Kolozsvár, 1888. július-december (2. évfolyam, 149-302. szám)
1888-10-09 / 235. szám
II-ik. évfolyam 1888. «/ 235. szám. iszto-irona: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. f . KÉZIRATOK NEM JOATNAK VISSZA. K Jl ! Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- visárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek \\ “ ! f ’Jt ki. Kolozsvárit, kedd, október 9. BELKÖZIP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Ezé«* évre...........................16 frt. *el ‘»re.................................... frt. Negyedeire................................... frt hora...........................1 frt 60 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyorosok, kereskedők és iparosok árkedvezényben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 25 kr. AZ ERDÉLYI RÉSZEKBEN segíteni kell is közgazdasági helyzeten. Hitelünk szűkös, birtokaink berendezetlenek. Amit termelünk, azt nehezen értékesíthetjük. Közlekedési eszközeink silányak. Helyenkint sok az ember, alig félünk. Ott nincs ipar. Helyenkint csak lézeng az ember, a jó földön. Ott nincs, aki megnövelje a termőföldet. Ismeretlen darabjai vannak egy országrésznek. Út, melyen a civilizáczió, a jólét oda menjen, nincsen. Csak az az ösvény visz át a nyugat felé menő hegyeken és a Mezőségen, ahol Töhötöm hadai bejöttének. Nemzetiségi viszonyainkon segíteni kell. Munka foly ellenünk a falvakban és a városokban. Sem elég ébereknek, sem elég erőseknek nem mutatkoztunk arra, hogy megóvjuk, a mi a mienk. Mindenuntalan fel mer támadni egy senki, hogy valaki legyen, a mi ellenünk intézett harapás árán. Kibékülésre nyújtott jobbunkat nem veszik észre. Az ő javukért tett igyekezetünket gyűlölködéssel köszönik meg. Egy erdélyrészi magyar újságnak nagy dolgai vannak. Csak számon tartani a kér-déseket, csak világosságot vinni a dolgokba — elég kötelességül. Csak elmondani becsületesen, nyíltan, nem túlozva, nem kisebbítve, nem gyűlölködve, nem félve, a tényeket, melyek elejébe zárulnak — elég munka. Ezeken felül miköztünk magunk között is van, a mi igényli a nyilvánosság éber gondját. Rosz szél fút a szabadelvűségre idegen tájakról,és úgy látszik, mintha szállást kapna ez országrészben . . . Erdélynek veszte volna a liberalisrtus megvetése. Nekünk nincs időnk a reconstructionra. — ~ae opiScoi Ken luiLimgyuíbh maradva. Nekünk minden nyilatkozó erőt meg kell becsülni és minden jó szándékot igénybe kell vennünk. Nekünk nincs jogunk többre tartani azokat, kiket drága fából faragott bölcső ringatott azoknál, kiknek olcsóbb fa jutott bölcsőül. Az eszet amúgy is csak egyforma anyagból gyúrta az isten . És vannak specziális gondjaink. Eleven példa a regale kérdése. A megváltására tervezett javaslat lehet jó másnak, teljesen káros nekünk. Erdélyrészi lapnak kötelességei vannak. Ha a közönség úgy találja, hogy mi múltunk alatt kötelességünket az erdélyi részek közgazdasági, nemzetiségi ügyei iránt, nem vétve a liberalizmus ellen — teljesítettük, adja meg a lehetőséget, hogy tovább is teljesítsük. Előfizetési felhívásunkat az év utolsó negyedére kibocsátják ezennel. Előfizetési dijak: Okt. deczemberre.........................4 fzt. Egy hóra ..................................150 kr. A kiadó hivatal. 4 KOLOZSVÁR TAROZA.IA. Vadász-históriák. A görgényi vadászat alkalmából. — — — Néhány évvel ezelőtt történt, a idén a sok sikertelen vadászat miatt, a gyurnyi vadászatok jó híre már-már veszendőm volt ! Harmad napja, hogy vadásznak s a vadaok egyike sem hozta még haza az eredménes vadászat jelvényét, a kalap mellé tűzöttöld gályát. A levertsége miatt általános fit s nem is volt senki, aki ne óhajtotta finn, hogy bár a következő nap hozná meg várva-várt eredményt, ha mindjárt egy medibocs alakjában is! A következő napon a báró Kemény Kállán idec.-pataki erdeje volt hajtás alá veendő, és a báró az azelőtti években mindig szép redménynyel vadászott. Már ez okból is, minen remény az itt tartandó vadászatokhoz fűődött. Az előintézkedések mindkét részről aegnagyobb elővigyázattal tétettek meg s a lggyakorlottabb hajtók rendeltettek ki. A ndőrök még azelőtt való nap hozták be öt agg medve és két kis bocs nyomát, melyekek nappali tanyáját is a lehető pontossággal megjesték. Szóval minden, minden arra látott mutatni, hogy a vadászatok ezúttal nemognak eredmény nélkül lefolyni s mégis báró kivételével, ki ismerve embereit, bízott az azok által beadott jelentésekben Kromlenki aggodalommal vonult ki a vadászatra ktűzött területre. A vadászat napja előtti este kiadott parancs értelmében a hajtók már reggel hat órakor a helyszínen voltak s ugyanakkor indult kocsikon a görgényi vadásztársaság is, a trónörökös ő fenségével élükön. Hét órakor már minden el volt rendezve; a vadászok a rendező által kijelölt állásokban, a hajtók pedig a hajtás alá vett terület aljában felállítva, csak a jelre vártak, hogy a hajást megkezdjék. Végre megadatott a kívánt jel s a hajtók pokoli lármája jelezte, hogy a hajtás kezdetét vette. Visszatartott lélekzettel ül mindenik vadász állásában, nehogy a gyors futamban járó vadat szemei elől eltéveszsze Hasztalan minden elővigyázat, eredménytelenül foly le az első és második hajtás is ! Kezdetét veszi a harmadik hajtás is. A vadászok ép oly éber figyelemmel kísérnek minden mozgást, mint az első hajtásuk alatt. A hajtók lármája egyre közeledik, a vadászkürtök hangja és a kutyák csaholása mindinkább hathatósabbá lesz, s már-már feladtak azon reménynyel, hogy e hajtás mégsem lesz eredmény nélkül! Egyszerre azonban báró K. állása felé erős csörtetéssel közeledik valami; a kitűnő vadász jól ismeri e hangot, tudja, hogy igy csak medve szokott járni. Hirtelen fegyveréhez kap s alig néhány másodperczre, egy hatalmas medve alakja bontakozik ki a sürttezi* hétből, hogy a keskeny utón átugorva, az uim°nti sűrűben üldözői elől meneküljön ; mielőtt azonban ez megtörtént volna, a báró fegyvere eldördül s a medve egy hatalmas bődüléssel élettelenül terül végig a földön. Még nem is bocsátotta le fegyverét a báró, midőn újabb csörtetés zaja hallszu a sűrűből, s reá egy másik hatalmas medve bukkan elé, mely mindők át akart ugrani a keskeny erdei után, az előbb elesett társa hullájában megakadva, felfordul, honnan, mielőt felállott volna, a báró egy jól irányzott lövése által találva, megöletett. De alig, hogy ez is kiadta páráját, máris egy harmadik medve ugrik elő; ez azonban csak könnyű sebet kapva, tovább vitte bundáját Az eredménynyel , mely a különben szerencsés és kitűnő vadászra könnyen veszélyessé válhatott volna, mindenki meg volt elégedve s igy elég időbe van még, egy uj hajtásba fogtak. Ezúttal M. J. fiatal vadász volt a szerencsés. Egy hatalmas vén medve a hajtók által felverve, egyenesen az ő állásának tartott. A figyelmes vadász hamar észrevette a közeledő dúvadat 8 lövésre készen várt. A medve a hajtók által űzetve, sebes futamba közeledik s midőn a reá váró vadászt észreveszi, hirtelen kitérni igyekszik utjából, de épen e pillanatban eldördül a fegyver s a jól irányzott golyó erősen megsebesíti. De azonban nem törődve az utána küldött második lövéssel sem, — bár erősen vérzett — a sűrűben rohanva, elmenekül. Ezzel az utolsó hajtás is bevégződött, de a lövésekre egybegyűlt vadászok — látva a medve által hátra hagyott nagy vérnyomokat — abban a véleményben voltak, hogy a medve ily vérzés után messze nem mehetett. Trónörökös ő fensége — e napi eredménynyel nagyon meg lévén elégedve, — nem akarta, hogy az erősen megsebesített medve elmeneküljön , nem törődve a kilátásba helyezett veszélylyel sem, M. J. és még egy vadász kiséretében, a vérnyomokon üldözőbe vették a medvét. Az üldözés —mely többet tartott egy óránál, mi miatt ő fensége e napon sokkal későbben tért vissza a kastélyba, mint a vadásztársaság többi tagjai, bár eredményre nem vezetett, mégis a báró K.ejtette zsákmány feletti öröm általános volt. A szerencse e naptól fogva a magas vadásztársaságnak igen-igen kedvezett. Nem múlt ezután nap, hogy a vadászatról hazatérő vadászok közül egy-kettőnek kalapját zöld galy ne ékesítette volna, így volt ez azóta is minden évben. * * + Görgénytől meg messze a Kásva vizének keskeny völgye húzódik, északkeleti irányban mindig keskenyebbé válva, mignem egy kelet-nyugati irányú, középmagasságu, sűrű erdővel borított hegy ennek is elállja útját. E völgy jobb oldalát egy meredek, hatalmas bükkerdővel boritott hegy szegélyezi, mely itt-ott vízmosásokkal van megszaggatva. E vízmosások egyike teknőalakot ölt meredek oldalakkal, mely teknőben kis, igénytelen patak csörgedez. E patakot s ettől az egész erdőrészt a nép „Pál patakának“ nevezi, még pedig dr. Bornemisza Pál, a görgényi uradalomegykori birtokosa után. A görgényi vadászatok már a régi birtokos idejében is híresek voltak, a mikor nem csak medvére, de szarvasra is vadásztak s nem is csak egy nehány napig mint most, hanem hetekig. Egy ily vadászat alkalmával — mondják, — hogy épen a fennt említett terület volt hajtás alá véve. A vadászok, mint rendesen, a hegyfokon voltak felállítva. Alig kezdődik el azonban a hajtás, egy erősen kifejlődött kan medve egyenesen a „Pál báró“ állásának tart. A báró lő, de a medvét csak gyengén sebesiti meg, mire a felbőszített dúvad a vadásznak rohan s azt megragadja. Vadász és medve összeölelkezve gurul a meredek oldalon lefelé. Lőni senki sem mert, mivel hol a vadász, hol a medve volt felül. A bárót nem hagyja el bátorsága s vadászkését elővéve addig szúrt álfa megtámadóját, mígnem az páráját kiadta. Mikor a kis patak medrébe leértek, a medve már nem élt, de mégis oly erősen tartotta magához szorítva az elalult bárót, hogy a segítségére oda érkezett vadászok alig tudták a vad körmei közül kiszabadítani. Ez időtől fogva nevezik e helyet „Pál patakának.“ E hely úgy látszik, hogy nem csak abban az időben, de most 19 igen alkalmasnak bizonyult a vadászatra. Ritka év, a midőn itt medve nem esik el s épen azért rendesen hajtás alá is kerül. A múlt években is, két hajtásban három medve esett el itt. Ez alkalommal, midőn az utolsó hajtás már be volt fejezve, a vadászok egy része már le is ment az alanti völgyben várakozó kocsikhoz s a a hajtók is csoportokba verődve igyekeztek a meghajtott területet oda hagyni, — egyik hajtó észre veszi, hogy előtte alig néhány lépésre, nagy elővigyázattal egy anyamedve halad, két apró bocstól kisérve. Az egyik vadőr, aki ezt szintén észreveszi, nagy óvatosan az egyik lassan lépegető bocshoz lopozkodik azon szándékkal, hogy azt elevenen kézre kerítse. Alig fogja meg azonban a bocs lábát, ez erősen elkiáltja magát, mire az anyamedve hirtelen megfordulva, a veszélyben forgó fia védelmére siet. A MUNKA FOLYTATÁSA. Kolozsvár, okt. 9. (Sz.) Annak idején, amidőn a miniszterelnök, a pénzügyi tárczának, mint akkor mondatott, ideiglenes, átvállalása alkalmával, azt a kijelentést tette, hogy munkaprogrammja remélnie engedi, hogy, ha váratlan és háborító események közbe nem lépnek, az állami háztartás egyensúlya 1889-re majdnem, 1890 re, pedig, teljesen helyre lesz állítható: az ellenfelek nyílt tagadással, gúnyos megjegyzésekkel, sőt a legbizakodóbbik is aggodalmas fejcsóválásokkal fogadták e kijelentést- Az ideiglenes pénzügyminiszter, pedig, nem vitatkozva, szót sem vesztegetve, a munkára vetette kezét, mindenek előtt a legkérlelhetetlenebb módon gondoskodott, hogy az előirányzatok minden ponton érvényesíttessenek, sem a kiadások körül túllépés ne történjék, sem a bevételeknél visszamaradás elő ne forduljon s viszont positiv actióját is megkezdette, a dohány-monopólium jelentősebb kihasználását előkészítette és a szesz-adótörvényt átalakította, a minek már is érezhető jelentékeny pénzügyi hatása, amennyiben az államkincstár időszerű kimutatásai, a megelőző kimutatásokkal egybevetve, határozott javulást mutatnak, mind a bebontó események, ha nem is a pozitív kitörés formájában, de a rendkívüli hadügyi hitelek szükségessé váltával, csakugyan közbeszólottak s az államkincstárt előre számításba nem vehető kiadásokkal terhelték. Sőt ama kijelentés óta, nem is csak e váratlan kiadások szüksége merült föl, hanem még más, nagyszabású befektetések tervezésére is vállalkozhatott a pénzügyi kormányzat: az Alsó Duna és Vaskapu szabályozásának s majd a regale-jog állami megváltásának előkészítésével, mindezek, természetesen, legalább egy előjén, jelentékeny módon véve igénybe az állam pénzerejét, illetőleg hitelét. Ám, a nagy vállalkozás, a kitűzött munka, még ezekkel befejezve nincs, sőt ■ épen, a jövőre szóló tervezések és az ad°tt szó beváltása egyenesen parancsolják a fölvállalt munka folytatását sem, olvassuk is, hogy a jövő évi, rendkívüli tételeiben s bevételi rovatában szintén javult, költségvetés mellett, az államháztartás rendezését illető további javaslatok kerülnek a nemsokára ismét megnyítandó ülésszak elején a ház asztalára. Az italmérési jog szabályozása, a regale-jog megváltása és a pénzügyi közigazgatás rendszerének reformja — ama három s remélhető hatásaiban oly nagy jelentésű törvényjavaslat, mely mindjárt az ülésszak elején előterjesztésre kerül s mely mellett az egyes szakminisztériumok javaslatain felül, még a véderő újabb szabályozása is megoldásra vár. Mi lesz mind a feladatok közül már ez év folyamán elintézhető, a mi törvényhozási tlásunk ismerete mellett, előre láthatatlan. De annyi bizonyos, hogy a jövő évi költségvetésen kívül, legsürgősebbek az italmérést és a regaleváltságot illető munkálatok, meg a pénzügyi közigazgatás reformja, miután ezek vágnak legmélyebben az államháztartás teljes rendezésének kérdésébe s ezek közül is a két első, mely annyi egyéni érdeket érintve, előreláthatólag, rendkívüli körültekintést igényel s bőszebb vitákra szolgáltat alkalmat. Szóval, munka híjában épen nem fog ez ülésszak, illetőleg a törvényhozás e ciklusának hátralevő része, szűkölködni s remélhetőleg csak most fog igazán kitűnni az előny, melylyel a mandátumok érvényének öt éves emelése jár. A kormány ugyancsak két kézzel dolgozott javaslatai előkészítésével, most már a törvényhozáson a sor, hogy lépést tart- e és nagy feladatok megoldásában, hogy a folytatás és majdan a befejezés méltó legyen a nemzet reménykedéséhez . . . A világból. (Bulgáriából.) Bulgáriából különös hírek érkeznek. A moszkvai „Vjedomosti“ ruscsuki levelezője utai jelenti, hogy a bolgár függetlenség ki fog kiáltatni és pedig legkésőbben okt. 10 dikéig, tíz az időpont nincs messze, tehát már legközelebb kisül, kinek volt igaza? Az orosz lapoknak-e, melyek e birt újra meg újra kikürtölik, vagy a bolgár sajtónak, mely azt mesének nyilvánítja. Ugyane levelező azt is tudhatja, hogy közelebb orosz nihilisták érkeztek Bulgáriába, közöttük Balamesov, ki Liberiából szökött meg. A bukarestii bolgár ügyvivő látta el az illetőket útlevéllel, hol őket, ünnepelték, pénzzel ellátták, de hogy miként jutottak a nihilisták Bukarestbe— e tekinetben a levelező adós marad a felvilágosítással. Feltűnést kelt, hogy a bolgár hadügyminiszter újra elrendelte az orosz ünnepek megülését. A sobranje két évvel ezelőtt eltörölt minden ünnepet, mely különös orosz jelleggel bírt. Most ismét, elrendeltetik, hogy minden vársban s általában minden nagyobb helységben ünnepélyesen megölték a napot, amelyen a legutóbbi háborúban az oroszok ott diadalmasan bevonultak. Helyi ünnepek rendeltettek el tehát, összesen vagy ötven, melyek egész kalendáriumot tesznek ki. (A német császár és a Vatikán.) Rómából a „bigaro“-nak azt jelentik, hogy a német császár vatikáni látogatásának módozatai újabban, ha nem is lényeges pontokban, némi változást szenvedtek. Kezdetben ugyanis abban történt megállapodás, hogy a német császár a Capranica palotából, hol Schöltzer német követ lakik, a követség fogatán fog a Vatikánba hajtatni, vagy bérkocsit fog e czélra használni. Vilmos császár azonban, hogy minden tekintetben kímélje a Vatikán érzékenységét, arra határozta el magát, hogy saját fogatát és lovait használja e célra . Berlinből a császári fogat és a lovak már meg is érkeztek Rómába. A „Figaró“ levelezője ehhez hozzáteszi, hogy Vilmos császár Rómában aquainali hivatalos kimutatások és fogadtatásokat megelőzőleg látogatja meg a pápát. Vilmos császár e szerint csütörtökön délután4 órakor érkezik meg Rómába, másnap a Vatikánban tesz látogatást s csak e látogatás után történnek meg a Quirinálban a hivatalos fogadtatások. XIII. Leo pápa valószínűleg magán könyvtárába vonul a német császárral az üdvözlés után, legalább erre mutat az, hogy e termet ama nagyszerűen hímzett szövetekkel és szőnyegekkel díszítik fel, melyeket a pápának jubileuma alkalmával küldik. AZ ÁLLAPOTOK ROMÁNIÁBAN. Kolozsvár, október 8. A Rosetti-komány napjai meg vannak számlálva. Bratian Demeter, aki testvére, Bratián Jón politikájával annak idejében nem volt megelégedve, s megsegítette a Rosetti-töredéket kormányra illem most, mert a Rn.^.ti.i-L-n'.-.iT-á,nv illetőleg, a szabadelvűekkel egyesülni óhatt. E végből Bratian Demeter össze is hívta híveit az Ateneum épületében s ott az egyesülést ki is mondották. A két testvér, Bratian János és Demeter tehát ismét egy zászló alá kerültek; a kettő együtt véve pedig nagy hatalom Romániában. Ezért a Rosettikormány napjai meg vannak számlálva, mert a választásokon bizonyosan megbukik. Lascar Catargiu, aki fenntartó lelke a kormánypártnak, az országot a nyakába vette s mindenütt ott van, ahol veszélyeztetve látja a kormány érdekeit. Bármily hatalmas legyen még itt a nagy bojárság, annyi ereje azonban még sincs, hogy konzervatív irányba terelje kz ország liberális közhangulatát. A Bratián-féle egyesített párt „Unirea liberala czím alatt pártlapot akar kiadni, amely a megállapítandó új programaihoz híven, az ország szabad intézményeit fogja nyakra-főre védelmezni. Egyik tekintélyes vendéglő dísztermében, az országból jövő több hitre, hogy Jassiban, Bacan és Ploest városokban a liberálisok egyesültek, a bukaresti szabadelvűek egy tanácskozás-félét tartottak, amelyben ezen tényeket helyeselték. A liberálisok egyesülése országszerte kedvezően fogadtatott, amíg a kormány biztos bukását látván benne, mindenképen igyekeznek útjába akadályokat gördíteni, azonban nem lehet. A conservativek egészen külön maradtak, míg a liberálisok egy másik oldalon tömörülve, foglaltak most állást Rosetti kormányának megbuktatására. Ki ne ismerné a L’Indép. Romaine czimű lapot, mely orosz zsoldban állva, igen sok kellemetlenséget okozott sok hazafinak, elferdítvén a tényeket. Ennek egyik munkatársát, Lutz urat, tegnapelőtt este, utczán, ismeretlen tettesek keményen megverték. A tetteseket nem lehetett kinyomozni. A kormány embereinek nincs valami kedves sorsuk Romániában. Különben a kormány onnan vett embereket, ahonnan kapott, így nem csoda, hogy ezen összeverődött hadnak sok az alja. A kormányellenes lapok nem győzik registrálni azon tisztviselők névsorát, a kik már tömlöczre ítéltettek s büntetésüket ki is állották. De az el nem ítélt s tisztességeseknek látszó egyéniségekéi Munksvéd volt annak idejében, abban a szerencsében részesül, hogy életének minden gonoszabb pillanata egy röpiratban örökíttetik meg, s e röpiratban a tolvajság a legcsekélyebb bűn. Rosu úr pedig a Rosetti-kormánynak igen hatalmas embere. De hát a kormány, ezek daczára, erősen ragaszkodik emberéhez, így Dimancea és Davilla nevű rendőrtisztviselőket a törvényszék kínzások bűnténye miatt elítélte. Rosetti miniszter ezen tisztviselőket mégis visszahelyezte hivatalaikba, úgy hogy a sajtó most az egyetemi ifjúságot hívja fel arra, hogy kergesse el maga azon tisztviselőket, akik