Kolozsvár, 1890. július-december (4. évfolyam, 147-298. szám)
1890-10-09 / 230. szám
IV-ik évfolyam. 1890. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kolozsvár, csütörtök, október 9. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK : Egész évre..................................16 frt. Fél évre.........................................8 frt. Negyedévre....................................4 frt. Egy hóra.........................................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sora 25 kr. „NEMZETI“ GYŰLÉS, Kolozsvár, okt. 9. A „román nemzeti párt“ e hónap utolsó napjaiban Nagyszebenben közgyűlést tart. A központi bizottság nevében dr. Ratiu János tordai és Coroianu Gyula kolozsvári ügyvédek az alábbi felhívást adták ki: „A román nemzeti párt központi bizottságának megbízásából van szerencsénk a magyarországi és erdélyi román választók közgyűlését 1890. október hó 27 és 28-ik napjaira II.-Szebenben összehívni. A központi bizottság a közgyűlésnek jelentést fog tenni eddigi tevékenységéről s javaslatokat fog előterjeszteni a román nemzeti programm végrehajtására. Magyarország és Erdély összes választókerületei felhívatnak, hogy a konferencziára választottjaikat annál is inkább elküldjék, mert a politikai helyzet, melyben vagyunk, komoly tanácskozást és tárgyalást parancsol a román nemzet bizalmi férfiaival sok közérdekű ügyben. Tordán, 1890. október 4-én“ * A „román nemzeti párt“ rendszerint csak az általános képviselő-választások küszöbén szokott közgyűlést tartani. Most tehát rendkívüli időben hivatik össze a „Conferenta generala“, mert — úgymond a felhívás — „a politikai helyzet komoly tanácskozást és tárgyalást parancsol“ és a központi bizottságnak javaslatai vannak „a román nemzeti programm végrehajtására“. Ez a felhívás még nem program , mely felvilágosítást nyújthatna a nagyszebeni tanácskozás tárgyai felől. Az általános politikai helyzetet az összehívók olyannak látják a románokra nézve, hogy az „sok közérdekű ügyben“ tárgyalást kíván. Hát jó. Ez ellen semmi kifogásunk. És a felhívásnak ezen pontja nem is lehet másként tartva, mint általánosságban. De a központi bizottságnak javaslatai vannak a román „nemzeti“ Programm végrehajtása tekintetében. Minő javaslatai ? Erre a kérdésre nem ad választ a felhívás, pedig a tüzeletesebb informáczió nem kevéssé érdekelné úgy a „nemzeti párt“ híveit, mint csekély magunkat. Az a programm elsőbben is az Unió felbontását tűzi ki elérendő feladatul. Aztán kimondja, hogy a románok által lakott összes területeken, úgy a közigazgatásban, mint az igazságszolgálatásban a román nyelv használata behozassák. Továbbá ugyanazon területekre román hivatalnokokat kiván, nem románok közül pedig csak olyanokat, kik a román nyelvet szóban és írásban bírják és a románság szokásait ismerik. Követeli még a nemzetiségi törvény revízióját a nemzetiségek javára, továbbá általtalános szavazatjogot stb. Ezek a „nemzeti“ programm főbb pontozatai. Miket tart közülük a központi bizottság annyira megéretteknek, hogy javaslatai vannak a végrehajtásra vákozólag? Az Uniót bontják-e fel? A közigazgatási és igazságszolgáltatási hivatalnoki kart változtatják románná? A nemzetiségi törvényt revideálják? Az általános szavazatjogot hozzák-e be? Ratio és Coroianu urak felhívása nem ad e tárgyban felvilágosítást és a „magyarországi“ és „erdélyi“ román választók nem tudják, hogy voltakép miféle mondatommal küldjék képviselőiket Nagyszebenbe? Reméljük, hogy a részletes programm is a maga idején ki fog adatni. Mert így nem tudhatjuk, hogy miért lesz most „Conferenta generala“ és mik ennek a tárgyai? Ennyit, egyelőre, a tervezett közgyűlésről. (Budapest, okt. 8.) A valuta rendezéséről. A „N. Fr. Presse“ a következőket írja: Az osztrák pénzügyminisztériumban tegnap a magyar és az osztrák pénzügyminiszter a valutakérdésről tanácskozott. Zimmermann és Kautz, az osztrák-magyar bank alkormányzói és Leonhardt vezértitkár szintén értekeztek a két pénzügyminiszterrel, s ez alkalommal szóba jött a bank szerepe a valutaszabályozás kérdésénél. A fontos tanácskozás eredményéről a következő megbízható informátiókat kapjak: A két pénzügyminiszter és az osztrákmagyar bank képviselői között lefolyt értekezlet túlnyomólag informáló jellegű volt minthogy a végleges határozat, ez idő szerint, még nem volt szem előtt tartható. Három nagy horderejű kérdésben azonban elvi megegyezés jött létre a három tényező között. Először is a relatio megállapítása ügyében. Minden oldalról elismerték, hogy a relatio több évi átlag alapján határozandó meg, a tényleges viszonyok mérve szerint, és lehető figyelembe vételével a hitelezők és adósok között való viszonylatoknak. Az átlag megállapításánál szem előtt tartandó időszak kezdetére és végére nézve, amely átlag ugyanis a relationak alapját fogná képezni, döntés még nem történt, de már gyökeret vert az a nézet, hogy amaz időszaknak kezdetéül az az időpont veendő, amikor a szabad ezüstpénz-verést felfüggesztették, tehát az 1879-ki év, minthogy az állam a pénzverés felfüggesztése általi 230. szám. zonyos fokig cselekvőleg beavatkozott az ezüstforint és az arany közti relatio kérdésébe. A relatio megállapítása csakis a törvényhozás útján történhetik meg. A relatio megállapításával azonban nem szándékoznak mindaddig várni, míg a tulajdonképeni valutaművelet keresztülviteléhez hozzá nem fognak; igen könnyen elképzelhető, hogy mind a két kormány erre nézve a parlamentektől valamely formában külön felhatalmazást nyerjen. A végleges törvényszerű megegyezés előtt azonban a relatio közhírré tétele nincs tervbe véve. Másodszor megegyezés jött létre az osztrák-magyar bankkal a felett, hogy a bank a kerekszámban 166 millióra rugó ezüst készletének egyik részletét eladja és aranyra cseréli be. A bank ezüst készletének ama részét, amelyet aranyra fognának becserélni, körülbelül 60 millióra kontemplálják, a többi ezüstöt nem vonnák ki a forgalomból és igy, mint folyópénz az arany és váltópénz között levő hiányosságot fogja pótolni. Harmadszor a valuta-szabályozásnak legfőbb előfeltételéül az álllamjegyek bevonását tekintik, amelynek maximális összege, tekintet nélkül a sóbánya-jegyekre jelenleg 312 millióra rúg Ezen államjegyekből 212 milliónyi összeg be fog vonatni, a maradék azonban a forgalomban marad. Ezen 100 milliónyi maradékot, a német birodalmi kincstári utalványok mintájára, az állami- és bankpénztárak aranyra váltanák be és a fedezetről az állam gondoskodnék. A bevonás természetesen csakis egy megfelelően nagy aranykölcsön megkötése alapján történhetnek, amire nézve mind a két állam külön-külön járna el, minthogy közös kölcsön nincsen tervbe véve. Most már kétségtelen, hogy mind a két pénzügyminiszternek komoly szándéka hozzáfogni a valutaszabályozáshoz és azt, amennyire a viszonyok engedik, gyorsan végre is hajtani. Az enquete egybehívásának idejére nézve végleges megállapodás még nem történt, de azt hiszik, hogy lehetséges lesz azt november végére avagy deczember elejére egybehívni. A szaktanácskozáson véleményadás végett elő fognak terjesztetni mindazok a kérdések is, melyekre nézve elvileg a két kormány között már megegyezés jött létre, hogy így a közvélemény nyilatkozatai is figyelembe vehetők legyenek. Szintúgy tárgyalni fogják ama tanácskozásokon a kivitelre vonatkozó és a részleteket illető kérdéseket is. EGYETEMÜNKRŐL. Kolozsvár, október 9. Az 1891-ki államköltségvetés, mely most a pénzügyi bizottság előtt áll, ahol serényen és kellő körültekintéssel bírálják egyes tételeit, több érdekes intézkedést foglal magában, mely minket kolozsváriakat specialiter érdekel. A kolozsvári nemzeti színház szubvencziójának felemeléséről már születtünk; az egyetemi tanárok fizetése 500 írttal, lakbérilletménye pedig 100 írttal van javítva. Semmi kétség, a pénzügyi bizottságban nem fognak hangok emelkedni a tétel ellen és a törvényhozás maga készséggel fogja megszavazni a tudomány embereinek azt a csekély összeget, mely a kolozsvári egyetemet a budapesti egyetem magaslatára emeli, tanárait e tekintetben egyenlő fizetésbe részesítvén. Valóban nem voltunk tisztában eddig azzal: minő indokok szólhattak mellett, hogy a kolozsvári egyetem taanárai csekélyebb fizetésbe részesüljenek a budapesti tanároknál, amidőn még a helyi viszonyokkal sem lehetett a csekélyebb fizetést indokolni, a helyzet az lévén, hogy Kolozsvár aránylag drágább város Budapestnél. A költségvetésben a tételt eléggé indokolja a miniszter. Indokolása teljesen elfogadható, abból mi sem veszünk el semmit. A kolozsvári egyetem a tanárokra nézve pénzügyi okoknál fogva nem volt az a meleg fészek, amelyben magát a tanár egészen otthoniasnak találja: itt tartózkodását csak átmenetnek tartotta Budapestre, ahol a tanár nagyobb fizetést, nagyobb tandíjt és esetleg, mint országgyűlési képviselő nagyobb szerepet is játszhat. Mindezt neki Kolozsvár meg nem adta. Mi azért nem panaszoltunk és panaszolunk tanárainkra, mert beláttuk, hogy a helyzetnél fogva másképpen nem tehetnek. De nem volt okunk panaszkodni egyáltalában e tanári testületre, mert hisz az erényével, eszével és hazafiságával mindenütt ott volt azért, ahol a közügy, a közérdek jelenlétét kívánatossá tette és ami a hazai tudományosságnak hatalmasan használt, ez a tanári kar évről-évre kiváló szakmunkákat mutatott fel, a melyekre mi mindig büszkék leszünk, s az ország maga hálával fogadott. E tanári kar azért hivatása magaslatán állott s pénzügyi nyomorúságai daczára nem felejtkezet meg a kötelességről, mely reájuk várakozott, ellenkezőleg azt szigorú pontossággal teljesítette. Akkor, mikor az állami költségvetésben a kolozsvári egyetem tanáraira vonatkozólag az érintett intézkedés tétetik, nekünk szintén kötelességünk előállani: a tanári karral szemben elismerésünket kinyilvánítani és kijelenteni, hogy az az intézkedés a maga helyén történt meg. Mi azonban tovább megyünk és a közmondással tartunk: Add meg uram, de rögtön! A fizetés felemelés csak szeptember 1-től van előirányozva. 1891. Mi ismerjük azokat az indokokat a melyek ezt az intézkedést eredményezték és teljesen méltányoljuk is; — azonban a kérdésnek ily elodázása, azt megoldani szándékoznak, hogyha már igen hátrányos a tanárokra. Talán lesznek olyanok a pénzügyi bizottságban, akik a polgári és nem az iskolai évet veszik sinormértékül s javasolni fogják, s talán a miniszter is belenyugszik, hogy a fizetés felemelés már január 1-től történjék meg. Ez volna az óhajtandó. A kolozsvári egyetemnek ezzel azonban csak egy óhajtása teljesül. A másik óhajtása volna a leczke-pénz reformja. Nem tudjuk honnan kapott lábra a hír, hogy a miniszter a kolozsvári egyetemen a leczkepénz-szabályt még a következő tanévben sem akarja megváltoztatni. Az a hír ugyanis, hogy nálunk e tekintetben minden a régi lábon fog maradni. Ezt mi nem bírjuk elhinni. A reformot a leczkepénz-ügyben a kolozsvári egyetem érdekében sürgősnek tartjuk , reméljük, hogy a következő tanévben minden mendemonda daczára, életbe lép. E kérdéssel sem fog aztán hátrább állani egyetemünk a budapestinél; meg lesz oldva a csomó, tanárainknak meg lesz adva az eszköz, hogy anyagi gondok nélkül magának a tudománynak éljenek. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA: Ősz-é, tavasz-é? Az a ragyogó napsugár, mely minden reggelen enyhébben, még enyhébben bukkan ki a hegyszakadék mögül egészen elámitja ezt a reális világot. Uj életről álmodozunk, mint tavasz jöttén s nem látjuk a sárguló fák zizegve hulló leveleit s nem bánt a nagy némaság, mely a vándor fecskék után a körültünk szürkén elterülő légben maradt. Az Őszi kökörcsin kíváncsian dugja ki sötétkék fejecskéjét a letarolt fű közül s bámulva néz köröl ebben a megfordított világban. Természet rendjén övé lenne a kor s ime a hetyke puszpáng, az üres fejű campanula, a csillogó diathus és még a máskor szerény gretchen is egész büszkélkedve tartják fel üde fejecskéjüket. Jó, hogy az ibolya nem merészkedik visszajárni ily korán sírjából. Az illatos levegőbe talán ott látnánk a himes lepkéket s még újra fészket rakna egy-egy elkésett fecskepár s az akáczfa harmadszor is meghozná gyönyörű virágát. Szinte várom, hogy igy leszen. Naponta kijárok a mezőre s engedem, hogy szinte szinte elhitesse velem a nagy természet, hogy ő is tesz ugrásokat s hatalmában áll összekuszálni az évszakokat kénye-kedve szerint, fittyet hányva a csalhatatlannak hirdetett emberi tudománynak. így kell lenni mondja az ismereteiben elbizakodott ember, igy van, mutatja a nagyhatalmú természet. És íme csakugyan igy van. Májusi takaróba öltözött a máskor zuzmarás október s oly enyhe szellő suhan végig a fák között, hogy a lomb alig lebben meg útjában. Természetesen ilyenkor ki gondolna enyészetre, múlandóságra! Valami ösztönszerű vágy keletkezik az emberben is s a megkettőzött nyarat igyekszik úgy élni át, hogy a csalódás tökéletes legyen. A máskor tengelyig érő hig lötyög nem gától, porzik az ut pora a hó napfényétől, nyári kirándulásra ösztönöz minden s jó, hogy nem engedjük magunkat odáig ámittatni, hogy fürdői készületeket tegyünk. Valóban nem a Nyárádon múlik. Oly langyosan siklik tova holmo hos ágyán, oly enyhén sziporkázik napfényben csillogó habja, hogy szinte szinte vágyat érzünk karjaiba vetni magunkat. De megálljunk, ne legyünk oly könnyen hívők, hátha optikai csalódás mind ez! A mai realisztikus világban egyik legnevetségesebb gyöngeség a könnyenhívés. Tehát így gondolkodunk. Az emberekben nem lehet megbízni, hát a természet mivel lenne jobb! Nem engedjük magunkat elámutatni a hősugarak, enyhe szellős illatos virágok által, melyek mögött mégis csak ott kandikál az a csúnya, locspoéaos október. Nem hiszünk neki, nem távozunk messzire, csupán a szomszédos Maros-mentén teszünk egy rövidke látogatást. A schweiczi stílusban épült udvarház falát még zölden futja be a vadszőllő levele, az udvaron élénkzöld pázsint veszi körül a nyilló rózsa gruppokat s a virágok illata barátságosan fogadja az érkezőt. Kapu veranda-ajtó nyitva, magyar háznál vagyunk, hol nem küldik a szomszédba a vendéget. Üdvözöllek kedves ház, melynek födele alatt én oly jól érzem mindig magamat. Az a tiszta barátság leköt, az a hamisítatlan vendéglátás marasztal s nem bánom meg, hogy hittem neked napsugaras Octobers kicsalogatni engedtem magamat csöndes otthonomból! íme itt egészen tavasz van. Tavasz a mosolyban, szóban és szemekben. Csakugyan vannak kitérései a természetnek. Tavaszt nyit és mint egy elragadó várt ott hagyja egy helyen, hogy legyen miben gyönyörködni a köznapiasságokban kifáradt szemeknek. A háziúr is ott van nyomban melletünk. Nem ismer foglalkozást ha vendége van, a legfontosabb előtte most az, hogy nekünk naphosszán valahogy bebizonyítsa milyen feltétlen az ő házánál. El is hisszük... Az a bájos mosoly, mely felesége ajkáról kiséri szavait tiszta bizonyíték, hogy kételkedni sem szabad.) kormányozza a csolnakot is mélyen kirándulást teszünk a csöndesen hullámzó Maroson s miért lenne nehezebb egy asszonyt vezetni mint elengő alkotmányt? Hát jól van, elhiszszük, hogy nem nehezebb, hiszen mennyire neveli az az önbizalmat ha hívőkre talál! A könnyü csolnak hajlik az erős kezek alatt, az asszony — mosolyog, és mi "gyönyörködünk a maros parti festői képekben melyek minden kanyarulatnál uj alakot nyernek. És csak azért haragszunk most octoberre hogyha tavaszt varázsolt elé, napjait miért feledte megnyujtani. Hisz egy röpke perez az egész s ma alig találtuk bele magunkat a kedves körbe már is isten hozzádat kell mondanunk. Megyünk is, különböző benyomást vivén magunkkal. Először: szemmiféle állandó rendszer nincs a föld kerekén. Másodszor: ha a férfi feltétlen ul a házánál, azt kötelessége minden jóra való embernek elhinni. Harmadszor: az asszony legkedvesebb, legbájosabb és legszeretetreméltóbb mikor ilyen tiránius lánczok alatt — mosolyog. És negyedszer az octóber sem olyan fekete mindig mint a milyennek testik. HARMATH LUJZA A belügyi kölségvetés. Budapest, okt. 8. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette a belügyi tárcza költségvetését. Előadó Gajári Ödön volt. Horánszky kérdést intéz a miniszterhez az iránt, remélhető-e, hogy a közigazgatási reformjavaslatok még ezen ülésszak alatt elő fognak terjesztetni. Szapáry gróf miniszterelnök válaszolta, hogy a kormány elhatározott szándéka a javaslatokat, a lehető legrövidebb idő alatt a költségvetés letárgyalása után, esetleg január hóban előterjeszteni. A színművészeti kiadásoknál Horánszky utalva az operánál a játékmesteri állásra vonatkozólag a lapokban megjelent okmányokra, nem tartja tapintatosnak azon modort, melylyel a játékmestert állásától felmentették s a mely megjárhatná napi munkásokkal szemben, de nem a szellemi élet ily kiváló tényezői irányában. Az eljárás indokolását sem tartja szóló helyesnek, s felhívja a minisztert terjessze ki figyelmét az intendatura belső kezelésére Cserny Dóra története. Angolból ford : Parádi Kálmánná (4) (Folytatás.) Nem szoktam gyakran sírni sir Bőmön, — folytatá mosolyogva és pirulva nézvén reá; — de azon estve csak nem vakká sírtam szemeimet a szégyen és értegetés miatt, és a miatt, hogy én oly silány, oly szegény és más leányokhoz oly kevéssé hasonló vagyok! együgyüség volt tőlem ugy é? de nem tehetek róla, nem az én hibám volt. Dóra hirtelen elhallgatott, szemeit lesütötte, arcza vérvörös lett. Valamit látott a Pál szemeiben ami azt mondta neki, hogy beszédével igen messzire ment, a férfi orczán haraggá változott a gyönyör kifejezése. Dóra nem tudta mire magyarázni, megrémült saját merészsége felett, hogy is lehetett oly gondatlan, ilyen nyíltan beszélni egy idegennel, kiről csak annyit tudott, hogy Flossy barátja. Mit gondol most róla ez az idegen úr? Borzasztóig megnémult, előbbi bátortalansága ismét visszatért, zavarodottan tépegette előkötényét. Pál nem figyelt a leányka zavarára, őtet egészen egy kis vázlat, mely ismét kétségtelen jelét adta a fényes tehetségnek, kötötte le. Ha ő valóban a régen elhalt jó barát fia, amiben most már legkevésbé sem kételkedett, 1 akkor legelső sorban őt illeti, a régi szeretet és barátság jogánál fogva, a fiúnak további gondozása és kiképeztetése. — Minden esetre folytatni kell tanulmányát. Ha atyja életben marad, bizonnyal nagy nevet vívott volna magának ki, — mondá merengve. — Kedves gyermekem önnek minden esetre meg kell engem ismertetnie barátjával ; ha tehetem mindenesetre teszek érte valamit. Nekem nagyon sok jó barátom van a művészek között Párisban úgymint Londonban. Bármelyiknek közülök megmondhatom, hogy műtermébe vegye őt, egy vagy két évre. Ott igen hamar kiismerik a valódi tehetséget, de a mi fiatal barátunk remélhetőleg a legjobb sikert fogja elérni. Ellenkező esetben, igaz jobb lenne, ha nagybátya akaratát követné, és a banknál maradna, a tévé hozzá nyugodt csendes hangon, gyönyörködve a Dora szép, fénylő és ragyogó szemeiben. A leány térdére kulcsolt kézzel, előre hajolva ült, úgy halgatta, minden egyes szót csaknem elnyelve. — Igazán megteszi ön azt ? — kiáltott, lelkesülten. Oh, hogyan köszönjem meg önnek? Ez az amire vágytam egész életemben, de amit én soha nem mertem még remélni sem. Lőrincz és én oly sokszor beszéltünk, de tervünk mindég meghiúsult, mert oly nyomorult szegények voltunk. De így minden a legjobban fog menni, Párisban vagy Londonban bőséges alkalma lesz tanulmányait folytatni. Ott tudom sok művésziskola van, és képcsarnokok, és minden. Oh uram! köszönet, ezer köszönet, — kiáltott a kis leány és mielőtt Pál észrevenné