Kolozsvár, 1890. július-december (4. évfolyam, 147-298. szám)

1890-12-03 / 277. szám

Kolozsvár, 1890.____________________ a tanügyi bizottság tagjai: Arz Gusztáv, Budaker, Nikolaus, Konnerth, Gull, Lehrer, Teutsch; az ingatlanok szerzésére való bizottság t­a­g­j­a­i: dr. Brukner, Dörr, Filtsch Konnerth, Thalmann ; a rov­ancsoló bizottság tagjai: Thalmann, Arz Gusztáv, dr. Lang­ Bock jegyző olvassa a napirendre kitű­zendő tárgyak jegyzékét illető A közgyűlés az egyes ügydarabokat az szakbizottságokhoz utasítván, elnök az ülést bezárja A jövő ülés napja szokott módon köztu­domásra hozatik. ___________ KOLOZS­VÁR Városi közgyűlés, Kolozsvár, decz. 3. Tizenöt bizottsági tag jelenlétében foly­tatták tegnap a városi költségvetés részletes tárgyalását. Ez bizony csekély érdeklődésre mutat. Ferencz József püspök jogos méltatlanko­dással jegyezhette meg, hogy a képviselő bi­zottsági tagok fölötte részvétlenek egy olyan fontos közügy iránt, a­minő a költségvetés megállapítása. A helyi lapok heteken keresztül foglal­koznak a budget és a pótadó emelés dolgá­val. A kérdés élénk megbeszélés tárgyát ké­pezi, s azt lehetne hinni, hogy a közérdeklő­dés elragadt a városi képviselőkre is. Mikor aztán döntésre kerül a sor, — üresek a pa­dok és tizenöt képviselő határoz a pótadó meg­állapítása fölött. A főispán, 13 tisztviselő és 15 bizott­sági tag — ebből állott a tegnapi közgyűlés közönsége. A megterhelendő adózó polgárok tömegét képviselte — két hírlapíró. A hallga­tóság padjai is üresek voltak. A tárgyalást tegnap a közművelődési ki­adásoknál folytatták, melyek 750 frttal emel­tettek. Ebből az emelésből a polgári iskolá­nak jutott 150 frt., a felső leányiskolának 100 frt, a Fröbel-gyermekkertnek 100 frt és a Zene-Conservatoriumnak 400 frt. Ezt az utóbbi összeget azért szavazta meg a közgyűlés, hogy ennek a fejében a Conservatorium taníttassa a­­ tűzoltó­­zenekart. Hogy a tűzoltó-bandára ráfér a tanulás, azt mindnyájan tudjuk. Ama négyszáz forint­tal a közgyűlés gyógyszert keres, mel­lyel de­rék tűzoltó-hangászainkba a korrekt zenélés talentuma beoltható legyen. Reméljük, hogy a Conservatoriumnál megtalálja a kívánt ol­ó­­anyagot. És ebben a reményben nem sajnál­juk a négyszáz pengőt, bár nem járulhatunk hozzá a F­i­l­i­p­p­i Gyula indokolásához, mely szerint: a tűzoltóbandára okvetlenül szükség van, már csak azért is, mert az emberek szí­vesebben lesznek a tűzoltó-egylet tagjai, ha tudják, hogy a­­ temetésükön banda fog játszani. A mély megokoláshoz már csupán a­miatt se járulhatunk, mert viszont lehetnek emberek (még pedig sokan) a­kik azért nem lépnek az egyletbe, mert félnek attól, hogy a temetésükön a jelenlegi banda muzsikál­ni fog. És ha már a temetési parádé okán le­szünk tűzoltókká, hát mindenesetre fokozni fogja a belépési kedvünket az, ha meg leszünk nyugtatva, hogy a gyászindulóinkat lehetőleg korrekt tempójú, és hamisság-, meg recsegés­nélküli előadásban fogjuk hallani. Mert a mos­tani körülmények közt valóban nincs kizárva, hogy valamelyikünk a gyász­mars legelső hang­jaira kiugrik a koporsóból és világgá szalad. És akkor vége a parádénak. A közművelődési kiadások tételénél F­e­­rencz József arra hívta föl a tanács figyel­mét, hogy az iparostanonczok valláserkölcsi nevelése tekintetében is tegye meg a szüksé­geseket. Mert hogy ebben a neveltségben mek­kora a hátramaradás, azt mindenki tapasztal­hatja, a­ki tanúja az illetlen duhajkodásoknak, s melyeket ez az érdemes testület véghez visz,­­ a­mikor együtt van. A szóló, mellékesen, azt a kérdést is fölvetette, hogy vajjon tanulnak-é e az iparostanoncz urak négy s fél ezer forint árát, a­mennyibe oktatásuk a városnak kerül ? Érintette futólag azt is, hogy a kereskedelmi akadémiának adott 3000 frtnyi évi segély is már egyszer bírálat tárgyát képezte. Kiss Sándor kereskedelmi akadémiai igazgató ezzel szemben a tanoncz-oktatás sikerei mellett szállt síkra és az akadémia eredményes működését emelte ki. Mire aztán Ferencz József hang­súlyozta, hogy ő sem az egyik, sem a másik tételt nem akarja leszállíttatni, tehát az ő fel­szólalása miatt nincs ok azok megvédésére. A költségvetés többi tételei hozzászólás nélkül szavaztattak meg. Csupán Salamon Antal tanácsos szakította félbe egyszer-kétszer dr. E­s­t­e­r­h­áz­y Sándor aljegyző rohamos elő­adását, melylyel a kiadási tételeket lepergette. Salamon megvilágította egyik-másik pozicziót, a mi talán fölösleges volt, s a tanácsos ur va­lószínűleg csak humanitásból szólt közbe né­melykor, hogy dr. Esterházynak ideje legyen a­­ lélekzetvételre. Még egy szó­roham és a költségvetés tárgyalása véget ért. Béldi gróf főispán tíz perezre felfüg­­gesztette a közgyűlést, hogy Szvacsina Géza tanácsosnak ideje legyen összeállítani a tárgyalás folytán megváltozott mérleget és ki­számítani a pótadó-szükségletet. Szvacsina Géza csakhamar elkészült a munkájával és a következőket terjesztette elő: A költségvetési vita alatt a közgyűlés a bevételi végösszeget 9763 frttal, a kiadási vég­összeget pedig 788 frttal emelte. A mérleg tehát így alakult: Összes szükséglet . . . 565,768 frt 20 kr. Összes bevétel . . . 472,966 frt 40 kr. Fedezendő hiány: 92,801 frt 80 kr, tehát a tárgyalás folyamán a mérleg 8975 fo­rinttal javult, az előirányzathoz képest. A hiány fedezésére szükséges 38 °­ C köz­ségi pótadó (tehát 4 °­ C-kal kevesebb, mint a­mennyi előirányozva volt.) A pótadóból re­mélhető 92,351 frt 40 kr. jövedelem s igy még fedezetlenül maradna 450 frt 40 kr., melyet lehetséges lesz ez év folyamán a megtakarítá­sokból pótolni. Most egy kis appropriácziónális vita kö­vetkezett, melynek magvát az a kérdés képezte, hogy a 380­ 0 pótadó megszavaztassék-e, vagy nem? Hogy a vitának egészen megadassák a parlamenti formája, A­l­b­a­c­h Géza polgármes­ter fölvetette a bizalmi kérdést is. Ha a költség­vetés végrehajtásának eszközeit megtagadnák tőlünk — úgymond — mi le fogjuk ebből vonni a konzekvencziákat. De hát ennyire nem jutott a dolog. D­o­­bál Antal az eddigi 34 °­ C fentartása mellett szólt s Dobál nézetét támogatták Benigni Sámuel és Benei Ferencz. Ellenben A­­­ba­ch polgármester, Szacsina és Salamon taná­csosok, Kiss Sándor, Ferencz József, és Dávid Antal azt mutatták ki, hogy az amúgy is felényire leszállított pótadó-emelést annyi­val inkább meg kell adni, mert az ezt előidéző költségvetést a közgyűlés már tételenként is megszavazta. A tisztviselői nyugdíj­alap költség­­vetése ellenvetés nélkül megszavaztatott. A köztemetői alap tárgyalásánál a közgyűlés törölte az elnöknek és jegyzőnek megállapított 100—100 frt tiszteletdíjat. Ezt a határozatot sokan kifogásolták, még­pedig két nyomatékos okból: az egyik az, hogy a két állás tényleg nem kevés munkával jár; a másik ok pedig az, hogy úgy az elnök, mint a jegyző különben is jótékony czélra fordítot­ták tisztelet­díjaikat. Ezeket a körülményeket valóban tekintetbe kellett volna venni a tár­gyalásnál. Következtek a közgyűlési tárgysorozat hátralevő pontjai. A ví­zvezeték dolgában elfogadta­tott a szakosztály javaslata és elhatároztatott, hogy A­l­b­a­c­h polgármester és Salamon tanácsos az e hó 9-én a közokt. miniszte­­riumban tartandó értekezleten képviseljék a várost. Kolozsvár város 200 frttal az orsz. kép­zőművészeti társulat tagjai közé lépett. A v­a­s­h­i­d építésére felügyelt szak­értők : Debreczeni Balázs és D­i­t­r­ó­i József részére a közgyűlés 400—400 forin­tot szavazott meg, jól kiérdemelt jutalomként, 1 a pontosan és jól teljesített munkáért. A közgyűlés továbbá megszavazott segély­­képen : A Mária Valéria-árvaháznak 150 frtot, az önkéntes tűzoltó-egyletnek 500 frtot, a re­­sicza-bányai ev. ref. egyháznak 20 frtot, a nagykárolyi Kölcsey-szoborra 100 frtot. kolozsvári dalkör által kért pénzsegély azon­­­ban megtagadtatott, azon a czimen, hogy „pre­­czedens ne alkottassák“. Még magánfeleknek adatott részint segély, részint kegydij. A Czakó-féle trencsintéri lovardára vo­natkozólag határozatba ment, hogy az január 1-ig lebontassák. A közgyűlés nem egyezett bele abba, hogy a lovardát átvigyék a sé­tatérre. Béldi gróf főispán még kijelölte a jegyzőkönyv-hitelesítőket és ezzel a közgyűlés, a főispán éltetésével, véget ért, alakult ilyenné, a­milyen most. A ki tudja, hogy mi a teendője egy vidéki színház kar­mesterének, ki nemcsak dirigens, de szereposztó, új darabok kritikusa,kar és magán énekrész tanító egy személyben, az méltányolni fogja Mal ért, ki a kolozsvári fokozott igények közt e köte­­­­lességeket évek során át annyi gonddal, oly fáradhatatlan szorgalommal s oly jelentékeny sikerrel teljesítette. A karmesteri széken Mül­­­­ler nyugodt és igen biztos vezénylő. Uralkodik a zene- és énekkaron s össze tudja jól tartani. Ezentúl pedig ambicziózus muzsikus, ki nem egyszer adta jelét abbeli igyekezetének, hogy a komolyabb és tartalmasabb zenei termékekre szeretné fektetni a fősúlyt. Ez a jó szándéka azonban — sajnálattal írjuk — a közönség már elrontott ízlésén s az énekes személyzet hézagosságán szenved törést. A Párisi élet tegnapi előadását melyen Müller 1000-dikszer dirigált, kis közönség néz­te. Az előadás elég elevenen folyt le, kivált a­mi a magán szereplőket illeti, Örley kisasszony igen ügyes, csinos, friss alakot csinál a kis kesztyűs leányból, s Pusztai mulatságos a Fric­­ke szerepében. Mindkettő igazi operettbe illő temperamentum. Eleven és léha Uralkodnak a nevető idegeinken. A halló érzékünket, mely pa­naszkodik a nótáik ellen, a szemünk kibékíti. Mert fürgék, csinosak s mókáik nem lépik túl a jó ízlés határát. S már oly engedékenyek lettünk az operettekkel szemben, hogy ez is elég nekünk. Sőt Farkas J. kisasszony is majd­nem elég, a­ki pedig oly dús a tremolókban és oly szegény a játék elevenségében. Az este a személyzetben az a változás történt, hogy a svéd bárót, a szerep énekrészeinek is nagy ká­rára, Megyeri helyett Szathmári játszta. A ren­dezés igen gondatlan volt. Az első felvonás indóházbeli jelenete, színtelen és zűrzavaros volt. Senki se tudta hova álljon, hova menjen. A mexikói kiséret nélkül jött (és lélekzet­fo­­gyottan énekelt) s mikor aranyait az utczán szórta, azt a t. párisi közönség oly részvétle­nül nézte, mintha rá legkevésbbé se tartozott volna­ hasznos. Színházi hírek. Szathmári Árpád hirtelen közbejött betegsége folytán a már tervezett Moliere-est elmarad s helyette színre kerül „Grant kapitány gyermekei.“ A hely­beli nőegylet javára rendezendő jótékony elő­adás holnap tartatik meg. A „czigánybá­­r­ó“ t adják Örley Flórával és Küry Klárával a fő női szerepekben. „A văleni nász“ első elő­adása — melytől a színházi körökben nagy si­kert várnak, pénteken fog megtartatni. * I IRODALOM és MŰVÉSZET. A színházból. Szívesen emlékezünk meg a tegnapi előadás alkalmából Müller Ottó kar­nagyról, ki 1000 ik ízben dirigált az este Ko­lozsvárt. A színház leghasznosabb tagjai közé tartozik. A kezére bízott erőket teljesen tudja érvényesíteni. Sokszor nehéz körülmények kö­zött, gyenge zenekarral, hiányos énekkarral na­gyobb szabású zenei alkotásokat hozott tisz­tességes sikerrel a színre. A mostani elég jó zenekar pedig az ő karmesteri paletája alatt Újdonságok a budapesti színházban. A­­­raásy Tihamér „Elintézetlen ügy“ czimű 4 fel­­vonásos színműve deczember 5-ikén kerül színre a nemzeti színházban. Deczemberben Bl­u­m­e­n­tál „Sövény mellől“ czimü vigjátéka is szinre kerül. Januárban adatik Rákosi Jenő „Király­nék harcza“ 4 felvonásos történeti színmüve és Jókai Mór. „Az aradi hősnők“ czimü 3 fel­vonásos történeti vigjátéka. * Mándoky Béla jubileuma A debreczeni színház igazgatósága és személyzete deczember 4-én ünnepli meg Mándoky Béla, a debreczeni színház nyugalmazott jeles tagjának 30 éves színész-jubileumát és bucsufel­­léptét, mely alkalomra az ünnepelt legjobb szerepei egyikét, „Sheridant“ választotta s neje Mándokiné­ Morzsay Emma is fel fog lépni Mándoky Béla a deb­reczeni színészet körül­­ oly nagy érdemeket szerzett, hogy a visszavonuló derék színművész jubileuma min­den tekintetben szép ünnepnek ígérkezik, természete és alapja foglalják el a második szakaszt és a tantárgyakról s ezekkel kapcso­latosan a nemzeti nevelésről szóló fejezetek zárják be. Az előbbi fejezetekben bő alkalmat vesz szerző magának gondolkodása inductiv és tapasztalati rendszerét a maga teljességében alkalmazni, mi­közben egész terjedelmében mu­tatja be a gyermek értelmi világának alakulá­sát. Ez utóbbiakban meg egész lelkesedéssel fejti ki a tantárgyak helyzetét a nevelésben s ugyanezek nemzeti jellegét. A természettudo­mány és matketis teszik ismeretünk alapjait, de a humán tanulmányok tetőzik be ennek épületét. Szónoki hév vezeti tollát, midőn a humán tanulmányok elsőségét vitatja a termé­szettudományok felett, vagyis helyesebben, a mint ezek s amazok kellő helyét kijelöli. A természettudományok és mathesis egy­oldalúságait a nyelvek és irodalmak , a humán tantárgyak enyésztetik el, s pedig első­sorban az anyanyelv és irodalom tanulmánya, „a nem­zeti lét e Hercules oszlopa“, s aztán az összes ujabbkori irodalmak alapjául szolgáló classicus irodalmak. E tanulmányok nélkül az oktatás okvetetlen az utilitarismushoz vezetne. S te­gyük hozzá e sorokat idézetnek: „Míg Oxford és Cambridge a tudományt a társadalom erői­vel, az iparos Angliát a tudós világ class, ha­gyományaival kapcsolja össze, azalatt nálunk az Utilitarismus javában virágzik iskoláinkban, társadalmunkban, erkölcseinkben­. E tanul­mányokhoz kapcsolódnak az olvasmányok, me­lyekről szerző e szakasz utolsó részében szól. Nem szívesen megyünk el a helyes né­zetek ez egész sora mellett s szinte kínálkoz­nak, hogy ismételjük őket ; de nem akarnak érték az utolsó részt mellőzni, mely a leg­közelebb érinti a szülői szivet. E szakasz az erkölcsi nevelésről, a szív és akarat nevelésé­ről szól, melyeket talán a legnagyobb meleg­séggel tárgyal. Mintha erről írta volna a be­vezetés ama szép sorait, midőn így szól ma­gáról : „azt hiszem, hogy művemben az olvasó nem egy helyt fogja tapasztalni a gyermeki természet iránt való őszinte vonzalmamat, és megérezni, hogy .... a szeretet, mint delej­folyam, átjárta ujjamat, s megreszkettette tol­lamat!“ Egy egész világ tárul itt fel a maga finom, mély psychologiai vonásaival: a gyer­mek érzelmi világa, melyhez az utat csak sze­retettel lehet megtalálni s melyet csak szívvel lehet kifejlésre juttatni; mert „igaz, hogy a szívben nincs szabály, de van az, a­mi a sza­bályban nincs: érzés, és mit az anyai szív ki­sugároz: melegség“. Ezek nevelése föl fogja karolni a gyermek önző érzelmeit és hajlama­it, mint a nevelés támaszait és eszközeit s a rokonszenv nevelése által magasabb emotiók összhangját teremti meg a gyermek érzelmi világában. Mert magasabb érzelmeink mind a rokonszenvvel állanak kapcsolatban. „Rokon­szenvezünk az igazzal és jóval s eléáll az e­r­­kölcsi érzet; r­okonszenvezünk a szép­pel s belőle fakad az aestheticai ér­zet; végre rokonszenvezünk az istenivel s ebből születik a vallásos érzet. E há­rom érzés nyilatkozatai a gyermeknél s ezek nevelése tölti be a következő lapokat s nagy gyönyörünkre szolgált azoknak a lapoknak ol­vasása, melyekben az erkölcsi nevelést s az erkölcsöt nem különíti el a vallástól, mert „a morálhoz okvetetlenül kell valami tisztitó és emelő hatás, mond a szóban forgó viszonyról, s ez a valami: a vallásos érzület!“ Az akarat nevelése zárja be a könyvet. Az akaratot tulajdonképen meg kell a gyermekben teremteni, melynek nála első helyettesitői az utánzás és megszokás, — s mindkettőnek lényege az engedelmesség. Az akarat nevelésének kérdése a motívumok fej­tegetésére vezet, melyek cselekvéseinkre be­folynak s ebben az ifjút arra kell nevelni, hogy lássa őket, ismerje föl s tanuljon meg a belátása szerinti legfelsőbbhöz, legnemesebbhez alkal­mazkodni. A fegyelem nevelésénél kivált a Spencer-féle természetes reactiók czáfolatát emeljük ki. Fegyelmezni csak lélekkel lehet s midőn Spencer a nevelőt a természettel akarja helyettesíteni, tulajdonkép az embernek em­berre való hatását kicsinyli. A nevelésnek egész folyama azonban csak arra való, hogy ezen fölépülhessen a j­e­ll­e­m, az egyéniség legjava, melynek legnemesebb tulajdona az, ha jó, ha erkölcsös, mert lehet rész jellem is. A jellem a maga tökéletességében bizonyos erényekkel társul, minek a kötelességérzet, függetlenség, igazsá­gosság, bátorság és jóság s mindezek által az eredetileg önző természet az erkölcsi elvek kor­mányzata alá kerül. De ez az átalakítása a természetnek valóságos művészet s ebben tető­­ződik a nevelés legfőbb eredménye. E vázlat azonban, még ha egészen sza­batos is, egyáltalán nem igen fejezheti ki azt, a­mi a műben az élet teljessége, a részletes vizsgálat kiterjedtsége, az előadás melegsége, a tárg­gyal­ek­elés mélysége és odaadása. Szerző magyaráz és éreztet egyszerre; fel­világosít és vonz s a figyelmet leköti épen úgy tárgyával, mint vizsgálódása eredményeivel. De le a styl­­lal és mindavval, mi ehhez járul, melynek ed­­digelé csak melegségét emeltük ki; de szólhat­nánk részletesen eredetiségéről, zamatjáról, mondhatnám fűszerességéről és pompás ma­gyarságáról és úgy, mint egyéni tulajdonairól, röviden oly vonásairól, melyek megnyerik az olvasót. Ha azonban a stylus némi, a szokot­tól eltérő színében van annak is szerepe, hogy szerző tanulmányai az angol, tehát oly irodal­mon alapulnak kivált, melyről megszoktuk, hogy a nyelv folytonos új fordulatait teremti és teremtheti meg azoknál a több világrészre ter­jedő tapasztalatoknál fogva, melyekben az angol elég szerencsés részesülni s melyek folytonos mozgásban és működésben tartják nyelvalkotó geniusát: más­részt szerzőnek magának feltűnő vonása a stylban az, a­mit ötletességnek ne­vezhetnénk, mely minduntalan frappáns, szem­beötlő villanásokban csillog s okozza azt az élénkséget, mozgékonyságot, mely az ahhoz ér­tő olvasó lelkében nem fáradó érdeket ébreszt. FERENCZI ZOLTÁN: ____________________1^em­ber 3 A diadalmas bacillus Kolozsvár . Akármint erősködünk már m ^ 3 A bacillusok diadalmasan kerültek k­i bajszából, a­mit Koch dr. vezetése a|w­t ^ 1 ellenük indított. 11 *8i­ A nagy győzelmi ének hangja me­gfel­fedezés minden részről üdvözöltelek ^ gébbek lesznek. És ma már egyes lelkek, * gok ahoz hasonlítanak, mint mikor élnek - káján valaki hangosan fátyol — azért ko­zassa magát s a félelmét elűzze . . . A hírek, melyek Berlinből jönnek sok tan lágyabb és lágyabb tónusban szóian­^ nagy szer, mely a világ képét volt hivatva­­ változtatni —ma már csak kém­lő szer mi megmutatja a betegséget, ha van. A bet­kikről minden lap érzékenyen irta, hogy tavaszt és remegték az őszt, kik ziháló tüdő­­ átlátszó fülekkel, halálra itéltten ültek a helyek illatos sétányai alatt — ülhetnek Ott '' nek utána is. Legfölebb hogy tisztára megto' hatják az uj szer nyomán, hogy tüdejükben t­í cillasok vannak. Kik megrajzo­ták a föld képét az uj 82 hatása alatt; a kik láttuk, mint szaporodik nép, s lesz az élet harcza intenzivebb­ kit . S azon gondolkoztunk, hogy országhatárainkat el hl zárni az idegen beözönlés ellen, mert amúgy „ leszünk idehaza elegen; kik tűnődtünk elől­ hogy a természet, mely nem tűr több embert,min a mennyi egy darab földön jól elél s a mint, nagy hiányokat egy háború pusztítása után gyor­­san kipótolja azonképen a­lul népesen, mely járvánnyal, vagy gyorsan ható résszel enyészteti, mi kik kínlódtunk hogy miféle dón egyenlíti ki most a természet ezt a „agy szaporodást, mely a Koch dr. szerére be fog kö­vetkezni, mindnyájan mi álmodozók, bírók ,e­­ménykedők, betegek és poe­ák — megnyugtatunk A Koch dr. szere, melyből egy világfelfordulást reményeltünk, immár csak arra jó, hogy meg le­het tudni általa: van-e valakinek gümőbaja, vagy nincs? A­mit pedig tudni sem nem érdekes, sem Sőt az is, a­ki kiváncsi tudni a magáné­­letét, jól vigyázzon! Mert a bacillusok meg van­­nak haragítva ezzel a hajszával, a­mit ellenük indítottak. Könnyen megeshetik, hogy a szerku tatása nyomán valami olyan helyen s oly men­­­nyiségben jelenkeznek, hogy soha az illető nem kérdez többet senkitől semmit. A bécsi orvosi tanács már kimondta, hogy veszedelmes az új szert orvosi gyakorlatba venni. Csak az egyetemek kísérletezhetnek vele. A kórházi beteg (a társadalomnak való elszáll­­lás tekinte­tben t­i.) más megítélés alá­­, mint a civil beteg. Ha elszánt civil beteg ai“," annak a „gyógyítását“ a doktor előzetesen je­lentse be a polgári hatóságnál. Ezt a határozatot kimondják Budapesten is minden valószínűség szerint. Mindennek az a rövid oka, mert idáig a szertől még senki se gyógyult meg, de már so­kan meghaltak. A bacillusok pedig mulatnak „oda benn”, és képzelem micsoda trac­csolás foly barátságos összejöveteleiket, hangversenyeiken,színházaikban az ellenük indult iparkodásokról. Az országgyű­lésükön a meginterpellált kormányelnök biztosítja a Házat , hogy a „támadás semmi komolyabb alap­ A második anya. — Elbeszélés. — Francziából: Dolores. (10) (Folytatás.) Születésétől ismerem Edmo urfit, — foly­tató — s ismerem tehetségeit, mert sok tehet­sége van, — épen mint hibája, — az is van elég. S tisztelettel legyen mondva, a mint ma­gunk közt nevezzük, az urfi nagyon puzdori, — s a nagyanyja épen olyan , sőt nagyon ha­ragtartó, mint Richard úr, pedig ő a legjobb ember a világon és még­sem enged meg, csak a­mikor kell. Azt hittem ez az állapot tartó­­sabb lesz ez­úttal; tévedtem, s bocsánatot ké­rek érte asszonyom. Odile nem szólt semmit; a világért sem akarta volna Jaffét kikérdezni, azonban meg­hallgatta őt érezte, hogy kötelességet teljesít. — Brice asszony engedett, — folytató Jaffé — különben most sem lenne vége a baj­nak ; mikor makacskodik a mi az ifjú urnak, mindig a nagyanyja enged. — Ha ezt mondták volna nekem, mikor Richárd ur tanult, nagyon tanultam volna! Azon időben Richárd ur en­gedelmeskedett. De most. Brice asszony sokkal idősebb és aztán .. . nagyanyja!... Jaffé fölemelte ostorát, a balfelőli lovát czihálta a másik. — Azt hiszem, — fejezte be Jaffé, — Brice asszony oda van, hogy tudósította Ri­chárd urat és sokat adna érte, ha fia nem tud­na semmiről, most hogy rendbejöttek ... Itt az állomás a fordulónál s a párisi gyorsvonat megérkezett. Talán megjött az ur . . Bocsánat vakmerőségemért asszonyom, mit fog mondani az urnak ? A szolga jóságos szemeivel leolvasni pró­bálta az Odile zárt ajkairól, gondolatát. — Ha a maga fiáról lenne szó Jáffé, mit tenne? — Mindent elmondanék­ viszonzá Jáffé habozás nélkül, — de . . . Itt van az ur! Richárd az ajtó küszöbén megjelent, üres kézzel, mint oly ember ki nem gondol egyébre mint indulni. Odile leszállt a kocsiból , eléje sietett. — Jól van minden, mondá, lázasan fér­jének karjába fogódzva. Nem ölelhette át e helyen és mégis sze­rette volna gyöngédségével elárasztani. Férje magához szorította az övén nyugvó karját. — Mi történt ? — kérdé Odilet. — Egy pár szóval nem lehet elmondani- Anyád és Edmé jól vannak. A többit megtu­­dod később. Közeledtek a kocsihoz. Jaffé a bakon ült köszöntötte mesterét. — Ha egy kis sétát méltóztatnék tenni uram, ő nagyságával, míg a lovak egy perc 21? pihennek, vagy talán a hátulsó ülést tetszik el­foglalni ? Nagyon gyorsan ügettem velők! — Sok gyöngédség van ez emberben mondó Odile férjének. Előre mentek s egy pár percz alatt R.L’ hard megtudta, mi történt, még azt­ a különös fogadtatást is, mel­lyel anyja nejét fogadta Odile. — Fel tudom fogni zavarát, — a10111­3 igazán szépíteni akarva anyósa e járását; — nagyon kényes helyzetben T ° Kéretlenül jelentem meg, s leginkább előtte1 ® kell óhajtsa unokája hibáit elrejteni. — Miért inkább, mint más előtt?-­kér­dé Richárd, kinek eddigi hallgatása nem­jjótje

Next