Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)
1889-01-02 / 1. szám
Kolozsvár, 1889. mbaívzata je 07' i3liArtya,688á0 gyakorlati zottság h? fül>atDan Béc b“a bi. herczftoan^skozasok lesznek Albrecht föléne vf. 61? ie 6 *latt’ 670 n e,vek a megbeszél I . letl» melyek szerint a gyalogság gyal az nj f.g. ,dft, kinőttél, módosítandó volna. A tanácskozásokban néhány hadtestparancsnok is részt fevenni. T elhetetlenség. Kolozsvár, jan. 2. (Sz.) E hó 10-én telik le az a határidő, amelyen belül az erdélyrészi birtokosoknak a fölállitandó répaczukorgyár számára legalább 3000 holdnyi terület répatermését kell biztositaniok, ha nem akarják az illető vállalkozókat a kormányelnökkel szemben vállalt ama kötelezettségük alól kibocsátani, hogy a létesítendő három czukorgyár közül az egyiket az erdélyi részekben állítják föl. A gyár, ugyan, 5000 hold termésének földolgozására lesz berendezendő és igy a jövőben ennyi föld jelentékenyen jobb jövedelmezősége van az illető birtokosoknak készen kínálva, de a működésbe indulásra már e kisebb terület biztosított volta is kötelezi a vállalkozókat, míg, ha ezt a minimumot nem sikerül összehozni, saját természetes érdekükben vonulnak vissza és minél közelebb a Budapesten fölállítandó tisztító gyárhoz, hogy a nyers czukor szállítási költségeit lehetőleg apasszák. És mégis, a hazarészi birtokosság, egészen alaposnak látszó hozzávetésünk szerint, megfoghatatlan közönnyel nézi a véghatáridő közelgését, maholnap letelését, mert, a midőn ,a mai közgazdasági rovatunkban olvasható tudósítás szerint, a decz. 29-iki nagyenyedi értekezleten sem volt még a minimum biztosítva, elmondhatjuk, hogy az ügy megbukott. Maga e tudósítás csak annyit mer állítani, hogy a gyár fölállítása „biztosítottnak tekinthető“ s hogy „alapos a kilátás“ a dolog jobbra dőltéhez. Miután ez értekezlet tuljdonképeni föladata a már aláirt szerződések összeszámítása volt s miután levelezőnk, nem mint pozitiv eredményt, hanem csak mint reményt és kilátást jelzi a gyár biztosított voltát, nem nehéz e sorok közül kiolvasni a szomorú valót. Mi ez? Az ügyet hazafias buzgalommal és, bizony, nem csekély fáradsággal vezető le. Kemény Kálmán mindent elkövet a kérdés kedvező megoldására; különböző helyeken tanácskozásokat tart, fölvilágosításokkal, utasításokkal szolgál, a fölmerült aggodalmakat nem csak szóval, hanem a szerződés kedvezőbbé tett határozmányaival, a beváltási ár emelésével, a szállítási kedvezmények tíz évre való biztosításával, a takarmányanyag visszaszolgáltatásának, avagy pénzen megváltásának megállapításával, ingyen vetőmagv és jelentékeny előleg kínálásával stb. oszlatja el s 3000 —5000 hold földbirtok után, a termelési és szállítási kiadásokat a legmagasabbra, a beváltási árakat, illetőleg a termény czukortartalmát a legalacsonyabbra számítva is, holdanként harminczhárom (33) frt tiszta jövedelmet helyez biztos kilátásba, mely már egyetlen év termési árából fedezhető gépekkel való művelés mellett, még legalább 50 ° C-kal fokozható s az egész Maros-Már a régi görög bölcsek szenvedtek, sőt egyiknek Xantippe nevű felesége volt. Nekem még nem volt. Semmi jogom panaszolni. És mégis kénytelen voltam vele. Házam előtt — bocsánat — lakásom előtt sohasem égett este a lezai lámpa. Számos kalapom ment tönkre azáltal, hogy fejjel rohantam neki a lámpaoszlopnak a korom sötétségben. Utczaajtóm előtt az egész utczában összekapart sár magas és mély halmot képezett. Mélységét nem egy sötét estén mértem meg sajátkezűig — lábaimmal. Leveleim, sürgönyeim napokkal, órákkal késtek. A kávéházban sohasemudtam egyéb lapot kapni a pinczértől a „Magyar Mercir“ nál és a Pinczérek Lapjáénál, előbbit boszuból, utóbbit azért, mert ő is dolgozott bele. Mindenfelől ellenséges szolgálattevő arczok vettek körül. Álmaimban hire hamva sem volt a babérkoszorúknak. Álarczos sbirrek a sóhajok hídjára czipeltek, ott keresztülszurtak s én erre belezuhantam egy czápa torkába... Emlékiratommal folyton késtem s egyszer végre elhatároztam, hogy nem írom meg. Én nem akarok martyr lenni. Szép a dicsőség, de a nyugalom sem megvetendő. Elérkezett a deczemober bó. Az álta am újévkor megbántott emberek lassan lassan nyájasabbakká váltak irányomban, sőt az uj év közeledtével szeretetreméltó mosolyokat pczkáztattak meg. Jótékony melegség áradt keblemben embertársaim szerettének e nyilvánulásaira. menti és vidéki földbirtokosság nem tudja, nem akarja 3000 hold termését biztosítani! Hogyan, hát nem számvitel mellett folytatják-e földbirtokosaink mezőgazdaságukat s nem tudják-e, hogy földjeik a legintensivebb megmunkálás és a legokszerübb termelési rendszer mellett is, az eddigi művelési ágak után alig hajthatnak 20—22 frtot holdanként, s oly csekélynek tekintik-e a jelzett jövedelmi különbséget, hogy ezért ne volna érdemes még nagyobb fáradságot és gondot is elvállalni, mint amennyivel némelyek a répatermelésre nézve rémnntgetni jónak látják, isten a megmondhatója, miért — ha csak nem azért, nehogy aztán azt kelljen bevallaniok,hogy ezt, bizony, hallatlan! — Tisza Kálmánnak és egyik főispánja hazafias buzgalmának köszönjük! Örökös a panasz, hogy a kényszerítő szükség által fölfokozott közterhek mellett a földbirtokosságnak nem nyujtatik mód és lehetőség jövedelmei hasonló mértékben való fokozására s a midőn, íme, igenis, készen kínáltatik egy egészen új és reális kereseti ág — akkor a közöny, a tétova, vagy a mi legroszabb: talán épen az élhetetlenség hagyja tovaröppenni a sült galambot, hagyd lássa tányérján és költse ebédjén más. Ne is mondjuk, hogy egy ilyen nagyszabású vállalat után mennyi hasznot lát az állam, a vidék; ne is említsük az adó, a szállítási bevétel s a meggyarapodott népességi, kereskedelmi és ipari forgalom messzeható előnyeit, csak épen azt a kézzel fogható financziális többletet számítsuk, amennyit az illető földbirtokosok ad personam szalasztanak el s bizony, alig adhatunk más nevet ennek az eljárásnak az élhetetlenségnél ! Valóban, elszomorító lenne, ha ezt az épen nem dicséretre szolgáló epithetont január tizedike után is fen kellene tartanunk. S lehetséges volna ez ? Az év végén, Kolozsvár, jan. 2. Na szívesen foglalkozunk a némely exaltált — nem magyar ajkú — férfiak által alkotott úgynevezett nemzetiségi ügyekkel, mert meg vagyunk győződve, hogy valahányszor ez irányban tollat veszünk kezünkbe, mindanyiszor baglyot szándékozunk vinni Athénébe, ami egyáltalában haszontalan dolog. Hanem egy évnek a végén állunk, s egy útnak a kezdetén. Egy ily fontos pillanatban nem fog ártani számot adnunk arról, hogy váljon a fentebb érintett eszmék tért foglaltak-e a szabad magyar állam területén, vagy pedig épen veszítettek abból a tüzből, a melylyel azok rendszerint hirdetve voltak s hatásukból, mely a magyar alkotmány megdöntésére számít. A román nemzetiségi eszmék szóvivői szócsöveik utján, a letűnő évben, nem kevesebb buzgalommal igyekeztek hódítani maguknak híveket. Ők nem oda törekedtek, hogy minket meggyőzzenek sérelmeik valóságáról, kívánságaik méltányos voltáról; eszük ágában sem volt oda hatni, hogy a magyar törvényhozás valamit nekik megadjon mindabból, amit óhajtanak: munkájuk az elmúlt háromszázhatvanhat napon át csak oda irányult, hogy saját fajuk értelmetlenebb részét hódosák el maguknak, eszméiknek megnyerjék, hogy így elvágván a testvéri köteléket magyar és román között, az egyetértés, csendes és áldásos együttműködés munkája lehetetlenné tétetsék A román sajtó s a sajtóban a román szóvivők ilyen irányban működtek. Ők semmit nem kértek, csak vádolták; nem világosítottak fel, hanem izgattak; nem szolgálták a hazafiságot, hanem annak ellenkezőjét. Mint eddig, úgy a folyó évben sem járultak kérvényekkel az országgyűléshez, ha valóban sérelmük volt, mert föltették, hogy azon kérvények tárgyalásakor a világ olyoemi fölvilágosítást kaphat, amely árthat aknamunkájuknak; nem volt bátorságuk szembe állami hirdetett ellenfelükkel, hanem mindezeket megkerülve, a külföldi sajtóban és itthon alkotmányunk, szabadelvű intézményeink ellen egy csomó rágalmat szórtak, oly rágalmat, mellyel szemben védekeznünk egyáltalában nincs hatalmunkban. A túlzó román férfiak, akik ma kezükben és hatalmukban tartják a sajtót, ilyen irányban haladtak. Sajnosan tapasztaltunk egyet, azt, hogy ezen vezető férfiak, nem a komoly fajtából valók. A komoly, megszürkült férfiak félre vonultak. Ezek belátták, hogy Magyarország ma egy konsolidált állam, a melyben hiábavaló minden Bach-korszakbeli nemzetiségi vergődés Félre álltak s átadták helyüket a jókedvű ifjúságnak, mely tómból l* , melynek száját még a kása meg nem égette. És ez a fiatalság alkotmányunk szabadságait igénybe véve, a szabad sajtó minden jogát fölhasználva, egész kedvteléssel dobálódzik ; egész szenvedéllyel tépdesi a fa koronáját, mely neki árnyékot, gyümölcsöt ad. Az elmúlt évben tehát ezen ifjúság kedve nem csappant még meg, és mámorából nem tért még magához. Hanem baj nem történt A román közönségben nagyobb hódítást nem tettek. A román közönség ellenkezőleg úgy nézi ezen ifjúságot, mint a duhajkodó társaságot szokás, bele nem vegyül, mert félti a tisztaságát. Egy eredménye megvolt az esztendőnek. A duhajkodó társaság két tagja lépre került. Sajtóbíróság ítélt eljárásuk felett. És azok, akik azt hitték, hogy most már az elitélt férfiak mellett az egész román nép feláll, erősen csalódtak, még egy árva távirat sem vigasztalta meg őket. Tehát eszméik nem hódítottak, ellenkezőleg, tért veszítettek. Kitudódott az, hogy a baj nem mély, a közönség nem teszi magáévá eljárásukat, nem érez velük. És ezt évről-évre tapasztalni szerencsések vagyunk. Évről évre gyengül a román közönségben a rokonszenv érzete ezen álmokat álmodókkal szemben. Maholnap egész talaj nélkül fognak Allajii Első bizonyára az az idő is, és az az év, mely ezen békét meghozza a testvér népek között, bizonyára áldott lesz hazánkra nézve. Beköszöntőtt az uj esztendő. Ezúttal is a kéményseprő volt az első a jókívánságban. Kezet szorítottam vele s megajándékoztam. Cognakkal is megkínáltam. Elfogadta, zokogva nyakamba borult s kért, hogy ne fáradjak a töltéssel, iszik ő „könyv nélkül“ is. Ki is itta. A levélhordó, az utczaseprő — s a többi mindnyájukkal békét kötöttem. És azért a kevés borravalóért mennyi áldást és boldogságot kívántak! Ha század része beteljesülne, ezer évig élnék! Már a legközelebbi napon, minő előnyös változások! Kora reggel legnagyobb pontossággal hozta hozzám leveleimet (több számlát) a levélbordó, a kávéházban a főpinczér elcsapással fenyegette az alpinezért, ha nem fogja a legfrisebb lapokat először nekem adni, s azonnal saját példányát adta ide a „Pinczérek Lapja“ legfrisebb számából, benne egy saját költeménnyel. Este, a fénylő holdvilág daczara égett az utczai lámpa lakásom előtt s ugyanezért néhány takarékos polgártársam az éj folyamán beverte fagyos rögökkel a lámpást és ablakaimat. Felriadtam, de ijedtségem csak rövid ideig tartott. Hisz tudtam, hogy nem ellenségeim működnek, ők boldog uj évet kívántak. Csakhogy ezt a szerencsét megértem! Uj évem boldog! GYALUI FARKAS: A városi közgyűlés, Kolozsvár, jan. 2. Hétfőn folytatólagos közgyűlést tartott Kolozsvár város törvényhatósági bizottsága. A közgyűlésen, melyen gróf Béldi Ákos főispán elnökölt, a tagok csekély számban voltak jelen. Béldi Ákos gróf főispán az ülést délután 3 órakor megnyitván, Albach Géza kir. tanácsos polgármester jelenti, hogy a megválasztott uj tisztviselők közül azoktól is, kik a mult közgyűlésen nem voltak jelen, az esküt bevette. Tudomásul vétetik. Jelenti továbbá, hogy Salamon Antal tanácsossá választása által megürült első aljegyzői állásra gróf Béldi Ákos főispán Sombory András rendőrbíró helyettesítette. Helyesléssel vétetett tudomásul Albach Gáza polgármester ezután jelentést tesz hat bizottság választásáról. Közgyűlés a választásokat tudomásul veszi. A tárgysorozat rendes pontjaira térve, a polgármesteri jelentések következtek. A polgármester megvizsgálva a városgazda által kezelt különböző alapokat, a városi mezei rendőri, a városi közvágóhidi és a városi adópénztárakat, azokban, mindent a legnagyobb rendben talált, mit a közgyűlés tudomásul vett. Szvacsina Géza tanácsos előadja, hogy a feleki, kóródi és tárcsái regalebérlők haszonbér leengedésért folyamodtak. A kérelem indokait a tanács és szakosztályok nem tartván elfogadhatóknak, a folyamodók kérését elutasítandónak véli. Közgyűlés csatlakozik a tanács véleményéhez. A főkapitány javaslatára Csirják Samu díjnok 50 forinttal való megjutalmaztatása kimondatott. Közgyűlés ezután Schnell Lajos műasztalosnak az ő Felsége arczképéhez készített pompás keretért, 300 frt jutalmat szavazott meg. Néhány kisebb jelentőségű kérelem után dr. Farkas Géza, dr. Aboncz Károly és dr Genersich Gusztáv orvostudon oklevelet hirdetettek ki. . .... . Af Végül Benei Ferencz indítványára gróf Béldi Ákos főispán, Albach Géza kir. tanácsos-polgármester és a város, tanácsnak az 1888-ik évben tanúsított buzgó sért jegyzőkönyvileg köszönetét munkálkodászavaztatott. (Éljenzés). Albach Géza kir. tanácsos-polgármester viszont gróf Béldi Ákos főispánnak és a bizottság tagjainak fejezte ki köszönetét azon támogatásért, melyben a tanárst a város ügyeinek vitelében segítették és boldog újévet kívánt. (Éljenzés.) sor EZzel !Fó f Béldi Ákos főispán az ülést egy negyed 5 órakor bezárta. IRODALOM és MŰVÉSZET. A gyermekek a színházban. Tegnap délután ismét a gyermekeknek tartottak előadást. A Hófehérke szép meséjét játszották. Töméntelen sok gyönyörű leányka és okos fiúcska hallgatta. Többnyire pedig tudták mi fog következni. Mindnyájan ismerjük, hogy Hófehérke mennyit szenvedett a czudar mostohája miatt. E mese a színpadon megelevenedett. A hangját lehetett hallani Hófehérkének, Montacilla miniszternek és a ceremónia-mesternek, ki nagy gallért visel a nyakán... Mégis, bárha tudtuk mi fog történni, ott a páholyokban fejünket tenyerünkbe fektettük, így, kissé fél oldalt és kerekre nyilt szemmel ügyeltünk a történetre. S mikor Hófehérke a mérges fésűt hajába tűzte , ott lehanyatlott halva, sokan közülünk keservesen felsírtak. Ekkor czuborkákat nyújtottak szániszliban a mamák a gyermekeknek. Második meghalása Hófehérkének az alma miatt — nem keltett elevenebb hatást. Több kezecske legyintett, mintha ezt mondaná: ohó! ezt már megtetted s mégis feltámadtál. Mások így szóltak: „miért volt másodszor is olyan szófogadatlan ?“ Ez a Hófehérke Delly Emma volt. Gyermek volt, szép volt, kedves volt. A királyné pedig igen rosz volt. Nemcsak hogy gonosz indulatokat árult el — de a szerepét se tudta egy cseppet se. Ám senkiről nem beszélnek mostanában többet Kolozsvárt, mint Szathmáryról és Pusztairól, kik kedvesek, bolondosak voltak. Illik tudni, hogy mind a kettőnek vannak odahaza is gyermekeik. Ezért tudnak így a gyermekek nyelvén beszélni. Hallani kellett, hogy kacsagtak rajtuk. Mintha csengettyűk szóltak volna, olyan hangosan. A törpék is mind csinosak voltak s senki a nézőtéren bizony el nem aludt, hanem gyönyörűséggel nézte őket, a mint énekszó mellett mentek a bányászmunkára. Hosszú szakálluk ringott e jószivü kis emberkéknek. Fészkelődés és nyughatatlanság kevesebb volt, mint a múltkor. Ezt a mesét inkább értették a gyermekek s rákönyökölve a páholyok szélére, csendesen hallgatták. Egyedül a karzaton taszigálódtak kis diákgyerekek. A szinház szóval ismét olyan kedves volt tegnap is, mint a múltkori gyermekelőadáson. Ha az igazgatóság ottan ottan rendez egy-egy ilyen délutáni mulatságot, a kicsiknek is jó napot csinál — s nekünk is. Az erdélyrészi természettudományi társulat (mely egy Nagy-Szebenben székelő szász társulat) a napokban Nagyszebenben szakülést tartott. Jekeli dr. a zoologia téren megjelent uj munkákról értekezett, ismertetvén gr. Haller Bélának egy idevágó művét. Jelentette továbbá, hogy a világhírű Siemens és Hakke berlini ezég, az arany nyerésével eldobott u. n. salakból 1000 kilogrammot kér, az ez anyagban levő értékesíthető részek meghatározása czéljából. Ugyanő elég erdélyi rézérczet is kért mutatványul. Egy nagy mailandi gyár aranytartalmú kvarcz (vas és rézkéneg)-ból kér mutatványt, melyből évenként 4000 tonnát tudna elfogyasztani. Ugyanis Jeckeli a haltenyésztésről szólott, végül Hennck G.gyógyszerész tartott szakértekezést. Az Unitárius közlöny, e jól szerkesztett folyóiratból megjelent a januári szám, következő érdekes tartalommal : Gondolatim (Költ.) Boldog uj évet! y. Clarke Freeman Jakab. (Arczképpel) Boros György: Karácsony emlék. Végh Mátyás: Egy ház titka. Grátz Mór. Előítélet. (Elbeszélés.) Ormössy Miklós. Egyleti élet és munkásság Hazánk és a kölföld. Irodalom. Nemzeti Szinház. Kolozsvárt, 1899. jan. 3-án. Bérlet 92-ik szám. Az eleven ördög Tibur Megyeri. Letorieres Serédi S. Pomponius Szathmáry. Desperiores Pusztay. Veronika Láng E. Grevin Váradi A. Marianne Veresné. A chatoui biró Török K. Operette 3 felvonásban. Személyek: Soubise Gaál Gy. Herczegné Kiss Kata. Kezdete 7 órakor. B. u. é. k. Kolozsvár, jan. 2. Tegnap, az újév első napján a hatóságok és testületek közbecsülésre érdemes főnökeinél Kolozsvárt is megtartották a rendes újévi tisztelgések, melyekről a következő tudósítást adják . Gróf Béldi Ákos főispánnál délelőtt 11 órakor tisztelgett Kolozs megye tiszti kara. A tiszti kar élén, melynek tagjai teljes számban voltak jelen, Gyarmathy Miklós hatásos szavakban fejezte ki maga és a tiszti kar nevében jókivánatait, miket a jelenlevők ellene járt be. Erre gróf Béldi Ákos főispán meghatottan köszönte meg a tiszti kar megemlékezését. Örömmel fejezte ki elismerését a mál évben végzett munka felett s a tiszti kar minden egyes tagjának tevékenységéért. Megköszönte szives támogatásukat s jövőre is az eddigihez hasonló munkásságokat a támogatásukat kérte, mihez kitartást kíván. A főispán szavait hosszasan megéljenezték s ezzel a tisztelgés, miután a főispán a jelenlevőknek kezet nyújtott, véget ért Kolozsvár város tisztviselő-testületének tagja, mintegy negyvenen, háromnegyed 11 órakor szintén felkeresték gróf Béldi Ákos főispánt hivatala helyiségében. A tisztelgőket A Ibach Géza kir. tanácsos, polgármester vezette. Albach Géza csinos beszédben kívánt gróf Béldi Ákosnak a tisztviselő-testület nevében boldog uj évet. Megköszönte a főispánnak a város érdekében tett fáradozásait s a most beálló évre se kérte jóindulatú figyelmét. A tisztviselők eljeneinek elhangzása után január_£_ 1 J 5 vaî kősze/ gróf Béldi Ákos pár meleg bz. j at^nak meg Kolozsvári város tisztvisel j^ ^vben mi gyermet. Elmonlta,hogy az el“ <r ügyeivel dig szívesen foglalkozott Koloz tisztvi hogy ezt tehese, ezután is számit lök buzgalmára [UNK] Az ipa os-ifjak önképző- és betegsegélyző egylet, mely a lefolyt évben oly sz munkásságot feett ki, a tegnap en í küldöttség álta fejezte ki szerencsekivánat a gróf Béldi Ákos főispánnál. Az egylet jó kvánságait Hévai J. alelnök tolmácsolta, fő: után az iparos jak Sigmond Dezső őrs képviselőnél, Abadi Géza polgármesterné Benigni Sínjeinél és dr. Ferenczi Zoltánnál tisztelegik. * A gazdasági egylet tagjai Hegegedfis Sándort Sigmond Dezső országigyűlési képviselőnek testületileg kívántak boldog újévet, olya formán, hogy egy egy díszes tokban az egyle tagjainak mindenike sajátkeszüleg irt névjegy küldötte el jó kivánataival Albach Lia kir. tanácsos polgármestternél tegnap délőtt 11 órakor, hivatalos helyiségében megjentek Kolozsvár város tiszti viselői, élükön Sák Pál főkapitánnyal, hogy bol dog újévet kínjának. A jókivánsiokat Deák Pál főkapitántolmácsolta éljen.8 befogadott beszédben, mire Albach Géza líces szavakban mondott köszönetet. Az éljek elhangozta után a tisztviselő testület a 3tspánhoz ment tisztelegő A nemze 8zinjáz személyzete tegnap az uj év aljából ép oly élénk, min szívélyes ováczióje részesítette az intendáns és igazgatót. A színházba a mint Ditrói igazgató színpadon megtelt a zenekar tussal, a szinház egész szemizete lelkes éljenzéssel fogadta, melynek lendesülte után Megyeri Dezső üdvözölte zárt nevében az igazgatót, el mondván, hogy arsulat, mely idejöveteleke nem titkolható tózkodással fogadta, mennyire megszerette tevékeny igazgatót. Dirói megindultan ioud köszönetét a megemlékezésért. Elmény, hogy törekvésének fő czélja, a kolozsvár nemzeti szinház felvirágoztatása mellett, a zsulat tagjainak szeretete megnyerni kifejezi hogy bizik a tagok ügy szeretete és szorgoában a hogy ezzel és Klozsvár közönségét meleg pártolásával sikrülni fog szinházuat magas művészi niveam emelni és köteleseit a színészet és nemz iránt leróni. Ezután Femsi Emil és Megyeri Dez Bölöny intendánsé mentek, hogy őt a szil padra hivják. Az intendánsitrói igazgató üdvözöl a társaság nevét meleg szavakkal, kérv őt, hogy maradjon indig e szinház élén, mi tőle várja leginka felvirágoztatását. Bölöny megszönve a társulat és iggató buzgalmát. Menti, hogy szívesen dolgzik, szívesen áldomert látja, hogy lasse bár, de biztosan feledünk kitűzött czélja felé, mely abból , hogy a kolozsvári őrs nemzeti színház criveaura emeltessék, a mlyen missiójának idén irányban megfelelhessen. A kolozsigyei tanító-testüle az új év alkalmáb kir. tanfelügyelőjét és e nőkét, Kozma Faczet, ó év estéjén 5 érkor kereste fel Iaán, hol a szép számmn megjelentek nevét Nagy Kámán alelnc mondta el a tantestület jó kívánságait eg csinos beszédben, yre a tanfelügyelő válaszólva kijelenté, h jól esik fogadnia a tanitó testület kivánii, szívesen munkás közi továbbra is felvirásáért, s a tanító testületben a kölcsönös lomát és szeretetet ápoló egyik főtörekvése, ért ez alapja mindet egyesület életének fejlődésének. Jva! köszönj HiEK. Erdő részek. Kolozsvár, január 2. — Halálozás2 Ut esztendő másod napja örök álmot látott egy köztisztelben álló agg városi g^rra- Mint mély rés véttel értesülünk, seli Mosel Anta nyugalmazott m. k bányatanácsos, hossz szenvedés után, nef?xel 36 éves koráb meghalt. Az elbuntven esztendőnél tóvá működött hivatalos^radbata,*aa buzgóságal és kiváló képz^88 ®!- Számos és derű szolgálataiért, lankban o’öködéseért legmagasabb helyről kitüntetés, ötven éve, szolgálatáért a Fez József-rend lovagjául neveztetett ki. ]y|(-Antal neve, mint szak tudósé, szintén jelA6 ®?- Szám08 szakért« kezése jelent meg oraany ° 8 folyóiratokbn és lapokban. Az “«zenm egylet egy alelnökét vesztette8 megboldogultban, 1- nek halála által akro a családot is gyár érte. Temetése pé?11 ^után lesz. — Arany kö A ̋ 1111 1888-'k éven alólirthoz a Kolozs f^al>''a»dó Mátyás Irály-szoborra a k^z8 adományok fizettetek be: 1. N. Peiil8t,vá“ £ 5 fr. 2. Földi Dobv An^ ft‘ 60 kr ,3 Beéredezött egyetem, ^c*v,f8‘mfkb|61 . küldött tiszta jővel 10 frt 4:Bethlen» takarék pénztár 50 f.'-f«»8208' Erzs, által rendezett műkedvfeJd 8 daV,8^a JöVedelm’ Ajtai K. Albert ut6,frtu6 Bart Bnszá' Ilona által gyűjtőt' dr Hzege^8 Alatán J* ján átadott összeg1 f' / \ Báró Kálmánné által dragedüa István uttan ,»'