Kolozsvár, 1887. július-december (1. évfolyam, 152-305. szám)

1887-07-01 / 152. szám

Kolozsvár, 1887.Kolozsvár jogtalanul, bajos tisztába hozni, vádolva van­nak sok visszaéléssel, melyet hivatalos állásuk­ban elkövettek, mint a Freycinet- és Ferry­­kormányok alkalmazottjai. Számra nézve csak felényi, de sokkal népszerűbb az úgynevezett „gauche radicale“ club. Hatvanegy köztársasági képviselő tartoz­­zik ebbe. Pártvezérei Julien, Locroy (Hugó Vik­tor veje), Granet. Ide tartozik a híres Boulan­ger is. Elvi ellentét köztük és a mérsékelt köz­társaságiak közt alig van, legfennebb abban, hogy a radicalok általánosságban, határozottabb fellépést, sürgetnek szemben a katholikus egy­házzal és kissé kac­érkodnak a Clemenceau ál­tal vezérelt szélső ballal és a kommunistikus elvekkel. A párt népszerű, mert még nem jár­ták le vezérei magukat. Jobban mondva, mert még nem szerepeltek eleget, hogy a franczia nép megunja nevöket emlegetni. A franczia ál­lamférfiakat nem annyira hibája, mint a vál­tozatosság iránti inger a franczia nép szelle­mében, teszi koronként s egy időre népszerűt­lenekké. Az előbbi franczia köztársaságok kormá­nyai s az állam sorsa a párisi nép szeszélyei­től függött. Mint egyik történetírójuk írja : X-ik Károlyt a párisi nép 1830 ban megbuk­tatta s a köztársaságot az országnak a posta­kocsikon elküldötte. Páris támogatása egy ma­gára fentartott bármely kormányt s ellenzése bukását idézte feltétlenül elő. A jelenlegi köz­társaságban nem egészen így áll a dolog. Okul­va a múltak hibáin, a jelenlegi kormányok függetlenné tették magukat a párisi csőcselék kegyétől s nagy számú katonasággal és erélyes rendszabályokkal tartják féken. Van azonban a képviselőházban egy párt, az úgynevezett „szélső bal“ a­mely első­sorban a párisi népre támaszkodik, érdekeinek és szenvedélyeinek hí­zeleg s a „népfenség“ „egyenlőség“ és hasonló hangzatos jelszavak alatt az anarchismus és communizmus tanainak készíti elő a talajt. E párt hatvanhárom tagot számlál. Vezére Cle­menceau s tagjai közt elitélt communardok, meggondolatlan rajongók és ravaszul számító demagógok mellett egy néhány a munkás­osz­tály sorsának javítására őszintén törekvő, köz­­becsülésben álló emberbarát is van. E három nagyobb töredék mellett körül­­belül 100 képviselő ül a képviselőházban, ha­tározott köztársasági elvekkel, de a­kik egyik párthoz sem tartoznak s maguktartását eset­­ről-esetre változtatják. A minisztérium e „pár­­tonkivüli“ képviselőkkel soha sem tudja, há­nyadán van, s szavazásaikkal a legnagyobb meglepetéseket okozzák. Minden köztársasági kormány elnöke megkísértette minisztériuma számára biztos többséget teremteni. De sikertelenül. Az első köztársasági kormányok, minő volt a Jules Simon, Waddington, Freycinet, Duci­ere és Ferryé, kizárólag a mérsékelt köz­­társasági pártra támaszkodtak, s az első kriti­kus kérdésnél kissebbségben maradtak szem­ben a monarchisták és köztársasági töredékek­ből alakult többséggel. Freycinet második mi­nisztériuma alakításánál szakított e traditióval , kormányát a mérsékelt köztársaságiak és a radikális balpárt vezérférfiaiból álln­á össze. De ugyanígy Goblet is. De e coalitio sem bi­zonyult elég erősnek. A szélső balpárt ugyan­is, támogatva a monarchisták által, kiknek ér­dekükben áll a köztársaság életképtelenségét folytonosan demonstráltatni, új meg új támadá­sokat intézett mind­két kormány ellen, hol az­ért, mert nem akar a párisi népnek nagymér­vű állami munkák utján kenyeret nyújtani, hol, mert a kormány nem elég takarékos. E támadások egy ideig meghiúsultak, mert a két uralkodó párttöredék összetartott s a párton­­­­kívüliek jó hangulatban voltak, de azonnal el­érték czéljukat, a­mint a radikális balpárt egy része arra a meggyőződésre jött, hogy Freyci­net nem elég radikális, avagy az „Union re­­publicaine“ vezérférfiai úgy kezdték belátni, hogy Goblet nem eléggé mérsékelt. Most Bouvier a miniszterelnöknek köztársa­sági többsége alig van, de támogatják a mér­sékelt monarchisták. Ilyen coalitió még nem volt, de tartós nem is lehet. Rouviernek ép úgy buknia kell, mint elődjeinek s a régi játék új­ból kezdődik. Francziaország tekintélye pedig s a bizalom ereje és szilárdsága iránt egyre csökken. Vajon olyan nagy szerencsétlenség­e, hogy a Tisza Kálmán „taktikája“ meg a szabadel­­vű párt „botrányos pártfegyelme“ megakadályoz­zák nálunk, hogy minden félévben új minisz­terek neveivel szórakoztasson a „Budapesti Közlöny.“ Dr. D. G. Az „egy szó” Az EMKE fölhívására, hogy a képviselő választások alkalmával gyűjtések eszközöltesse­nek, mindennap érkeznek összegek. A kolozsi választókerület 73 frt. 49 krjáról már tegnap megemlékezett a „Kolozs­vár.“ M ó­zs­a Samu ur gyűjtötte Gyarmathy Mik­lós alispán megkeresésére a következőktől: Múzsa Samu I frt, Zeyk Károly 10 frt, P. Horváth Kálmán 10 frt, br. Kemény Gyula 10 frt, gr. Béldi Kálmán 10 frtot, id. Kornis Lajos 1 frtot, Duda Imre 1 frtot, Sugár Ben­jamin 40 kr, Bitai Gyula 1 frt, Sikó Árpád 1 frt, Winkler Frigyes 2 frt, Valaki 1 frt, Endes Kálmán 1 frt, Endes Lajos 1 frt, Páll Gyula 1 frt, Agyagosi Gábor 1 frt, Luczay Albert 1 frt, Szilágyi József 1 frt, Zabulik László 1 frt, Bartha Ferencz 1 frt, Mayr János 1 frt, Pap Ferencz 1 frt, Pergő Sándor 70 kr, Siposa Fe­rencz 10 kr, Török Károly 20 kr, Pápai Al­bert 50 kr, Barcsa Lajos 2 frt, Sinkovics Já­nos 1 frt, Vajda Károly 1 frt, Maisay János 1 frt, Vajda Antal 50 kr, Albert Domokos 50 kr, Kolozsvári notai 50 kr, ? ? ? 50 kr, Szász Ferencz 60 kr, Simay Tivadar 50 kr, Cheval István 50 kr, Ákontz Márton m­ kr, Tunyogi Béla, Valaki, N. N. Borsódról, Besteri (?) 30— 30 kr, Aranyosi Miklós 25 kr, Török Károly, Szőke, Tordai, Séra Károly, Tokay Ferencz, Vokál Leopold, Benkő László, Kolozsvári Do­mokos, Budza Elek, Filipszky Hugó, Mady, (?) Ignácz 20—20 krt. Máthé József, Fuja János, Tóth Albert, Pozsár István, ? Dávid, Valaki, Nagy László, Godolán Victor, Katonai Miklós 10—10 kr. Valaki 8 kr. Valaki 6 kr. Szolnok-Doboka megye nagy-lklodi válasz­tókerületében a választás alkalmával 6 frt gyűlt össze. Mely összeget Ádám Albert szolgabiró ur küldte be. Adakoztak : Bokros Lajos 2 frt, Szongott József 2 frt, br. Bánffy László 1 frt, Ádám Albert szolgabiró 1 frt. A nagy-Szalántai választókerületben ada­koztak : Gr. Forgách István 5 frt, gr. Forgách László 5 frt, gr. Károlyi László 5 frt, Bodnár Péter 1 frt, összesen 16 frt. Az összeget Bod­nár Péter választási elnök úrtól köszönettel vettük. Kremser János ur a rókaci választókerü­letben (Temesm.) 62 frt 50 krt gyűjtött egye­sületünknek. Dr. Pap Samu ur a tordai választó kerü­letbe megválasztatott szabadelvű párti képvise­lő, 100 frtos alapitván­nyal járult az ügyhöz V­eres­s Dénes alispán után.— Dr. Nagy Károly képviselő választási el­­­nök ur 45 frt. 51 krt. küldött be. Ez összeget Abrudbányán Boér Bála képviselővé vá­lasztásának örömbankettjén gyűjtötte össze a választási elnök úr. megtartatni és összesen 6 előadásra tervezik a vendégjátékot. A tagok legjobbjai mennek át Deézsre, többek közt E. Kovács Gyula, Med­­gyaszai k. a., Megyeri Dezső, Ivánffi stb. A deésiek szives figyelmébe ajánljuk a kolozsvári színészeket. Az akadémia aranyai. A magyar tud. aka­démia aranypályadijai egy száz aranyos díjjal szaporodtak. Koczán Ferencz az uj alapító. Tizenkétezer forintot ajánlott fel az akadémiá­nak a nemeskeblü hazafi, s ez összeget már át is vette a t. akad. pénztára. Az alapító és az akadémia megbízottjai értekeztek az alap hova fordítása iránt. Az alapító drámai juta­lomra akarja kitűzni a díjat, s habár megkér­dezték tőle nem volna-e hajlandó az alapítványt egyéb czélra kitűzni, például regények jutalma­zására, mert drámai nagy jutalom már úgyis három van a Teleki, Karácsonyi és Péczely-ju­­talmak, ragaszkodott eredeti szándékához, va­lamint ahoz is, hogy a pályadíj minden esetre kiadassák, habár csak egy pályázó ma van is, akár bír irodalmi bec­csel, akár nem. A juta­lom a magyar történelemből merített tárgyú drámáknak adatik ki s az akadémia jelöli ki az időköröket, melyekből a tárgy merítendő. A pályázat határideje minden év május 31-ke, a jutalom pedig minden deczember 3-án az alapító névnapján adatik ki. Az akadémia első osztálya ezzel kapcsolatban arra figyelmeztette az akadémiát, hogy a Péczely-díj mely szintén történelmi színmű jutalmazására szolgál feles­legessé válik 8 az alapító rendelkezése szerint a jutalom az akadémia egyéb irodalmi czéljai­­ra is fordítható. A Péczely-díjat ez esetben alig lehetne szükségesebb és hasznosabb irodalmi czélra fordítani, mint regények jutalmazására. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A helybeli színház tagjai közül többen, összesen 11-en a decsi nemzeti színházban fog­nak előadást tartani. Az első előadás vasárnap fog Jön a király. . . Jön a király. . .. Ő felségével együtt valószinüleg szerencsét tenni fognak látogatásukkal: a trónörökös ő fen­sége, a hadgyakorlatokon résztvevő többi főher­­czegek, a külföldi vendégek, — talán az egész magas társaság, mely a hunyadmegyei hadgya­korlaton jelen lesz. Ez csak föltevés még, de nem lehetetlen, hogy ő felsége összes vendégeivel és kíséretével együtt fogja meglátogatni Kolozsvár városát. Addig két és fél hónap van még. Elég idő ahoz, hogy illően elkészülhessünk a királyi ven­dég méltó fogadására. De olyan messzire még sincs az a terminus, hogy ne kelljen sietősen munká­hoz látnunk. .. . Bizony nagy kár, hogy a sokáig ter­velt, sokszor emlegetett vashíd akkorra nem ké­szülhet el. Hanem a nagy­ utcza rendbehozására van még idő. A pályaház előtt van egy nagy tér, mely száraz időben portenger. Onnantól van egy hosszú utc­a, mely akármiféle időjárásnál test- és lélek-rázsi forgalmi vonal. Ez a nagy ut­­cza, melynek végében egy kacskaringós kicsi ut­­cza vezet a hídig. Ez szintén radikális megjaví­tást igényel. Aztán a többi utczák, a­melyekben ő fel­sége és kísérete szállásolni és járni fog! Aztán pl. a színház, a redoute stb. kellő rendbehozatala, miután néhány ünnepélyesség bizonyára e helye­ken fog lefolyni. Nálunk szeptember hóban rendszerint fel­hőtlen ég mellett­­ por és meleg van. A port le kell kötni, a meleget (a termekben) ventillá­­czióval mérsékelni. Általános és gyökeres kitaka­rításra várnak az utczák és a terek. Ez az első kötelesség. Majd jön a díszítés és a fogadtatás ünne­pélyességeinek rendezése. Mindenekelőtt bizonyára teljes lobogó- és szőnyegdíszben lesz az egész város. Gondoskodni kellene arról, hogy pl. a lo­bogók tömegesen szereztessenek be s igy osztas­sanak ki a hatóság által háztulajdonosoknak, la­kóknak, így könnyebben és biztosabban lehet hoz­zájuk jutni. Meg kellene közösen állapítani a há­zak külső dekoráczióját, hogy az egyformán szép és ízléses lehessen. És igy kellene eljárni a ki­világítás rendezésével is, közös terv szerint. A fellegvár a város legszebb pontja. Szé­pen parkírozva van, előrészén csinos pavillonnal, mely esetleg ki is bővíthető. Hátha lehetne vala­mi ünnepélyességet rendezni e helyen is, hova — a vasút felől — kevés javítást igénylő kocsiút vezet. Kolozs megyében van magyar, román és szász köznép. A kalotaszegi magyar nép, a havasalji románok, a tőkevidéki szászok eredeti és igen díszes küldöttségeket tudnának szolgáltatni a ko­lozsvári ünnepélyhez. Ez és hasonlók persze Ko­­lozs megye feladatai lennének. Könnyen kivihető terv akármennyi akad arra, hogy a király-látogatás ünnepélye fényessé és emlékezetessé tétessék. Csak hozzá kell fogni a készületekhez és mielőbb megalakítani a kü­lönböző bizottságokat, melyeknek feladata az vol­na, hogy — a vár s külső fényének rendezésén kívül — ő felsége előtt minden jellemző voná­sával legyen bemutatná. Kolozsvár, Kolozs megye és általánosságban az erdélyi országrész. AZ UJ FÉLÉV. Előfizetésre hívjuk fel a közönséget a beállott félév alkalmából. A „Kolozs­vár“ csak ígérte, mikor ez év elején szü­letett, hogy becsületes buzgalommal fog­ja szolgálni az igazságot, az országrész érdekeit. Mély hálával emlékezünk meg a bizalomról, melyet támogatásával ta­núsított a közönség. Most egy féleszten­­dei munka áll mögöttünk. Hivatkozunk reá. Fokozott erővel, meggyőződésünk minden irányban való nyílt kimondásával teljesítjük ezután is kötelességünket. Gondunk lesz, hogy igazat, tanulságost, élvezetest találjon a „Kolozsvár“-ban a közönség. Kérjük, segítsen abban, hogy szolgálhassuk. A szerkesztőség. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Két hóra.......................................3 frt Az előfizetések legczélszerübben postautalván­­nyal küldendők a „Kolozsvár“ kiadóhivatalához czi­­mezve. A kiadóhivatal. Jul.—Szept.........................................4 frt Jul.—Deczem...................................8 frt Egy hóra.......................................1 frt 50 kr. H­ÍREK. Kolozsvár, julius 1. — Sigmond Dezső vendégszerető háza fényes társaságot látott a tegnap este. A ház ura, Kolozsvár Il­ik választókerületének képvi­selője, asztalához hívta a város előkelőségeiből azokat, kik a képviselőválasztás intézői, s je­lentékenyebb tényezői voltak. Előkelő, s a vá­ros színét képező nagy társaság volt ez. A gaz­dag asztal fején a ház szeretetreméltó házi­asszonya ült. A köszöntők sorát a pezsgővel Sigmond képviselő kezdte meg, éltetve azokat, kik buzgólkodtak megválasztásán. Őt Szász Domokos püspök köszöntötte fel. Aztán He­gedűs Sándorról, a ház asszonyáról, majd sor­ban a jelenlevőkről és a választó közönségről emlékeztek meg szellemes tosztokban. Éjfél­­után volt a vége a kitűnő hangulatban lefolyt vacsorának. — Az EMKE­ kolozsvári választmánya jú­lius havi rendes gyűlését jul. 2-án szomba­ton d. u. 5 ó­r­a­k­or a városház tanácstermébe tartja meg. — Tárgyak: 1. Előterjesztés a jó könyvek terjesztéséről. 2. Indítványok: 3. Egy­leti ügyek. — A gyűlésre a választmány t. tagjai tisztelettel meghitatnak. Deáfey Albert, alelnök. Kuszkó István, titkár. — Mi lesz? A föld kerekségén min­denütt, a­hol csak színház van, megfeszített erővel igyekeznek most a legmessze, de tűzbiztonsági intézkedéseket ten­n ** H kit megindított és felrázott a párisi katasztrófa, melyet tegnapelőtt ké másik színház leégése. Kolozsvárt *g) illető körök, melyeknek kötelességük 11»! itteni, két felette tűzveszélyes szintű.V °*° s^ segíteni, alusznak, mély álomban. tűzoltó egylet parancsnoksága memori ®* nyujtott be a tanácshoz. A tanácsok* siót küldött ki, a parancsnokság 18 k*0 ® ® 1*- és ezzel befejezettnek vélte teendőjét is ^ van ez azonban! A tűzoltó-egyletnek^^ parancsnokságának kötelessége első ^ hogy városunk és annak középületek biztonsága felett őrködjék minden rel*IÍ­­sére álló eszközzel és teljes erejével­­ ^ son, hogy egy olyan középület, mint , , ház, a tűzbiztonság követelményeinek ,2'1' tekintetben megfelelő állapotban legyen0^'’ színházunk állapota — ismételjük újból — tűzbiztonsági tekintetben az 1,*1 s­­zelhető legrosszabb. Miért nyug»*^ oltó-egylet parancsnoksága addig, a­míg*^ lapotokon nincs segítve? Baj esetén a főuf‘ aég az egyleti parancsnokságra hárul '' nem kényszeríti a parancsnokság biztonsági munkálatok végrehajtását mikor arra való idő és alkalom van!> * '■ — A Váradi emlékünnepély A kor a tanítótestület központi választmánya Z a Váradi-emlékünnepély rendezése ügyében küldött bizottság a tanfelügyelő elnöklete.K folyó hó 29-én ülést tartott, melyen » ki? kezekben állapodott meg. Az ünnepély az közgyűlés alkalmával meg fog tartatni ji? tatlanul és pedig úgy, hogy a közgyűlés J táma alatt egy nap teljesen az emlékünnepély­re lesz szentelve. Az emlékünnepély két rés­ből fog állani: emlékbeszéd tartásából és tvl­­leleplezésből. Az emlékbeszéd megtartása, mt­­re a bizottság Dr. Ferenczi Zoltánt kérte fi, ki a legnagyobb készséggel és örömmel vál­ o­kozott is rá, a városi vigadóban lesz. Az em­­lék­beszéd elmondása után a testület ünnepély­­esen vonul ki a temetőbe az ünnepelt sirfi­hoz leleplezni azt az emlékkövet, melyet, megboldogult tisztelői kegyes adományából fs emelni tanítótestület. Az emlékkő leleplezése alkalmával Benedek József fog alkalmi beszé­det tartani a bizottság fölkérésére. A bizottság a fölállítandó emlékkő megválasztásá­ra néz­ve közelebbről intézkedni fog, hogy e tekintet­ben semmi hátramaradás se legyen. Az em­lékünnepély napján a „Család és Iskolá“ nak rendkívüli száma fog megjelenni, a­mely telje­sen a néhai emlékének lesz szánva. Az az ösz­­szeg, mely a gyűjtés utján begyülendő összeg­ből az emlékkő költségeinek a levonása után fenn­marad, Váradi-alapra fog fordittatni. — A nyomdászok nyári tánczvigalma, mely mint emlitettük e hó 1­7-kén lesz a Lö­völdében, kiváló sikerűnek ígérkezik. A nagy­számú rendezőség élén Ajtay K. Albert elnök­kel, nagyban buzgólkodik az iránt, hogy ez a siker minél teljesebb legyen. A Lövöldét csi­nosan és díszesen fel fogják ékesíteni, a táncz­­vigalmon kettős zenekar fog játszani. A meg­hívókat közelebbről kibocsátják.­­ A helyi táviróhivatal a választások alatt ritka tevékenységet és pontosságot fejtett ki. Éjjel-nappal szolgálatot tartottak, a a helyi választásokat megelőző és követő napokon és magán a választás napján az egész személyzet, egész napon át dolgozott, sőt még az éjjeli órákban is többen tettek szolgálatot. Szíve­sen fejezzük ki a legőszintébb elismerésünket a gyors , a közönség igényeit mindenben te­kintettel levő munkáért. — Tisztelgés. A kolozsvári kereskedelmi akadémia tanári kara tegnap testületileg tisz­telgett Peielle István és neje sz. Bundi Sz­tálin alapítóinál, mely alkalommal Kiss Sán­dor igazgató köszönte meg a nemes alapít­ványt, átnyújtván az Akadémia értesitőjének egy díszpéldányát és azon jegyzőkönyvi kivo­natot, melylyel a tanári kar alapitványázóz nemes tettét saját jegyzőkönyvében is megörő­­kitette. A bomba. — Elbeszélés. — írta: CHARLEY. Francziából: Gyalul Farkas. .... Hirtelen felhangzott a reggeli éb­resztő trombita szava, végig rezgett a levegőn vidám hangja, — én pedig kinyitottam sze­meimet. Részemről nem ismerek kellemesebb ér­zelmeket mint azokat, melyeket érez az az em­­ber, ha sátorban ébred föl, kellemes és nyu­godt álom után, tettre kész és bátor hangu­latban. A világosság beszűrődik azon a kis ke­­rekded nyíláson, mely a sátron felül van, friss, éltető levegő tér be mindenfelől. Kivül a tábor ébred, a tisztek és kato­nák kérdezősködése, kiálltása összevegyül a lo­vak nyerítésével, még ezeket is vidámmá teszi a kellemes derűs reggel. A levegőben a frissen pörkölt kávé illata összevegyül a nyers élőfáéval, mely nem akar égni. Hallja az ember a sánczhányó csapatot a mint vonul végig egyhangú nehéz dobba­nással. A trombita jelek ismétlődnek harsány hangon adva rendeleteket az altiszteknek és a napos káplároknak. Mindenütt élet, mozgás, mely minden át­menet nélkül követte az éjjeli csendet és nyu­galmat. Félig ébren hallgattam ezt az ismert zsivajt, mely összevegyülve kissé zavaros, me­lyet olykor olykor szakított félbe távoli tompa dörrenés. Ágyúink szavai voltak e távol lövések, felelgettek a Sebastopolnál levőkkel, ez a pár­beszéd már hónapok óta hangzott, nem szakadt meg éjjel nappal és melynek végét még nem lehetett tudni. Leugrottam mindenfélekép összetákolt ágy­­amról, melyen, hála tábori takaróimnak ké­nyelmesen lehettem és hozzá kezdtem öltöz­ködni. Eszembe jutott, hogy a jövő éjjel a sán­­czok körül leszünk előőrsök. Ez a szolgálat koránt sem volt veszély nélküli. Valahányszor a sor az én századomra jött, vagyis körülbelől minden harmadik napon, csak nagyon ritkán esett meg, hogy nem volt egy két halottunk vagy sebesültünk. Hanem azért távol voltunk még attól az időtől, a­mikor a hó és eső síkos, jeges vagy sáros helyekké teszi a sánczok. Eltekintve attól, hogy az ember kitette magát annak, hogy találkozni fog valamely kó­bor golyóval, ezek a szép nyári éjjelek a ren­geteg csillagos tető alatt nagyszerűek, meg­indítók voltak és reám nézve sajátságos báj­jal és vonzerővel bírtak. Annak a szolgálatnak a tudata tehát, a­melyre ki voltam rendelve, nemhogy megszo­­moritotta volna jó hangulatomat, ellenkezőleg még inkább megerősítette. Egész edény vizet öntöttem bele egy tál­ba és nagy gyönyörűséggel hűsítettem arczomat a kellemes hideg folyadékban. Sátorom nyílásán át bekiáltott ekkor le­gényem : — Hadnagy ur! a százados ur kéreti azonnal. Gyorsan felöltöttem egyenruhámat, fejem­re tettem sapkámat és elindultam a század pa­rancsnokához. Dormay Márk százados sokkal inkább volt nekem barátom, mint főnököm. Mindket­ten ugyanabban a kis városkában születünk és így már zsenge gyermekségünk óta ismertük egymást. Legtávolibb emlékeimben is mindig látom azt a nagy fiút, a­ki néhány évvel idősebb volt nálam, a­ki jóakaró támogatással volt irá­nyomban még játékunknál is és a­ki akár­csak testvér testvér iránt, úgy érzett velem szemben. A besantoni felsőbb iskolában, hova ké­sőbb küldtek, ismét találkoztam vele. Daczára annak, hogy ő akkor már a na­gyok közt volt, én pedig alig a közepesek kö­zött voltam, szabad időnkben mindig felkeresett engem, igyekezett hozzám közeledni, engedélyt is kért arra, hogy néhány perczet együtt tölt­sön el a fiatal földijével a szűk udvaron, me­lyen elgémberedett fák unatkoztak. Hányszor javították meg bölcs intései, nem tudákos jóakaratú tanácsai az én hajla­momat a restség iránt, vagy hányszor adták vissza bátorságomat és önérzetemet, azokban az órákban, midőn egészen levertnek érzem magam a­miatt, hogy elváltam oly nagyon sze­retett családomtól. Később mikor egy napi szabadságon lát­tam szülővárosomba jönni, veres vállrojtokkal, a saint-cyri haáa^d­ig-ia­k­ 8 kék csákójá­­­­val, egészen elcsábított ez a látvány és hatá­rozottan megerősítette hajlamomat a katonai pálya iránt. Élénk és forró vágyat éreztem, hogy én is felvehessem, és is hozzá­juthassak ahoz az egyenruhához, mely mindenekfelett a világon legszebbnek tűnt fel előttem. Megfeszített erővel, nagy szorgalommal dolgoztam és oly szerencsés voltam, hogy első vizsgáim alapján már felvettek. Két évi tanulásom után, mikor kikerül­tem onnan és azt az ezredet választottam, melyben Márk szolgált, azt az ezredet, mely Afrikából tért vissza és Autunbe küldetett, én éreztem magam a legboldogabb altisztnek az egész franczia gyalogságnál. A katonai életet rendkívül megkönnyí­tette előttem e derék bajtárs, kinek tanácsai, nem kevésbé pedig az a példa, a­mit róla ve­hettem, arra tanítottak, hogy soha se térjek le a jó útról, hogy mindenekelőtt felebbvalóim becsülését és szeretetét vívjam ki. Ily magaviselet mellett, másfelől pedig azért, mert Afrikából való visszatérésünk előtt Márk egy reá bízott feladatot nagy sikerrel végzett el, kinevezték még nagyon fiatalon századosnak, e századosi állás épen üresedés­ben állott és ő volt az, a­kit ez állásra ki­neveztek. Mondhatom soha század jobban nem volt vezetve mint a mienk és én hálás szívvel em­lítem fel, hogy uj kapitányom mindig nagy érdeklődéssel és kiváló jó akarattal volt irántam. Nehány hónappal az ezrednek Autunbe való érkezése után Márk elég sajátságos kö­rülmények között megismerkedett egy fiatal leán­nyal, ki régi nagy családhoz tartozott. Sordays Mártha kisasszonynak atyja r^‘ törvényszéki elnök volt, kinek komoly jelké 1 akadályozta meg, hogy ne foglaljon el ® ajk­sabb állást a közigazgatásban, daczára nagy, széles körre terjedő jogismereteinek. Egyszerre tet­te le bírói pálctáját valami kicsiség miatt. Valamely felettes hivatal kemény bánja rendreutasítást küldött neki, holmi egészen er­kély és jelentéktelen ügy miatt. Méltóságtelje­sen, méltatlankodással válaszolt erre, s t ®l* ismét nehány éles megjegyzést kellett hallni" Erre beadta lemondását a miniszterium hoz. A komoly és törekvő hivatalnok te becsülte függetlensége és méltósága meg!*1­1 sát haladásánál. . Visszavonult Autunba, szülővárosába, ott házának kissé komor falai közt, ott voltak a régi templomot körülvevő é­des utczák egyikében, itt teljesen a ,,0J* i­­nyának szentelt életet élt, neje társaságán egyetlen leánya mellett, a ki húsz éves vo­lután, a melyet elég nagy városnak­­ hét nevezni épen olyan komor volt, mi0 öreg tudós, a ki a lehető legvidámabbnak lart mindent, ha egyszer belemerülhetett » vencz római költőjének Terentiusnak a tájába. Beí Élvezte üde csengő rímeit, bele ®^, csevegő nyelvezetét és nem látta, hogy a ban két nő, felesége és leánya senyve D ° flf. ^ néznek hasán le a kertre, me^j’efxnvea^ olykor vetődött be a magos falon át tény vidám napsugár. (Folyt. Icöv.) á

Next