Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)

1888-03-26 / 71. szám

emelkedik, habár a nagy sörgyártó városokkal egy sorba tenni Budapestet még nem lehet. De kis és nagy sörgyártó a Királyhágón innen és a Királyhágón túl, mindazt hirdeti, hogy lanz­i komlót használ, megvetéssel fordul el kísérlet nélkül az erdélyi komlótól. Bezzeg 84-ben nem úgy tették, akkor kellett, akkor jó volt. Ter­mészetesnek tartom azonban, hogy azon sok cseh és bajor sörfözési vezető (vulgo , Brenner) egyáltalában nem hővül hazai productumunk mellett és inkább ragaszkodik a régebbi és ne­talán személyére vonatkozólag is kényelmesebb, kedvesebb összeköttetéshez. Tavaly hallottam egy újdon­sült és azt hiszem Erdélyből kikerült ellenvetést az erdélyi komló ellen; azt, hogy az erdélyi komlóval könnyű, világos sört nem lehetne gyártani. Ez egyszerűleg nem áll. A 80-as évek elején ma­gam is kóstoltam a magyaróvári, főherczegi sörfőzőben készült igen jeles könnyű vilá­gos sört, mely erdélyi komlóval készült. Hosszasabban foglalkoztam a komlóter­meléssel, mint azt megkövetelné azon fontos­ság, melylyel az, ez ideig, Erdély gazdasági ter­melésében bir. Azért tettem ezt, mert a komló­termelésnek sorsa rendkívül érdekes világot vet általán véve korunk termelési és értékvi­szonyaira. A bizonytalanság létezésének és nyomasz­tó hatásának bizonyítására legyenek elegek a felhozott példák. A gazdának egyébiránt, az emberi intéz­ményekből származó bizonytalanságon kívül, egy másik fajtájával is kell küzdeni a bizonyta­lanságnak, a­mely már azonban okszerű eljá­rás által enyhíthető, de véglegesen egyáltalá­ban meg nem szüntethető. Az időjárás befo­lyását értem. A gazda, teszem, jó földbe, jó mivelés mellett elveti a búzát és az, ha jó termés van, ad 8—10 métermázsát ; ha rész, 4—5-öt, vagy kevesebbet. Ha 4—5 métermá­­zsa termése van egy holdról, az vetni, háza és cselédei szükségletére, adóba, biztosításokra és egyéb rendszeresített gazdasági kiadásaira, Er­délyben felmegyen. Akkor jövedelme csak egyéb termékekből lehet. Ha 80—10 méter mázsa ter­mése van , akkor két-három akkora mennyiséget ad el, mint más gyengébb gazdasági években. Ez azonban oly baj, melylyel a világnak minden gazdája kezdettől fogva küzdött és vi­lág végéig fog küzdeni. Ezen tekintetben elő­nye van oly országnak mások felett, melynek időjárása kevésbbé extravagáns. Már ezen te­kintetben Erdély tán némi előnyben van az Alföld felett. Erdélyben olyan perzselő száraz­ságok, mint az Alföldön, nem szoktak lenni. Túlfelől azonban az igaz, hogy időről-időre, az erdélyi terméseket az esős időjárási teszi tönk­re. Előnyben van egyébiránt az időjárás vi­szontagságokkal szemben az értelmes, figyel­mes, tevékeny gazda az értelmetlen, figyelmet­len, tevéketlen felett. Különben az is nagy hátrány az er­délyi valamint a Királyhágón túl levő gaz­datársainkra, hogy a mi terméseink nagy­sága, minősége a termények európai árának megállapításában alig van hatással. Teszem, igen gyenge a búzatermésünk és a búzának épen akkor van legnyomottabb ára. Rész a ló­­n­ermagtermés és a lóhermag csak potom áron adható el. Az igaz, hogy ezzel szemben bekö­­szönthet az is, a­mi 68-ban is 69-ben tényleg meg is volt a búzára, hogy nagy termés mel­penészt virágzik. Én virágot virágzóm lássa. Maga hozta meg a világosságomat. Tán gyű­löltem a várost. Tán féltem az asszonyok fo­gát. Bizonyosan fáradt, lusta voltam. A leve­gő terhes volt nekem ott. És látja, ide hoz ab­ból a levegőből és újra élek. Nes adja a kezét. — Utána nyúlt. Az asszony ráütött az ujjára, felcsippent és odább húzódott. — Mit gondol felőlem? A férfi utána hajolt , így folytatta: — Semmi gonoszság Anna, semmi. De fél az örömtől? Ujja hozzá­ért az asszony kis kezéhez. Visszahúzta. Egyszerre ismét kellemetlenül érez­te magát. Heve ellobbant. Fáradtan, kedvetle­nül húzódott vissza. Az asszonyka mosolyogva, kaczéran te­kintett rá. A mérnöksegéd czibikkelt fel nagy alá­zatosan a gyepes udvaron. Az asszony hátra súgott az urfihoz: — A sírok közt sok az eper. Délután szeretnék szedni s nincs a ki elkísérjen. Félek a pallón egyedül járni. Az uram a határt nézi a parasztokkal a délután. Néhány percz múlva sürgetve szólította: „Nem felel?“ Ekkor felért Pepi. Kezeit dörzsölte és nem tudta, mit mondjon. — Kert volt itt hajdanában’ — kérdezte a borzas udvarra mutatva. Az asszonyka megránditotta vállát s fel­állott, a kis ember fejét melléhez húzta. Köny­­nyen sóhajtott s a nagysás urfira tekintett. Aztán leányos könnyűséggel lefutott a rom­lott lépcsőkön, lett az árak is nagyok. De én megvallom, hogy a mi ideges, forró, hő vérmérsékletű magyar fajunknál, inkább vágyom a rendes gazdasági, lehetőleg egyforma jövedelmekre, mint ama ki­vételes, mondhatni a szerencse játékaként fel­tűnő bevételekre, melyek kielégíthetlen fára­­dalmakat és reményeket éleszthetnek. És: honnan van az, hogy a magyaror­szági productiónak nincs hatása a világ piaci­árainak meghatározásában ? Onnan, hogy Ma­gyarország viszonyosan keveset produkál. A búza árának meghatározásában legnagyobb tényező Amerika, azután Oroszország. Nem szándéko­zom itt a statisztikai adatok egész ütegét ál­­lítni sorompóba. A­kit a dolog érdekel, hason­lítsa össze az amerikai Egyesült államoknak, vagy Oroszországnak összes búzatermését a miénkkel ? vagy azt, hogy azokban mekkora terület szokott bevetve lenni és mekkora mi­­nálunk? vagy azt, hogy Magyarországnak kö­rülbelül 4 és 8 millió métermázsa feleslegével szemben mennyi feleslege szokott lenni emlí­tett államoknak? A­ki megteszi, meg fog győ­ződni, hogy a magyar búzatermelés, az európai árakban többé irányadó, ha eddig tán volt is, de nem lesz. A búzaárak évi megszabásában speciális befolyása van még Kelet-Indiának, Egyptom­­nak, Ausztráliának. Ezeknek még nem annyi­ra a termés nagyságáért, mint azért, hogy egyenesen azon piaczra küldik feleslegüket, hol a legnagyobb fogyasztó vásárol, t.i. küldik Nagy-Brittániába az angolok részére. A törökbúza (tengeri) árára nézve irány­adó szintén Amerika. A gyapjúra nézve irányadó Ausztrália, sokkal kisebb mértékben a Jóreménység foka (Cap) és Dél-Amerika. Az irányadó árak alakulnak Angliában. Közelebbről olvastam egy kimutatást, mely szerint az Ausztráliában már újra elsza­porodott juhállomány száma 80 millió dara­bon felül áll. Mennyi volt csak minálunk a juhok száma akkor, mikor az állomány legna­gyobb volt, 12—14 millió darab? Feleslegesnek tartom több példát hoz­ni fel. * Igen érdekes elmefuttatásokra jönnénk, ha vizsgálnék a kérdést: mi hatása lenne a földmivelésre, iparra és kereskedésre, ha az egész világon mindenütt és mindenben sza­baddá tétetnék a kereskedés ? És pedig értem azt itt úgy, a­mint a mondat értelme, a ma­ga egészében, megadja, hogy sehol se legyen semmi vám, sem védvám, sem pénzügyi vám; sehol se legyen semmiféle monopólium , semmi speciális adó, vagy vám, a­mi az adást-vevést terheli. Igen messze vezetne, ha részletes vizs­gálatokba bocsátkoznék ezen kérdés tisztázá­sára. Csak azt jegyzem meg, hogy Erdélynek egyetlen egy productuma lenne, a­melylyel határain kívül, messze földre, dominálhatna ; és ez egy bányatermés: a konyhasó. Hanem ezzel szemben Csik megyébe, különösen a­míg oda nem épül vasút, rendszeres lenne a törökbúza és tán a búza behozatala is Moldovából. Gyen­gébb termésű években pedig Fiuméba a török­búza, sőt tán a búza is Odessából, vagy Ame­rikából jöhetne. Fiume, mint tudva van, ex­­territoriális viszonyban van hazánkkal. — Midőn ezelőtt néhány évvel Fiuméban voltam tényleg épen kirakódott egy hajó, mely török­­búzát hozott Odessából. És igen érdekes lenne vizsgálni, mennyi­ben áldoznak ugyanazon állam egyes külön ré­szei a közös nemzeti ipar fentartására és em­elésére , és, mi hasznát veszik annak. Különösen, ha az államnak területe je­lentékeny és természeti tulajdonságai külön­bözők, meglepő eredményeket adhatnak a kö­vetkeztetések. Az osztrák-magyar monarchia nem egy ország, de ez idő szerint el akarom hinni hosszú időre egy közös vámterületet képez.­­ Itt is érdekes tanulmányokat lehet tenni a különböző részek és különböző iparnemek egy­másra való hatását illetőleg. Tudom, milyen kikürtölt résznak hirdetik sokan ama közös vámterületet. Teljesen mellőzve a politikai mo­mentumokat, a­melyek ide nem tartoznak, tu­dok képzelni egy mindkét oldalra egész mél­tányos és a nagy közönség részére megnyug­tató megoldást, melyre a fogantyút az adja meg, hogy Magyarországnak körülbelül akkora feleslege van a földmivelési terményekben, mint a­mekkora az évenként való hiánya ugyanazon terményekben az osztrák részeknek.­­ Különben, olyan szabad kereskedelmi bál­ványimádás, a­minő a XVIII. száz év folya­mán fejlődött, a XIX. száz évben mindinkább emelkedett és tündöklött, míg az ötvenes évek­ben culminált, olyan többé azt hiszem soha sem lesz. Hisz mindenfelé és mind inkább el­ismerik a nemzeti ipar fontosságát. Már­pedig az, hogy valaki nagy súlyt fektes­sen a nemzeti, a hazai iparra és egyszersmind a szabadkereskedés feltétlen hívének vallja magát, az szerintem, a közmondás szavait használva: „fából készült vaskarika.“ Két osztálya a tényezőknek törekedett a szabad kereskedési elméletet minden áron ér­­vényesítni. Egyik : az ideológok serege ; másik : a ke­reskedők tömege. Teljes tisztelettel és elismeréssel vagyok azok iránt, kik magasan álló, nagy czél felé törekedve, képesek egész életök munkásságát annak szentelni. De a logikátlan szószátyárság, a hánykolódó önhittség, melynek tanai sem ez árnyékvilágban nem létesíthetők, sem a jövő­ben (az eszményi tökélyben) még csak „tár­gyalási alapul“ sem szolgálhatnak, azok nem használtak a világnak soha, hanem elbolondí­­tották, tévútra vezették a közvéleményt. Rész társaságba keveredett a különben józan, gya­korlatias kereskedő osztály, midőn együtt küz­dött amaz ideologokkal. Én jól tudom, mit szolgáltak hazájuknak a velenczei, a genuai és más olasz városok köztársaságának kereskedő osztályai; mentői többet olvasok a flandriai, a németalföldi patric­ius kereskedőkről, a portugalk­ról és mindenekfelett az angolról, annál inkább res­pektálom azokat. Értelmes, szijjas kitartással folytatott munkájokban, hideggel és meleggel egyformán daczoló utazásaikban, melyekben gyakran gyen­­ge bárkákban a nagy tenger veszélyeinek tet­ték ki magukat, máskor miasmaticus vidékek veszélyeibe rohantak, akkor, mikor saját érde­keiket emelték és az által hatások közgazda­­sági ügyeinek tettek szolgálatokat, egyszersmind nagy mennyiségű természettudományi és etno­­graphiai ismerettel gazdagodva tértek haza. Az angol kereskedő­ osztály pedig már nem csak közgazdasági szolgálatokat tett, már nem csak a tudományok mezején mutathat fel je­lentékeny eredményeket, de maga a nemzeti élet nevezetes faktorává vált, igen jelentékeny politikai eredményekre hivatkozhatik. Kalapot emelek én bármely országnak hazafias és tevékeny kereskedelmi osztálya előtt; mindamellett is kimondom, hogy akkor nincs igazuk, ha absolute vannak magát a ke­reskedést terhelő bármely intézkedés ellen, le­gyen az védvám, vagy az állami segélynek bármely neme. Szerintem azok a védvámok és azok az állami segélyek, melyek tényleg a földművelés és ipar emelkedését hozzák ma­guk után, elméletileg is indokoltak. Ha pedig emelkedik a földmivelés, emelkedik, az ipar, akkor emelkedik a fogyasztás, emelkedik kö­vetkezőleg a kereskedés is. Már­pedig nem kell szem elől téveszteni, hogy minden állam­ban sokkal nagyobb a belkereskedés, mint az export. Mindent összevéve, nem kérdés tárgya, hogy az agriculturális viszonyok hazánk igen jelentékeny részében, különösen az erdélyi ré­szekben és felső Magyarországon szerfelett nyo­mottak. Ezt szép szavakkal nem lehet ellep­lezni, nagy szavakkal nem létezővé tenni. Vaj­da a mellett, hogy gazdatársaink értelmes munkássággal törekedjenek magukon segítői, azok, kik hivatva vannak hazánk közgazdasá­gi viszonyait vezetni, biztos és erős kezekkel tudják a nehéz viszonyokban minden kínálko­zó enyhítő körülményt felhasználni és a fe­nyegető veszélyeket enyhítni. * Nem zárhatom be elnöki beszédemet a­nélkül, hogy egy fájdalmas veszteséget fel ne említsek, mely egyletünket érte. Buzgó, szere­tett alelnökünket, báró Bánffy Ádámot, a még csak nem is a férfikor derekán, hanem annak kezdetén volt férfit sorainkból a halál kira­gadta. Elhunyt társunknak minden szép és ne­mes iránt fogékony szelleme kiváló szeretettel és tehetséggel fordult a plasticai szép culti­­válására. Tanúskodnak róla jeles faragványai '’’s agyag domborművei. Maradt azonban e mel­lett ideje nyugtát nem ismerő munkásságának a közügyekben és jelesen gazdasági egyletünk teendőiben való közvetlen részvétre is. Itt mint kezdeményező lépett fel. Azonban hamar meg­szakadt az ifjú élet, kialudt a nemes láng: Bánffy Ádám mindörökre elköltözött. Nyugod­janak békével porai! Legyen áldott emlékeze­te ! Mi, kik ismertük, feledni nem fogjuk. És ezzel az ülést megnyitom, azt, hogy az emberek nem vágynak a tem­plomba. A városi közönség s az állami tiszt­vise­lők­ mentségére meg kell említenünk törvény­hozásunknak azt az intézkedését, hogy vásár­napra is munkát szab hivatalnokjaira. vasár­napi munkaszünet érdekében még csa mi magyarok nem tettük meg a kelle­mere­t . A hivatalnok reggel 9 órától dolgozik naponta 7 órát a hivatalban s igy lap. DaP alatt 42 órai rendes munkát végez. Társadalmi állása is szab mindenikre egy - egy órát, tehát 48 órát dolgozik 6 nap alatt. Csa­ládfői s egyéb teendőivel is el van ug­a­va, úgy hogy szellemi élvezetekre kevés ideje ma­rad. A hivatalnok úgy lelkiismeretesen végzi dolgát s akkor a 7-dik napon szabad, vagy nem, s akkor hivatalára nem méltó. Egy másik akadály itt városon az ün­nepnapok megünnepelésében az, hogy az üzle­tek épen úgy folynak, mint máskor. Ebben is szünetet kell követelnünk. Másik akadály templomaink czélezerűtlen berendezése. Az ülésre szánt padok nem elég ké­nyelmesek , a hat egész hónapra terjedő téli idő alatt mindenik templom hideg. A 15 16 éves gyermekeket nem eresztik a szülők templom­ba gondosságból: a gyengélkedők nem mennek elővigyázatból; a hajlott korúak gyengeségük miatt; a közönségnek fele ré­sze othon marad kényszerűségből, egy negyede önkiméletből s csupán egy negyede jár el koronkint. A nyári hat hónap alatt pedig az idő igen jó arra, mint sem hogy ott töltsék. Hogy kell tehát a közönséget a templom­ba szoktatni ? Kálvin a genfiek közül azokat, kik nem jártak templomba, a consistorium elébe állít­tatta, elitéltette s irgalmatlanul megbüntettette. Az első keresztények a templomból nagy lelki furdalás nélkül nem maradhattak el. Nekik üldöztetésük idejében alkalmas volt egy pincze vagy barlang is , de nekünk ilyen nem való. A pap az os ecclesiae, azért legyen ke­gyes ember, mert különben imádsága nem tud vigasztalni, bátorítani, buzdítani. Az érvelés, okoskodás, magyarázás a beszéd körébe tar­tozzanak, mely a közönség gondolatvilágának tükre legyen. A szószék a templomban olyan, mint a a tűzhely az otthonban. Vegyenek részt a hívek is az éneklés­ben; az énekirodalmat gazdagítani kell. Szer­vezni kell egy férfi és női vegyes énekkart, mely minden vasárnap énekeljen. A téli nagy hidegekben az isteni tiszte­let tartassák egy arra alkalmas füthető terem­ben. A gyermekekre való tekintettel pedig jö­vőre úgy építtessük templomainkat, hogy füt­­hetők legyenek. A szép felolvasásokat zajosan megtapsol­ták , ezzel a felolvasás órakor véget ért. IRODALOM és MŰVÉSZET. Felolvasás a Dávid Ferenci egyletben. A Dávid Ferencz egylet folyó hó 24-di­kén délután 4 órakor felolvasást tartott az uni­tárius főgymnasium nagy halltermében, nagy számú hallgató közönség előtt. Kővári László, ismert hírű történetíró és akadémiai lev. tag „Az erdélyi fejedelmi ud­varb­ól olvasott fel. Nagy becsű felolvasását egész terjedelmében lesz szerencsénk közölni. Második felolvasó, Boros György theolo­­giai tanár „A templomba járás és nem járás okai“-ról olvasott fel. A bevezetésben egy isteni tisztelet fel­emelő hatásáról beszél az önzetlen, tiszta ke­délyre. A templomok néhány tíz évvel ezelőtt is látogatottabbak voltak; ma nem úgy van. Az üres templomok sem az erkölcsösség, sem a vallásosság hiányát nem bizonyítják, hanem csak Orvosi szakülés A múzeum-egylet orvos­­természettudományi szakosztálya szombaton az élettani intézet tantermében szakülést tar­tott.­­ A tárgysorozaton ezúttal 2 igen érde­kes leiró-boncztani értekezés volt. Dr. Hints Elek, leiró- és tájboncztani tanársegéd a XI. agyideg-párnak eddig még nem tisztázott lefu­tását s főleg a bolygó ideghez való viszonyát felderítő munkálatai eredményéről számolt be.­­ Az értekezés legfontosabb része az, mely a hangképzésben szereplő visszafutó gégeideg rost­jainak származását a tizenegyedik agyidegtől kimutató vizsgálatokról, s ezek egészen új eredményéről szól. Az értekezés továbbá a ti­zenegyedik agyidegtől a szívhez menő és eddig még le nem írt idegrostokat tárgyalta. Végül az értekező tanársegéd úr bemutatta a tárgy­hoz tartozó, rendkívül gyakorlott kézre és nagy szorgalomra valló jeles készítményeit. — Má­sodik értekező Békésy Géza V. éves orvos­­növendék volt, ki ,adatok a szividegek boncz­­tanához“ czimen tartott egy boncztani pálya­­kérdés megoldását czélzó munkálatából kiváló sikerű előadást. Vizsgálatainak sok tudományos betsű eredménye volt, melyek a szividegek le­futásának labirinthjaiba tisztább világot ve­tettek. Legfontosabb azonban az, hogy az em­bernél eddig hiában keresett szívgátló ideg (ner­­vus depressor cordis) kimutatása Békésy úrnak sikerült.­­ Az élettan ugyanis már rég kény­szerítve volt felvenni, hogy van a szívnek gát­ló idege és állatoknál kisebb nagyobb valószí­nűséggel egyes búvárok ki is mutatták ezen ideget, de embernél mindeddig hasztalan kisér­­tették kimutatni. Békésy úr abból indult ki, hogy a felső gége ideg lefutásának állatoknál található normáját embernél mint anomáliát, egy pár esetben látta; e tény folytán valószí­nű volt, hogy a szív gátló idege a felső gége­idegnek a bolygóideg törzsével közlekedő egy vékony ágában halad s a felvételt aztán szá­mos vizsgálat igazolta. Az előadott értekezés után dr. Genersich tanár, az orvosi szakosztály elnöke, meleg szavakkal üdvözölte az előadót, kiemelve, hogy az egylet életében ez volt az első eset, hogy orvosnövendék szakülésen elő­adást tartott, s kifejezte reményét, hogy Bé­késy úrral még sokszor fog mint szakosztályi értekezővel találkozni. A felolvasót a jelen volt egyetemi tanárok mind üdvözölték.­­ A takarékosságról olvasott fel az ipa­ros ifjak egyesületében gonddal megírt érteke­zést a tegnap este Dézsi Mihály pap. Az érte­kezés egészen népszerű s kellemes modorban tárgyalja a kérdést. Az iparos ifjak társulatá­­nak minden jelen volt tagja teljes érdeklődés­sel hallgatta s végül élénken éljeneztek. Az alelnök meleg szavakban mondott Dézsi urnak köszönetét s felkérte az egyesület határozata szerint hogy felolvasását az egyesület „Arany enyvebe írja be. Arra is felhívta a jelenvál­­akat, hogy ezután naponként egy garast te­gyenek a takarékpénztárba, mibe szives bele­egyezésüket ígérték az ifjak. Márczius 26 Sz­e­mély­ek : NEMZETI színház. Bérlet 155-ik szim. Boissy-i boszorkány. Vig dalma 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Kolozsvárit, 1888. márcz. 27-én. Sainte Emthy ® Roche Lang , C­roque Németh' s Favorit Serédi s Flagolette Kápolnai ERDÉLYI IRODALMI TÁRSASÁG. Kolozsvár, márcz. 25 Virágvasárnapján megtartotta első felol­­vasó ülését az Erdélyi Irod. Társaság. A terem zsúfolásig tele volt. Előkelő női közönség fog­­lalta el az ülőhelyeket. Közéletünk sok kitű­­nősége jött el, megmutatandó érdeklődését. Az állóhelyeket szorongásig töltötte be az ifjúság A közönség rendkívül figyelmes volt. Nagy csendben hallgatta a felolvasásokat s tetszésé­nek élénk kifejezést adott. Pontban 11 órakor az asztalnál helyet foglalt Éjszaki Károly, mint a társaság ideiglenes elnöke és Csernátoni Gyula úr mint jegyzője. Éjszaki Károly úr igy szólott ■ Nagyon tisztelt közönség ! Többen, kik az irodalommal foglalkoznak egyesültek, hogy Kolozsvárt tartva székhelyül, iro­dalmi társaságot alakitsanak — feladatul tűzve ki maguknak a szépirodalom és szépműtan műve­­lését, a népköltészet érdekességeinek gyűjtését nem különben a mondottakkal rokonságban álló irodalmi dolgok ápolását,­­­s e működésüket egyúttal arra is törekednek felhasználni, hogy a közönség és irodalom közt közvetlenséget te­remtsenek. Ezek vagyunk mi. — E közvetlenség megszerzésének első kísérle­te gyanánt szolgál az, a mit ma elkövetünk, — a mennyiben annak a felolvasások a legközelebbi eszközei, de nem a szórványos, hanem a rendsze­res időhöz kötött felolvasások, melyek hivatva vannak, hogy a rendes érintkezést közvetítsék. Azon kérdésre : van-e létjogunk ? hézagot töltünk-e be? — egyelőre nem felelünk, sőt nem is felelhetünk. — Hisz annyira fiatalok vagyunk még e minőségünkben, hogy tőlünk magunkról számadást követelni nem lehet. Úgy vagyunk, mint a léghajós, ki szép idővel, jó kilátások közt emel­kedik a magasba, a ki kérné tőle számon: mily magasra emelkedik ? sikerrel járja-e meg az útját ? Mi elindulunk. Zrínyi a költő jelmondatára hivatkozunk: „sors béna, m­i ak­ad“. Jó szerencse kell, semmi más, a többit majd megtesszük ma­gunk. Keletkezőben vagyunk. A bányász ha le, a föld gyomrába bocsátkozik, mondja, — mi felfelé indulunk, törekszünk és mondjuk: „Szerencsejel!" — A nemzet geniusa vezéreljen bennünket. És ezzel indulunk ! A beszéd után felhívta Fel­méry La­jos drt felolvasásra, ki Tolstojról beszélt, is­mertetvén azt a falusi iskolát, a­hol a nagy orosz író és filantróp nevelte a gyermekeket a maga módja szerint, teljes szabadságban. Az eredményről könyvet írt Tolstoj s e könyv szel­lemes ismertetését tartalmazta a felolvasás, melyet nagy érdeklődéssel hallgattak. A második felolvasó Csernátonidi volt, ki Jakab Ödönnek adta elő négy költe­ményét. Élénk hatást keltettek a szép ver­sek. A lendületes poémák között a leginkább tetszett „A Zseni“ czímű satirikus költemény, mely egy nagy hírű férfiúról szól, ki nem fárad bölcs gondolatokkal, hanem azt kilátják be­lőle. S hogy koporsóba fektetik és hideg aj­kán egy fáradt mosoly játszik , az emberek tűnődve találgatják, vájjon miféle nagy gon­dolat fagyott meg a zseni nyelvén. A közön­ség a verseket megtapsolta, a kiváló poétát szí­vesen éljenezte. Harmadik felolvasás­a Petelei István el­beszélése volt. A kis igényű rajzot F­e­re­nc­z­i Hubai Aranka olvasta fel elragadó művészet­tel. Az elbeszélés közlését mai számunk tár­­czája kezdi meg. Az Erdélyi Irodalmi Társaság igy kezdte meg működését. HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, márcz. 26. — Felolvasásaink. Az utóbbi két hét alatt mozgalmas volt a kolozsvári szellemi élet. Ennyi elevenség, ennyi pezsgő erő, soha talán nem lüktetett itt nálunk egy időben. Legjobban bizonyítják ezt a tartott felolvasá­sok. Azok mindenikén nagy számú hallgató­közönség jelent meg, s az a közönség igazán azért ment el a felolvasásokra, hogy meghall­gassa az ott elmondottakat. És mulattak, és tanultak. Mintha versenyre kelnének szellemi erősebbjeink. Az egyetemi ifjúság két felolva­só estélyt rendezett gyors egymásután, a mú­zeumi szakosztályok három felolvasáson adtak kincseikből. De Gerando Antonina úrasszony ritka szellemes és tanulságos felolvasásaiban is­­mertette Quinet Edgard ifjúságát. A tiszti kas­zi­nóban a Báthoryakról szólva adott gazdag is­mereteiből Újhelyi Béla cs. kir. cs. őrnagy. Tegnap négy felolvasás volt egyszerre s mind a négynek meg volt a figyelmes közönsége. Az erdélyi gazdasági egyesület nagygyűlésén prog­­rammszerű enuncziácziót mondott az elnöki székről Kemény Gábor. Fontos közgazdasági kérdéseket polntirozott, melyeket mai számunk­ban közlünk. Az erdélyi irodalmi társaság teg­nap tartotta első nyilvános felolvasó gyűlését. Ritka figyelemmel hallgatta díszes, előkelő kör

Next