Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)
1889-03-26 / 72. szám
Ill-ik. évfolyam 1889 Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. VIHAR UTÁN, Kolozsvár, márcz. 26. A kiegyezés óta a nemzeti társadalom egy pillanatig sem volt annyira ébren, mint a most lefolyt hónapokban, melyek nyomán a színfal épen ma gördül le a fővárosban. Ismét fölhullámzott a hazafias kedély-élet amaz érzelmi szent ereje, mely politikai hivatottságunk egyik nagy titka s melyre vonatkozólag mondá Oroszország legnagyobb diplomatája, hogy a keleten egyetlen népnek van politikai tehetsége, a magyarnak. Most, hogy utánna vagyunk a parlamenti küzdelem összemérkőzéseinek, a bevégzett harcz minden erőből folyt tusáinak: megállhatunk a társadalmi szempontból vett összegezés mesgyéjénél. Politikai szempontból lapunk álláspontjáról százszor világítottuk meg a letelt idő alatt a kérdés lényegét. Helyt állottunk a mellett, mit jónak láttunk. A vágásokat osztottuk, panasz nélkül fogadtuk. Annál inkább nem szabad a közélet küzdterének homokján tartósan zúgolódniok a viaskodóknak, ha a pillanat fájdalma és fölgerjedése a lélek minden factorát vonta is be a szellemi csatába. Bármilyen heves és magasan felhullámzó volt a mérkőzés, ebből is, mint mindenből, sikeres szempontokat vonhatunk el. Itt — végre leeresztett sisakkal — egyre akarunk rámutatni. Ha ötven év, vagy száz év múlva valamelyik jövendő korrajzíró vázolni fogja a lefolyt időszak viharát, keresni fogja az alaphangot. Igaz lelkesedés és háborgó szenvedély, való szándék és aberráló képzelet, átgondolt nyugalom és emberi gyöngeség, szent tűz, félrelépés, rajongás, szereplés, odaadó erő a meglakolás minden következményeivel, hit,párttörekvések, az emberi szó remek nyilvánulásai, utczák pora, vér is, s komoly hazafias könyek kavarognak együtt kölcsönösen a szemlélő lélek előtt. Két villamos felhő egyberoppanásakor ki bírná szétválasztani a kopogó jégeső szemeit, az égszakadássá egyesült terhes párákat a mennyboltozat czikázó égő nyilit ?! És a lehulló szélvész fölkavarja a port. Sár is lesz, fákat és házakat fölforgató orkán. Ki állhatna meg e kavargásban és lármában nyugodtan ? A bölcs is a maga bölcseségében nem inkább elvonul-e e jelenetre s várja a biztos kitisztulást, melyre felmosolyog az ég, kinyilik a táj szemöldöke , egészséges ázon tölti be a levegőt? A kitisztulás megkezdődött. Az eredményt láthatjuk. Tény az, hogy a nemzeti állam eszméje soha ily ön tudatossággal és tisztasággal nem jött az egyesek lelkéhez közel. Az idők folyamán visszamenőleg harczoltunk vallásunkért, szabadságunkért, a modern politikai eszmékért, hazánk függetlenségéért, országunk törvényeinek és birtokának megőrzéséért, de ennyire soha előtérbe nem helyeztük államunk nemzetivé tételének döntő és alapvető fontosságát. A doktrinar eszmék háttérbe szorultak, az exigentialis Opportunismus mellékessé vált; európai liberalismus és európai politika alárendelté lettek fölfogásunkban a szintén európai államalkotó nemzeti idea mellett. A dolgok fejlődésének természetes sora ez. Ha országunk biztonsága a történelmi jogfolytonosság társadalmi anyagi, erkölcsi és szellemi erőnk által kétségtelennek látszik: következik consolidálódásunk munkája a részletekben, a nyelv és cultúra egységében, a közigazgatás megfelelő berendezésében, az érzületek általános politikai credojának azonosságában. A czél és feladat eme bizonyosságában nincs különbség magyar emberek közt. Az eltérés nem az aspiratióban, sem a szándékban van. A kivihetőségben. Az önérzet azt mondja, elég erősek vagyunk egyszerre keresztülvinni. A felelős tapasztalat számot vet az akadályokkal. A két psychologiai elemből áll elő a haladás körforgása. Az önérzet nem tűri el, hogy lehüttessék, kisebbittessék, vagy megsemmisittessék. A tapasztalat lökést kap rugékonyságát el nem vesztenie, így formálódik s tisztul ki lassanként fokozatos és épen ezért biztos haladásunk. Amit a nemzeti irók megkezdettek, ez évtizedben átvette a nemzeti társadalom, s amit a nemzeti társadalom munkál, azt át kell vennie fokonként a nemzeti államnak. De fokonként. Kossuthnak igaza van a Széchenyi István módjával. A kettőt olvasztotta egybe Deák s folytatja a ma. Csak arra ügyeljünk, hogy a kazán fűtése gyorsabb menetre nógasson ugyan, de nehogy explodáljon! Ettől megóv minket örök védőnk, a gondviselő Isten is! — bp(Kolozsvár, márcz. 26.) A miniszteri változások. A kabinetben történt s általunk már jelentett változásokról szóló hivatalos okmámányok így szólanak: Kedves Fabiny! Midőn tekintetbe véve meggyengült egészségi állapotát, Önnek az igazságügyminiszteri állásáról való lemondását ezennel elfogadom, egyúttal hosszú közszolgálata alatt, valamint miniszteri minőségében is kifejtett buzgó és sikeres tevékenységéért teljes elismerésemet fejezem ki; felhívom azonban, hogy az igazságügyi tárcza ügyeit, másnemű elhatározásomig, egyelőre még ideiglenesen tovább vezesse. Kelt Budapesten, 1889. évi márczius hó 22-én. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán s. k. Kedves báró Orczyl Miniszterelnököm előterjesztése folytán Önt, saját kérelmére, belügyminisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésétől, ez alkalommal is tanúsított hű és odaadó szolgálatkészségének elismerése mellett, ezennel felmentem. Kelt Budapesten, 1889. évi márczius hó 22-én. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán 8. k. Kedves Baross! Miniszterelnököm előterjesztése folytán Önt a belügyminisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével ezennel megbizom. Kelt Budapesten, 1889. évi márczius hó 22-én. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán 8. k. többé senki sincs följegyezve s már-már készült bezárni a vitát, midőn Hortsy, — ki egy határozati javaslatot nyújtott be, annak jogczímén zárszóval akarva élni — kijelenté, hogy nem áll el a szótól, ami pártja körében is nagy méltatlankodást keltett. Ennek következtében Uray is visszavonta előző nyilatkozatát, beszélni akart, ami azonban a folytonos mozgás és izgatottság miatt nem volt lehetséges; még két más szónok is jelentkezett : Csatár Zsigmond s a belváros képviselője a háttérből, közderültségre, duettben adtak kifejezést abbeli óhajuknak, hogy mondjon le Tisza s elnök ebben a zűrzavarban — az idő */42-höz érvén — kimondá, hogy a vita folytatása a keddi ülésre halasztatott. Kolozsvárit, kedd, márczius 26. BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Égé«» *tt»..............................16 frt. Fit 4»«................................I frt. Negyedév TM............................4 frt. Egy hóra...........................1 frt 60 kr. így számára 6 Kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy Q0 centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedveményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 25 kr. (Budapest, márcz. 23.) Az országházból. A képviselőház ma sem fejezte be a 24. és 25 ik szakaszok tárgyalását. Napirend előtt jó idő telt el annak vitatásában, hogy a mentelmi bizottságnak a Rohonczy-ügyet tárgyaló ülései nyilvánosak legyenek e, vagy nem. Végre elhatároztatott, hogy az ülések nyilvánosak. A véderő-vitában Veres József, Holló Lajos, Meszlényi Lajos és végül Ugron Gábor szóltak. Ugrón szenvedélyes hangú nagy beszédében először is a vita eredményeit összegező, azután agitatorius szellemben szólt a nyelvkérdésről és a 2-ik évi szolgálatról, s fejtegetései folyamán nem is nagyon burkolt, ismételt dicséreteket mondott Taaffe politikájára, mely alatt tért foglalnak Ausztriában a szláv nyelvek, a német nyelv pedig háttérbe szorul s tíz év múlva már alig lesz fentartható, mint a hadsereg hivatalos nyelve. Azon kijelentését,hogy a germanisatio: őrült kísérlet, a többség padjain is helyeselték, ami természetes is, de a min szónok és pártja csodálkozni látszott. Majd a horvátokat apostrophálta, hogy ne szavazzák meg a tárgyalás alatti szakaszokat. Ezek után ép oly személyesen, mint igaztalanul támadta meg Tiszát, kinek távozását követelte,a legméltatlanabb indokok alapján s midőn szenvedélyének igy szabad féket engedett, elkezdé magyarázni a szabadságot, melynek azt a különös definitióját adta, hogy „mi az, ha nem ellentállás?“ Miután még az ellenzék magatartásának külföldi hatásával foglalkozott, szavait a napokban elhunyt Zathureczky ezredes leveleinek felolvasásával végezte — az ellenzék freneticus tetszései között. Öt percznyi szünet után az ellenzéktől zajosan követelték a szavazást s pártunk azon tagjai, kiket még zárszó illet, el is állottak volna a szótól. Uray szintén kijelenté, süketítő zajban, hogy ha mások elállanak a szótól, ő is eláll és az elnök kijelenté, hogy szólásra A CZUKORRÉPA-KÉRDÉSHEZ. Kolozsvár, márcz. 26. Az erdélyi gazdasági egylet nevében négy közlemény jelent meg az erdélyi czukorgyárak felállításáról és a czukorrépa termeléséről, melyekre, a sokkal fontosabb politikai események között, nem volt hangulatom eddig nézetemet elmondani. Bárha azok egy és más állításának helyreigazítására a szükséges értesüléseket megszerzendő, Knauer Ferdinánd hallevidéki hírneves czukorrépa-és czukorrépamagtermelőnek és a Nyitra megyében Tavarnokon levő báró Stemmer-testvérek czukorgyára igazgatóságának több levelet írtam és több válaszukat vettem. Látva azonban azon hangulatot, melyet ezen czikkek előidéztek, kényszerítve látom magamat az ügy érdekében felszólalni. Nem helyeslem az erdélyi gazdasági egylet ezen czikkeinek magatartását, mely a czukorrépa-termeléstől elidegenítőleg hangolhatja az érdekelteket. Ezt nem helyeselhetem, épen az egylet elhivatása folytán. Miután világszerte elismert tény, hogy ha nem is a czukorrépához hasonló tiszta jövedelmet hozó, vagy még jövedelmezőbb mivelési ág egyetlen egy sincsen, mely nagy nyers jövedelme és épen mivelési igényeinél fogva a gazdaság belterjessé tételére, az összgazdaság emelésére, a jó tiszta, jövedelmen kívül, nyers jövedelméből, a mivelésre fordítandó, tetemes kezelési és földjavítási költségek segélyével annyira tudna önköltségén hatni, mint a czukorrépa-termelés. A gyár felállításáról és gyártásról nem írok semmit. Ez nem a mi teendőnk, ennélfogva nem is tanulmányoztam ennek kérdését. Megbízok a kormányban, hogy ahhoz értő, kellő pénzerővel rendelkező, megbízható egyénekkel érintkezett, midőn a hazai birtokosságot maga biztatta a cukorrépa-termelésre. Annyit jegyzek meg csupán, miszerint a tavarnoki gyárból azon biztosítást kaptam, hogy a mostani czukor-adótörvény mellett ők 10 °, 12 ° czukrot tartalmazó répásokból előnnyel gyártanak s czukrot s örülnek, hogy eddig kitartva, most az új törvény jótéteményét élvezhetik. Jelenben, a gazdasági egylet czikkeiből csak a czukorrépa termelésre vonatkozólag mondottakra teszek észrevételeket. A gazdasági egylet czikkei főleg az éghajlati és a napszám-viszonyokon aggódnak. Az éghajlati viszonyokra nézve gyűjtött adatokat helyeseknek fogadom el, bár erdélyi részünk elég tágas vidékein: Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Háromszéket sem véve ki, a czukorrépa utolsó szaka, október és november hava első fele még igen szép és száraz időjárásnak örvend rendesen, igen gyakori nálunk a vénasszonyok közmondásos nyara,— nem tudom,ezen köztudattal szemben, hogy igazolhatnak az egylet adatai egyebet. De én egész biztosan akartam eljárni: ezen adatokat úgy, amint azok az egylet második czikkében összeállítva vannak, elkül döttem Gröbersbe, Halle mellett, Knauer Ferdinánd úrhoz, mire ő kérdéseimre azt válaszolta, hogy ne aggódjak semmit, az égalji viszonyok igen kedvezők; igaz, az esők eloszlása nem oly egyenletes, mint Halle körül, de miután a tenyészidőszakokban több melegünk és nedvességünk van, mint Halle környékén, annak daczára is az éghajlati viszonyok miatt ép úgy számíthatunk 140—150 m.mázsa középtermés és 15—17 ° C czukortartalomra, ha földünk megfelelő, ha 10—12 hüvely mélyen miveljük és jó trágyaerőben van. De sőt, kivált ha superphosphot vagy más phosphor-tartalmu ásványtrágyával, mely az érést sietteti, segítünk, több melegünk és nedvességünk folytán szeptember közepén érett lesz mindig répánk és október végéig el lehet könnyen rakva, úgy, hogy november havának hidege, mely negyedik időszakunk hőegységét lenyomja, reánk nézve valószínűleg meg fog szűnni tényező lenni. Földünket leírtam neki, t. i. azt, melyben czukorrépát termelni jónak tartom. Írtam, hogy az vizet átbocsátó, humorus, többnyire setét szinü vagy fekete, mély agyagtalaj, melyben elég súlyos buza terem. És ő azt felelte reá, hogy szerencsét kívánhat ily földhöz és ha, a miként irom, a napszám-viszonyok miatt a belterjesen kezelt szántók Ve-Veadánál többet egy évben nem vehetünk répamivelés alá, úgy majdnem lehetlen, hogy a kellő habtartalmat ne szolgáltassa. Tavarnok körül, hol a szőlőt, mint csemegét csak a kertekben termelik, hol később nyílik ki a tavasz, korább áll be a tél, kevesebb a meleg, több az eső, mint nálunk és sárga agyag az alaptalaj, kellő gondozás és mivelés mellett 140—150 m.-mázsa az átlagtermés, 10—12 ° C a czukortartalom.. Ezek után a gazdasági egylet klimatikus aggodalmait nem oszthatom, erdélyi részünk nem havasalji birtokaira nézve. És mélyen mivelt, jó trágyaerőben levő földeknél, mind mennyiség, mind czukor-tartalomra nézve jó eredményt remélek. Silány, gondatlanul mivelt föld semmit se terem, tehát czukorrépát sem fog teremni. Id. ZEYK JÓZSEF: KÁROLY KIRÁLY LEMONDÁSA. Kolozsvár, márcz. 26. A tegnap ide érkezett bukaresti lapok Károly király lemondásáról vezérczikkeznek. Országszerte el van terjedve, hogy Károly király azon gondolattal foglalkozik, hogy lemondjon Románia trónjáról. Egy hírlap meg, mely Buzén városában jelenik, azt írja, hogy ott épen a kormány köreiből szivárgott ki a hir. És a hirt lelkiismeretesen terjesztik. Tehát a példa Károly királyra is ragadós lett volna. Milán király elhatározásába szeretett bele. És ez igaz volna-e? Nem igaz. Az annyi buzgósággal terjesztett hir minden alapot nélkülöz. Károly királynak eszeágában sincs lemondani. Neki nincs is semmi oka arra. Miért menne ő el?Nejével példányszerű életet él; vagyoni állása rendezett, mintaszerűen kezelteti anyagi dolgait ; családi összeköttetései Romániát büszkévé teszik, hogy oly hatalmas fejedelmi család egyik kiváló tagját mondhatja magáénak ; nem életunt, tetterős és munkakedve páratlan. Személyes okok nem forognak tehát fenn. Talán román állami érdekek parancsolnak el a trónról? Nem! A román állam alatta független lett, csatáit fényes siker koronázta, vesztett csaták szégyene nem pirítja a román hadserget; gyáván fejedelme nem hagyta el a román zászlót, sem a harczi kürtje nem maradt tétlenül. Az állam belviszonyait rendezte; az ország pénzével pazarul el nem bánt, javait megkímélve, költségvetésében rendet hozott be; a román büszkeségnek állandó tápot nyújtott, megteremtett egy román nemzeti királyi udvart, melyben a demokratikus fogalom érvényesül mégis, kerülve a semmiskedő csillogást. Nem hiányzik a trónért a román nép lelkesedése sem. Szeretet tartotta fenn eddig is azt a trónt. Olyan fejedelem pedig Romániában nem létezhet, aki nélkülözi népe szeretetét. És mégis, a mint látjuk, Károly király lemondásának gondolata felütötte magát itt-ott s ma Romániában terjesztik a hírt, hogy Károly megunta a kormányzást, ő is menni készül Milán után. Csakhogy ezek puszta hírek. Károly király erősen üli a trónt és esze ágában sincs kedve szerint csinálni azoknak, akik ama hírek kovácsolásában és terjesztésében jeleskednek. Orosz fogás az egész. Dobruzsa orosz, bolgár lakosai között mindenki hiszi, hogy Dobruzsát az oroszok legrövidebb idő alatt Oroszországhoz csatolják , ugyanakkor Románia az orosz birodalom egyik kormányzóságává válik Mindezek összevéve megrendítik az állam tartós fennállásában való hitet; meglazítják a népben a román hatóságoktól való függést s a népet egy bizonyos várakozó állásba helyezik. Könnyen támadhat itt is ott is lázongás, a törvényes intézkedéseknek könnyebben ellenszegülhetnek. A román állam köznépe még nincs hozzászokva valamely állandó kormányformához , különösen nem tudja még, hogy mi az a függetlenség. A királyban csak vádat lát Hozzá volt ahoz szokva, hogy a vóda ellen panaszra menjen Stambulba, vagy Szentpétervárra. A nép nincs még megérve függetlenségre. Könnyen hódit az aknamunka. Könnyen hozzá lehet férni a nép szivéhez és karához. És különösen könnyen most, daczára annak, hogy királyát szereti, midőn van egy párt az országban, amely az orosz czéloknak él. Catargiu hívei az orosz bevándorló képárusokkal egy czél felé törnek : Romániát az orosz hatalom alá hajtani. Mivel az oroszok keztyüt dobtak Károly királynak, a baj nagy, és sok vér árán foghat megszabadulni Románia belőle. Egy erős fegyverük van az oroszoknak. .. Felvetették a vallásos kérdést is. Meghamisítják őseitek vallását, mondják ők. A konstantinápolyi patriarcha hivatalosan kezd beavatkozni Románia egyházának ügyeibe. Vádakkal lép fel, hogy eltér a régi szokásoktól. Pedig Románia egyháza önálló és független, de az orosz kéz felhasználja a patriarchát is. Mindezekért a felelősséget Károly király nyakába sózzák, aki csak lett görög vallásul Meg vagyunk győződve, hogy Oroszország felette sok bajt fog okozni Romániának De egyet lehetetlennek tartunk s ez az, hogy Károly elveszítse Románia trónját. A román hadsereg megközelíthetetlen. Soha sem fog az esküszegő lenni. Ha az orosz összetöri hadserget, akkor Románia koronája is e porba hullt. Addig soha! (-) Rohonczy ügye. A képviselőház mentelmi bizottsága szombaton kezdte tárgyalni Rohonczy Gedeon képviselő ügyét. Chorin Ferencz elnök mindenekelőtt felolvastatta Rohonczy Gedeon nyilatkozatát, melyben részletesen elbeszéli a ház előcsarnokában történt kínos esetet. A terjedelmes nyilatkozatból az alábbiakat emeljük ki: „A folyó hó 19-én tartott képviselőházi ülés zárjelenete, melyben a ház nagy többsége Károlyi István gróf indítványa felett a határozat azonnali kimondását kérte, amelyet a szélsőbaloldal kimondatni nem óhajtott, engem több túloldali képviselővel heves összeszólalkozásba hozott, minélfogva a legnagyobb izgatottságban hagytam el az üléstermet, ahonnan távozva, a ruhatárhoz értem. Felveszem felöltőmet, onnan a kijáró felé sietek, hol egy kínos jelenet tárult fel előttem. Ivánka Imre képviselő urat láttam, aki előtt egy fiatal, kopott ruhás ifjú fenyegető állásban, fölemelt karral áll és midőn oda értem, e szavakat kiáltja épen feléje : — Maga egy komisz mameluk, aki nekem nem parancsol ! (E helyütt megjegyzem, hogy az esemény megtörténte után én úgy adtam elő a dolgot, mintha a fiú „szemtelen“ mamelukot mondott volna, holott most tisztán emlékszem, hogy az általa használt „komisz“ szó volt az, ami engem annyira fölháborított. Tisztelt bizottság ! Mintegy nyolc éve, hogy Ivánka Imre képviselő úrral nem érintkeztem, de a tény, hogy egy 70 éves ember, országos képviselő, a ház folyosóján egy majdnem gyerkőcz ifjú által komiszoltatik, annyira sérté jogérzetemet, hogy a fiút galléron kapva, rá kiáltok : — Micsoda szemtelenség ez itt? és át akartam adni a szolgáknak, de ő a legimpertinensebb arczkifejezéssel felém fordulva, rám rivalt: — Maga is szemtelen mameluk ! E szavakra izgatott állapotom folytán nem bírván magam mérsékelni, egyszer, lehet, hogy kétszer is, a tenyeremmel fiú fejének ütöttem, ki az ütéstől kissé távolabb lódulván azt kellett hinnem, hogy tovább állt; ennek folytán tőle elfordultam, hogy Ivánka képviselő úrtól megtudtam a fiú botrányos fellépésének