Kolozsvár, 1887. július-december (1. évfolyam, 152-305. szám)
1887-11-21 / 272. szám
i e l-ső évfolyam. 1887. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KURÁTOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. 272. szám. kereskedelmi akadémiánk. Kolozsvár, nov. 21. Kereskedelmi akadémiánk új épületének megnyitása ünnepét ülte tegnap Kolozsvár közönsége Ha régen a hódítók — népek úgy, mint királyok — egy-egy templom emelésével jelezték megjelenésüket és diadalmukat és e templom volt symboluma nagyságuknak, fölfogásuknak az életről és a halálról, úgy jelképezheti jobban a ma semmi sem nemzetek nagy haladását a művelődés világversenyében, mint itt és ott az a modern templom, az az épület, melyet a tudás különböző gazdag ágainak emel az új törekvés, az emberiség szelleme áramlásának új irányzata. A templomok mindenütt az emberiség egyetemességére emlékeztetnek ma is, de az országok, a nemzetek, a fajok hatalmát ama középületek mutatják ma már, melyek a régi várak helyére emelkedve, a tudományban, művészetben és iparban tanítanak megtalálni istent, boldogítani embert, s megváltani így isten látása által önmagunkat a szolgaság és a szenvedés eredendő csapásaitól.) Alkotmányos életünk helyreállítása, sőt nemzeti ébredésünk első ideje óta egészséges életrevalóságunk bizonyítéka, hogy kezdve a nagy Széchenyin, folytatva Eötvösön , jelenleg Trefort cultusminiszteren s egész magyar kormányunkon, a nemzeti törekvések láthatlan isteni sugallatának, hazafias álmaink édes lelki indulóinak mindenfelé, kikristályosodott test gyanánt megjelenő középületekben iparkodunk életet adni, örökkévalóságot biztosítani. Az épülő parlamenti épület központja mind ezen directiónak. Körülé szerte népesítik be hazánkat a civilisatio templomaival a fényes fensőbb intézetek, a legegyszerűbb, de azért szellős és világos és száraz állami iskolákig. Mindenik helyén van, egyik egyik se kicsinylendő. Mindenik se sok, mienk. Ez az épülő Magyarország, melynek annyit kell a múltból kiépülnie, s melyet annyi erővel kell ujja építenünk! Régen gyors lovaink lábaival szereztünk földet magunknak, mely tápláljon, s melybe eltemessenek, —ma individuális szellemi erőnk minden irányú vágtatása folytatja a harczot; régen vasvértezet összetapodó ezrei mögül folytattuk az önvédelmet, — ma az igazság naphevével kell elleneinket megadásra kényszeríteni : egykor a czébek homálya, az előjogok conserváló inerziája valának biztosítóink, — ma az intézmények, melyek megkötője: falak és fedél. Kereskedelmi akadémiánk épülete nem évszázakra szóló palota, de elegendően jelöli, hogy a magyar kereskedelem ügyének itt az erdélyi részekben ime saját hadiszállása van, s ha Kadmos Phőnikiából jőve, egy forrás mellett épített kunyhó által le tudta foglalni a jövő Hellást a legvirágzóbb kereskedelemnek, nem szabad nekünk ott a sétatérutczai épületnél csak a szobákat számlálunk, s az ablakok menyiségét olvasnunk össze, hanem a kövek fölött gondolnunk kell a szellemre, melynek azok a kövek egyszerű hordozói. Kétségtelen valóság, hogy magyar fajunk nemes szivének költői idealismusához társulnia kell ugyancsak egészséges agyunk józan realismusának is, ha élni akarunk. Ez nem is hiányzott soha tőlünk, mert a magyar — politikája mutatta — kiválóan gyakorlati faj. Csak a viszonyok kellő nyomása hiányzott, a kiválóan földmivelő helyzet hozta magával, a közlekedés kedvező föltételei nem voltak meg arra, hogy akár exquisit kereskedő nemzetté legyünk, midőn erre oly természetes alapot nyújtott mindig kiváló ipari ügyességünk s maga szorgalmunk is a földmivelésben. Most a világnak rohamosan változó újabb és újabb arczulatja mellett más nemzedékre vár hazánk, különösen országrészünk, mely úgy van hivatva a legjobb kereskedőket adni, mint Schweicz adja a világnak, s melynek léte, vagy nem léte fölött már szárnyas szó gyanánt száll a tétel: iparos lesz, vagy nem lesz. Ha áll a tétel, mit minden államférfiunk folyton hangoztat, hogy iparunknak nemcsak a nyugatot tőlünk kizárnia kell, kereskedelmünknek nemcsak a keletet meghódítania kell, de itthon magunk közt az egyensúly megteremtése végett belforgalmat s csereviszonyt kell létesítenünk oly formán, hogy a mezőgazda Alföldnek iparos Erdély feleljen meg, akkor indokolva van, miért szólunk mi a tegnapi csendes ünnepről, a közkérdések szószékéről, s miért látunk többet kereskedelmi akadémiánkban a Kiss Sándor és társai ügyénél. Annak az elég díszes, de még mindig szerény épületnek fedele nem csak a fellegvárig látszik, hanem Bukarestig, az Al-Dunáig, a tengerig a levante felé. Azok a növendékek, kik falai közt vannak, nem csak saját kenyeröket tanulják megkeresni, hanem előcsapatát képezik a tökéletesebb, mert tanultabb magyar kereskedelmi osztálynak s ezzel a magyar állam egyik oly hadseregének, mely nélkül kevésbé lehetünk el sokáig, mint talán a fridrichsruhei találkozás, vagy a Marlicherek nélkül. Azok a férfiak, kik ez épület emelkedését létrehozták, a nemzet összhangzatos, mindenoldalú életének ez irányban is elősegítése hi tál a nemzet egyetemébe oszoltan erősebb emléket emeltek maguknak, minőt a legdíszesebb sírkő is nyújthat egykor. Mert ez csak hideg kő holt ember fölött, de egy nemzeti intézet kövei élő szervek a halhatatlan nép lelke körül. HIBÁM. Kolozsvárt, hétfő, november 21 Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész ívre ...... 16 Irt. Fél évre.............................. 8 írt. Negyedévre...............................1 írt. Egy hóra...............................1 frt 60 kr. Egy arám Ara 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedveményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sora 25 kr. (Kolozsvár, nov. 21.) A Náthán űrhajó. Náthán ur kolozsvári ügyvéd és jólélek. Ő örökké a mások bajával kínlódik s mások élén rohan nagy csatákba. Önzetlen férfi, csakhogy vállalkozásainak az a rendje, hogy a háta megett, mikor csatába indul, senki sincs, s hogy azok, akiknek érdekeit védi, rendszerint fájdalmasan kiálltanak fel: „Náthán ne légy a mi jó barátunk/ Emlékezünk arra, hogy Náthán úr a képviselő választások alatt mind hívta össze a zsidóságot egy váll vetett lelkes haarezra. . . egy zsidó pártot álmodott, amit meg kell csinálni szembe az egész világgal. A zsidók azt mondták : „Ugyan Náthán ne bolondozz.“ És eljöttek ide a szerkesztőségünkbe, hogy Náthán úrnak ilyen meg ilyen kemény igazságokat mondjunk meg az ő nevükbe. Miért? Annak a szegény ártatlan embernek, aki egyszerűen csak láttatni akar. Ne zavarjuk a közönséget abban az igyekezetében, hogy elfelejtse minél előbb Náthán urat. El is felejtette. De Náthán ur nem hagyja magát. Most ismét iivetett akedhetik a zsidóság mellett, abból a kedves alkalomból, hogy itt volt a király. Szép is az, mikor az ember nevét egy ilyen nagy dologgal összebogozzák egy szép czikkben. . . Ezért Náthán ur az Ellenzékben most nagy sokára egy czikket ir, a mely theoretikus bölcsességekkel kezdődik s azon végződik, hogy Kolozsmegye főispánja felettébb megsértette a zsidóságot, mikor a király elé tisztelegni menő zsidó küldöttséget nem a felekezetek után sorba bocsájtotta tisztelgésre, hanem a tisztelgő egyéb küldöttségek után. Ezt az eljárást Náthán úr méltatlannak, tapintatlannak nevezi, s a zsidókat erősen védi. Minthogy pedig a zsidókat ki se támadja nálunk (ami ugy látszik nincs fényére Náthán urnak, ki folyton szeretné védni őket) valószínűleg ismét nem köszönik meg neki a zsidók ezt a védelmet. Mert a dolog egyszerűen az, hogy a zsidók nem mint hitfelekezet tiszteleg(Bécs, nov. 19.) A delegácziókból A magyar delegáczió ma tartotta hatodik nyilvános ülését. A hadügyi költségvetés és a megszállott tartományok közigazgatásának előirányzata véglegesen megszavaztattak, miről az osztrák delegáczió átirattal értesíttetik. A delegáczió háznagya ezután bemutatta a delegáczió költségvetését, mely elfogadtatott. A delegátió holnap délben ismét tart ülést, melyben a hetes összeegyeztető bizottság a két delegátió határozatai közti összehasonlításról tesz jelentést. Az osztrák delegáció megszavazta a hadügyi rendes költségvetést és ennek kapcsán elfogadta az alantas katonai hivatalnokoknak engedélyezendő pótlék és a legénység élelmezésének javítására irányuló határozati javaslatokat. A rendkívüli szükséglet megszavaztatott azon kijelentéssel, hogy az 521/a milliomos hitel a még fel nem használt összegekre nézve megszűntnek tekintendő. A delegáció végül tudomásul vette, hogy a két delegáció határozatai közt a külügyi, tengerészeti, számszéki, pénzügyi költségvetésekre és a vámjövedékre vonatkozólag eltérés nincs. Végül határozati javaslatot fogadott el, a kisiparnak a szállításoknál való nagyobb részeltetése tárgyában. A magyar delegátió zárülése kedden lesz. A határozatok legfelsőbb szentesítés végitt ma érkeznek Gödöllőre. tek. Hiszen Horovitz úr szónokolt a nevükben, pedig adtankkal nem ő a rabbi. Magyar katholikusok, magyar reformátusok, oláh egyesültek és oláh nem egyesültek — mint hitfelekezetek tisztelegtek egymás után és nem máskép. A Mózes vallásu magyarok nem mint hitfelekezet jöttek, hát nem is jöhettek e hitfelekezetek után. Ezt tudja s természetesnek tartja mindenki — de Náthán urnak beszélni kell; ő — minthogy egyéb dolga nincs — meg van sértve; ő „védi felekezetének erkölcsi tekintélyét“ a kigúnyolás ellen; ő ügyvéd és önzetlen jósziv . . . ő czikket ir s az alá kinyomatja a nevét. Ilyen nagy bajba sinylő ember Náthán ur. . . . (Budapest, nov. 20.) A magyar fegyvergyár. Tisza Kálmán miniszterelnök és Fehérváry Géza br. honvédelmi miniszter a Budapesten felállítandó fegyvergyár ügyében az utóbbi napok folyamában beható tárgyalásokat folytatott. A tanácskozások most már annyira haladtak, hogy egy egészen új, a technika leghaladotabb követelményeinek teljesen megfelelő,naponként 250 fegyver előállítására berendezett fegyvergyár létrejötte biztosítottnak tekinthető. A fegyvergyárak berendezésére Löwe és társa berlini, és Greenwood angol czég a bécsi Uniobankkal, mint financzírozó intézettel egyesülve, ajánlatokat nyújtottak be, melyek alkalmas alapnaktaláltattak további tárgyalásokra. A két gyáros czég, mely a legújabb időben részben német, részben olasz és orosz fegyvergyárakat látott el teljes berendezéssel s állított elő, teljes kezességet nyújt az iránt, hogy e felállítandó gyár nem csak a legjobb fegyvereket fogja előállítani, hanem oly pontos munkát is szolgáltat, hogy egyes alkatrészeknek a hadsereg többi fegyvereinek alkatrészeivel való kicserélhetősége minden kételyen kívül álland. A tárgyalások még némi időt igénybe fognak venni s ennélfogva a végleges szerződések a vállalkozókkal, illetve az új részvénytársasággal csak 2—3 hét múlva lesznek megköthetők. Igen valószínű, hogy ez a gyár nem csak a közös hadsereg számára később betetstendő tartalékfegyverek egy részét, hanem esetleg az osztrák Landwehr fegyverszükségletének egy részét is hivatva lesz előállítani, feltéve, hogy a Landwehr ezáltal gyorsabban fel lesz fegyverezhető. (Budapest, nov. 20.) Az állampénztár pénzkészlete. Tisza Kálmán miniszterelnök a jelen év folyamában nem szándékozik hitelműveletbe fogni, mivel a pénztári készlet teljesen elegendő a legközelebbi hetek szükségleteire. A jövő év első hónapjaiban legfeljebb a törlesztési járadék kibocsátását foganatosítják. SZEMLE: (h—l.) A franczia kormány megbukott, — ez a fontos hír érkezik Parisból. A radikális párt nevében Clemenceau a conversio tárgyában interpellate jelentett volt be. A kamara szombati ülésén Rouvier miniszterelnök kérte az interpelláló elnapolását e hó 24-re, s egyúttal fölvetette a bizalmi kérdést. Clemenceau beszéde után, melyben kijelenté, hogy a mostani minisztérium nem képes a köztársasági politikát kellőleg vezetni, — a kamara 323 szavazattal 242 ellenében elhatározta, hogy nem egyezik bele az elnapolásba. A miniszterelnök indítványa tehát megbukott. Bouvier most kinyilatkoztatta, hogy a kormány beadja lemondását, mire Clemenceau, azon megjegyzéssel, hogy minisztérium ügy sincs már, visszavonta az interpellácziót. Hir szerint Rouvier, midőn az ülés után Clemenceauval találkozott, így szólt hozzá : „Ön nagy tehertől szabadított meg és most nincs egyéb hátra, mint hogy Grévynek azt tanácsoljam, hogy önt hívja föl kormányalakításra.“ — A miniszterek az ülés bezártával Grévyhez mentek és átadták lemondásukat, mely elfogadtatott. Párisi táviratok szerint a helyzet igen bonyolódott, s egyátalán nem tudják, hogy az új kormányt ki fogja megalakítani. Clemenceau meghivatásáról tegnapig nem volt szó. A republikánus képviselők általános pártot igyekeznek szervezni, melynek segélyével erős és nem kifogásolható kormányhatalom teremtessék. A Rouvier-kabinet alatt a rendfelszédelgési ügy olyan mérveket öltött, hogy magát a köztársaságot is válsággal fenyegette. Bouvier nem mutatkozott elég erélyesnek, hogy a helyzetet gyorsan tisztázhassa. Ezért kellett elhagynia helyét, amelytől — fennebbi nyilatkozata szerint — szívesen vált meg. Grévy lemondása. Ami Grévy állítólagos lemondását illeti, szombati táviratunk már tudatta, hogy az elnöknek ilyen szándéka nincsen. A „Paix“, mely Grévy lapja, és a „Journal des Débats“ egyidejűleg jelentik az elnök szilárd elhatározását, hogy A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Az ünneplő akadémia. Azon szép és jelentős ünnepélyen, mely tegnap a kolozsvári kereskedelmi akadémiában lefolyt. — Kiss Sándor igazgató érdekes, meleghangú beszédben ismertette a fiatal intézet rövid múltját. Elmondta a keletkezés történetét, szólt a megpróbáltatások nehéz küzdelmeiről , a kivívott sikerekről. Kiss Sándornak az akadémia létesítésének érdemében oroszlánrésze van, s ő bizonyára leghivatottabb krónikása az eddigi fejlődésnek. A fáradhatatlan buzgalmú igazgató, ki tegnap a magagának sikerét is ünnepelte, néhány munkássálevezető szó után így folytatta beszédét: A nemzetek életében csak perczeket tevő azon két évtized alatt, mióta hazánk állami önállóságát és alkotmányos szabadságát visszanyerte, közállapotaink minő átalakuláson mentek át: annak egyik bizonyító jele, hogy ma az erdélyi részekben a kereskedelmi szakoktatás díszes palotájának felavatását ünnepeljük. A kor intő szavának megértése, az idők szelleméhez való alkalmazkodás, fokmérője volt mindenkor a haladásnak, elengedhetetlen feltétele a létezésnek. Ez alkut nem ismerő axioma nyomása puhította meg a mi kiválólag aristokratikus erdélyi társadalmunk talaját is, annyira, hogy abban az 1878-ban felállított kolozsvári felsőbb kereskedelmi iskolával a kereskedelmi szakoktatás magvai kisérletképen, de a siker biztató reményei közt elhinthetők Valának. A kezdeményező lépés óta a 10 ik évet számláljuk intézetünk életéből. Egy évtized nagyon rövid idő az állandóságra hivatott intézmények életében, de itt mégis számottevő múlt, ha meggondoljuk, hogy ez idő volt országrészünkben itt addig egy egészen ismeretlen kultúrának felavatója; ez idő alatt lett kiviva Erdélyben a magasabb kereskedelmi szakoktatás létezésének jogosultsága, s e küzdelmes évtized igazolta az ügy diadalába vetett hitünket, valósította meg reményeinket. De talán ez nem is lehetett másként s a kolozsvári kereskedelmi akadémia létesítőinek érdemök csak az, hogy kezdeményezői voltak a kereskedelmi szakoktatásnak az erdélyi részekben Az idő kereke ugyanis óriásit fordult századunkban. Az emberi tevékenység minden terén kivívott bámulatos haladás azonban tán sehol sem eredményezett szembeszökőbb eredményeket, mint a közlekedési eszközök tökéletesítésében. A gőz és villanyerőnek e téren való alkalmazása mellett elenyészett a távolság időben és térben, országok és világrészek lettek szomszédokká, távol lakó népek kerültek egymás mellé, a forgalom ez átalakulása szükségképpen átalakító hatást gyakorolt a népek életére is. A különböző nemzetek elszigeteltségét azok sűrü érintkezése váltotta fel, miből viszont egy megszűnés nélküli barcz fejlett ki a culturnépek köztt, melyet nem a rombolás pusztító fegyverével vívnak, hanem az áldást árasztó munka békés eszközeivel s a győztes az, melyik legmagasabban áll értelmi fejlettségével, mert korunkban a tudomány az erő. Korunk ez új ér lüktetése nem maradhatott hatás nélkül az erdélyi részekre sem. Közgazdasági viszonyaink pangása, anyagi helyzetünknek évről-évre súlyosbodó hanyatlása, az idegen konkurenczia nyomasztó hatása, a közállapotaink bajai iránt érdeklődőket nálunk is szükségképpen azon tudatra kellett ébressze, hogy az élet a kereskedelem terén is egyebet kivon az egyéntől ma,mint amit kívánt csak egy pár évtizeddel is előbb. Nálunk is meg kellett érteni a mindennapi élet tapasztalatai által hirdetett azon igazságot, hogy ma a kellő szakmiveltség hiánya a haladásnak még lehetőségét is kizárja; be kellett látnunk, hogy korunkban és éppen nálunk, midőn eddig bilincsekbe vert kereskedelmünk hovatovább mind inkább kezd nemzetközi jelleget ölteni, a kereskedelem oly fontos és bonyolult tevékenységgé emelkedett, hogy már többet megkíván, mint gépies készséget, egyszerű routint; hogy aki napjainkban a kereskedelmi pályán, mint állása magaslatára emelkedni akaró, munkakörét betölteni tudó szakember akar állást foglalni, annak bizonyos tudományos előképzettségre van szüksége, melyet nem lehet csak úgy mellékesen a gyakorlatból megszerezni, hanem azt csak rendszeres szakiskolázás adhatja meg. Jól esik constatálnunk, hogy a magasabb kereskedelmi szakoktatás szükségességének eszméje éppen városunkban született meg először az erdélyi részekben. Midőn ezzel intézetünk történetének legelső száláig megyek vissza, a tények meghamisítása nélkül lehetetlen, hogy azon tiszteletreméltó férfiakra ne mutassak, kiknek legelső sorban érdeme, hogy ez iskola az erdélyi részek egy régóta érzett szükségének pótlására létrejött s majd a békét fenyegető rázkódásokat szerencsésen kiállotta. E férfiak közül a legnagyobb tisztelettel elsősorban Gámán Zsigmond kamarai titkár urat említem, mint az ügy egyik kezdeményezőjét, aki azóta is buzdításával, fáradozásával mindent megtett intézetünk érdekeinek előmozdításában. Hasonló elismeréssel kell felemlítenem Finály Henrik egyetemi tanár, az időben kamarai elnök urat, ki szintén a létrehozás, megtartás és fejlesztés munkájában a legnagyobb buzgósággal működött közre, és Bogdán István urat, a helybeli kereskedő társulat derék elnökét, ki midőn az intézet lótele fenyegetve lett, szintén azok közt volt, kik annak megmentésére kezet fogtak. A tanférfiak közül az intézet létrehozásában és szervezésében korán elhunyt Váradi Károly, s e sorok írója vettek legfőbb részt. Egy kereskedelmi felsőbb iskola létesítése czéljából a legelső értekezletet, az ügynek Herzl János és Kiss Sándorral történt előleges megbeszélése után, 1878. julius 20-án hitta össze Gámán Zsigmond ur. Ez értekezleten részt vettek : Sigmond Dezső nagybirtokos, Bogdán István, Csíki Imre, Gajzágó István, Nikk Ferencz kereskedő urak, dr. Schmidt Ágoston, Váradi Károly és Kiss Sándor tanárok. Az értekezlet az eszme elfogadása után Váradi Károly és Kiss Sándor tanárokat bízta meg az intézet tantervének elkészítésével, továbbá a közönséghez kibocsátandó s az intézet szervezetét megismertető programm szerkeztésével. Végre megtétettek az intézkedések, hogy egyfelől a kamara a létesítendő intézet érdekében a szükséges lépéseket megtegye, másfelől, hogy a városi képv. bizottság legközelebbi ülésén a felállítás tárgyában indítvány tétessék. A városi képv. bizottság gyűlésében 1878. julius 27. tétetett meg az indítvány az iránt, hogy a polgári iskola 5-ik osztályának átalakításával egy felsőbb kereskedelmi iskolának vettessék meg a következő tanévvel az alapja. A k. bizottság erre, 111 ez. a. hozott végzésével, a benyújtott indítványt véleményadás és indokolt javaslattétel végett még e gyűléséből a városi iskolaszékhez tette át. Illustrálására annak, hogy e mozgalmat mily magatartással fogadta Kolozsvár miveit közönsége, szabad legyen idéznem az iskolaszéknek e tárgyban a képviselő bizottsághoz benyújtott véleményes jelentésének következő szavait: „Hogy ily czélu intézetre — irja az iskolaszék — városunknak, mint az erdélyi részek szellemi s részben kereskedelmi központjának, szüksége van, azt hisszük, nem kell soká bizonyítgatnunk. Elég arra hivatkoznunk, hogy Kolozsvárt még hajdan is a kereskedés tette „kincses Kolozsvárrá“, s hogy ma nem az többé, ennek elsősorban egyik oka épen az, hogy kereskedelme a múlthoz képest aránytalanul s nagyon megcsökkent. Küzdelemmel és áldozattal is vissza kell hódítanunk azt, amit elvesztettünk, ha fenmaradni, élni, egészégesen fejlődni, a köznek hasznára gyarapodni akarunk Ide pedig több vállalkozási szellem kell, mint amennyi polgárságunkban van, s kell különösen a szellem érvényesítésére , Így biztos kamatoztatására több és alaposabb szakképzettség, mint amennyit nyújthatott a múlt nyújthat a jelen, az akkori és mostani keresskedők legnagyobb részének. (Folyt. köv.)