Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)
1890-01-13 / 9. szám
IV-ik évfolyam. 18 SZ. Szerkesztő-iroda : FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK üLESH ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. 9. szám. A ROMÁN ÚJÉV ALKALMÁBÓL. Kolozsvár, jan. 13. A görög keleti és kath. egyházakhoz tartozók ma ülik meg az újév első napját. A hazai román népnek tehát ünnepe van. A sajtó, mint ilyenkor szokás, megteszi számadását a mult évről és annak eredményeit bizonyos következtetésekre és magyarázatokra használja fel, így tesz a román sajtó is. Ez a sajtó „üldöztetések és hatalmaskodások“ czím alatt felsorolja a magyar nemzet azon bűneit, melyeket a román néppel, annak aspiráczióival szemben követett el. A magyar uralom bűnei ezek a román nemzetiség ellen, melyet a föld színéről — úgy gondolják — jó volna végképen eltörölni. Már ezt a román sajtó fundálta így ki-ám lássuk azokat a bűnöket. A számadás, természetes, csak 1889-ről szól, azelőtt elkövetett bűnökről vastag köteteket lehetne írni. Míg a megelőző években a támadás a román sajtó és vezető férfiak ellen történt, 1889 ben jobbára a román nyelv és iskola volt az üldözött. Tekintélyes helyet foglal el a visszaélések között a magyar közoktatási kormány azon intézkedése, mely szerint a belényesi román középiskola néhány tanárát hivatalából elmozdította és más tanárokat alkalmaztatott, valamint hogy ugyanazon iskolára nézve akként intézkedett, hogy a román tannyelv helyett a magyar vétessék használatba. A besztercze-naszód megyei román iskolákra vonatkozólag a tanfelügyelő akként intézkedett, hogy az iskolai elöljáróságok az iskolák számára magyar zászlókat vegyenek; meghagyatott az is, hogy az iskolákban a földrajz akként tanittassék, hogy az ifjúság meggyőződjék arról, miszerint e hazában csak egy nemzet létezik és ez a nemzet a magyar. Ugyanazon megye főispánja a Marianna tanítóegyletet megszüntette s a tanítókat más tanitóegyletekbe való beiratkozásra utasította. El van mondva aztán a kisilvai román iskola elleni merénylet. „Halálos csapást“ mért az államkormány a naszódvidéki iskolai alapokra akkor, midőn azokat állami felügyelet alá vette. De nemcsak az iskolában, hanem a községek irodáiban is üldözve volt a román nyelv, így Fogaras megye főispánja rendelkezett, hogy hivatalos aktusoknál csak a magyar nyelv használtassék. Ki ne ismerné a Doda Traján és Lukáts László ellen indított bűnpöröket? A számadó azt mondja, hogy a szathmáriak és a szilágyságiak küzdelme a nemzeti román nyelv érdekében kitörölhetetlen betűkkel lesz följegyezve a román nép történetében. Ezen küzdelemben Berinde ugyan áldozatul esett, de az eszme meg van mentve. Még egy áldozatról szól az ének: ez Orbean lelkész, aki tudvalevőleg fia kereszteltetését tüntetésekre használta, idegen zászlókkal díszítette fel hajlékát stb. A román nyelv elleni merényletnek veszi számadó a magyar kultur-egylet mozgalmát, mely még Balázsfalván is iskolát követelt magának. E mellett némely román olvasó-egylet engedélyezve nem lett. Ezek volnának mindössze azok a bűnök 1889-ről, melyeket a román sajtó regisztrálni tud, s amelyek akként magyaráztatnak, hogy mindazok nyilván a román nép és nyelv megsemmisítését czélozzák. Mi nyugodt lelkiismerettel bocsátanók az elfogulatlan biró elé mindezen tényeket és az az elfogulatlan biró azt mondaná, hogy akkor, midőn mindezeket a magyar állam kormányzata megcselekedte, csak kötelességét teljesítette. Nem akarunk disputálni senkivel. De azt mi is regisztrálhatjuk, hogy a román politikusok és sajtó múlt évi működése arra irányult, hogy a román népben megfojtsa a hazafiságot, hazaszeretetet, hogy idegen bálványokat állítson föl, melyeket imádni kelljen. Hiszen nem csak Belényesen, de Besztercze-Naszódon is a magyar állam jelvényét nem ismerték el, tiltott színeket használtak; az iskolákban hamis tanokat hirdettek, — hogy ne elegyedett volna bele az állam ez ügyekbe s hogyne robbantotta volna szét az összeesküvést s ne éreztette volna hatalmát a bűnösökkel szemben. De hagyjuk ezt. Az uj évben más programm szerint járjon el a sajtó; hazafias irányt vegyenek fel a politikusok s akkor más lesz a törölköző is; mindenesetre elmaresztes. Uj csizmát, húzott és sok színbe játszó nyakravalót kötött. A gyeplőt odadobta a kis czigány kocsisnak és leugrott, összeropogtatván Dénest. A leánykának, ki ott állott, csak féloldalt köszönt s nagy „pajtikáé#, pajtikám!“ kiáltások között vállon tartva Dénest, tüzes beszélgetésbe kezdett, hogy eltakarja zavarát. Valósággal hurczolta a csűrös kert felé-később bejöttek a szobába. Akkor is csak úgy odasandított a leány felé, de zajosan szidta az őszi vetéseket s rácsent intett egy csókot a Lotti keze fejére. Szembe is ült a vén kisasszonnyal s kivonta tarka zsebkendőjét, sörülgetve az izzadságot homlokáról. Közben ily szókat ejtett: — «Szép itt maguknál, nagysádkám“, vagy: „Mindjárt itt a nyár, nagysádkám“. A Dénes intésére bort hoztak s Lotti töltött. A czimborák kocczintottak. Keresztes Lilát nézve itta ki, de aztán mindjárt Lottihoz fordult és minden indok nélkül mondá: „Csókolom a szemét, nagysádkám“. Mind letelepedtek az asztal köré. Keresztes tüntetőleg Déneshez beszélt, de sokszor nézett a Lila mosolygó, boldog képére. Valami történetbe fogott egy szerencsétlen finánczról, aki nyomorgatott egy szegény parasztot. Rendkívül becsületes igyekezet sugárzott az arczáról a végett, hogy kellemes legyen. — Szereti itt közöttünk, kisasszony? — szólott végre Lilihez elszántan. — Durvák vagyunk, de becsületesek vagyunk. Tűzbe megyünk azért, akit szeretünk. Ha megismer minket, meglátja. Mikor a kezünket adjuk valamire, azt megtartjuk. Nem tudunk hímeznihámozni. .. Egyszerre kopogás halLsott az ajtón. — Jó napot, jó napot, — szólott egy hang a küszöbről. radnak a sajtópörök s azok az „üldöztetések.“ (Kolozsvár, jan. 13 ) Bánffy Dezső báró főispánsága Azt a hírt hozta a P. N., hogy Bánffy Dezső br. főispán és a belügyminiszter közt differencziák támadtak, minek okán a báró lemondott és „vasúti főigazgatóvá“ neveztetik ki. Alkalmunk volt a báró munkálkodásának értéke iránti mély tiszteletünk kinyilvánításával egyidejűleg megírni azt, hogy minő okokból látszik ez a hír teljesen valószínűtlennek előttünk. Érvelésünk teljesen helyes nyomon járt, mert, mint egészen jó forrásból értesülünk, a báró lemondásának ügye egészen másképen áll, mint azt a P. N. hirlelte. A főispán két megyének élén áll ugyanis. Teljesen magántermészetű okokból még a nyáron könnyíteni akart közmunkája egy részén, hogy saját ügyeire a köteles gondot fordíthassa — s Szolnok-Doboka vezetésétől felmentetni kérte magát. A restauráczió bevégzéséig vezette csupán az ügyeket s közelebbről, ha megválik is e főispánságától — továbbra is Naszód Besztercze élén marad. Ez a tény. Differencziákról tehát közte és a belügyminisztérium között szó sincs. A főispán, ki közigazgatási képessége s eddigi munkássága folytán a főispáni kar egyik dísze, nem válik meg ez állásától, sem fel nem cseréli mással. Azon állás, melyre a P. N. jelölte a bárót, egyáltalában nem is létezik. (Budapest, január 11.) Az országházból. A képviselőház ma tartotta a karácsonyi és újévi szünet után első ülését, mely eléggé látogatott volt. Mindjárt az ülés elején elnök meleg szavakban emlékezett meg Viai Imre elhunytáról, mely fölött a ház részvéte jegyzőkönyvileg fog kifejeztetni. Ezután Baross miniszter terjesztett be egy törvényjavaslatot (az ínséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt a német birodalommal kötött egyezmény beczikkelyezéséről) és több rendbeli vasúti jelentést, melyek az illető bizottságokhoz utasíttattak. A mai napirendre kitűzött tárgyakat: a közlekedésügyi bizottság öt rendbeli és a pénzügyi bizottság egy jelentését a ház, Neményi Ambrus és Darányi Ignácz előadása mellett, minden vita és észrevétel nélkül elintézte, úgy, hogy az ülés déli 12 órakor már véget ért. Legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor lesz, mikor a ház, a pénzügyminiszter egészségi állapotára való tekintetből, egy korábbi megállapodás megváltoztatásával, a pénzügyi helyett a kereskedelemügyi minisztérium költségvetését fogja tárgyalni. Csak e határozat kimondása és az ülés befejezte után érkezett hír a pénzügyminisztertől, hogy tárczája költségvetésének hétfői tárgyalásában előreláthatólag nem lesz gátolva. Bán Lőrincz gróf volt. Lila könnyen felelkoltott. Mind fölkeltek. — Jó papot uraim és hölgyeim. Reményiem, nem utasítják el szomszédjukat, ha társaságukat kívánja élvezni. Dénes fanyarul morgott valamit és sötéten nézte meg Lottit. Ide jött, úgy lenézi a Dénes báaát, hogy hívás nélkül ide jön. Apa a apagályát ! Néhány nagy kortyot nyelt le. A czimbora szemében ezt olvasta: „így vagyunk?“ Felrántotta a vállát, ezt felelvén általa: „Hívta a menykő“. A gróf kezet adott Lilának és meghajtotta magát Lotti előtt. A Dénes fekete szemei ezt tudakolták : „Hát ismeritek őt?“ Könnyedén tudakozódott a „tisztelt házi úrtól“, hogy miért nem látogatta meg őt az erdészlakban? Azonban nem várva feleletet, Lottinak mondott bókot a virágos udvarért. Szünet nélkül beszélt, minthogy mindenki hallgatott. A szoba vén bútorairól, a tisztes nemes házakról fecsegett, így szólott: „Mi ezt igy tesszük.“ „Nálunk ez igy van.* Ő és a birtokos urak... Dénes csendesen megmozdult. A gróf azonnal elhallgatott. — Tessék ? ■— Na e m moudtam se-e-emmit — dadogta. Nemsokára egy tekintetet váltottak Keresztessel és fölkeltek. Dénes bocsánatot kért a „méltóságos gróftól” (és erősen megnyomta a czimet). „A barátommal itt gazdasági dolgaink vannak.“ Aztán kimentek. Lotti is ünnepélyesen fölemelkedett s az ablakhoz lépett. Kolozsvárit, hétfő, január 13. Kiadóhivatal : BELKÖZIF-UTCZA 4. SZÁM. JS&ÖFIXETBBI DIJAK! Égész évre.............................IS írt. Fél évre....................................8 .rt. Negyedévre...............................4 frt. Egy hóra...............................1 frt go kr. Egy számára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér tara 25 kr. Független elem. Kolozsvár, jan. 13. A budapest-józsefvárosi választási mozgalom alkalmat nyújt az ottani szabadelvű pártnak, hogy a nagyszabású és lelkes demonstrácziók egész sorával bizonyítsa ragaszkodását pártunk elveihez és készségét, erejét ez elvek diadalra vitelében. A gyűléseken és lakomákon számos érdekes nyilatkozatot hallottunk, melyek hatásos tanúságai annak, hogy az ellenzéki hecczek nemhogy lehangolnák vagy megingatnák a szabadelvű párt híveit, de annál erélyesebb, annál lelkesebb actióra ösztönzik őket. A józsefvárosi mozgalom e tekintetben országos jelentőséggel bír. A Berzeviczy-párt szombaton lakomát rendezett a Beleznay-kertben, melynek tágas helyiségei zsúfolásig megteltek, az utolsó zugig. Ott volt számos orsz. képviselő, fővárosi kitűnőség s a választók egész tömege. A képviselőjelöltet, Berzeviczy Albert államtitkárt, a legzajosabb ovácziókkal fogadták és beszédét, melyet a lakoma folyamán tartott, a tetszésnek sűrű és viharos nyilvánulásai kisérték. Berzeviczy ez alkalommal egyetlen tárgyról szólt: a függetlenségről, mint az állampolgárok amaz erkölcsi tulajdonáról, mely által a közéletben a meggyőződés és a közérdek s nem a pressio szerint vezérlik cselekedeteiket. (Élénk helyeslés.) Az ellenzék az utóbbi időben sokat emlegeti, hogy mi nem vagyunk függetlenek s bennünket minden alkalommal — nem független gondolkodásúaknak tüntetnek fel. E kerületben is a független elemeket ismételten felhívják ellenünk. Sajátszerü politikai theoria, a mely szerint az állampolgároknak két categoriája van : az ellenzék, mely a független , a kormánypárt, mely a nem független elemeket egyesíti. Azt hiszi, hogy az ellenzék, ha magába száll, maga is belátja e politikai theoria tarthatatlanságát. (Élénk tetszés.) Ha e theoria igaz lenne, úgy minden államban csak anarchia, vagy kizárólag servilismus uralkodnék, a szerint, a nainta független elemek vannak többségben vagy kisebbségben. (Helyeslés: E gondolatokkal foglalkozva lépett a terembe . Ön kénytelenül kérdi, hogy az itt öszeszegyült elvtársak nem függetlenek-e? Vájjon pressió alatt áll e az a gyártulajdonos, vagy bankigazgató, aki egymaga több embert foglalkoztat, mint talán egy minisztérium ; az iparos, a ki saját tehetségének és szorgalmának köszön mindent, s a kinek képességeit és általuk szerzett vagyonát a kormány sem el nem veheti, sem őt ilyen tulajdonokkal föl nem ruházhatja ; az egyetemi tanár, aki cathedráján ép oly független, mint a biró; az ügyvéd, kinek ügyeit az a bíróság intézi, melynek függetlenségét az ellenzék sem tagadja ; vagy az a másik szellemi munkás, a ki társadalmi és gazdasági állapotaink mellett jutal Lőrincz gróf odahajolt a gyermekhez s megfogta kezét. Lila csendesen mosolygott. — Ide jött ? — kérdezte, hogy szóljon valamit. — Hát miért ne — felelte könnyen . — ámbár, úgy látom, az uraknak nem tetszik. Kerestem künn a Marosparton s minthogy nem volt ott, ide jöttem. Ehj, hiszen megszeretnek, ha tetszik, az urak is, becsületemre! Ugye? Nekem adja a hajából e viráglevelet? Mi ez? Haróbb foglalkozást nyerhet, mint aminőt a a kormány neki nyújthat? Az ellenzék mégis azt hirdeti, hogy a függetlenek csak az ő táborukban vannak. (Nem áll! Nem igazi) Igaz, hogy egy tekintetben önök nem függetlenek a kormánytól, azért, mert önöknek nem mindegy, hogy milyen kormány vezeti és intézi ügyeiket. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Önök nem akarnak válságot csak a válságért; nem akarnak változást csak azért, hogy az egyik kormány jöjjön s a másik menjen; önök nem adnak elégedetlenségüknek kifejezést a kormány iránt, ha arra ok nincs s önök nem akarnak uralomra segíteni egy kínálkozó pártot, ha komoly garantiát nem nyújt arra, hogy a meglevő helyébe olyan kormány jön, mely jobb helyzetet képes teremteni. (Általános zajos helyeslés) Mindebből nem az következik, hogy önök nem függetlenek a szó valódi értelmében, hanem az, hogy önök kiváló mértékben vannak hivatva, hogy a kormányzat felett ítéletet mondjanak s hogy önök ítélete a nemzet közvéleménye előtt nagy sullyal bír. (Élénk tetszés.) Olyan független elemet, melynek egyedüli programmja az, hogy Tisza menjen s aztán majd lesz, ahogy lesz, nem kíván sokat az országnak. (Zajos helyeslés.) A függetlenség a politikai életben, épen úgy, mint az erkölcsi integritás a társadalmi és magánéletben, egyéni tulajdon, nem képezi egy párt ismertető jelét, monopóliumát. Ilyen függetlenséggel az ellenzéki pártot sem akarja egészben vádolni, de viszont megkövetelhetjük azt is, hogy az ellenzék se vádoljon bennünket más értelemben vett függetlenség hiányával. (Lelkes, hosszas éljenzés.) Senki sincs jogosítva azt a tábort, amelyhez tartozik, teljesen tisztának s a másikat megmételyezettnek nevezni ; valamint bizonyos, hogy az önzés és haszonlelés nem űz mindig és szükségkép kormánypárti politikát, úgy viszont a politikai függetlenség sem kizárólag ellenzéki erény. (Zajos, hosszas helyeslés.) A politikai életnek tagadhatlanul megvannak a maga betegei és árnyfoltjai, de ha igaz lenne, hogy a magyar parlament nagy többségét az érdekközösség és presszó tartja össze, akkor nem csak a kormány és kormánypárt, hanem az egész ország fölött ki kellene mondani a kárhoztató ítéletet. (Élénk éljenzés.) Élteti a Józsefváros független gondokozású polgárait, elsősorban a megjelenteket, kiket becsületes, független meggyőződés sorakoztat a szabadelvű párt zászlója alá. Berzeviczy emelkedett hangú, eszmegazdag beszéde leírhatatlan lelkesedést keltett. Éljenezték, tapsolták hosszasan és igyekezett mindenki, hogy legközelebb jusson és kocczintson vele. Még azután is, hogy már elfoglalta helyét, az éljenzés még folytonosan tartott s Berzeviczinek több ízben is fel kellett állania, hogy köszönetet mondjon a ritka ovatióért. A KOLOZSVÁR TARCZÁJA. A Lila kisregénye. (…) Elbeszéli: PETELEI ISTVÁN. — Roszul jár a kalandáriumod, szüzek virága ! — mondta Dános, — ma még zsidófinnep sincs. Vársz valakit, a keservét? Lila derülten szólott a nénihez : — Te milyen csinos vagy ! Mindent kellemesnek talált. Ő rajta ugyanazon babos karton-köntös volt, melyet a tegnap viselt, így látta őt szépnek .. . Hajába szürke zsályalevelet tett. Egész délelőtt a bátyja nyomában járt. Hallgatta, a mint rendelkezik. Egyszer leült a törökbúzás kas szélére a léczek közé s hangoson énekelt : — Mit teszel, — feddette Dénes mosolyogva, — a cselédek előtt nem járja a efféle. — Nézz meg jól, — mondta a leányka s sarkon perdült előtte. —Szép vagyok ? Mondjad, édes mindjárt, hogy szép — s hízelegve dőlt arczával Déneshez. Igen boldog volt. Nem töprengett azon, ha látni fogja-e Lőrinczet ? Hogyne látná ! Hol várjon? Azonban, amint feljön a nap, úgy fel kell neki is jönnie. Egyszerre, egy nap alatt kivirágzott a szive. Ah! Amint hasa jön a zárdából, egyszerre megjelen egy gyönyörű lovag. Mese van körülötte. Bizonyos, hogy látni fogja. Ma és m mindenkor. Mindörökké. Innen és túl az életen. Délután a hires szürkékkel megjött Ko-És a zsályalevelet kihúzta a leányka hajából. Egyszerű és illatos — mondta, kezébe fogva s olyan közel hajolva, hogy Iehelletének melege a Lila homlokát érte. — Hasonlít magához. Igénytelen és gyönyörű, becsületemre. Olyan finom az erezete, mint a maga nyaka itt... olyan gyöngéd és törékeny, mint a dereka. Átölelte. A zsályalevél eltört az ujjai között. A leány hozzá hajolt. Egy percz múlva azonban kezét Lőrinczelé tartotta s szaporán beszélni kezdett, hogy felindulását elrejtse. — Egész nap otthon volt-e? Mit tett? mit tett? — Magára gondoltam. Kimentem az erkélyre és azt hittem, mellettem van. Éreztem magam mellett, becsületemre, mert a hely csupa illat volt. S milyen csend van az erdész házban. Senki sincsen sehol. El kell oda jönnie .. . Aztán suttogva tette hozzá: — Na, eljön, édes kicsike? A leány lehunyta szemeit. A czimborák hangosan beszéltek a tornáczon, tüntetve a mellett, hogy semmibe se veszik a grófot. Lotti visszaült helyére. Lőrincz fölkelt és köszönt. Szemeivel azt kérdezte: „Mikor látom?“ — Holnap — lehelte Lila. — És aztán? A leány elpirult. Dánesnek kezet nyújtott. Kelletlenül fogadta, miközben a földet nézte. A czimborát csak félszemmel üdvözölte. Az este nyomott hangulatban telt el. Dénes mit se szólott. Néha ránézett a húgára lustán, aztán neki könyökölt az asztalnak s hallgatva pipázott. A czimborák együtt se hozták szóba a grófot. Mind a ketten kerülték ezt a tárgyat. A beszélgetni valóból mindjárt mindjárt kifogytak, hosszú szünetek után csak igy szólva egymáshoz: „ügy, úgy, Dini pajtás.“ „Az ám, Keresztes czimbora.“ Hamar is befogatott , még napvilág haza hajtott. A vacsora alatt történt annyi, hogy Dénes egy csorba poharat, amit elejébe tettek, hozzáhajította a szolgálóhoz s indulatosan kitört : — Nem szeretem itt a rendet. Nem jól mennek a dolgok ennél a háznál. Itt olyanok történnek, amiket én nem akarok. A fényes csillagát ! Valami lesz, azt mondom. A leányka rebegve húzódott meg. Lotti pedig konokul gombolygatta a kenyérgalacsinokat csontos ujjai között, szemét az abroszra szegezve. (Folyt. köv.)