedélyt, s ez alkalomra ünnepi szónokul Ugrón Gábort kérték meg. Ezt megtudta az u. n. függetlenségi párt 100-as bizottsága, hasonló engedélyt kért ugyanazon helyre , az engedélyt úgy kapta meg, hogy a népgyűlést, a másiknak lefolyása után negyed órával megtarthatják, ünnepi szónoknak Verhovay Gyulát kérték meg. Ugron Gábor és társai azonban a kitűzött helyről, minthogy ott szóval esetleg bántalmaztattak, a népgyűlés megtartása nélkül voltak kénytelenek távozni. Szemnecz Emil ez alkalommal, az ünnepi szónok számá. auuWille WeuSVPllti a képviselőket, emelt ököllel fenyegetőzött és tojással dobált. A mentelmi bizottság, a btk. 176. §-ába ütköző vétséget látva ez eljárásban azt javasolja, hogy Szemnecz képviselő mentelmi joga függesztessék fel. A ház felfüggeszti Szemnecz Emil mentelmi jogát. Porubszky Jenő előadó ismerteti Verhovay mentelmi ügyét, mely abból áll, hogy Guttmann Herman radvánczi lakos, becsületsértés és rágalmazás czimén óhajtja törvény elé idézni Verhovayt, egy a „Függetlenségiben megjelent közlemény miatt. Minthogy azonban a közlemény írója elsősorban vonandó felelősségre , az e lap radvánczi levelezője, ez pedig meg sem kiséreltetett, előadó azt javasolja, hogy Verhovay mentelmi ügye föl ne függesztessék. A ház hozzájárul a mentelmi bizottság előterjesztéséhez. Porubszky Jenő előadó ismerteti Vadnay Andor mentelmi ügyét. Vadnay ellen Nagy Pál szepesdi lakos indított pert rágalmazás és közcsendháboritás vétsége miatt s a tapolczai járásbíróság kéri őt kiadatni. Minthogy azonban a járásbíróság az előnyomozást, daczára az igazságügyminiszter erre vonatkozó rendeletének, meg nem ejtette s az előadó előtt nem világos a vádlott képviselő és a terhére rótt cselekmény közötti összefüggés, azt javasolja, hogy Vadnay mentelmi joga fel ne függesztessék. A ház hozzájárul az előadó előterjesztéséhez. Porubszky Jenő előadó jelenti, hogy a mentelmi bizottság Györffy Gyula mentelmi jogát felfüggeszteni javasolja, minthogy ezt a Csíkszeredai törvényszék kéri, Györffynek a gyergyószt.-miklósi határban Mikó Árpáddal elkövetett párbaj vétsége miatt. A ház Győrffy Gyula mentelmi jogát felfüggesztette. Porubszky Jenő előadó ismerteti Szemnecz Emil mentelmi jogának felfüggesztése iránt beadott kérvényét a pestvidéki törvényszéknek. Szemnecz Emil ugyanis Herman Ottóra, 1885. április 1-én, midőn az országház előtt Clairrel együtt Hermant megtámadta, revolvert szerzett. Ezt Szemnecz maga beismerte, s midőn Clairt a btkv. 262. §-a alapján becsületsértés vétsége miatt helyezte vád alá, elhatározta, hogy ezzel együttesen tárgyalja Szemnecz ügyét a 41. § ba ütköző közrend elleni kihágás címén. Előadó a bizottság határozata alapján javasolja Szemnecz mentelmi jogának ez ügyre való felfüggesztését. A ház hozzájárul az előadó javaslatához. Elnök, mielőtt az interpelláló megtétetnék, a szombaton délelőtt 11 órakor tartandó ülés napirendjére kitűzi az igazságügy bizottság 303. sz. jelentését az irodalmi és művészeti művek szerzői jogainak kölcsönös megvédéséről Ausztriával kötött egyezményről szóló törvényjavaslatról és a közgazdasági bizottság jelentését az értékpapírok adásvevése és a tőzsdeszerű adásvevési üzletek után fizetendő illetékről szóló törvényjavaslat tárgyában. (Helyeslés.) Következik az interpellate. Ábrányi Kornél nem akar elébe vágni annak a tárgyalásnak, mely az államsegélyt kérő színházak pénzügyi és egyéb bajai felett, a belügyminisztériumi költségvetés megvitatásánál, előre láthatólag nagyobb arányban napirendre fog kerülni és és azért interpellációját a lehető legrövidebben indokolja. De óhajtja és hiszi, hogy abban az egész ház egyetért vele, hogy ezen tárgyalás lehetőleg az objectív szempontok korlátai közt maradjon és mint ilyen, magának a belügyminiszter úrnak óhajtásához képest nem csak valamely negatív, hanem lehetőleg pozitív és gyakorlati eredményhez vezessen. E czélból teszi meg interpellációját. Hivatkozik arra, hogy a színházak tárgyában teljes és alapos információt csakis az összes bevételekről és kiadásokról szóló kimutatások, valamint a kezelési, személyzeti és egyéb ügyekre vonatkozó szerződések nyújthatnak. Ily kimutatások nélkül a képviselőház nem lehet abban a helyzetben, hogy ítéletet mondhasson akár az államsegélyekről, akár azok telasztálásának helyes, vagy helytelen módszeréről. A ház előtt ily kimutatások, bár azok előterjesztését a belügyminiszter már múlt évben is megígérte, még ma sem fekszenek. E kimutatások nélkül mindazon államsegélyek, melyek a színházak által igénybe vétetnek, a rendelkezési alapok jellegével bírnak,amelyekről senki sem tartozik számadással. És, minthogy nem hiszi, hogy a belügyminiszter így akarná feltüntetni a kérdést, mert akkor nem bízná a képviselőházra annak eldöntését, vájjon az opera továbbra is a mai kezelés mellett maradjon-e, vagy esetleg vállalkozónak adassék-e át? És minthogy a belügyminiszter úgy teszi fel a kérdést, hogy a felelősséget, ha nem is hárítja teljesen a képviselőházra, de mindenesetre megosztja vele és végül, miután a képviselőház a belügyminiszter kezdeményezésére ily helyzetbe jut, méltán megvárhatja, hogy mielőtt arról dönteni kellene, teljes és alapos információkkal bírjon, annál is inkább, mert ha a többi okokat el is hagyja, a képviselőháznak ez idő szerint nem is egy, hanem két intendaturai korszak felett kell döntenie, melyek illetékes férfiak nyilatkozatai szerint egymással merev ellentétbe állíttatnak és amelyek fölött ítélve, ítélni kell egyszersmind a fölött is, vájjon az eddigi rendszer hagyassék-e meg, vagy pedig a kezelésen történjék változtatás? (Helyeslés.) Mindezeknél fogva a következő interpellácziót nyújtja a belügyminiszter úrhoz: Szándékozik-e a magyar kir. belügyminiszter úr a képviselőházat abba a helyzetbe juttatni, hogy a magyar kir. operának és a nemzeti színháznak összes bevételeiről és kiadásairól szóló kimutatások, valamint a kezelési, személyzeti és szervezeti ügyekre vonatkozó szerződések, az operának és drámának elválasztásától kezdve a jelen év december haváig a képviselőháznak rendelkezésére állhassanak ? Hajlandó-e elrendelni, hogy a kimutatások legkésőbben a jövő év első napjaiban, pontosan összeállítva és kinyomtatva a képviselők között szétoszthatók legyenek? Az interpelláció ki fog adatni a belügyminiszternek. Ezzel az ülés déli 12 órakor véget ért. Corneille olyan hősöket állít elénk, mint amilyeneknek az embereknek kellene lenniök, — Racine olyanokat, mint a milyenek valósággal az emberek. Corneille hősei diadalmasan jutnak ki a szenvedélyek harczából, — mert ideális emberi herosok. — Rasine hősei elbuknak,— mert igazi emberek. A szenvedélyeknek igaz, mély, megrázó, fenségesszerű festése, — ez az, ami bennünket meglep Rasine tragédiájában; — s e tekintetben Rasine a tökély Shaksperer magaslatánáll. — Rasine többnyire nőknek adja a főszerepet tragédiájában. S mindenkor oly tárgyat keresett, a melyben hősnője szenvedélyének alapja a szerelem, mert jól megérezte, hogy ez hat a legtöbb emberre — s igazsága a legáltalánosabb. De nehezebb sincs nála, sem a melyben a közhelyeknek s a divatnak oly nagy tere lenne. E két szirtet kikerülni a szerelem festésében a drámai költő feladata. Racine elérte ezt a dicsőséget. Nisard, a franczia irodalom történetében —Racineról szólva, ezt mondja: — „az összes emberi szenvedélyek közül egy sem ölt különbözőbb alakokat, mint a szerelem; egyik sem volt inkább alávetve minden korszak uralkodó szellemirányának ; s legnehezebben elérhető szépség egy drámai költeményben a szerelem oly rajza, mely el ne avuljon. Nincs biztos jele a lángésznek, mintha ez sikerült neki.“ Corneille tévedését tekintve, nagyon lehetett tartani attól, hogy Racine is ahelyett, hogy a szerelem jellemvonásait az emberi szív mélyében keresné, annál a különleges bélyegnél talál maradni, melyet arra korának képzelet iránya nyomott. Kikerülte e veszélyt. Nincs költő, aki a szerelmet jobban festette volna — és hatalmasabb erővel. Az ő hőseinek szerelme feltétlen és határtalan, — a mely a helyzetek és jellemek szerint változik; — s innen az igazi tragikai mélység minden művében. Mert a tragédiában a szenvedélyeknek nem szabad csak múlékony szeszélyeknek lenni; a személyek egész sorsa azokhoz van kötve. És ez nem csak a színpadon van így. Mennyi élet közülünk, melynek sorsát egy szenvedély döntötte el! Szükséges tehát, hogy a dráma személye mindent föláldozzon szerelme tárgyának, vagy ha szíve elég magasztos arra, hogy a kötelességet még magasabbra tartsa, akkor szükség, hogy ez az áldozat — életébe kerüljön. A Racine nyelve személyesé. Ő azt eme szivek mélyéből vette, melyeket oly különböző szenvedélyek dúlnak, s melyek, mig leginkább háborognak, legjobban is tudnak olvasni önmagukban. Paulay Ede „Bajazet“ fordításához írt előszavában megjegyzi, hogy Voltaire, ki roppant szétágazó írói munkásságából maga is nagy részt szentelt a színpadnak, felszólíttatván, hogy miért nem bírálja meg Racine műveit, mint megbírálta a Corneillest? — elragadtatással válaszolta: „Racinet megbírálni nem tesz egyebet, mint minden lap alá e szavakat írni: „Szép, erőteljes, öszhangzatos, bámulandó, fenséges.“ E. Kovács Gyula a két darab ilyetén szembeállításánál főleg a két ellentétes — classikus és romantikus — irány különbségeit akarván kiemelni: „Baj az e !“ - egészen híven a franczia előadási modorhoz, fog nálunk is színre kerülni. Az 5 felvonás között az előfüggöny nem ereszkedik le, s a felvonások közötti szüneteket rövid, hangulatot keltő zene tölti be. Ivánffi Jenő. hu - Munkácsy a magyar érdekért. Hírneves festőművészünk, mint a párisi magyar egylet elnöke, az egyleti ház felépíthetése tárgyában következő körlevelet intézte Magyarország városaihoz: „Tekintetes Városi Tanács! Egyletházunk tervezetével és kivitelével megbízott házügyi bizottság egy felhívást küldött a tekintetes városi tanácsnak, avval a kérelemmel, miszerint kötvényeinkből egy darabot elvállalni méltóztatnék. Midőn a bizottságunk ezen kérelmét a tekintetes városi tanács kegyes figyelmébe ajánlom, nem mulaszthatom el különösen hangsúlyozni, mily rendkívüli horderővel , mily morális hatással bírna a magyar közönségre azon tény, ha drága hazánk minden városa ezen áldásos vállalatnak elősegítése czéljából kötvényeinek aláírásában részt venne. A nemzetek fölvirágzása, anyagi és szellemi előhaladása mindenkor azon működési kor iránya és terjedelmével tart lépést, melyben a nemzeti nagyérdek akár közvetlen, akár közvetett módon, úgy a magánpolgárok, mint az ezek által alakított testületek részéről elősegíttetnek. Amely mérvben nyernek a közcélok támogatást a magánpolgárok és testületek részéről, az elért siker azon arányban nyilvánul,és a nemzeti érdekeink úgy anyagi, mint szellemi tekintetben, csak akkor vehetnek folyton emelkedő lendületet, ha a közreműködés nem csupán és egyedül a haza szűk határaiban, hanem azon művelt világ és nemzetek körében törekszik elsajátítani a szép, jó és nemes fogalmát, hol az ipar, tudomány és művészet a kor igényeinek teljesen uiogaraitja az eredmény, mely ez esetben az egyes állampolgárok ismereteinek gyarapodása nemesülésében nyilvánul, nemzeti érdekekre bizonyára jótékony befolyással lesz. Ezen eszme megvalósítása képezi feladatát a párisi kölcsönösen segélyző magyar egyletnek, midőn tagjai, a kölcsönös segélyzés és társulás által, a magyar nemzetiség hű megőrzése mellett, a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem kitűnő forrásánál — Parisban — önmivelődésüket tökélyesiteni törekednek és azon szeretve táplált remény emeli keblüket, hogy fejlesztett képességük és képzettségüket majdan a hazában, ennek érdekei mellett, előnyösen érvényesíthetik. Drága hazánkban alig van város, melynek egyik más fia ne tartózkodott volna Parisban, ne élvezte volna az egylet jótéteményeit, ne itt kapta volna a kellő szellemi és anyagi támogatást, útbaigazításokat, sőt iparának theoretikus oldalát tekintve, tudományos kiképeztetését is. Ezen tények által felbátorítva, apellálunk szeretett hazánk városainak hazafias érzületére, midőn ügyünk iránti pártfogását kikérjük.Teszszük ezt azon tudatban, hogy ez által hazánk legsürgősebb ügyét, a honi ipar megteremtését nagy mérvben mozdítják elő. Hazafius tisztelettel kelt Parisban, 1886. szeptember. Munkácsy Mihály, elnök. I Ipolyi Arnold, A magyar katholikus klérusnak és a magyar tudományosságnak méltó büszkesége Ipolyi Arnold nagyváradi püspök nincs többé-E megdöbbentő hírt a „Debreczeni Ellenőr“ ma reggel ideérkezett számában olvassuk, mely erre vonatkozólag következő távirati értesítéseket tartalmazza: „Ipolyi Arnold meghalt “ Ez a váratlan fájdalmas távirati tudósítás érkezett csütörtökön Debreczenbe. A távirat szerint a nagynevű főpap, ki egyik legnagyobb büszkesége volt a magyar tudományosságnak, csütörtökön délben szélhüdés következtében halt meg. — Ipolyi Arnold a tavaszon, márczius 2- án neveztetett ki felsége által a beszterczebányai püspöki székről az elhunyt Lipovniczky István helyére s a szent László által alapított gazdag püspöki széket a nyáron foglalta el nagy, fényes ünnepélyességek között. Az egész ország osztatlan örömmel és lelkesedéssel üdvözölte akkor, a kitűnő főpap kineveztetését. Azóta Nagyvárad városa, e rövid idő alatt is, minduntalan tapasztalta a nemes szivü főpap és nagy tudósnak bőkezűségét a város kulturális és humánus intézetei iránt táplált jóindulatát. És most egyszerre félbeszakadt a nagy munka, az áldásos tevékenység, melyet Ipolyi Arnola e nagy fontosságú diocesis székhelyén kezdett. E hírt nem csupán az egyházmegye, az ország a vallásu lakossága, de bizonyára a műs hetvek is mély részvéttel, őszinte megilletődéssel fogadják. „ ... Nagyvárad, decz. 2. Ipolyi Arno püspök ma délben szélhűdés következtében meghalt. Ipolyi Arnold püspök halála azon perczben következett be, midőn délután egy órakor a püspöki lakban az ebédlő terembe akart lépni. A püspöknek még délelőtt semmi baja sem volt, s jó kedélylyel érintkezett környezetével. A hirtelen és váratlan haláleset, városszerte óriási megdöbbenést keltett. Nem találkozva a hírnek más helyen és módon való megerősítésével, ma délelőtt sürgönyileg kérdést intéztünk nagyváradi laptársunk a „Nagyváradénak szerkesztőségéhez, honnan délben azt a választ kaptuk, hogy a nagynevű főpap tegnap déli 1 órakor rohamos szívszélhüdés következtében hirtelen meghalt. E váratlan hírnek megdöbbentő hatása alatt állva, nem lehetünk abban a helyzetben, hogy az elhunyt jelesnek érdemeit megfelelően méltathassuk. Érdemei, közéleti szereplése, az egyházi és tudományos világban kifejtett működése sokkal ismeretesebbek a haza minden polgára előtt, semhogy a halála által okozott országos gyász közepette a részvétel érdemeinek felsorolásával kellene felébresztenünk. Érdemeiről majd hivatottabb egyének és illő helyen fogják magasztaló elismerésüket kifejezni. Ipolyi Arnold halálával egy fényes szellem, egy ragyogó elme és egy hazáját lángolóan szerető szív vált semmivé. Emléke maradandó lesz a magyar nemzet történetében! * Az elhunyt nagynevű főpap életrajzi adatait röviden a következőkben foglalhatjuk össze: Ipolyi Arnold született Ipoly-Keszin, Hontmegyében, 1823. évi október 18 án. Atyja Stummer Ferencz főszolgabíró volt. Anyját Szmrecsányi Arzeniának hívták. A nagynevű püspök legidősebb fia volt szüleinek. Már kora ifjúságában élénk esze és gyors felfogása által tűnt ki. Nevelését édesanyja, e műveit lelkű nő kezdette meg, korán beleoltva lelkébe a nemes és szép iránti fogékonyságot, s a hazaszeretetet. Tanulmányait Nagy-Szombatban kezdette meg, s a midőn a hat gymnasiális osztályt elvégezte, életének 12-ik évében az esztergomi érseki megye növendékei közé vétetett fel, s Pozsonyban folytatta tanulmányait. Két év múlva a nagyszombati püspöki lyzeumban hallgatta a bölcsészeti tanfolyamot. A hittani tanfolyamot a bécsi Pázmáneumban hallgatta. A bécsi egyetem kitűnő tanárai nemesítő hatással voltak a lánglelkű ifjúra. Huszonegyéves korában elvégezvén az egyptemi tanfolyamot, még az évben Kopácsi József prímás rendeletére pappá szenteltetett, a báró Mednyánszky Dénes mellett káplánoskodott. Innen 1847. július 26 án komárommegyei Szentpéter községbe küldetett segédlelkész gyanánt. Egy évig működött ez állásán, míg 1848. október 10-én Pálffy Lipót gróf gyermekei mellé hivatott meg nevelőül, 1860 ban a pápa kinevezte tiszteletbeli kamarásnak. A Pálfi családtól megválva, elfoglalta a zohori plébániát. Thun gróf budai tanfelügyelővé nevezte ki. Később Törökszent Miklóson is plébánoskodott. A tudományos akadémia Ipolyit már 1861 ben rendes tagjává választotta. 1863 márczius 8 án kineveztetett az egri káptalan kanonokjává. 1867-ben a király ő felsége a budapesti központi papnevelde igazgatójává nevezvén ki, lakását a fővárosba áttette. 1872 ben kineveztetett beszterczebányai püspökké. A király 1878. decz. - én az országos közoktatási tanács elnökévé nevezte ki. 1886. évi február 18 án Bécsben kelt legfelsőbb királyi kézirattal a Lipovniczki elhalálozása által megürült nagyváradi püspöki székre neveztetett ki, mely állását kineveztetése után egy hóval foglalta el. * Ipolyi Arnoldnak irodalmi működése, a társadalmi és egyházi életben való kiváló szerepléséről ily szűk keretben csak a legvázlatosabban emlékezhetnénk meg, de ezzel nem akarva nagy emlékének ártani, más alkalomra tartjuk fenn nagy irányú és messze szétágazó működésének ismertetését. Hogy ezen, a magyar clerus díszes soraiból magasan kiemelkedő főpapnak, tudományos irodalmunk méltó büszkeségének váratlan elhunyta országszerte a legmélyebb részvétet keltette fel, azt felesleges bizonyítani. Mi a megdöbbentő hír első behatása alatt csak azt kívánhatjuk : Legyen az ő emlékezete mindörökre áldott ! NAPI HÍREK. * K Biasini Sándor helybeli tekintélyes kereskedő, tegnap ünnepelte meg azon nap huszonötödik évfordulóját, amikor önálló üzletfőnök lett. A közbecsülésben álló jubilánsnál tegnap délben tisztelgett a kereskedői kör választmánya, kifejezvén a pályatársak meleg Szerencsekívonatait. Helyből és más városokból számosan gratuláltak K. Biasini Sándornak, kinek vendégszerető házánál tegnap este nagy lakoma von, melyen több kolozsvári előkelő kereskedő és a jubiláns néhány rokona és barátja vettek részt. Lakoma közben a kereskedőnrak dalegylete tisztelgett szerenáddal,előadván egy Pár szép énekdarabot. A kedélyesen mulató társaság nem feledkezett meg a kulturegyletről sem, melyről egyetlen ünneplő társaságnak se kellene megfeledkeznie. Egyik vendég indítványára csakhamar 35 frt gyűlt össze a nemes célra. Ez összeg lapunk szerkesztőjének adott át. Az adakozók a következők: Hivs Károly 10 forint, K. Biasini Sándor, Birz Sándorné, Biasini Anna és Biasini Ilona 10 frt, Tauffer József 2 frt, dr. Bíró János 5 fl ügyész 1 frt, Petrán János 1 frt, Hirschfu György 1 frt, Somlyay László 1 frt, dr Béni János 1 frt, Sipos Gábor 1 frt, Hirschfeld dor 1 frt, Török Imre 1 frt, Szakács Káin“" 1 frt, Szilágyi Gyula 1 frt, Fekete Albert 1 frt, Hegyesy Vilmos 1 frt, Ajtai K. Albert frt. — A lakoma igen jó hangulatban késő éjjelig folyt és számos toaszt mondatott a drék, érdemes jubilánsra, kit hogy a gondviselés sokáig éltessen örömben és boldosságba! mi is szivünkből óhajtjuk. 8 ’ * Királyi adományok. Ő felsége a Brassóban felállítandó óvodára háromszáz forintot, a magarei görög szert. kath. templom építésére pedig száz forintnyi segélyt adományozott. * Közművelődési egyesületek congressusa. A budapesti „Magyar Iskolaegyesület“ ma meghívta az E. M K. E.-et is az 1887. ápril 11-én és 12 én Budapesten tartandó „közművelődési czélú egyesületek“ congressusára. A meghívó mellé van csatolva a tárgysorozat, melynek főbb pontjai: szükséges-e a különböző egyesületek közt állandó öszszeköttetést létesíteni? szükségesek-e ennek folytán a további összejövetelek? szükséges-e az összeköttetésbe lépett egyesületek számára egy közösen fentartott lap kiadása? — A congressusra „egy egyesület 15 képviselőnél többet nem küldhet. “ A congressus felkiáltással szavaz. Részt vesznek benne a budapesti „Magyar Iskolaegyesület" felügyelő-bizottsága s a fővárosi hírlapírók. * Szegény iskolás gyermekek ruházatára 20 frtot küldött ma az E. M. K. E a Szolnok dobokamegyei választmányhoz. Berde Sándor kaczkói ref. lelkész folyamodott volt az irányban a miután a megyei választmány a folyamodványt helybenhagyta, az E. M. K. E. ma sietett az összeget e sorokkal elküldeni: „Voith Gergely alalnök urnak. Deés. Ma vévén a megyei választmány helybenhagyó véleményét, — ma sietünk az idő tél vize miatt a szegény iskolás gyermekek ruházatára égetően szükséges 20 frtot azonnal leküldeni. Kérjük a megyei választmányt a szent pénz helyes fölhasználása iránti intézkedésre. E. M. K. E elnöksége:“ * Kolozsvár városi választmányunk szombaton, folyó hó 3 án d. u. 5 órakor a városházán rendes havi ülését tartja. A választmányi és alapító tagok tisztelettel meghivatnak. Deáky Albert, alelnök : (Szent Sírályi Kálmán, jegyző. * A farsang az EMKEért. Az első tánczmulatságról értesítenek, mely a kulturegyleté. A „Budapesti könyvnyomdászok“ rendezik decz. - án. Tehát mindenütt gondolnak reánk s először is a közművelődés derék technikai munkásai, a szedők. Éljenek. * A polgári kötelességek teljesítése szép dolog is, jó dolog is, de muszáj is. Az esküdtek, kik bizonyos bűnesetek felett bírói széket ülni vannak hivatva, nemcsak jogokat gyakorolnak, hanem kötelességet is teljesítenek. Ezt az utóbbi tételt jó lesz szívükre venni azoknak a polgároknak, akik az esküdt tisztség betöltésére jogosítják. Már sokszor megtörtént, hogy ilynemű sajtóperekben az esküdtszék összeállítása vett legtöbb időt igénybe, csak azért, mert nem jelentek meg kellő pontossággal és meghatározott számban. Nincs miért emlékeztetnünk a legutóbbi sajtóperre, amikor is tíz óra után lehetett összefogdosni a 36 esküdtet. Akinek tetszik a polgári jogok élvezete, annak tessék a kötelesség teljesítése is. Holnap ismét feladat vár az esküdtekre, igen jól tennék, ha a pontos megjelenésben legalább ők járnának elől. Mennél korábban jőnek, annál hamarabb szabadulnak meg. * „A gyalui vár“ czímű tárczaközleményünket — melynek első része lapunk 273- ik számában jelent meg, az író közbejött betegsége és az ezzel egybefüggő technikai akadályok miatt kellett néhány napig megszakítanunk. * A földészek olvasóköreiben a héten nyitja meg Jakab László városi állatorvos a felolvasások sorát. Szombaton este a hídelvei, vasárnap a k.-magyarutczai körben tart felolvasást „Szarvasmarha-tenyésztésünk és a kolozsvári kiállítás“ cz. alatt. Felhívjuk rá az érdekeltek figyelmét. * A Báthory ünnepet meg fogja ülni deczember hó 12 én Bithon István halálának 300-ados évfordulója napján, a esik Somlyói 1ő- gymnázium is. * Estélyek. A tél folytán négy estély lesz Kolozsvárt a vigadó termében az F M. K. E. javára. Felolvasások, mulatságok, kiállítások lesznek ez estélyeken. Fényes tisztelt nevek szerepelnek a műsoron: Kolozsvár miveit közönségének élvezetesebb, nyugasabb, nemesebb mulatságot az utóbbi időkben nem kínált rendezőség ez estélyeknél. A műsor teljesen készen van, s ma egy nagy bizottság tartja a gyűlését, mely a jegyek közrebocsátása iránt intézkedik. A műsor holnap lesz kapható a mi is közölni fogjuk. Előre se hívjuk iránta a közönség figyelmét. A jegyet a rendezőség mind a négy estélyre egyszerre adja ki. * A tűzoltó zenekar Szilveszter estálján a „Pannónia“ vendéglő nagy termében zen® estélyt fog adni. A zenekar jövőre rendes zeneestélyeket szándékszik tartani. * Közbiztonságunk érdekében 110vemberben 45 egyén lett városunkban elzárással büntetve és 15 innen eltolonczolva. * Jégaport A helybeli korcsolyázó-0# 1 a Bátatéri tavon levő jégpályának a legszebbi időben ünnepélyes és zene mellett 0 tűnendő megnyitása, úgy a korcsolyázási idő alatt verseny és estél, ünnepélyek rend0** iránt előkészületeit megtette. A korcsolyázósportot kedvelő közönség és az egyleti élvezetére az egylet az évad folyamán több rendes egy vagy két rendkívüli estélyt és *csolyaverseny ünnepélyt rendezend — a re