Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)
1890-06-30 / 146. szám
IV-ik évfolyam. 1890. FŐTÉR 7. SZ SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Egy sortüz Oroszország ellen. Kolozsvár, jun. 30. Az a sortűz, mely e hó 28-án délelőtt 10 órakor a Szófia mellett levő táborban, huszonegy bolgár katona puskacsövéből eldördült s Paniczát elejtette, Oroszországnak szólt. Mielőtt elhangzott a vezényszó : „Tüzelj!“ Panicza hangosan kiáltotta: „Éljen Bulgária!“ Nevetséges dolog. A puskacső előtt, küszöbén egy más bizonytalan világnak, a szívben tele rettegéssel és a bűn tudatában mindenki hazafi, vagy legalább az akar lenni; de hát a puskacső előtt, a vesztőhelyen már nincs szüksége a hazának a szeretetre. Addig lett volna arra szüksége! Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy az apagyilkosra minden elfogultság nélkül hoz a bíró ítéletet és nincs a társadalomnak bűne, a törvénykönyvben nincs felsorolva bűntény, mely annyira kihozza sodrából a bírót, a társadalmat, mint a hazaárulás. Elkövetőjének nem lehet nyugodalma sem ezen, sem a más világon. Irgalmazzon meg az ég Panicza lelkének és mi, mint emberek, szánjuk őt igaz lelkünkből szánjuk nejét és két gyönyörű gyermekét; — de hát a szánalmat lelkünkből csakhamar kiűzi a hazaszeretet, a haza iránti szigorú és semmiféle kialkuvást nem ismerő kötelesség. És a végek végén is inkább szeretjük Paniczát a porban, feleségét, gyermekeit gyászban látni, mint láttuk volna a szabad Bulgária derék, önzetlen, az ország szabadságáért küzdő fejedelmét, kormányelnökét az orosz cselekővény és Panicza árulása áldozata gyanánt és láttuk volna egész Bulgáriát gyászban, honleányait kibontott bajjal jajveszékelni az ország elveszett függetlensége és szabadsága felett. Ez a mi gyászunk is lett volna. Mi, akik rokonszenvünk egész mélységével, őszinteségével és teljes melegével áldozunk Bulgária függetlenségének, szabadságának és annak a derék népnek, mely mindkettőt annyi önfeláldozással védelmezi ; mi, a kik talán legjobban tudjuk Európa népei között mi a szabadság és mi a hazaárulás, helyeseljük Ferdinánd fejedelem tollvonását, melylyel Panicza halálitéletét megerősítette és a kegyelmi javaslatot elvetette. Helyeseljük azért, mert egy kegyelem a Paniczák sokaságát vonta volna maga után ; az orosz cselszövény mindig akadt volna hitvány emberekre, a kik kezet emeljenek pénzért, érdekelőnyökért az ország függetlensége ellen. Számolnia kellett Bulgáriának ezen hitvány cselszövényekkel; meg kellett mutatnia, hogy kormánya, fejedelme ur a haza földén, hogy ott törvény uralkodik és a törvény ellen a nagy Oroszország hatalmas czárja is egyszerű emberszámba jő és emberei megbünhödnek, ha vétkeznek ellene. Oroszorságnak szólott az a sortüz, mely Paniczát elejtette és szólott mindazoknak, a kik Bulgária szabadsága ellen törnek. Hogy Oroszország megáll-e az uton, a melyen eddig haladt, megelégeli-e a hitvány áldozatok számát, melyekkel harczol és megszégyenli-e magát Európa előtt a sok kudarczért, melyeket Bulgáriában napról-napra arat, nem tudjuk. Egyben bizonyosok vagyunk s ez az, hogy Bulgáriát már az orosz cselszövény nem ejti meg, hogy mint egy erős kőszikla állja ki a viharokat s azokból szebb, tisztultabb alakban bontakozik ki. Bulgária fejedelmének ereje, a törvény iránti tisztelete, hazaszeretete Európa szabadságot szerető népeinek rokonszenvét és elismerését érdemelte ki. Azt írták a lapok, hogy Panicza kegyelmet fog kapni s hogy a felsőbb bíróság még nem határozott ügyében. Néhány napra rá Panicza főbe lövetett. Ez mindenesetre meglepő dolog! A titoktartás, a dolgok ily váratlan fordulata arra vall, hogy Bulgária fejedelme ki akarta zárni a külhatalmak beavatkozását az ország belügyeibe; önállóan akart eljárni úgy, amint illik egy szabadságra törő ország független fejedelmének. Most nincs mit reklamálnia sem Oroszországnak, sem másnak. Egy befejezett ténnyel kell számolnia az orosz hatalomnak és jövendőre nézve a szerint eljárnia. úgy vagyunk meggyőződve, hogy Panicza halála Oroszország halálát jelenti a szabad Bulgáriában és Ferdinánd fejedelem önállóságát. Lehet, hogy a tény siettetni fogja a Balkán-kérdés megoldását, inkább most, mint később. Ez is a bolgárok és a mi javunkra fog szolgálni. E játékban Bulgáriának vesztesnek nem szabad lenni. (Kolozsvár, jan. 30.) Beksics Gusztáv, S.Szentgyörgy képviselője nyílt levelet intézett választóihoz, melynek következő közérdekű részét vesszük át a Sz. N.-ből: „A megváltozott gazdasági és különösen a román vámháború által felidézett viszonyok az ország egy vidékét sem érintették oly sok ponton és oly mélyen, mint a székelyföldet. Különösen ami a székelyföldi ipart illeti, ennek okvetlenül át kell vala alakulnia a modern termelési feltételekhez képest, habár Romániával vámháborúba nem is keveredünk. A vámháború azonban rohamossá tette az átalakulás szükségességét. Vagyis a székelyföldi ipart azon kényszer elé állitotta, hogy egyszerre piaczot, tradicziót és eszközöket változtasson, vagy tönkre menjen. A keleti határszéli iparnak századok óta a Kelet s különösen Románia volt piacza. A keleti népek s név szerint a románok ízléséhez alkalmazkodott. A román vámháboru ez ipart arra kényszerítette, hogy egyszerre új viszonyok és feltételek közé lépjen, hogy piaczát itthon keresse. A Keletet nekünk mint piaczot feladnunk nem lehet, nem szabad, de Románia úgy látszik mindig nagyobb gazdasági önállóságra tesz szert s ez önállóságának kifejtésére ép a vámháborút használja fel, ugyannyira, hogy habár e háborút valamikor a gazdasági béke váltja fel, a székelyföldi ipar nem találja meg többé régi piaczát. Átalakult ízlést, magasabb igényeket és román hazai versenyt fog ott lenni, sőt ott fogja találni az egész világ versenyét, mellyel, jelen erői és kezdetleges viszonyai mellett, nem fog sikeresen megküzdeni. Egyátalán óvom a kormányt, óvom a közvéleményt Romániára vonatkozólag. Óvok mindenkit attól a gondolattól, hogy a Romániával való megegyezés Magyarországra nézve gazdasági előnyt képezne. Kárt a vámháború csakis a határszéli, az úgynevezett brassói és a székely iparnak okozott, a mezőgazdaságra azonban, különösen a Királyhágón túl határozottan hasznos az. Már a vámháború előtt igen roszul állt gazdasági mérlegünk Románia irányában, nem csak azért, mert határozottan passzív volt, hanem azért is, mert évről-évre romlott. A vámháború megszűnése használna Romániának és használna Ausztriának; csak Magyarországnak használna minél kevesebbet, sőt mezőgazdaságunknak határozottan ártana s e kárt ipari kivitelünk nyeresége nem egyensúlyozhatná.“ Alább utalva arra, hogy Románia öntudatos nemzeti politikát követ, mely hazai ipart akar teremteni s e czélból megkoczkáztatta még a vámháborút is, így folytatja érdekes czikkét: „Ez öntudatos politikával nekünk is hasonlót kellene szembe állitani. Ez öntudatos nemzeti politikának két feladata volna. Az egyik a határszéli s név szerint a székelyföldi ipar megmentése. A másik e határszéli ipar nagyszabású kifejlesztése. A megmentésnek egyik fő, mert gyorsan és közvetlenül ható módja az állami szállításokban való részeltetés. E részeltetés nem történhetik pusztán csak a rendes uton, t. i. a pályázatok utján, melyek sikere a székelyföldre nézve egészen bizonytalan. Szapáry Gyula gróf kormányelnök és belügyminiszter úr kilátásba is helyezte, hogy megfontolja, mikép lehetne a székelyföldi iparosokat, pályázaton kívül, tehát biztosan állami szállításban részeltetni. A czélból azonban szükséges, hogy a székely iparosok általában, de különösen a s szentgyörgyiek, szövetségbe, társaságba lépjenek, így sokkal nagyobb garancziát képesek szolgáltatni az államnak, mintha egyenként, vagy kisebb csoportokra szakadozva lépnek fel, így azután kaphatnak állami munkát s így a székelyföldi ipar megkapja a közvetlen támogatást.“ (Budapest, jun. 28.) A városok és községek megvizsgálása A belügyminisztérium elhatározta, hogy a nyár folyamán megvizsgál 146. szám. Kolozsvár, hétfő, június 30. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4 SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre.....................16 Zrt. E*1 ........................... firt. Negyedeire)......................* frt. “W Wt»..........................1 frt 50 kr. Egy számára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: í‘ra’ Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek, és megilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér tora 25 kr. tatja országszerte összes rendezett tanácsú városokat az illető alispánok — a nagy- és kis községeket az illetékes főszolgabirák utján. Az utasítás a napokban küldetik szét. A belügyminisztérium megállapította a jegyzőkönyvi mintát is, mely szerint a vizsgálat foganatosítandó. Minthogy a belügyminisztériumban nincs oly törzskönyv, illetőleg nyilvántartás, mely a köztörvényhatóságok, a rendezett tanácsú városok és községek főviszonyait tartalmazná és a legfőbb felügyelet következetes és folytonos gyakorlásának nélkülözhetlen segédeszközét, nyújtaná: el fog rendeltetni, hogy a fenti érintett vizsgálattal egyidejűleg azok az adatok is állíttassanak egybe, melyek ama nyilvántartás czélszerű berendezéséhez szükségesek. (Budapest, jún. 28.) Az elkeresztelési harcz. Az illetéktelen keresztelések tárgyában kiadott kulturminiszteri rendelet ellen folyamatban levő mozgalommal kapcsolatban a„Magy.Áll.“ a következőleg puffog: „Rómából vett jelentésünk szerint a kongregáczióktól csak hetek múlva érkezhetik meg a válasz, melynek tartalma, megfelelően az egyház elveinek, csak a febr. 26-iki rendelet proskripcziója lehet. A Vatikánban nem annyira az ügyet, mint annak esetleges következményeit tárgyalják, és a határozat közlésével való késedelem egyik oka, hogy várják a magyar kormánynak lépéseit, a törvény revíziójára, mert Róma a magyar katholiczizmus hangulatáról, úgy arról is híven van értesítve, hogy egy kulturharczos kormány magát fenn nem tarthatná s hogy a magyar társadalom mitől sem retteg inkább, mint a lelkiismeretek ellen indítandó háborútól,“ átalakító befolyást gyakorolnak. Azt hiszem, hogy az 1874 ki programmnak épen a mondott alakulásokra való tekintetből van jogosultsága, ez komoly férfiak meggyőződését képezheti’ hozzá teljesen kompatibilis avval a pártalakitással, mely a „függetlenségi és 48-as“ kettős czimet ok nélkül viseli.* NYILATKOZATOK. Kolozsvár, jun. 30. A függetlenségi pártviszály tárgyában ma több nyilatkozat fekszik előttünk. Ugron Gábor köztudomású tényt konstatált, midőn fölemlítette kolozsvári beszédében, hogy a szélsőbalon 49-es hangulatok is vannak, melyek zavarják 68 kompromittálják a 4ife=uj nirviót Hiszen számos szóbeli és írásbeli kirohanás bizonyította — régebben is, mostanság is, — hogy vannak a szélsőbalon férfiak, akik mindenféle zűrzavaros felforgatási tendencziákat táplálnak. Ott van, tanulságos példaképen, a Herman Ottó alábbi nyilatkozata, mely nemcsak teljesen igazolja az Ugrón állításait, de egyúttal mindjárt képet is ad nekünk arról, hogy Hermanék hátsó gondolatokkal tartózkodnak a „függetlenségi és 48-as párt“-on; hogy egészen korlátlan jelentőséget tulajdonítanak a pártczím első felének, és hogy európai előreláthatlan változásokra számítanak törekvéseik megvalósítása czéljából, épen úgy, mint a nemzetiségi túlzók, akiket ez alattomos, e forradalmi színezetű „várakozás“ miatt méltán vádolunk hazafiatlansággal. Polónyi és Iványi csak azt tudják bizonyítani, hogy „a turini kirándulás alkalmával“ az ő részükről ajánlat nem történt. De már Irányi Dánielnek az az állítása, hogy a függetlenségi párt tagjai közül bizonyosan senki sem tett Kossuthnak ajánlatot — meg van cáfolva Herman Ottó nyilatkozata által, ki a radikális párttörekvést a magáénak elismeri s a Kossuth levelének homályos elutasító passzusát magának vindikálja. Formailag Irányiéknak van igazuk — egy kissé; lényegileg Ugronnak van igaza — de egészen. Ez a tanulsága a nyilatkozatoknak, melyek leszármazása és tartalma a következő: A kolozsvári beszéd után Polonyi Géza tudvalevőleg kijelenti, hogy Kossuthnak a turini kirándulás alkalmával nem ajánltatott fel 41-es pártalakítás. Erre rögtön felelt Ugron Gábor, így nyilatkozva: „Én azt mondottam: Kossuth Irányihoz, mint pártelnökhöz, intézett levelében, melyet a turini kirándulás alkalmából irt, visszautasította a felajánlott 49-es pártalakítást. Tétessék közzé szószerint Kossuth levele és megtudjuk mindjárt, tévedtem-e?“ Ugronnak erre a felhívására vonatkozik három levél, melyeket az Egyetértés vasárnapi száma közül. Az egyik levél Irányi Dánielnek szól, akihez Polonyi Géza a következő kérdést intézi: „Való-e, hogy Kossuth Lajos oly tartalmú levelet írt hozzád, melyben a turini kirándulás alkalmával neki felajánlott 49-es párt alakítását visszautasítja?“ E kérdésre Irányi Dániel hosszabb választ ad, melyből az alábbiakat közöljük: „Azon levélben, melyet a turini látogatásra vonatkozóan mult évi október 8-áról keltezve kaptam, Kossuth előadva azon bizalmas beszélgetést, amelyet a nála tisztelgett képviselőkkel folytatott s amely közben használt egyes szavakra, minthogy a társalgás bizalmas volt, tisztán nem emlékszik ugyan, de amelyeknek olyan értelmet tulajdonítani, mintha ő — bár jogosultságát nem tagadja, a személyeskedést helyeselné, nem lehet. Ő ugyanis, úgy saját tapasztalásából, mint a parlamentarizmus történelméből azt a tanulságot merítette, hogy a vitatkozásoknak elvi magaslaton tartása a legjobb, a legtöbb sikert ígérő parlamentáris taktika. Ilyen volt nézetem — mondja tovább — és ilyen ma is. Nagy erő van azon elvekben, igazságokban, nemzeti jogokban és aspirácziókban, melyeket a függetlenségi párt képvisel, bízni kell azoknak jövendőjében ; meghozza azoknak diadalát a történelem elutasíthatlan logikája, ha a párt, mely azokat képviseli, egyrészt szent rendeltetéséhez hő marad, másrészt azoknak törhetetlen kitartással minden alkalommal tömör erővel védelmére kel; hát oda konkludáltam ama bizalmas beszélgetésben s oda konkludálok most is, hogy a parlamenti vitatkozásokat elvi magaslaton kell tartani.“ Ez körülbelül a levél lényege. A mi Ugrón t, barátunkat az általa Kolozsvárit emelt vádra talán bírta, arra — úgy sejtem — csak a levél befejezése adhatott, ámbár semmi esetre sem elegendő okot. E befejezés így szól: „És ezzel végezhetnék, hanem mert némely, a hazából vett levelekből s jelenlétemben kiejtett némely egyes szavakból azt kell gyanítanom, hogy az önök pártjában némely szakadási velleitások forronganak: én, aki csak örvendhetnék ugyan annak, ha a pártállás oly provuncziáltabb jelleget öltene, mely az én álláspontomat nem feltétlenül rep tx J 1 <11 j Uj Jw ■« LI u<i yjiAKjXh. jj&.ij/... MVUI Üllók, sem joggal, sem hivatással nem bírok arra, hogy az önök pártjának belső — hogy úgy mondjam, házi dolgaiba avatkozzam,— annyit mégis hazafiui szempontból megengedhetőnek vélek magamnak, hogy figyelembe ajánljam azt a régi igazmondást: „Domus in se ipsam divisa, desolabitur, a maga magával meghasonlott ház pusztulásra jut." Még néhány mondatot közölve Kossuth leveléből, — Irányi kétségét fejezi ki, hogy valaki a turini kirándulás alkalmából a 49-es pártalakítást felajánlotta volna. Az Egyetértésben közölt levelek közül legérdekesebb a harmadik, melyet Herman Ottó ir s melyben konstatálva van, hogy radikális párt alakításáról csakugyan szó volt a függetlenségi párton, — de nem a turini kirándulás alkalmából. Herman, „a tiszta igazság érdekében,“ így nyilatkozik: „Kossuth levelének a pártalakitásra czélzó része, illetőleg felelete semmi összefüggésben sincsen a turini kirándulással, mert ez a felelet — noha nem vagyok megnevezve — nekem szólt. Én bizonyos áramlatokra való tekintetből még a turini kirándulás előtt írtam Kossuthnak egy radikális párt alakulásának eshetőségeiről. Engem az a nézet vezetett, hogy annak az áramlatnak, mely „több lojalitás és kevesebb szabadság“ alapján pengeti az ismeretes „kormányképességet“,a „több önérzet és több szabadság“ alapjára fektetett pártalakítással kell felelni; természetesen, abban az esetben, ha a szakadás bekövetkezik s a hanyatló irányzat kedvez. Kossuth az Irányi Dánielhez intézett levélben egyetértésre és összetartásra int, még azon az áron is, hogy nem keletkezik egy párt, mely közelebb állhatna az ő — Kossuth — álláspontjához, mint áll ehez a mostani „függetlenségi és 48-as“ párt. Ez a vélemény, illetőleg felelet döntött az akkori helyzetre való tekintettel, de nem ronthatja le szerintem a törekvés jogosultságát a jövőre nézve, különösen akkor, ha a mostani pártban kormányképesség örve alatt reakcionárius áramlatok kerekednének felül. És ha már ennyit írtam, álljon itt még a következő is : Fölvetették a 49-es és „köztársasági“ jelzőket is, még pedig az ismeretes s nagyobb hatás kedvéért; evvel szemben tény az, hogy ketten iratkoztunk be a pártkörbe az 1874-iki programm alapján, t. i. Madarász József és én. Az 1874-ki programm egyszerűen Magyarország függetlenségét tűzte ki czélul azért, mert mint czél, természetes, továbbá ennek a programmnak akkor egyesítő ereje volt és végre azért is, mert szorosan véve Magyarország függetlensége forma, lényeg és mérték szerint nemcsak pártprogrammok körülírásától, hanem nagy mértékben európai alakulásoktól is függ, amelyek a pártprogrammok leglényegesebb részére is A magyar delegáczió zárülése. Budapest, június 28. A magyar delegáczió ma teljes ülést tartott. Az ülés megnyitása után felszólalt: Kállay Béni közös pénzügyminiszter: Van szerencsém benyújtani az. országos bizottságnak az ő Felsége által legkegyelmesebben megerősített határozatait. Tisztelt országos bizottság ! Kedves kötelességet teljesítek, midőn az országos bizottságnak, a közös kormány előterjesztéseinek gyors és kedvező elintézéséért és újból is tanúsított áldozatkészségért ő Felsége parancsából és ő Felsége nevében legfelsőbb elismerését és köszönetét nyilvánítom. Engedje meg az igen tisztelt országos bizottság, hogy úgy a magam, mint közös minisztertársaim nevében azon bizalomért és előzékenységért, melyet az igen tisztelt országos bizottság a közös kormány iránt ezen ülésszak alatt is tanúsított,a legmelegebb és legőszintébb köszönetünket fejezzem ki. Tisza Lajos elnök: Ki fognak hirdettetni a legfelsőbb szentesítéssel ellátott bizottsági határozatok. Ő Felsége legmagasabb köszönetét és elismerését az országos bizottság hódoló tisztelettel, köszönettel fogadja. Ezután felolvastattak a szentesített határozatok . Elnök : E szerint az országos bizottságnak a legfelsőbb megerősítéssel és jóváhagyással ellátott határozataival az 1890-ik évben kiküldött és ő Felsége legmagasabb rendeletére junius 6-ikára Budapest fővárosába egybehívott országos bizottság teendőit befejezte. Mindenekelőtt szabad legyen az országos bizottság nevében kifejezést adnom köszönetünknek és elismerésünknek a közös kormány úgy, mint a kormány közegei irányában, kik ÜiJlUUv» bvU;—LH _ Iw # I <WJVg“ nyíltabb felvilágosítások megadása által könnyítették az országos bizottság nehéz munkáját. A magam részéről szabad legyen köszönetemnek kifejezést adnom, úgy az igen t. bizottsági tagoknak szíves elnézéséért, mint különösen tiszttársaim bölcs támogatásáért. Az országos bizottság örömmel és megnyugvással constatálta az albizottsági tárgyalások folyamán, hogy kilátásunk van arra, hogy a béke áldásai a monarchia részére, egy időre legalább, továbbra is megtarthatók lesznek. Ennek legfőbb garanciáit az országos bizottság is épen a hármas szövetség fenállásában találja. Örömmel constatálta továbbá az országos bizottság azt, hogy a megszállott tartományokban az azon tartományok fejlesztésére folyton irányult okszerű közigazgatásnak, amely már nem egy téren eredményeket is bír felmutatni, ma már sikerült a helyzetet annyira consolidálttá tenni, hogy kezdetét vehette, habár egyelőre csak kis mérvben is, a megszálló csapatok létszámának kevesbítése. Mindezen eredményeknek azonban megvan a maga ára és ez az ár a monarchia véderejének fejlesztése. A kormány előterjesztésében foglalt tételek változatlanul megszavaztattak. Három milliónál nagyobb összeggel szavaztatott meg több ezúttal, mint a múlt évben és ezen összeg, elenyésző kis részletet kivéve, teljesen a monarchia véderejének fejlesztésére szolgál. Hadügyi költségvetésünk általában évrőlévre emelkedő irányt követ és helyesen jegyeztetett itt meg a napokban, hogy egyes tételek, amelyek először rendkívüli szükséglet czímén jelennek meg, később a rendes szükségletnek állandó tételeivé válnak. Ezzel szemben nem lehet csodálkozni, ha a bizottság tagjaiban pénzügyi helyzetünkre való tekintettel aggályok merültek fel és a legrészletesebb adatokat igyekeznek maguknak megszerezni, hogy tájékozódhassanak az iránt, vajon nem volna-e lehetséges egyik vagy másik tételét a költségelőirányzatnak leszállítani, vagy annak megszavazását elhalasztani, és épen ezért az albizottsági tárgyalásokban igen részletes és tüzetes felvilágosításokat kértek. Ezen felvilágosítások folytán azonban még sokkal nyomosabb aggályok merültek fel a bizottság tagjaiban az iránt, váljon azokkal szemben, amikt a külállamokban történek, magára vállalhatja-e a felelősséget az országos bizottság arra nézve, hogy ezen, a kormány átal legszükségesebbeknek nyilvánított tételeket is leszállítsa-e, avagy elodázza; mert a bizottság is ismeri azon mondás igazságát, hogy a legdrágább béke még mindig kevesebb áldozatokat követel a népektől, mint a legolcsóbb háború. így tehát az országos bizottság meg kellett hogy adja az eszközöket ő felsége kormányának arra, hogy ez a béke fentartása érdekében nyomatékosan emelhesse fel szavát, hogy a béke fentartását lehetőleg továbbra is biztosítsa a monarchia részére, anélkül, hogy ezáltal a monarchia és a trón tekintélye csorbát szenvedne.