Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)

1888-02-06 / 29. szám

agát ajánlotta, mihez a választmány egyhan­gúlag hozzájárult. — Járványok, a­melyek nem járnak. Egyik laptársunk a napokban azt hirdette, hogy Kolozsvárt tífusz és difteritisz-járvány jár Mint illetékes helyről értesítenek, városunkban sem­miféle járvány sem jár, a nevezett beteg­ségek csak akkora mérvben „uralkodnak“ most, mint minden évben ilyenkor. Hanem az ilyen járvány jártatás, a­mely allarmirozza a közön­séget, az sem járja ! — Felolvasás A kolozsvári községi nép­iskolák tanítótestülete tegnap d. u. az I. köz­ségi népiskola helyiségében, a tanítótestület tagjai , még számos tanító jelenlétében felol­vasó ülést rendezett. Felolvasást Nagy Kálmán I. közk. isk. igazgató tartott, „Az ének tanítás és rövid története“ czímen. A felolva­sás az ének fejlődését, bölcsőjétől mai állapo­táig , az énektanításnak sikerre vezető mód­szerét ügyesen kidolgozva adta elő , a jelen­voltak élvezettel hallgatták. A községi iskolák tanitó-testületének ily irányú munkásságát, melylyel önmivelődésöket, a tanügy haladását és fejlődését czélozzák, mindig örömmel je­gyezzük fel. — A jelmezes korcsolyaestély iránt, me­lyet f. hó 9-én a korcsolyázó-egylet rendez, nagy érdeklődés mutatkozik. A díszmenetben és csoportokban való részvételre máris számo­san jelentkeztek. A korcsolyázó-egylet a jel­mezek minél változatosabbá tétele okán több­féle — hölgyek és urak által használható lö­­veget és tréfás jelmezt hozatott és állított ki a czukrász-pavillonban. E jelmezek az egyleti és résztvevő tagok által igen csekély áron sze­rezhetők meg. Azon hölgyek, kik egyszerűbb jelmezekkel nincsenek kielégítve, a pályafel­ügyelőnél kitett minták szerint jelmezekre igen alkalmas és jutányosan beszerezhető szöve­tekből megrendelést tehetnek.­­ Az Emke kolozsvár­ városi választ­mánya kedden, febr. 7-én délután 4 órakor az Emke közp. helyiségében (főtér iparos-egylet palotája) gyűlést tart, melyre a t. vál. tag urak tisztelettel meghivatnak. Tárgy: Gr. Zi­chy Jenő kolozsvári látogatásával s a Zichy­­konczerttel kapcsolatos ügyek elintézése. Deáky Albert, működő alelnök. Ruszkó István, titkár. — A sétatér és a város egyéb diszte­­rületei tárgyában a polgármester e hó 7 éve, holnapra értekezletet hivott össze. — Estélyt rendez e hó 11 én a keres­kedő ifjak dalegylete. A választmánynak sike­rült D­i­t­r­ó­i M.-né urhölgyet és R­é­t­h­y Lau­ra k. a.­t., színházunk kedvelt művésznőit és ifj. Gajzágó István urat közreműködésre meg­nyerni. — Ravasz tolvaj Egyik helybeli rozsd­­­is-gyárban Mézes Mózesné az üvegek mosoga­tására volt alkalmazva. Mézesné mindennap el­lopott néhány üveg rozsolist, otthon egész ro­konságával víg rozsolis-estélyeket csaptak. Vé­gül pedig az üres üvegeket egyik barátnéja ál­tal eladatta a rozsolis-gyár raktárába, a­hol készpénzzel fizették az üres üvegeket, a me­lyeket tőlük loptak el. De a korsó addig jár a kútra, a mig eltörik, igy mondja a közmon­dás és a rozsd­isüveg-korsó is eltört; a törött cserepekért Mézesnél be fogják csukni. — Ünnepi szánkázás Tegnap két kül­­magyar utczai földész vígan hajtotta szánját a belvárosban. A nagy vigasságból szinte baj támadt, mert a gyorsan rohanó jármű szinte elgázolt néhány embert. Egy rendőr megállí­totta a szánkót, mely tettéért a szánkázók le­szidták. Most mindkét vig atyafi bekerült a város házához, a hói meg fogják büntetni őket. * Hógörgeteg áldozata. Offenbányáról ír­ják lapunknak a következőket: Itt a Biharnak keletre nyúló ágai között nem ritka eset, hogy egy-egy óriási szikladarab borzasztó erővel sza­kad le a magasból s alágurul, összetörve, zúz­va mindent, mit útjában talál. Télen azonban arra, hogy az emberi életre veszedelem szár­mazzék, nem kell egyéb, minthogy a hegyek ormán akár egy madár indítson el egy csepp havat. Az gördül lefelé, nővén óriási nagyság­ra. Jaj annak, kit útjában talál. Ha kissé me­legebb van, egymást érik az úgynevezett „be­­görgetők“, most is veszélylyel fenyegetve külö­nösen a magas csúcsok alatt a szűk völgyben lakókat. Múlt hó 3- án ily hógörgetegnek lett áldozata Malaju Vaszilika muncseli (Torda- Aranyosm.) lakos, ki a „Piátrácápri“ szikla­­csúcs alatt levő kunyhójából fáért indult volt. A­mint a hegyoldalon fölfelé haladt, útjában rogpant hótömeg­ érte, mely alázuhanóban volt , mely oly rettenetes gyorsan rohant, hogy nem térhetett ki előle. A szerencsétlen embert magával ragadta a hótömeg s mintegy 40 mé­ternyi borzalmas utazás után eltemette a nagy hótömegben. 4 napig volt a hó alatt. Ekkor a községi biró 20 emberrel utána ment. Fárad­ságos munka után megtalálta a hó alatt, hol kiterjesztett kezekkel s iszonyúan eltorzult arczczal halva feküdt. — S. I. * A brassói iparos ifjak egylete nemesen fogja fel az egyesülés czélját. A mulatságost köti össze a hasznossal. A téli idény alatt ren­desen felolvasásokat tartanak. Most szerdán volt az első felolvasó estélyük. A műsort Tö­rök Ferencz nyitotta meg, elszavalván Bajza József „Ébresztés“ czímű költeményét ; utána Kosztolánszki játszotta hegedűn a Boccaccio románczot. Majd Rozsondai János olvasta fel „Negyven év“ czímű novelláját. A közönség élénken megtapsolta a felolvasót. „A megcsa­latott férj keservei“-t szavalta el Kelemen Béla. Most szerdán lesz a párja ennek az estélynek. * A szamosújvári püspökség ügyében vég­­re határozott Deés város képviselőtestülete. lm­­®ár harmadszor került a megoldás elé ez az ügy. Mind a kétszer elhatározták az elhalasz­tót. Január 30-án összeültek a képviselők s határoztak a szamosújvári püspökség átköltözé­sére felajánlott Szamos melletti 10 hold föld­területnek átadása érdekében. Ezúttal minden tekintet nélkül a megjelent tagok számának többsége döntvén, minden vita kizárásával, az egyszerűen megejtett szavazás alkalmával a kérdéses hely átengedésére „n­e­m“-mel szavaz­tak 12-en, „igen“-nel huszonhárman, beleszá­mítva a tanács tagjainak szavazatát is. E sze­rint nagy áldozata árán bár, a város átadja a kívánt területet. * Ismét új oláh lap. A szászvárosi román kaszinóban értekezlet tartatott egy román nyom­da berendezése és egy román lap kiadása tár­gyában. * A brassói tanári kar felolvasásai meg­hódították a közönséget. E hó 5-én ismét tar­tottak egy felolvasást, melyen Végh Mátyás is­mertette Petőfi Sándor viszonyait barátaihoz. Erről az oldalról még nem ismertette irodal­munk meteorját senki. A Felső Tömörön nemeslelkű emberek, egy a szegény gyermekek javára rendezendő estély létrehozóin fáradoznak. Az estélyt meg is tart­ják a napokban. * Derék jó ember haláláról adtunk hírt szombaton: Kökössi Endre elhunytát jelent­vén. Eszes, jellemes fér­fi volt. Régebben az udvar­helyi jogakadémián volt tanár, aztán Sepsi- Szent Györgyön telepedett meg, ügyvédi irodát nyitván. Ott is közbecsülés vette körül. A köz­ügyekben tevékenyen vett részt s a ref. egy­ház főgondnoki tisztét is, melyre megválaszta­tott, olyan becsületes buzgalommal töltötte be, mint minden dolgát. Emlékezete éljen sokáig e derék igaz embernek köztünk. Gyászjelentése igy szól : Kökössi Endréné szül. Uzoni Kuthy Róza és gyermekei: Elekes Andor és Kökössi Gábor; id. Kö­­kössy Károly, mint az elhunytnak édes atyja; Klára és férje Nagy Gergely és gyermekeik; Károly és neje Kó­nya Vilma; György és neje Budai Ida; Árpád, mint a megboldogultnak testvérei, illetőleg sógora és sógor­asszonyai, a maguk, valamint többi rokonaik és hoz­zátartozóik nevében mély fájdalommal jelentik, hogy a szerető hű férj, a gondos jó családapa, a szülőt tisztelő fia, a példányszerű kedves jó testvér és nemes­ szivü rokon Kökösi KÖKÖSSI ENDRE a brassói ügyvédi ka­mara ügyésze, a s.-szentgyörgyi ev. ref. egyház főgond­noka f. hó 3-án délután 6 órakor, életének 49-ik, bol­dog házasságának 13-ik évében agyszélhüdés következ­tében örök álomra szenderült. A boldogultnak porré­szei f. hó 5-én délután 2 órakor fognak a háznál és simán tartandó rövid gyász­szertartás után a sepsi­szentgyörgyi ref. templom sirkertjében örök nyugalom­ra helyeztetni. Örök szeretet fájó emléke őrzi nyugvó porait­ Sepsi-Szentgyörgy, 1888. febr. 3-án. * Azt a kis patakot, mely a szivet hajtja, megállította egy lövéssel Kézdi-Vásárhelyt egy szép leány, T. Margit. A szerencsétlen egyike volt a háromszéki hölgyek legkedvesebbjeinek. Végzetes tettének az igazi okát nem tudja senki s a szép leánytól soha ki nem veszi azt többé semmiféle hatalom. Keresztül lőtte a szi­vét , most fekszik némán, fagyos ajkán azzal a mosolylyal, „mely mást mosolyra nem dérit, mely a halottak ajkán gúnyolja az élők fáj­dalmait.“ * Meghalt idősk özv. Szongott Kristófné született Szongott Rozália Bethlenben, 97 éves korában. A derék, jóságos asszonyt nagyszámú rokonság gyászolja. * Zártkörű tánczvigalmat rendeznek a tordai kereskedők és kereskedő­ ifjak létesí­tendő önképző és betegsegélyező egyletük alap­tőkéjének gyarapítására. A rendező bizottság el­nöke Gombos László. * A szamosvölgyi vasút forgalmáról ki­adta az üzletigazgatóság a január havi kimu­tatást. Közlekedett 648 utas, 27926 kilgr. mál­ha, 952485 kilogr. áru szállitatott, melyekért az összes bevétel 16623 frt 64 kr. * Kultur-bálra készülnek Brassóban. A mulatság a lehető legfényesebbnek ígérkezik. A rendező bizottság ötszáznál több meghívót bocsátott szét. A zenét a brassói katonai ze­nekar fogja szolgáltatni. Ez a bál bizonynyal kínálkozó alkalom a brassói szászoknak arra, hogy hívek maradjanak jeles elvekhöz, mond­ván : a magyart nem pártoljuk hazafiasságból, a magunkét meg takarékosságból. Annál több lesz a magyar a bálon ! * Tilos a koldulás Brassóban. A városi kapitányság végleg beszüntetett minden koldu­lást. A­kik szánnak valamit a szegényeknek, azok azt a városkapitánysághoz adják be, hon­nan minden igazolt koldus kikapja arányosan az alamizsnát. Rendszeresnek rendszeresebb ez így, habár a humanizmust nehéz s­okba fog­ni. A brassói városkapitányság emez intézke­dése leginkább közbiztonsági szempontból he­lyeselhető. * A börtön elöl a halálba menekült Zá­­molyon egy igény, Rabi Ferencz. Duhajkodott, verekedett, mint az a pezsgő vérű 19 éves le­gényeknek szokása vasárnap a vidéken. A pa­­ragraphusok 6 havi börtönt hoztak neki hol­mi duhajkodásért, melyen nagyobb virtussal forgatta fütykösét, semmint napirendre lehetett volna térni fölötte. Elkeserítene őt a 6 hónap szörnyen. Felakasztotta magát s meghalt. * Sajtóperek. Mint a nagy­szebeni „Tri­­buna“ írja, az ügyészség Do­da Traján ellen államellenes izgatásai miatt sajtópert indított. Egyúttal a „Tribuna“ ellen is megindít­hatott a sajtóper, a múlt évi deczember 8-iki számában közzétett vezérczikkéért, mely a Do­­da Traján által a karán­sebesi választók gyű­lésén mondott szavakat közli bevezetésül. * A nagy­szebeni kaszinó-egylet e hó 2-én tartotta közgyűlését Pach tábornok el­nöklete alatt. A számadások felolvasása és tu­domásul vétele után a jövő évi költségvetési előirányzatot tárgyalták. Az előirányzat szerint bevétel 5305 frt 36 kr, kiadás 5605 frt 36 kr. A kiadási többlet a tartalék alapból, vagy meg­takarításokból fog fedeztetni. * A nagy­szebeni magyar dalkör e hó - án a „római császár“ termében ez­­idei első dalestélyét tartotta. A Dománffy karmester ve­zetésével előadott zenedarabokat nagy tetszés­sel fogadta a közönség, melynek soraiban ott volt a n.-szebeni magyarság legelőkelőbb része. * A­kinek sehol se tetszett. Kiss János kézdi­vásárhelyi illetőségű hadköteles nem szeret­te a katonáskodást. Ez gusztus dolga, de nincs ellene orvosság, ő keresett, kiszökött Romániába, román paraszt gúnyát szerzett s beszegődött cse­lédnek. A román hatóságnak megtetszett a vállas magyar, nem sokat tudakolta mi fajta, hanem kurtán furcsán besorozta katonának, így jutott Kiss János eső­rő­l csurgó alá. Tanakodott is, ho­gyan váljon el a románoktól. Egy alkalommal ha­­tárő­rzésre küldték. Biz ő nem sokáig ő­rizte a ha­tárt, hanem puskával, mandurral együtt haza­jött. A Sósmező­n bujkált néhány napig. A csen­­dő­rség neszét vette, megcsípte, bekísérte Kézdi- Vásárhelyre s onnan utósorozásra Brassóba. Kiss Jánosnak igy se tetszett. Alig esküdött tűzön vizen hűséget a cs­ászárnak, el is szökött zászlója alól s jött Kézdi-Vásárhely­re. A rendő­rbiztos megcsíp­te az utczán. Kiss János szeretett volna kiegyez­ni, könyörgött s miután az nem használt, 3 pen­­gő­t se sajnált volna, ha elereszti a rendő­rbiztos s igy nem láttatnék meg! tegnap indították út­nak vissza Brassóba, hol a fellegvárban szomorú leszen a maradhatatlan ember sorsa. Maros-Vásárhely. [Február 6.] A székely művelődési és közgazdasági egyesület a marostordam­egyei és marosvásárhelyi fiók-választmánya f. hó 4-én tartotta meg ren­des havi ülését Kovács Ferencz apát-plébános elnöklete alatt. Jelen voltak : Bihari Sándor, Fekete Gábor, Gyárfás József, Gáspár Gyula, Győrffy Pető, dr. Molnár Gábor, Deák Lajos választmányi tagok és László Gyula a székely iparmúzeum őre. Gáspár Gyula és Bihari Sán­dor pénztárvizsgáló biztosok jelentése, mely mellett dr. Molnár Gábor eddigi pénztárnoktól az iratok, takarékpénztári könyvek és készpénz átvétettek, felolvastatván, tudomásul vétettek s pénztárnoknak a felmentvény megadatott. Ezek szerint a fiók egylet vagyona takarékpénztári könyvben 426 frt, készpénz 90 frt és azonkí­vül az építendő iparmúzeum állandó csarnoka javára gyűlt 186 frt, mely összeg szintén a ma­­rosvásárhelyi takarékpénztárba van gyümölcsö­­zőleg elhelyezve. A pénztárnoki teendők vite­lével, úgyszintén az ezzel kapcsolatos gondnoki kötelességek teljesítésével László Gyula mu­­zeum-őr bízatott meg, kinek tiszteletdíjképen a fiók választmány 300 frtot szavazott meg évenként, mely összegből 200 frt a budapesti központi, 100 frt pedig a marosvásárhelyi fiók egylet pénztára terhére esik. — A hátralékok lelkiismeretes felhajtása az uj pénztárnoknak szigorú kötelességévé lett téve. Határozatba ment továbbá, hogy mivel az építendő iparmú­zeum csarnoka alapja annyira csekély — lé­vén az 186 frt. — hogy évtizedek múlva sem remélhető akkora összeg összegyűlve, melyből az állandó iparmúzeum épülete elkészíttethető legyen, kérelem küldessék a székely városok­hoz és székely vármegyékhez, hogy évi költség­­előirányzataikban ne feledkezzenek meg a szé­kely fővárosban létező iparmúzeumról, annak javára valamely összeget megállapítván. To­vábbá kérelem fog intéztetni az „Erdélyi Ke­reskedelmi és Hitelbankihoz, hogy jelen évi közgyűlése alkalmából valamely adományt az egyletnek is juttasson. Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott. Eljegyzés: Dr. Pap Domokos kir. alügyész eljegyezte Gombás József kedves szép leányát, Annát. H­á­z­a­v­a­t­á­s. (Csikmegye uj megyeházának felavatási ünnepélye.) Csík-Szereda, febr. 4. Az előre közzé tett programm értelmé­ben délelőtt 10 órakor a törvényhatósá­gi bizottság tagjai, valamint az ünnepély­re megjelent vendégek, a hivatal­főnökök, törvényszéki bírák Mikó Bálint főispán veze­tése alatt a római katholikus templomba men­tek hálaadó isteni tiszteletre, melyen Domokos János pontifikált fényes segédlettel. Az istentisztelet végeztével a nagyszám­ra szaporodott menet a megyeházba tért visz­­sza, mely ezen ünnepélyes alkalomra fenyő ágakkal csinosan és ízléssel volt feldiszitve. A főispán elfogadó termeibe vonult vissza, a tör­vényhatóság tagjai a nagytermet töltötték meg egész a szorongásig, míg a hallgató és érdek­lődő közönség a karzatot özönlötte el. A nagyteremben Vajna Tamás elnöklete alatt nagy küldöttség menesztetett, főispán ő méltóságát a törvényhatósági diszgyűlés meg­nyitására felkérni. A küldöttség eltávozta után néhány perc­­­c­el főispán úr megjelent a teremben a kül­döttség élén diszmagyarban, hol a nagyszámú közönség hosszasan tartó éljenzéssel fogadta. Ez alatt a székely-udvarhelyi zenekar a „nem­zeti hymnust“ játszotta. Elhallgatván a zene és lecsillapulván az éljenzések vihara, főispán levette kalpagját s az elnöki széket elfoglalta és a hözgyülést egy emelkedett hangon tartott és lendületes be­szédben megnyitotta. E szép megnyitó rövid kivonatát a kö­vetkezőkben közöljük : A magyar közjog egyik legsajátosabb al­kotása a vármegye; nem más nemzetektől köl­csönzött intézmény, hanem önálló alkotás, mely magában hordja nemzeti jellegünk kinyomatát. Gyökérszálai visszanyúlnak történelmünk ős­korába és nyomai már a honfoglalás idején feltalálhatók. Önálló organizmus, melyet az idő fejlesztett életerőssé és részese a törvény­­hozásnak. A régi vármegye igen sokszor adott irányt hazánk fontosabb ügyei lefolyásának és fejlődésének s nem egyszer gyakorolt befolyást a háború, vagy béke kérdésében. Működése ma már szűkebb körű, jogaiból sokat feladott, kevés maradt meg, de a­mi megmaradt, annak árnyékában jól megfért az alkotmányos önkor­mányzás. A miniszteri felelősség életbe lépésével a megye mint rész, sokat áldozott fel az ország­nak mint egésznek. Ez áldozat azonban bő kárpótlást talál nemzetünk megizmosodásában és hazánk megerősödésében, mely czélokért a vármegye az önkormányzás határáig még újabb áldozatokat is tud hozni. Csikmegye is működési térül a maga köz­pontján házat épített. E házban találja meg vármegyénk a múltak emlékeit és jövője zálo­gát. Emelte e házat azért, hogy önkormányzá­sának biztos hajléka legyen és áldozzon a ha­zának. Bizonyára nem egyszer fognak e házban­­­elhangzani nagyobb szabású eszmék is , azon­ban ne ezek foglalják el program­jában az el­ső helyet, hanem maradjon meg a hétköznapi munkálkodás terén, s legyen főtörekvése ápol­­ni megyénk anyagi és kulturális érdekeit. Nem kell feledni e mellett, hogy a természeti és föld­rajzi viszonyok még más fontos feladatot is ru­­háznak Csikm­egyére, mely abban összpontosul, hogy legyen e helyen, hazánknak ez exponált pontján a magyar kultúrának egy erős védbás­­tyája. E feladat megoldása szintén szép köte­lessége vármegyénknek. Ezután köszönetet mond a magyar kormánynak és a kormány nagy ne­vű elnökének, kik a törvényhatóságnak e ház építésére vonatkozó törekvéseit a legmelegeb­ben pártolták és módot nyújtottak, hogy an­nak felépítése a vármegye közönségének na­gyobb megterhelése nélkül megtörténhessék. És most átadja a megyeházat jogos birtokosainak, a vármegye közönségének , mint az építő bi­zottság elnöke, annak nevében mandátumát a törvényhatóság kezébe leteszi. Beszéde végén azon óhajának ad kifeje­zést : legyen e ház a testvéri szeretetnek, az igazságnak, kölcsönös türelemnek és hazasze­retetnek felszentelt hajléka; legyen e ház temp­lom, melynek küszöbét midőn átlépik, vetkez­zék le a rokon- és ellenszenv káros befolyását, s az abban tanácskozók határozatainak a szi­gorú igazságosság legyen vezérlő csillaga ; le­gyen e ház veszély idején erős várunk és az ország védbástyája és a béke áldásos napjai­ban hirdesse büszkén a magyar kultúra dicső­ségét. Az elnöki megnyitó beszédet viharos él­jenzések közt kitörő lelkesedéssel fogadták és elhatározták, hogy megörökítés végett a meg­nyitó beszéd teljes szövegében jegyzőkönyv­re vétessék. Ezután a vármegye alispánja Becze An­tal emelkedett fel és a megyeház építésének történetét adta elő híven és részletesen, felso­rolván a minisztériumokkal kötött szerződése­ket és azon módokat, melyek szerint az épí­tési költségek fedeztetni fognak. Beszédében kiemelte Hám Ignácz, továbbá Kikinday Gyula és Kuklay Béla megyei mérnökök érdemeit, kik közül első a tervezésnél, a két utóbbi az építés vezetésénél tettek fontos szolgálatokat. A megyeház építési költségei a végleges meg­állapodás szerint 85.500 irtokat tesznek. Be­széde végén üdvözli a főispánt, ki őseitől örök­lőt­ puritán jelleme, ember szeretete és szigo­rú igazságossága által nagy hálára kötelezte a vármegye közönségét. Üdvözli a megjelent tör­vényhatósági tagokat a végül a szomszédos Udvarhely megye küldöttségét, kik Török Al­bert alispán vezetése alatt megjelenve, kiváló­an emelték az ünnepély fényét. Ezután a megyeházat a közigazgatás hasz­nálatára átveszi. Az alispáni beszéd szintén vi­haros éljenzéssel fogadtatott és jegyzőkönyvre vétetni határoztatott. Ezután Madár Imre megyei főjegyző emelkedett hangú és kiváló szépségű beszéd­ben mondott köszönetet a vármegye közönsé­gének azon áldozatkészségéért, melyet a me­gyeház építése iránt tanúsított. A diszülés utolsó tárgyát képezte a meg­hívott, de meg nem jelent vendégek kimentő leveleinek felolvasása. Végül főispán úr azon óhajtásának kife­jezése mellett, hogy mint a mai napon, úgy jövőre a hétköznapi munkák végzésével is úgy nyilvánuljon a törvényhatósági tagok érdek­lődése — a gyűlést bezárta. Az ünnepélyen megjelent közönség a szó­zat meghallgatása után a „Csillag“ vendéglőbe közebédre vonult, melyen mintegy 250-en vet­tek részt. Hogy pohárköszöntőkben nem volt hiány, felesleges is említenem. (s). terjedő rendkívül nagy számánál és azok nagy részének felette kezdetleges berendezésénél, valamint azok gyakran megszakított üzemének rendszerint igen rövid tartamánál fogva ezek­re a szeszfőzdékre nézve a fogyasztási adó — illetőleg terményadó — rendszer alkalmazását s különösen az ez által feltételezett ellenőrzé­si intézkedések végrehajtását, valamint a ter­melt szesz mennyiségének és foktartalmának esetről-esetre való megállapítását kivihetőnek nem tartottam, s ezekre a szeszfőzdékre nézve más adóztatási rendszert nem láttam czélsze­­rűbbnek, mint mely azokra nézve jelenleg is alkalmazásban van. Legfőbb fontossággal és legnagyobb hord­­erővel bír azonban a javaslatba hozott fo­gyasztási adó-rendszer, mert az az összes me­zőgazdasági és iparszerű gyárilag berendezett szeszfőzdékre terjed ki, melyek az 1884—85, 1885—86 és 1886—87-ik termelési évadok eredményének átlaga szerint 908,391 hektoli­ter alkoholnak adó alá történt bejelentése mel­lett, tényleg mintegy 1.245,539 hectoliter al­koholt állítottak elő és 9.992.303 irtot fizet­tek szeszadó fejében, míg az összes többi, il­letőleg az úgynevezett üstfőzdék, melyekre néz­ve az eddigi adóztatási módok fentartottak, ugyanazon időszakban átlag csak 86.378 hek­toliter alkohol­mennyiségnek megadóztatása mellett, tényleg 950.155 forintot szolgáltattak adó fejében az állam pénztárába. A törvényja­vaslat czéljainak érvényesítését tehát csak­is a fogyasztási adórendszer életbeléptetése útján várom. Ezen adóztatási rendszer rövid vázlata a következő: A termelt szesz mennyisége s annak fok­tartalma a termeléskor szeszmérőgépek által állapíttatván meg, szigorú hivatalos ellenőrzés alá vétetik. Az ekként számba vett szeszmennyiség­nek csak az a része esik fogyasztási adó alá, mely belföldi fogyasztásra fordíttatik, míg az a szesz, mely valamely szabad raktárba vite­tik át, feltételes adómentességet élvez; az a szeszmennyiség pedig, mely mint olyan, avagy a likőrben vagy rumban, melyhez felhasznál­tatott, vagy borban, melyhez szesztartalmának emelése végett vegyíttetett, a vámvonalon át kivitetik, vagy mely eczetkészítésre, vagy a fű­tés és világítás kivitelével — más ipari c­é­­lokra fordíttatik, megfelelő ellenőrzési intézke­dések mellett teljesen adómentes. Az adó alá eső szeszmennyiség után já­ró fogyasztási adó abban az időpontban fize­tendő, melyben az a szeszfőzdéből avagy vala­mely szabad raktárból a szabad forgalomba megy át. (Folytatjuk.) KÖZGAZDASÁG. A szeszadó. i­. E törvényjavaslat a termény mennyisége és annak 75 fokkal meghatározott átlagos fok­tartalma alapján való adóztatás, valamint a beczervezésre szánt árméret termelőképessége szerinti átalányozást megszünteti s az eme két adóztatási módnak alá­vetve volt szeszfőzdék­re, valamint azokra a szeszfőzdékre nézve is, melyek borhulladékok (törköly stb.) feldolgo­zása mellett égetett szeszes folyadékkal együtt borsavas sókat is termeltek,­­ melyek a ter­mény mennyisége és teljes foktartalma alapján adóztak (1884. évi XXI. t.-cz. 24. §-ának II. pontja), a tiszta fogyasztási adót, illetőleg az e szeszfőzdék által előállított és belföldi fo­gyasztásra szánt szesz teljes mennyisége és tényleges foktartalma alapján való adóztatást lépteti életbe; ellenben a többi kisebb úgyne­vezett üstfőzdékre és illetőleg azokra a szesz­főzdékre nézve, melyek gyümölcsöt, torkolt, bo­gyós gyümölcsöket, gyökérnövényeket, bort, borseprőt, mustot, mézes vizet és sörfőzési hul­ladékokat stb dolgoznak fel, a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozást, vala­mint a szeszfőzővel kötendő­ szabad egyezke­dés (megváltás) útján, a várható alkoholmeny­­nyiség alapján való adóztatást továbbra is fentartja. E két adóztatási módot, melyek a fenn­forgó viszonyok mellett eddig is megfelelőknek mutatkoztak, annál kevésbé véltem elejthet­nek, mert az üstfőzdéknek mintegy százezerre TÁ VERÁTOK. Pétervár, febr. 6 A hírlapok elis­merik a szövetségi szerződés közzété­telének nagy horderejét, mindamellett aránylag nyugodt hangon foglalkoznak ez ügygyel. Pak­s, febr. 6- A lapok komoly je­lentőségűnek mondják a szerződés köz­zétételét és türelmetlenül várják Bismarck beszédét. Továbbá azon meggyőződéseknek adnak kifejezést, hogy a közzététel csak szerencsés befo­lyást gyakorolhat Francziaor­­szág és Oroszország barátságos viszonyaira. London, febr. 6. Baring-Brothers­­bankház ma aláírási felhívást bocsátott ki az orosz nagy­vasútnak 1.888.000 font sterlingnyi kölcsön kötvényeire. Sz-Udvarhely, febr. 6. A székely vasút udvarhely—Csíkszeredai szaka­szán, Udvarhely megye határán a műsza­ki közigazgatási bejárás tegnap meg­történt. Felelős szerkesztő: PETELEI ISTVÁN Kiadó: AJTAI K. ALBERT NYILTTER. 1. Szolnok-Doboka vármegye tekintetes tiszti­karához ! Mielőtt bizonyos Veress Sándor Jász-nagy­­kun-szolnok megyei aljegyzőnek személyem el­leni undorító rágalmakkal és alávaló gyanúsí­tásokkal telt hratára ez az (??) irányomban vi­selkedéséhez méltó módon a tettek, — talán könyörületemből a lovagiasság terén — válaszol­nék, — a nélkül, hogy az ügy kimenetelének praejudicálni akarnék—tiszteletteljesen kérem fel Szolnok Doboka vármegye tekintetes tiszti­karát, mel­yek én is szerény napszámosa va­gyok, miszerint az ideig, míg a fentnevezett által becsületemen ejteni szándékolt folt, vagy az ő teljes megtörésével, vagy csekély szemé­lyem feláldozásával lemosva nem lesz, szemé­lyem iránti esetleges rosszaló véleményét fel­függeszteni s becses jóindulatában a továbbia­kig megtartani kegyeskedjék. Csáki-Gorbó, 1888. febr. 3. tisztelettel tiszabeői Hellebronth Iván, Szolnok dobokamegyei közigaz­gatási joggyakornok. II. Nyilatkozat Veress Sándor jász-nagy-kun, szolnok­­megyei aljegyzőt alávaló rágalmazónak jelentem ki, azon hozzáadással, hogy méltó megfenyitése végett tartózkodási helyén 3 nap alatt felke­resem. Csáki Gorbon, 1888. febr. 3. Tiszabeői Hellebronth Iván. *) *) E rovatban megjelenő közleményekért semmi felelősséget nem vállal a Szwrk.

Next