Kolozsvár, 1890. július-december (4. évfolyam, 147-298. szám)
1890-12-03 / 277. szám
Kolozsvár, 1890.____________________ a tanügyi bizottság tagjai: Arz Gusztáv, Budaker, Nikolaus, Konnerth, Gull, Lehrer, Teutsch; az ingatlanok szerzésére való bizottság tagjai: dr. Brukner, Dörr, Filtsch Konnerth, Thalmann ; a rovancsoló bizottság tagjai: Thalmann, Arz Gusztáv, dr. Lang Bock jegyző olvassa a napirendre kitűzendő tárgyak jegyzékét illető A közgyűlés az egyes ügydarabokat az szakbizottságokhoz utasítván, elnök az ülést bezárja A jövő ülés napja szokott módon köztudomásra hozatik. ___________ KOLOZSVÁR Városi közgyűlés, Kolozsvár, decz. 3. Tizenöt bizottsági tag jelenlétében folytatták tegnap a városi költségvetés részletes tárgyalását. Ez bizony csekély érdeklődésre mutat. Ferencz József püspök jogos méltatlankodással jegyezhette meg, hogy a képviselő bizottsági tagok fölötte részvétlenek egy olyan fontos közügy iránt, aminő a költségvetés megállapítása. A helyi lapok heteken keresztül foglalkoznak a budget és a pótadó emelés dolgával. A kérdés élénk megbeszélés tárgyát képezi, s azt lehetne hinni, hogy a közérdeklődés elragadt a városi képviselőkre is. Mikor aztán döntésre kerül a sor, — üresek a padok és tizenöt képviselő határoz a pótadó megállapítása fölött. A főispán, 13 tisztviselő és 15 bizottsági tag — ebből állott a tegnapi közgyűlés közönsége. A megterhelendő adózó polgárok tömegét képviselte — két hírlapíró. A hallgatóság padjai is üresek voltak. A tárgyalást tegnap a közművelődési kiadásoknál folytatták, melyek 750 frttal emeltettek. Ebből az emelésből a polgári iskolának jutott 150 frt., a felső leányiskolának 100 frt, a Fröbel-gyermekkertnek 100 frt és a Zene-Conservatoriumnak 400 frt. Ezt az utóbbi összeget azért szavazta meg a közgyűlés, hogy ennek a fejében a Conservatorium taníttassa a tűzoltózenekart. Hogy a tűzoltó-bandára ráfér a tanulás, azt mindnyájan tudjuk. Ama négyszáz forinttal a közgyűlés gyógyszert keres, mellyel derék tűzoltó-hangászainkba a korrekt zenélés talentuma beoltható legyen. Reméljük, hogy a Conservatoriumnál megtalálja a kívánt olóanyagot. És ebben a reményben nem sajnáljuk a négyszáz pengőt, bár nem járulhatunk hozzá a Filippi Gyula indokolásához, mely szerint: a tűzoltóbandára okvetlenül szükség van, már csak azért is, mert az emberek szívesebben lesznek a tűzoltó-egylet tagjai, ha tudják, hogy a temetésükön banda fog játszani. A mély megokoláshoz már csupán amiatt se járulhatunk, mert viszont lehetnek emberek (még pedig sokan) akik azért nem lépnek az egyletbe, mert félnek attól, hogy a temetésükön a jelenlegi banda muzsikálni fog. És ha már a temetési parádé okán leszünk tűzoltókká, hát mindenesetre fokozni fogja a belépési kedvünket az, ha meg leszünk nyugtatva, hogy a gyászindulóinkat lehetőleg korrekt tempójú, és hamisság-, meg recsegésnélküli előadásban fogjuk hallani. Mert a mostani körülmények közt valóban nincs kizárva, hogy valamelyikünk a gyászmars legelső hangjaira kiugrik a koporsóból és világgá szalad. És akkor vége a parádénak. A közművelődési kiadások tételénél Ferencz József arra hívta föl a tanács figyelmét, hogy az iparostanonczok valláserkölcsi nevelése tekintetében is tegye meg a szükségeseket. Mert hogy ebben a neveltségben mekkora a hátramaradás, azt mindenki tapasztalhatja, aki tanúja az illetlen duhajkodásoknak, s melyeket ez az érdemes testület véghez visz, amikor együtt van. A szóló, mellékesen, azt a kérdést is fölvetette, hogy vajjon tanulnak-é e az iparostanoncz urak négy s fél ezer forint árát, amennyibe oktatásuk a városnak kerül ? Érintette futólag azt is, hogy a kereskedelmi akadémiának adott 3000 frtnyi évi segély is már egyszer bírálat tárgyát képezte. Kiss Sándor kereskedelmi akadémiai igazgató ezzel szemben a tanoncz-oktatás sikerei mellett szállt síkra és az akadémia eredményes működését emelte ki. Mire aztán Ferencz József hangsúlyozta, hogy ő sem az egyik, sem a másik tételt nem akarja leszállíttatni, tehát az ő felszólalása miatt nincs ok azok megvédésére. A költségvetés többi tételei hozzászólás nélkül szavaztattak meg. Csupán Salamon Antal tanácsos szakította félbe egyszer-kétszer dr. Esterházy Sándor aljegyző rohamos előadását, melylyel a kiadási tételeket lepergette. Salamon megvilágította egyik-másik pozicziót, a mi talán fölösleges volt, s a tanácsos ur valószínűleg csak humanitásból szólt közbe némelykor, hogy dr. Esterházynak ideje legyen a lélekzetvételre. Még egy szóroham és a költségvetés tárgyalása véget ért. Béldi gróf főispán tíz perezre felfüggesztette a közgyűlést, hogy Szvacsina Géza tanácsosnak ideje legyen összeállítani a tárgyalás folytán megváltozott mérleget és kiszámítani a pótadó-szükségletet. Szvacsina Géza csakhamar elkészült a munkájával és a következőket terjesztette elő: A költségvetési vita alatt a közgyűlés a bevételi végösszeget 9763 frttal, a kiadási végösszeget pedig 788 frttal emelte. A mérleg tehát így alakult: Összes szükséglet . . . 565,768 frt 20 kr. Összes bevétel . . . 472,966 frt 40 kr. Fedezendő hiány: 92,801 frt 80 kr, tehát a tárgyalás folyamán a mérleg 8975 forinttal javult, az előirányzathoz képest. A hiány fedezésére szükséges 38 ° C községi pótadó (tehát 4 ° C-kal kevesebb, mint amennyi előirányozva volt.) A pótadóból remélhető 92,351 frt 40 kr. jövedelem s igy még fedezetlenül maradna 450 frt 40 kr., melyet lehetséges lesz ez év folyamán a megtakarításokból pótolni. Most egy kis appropriácziónális vita következett, melynek magvát az a kérdés képezte, hogy a 380 0 pótadó megszavaztassék-e, vagy nem? Hogy a vitának egészen megadassák a parlamenti formája, Albach Géza polgármester fölvetette a bizalmi kérdést is. Ha a költségvetés végrehajtásának eszközeit megtagadnák tőlünk — úgymond — mi le fogjuk ebből vonni a konzekvencziákat. De hát ennyire nem jutott a dolog. Dobál Antal az eddigi 34 ° C fentartása mellett szólt s Dobál nézetét támogatták Benigni Sámuel és Benei Ferencz. Ellenben Abach polgármester, Szacsina és Salamon tanácsosok, Kiss Sándor, Ferencz József, és Dávid Antal azt mutatták ki, hogy az amúgy is felényire leszállított pótadó-emelést annyival inkább meg kell adni, mert az ezt előidéző költségvetést a közgyűlés már tételenként is megszavazta. A tisztviselői nyugdíjalap költségvetése ellenvetés nélkül megszavaztatott. A köztemetői alap tárgyalásánál a közgyűlés törölte az elnöknek és jegyzőnek megállapított 100—100 frt tiszteletdíjat. Ezt a határozatot sokan kifogásolták, mégpedig két nyomatékos okból: az egyik az, hogy a két állás tényleg nem kevés munkával jár; a másik ok pedig az, hogy úgy az elnök, mint a jegyző különben is jótékony czélra fordították tiszteletdíjaikat. Ezeket a körülményeket valóban tekintetbe kellett volna venni a tárgyalásnál. Következtek a közgyűlési tárgysorozat hátralevő pontjai. A vízvezeték dolgában elfogadtatott a szakosztály javaslata és elhatároztatott, hogy Albach polgármester és Salamon tanácsos az e hó 9-én a közokt. miniszteriumban tartandó értekezleten képviseljék a várost. Kolozsvár város 200 frttal az orsz. képzőművészeti társulat tagjai közé lépett. A vashid építésére felügyelt szakértők : Debreczeni Balázs és Ditrói József részére a közgyűlés 400—400 forintot szavazott meg, jól kiérdemelt jutalomként, 1 a pontosan és jól teljesített munkáért. A közgyűlés továbbá megszavazott segélyképen : A Mária Valéria-árvaháznak 150 frtot, az önkéntes tűzoltó-egyletnek 500 frtot, a resicza-bányai ev. ref. egyháznak 20 frtot, a nagykárolyi Kölcsey-szoborra 100 frtot. kolozsvári dalkör által kért pénzsegély azonban megtagadtatott, azon a czimen, hogy „preczedens ne alkottassák“. Még magánfeleknek adatott részint segély, részint kegydij. A Czakó-féle trencsintéri lovardára vonatkozólag határozatba ment, hogy az január 1-ig lebontassák. A közgyűlés nem egyezett bele abba, hogy a lovardát átvigyék a sétatérre. Béldi gróf főispán még kijelölte a jegyzőkönyv-hitelesítőket és ezzel a közgyűlés, a főispán éltetésével, véget ért, alakult ilyenné, amilyen most. A ki tudja, hogy mi a teendője egy vidéki színház karmesterének, ki nemcsak dirigens, de szereposztó, új darabok kritikusa,kar és magán énekrész tanító egy személyben, az méltányolni fogja Mal ért, ki a kolozsvári fokozott igények közt e kötelességeket évek során át annyi gonddal, oly fáradhatatlan szorgalommal s oly jelentékeny sikerrel teljesítette. A karmesteri széken Müller nyugodt és igen biztos vezénylő. Uralkodik a zene- és énekkaron s össze tudja jól tartani. Ezentúl pedig ambicziózus muzsikus, ki nem egyszer adta jelét abbeli igyekezetének, hogy a komolyabb és tartalmasabb zenei termékekre szeretné fektetni a fősúlyt. Ez a jó szándéka azonban — sajnálattal írjuk — a közönség már elrontott ízlésén s az énekes személyzet hézagosságán szenved törést. A Párisi élet tegnapi előadását melyen Müller 1000-dikszer dirigált, kis közönség nézte. Az előadás elég elevenen folyt le, kivált ami a magán szereplőket illeti, Örley kisasszony igen ügyes, csinos, friss alakot csinál a kis kesztyűs leányból, s Pusztai mulatságos a Fricke szerepében. Mindkettő igazi operettbe illő temperamentum. Eleven és léha Uralkodnak a nevető idegeinken. A halló érzékünket, mely panaszkodik a nótáik ellen, a szemünk kibékíti. Mert fürgék, csinosak s mókáik nem lépik túl a jó ízlés határát. S már oly engedékenyek lettünk az operettekkel szemben, hogy ez is elég nekünk. Sőt Farkas J. kisasszony is majdnem elég, aki pedig oly dús a tremolókban és oly szegény a játék elevenségében. Az este a személyzetben az a változás történt, hogy a svéd bárót, a szerep énekrészeinek is nagy kárára, Megyeri helyett Szathmári játszta. A rendezés igen gondatlan volt. Az első felvonás indóházbeli jelenete, színtelen és zűrzavaros volt. Senki se tudta hova álljon, hova menjen. A mexikói kiséret nélkül jött (és lélekzetfogyottan énekelt) s mikor aranyait az utczán szórta, azt a t. párisi közönség oly részvétlenül nézte, mintha rá legkevésbbé se tartozott volna hasznos. Színházi hírek. Szathmári Árpád hirtelen közbejött betegsége folytán a már tervezett Moliere-est elmarad s helyette színre kerül „Grant kapitány gyermekei.“ A helybeli nőegylet javára rendezendő jótékony előadás holnap tartatik meg. A „czigánybáró“ t adják Örley Flórával és Küry Klárával a fő női szerepekben. „A văleni nász“ első előadása — melytől a színházi körökben nagy sikert várnak, pénteken fog megtartatni. * I IRODALOM és MŰVÉSZET. A színházból. Szívesen emlékezünk meg a tegnapi előadás alkalmából Müller Ottó karnagyról, ki 1000 ik ízben dirigált az este Kolozsvárt. A színház leghasznosabb tagjai közé tartozik. A kezére bízott erőket teljesen tudja érvényesíteni. Sokszor nehéz körülmények között, gyenge zenekarral, hiányos énekkarral nagyobb szabású zenei alkotásokat hozott tisztességes sikerrel a színre. A mostani elég jó zenekar pedig az ő karmesteri paletája alatt Újdonságok a budapesti színházban. Araásy Tihamér „Elintézetlen ügy“ czimű 4 felvonásos színműve deczember 5-ikén kerül színre a nemzeti színházban. Deczemberben Blumentál „Sövény mellől“ czimü vigjátéka is szinre kerül. Januárban adatik Rákosi Jenő „Királynék harcza“ 4 felvonásos történeti színmüve és Jókai Mór. „Az aradi hősnők“ czimü 3 felvonásos történeti vigjátéka. * Mándoky Béla jubileuma A debreczeni színház igazgatósága és személyzete deczember 4-én ünnepli meg Mándoky Béla, a debreczeni színház nyugalmazott jeles tagjának 30 éves színész-jubileumát és bucsufelléptét, mely alkalomra az ünnepelt legjobb szerepei egyikét, „Sheridant“ választotta s neje Mándokiné Morzsay Emma is fel fog lépni Mándoky Béla a debreczeni színészet körül oly nagy érdemeket szerzett, hogy a visszavonuló derék színművész jubileuma minden tekintetben szép ünnepnek ígérkezik, természete és alapja foglalják el a második szakaszt és a tantárgyakról s ezekkel kapcsolatosan a nemzeti nevelésről szóló fejezetek zárják be. Az előbbi fejezetekben bő alkalmat vesz szerző magának gondolkodása inductiv és tapasztalati rendszerét a maga teljességében alkalmazni, miközben egész terjedelmében mutatja be a gyermek értelmi világának alakulását. Ez utóbbiakban meg egész lelkesedéssel fejti ki a tantárgyak helyzetét a nevelésben s ugyanezek nemzeti jellegét. A természettudomány és matketis teszik ismeretünk alapjait, de a humán tanulmányok tetőzik be ennek épületét. Szónoki hév vezeti tollát, midőn a humán tanulmányok elsőségét vitatja a természettudományok felett, vagyis helyesebben, a mint ezek s amazok kellő helyét kijelöli. A természettudományok és mathesis egyoldalúságait a nyelvek és irodalmak , a humán tantárgyak enyésztetik el, s pedig elsősorban az anyanyelv és irodalom tanulmánya, „a nemzeti lét e Hercules oszlopa“, s aztán az összes ujabbkori irodalmak alapjául szolgáló classicus irodalmak. E tanulmányok nélkül az oktatás okvetetlen az utilitarismushoz vezetne. S tegyük hozzá e sorokat idézetnek: „Míg Oxford és Cambridge a tudományt a társadalom erőivel, az iparos Angliát a tudós világ class, hagyományaival kapcsolja össze, azalatt nálunk az Utilitarismus javában virágzik iskoláinkban, társadalmunkban, erkölcseinkben. E tanulmányokhoz kapcsolódnak az olvasmányok, melyekről szerző e szakasz utolsó részében szól. Nem szívesen megyünk el a helyes nézetek ez egész sora mellett s szinte kínálkoznak, hogy ismételjük őket ; de nem akarnak érték az utolsó részt mellőzni, mely a legközelebb érinti a szülői szivet. E szakasz az erkölcsi nevelésről, a szív és akarat neveléséről szól, melyeket talán a legnagyobb melegséggel tárgyal. Mintha erről írta volna a bevezetés ama szép sorait, midőn így szól magáról : „azt hiszem, hogy művemben az olvasó nem egy helyt fogja tapasztalni a gyermeki természet iránt való őszinte vonzalmamat, és megérezni, hogy .... a szeretet, mint delejfolyam, átjárta ujjamat, s megreszkettette tollamat!“ Egy egész világ tárul itt fel a maga finom, mély psychologiai vonásaival: a gyermek érzelmi világa, melyhez az utat csak szeretettel lehet megtalálni s melyet csak szívvel lehet kifejlésre juttatni; mert „igaz, hogy a szívben nincs szabály, de van az, ami a szabályban nincs: érzés, és mit az anyai szív kisugároz: melegség“. Ezek nevelése föl fogja karolni a gyermek önző érzelmeit és hajlamait, mint a nevelés támaszait és eszközeit s a rokonszenv nevelése által magasabb emotiók összhangját teremti meg a gyermek érzelmi világában. Mert magasabb érzelmeink mind a rokonszenvvel állanak kapcsolatban. „Rokonszenvezünk az igazzal és jóval s eléáll az erkölcsi érzet; rokonszenvezünk a széppel s belőle fakad az aestheticai érzet; végre rokonszenvezünk az istenivel s ebből születik a vallásos érzet. E három érzés nyilatkozatai a gyermeknél s ezek nevelése tölti be a következő lapokat s nagy gyönyörünkre szolgált azoknak a lapoknak olvasása, melyekben az erkölcsi nevelést s az erkölcsöt nem különíti el a vallástól, mert „a morálhoz okvetetlenül kell valami tisztitó és emelő hatás, mond a szóban forgó viszonyról, s ez a valami: a vallásos érzület!“ Az akarat nevelése zárja be a könyvet. Az akaratot tulajdonképen meg kell a gyermekben teremteni, melynek nála első helyettesitői az utánzás és megszokás, — s mindkettőnek lényege az engedelmesség. Az akarat nevelésének kérdése a motívumok fejtegetésére vezet, melyek cselekvéseinkre befolynak s ebben az ifjút arra kell nevelni, hogy lássa őket, ismerje föl s tanuljon meg a belátása szerinti legfelsőbbhöz, legnemesebbhez alkalmazkodni. A fegyelem nevelésénél kivált a Spencer-féle természetes reactiók czáfolatát emeljük ki. Fegyelmezni csak lélekkel lehet s midőn Spencer a nevelőt a természettel akarja helyettesíteni, tulajdonkép az embernek emberre való hatását kicsinyli. A nevelésnek egész folyama azonban csak arra való, hogy ezen fölépülhessen a jellem, az egyéniség legjava, melynek legnemesebb tulajdona az, ha jó, ha erkölcsös, mert lehet rész jellem is. A jellem a maga tökéletességében bizonyos erényekkel társul, minek a kötelességérzet, függetlenség, igazságosság, bátorság és jóság s mindezek által az eredetileg önző természet az erkölcsi elvek kormányzata alá kerül. De ez az átalakítása a természetnek valóságos művészet s ebben tetőződik a nevelés legfőbb eredménye. E vázlat azonban, még ha egészen szabatos is, egyáltalán nem igen fejezheti ki azt, ami a műben az élet teljessége, a részletes vizsgálat kiterjedtsége, az előadás melegsége, a tárggyalekelés mélysége és odaadása. Szerző magyaráz és éreztet egyszerre; felvilágosít és vonz s a figyelmet leköti épen úgy tárgyával, mint vizsgálódása eredményeivel. De le a styllal és mindavval, mi ehhez járul, melynek eddigelé csak melegségét emeltük ki; de szólhatnánk részletesen eredetiségéről, zamatjáról, mondhatnám fűszerességéről és pompás magyarságáról és úgy, mint egyéni tulajdonairól, röviden oly vonásairól, melyek megnyerik az olvasót. Ha azonban a stylus némi, a szokottól eltérő színében van annak is szerepe, hogy szerző tanulmányai az angol, tehát oly irodalmon alapulnak kivált, melyről megszoktuk, hogy a nyelv folytonos új fordulatait teremti és teremtheti meg azoknál a több világrészre terjedő tapasztalatoknál fogva, melyekben az angol elég szerencsés részesülni s melyek folytonos mozgásban és működésben tartják nyelvalkotó geniusát: másrészt szerzőnek magának feltűnő vonása a stylban az, amit ötletességnek nevezhetnénk, mely minduntalan frappáns, szembeötlő villanásokban csillog s okozza azt az élénkséget, mozgékonyságot, mely az ahhoz értő olvasó lelkében nem fáradó érdeket ébreszt. FERENCZI ZOLTÁN: ____________________1^ember 3 A diadalmas bacillus Kolozsvár . Akármint erősködünk már m ^ 3 A bacillusok diadalmasan kerültek ki bajszából, amit Koch dr. vezetése a|wt ^ 1 ellenük indított. 11 *8i A nagy győzelmi ének hangja megfelfedezés minden részről üdvözöltelek ^ gébbek lesznek. És ma már egyes lelkek, * gok ahoz hasonlítanak, mint mikor élnek - káján valaki hangosan fátyol — azért kozassa magát s a félelmét elűzze . . . A hírek, melyek Berlinből jönnek sok tan lágyabb és lágyabb tónusban szóian^ nagy szer, mely a világ képét volt hivatva változtatni —ma már csak kémlő szer mi megmutatja a betegséget, ha van. A betkikről minden lap érzékenyen irta, hogy tavaszt és remegték az őszt, kik ziháló tüdő átlátszó fülekkel, halálra itéltten ültek a helyek illatos sétányai alatt — ülhetnek Ott '' nek utána is. Legfölebb hogy tisztára megto' hatják az uj szer nyomán, hogy tüdejükben tí cillasok vannak. Kik megrajzoták a föld képét az uj 82 hatása alatt; a kik láttuk, mint szaporodik nép, s lesz az élet harcza intenzivebb kit . S azon gondolkoztunk, hogy országhatárainkat el hl zárni az idegen beözönlés ellen, mert amúgy „ leszünk idehaza elegen; kik tűnődtünk elől hogy a természet, mely nem tűr több embert,min a mennyi egy darab földön jól elél s a mint, nagy hiányokat egy háború pusztítása után gyorsan kipótolja azonképen alul népesen, mely járvánnyal, vagy gyorsan ható résszel enyészteti, mi kik kínlódtunk hogy miféle dón egyenlíti ki most a természet ezt a „agy szaporodást, mely a Koch dr. szerére be fog következni, mindnyájan mi álmodozók, bírók ,eménykedők, betegek és poeák — megnyugtatunk A Koch dr. szere, melyből egy világfelfordulást reményeltünk, immár csak arra jó, hogy meg lehet tudni általa: van-e valakinek gümőbaja, vagy nincs? Amit pedig tudni sem nem érdekes, sem Sőt az is, aki kiváncsi tudni a magánéletét, jól vigyázzon! Mert a bacillusok meg vannak haragítva ezzel a hajszával, amit ellenük indítottak. Könnyen megeshetik, hogy a szerku tatása nyomán valami olyan helyen s oly mennyiségben jelenkeznek, hogy soha az illető nem kérdez többet senkitől semmit. A bécsi orvosi tanács már kimondta, hogy veszedelmes az új szert orvosi gyakorlatba venni. Csak az egyetemek kísérletezhetnek vele. A kórházi beteg (a társadalomnak való elszálllás tekintetben ti.) más megítélés alá, mint a civil beteg. Ha elszánt civil beteg ai“," annak a „gyógyítását“ a doktor előzetesen jelentse be a polgári hatóságnál. Ezt a határozatot kimondják Budapesten is minden valószínűség szerint. Mindennek az a rövid oka, mert idáig a szertől még senki se gyógyult meg, de már sokan meghaltak. A bacillusok pedig mulatnak „oda benn”, és képzelem micsoda traccsolás foly barátságos összejöveteleiket, hangversenyeiken,színházaikban az ellenük indult iparkodásokról. Az országgyűlésükön a meginterpellált kormányelnök biztosítja a Házat , hogy a „támadás semmi komolyabb alap A második anya. — Elbeszélés. — Francziából: Dolores. (10) (Folytatás.) Születésétől ismerem Edmo urfit, — folytató — s ismerem tehetségeit, mert sok tehetsége van, — épen mint hibája, — az is van elég. S tisztelettel legyen mondva, a mint magunk közt nevezzük, az urfi nagyon puzdori, — s a nagyanyja épen olyan , sőt nagyon haragtartó, mint Richard úr, pedig ő a legjobb ember a világon és mégsem enged meg, csak amikor kell. Azt hittem ez az állapot tartósabb lesz ezúttal; tévedtem, s bocsánatot kérek érte asszonyom. Odile nem szólt semmit; a világért sem akarta volna Jaffét kikérdezni, azonban meghallgatta őt érezte, hogy kötelességet teljesít. — Brice asszony engedett, — folytató Jaffé — különben most sem lenne vége a bajnak ; mikor makacskodik a mi az ifjú urnak, mindig a nagyanyja enged. — Ha ezt mondták volna nekem, mikor Richárd ur tanult, nagyon tanultam volna! Azon időben Richárd ur engedelmeskedett. De most. Brice asszony sokkal idősebb és aztán .. . nagyanyja!... Jaffé fölemelte ostorát, a balfelőli lovát czihálta a másik. — Azt hiszem, — fejezte be Jaffé, — Brice asszony oda van, hogy tudósította Richárd urat és sokat adna érte, ha fia nem tudna semmiről, most hogy rendbejöttek ... Itt az állomás a fordulónál s a párisi gyorsvonat megérkezett. Talán megjött az ur . . Bocsánat vakmerőségemért asszonyom, mit fog mondani az urnak ? A szolga jóságos szemeivel leolvasni próbálta az Odile zárt ajkairól, gondolatát. — Ha a maga fiáról lenne szó Jáffé, mit tenne? — Mindent elmondanék viszonzá Jáffé habozás nélkül, — de . . . Itt van az ur! Richárd az ajtó küszöbén megjelent, üres kézzel, mint oly ember ki nem gondol egyébre mint indulni. Odile leszállt a kocsiból , eléje sietett. — Jól van minden, mondá, lázasan férjének karjába fogódzva. Nem ölelhette át e helyen és mégis szerette volna gyöngédségével elárasztani. Férje magához szorította az övén nyugvó karját. — Mi történt ? — kérdé Odilet. — Egy pár szóval nem lehet elmondani- Anyád és Edmé jól vannak. A többit megtudod később. Közeledtek a kocsihoz. Jaffé a bakon ült köszöntötte mesterét. — Ha egy kis sétát méltóztatnék tenni uram, ő nagyságával, míg a lovak egy perc 21? pihennek, vagy talán a hátulsó ülést tetszik elfoglalni ? Nagyon gyorsan ügettem velők! — Sok gyöngédség van ez emberben mondó Odile férjének. Előre mentek s egy pár percz alatt R.L’ hard megtudta, mi történt, még azt a különös fogadtatást is, mellyel anyja nejét fogadta Odile. — Fel tudom fogni zavarát, — a101113 igazán szépíteni akarva anyósa e járását; — nagyon kényes helyzetben T ° Kéretlenül jelentem meg, s leginkább előtte1 ® kell óhajtsa unokája hibáit elrejteni. — Miért inkább, mint más előtt?-kérdé Richárd, kinek eddigi hallgatása nemjjótje