Kolozsvár, 1888. július-december (2. évfolyam, 149-302. szám)

1888-10-09 / 235. szám

II-ik. évfolyam 1888. «/ 235. szám. iszto-irona: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. f . KÉZIRATOK NEM JOATNAK VISSZA. K Jl ! Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- v­isárnapok kivéte­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek \\ “ ! f ’­Jt ki. Kolozsvárit, kedd, október 9. BELKÖZIP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Ezé«* évre...........................16 frt. *el ‘»re.................................... frt. Negyedeire................................... frt hora...........................1 frt 60 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyo­rosok, kereskedők és iparosok árkedve­zényben részesülnek. Bélyegilleték min­den hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 25 kr. AZ ERDÉLYI RÉSZEKBEN segí­teni kell is közgazdasági helyzeten. Hi­telünk szűkös, birtokaink berendezet­­lenek. A­mit termelünk, azt nehezen ér­tékesíthetjük. Közlekedési eszközeink silá­nyak. Helyenkint sok az ember, alig félünk. Ott nincs ipar. Helyenkint csak lézeng az ember, a jó földön. Ott nincs, a­ki megnö­velje a termő­földet. Ismeretlen darabjai vannak egy or­szágrésznek. Út, melyen a civilizáczió, a jólét oda menjen, nincsen. Csak az az ösvény visz át a nyugat felé menő he­gyeken és a Mezőségen, a­hol Töhötöm hadai bejöttének. Nemzetiségi viszonyainkon segíteni kell. Munka foly ellenünk a falvakban és a városokban. Sem elég ébereknek, sem elég erőseknek nem mutatkoztunk arra, hogy megóvjuk, a mi a mienk. Min­­denuntalan fel mer támadni egy senki, hogy valaki legyen, a mi ellenünk inté­zett harapás árán. Kibékülésre nyújtott jobbunkat nem veszik észre. Az ő javuk­ért tett igyekezetünket gyűlölködéssel köszönik meg. Egy erdé­lyrészi magyar újságnak nagy­­ dolgai vannak. Csak számon tartani a kér-­­­déseket, csak világosságot vinni a dol­gokba — elég kötelességül. Csak el­mondani becsületesen, nyíltan, nem tú­lozva, nem kisebbítve, nem gyűlölködve, nem félve, a tényeket, melyek elejébe zárulnak — elég munka. Ezeken felül miköztünk magunk között is van, a mi igényli a nyilvános­ság éber gondját. Rosz szél fút a sz­a­­badelvűségre idegen tájakról,és úgy látszik, mintha szállást kapna ez országrészben . . . Er­délynek veszte volna a liberalisrt­us meg­vetése. Nekünk nincs időnk a reconstru­ction­ra. — ~ae opiScoi Ken­ luiLi­mgyuíbh maradva. Nekünk minden nyilatkozó erőt meg kell becsülni és minden jó szándé­kot igénybe kell vennünk. Nekünk nincs jogunk többre tartani azokat, kiket drá­ga fából faragott bölcső ringatott azok­nál, kiknek olcsóbb fa jutott bölcsőül. Az eszet amúgy is csak egyforma anyag­ból gyúrta az isten­­ . És vannak specziális gondjaink. Eleven példa a regale kérdése. A meg­váltására tervezett javaslat lehet jó más­nak, teljesen káros nekünk. Erdélyrészi lapnak kötelességei vannak. Ha a közönség úgy találja, hogy mi múltunk alatt kötelességünket az erdélyi részek közgazdasági, nemzetiségi ügyei iránt, nem vétve a liberaliz­­mus ellen — teljesítettük, adja meg a lehetőséget, hogy tovább is teljesítsük. Előfizetési felhívásunkat az év utol­só negyedére kibocsátják ezennel. Előfizetési dijak: Okt. deczemberre.........................4 fzt. Egy hóra ..................................1­­­50 kr. A kiadó hivatal. 4 KOLOZSVÁR TAROZA.IA. Vadász-históriák.­­ A görgényi vadászat alkalmából. — — — Néhány évvel ezelőtt történt, a idén a sok sikertelen vadászat miatt, a gyur­nyi vadászatok jó híre már-már veszendő­m­ volt ! Harmad napja, hogy vadásznak s a vada­­ok egyike sem hozta még haza az eredmé­nes vadászat jelvényét, a kalap mellé tűzött­öld gályát. A levertség­e miatt általános fit s nem is volt senki, a­ki ne óhajtotta finn, hogy bár a következő nap hozná meg várva-várt eredményt, ha mindjárt egy med­­ibocs alakjában is! A következő napon a báró Kemény Kál­­lán idec.-pataki erdeje volt hajtás alá veendő, és a báró az azelőtti években mindig szép redménynyel vadászott. Már ez okból is, min­­en remény az itt tartandó vadászatokhoz fű­­ődött. Az előintézkedések mindkét részről a­egnagyobb elővigyázattal tétettek meg s a lggyakorlottabb hajtók rendeltettek ki. A ndőrök még azelőtt való nap hozták be öt agg medve és két kis bocs nyomát, melyek­­ek nappali tanyáját is a lehető pontossággal megjes­­ték. Szóval minden, minden arra lát­­­ott mutatni, hogy a vadászatok ezúttal nem­ognak eredmény nélkül lefolyni s még­is­­ báró kivételével, ki ismerve embereit, bízott az azok által beadott jelentésekben K­rom­­­lenki aggodalommal vonult ki a vadászatra k­tűzött területre. A vadászat napja előtti este kiadott pa­rancs értelmében a hajtók már reggel hat óra­kor a helyszínen voltak s ugyanakkor indult kocsikon a görgényi vadásztársaság is, a trón­örökös ő fenségével élükön. Hét órakor már minden el volt rendez­ve; a vadászok a rendező által kijelölt állá­sokban, a hajtók pedig a hajtás alá vett terü­let aljában felállítva, csak a jelre vártak, hogy a haj­ást megkezdjék. Végre megadatott a kí­vánt jel s a hajtók pokoli lármája jelezte, hogy a hajtás kezdetét vette. Visszatartott lé­­lekzettel ü­l mindenik vadász állásában, nehogy a gyors futamban járó vadat szemei elől el­­téveszsze Hasztalan minden elővigyázat, eredmény­­­telenül foly le az első és második hajtás is ! Kezdetét veszi a harmadik hajtás is. A vadá­szok ép oly éber figyelemmel kísérnek minden mozgást, mint az első hajtásuk alatt. A haj­tók lármája egyre közeledik, a vadászkürtök hangja és a kutyák csaholása mindinkább hat­­hatósabbá lesz, s már-már feladtak azon re­ménynyel, hogy e hajtás még­sem lesz ered­mény nélkül! Egyszerre azonban báró K. állá­sa felé erős csörtetéssel közeledik valami; a kitűnő vadász jól ismeri e hangot, tudja, hogy igy csak medve szokott járni. Hirtelen fegyve­réhez kap s alig néhány másodperczre, egy ha­talmas medve alakja bontakozik ki a sürttezi* hétből, hogy a keskeny utón átugorva, az ui­­m°nti sűrűben üldözői elől meneküljön ; mielőtt azonban ez megtörtént volna, a báró fegyvere eldördül s a medve egy hatalmas bődüléssel élettelenül terül végig a földön. Még nem is bocsátotta le fegyverét a báró, midőn újabb csörtetés zaja hallszu­ a sűrűből, s reá egy másik hatalmas medve bukkan elé, mely min­­­dők­ át akart ugrani a keskeny erdei után, az­­ előbb elesett társa hullájában megakadva, fel­fordul, honnan, m­ielő­t felállott volna, a báró egy jól irányzott lövése által találva, megöle­tett. De alig, hogy ez is kiadta páráját, már­is egy harmadik medve ugrik elő; ez azonban csak könnyű sebet kapva, tovább vitte bundá­ját Az eredm­énynyel , mely a különben sze­rencsés és kitűnő vadászra könnyen veszélyes­sé válhatott volna, mindenki meg volt eléged­ve s igy elég idő­be van még, egy uj hajtásba fogtak. Ezúttal M. J. fiatal vadász volt a sze­rencsés. Egy hatalmas vén medve a hajtók ál­tal felverve, egyenese­n az ő állásának tartott. A figyelmes vadász hamar észrevette a köze­ledő dúvadat 8 lövésre készen várt. A medve a hajtók által űzetve, sebes futamba közeledik s midőn a reá váró vadászt észreveszi, hirte­len kitérni igyekszik utjából, de épen e pilla­natban eldördül a fegyver s a jól irányzott golyó erősen megsebesíti. De azonban nem tö­rődve az utána küldött második lövéssel sem, — bár erősen vérzett — a sűrűben rohanva, elmenekül. Ezzel az utolsó hajtás is bevégződött, de a lövésekre egybegyűlt vadászok — látva a medve által hátra hagyott nagy vérnyomokat — abban a véleményben voltak, hogy a medve ily vérzés után messze nem mehetett. Trón­­örökös ő fensége — e napi eredm­énynyel na­gyon meg lévén elégedve, — nem akarta, hogy az erősen megsebesített medve elmene­küljön , nem törődve a kilátásba helyezett ve­­­szélylyel sem, M. J. és még egy vadász kisé­retében, a vérnyomokon üldözőb­e vették a medvét. Az üldözés —mely többet tartott egy óránál, mi miatt ő fensége e napon sokkal későbben tért vissza a kastélyba, mint a va­dásztársaság többi tagjai,­­ bár eredményre nem vezetett, mégis a báró K.­ejtette zsák­mány feletti öröm általános volt. A szerencse e naptól fogva a magas va­dásztársaságnak igen-igen kedvezett. Nem múlt ezután nap, hogy a vadászatról hazatérő va­dászok közül egy-kettőnek kalapját zöld galy ne ékesítette volna, így volt ez azóta is min­den évben. * * + Görgénytől meg messze a Kásva vizének keskeny völgye húzódik, északkeleti irányban mindig keskenyebbé válva, mignem egy ke­let-nyugati irányú, középm­agasságu, sűrű erdő­vel borított hegy ennek is elállja útját. E völgy jobb oldalát egy meredek, hatalmas bükkerdő­­vel boritott hegy szegélyezi, mely itt-ott víz­mosásokkal van megszaggatva. E vízmosások egyike teknőalakot ölt meredek oldalakkal, mely teknőben kis, igénytelen patak csörgedez. E patakot s ettől az egész erdőrészt a nép „Pál patakának“ nevezi, még pedig dr. Bor­nemisza Pál, a görgényi uradalom­­egykori bir­tokosa után. A görgényi vadászatok már a régi bir­tokos idejében is híresek voltak, a mikor nem csak medvére, de szarvasra is vadásztak s nem is csak egy nehány napig mint most, ha­nem hetekig. Egy ily vadászat alkalmával — mondják, — hogy épen a fennt említett terü­let volt hajtás alá véve. A vadászok, mint ren­desen, a hegyfokon voltak felállítva. Alig kez­dődik el azonban a hajtás, egy erősen kifejlő­dött kan medve egyenesen a „Pál báró“ állá­sának tart. A báró lő, de a medvét csak gyen­gén sebesiti meg, mire a felbőszített dúvad a vadásznak rohan s azt megragadja. Vadász és medve összeölelkezve gurul a meredek oldalon lefelé. Lőni senki sem mert, mivel hol a va­dász, hol a medve volt felül. A bárót nem hagyja el bátorsága s vadászkését elővéve ad­dig szúrt álfa megtámadóját, mígnem az párá­ját kiadta. Miko­r a kis patak medrébe leértek, a medve már nem élt, de mégis oly erősen tartotta magához szorítva az elalult bárót, hogy a segítségére oda érkezett vadászok alig tudták a vad körmei közül kiszabadítani. Ez időtől fogva nevezik e helyet „Pál patakának.“ E hely úgy látszik, hogy nem csak abban az időben, de most 19 igen alkalmasnak bizo­nyult a vadászatra. Ritka év, a midőn itt medve nem esik el s épen azért rendesen haj­tás alá is kerül. A múlt években is, két haj­tásban három medve esett el itt. Ez alkalom­mal, midőn az utolsó hajtás már be volt fe­jezve, a vadászok egy része már le is ment az alanti völgyben várakozó kocsikhoz s a a hajtók is csoportokba verődve igyekeztek a meghajtott területet oda hagyni, — egyik hajtó észre veszi, hogy előtte alig néhány lépésre, nagy elővigyázattal egy anyamedve halad, két apró bocstól kisérve. Az egyik vadőr, a­ki ezt szintén észreveszi, nagy óvatosan az egyik lassan lépegető bocshoz lopozkodik azon szán­dékkal, hogy azt elevenen kézre kerítse. Alig fogja meg azonban a bocs lábát, ez erősen el­kiáltja magát, mire az anyamedve hirtelen meg­­­­fordulva, a veszélyben forgó fia védelmére siet. A MUNKA FOLYTATÁSA. Kolozsvár, okt. 9. (Sz.) Annak idején, a­midőn a mi­niszterelnök, a pénzügyi tárczának, mint akkor mondatott, ideiglenes, átvállalása alkalmával, azt a kijelentést tette, hogy munka­programmja remélnie engedi, hogy, ha váratlan és háborító események köz­be nem lépnek, az állami háztartás egyensúlya 1889-re majdnem, 1890 re, pedig, teljesen helyre lesz állítható: az ellenfelek nyílt tagadással, gúnyos meg­jegyzésekkel, sőt a legbizakodóbbik is aggodalmas fejcsóválásokkal fogadták e kijelentést- Az ideiglenes pénzügyminisz­ter, pedig, nem vitatkozva, szót sem vesz­tegetve, a mun­kára vetette kezét, min­denek előtt a legkérlelhetetlenebb mó­don gondoskodott, hogy az előirányza­tok minden ponton érvényesíttessenek, sem a kiadások körül túllépés ne tör­ténjék, sem a bevételeknél visszamara­dás elő ne forduljon s viszont positiv actióját is megkezdette, a dohány-mono­­pólium­ jelentősebb kihasználását előké­szítette és a szesz-adótörvényt átala­kította, a minek már is érezhető jelen­tékeny pénzügyi hatása, a­mennyiben az állam­kincstár időszerű kimutatásai, a megelőző kimutatásokkal egybevetve, ha­tározott javulást mutatnak, mind a be­bontó események, ha nem is a pozitív kitörés formájában, de a rendkívüli had­ügyi hitelek szükségessé váltával, csak­ugyan közbeszólottak s az állam­kincs­tárt előre számításba nem vehető ki­adásokkal terhelték. Sőt ama kijelentés óta, nem is csak e váratlan kiadások szüksége merült föl, hanem még más, nagyszabású befekte­tések tervezésére is vállalkozhatott a pénzügyi kormányzat: az Alsó Duna és Vaskapu szabályozásának s majd a re­­gale-jog állami megváltásának előkészí­tésével, mindezek, természetesen, leg­alább egy előjén, jelentékeny módon vé­ve igénybe az állam pénzerejét, illetőleg hitelét. Ám, a nagy vállalkozás, a kitűzött­­ m­unka, még ezekkel befejezve nincs, sőt ■ épen, a jövőre szóló tervezések és az­­ ad°tt szó beváltása egyenesen parancsol­ják a fölvállalt munka folytatását s­em, olvassuk is, hogy a jövő évi, rendkívüli tételeiben s bevételi rovatában szintén javult, költségvetés mellett, az állam­­háztartás rendezését illető további ja­vaslatok kerülnek a nemsokára ismét megnyítandó ülésszak elején a ház asz­talára. Az italmérési jog szabályozása, a regale-jog megváltása és a pénzügyi köz­­igazgatás rendszerének reformja — ama három s remélhető hatásaiban oly nagy jelentésű törvényjavaslat, mely mindjárt az ülésszak elején előterjesztésre kerül s mely mellett az egyes szak­minisztéri­­umok javaslatain felül, még a véderő újabb szabályozása is megoldásra vár. Mi lesz mind a feladatok közül már ez év folyamán elintézhető, a mi tör­vényhozási tlásunk ismerete mellett, előre láthatatlan. De annyi bizonyos, hogy a jövő évi költségvetésen kívül, leg­sürgősebbek az italmérést és a regale­­váltságot illető munkálatok, meg a pénz­ügyi közigazgatás reformja, miután ezek vágnak legmélyebben az államháztar­tás teljes rendezésének kérdésébe s ezek közül is a két első, mely annyi egyéni érdeket érintve, előreláthatólag, rendkívüli körültekintést igényel s bősz­ebb vitákra szolgáltat alkalmat. Szóval, munka híjában épen nem fog ez ülésszak, illetőleg a törvényhozás e ciklusának hátralevő része, szűkölködni s remélhetőleg csak most fog igazán ki­tűnni az előny, melylyel a mandátumok ér­vényének öt éves emelése jár. A kor­mány ugyancsak két kézzel dolgozott javaslatai előkészítésével, most már a törvényhozáson a sor, hogy lépést tart- e és nagy feladatok megoldásában, hogy a­­ folytatás és majdan a befejezés méltó le­gyen a nemzet reménykedéséhez . . . A világból. (Bulgáriából.) Bulgáriából különö­s hírek érkeznek. A moszkvai „Vjedomosti“ ruscsuki levelezője utai jelenti, hogy a bolgár függet­lenség ki fog kiáltatni és pedig legkésőbben okt. 10 dikéig, tíz az időpont nincs messze, te­hát már legközelebb kisül, kinek volt igaza? Az orosz lapoknak-e, melyek e birt újra meg újra kikürtölik, vagy a bolgár sajtónak, mely­­ azt mesének nyilvánítja. Ugyane levelező azt is tudhatja, hogy közelebb orosz nihilisták ér­keztek Bulgáriába, közöttük Balamesov, ki Liberiából szökött meg. A bukarestii bolgár ügyvivő látta el az illetőket útlevéllel, hol őket, ünnepelték, pénzzel ellátták, de hogy mi­ként jutottak a nihilisták Bukarestbe— e te­­kin­etben a levelező adós marad a felvilágosí­tással. Feltűnést kelt, hogy a bolgár hadügymi­niszter újra elrendelte az orosz ünnepek meg­­ülését. A sobranje két évvel ezelőtt eltörölt minden ünnepet, mely különös orosz jelleggel bírt. Most ismét, elrendeltetik, hogy m­inden vá­rsban s általában minden nagyobb helység­ben ünnepélye­sen megölték a napot, a­melyen a legutóbbi háborúban az oroszok ott diadalma­san bevonultak. He­lyi ünnepek rendeltettek el tehát, összesen vagy öt­ven, melyek egész ka­lendáriumot tesznek ki. (­­A német császár és a Vatikán.) Rómából a „bigaro“-nak azt jelentik, hogy a német csá­szár vatikáni látogatásának módozatai újabban, ha nem is lényeges pontokban, némi változást szenvedtek. Kezdetben ugyanis abban történt megállapodás, hogy a német császár a Capra­­nica palotából, hol Schöltzer német követ lakik, a követség fogatán fog a Vatikánba hajtatni, vagy bérkocsit fog e czélra használni. Vilmos császár azonban, hogy minden tekintetben kí­mélje a Vatikán érzékenységét, arra határozta el magát, hogy saját fogatát és lovait használ­ja e c­élra . Berlinből a császári fogat és a lovak már meg is érkeztek Rómába. A „Figa­ró“ levelezője ehhez hozzáteszi, hogy Vilmos császár Rómában a­quainali hivatalos kimu­tatások és fogadtatásokat megelőzőleg látogat­ja meg a pápát. Vilmos császár e szerint csü­törtökön délután­­4 órakor érkezik meg Rómá­ba, másnap a Vatikánban tesz látogatást s csak e látogatás után történnek meg a Quirinálban a hivatalos fogadtatások. XIII. Leo p­ápa valószí­nűleg magán könyvtárába vonul a német csá­szárral az üdvözlés után, legalább erre mutat az, hogy e termet ama nagyszerűen hímzett szövetekkel és szőnyegekkel díszítik fel, melye­ket a pápának jubileuma alkalmával küldi­­k. AZ ÁLLAPOTOK ROMÁNIÁBAN. Kolozsvár, október 8. A Rosetti-kom­ány napjai meg van­nak számlálva. Bratian Demeter, a­ki testvére, Bratián Jón politikájával annak idejében nem volt megelégedve, s m­eg­­segítette a Rosetti-töredéket kormányra illem­ most, mert a Rn.^.ti.i-L-n'.-.iT-á,nv illetőleg, a szabadelvűekkel egyesülni óhatt. E végből Bratian Demeter össze is hívta híveit az Ateneum épületében s ott az egyesülést ki is mondották. A két testvér, Bratian János és Demeter tehát ismét egy zászló alá ke­rültek; a kettő együtt véve pedig nagy hatalom Romániában. Ezért a Rosetti­­kormány napjai meg vannak számlálva, mert a választásokon bizonyosan meg­bukik. Lascar Catargiu, a­ki fenntartó lelke a kormánypártnak, az országot a nya­kába vette s mindenütt ott van, a­hol veszélyeztetve látja a kormány érdekeit. Bármily hatalmas legyen még itt a nagy bojárság, annyi ereje azonban még sincs, hogy konzervatív irányba terelje k­­z ország liberális közhangulatát. A Bratián-féle egyesített párt „Uni­­rea liberala czím alatt párt­lapot akar kiadni, a­mely a megállapítandó új pro­gramaihoz híven, az ország szabad in­tézményeit fogja nyakra-főre védel­mezni. Egyik tekintélyes vendéglő díszter­mében, az országból jövő több hitre, hogy Jassiban, Bacan és Ploest városok­ban a liberálisok egyesültek, a bukares­ti szabadelvűek egy tanácskozás-félét tartottak, a­melyben ezen tényeket he­lyeselték. A liberálisok egyesülése or­szágszerte kedvezően fogadtatott, a­míg a kormány biztos bukását látván ben­ne, mindenképen igyekeznek útjába akadályokat gördíteni, azonban nem lehet. A conservativek egészen külön ma­radtak, míg a liberálisok egy másik ol­dalon tömörülve, foglaltak most állást Rosetti kormányának megbuktatására. Ki ne ismerné a L’Indép. Romaine czimű lapot, mely orosz zsoldban állva, igen sok kellemetlenséget okozott sok hazafinak, elferdítvén a tényeket. Ennek egyik munkatársát, Lutz urat, tegnap­előtt este, utczán, ismeretlen tettesek keményen megverték. A tetteseket nem lehetett kinyomozni. A kormány embereinek nincs vala­mi kedves sorsuk Romániában. Külön­ben a kormány onnan vett embereket, a­honnan kapott, így nem csoda, hogy ezen összeverődött hadnak sok az alja. A kormányellenes lapok nem győzik re­­gistrálni azon tisztviselők névsorát, a kik már tömlöczre ítéltettek s bünteté­süket ki is állották. De az el nem ítélt­­ s tisztességeseknek látszó egyéniségek­éi M­unks­­véd volt annak idejében, abban a sze­rencsében részesül, hogy életének min­den gonoszabb pillanata egy röpiratban örökíttetik meg, s e röpiratban a tol­­vajság a legcsekélyebb bűn. Rosu úr pedig a Rosetti-kormánynak igen hatal­mas embere. De hát a kormány, ezek daczára, erősen ragaszkodik emberéhez, így Di­­mancea és Da­villa nevű rendőrtiszt­viselőket a törvényszék kínzások bűnté­nye miatt elítélte. Rosetti miniszter ezen tisztviselőket mégis visszahelyezte hiva­talaikba, úgy hogy a sajtó most az egye­temi ifjúságot hívja fel arra, hogy ker­gesse el maga azon tisztviselőket, a­kik

Next