Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)
1888-03-26 / 71. szám
emelkedik, habár a nagy sörgyártó városokkal egy sorba tenni Budapestet még nem lehet. De kis és nagy sörgyártó a Királyhágón innen és a Királyhágón túl, mindazt hirdeti, hogy lanzi komlót használ, megvetéssel fordul el kísérlet nélkül az erdélyi komlótól. Bezzeg 84-ben nem úgy tették, akkor kellett, akkor jó volt. Természetesnek tartom azonban, hogy azon sok cseh és bajor sörfözési vezető (vulgo , Brenner) egyáltalában nem hővül hazai productumunk mellett és inkább ragaszkodik a régebbi és netalán személyére vonatkozólag is kényelmesebb, kedvesebb összeköttetéshez. Tavaly hallottam egy újdonsült és azt hiszem Erdélyből kikerült ellenvetést az erdélyi komló ellen; azt, hogy az erdélyi komlóval könnyű, világos sört nem lehetne gyártani. Ez egyszerűleg nem áll. A 80-as évek elején magam is kóstoltam a magyaróvári, főherczegi sörfőzőben készült igen jeles könnyű világos sört, mely erdélyi komlóval készült. Hosszasabban foglalkoztam a komlótermeléssel, mint azt megkövetelné azon fontosság, melylyel az, ez ideig, Erdély gazdasági termelésében bir. Azért tettem ezt, mert a komlótermelésnek sorsa rendkívül érdekes világot vet általán véve korunk termelési és értékviszonyaira. A bizonytalanság létezésének és nyomasztó hatásának bizonyítására legyenek elegek a felhozott példák. A gazdának egyébiránt, az emberi intézményekből származó bizonytalanságon kívül, egy másik fajtájával is kell küzdeni a bizonytalanságnak, amely már azonban okszerű eljárás által enyhíthető, de véglegesen egyáltalában meg nem szüntethető. Az időjárás befolyását értem. A gazda, teszem, jó földbe, jó mivelés mellett elveti a búzát és az, ha jó termés van, ad 8—10 métermázsát ; ha rész, 4—5-öt, vagy kevesebbet. Ha 4—5 métermázsa termése van egy holdról, az vetni, háza és cselédei szükségletére, adóba, biztosításokra és egyéb rendszeresített gazdasági kiadásaira, Erdélyben felmegyen. Akkor jövedelme csak egyéb termékekből lehet. Ha 80—10 méter mázsa termése van , akkor két-három akkora mennyiséget ad el, mint más gyengébb gazdasági években. Ez azonban oly baj, melylyel a világnak minden gazdája kezdettől fogva küzdött és világ végéig fog küzdeni. Ezen tekintetben előnye van oly országnak mások felett, melynek időjárása kevésbbé extravagáns. Már ezen tekintetben Erdély tán némi előnyben van az Alföld felett. Erdélyben olyan perzselő szárazságok, mint az Alföldön, nem szoktak lenni. Túlfelől azonban az igaz, hogy időről-időre, az erdélyi terméseket az esős időjárási teszi tönkre. Előnyben van egyébiránt az időjárás viszontagságokkal szemben az értelmes, figyelmes, tevékeny gazda az értelmetlen, figyelmetlen, tevéketlen felett. Különben az is nagy hátrány az erdélyi valamint a Királyhágón túl levő gazdatársainkra, hogy a mi terméseink nagysága, minősége a termények európai árának megállapításában alig van hatással. Teszem, igen gyenge a búzatermésünk és a búzának épen akkor van legnyomottabb ára. Rész a lónermagtermés és a lóhermag csak potom áron adható el. Az igaz, hogy ezzel szemben beköszönthet az is, ami 68-ban is 69-ben tényleg meg is volt a búzára, hogy nagy termés melpenészt virágzik. Én virágot virágzóm lássa. Maga hozta meg a világosságomat. Tán gyűlöltem a várost. Tán féltem az asszonyok fogát. Bizonyosan fáradt, lusta voltam. A levegő terhes volt nekem ott. És látja, ide hoz abból a levegőből és újra élek. Nes adja a kezét. — Utána nyúlt. Az asszony ráütött az ujjára, felcsippent és odább húzódott. — Mit gondol felőlem? A férfi utána hajolt , így folytatta: — Semmi gonoszság Anna, semmi. De fél az örömtől? Ujja hozzáért az asszony kis kezéhez. Visszahúzta. Egyszerre ismét kellemetlenül érezte magát. Heve ellobbant. Fáradtan, kedvetlenül húzódott vissza. Az asszonyka mosolyogva, kaczéran tekintett rá. A mérnöksegéd czibikkelt fel nagy alázatosan a gyepes udvaron. Az asszony hátra súgott az urfihoz: — A sírok közt sok az eper. Délután szeretnék szedni s nincs a ki elkísérjen. Félek a pallón egyedül járni. Az uram a határt nézi a parasztokkal a délután. Néhány percz múlva sürgetve szólította: „Nem felel?“ Ekkor felért Pepi. Kezeit dörzsölte és nem tudta, mit mondjon. — Kert volt itt hajdanában’ — kérdezte a borzas udvarra mutatva. Az asszonyka megránditotta vállát s felállott, a kis ember fejét melléhez húzta. Könynyen sóhajtott s a nagysás urfira tekintett. Aztán leányos könnyűséggel lefutott a romlott lépcsőkön, lett az árak is nagyok. De én megvallom, hogy a mi ideges, forró, hő vérmérsékletű magyar fajunknál, inkább vágyom a rendes gazdasági, lehetőleg egyforma jövedelmekre, mint ama kivételes, mondhatni a szerencse játékaként feltűnő bevételekre, melyek kielégíthetlen fáradalmakat és reményeket éleszthetnek. És: honnan van az, hogy a magyarországi productiónak nincs hatása a világ piaciárainak meghatározásában ? Onnan, hogy Magyarország viszonyosan keveset produkál. A búza árának meghatározásában legnagyobb tényező Amerika, azután Oroszország. Nem szándékozom itt a statisztikai adatok egész ütegét állítni sorompóba. Akit a dolog érdekel, hasonlítsa össze az amerikai Egyesült államoknak, vagy Oroszországnak összes búzatermését a miénkkel ? vagy azt, hogy azokban mekkora terület szokott bevetve lenni és mekkora minálunk? vagy azt, hogy Magyarországnak körülbelül 4 és 8 millió métermázsa feleslegével szemben mennyi feleslege szokott lenni említett államoknak? Aki megteszi, meg fog győződni, hogy a magyar búzatermelés, az európai árakban többé irányadó, ha eddig tán volt is, de nem lesz. A búzaárak évi megszabásában speciális befolyása van még Kelet-Indiának, Egyptomnak, Ausztráliának. Ezeknek még nem annyira a termés nagyságáért, mint azért, hogy egyenesen azon piaczra küldik feleslegüket, hol a legnagyobb fogyasztó vásárol, t.i. küldik Nagy-Brittániába az angolok részére. A törökbúza (tengeri) árára nézve irányadó szintén Amerika. A gyapjúra nézve irányadó Ausztrália, sokkal kisebb mértékben a Jóreménység foka (Cap) és Dél-Amerika. Az irányadó árak alakulnak Angliában. Közelebbről olvastam egy kimutatást, mely szerint az Ausztráliában már újra elszaporodott juhállomány száma 80 millió darabon felül áll. Mennyi volt csak minálunk a juhok száma akkor, mikor az állomány legnagyobb volt, 12—14 millió darab? Feleslegesnek tartom több példát hozni fel. * Igen érdekes elmefuttatásokra jönnénk, ha vizsgálnék a kérdést: mi hatása lenne a földmivelésre, iparra és kereskedésre, ha az egész világon mindenütt és mindenben szabaddá tétetnék a kereskedés ? És pedig értem azt itt úgy, amint a mondat értelme, a maga egészében, megadja, hogy sehol se legyen semmi vám, sem védvám, sem pénzügyi vám; sehol se legyen semmiféle monopólium , semmi speciális adó, vagy vám, ami az adást-vevést terheli. Igen messze vezetne, ha részletes vizsgálatokba bocsátkoznék ezen kérdés tisztázására. Csak azt jegyzem meg, hogy Erdélynek egyetlen egy productuma lenne, amelylyel határain kívül, messze földre, dominálhatna ; és ez egy bányatermés: a konyhasó. Hanem ezzel szemben Csik megyébe, különösen amíg oda nem épül vasút, rendszeres lenne a törökbúza és tán a búza behozatala is Moldovából. Gyengébb termésű években pedig Fiuméba a törökbúza, sőt tán a búza is Odessából, vagy Amerikából jöhetne. Fiume, mint tudva van, exterritoriális viszonyban van hazánkkal. — Midőn ezelőtt néhány évvel Fiuméban voltam tényleg épen kirakódott egy hajó, mely törökbúzát hozott Odessából. És igen érdekes lenne vizsgálni, mennyiben áldoznak ugyanazon állam egyes külön részei a közös nemzeti ipar fentartására és emelésére , és, mi hasznát veszik annak. Különösen, ha az államnak területe jelentékeny és természeti tulajdonságai különbözők, meglepő eredményeket adhatnak a következtetések. Az osztrák-magyar monarchia nem egy ország, de ez idő szerint el akarom hinni hosszú időre egy közös vámterületet képez. Itt is érdekes tanulmányokat lehet tenni a különböző részek és különböző iparnemek egymásra való hatását illetőleg. Tudom, milyen kikürtölt résznak hirdetik sokan ama közös vámterületet. Teljesen mellőzve a politikai momentumokat, amelyek ide nem tartoznak, tudok képzelni egy mindkét oldalra egész méltányos és a nagy közönség részére megnyugtató megoldást, melyre a fogantyút az adja meg, hogy Magyarországnak körülbelül akkora feleslege van a földmivelési terményekben, mint amekkora az évenként való hiánya ugyanazon terményekben az osztrák részeknek. Különben, olyan szabad kereskedelmi bálványimádás, aminő a XVIII. száz év folyamán fejlődött, a XIX. száz évben mindinkább emelkedett és tündöklött, míg az ötvenes években culminált, olyan többé azt hiszem soha sem lesz. Hisz mindenfelé és mind inkább elismerik a nemzeti ipar fontosságát. Márpedig az, hogy valaki nagy súlyt fektessen a nemzeti, a hazai iparra és egyszersmind a szabadkereskedés feltétlen hívének vallja magát, az szerintem, a közmondás szavait használva: „fából készült vaskarika.“ Két osztálya a tényezőknek törekedett a szabad kereskedési elméletet minden áron érvényesítni. Egyik : az ideológok serege ; másik : a kereskedők tömege. Teljes tisztelettel és elismeréssel vagyok azok iránt, kik magasan álló, nagy czél felé törekedve, képesek egész életök munkásságát annak szentelni. De a logikátlan szószátyárság, a hánykolódó önhittség, melynek tanai sem ez árnyékvilágban nem létesíthetők, sem a jövőben (az eszményi tökélyben) még csak „tárgyalási alapul“ sem szolgálhatnak, azok nem használtak a világnak soha, hanem elbolondították, tévútra vezették a közvéleményt. Rész társaságba keveredett a különben józan, gyakorlatias kereskedő osztály, midőn együtt küzdött amaz ideologokkal. Én jól tudom, mit szolgáltak hazájuknak a velenczei, a genuai és más olasz városok köztársaságának kereskedő osztályai; mentői többet olvasok a flandriai, a németalföldi patricius kereskedőkről, a portugalkról és mindenekfelett az angolról, annál inkább respektálom azokat. Értelmes, szijjas kitartással folytatott munkájokban, hideggel és meleggel egyformán daczoló utazásaikban, melyekben gyakran gyenge bárkákban a nagy tenger veszélyeinek tették ki magukat, máskor miasmaticus vidékek veszélyeibe rohantak, akkor, mikor saját érdekeiket emelték és az által hatások közgazdasági ügyeinek tettek szolgálatokat, egyszersmind nagy mennyiségű természettudományi és etnographiai ismerettel gazdagodva tértek haza. Az angol kereskedő osztály pedig már nem csak közgazdasági szolgálatokat tett, már nem csak a tudományok mezején mutathat fel jelentékeny eredményeket, de maga a nemzeti élet nevezetes faktorává vált, igen jelentékeny politikai eredményekre hivatkozhatik. Kalapot emelek én bármely országnak hazafias és tevékeny kereskedelmi osztálya előtt; mindamellett is kimondom, hogy akkor nincs igazuk, ha absolute vannak magát a kereskedést terhelő bármely intézkedés ellen, legyen az védvám, vagy az állami segélynek bármely neme. Szerintem azok a védvámok és azok az állami segélyek, melyek tényleg a földművelés és ipar emelkedését hozzák maguk után, elméletileg is indokoltak. Ha pedig emelkedik a földmivelés, emelkedik, az ipar, akkor emelkedik a fogyasztás, emelkedik következőleg a kereskedés is. Márpedig nem kell szem elől téveszteni, hogy minden államban sokkal nagyobb a belkereskedés, mint az export. Mindent összevéve, nem kérdés tárgya, hogy az agriculturális viszonyok hazánk igen jelentékeny részében, különösen az erdélyi részekben és felső Magyarországon szerfelett nyomottak. Ezt szép szavakkal nem lehet elleplezni, nagy szavakkal nem létezővé tenni. Vajda a mellett, hogy gazdatársaink értelmes munkássággal törekedjenek magukon segítői, azok, kik hivatva vannak hazánk közgazdasági viszonyait vezetni, biztos és erős kezekkel tudják a nehéz viszonyokban minden kínálkozó enyhítő körülményt felhasználni és a fenyegető veszélyeket enyhítni. * Nem zárhatom be elnöki beszédemet anélkül, hogy egy fájdalmas veszteséget fel ne említsek, mely egyletünket érte. Buzgó, szeretett alelnökünket, báró Bánffy Ádámot, a még csak nem is a férfikor derekán, hanem annak kezdetén volt férfit sorainkból a halál kiragadta. Elhunyt társunknak minden szép és nemes iránt fogékony szelleme kiváló szeretettel és tehetséggel fordult a plasticai szép cultiválására. Tanúskodnak róla jeles faragványai '’’s agyag domborművei. Maradt azonban e mellett ideje nyugtát nem ismerő munkásságának a közügyekben és jelesen gazdasági egyletünk teendőiben való közvetlen részvétre is. Itt mint kezdeményező lépett fel. Azonban hamar megszakadt az ifjú élet, kialudt a nemes láng: Bánffy Ádám mindörökre elköltözött. Nyugodjanak békével porai! Legyen áldott emlékezete ! Mi, kik ismertük, feledni nem fogjuk. És ezzel az ülést megnyitom, azt, hogy az emberek nem vágynak a templomba. A városi közönség s az állami tisztviselők mentségére meg kell említenünk törvényhozásunknak azt az intézkedését, hogy vásárnapra is munkát szab hivatalnokjaira. vasárnapi munkaszünet érdekében még csa mi magyarok nem tettük meg a kellemeret . A hivatalnok reggel 9 órától dolgozik naponta 7 órát a hivatalban s igy lap. DaP alatt 42 órai rendes munkát végez. Társadalmi állása is szab mindenikre egy - egy órát, tehát 48 órát dolgozik 6 nap alatt. Családfői s egyéb teendőivel is el van ugava, úgy hogy szellemi élvezetekre kevés ideje marad. A hivatalnok úgy lelkiismeretesen végzi dolgát s akkor a 7-dik napon szabad, vagy nem, s akkor hivatalára nem méltó. Egy másik akadály itt városon az ünnepnapok megünnepelésében az, hogy az üzletek épen úgy folynak, mint máskor. Ebben is szünetet kell követelnünk. Másik akadály templomaink czélezerűtlen berendezése. Az ülésre szánt padok nem elég kényelmesek , a hat egész hónapra terjedő téli idő alatt mindenik templom hideg. A 15 16 éves gyermekeket nem eresztik a szülők templomba gondosságból: a gyengélkedők nem mennek elővigyázatból; a hajlott korúak gyengeségük miatt; a közönségnek fele része othon marad kényszerűségből, egy negyede önkiméletből s csupán egy negyede jár el koronkint. A nyári hat hónap alatt pedig az idő igen jó arra, mint sem hogy ott töltsék. Hogy kell tehát a közönséget a templomba szoktatni ? Kálvin a genfiek közül azokat, kik nem jártak templomba, a consistorium elébe állíttatta, elitéltette s irgalmatlanul megbüntettette. Az első keresztények a templomból nagy lelki furdalás nélkül nem maradhattak el. Nekik üldöztetésük idejében alkalmas volt egy pincze vagy barlang is , de nekünk ilyen nem való. A pap az os ecclesiae, azért legyen kegyes ember, mert különben imádsága nem tud vigasztalni, bátorítani, buzdítani. Az érvelés, okoskodás, magyarázás a beszéd körébe tartozzanak, mely a közönség gondolatvilágának tükre legyen. A szószék a templomban olyan, mint a a tűzhely az otthonban. Vegyenek részt a hívek is az éneklésben; az énekirodalmat gazdagítani kell. Szervezni kell egy férfi és női vegyes énekkart, mely minden vasárnap énekeljen. A téli nagy hidegekben az isteni tisztelet tartassák egy arra alkalmas füthető teremben. A gyermekekre való tekintettel pedig jövőre úgy építtessük templomainkat, hogy füthetők legyenek. A szép felolvasásokat zajosan megtapsolták , ezzel a felolvasás órakor véget ért. IRODALOM és MŰVÉSZET. Felolvasás a Dávid Ferenci egyletben. A Dávid Ferencz egylet folyó hó 24-dikén délután 4 órakor felolvasást tartott az unitárius főgymnasium nagy halltermében, nagy számú hallgató közönség előtt. Kővári László, ismert hírű történetíró és akadémiai lev. tag „Az erdélyi fejedelmi udvarból olvasott fel. Nagy becsű felolvasását egész terjedelmében lesz szerencsénk közölni. Második felolvasó, Boros György theologiai tanár „A templomba járás és nem járás okai“-ról olvasott fel. A bevezetésben egy isteni tisztelet felemelő hatásáról beszél az önzetlen, tiszta kedélyre. A templomok néhány tíz évvel ezelőtt is látogatottabbak voltak; ma nem úgy van. Az üres templomok sem az erkölcsösség, sem a vallásosság hiányát nem bizonyítják, hanem csak Orvosi szakülés A múzeum-egylet orvostermészettudományi szakosztálya szombaton az élettani intézet tantermében szakülést tartott. A tárgysorozaton ezúttal 2 igen érdekes leiró-boncztani értekezés volt. Dr. Hints Elek, leiró- és tájboncztani tanársegéd a XI. agyideg-párnak eddig még nem tisztázott lefutását s főleg a bolygó ideghez való viszonyát felderítő munkálatai eredményéről számolt be. Az értekezés legfontosabb része az, mely a hangképzésben szereplő visszafutó gégeideg rostjainak származását a tizenegyedik agyidegtől kimutató vizsgálatokról, s ezek egészen új eredményéről szól. Az értekezés továbbá a tizenegyedik agyidegtől a szívhez menő és eddig még le nem írt idegrostokat tárgyalta. Végül az értekező tanársegéd úr bemutatta a tárgyhoz tartozó, rendkívül gyakorlott kézre és nagy szorgalomra valló jeles készítményeit. — Második értekező Békésy Géza V. éves orvosnövendék volt, ki ,adatok a szividegek boncztanához“ czimen tartott egy boncztani pályakérdés megoldását czélzó munkálatából kiváló sikerű előadást. Vizsgálatainak sok tudományos betsű eredménye volt, melyek a szividegek lefutásának labirinthjaiba tisztább világot vetettek. Legfontosabb azonban az, hogy az embernél eddig hiában keresett szívgátló ideg (nervus depressor cordis) kimutatása Békésy úrnak sikerült. Az élettan ugyanis már rég kényszerítve volt felvenni, hogy van a szívnek gátló idege és állatoknál kisebb nagyobb valószínűséggel egyes búvárok ki is mutatták ezen ideget, de embernél mindeddig hasztalan kisértették kimutatni. Békésy úr abból indult ki, hogy a felső gége ideg lefutásának állatoknál található normáját embernél mint anomáliát, egy pár esetben látta; e tény folytán valószínű volt, hogy a szív gátló idege a felső gégeidegnek a bolygóideg törzsével közlekedő egy vékony ágában halad s a felvételt aztán számos vizsgálat igazolta. Az előadott értekezés után dr. Genersich tanár, az orvosi szakosztály elnöke, meleg szavakkal üdvözölte az előadót, kiemelve, hogy az egylet életében ez volt az első eset, hogy orvosnövendék szakülésen előadást tartott, s kifejezte reményét, hogy Békésy úrral még sokszor fog mint szakosztályi értekezővel találkozni. A felolvasót a jelen volt egyetemi tanárok mind üdvözölték. A takarékosságról olvasott fel az iparos ifjak egyesületében gonddal megírt értekezést a tegnap este Dézsi Mihály pap. Az értekezés egészen népszerű s kellemes modorban tárgyalja a kérdést. Az iparos ifjak társulatának minden jelen volt tagja teljes érdeklődéssel hallgatta s végül élénken éljeneztek. Az alelnök meleg szavakban mondott Dézsi urnak köszönetét s felkérte az egyesület határozata szerint hogy felolvasását az egyesület „Arany enyvebe írja be. Arra is felhívta a jelenválakat, hogy ezután naponként egy garast tegyenek a takarékpénztárba, mibe szives beleegyezésüket ígérték az ifjak. Márczius 26 Személyek : NEMZETI színház. Bérlet 155-ik szim. Boissy-i boszorkány. Vig dalma 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Kolozsvárit, 1888. márcz. 27-én. Sainte Emthy ® Roche Lang , Croque Németh' s Favorit Serédi s Flagolette Kápolnai ERDÉLYI IRODALMI TÁRSASÁG. Kolozsvár, márcz. 25 Virágvasárnapján megtartotta első felolvasó ülését az Erdélyi Irod. Társaság. A terem zsúfolásig tele volt. Előkelő női közönség foglalta el az ülőhelyeket. Közéletünk sok kitűnősége jött el, megmutatandó érdeklődését. Az állóhelyeket szorongásig töltötte be az ifjúság A közönség rendkívül figyelmes volt. Nagy csendben hallgatta a felolvasásokat s tetszésének élénk kifejezést adott. Pontban 11 órakor az asztalnál helyet foglalt Éjszaki Károly, mint a társaság ideiglenes elnöke és Csernátoni Gyula úr mint jegyzője. Éjszaki Károly úr igy szólott ■ Nagyon tisztelt közönség ! Többen, kik az irodalommal foglalkoznak egyesültek, hogy Kolozsvárt tartva székhelyül, irodalmi társaságot alakitsanak — feladatul tűzve ki maguknak a szépirodalom és szépműtan művelését, a népköltészet érdekességeinek gyűjtését nem különben a mondottakkal rokonságban álló irodalmi dolgok ápolását,s e működésüket egyúttal arra is törekednek felhasználni, hogy a közönség és irodalom közt közvetlenséget teremtsenek. Ezek vagyunk mi. — E közvetlenség megszerzésének első kísérlete gyanánt szolgál az, a mit ma elkövetünk, — a mennyiben annak a felolvasások a legközelebbi eszközei, de nem a szórványos, hanem a rendszeres időhöz kötött felolvasások, melyek hivatva vannak, hogy a rendes érintkezést közvetítsék. Azon kérdésre : van-e létjogunk ? hézagot töltünk-e be? — egyelőre nem felelünk, sőt nem is felelhetünk. — Hisz annyira fiatalok vagyunk még e minőségünkben, hogy tőlünk magunkról számadást követelni nem lehet. Úgy vagyunk, mint a léghajós, ki szép idővel, jó kilátások közt emelkedik a magasba, a ki kérné tőle számon: mily magasra emelkedik ? sikerrel járja-e meg az útját ? Mi elindulunk. Zrínyi a költő jelmondatára hivatkozunk: „sors béna, mi akad“. Jó szerencse kell, semmi más, a többit majd megtesszük magunk. Keletkezőben vagyunk. A bányász ha le, a föld gyomrába bocsátkozik, mondja, — mi felfelé indulunk, törekszünk és mondjuk: „Szerencsejel!" — A nemzet geniusa vezéreljen bennünket. És ezzel indulunk ! A beszéd után felhívta Felméry Lajos drt felolvasásra, ki Tolstojról beszélt, ismertetvén azt a falusi iskolát, ahol a nagy orosz író és filantróp nevelte a gyermekeket a maga módja szerint, teljes szabadságban. Az eredményről könyvet írt Tolstoj s e könyv szellemes ismertetését tartalmazta a felolvasás, melyet nagy érdeklődéssel hallgattak. A második felolvasó Csernátonidi volt, ki Jakab Ödönnek adta elő négy költeményét. Élénk hatást keltettek a szép versek. A lendületes poémák között a leginkább tetszett „A Zseni“ czímű satirikus költemény, mely egy nagy hírű férfiúról szól, ki nem fárad bölcs gondolatokkal, hanem azt kilátják belőle. S hogy koporsóba fektetik és hideg ajkán egy fáradt mosoly játszik , az emberek tűnődve találgatják, vájjon miféle nagy gondolat fagyott meg a zseni nyelvén. A közönség a verseket megtapsolta, a kiváló poétát szívesen éljenezte. Harmadik felolvasása Petelei István elbeszélése volt. A kis igényű rajzot Ferenczi Hubai Aranka olvasta fel elragadó művészettel. Az elbeszélés közlését mai számunk tárczája kezdi meg. Az Erdélyi Irodalmi Társaság igy kezdte meg működését. HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, márcz. 26. — Felolvasásaink. Az utóbbi két hét alatt mozgalmas volt a kolozsvári szellemi élet. Ennyi elevenség, ennyi pezsgő erő, soha talán nem lüktetett itt nálunk egy időben. Legjobban bizonyítják ezt a tartott felolvasások. Azok mindenikén nagy számú hallgatóközönség jelent meg, s az a közönség igazán azért ment el a felolvasásokra, hogy meghallgassa az ott elmondottakat. És mulattak, és tanultak. Mintha versenyre kelnének szellemi erősebbjeink. Az egyetemi ifjúság két felolvasó estélyt rendezett gyors egymásután, a múzeumi szakosztályok három felolvasáson adtak kincseikből. De Gerando Antonina úrasszony ritka szellemes és tanulságos felolvasásaiban ismertette Quinet Edgard ifjúságát. A tiszti kaszinóban a Báthoryakról szólva adott gazdag ismereteiből Újhelyi Béla cs. kir. cs. őrnagy. Tegnap négy felolvasás volt egyszerre s mind a négynek meg volt a figyelmes közönsége. Az erdélyi gazdasági egyesület nagygyűlésén programmszerű enuncziácziót mondott az elnöki székről Kemény Gábor. Fontos közgazdasági kérdéseket polntirozott, melyeket mai számunkban közlünk. Az erdélyi irodalmi társaság tegnap tartotta első nyilvános felolvasó gyűlését. Ritka figyelemmel hallgatta díszes, előkelő kör