Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1891-01-13 / 9. szám
V ik. évfolyam 1891. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7. SZ. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. EGY ALVÓ KÉRDÉS: Kolozsvár, jan. 13. Városi hatóságunkhoz, vagy azokhoz, a kiket illet, volna egy szerény kérésünk, mely azt hisszük elég közérdekű, hogy komoly számba vétessék. A kérdés a mi tengeri kígyónkat, a vízvezeték csőhálózatának s az ezzel járó csatornarendszernek a város egész területére való kiépítését illeti. Annak idején, miként a közoktatásügyi miniszter az egyetemi használatra szükséges vízvezeték kiépítését tervezte, a város nagy buzgóságot fejtett ki a vízmű oly méretek szerint való berendezése érdekében, hogy ne csak az egyetem, hanem az egész város szükségletének megfeleljen. A buzgóság kézzel fogható eredménnyel járt, a mennyiben a város a befektetés költségeinek igen jelentékeny részét hordozta s ennek fejében néhány közkút rendelkezésére is áll, pár év óta, a város ama vonalának, amely véletlenül a ma még túlnyomó mértékben állami vízvezeték főcsövének irányba esik. Ám, akkor a befektetéssel szemben, amennyivel a város az alapítás költségeihez járult, ez a csekély részesedés fölöttébb drága áron van megvásárolva s alig hisszük, hogy az eredeti határozat intenziója az lett volna, hogy ily réleges eredménnyel ily hosszú időn át kelljen megelégednünk. A városi hatóság, korábban, maga is érezte e helyzet visszás voltát , gondoskodott róla, hogy a kezdet tovább legyen folytatható. Több, mint egy éve, kiírta a pályázatot a hálózat kiépítése iránt, az ajánlatok be is érkeztek, ha jól tudjuk a tervek s költségvetések ki is adattak egy szakbizottságnak — és azóta, ebben az irányban, szép csöndesen alszik az egész ügy. A kérdésnek, mint tudjuk, egy másik megoldásra váró ágazatja is van. Az állam és a törvényhatóság között eredetileg megkötött szerződés, ugyanis, a vízmű kezelési költségeire és a szedendő vízhasználati díjakhoz való jogra nézve eltérő felfogásra adott alkalmat s a közoktatási kormány és a törvényhatóság ellentétes állást foglalt el e tekintetben. Hallottuk, ugyan, hogy a polgármester úr és az előadó tanácsos szintén részt vett a minisztérium kebelében e kérdésekre nézve folytatott tanácskozásban, de az eredmény ép oly ismeretlen a közönség előtt, mint a beérkezett ajánlatok sorsa. Mi részünkről azt a meggyőződést tápláljuk, hogy ez a halogatás immár elég hosszúra nyúlt , elvégre elkövetkezett ideje az ügy végleges megoldásának, nem csak a város majdnem haszon nélkül heverő jelentékeny befektetésére, hanem és főképen a polgárok közegészségére 8 évvel a város emelkedésére való tekintetből. Tudjuk s pirálva kell bevallanunk, hogy városunk — az ország úgynevezett második városa — folyton a legnagyobb számokkal szerepel a halálozási arányról szóló statistikai kimutatásokban. Szakértőink már évek óta demonstrálják, hogy ivóvizünk a legrosszabbak sorába tartozik az egész országban, hogy amúgy is völgykatlanban fekvő városunk talaja fertőző anyagokkal van telítve. Az egészségügyi tudomány kétségbe vonhatatlanul bebizonyította, hogy ily káros viszonyok között csakis a csatorna-rendszerrel kapcsolatban kiépített vízvezeték szolgáltathat gyökeres orvoslatot s mi mégis, engedjük ezt a legfontosabb érdekünket szunnyadozni, mintha csak nem is a mi dolgunkról lenne szó. Kérjük, azért, városi hatóságunkat, vegye erélyesen kezébe ezt az oly régóta alvó kérdést, s tűzze mielőbb napirendre, mert valóban nem nagy dicséretére szolgál Kolozsvár városának, hogy még ily életbevágó ügyét is oly közönyösen engedi ad graecas kalendas elintézetlenül. EGY BIZOTTSÁGI TAG. (Budapest, jan. 11.) Az egyenes adók reformja. A közeljövőben megvalósítandó kormányfeladatok egyik legfontosabbikát az egyenes adók reformja képezi. Nemcsak a fennálló törvényes rendelkezések sokfélesége és részben homályos volta, hanem egyszersmind az adók egyenlőtlen megterhelése és az adókulcsnak átalában magas aránya is megkövetelik az egyenes adókra vonatkozó törvényhozás megváltoztatását. A pénzügyi kormányzat és különösen annak vezetője, Wekerle pénzügyminiszter rég felismerte a viszonyok változtatásának szükségét és a minisztériumban már megindultak a munkálatok, hogy mielőbb pozitív javaslatokkal lehessen ez irányban a törvényhozás elé lépni. Elsősorban az illetékszabályok módosításáról és a kereseti adók reformjáról van szó. Az illetékszabályok annál is inkább 9. szám. Kolozsvár, Keln, január BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Estei évre..............................16 frt. Fii .....................................8 frt. Negyedév«.................................4 frt Egy hó«.....................................1 frt bO kr. Egy tzdm ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr Nyilttér tora 25 kr. módositandók, mivel e kérdés kapcsolatban áll a perrendtartás módosításával és különösen a jogilletékek az igazságszolgáltatási reformok életbe lépte előtt megváltoztatandók. Az erre vonatkozó munkálatok már előrehaladtak, úgy hogy a pénzügyminiszter nemsokára azon helyzetben lesz, hogy a törvényhozás elé terjesztheti az illetékügyi törvényjavaslatot. A kereseti adók kiválóan alapos tanulmányozást igényelnek, mert ezek módosításánál kettős szélt kell szem előtt tartani : az adóteher könnyítését és igazságos megosztását és a fiscalis érdek megóvását, amennyiben az állami pénzügyek mai állapota még az ezen adónemből folyó jövedelmek apasztását még meg nem engedi. A második és harmadik osztályú kereseti adókat, tehát azokat az adókat, melyek az összes munkálkodó középosztályra vonatkoznak, meg kell változtatni éspedig abban az irányban, hogy a második kereseti adónál az adókivetés alapjául szolgáló adótárgy adókötelezettségét az adózás meg ne haladja, a harmadik osztályú kereseti adónál pedig, hogy minden jövedelemre nézve egyenlő magas adókulcs legyen érvényben. Az eddigi 100- os adókulcs, mint azt minden részről elismerik, túlságosan magas, gyakorlati értéke nincs, mert helytelen jövedelmi bevallásokat, hamis becsléseket és csalásokat idéz elő, oly kellemetlenségeket, melyeket hallgatag tűrni kell. A reformnak tehát abban az irányban kell mozognia, hogy az egységes tétel helyett bizonyos jövedelmi minimumtól valamely jövedelmi maximumig emelkedő adókulcsot kell életbe léptetni, fokozatos adókulcsot, mely a legkisebb keresetet védi a nagyobb bevételt pedig jobban terheli. Ennek az elvnek az elfogadása oly megfelelő intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek a bevallások valóságát biztosítják, e becslés realizálását lehetővé teszik. Hogy a jövendőbeli adókulcs megállapítására nézve alapot találjanak az egész országra kiterjedő munkálatok szükségesek. E munkálatok folyamatban vannak. Befejezésük oly időre várható, hogy a reform életbeléptetése 1892-ben lehető lesz. tását. A tagok száma máris igen jelentékeny; az erdélyrészi törvényhatóságok nagy része meleg támogatását biztosította ; a pénzügyi, közlekedési és földmivelési miniszterek hálára kötelező szívességgel ígérték a Kárpát-egyleti érdekek előmozdítását, konkrét segélyeket is ajánlván; a földmivelési miniszter Bedő Albert min. tanácsossal képviseltette magát a közgyűlésen és a min. tanácsos ur értékes kijelentéseit a gyűlés tagjai méltán fogadhatták kitörő lelkesedéssel; az egylet elnöki állását legtevékenyebb fiatal főuraink egyike vállalta el; az erdélyi testvéregyesület (a Karpatben-Verein) meleg hangú levélben, hazafiasan üdvözölte az uj testvéregyletet; hasonlót tön a felvidéki egyesület budapesti osztálya is; — minden, minden, ami tegnap történt és nyilvánosságra jutott, valóban fényes jövőjűnek mutatja az immár életbe hivott Kárpát-egyletet. Örömmel, teljes elismeréssel fogadjuk az eddig történteket s a közeljövő biztos kilátásait. És meleg köszönetünkkel adózunk az Emkének, hogy ez egyik legfontosabb alkotását ily szilárd alapon bocsátja útnak. Bethlen Gábor gróf, Sándor József főtitkár, s akik kivülök még részt vettek a kezdeményezés nehéz munkájában — maradandó érdemet szereztek maguknak, a valóban meglepő eredménnyel, mely a tegnapi közgyűlésen manifesztáltatott. Itt következik a tudósítás az Emke napjáról: Hazafias munka és nemzeti ünnep napja volt az Emkének ismét a tegnapi nap. Tegnap létesült az Emke egyik legújabb alkotása a Kárpát-egyesület. Ez volt a központ. E körül csoportosult tegnapelőtt a direktórium gyűlése, tegnap d. e. az igazgató-választmány gyűlése s este a nemzeti színházban a díszelőadás. Az EMKE napja, Kolosszár, jan. 13. A tegnapi nap az Emke napja volt. A választmányi gyűlés, a Kárpátegylet megalakítása, a színházi díszelődás és a bankett — ezek tették Kolozsvárit mozgalmassá, lelkes hangulatúvá a tegnapi napot. A kiemelkedő esemény a Kárpát-egyesület közgyűlése volt. Az Emke hatékony kezdeményezése és legkivált Sándor József főtitkár fáradhatlan tevékenysége, buzgolkodása tették lehetővé azt, hogy az uj egyesület oly gyorsan, erőteljesen és a legjobb kilátások közt kezdhesse meg pályafit A direktórium bor A direktórium gróf Bethlen Gáelnöklete alatt tegnapelőtt délelőtt 11 órakor tartotta előkészítő ülését. Jelen voltak: Sándor József főtitkár, Merza Lajos főpénztáros, dr. Biró Béla és dr. Felméri Lajos dir. tagok, s gróf Bethlen András megbizottaiként az algyógyi földmives iskola ügyében dr. Csávássy Gyula, a Kárpátegyesület ügyében Bedő Albert min. tanácsos. A választmány: Az Emke választmányi gyűlése ezúttal kivételesen délelőtt 10 órakor tartatott meg a városházán. Gróf Bethlen Gábor elnöklete alatt jelen voltak többek közt : Bartha Miklós és gróf Béldi Ákos alelnökök, Sándor József főtitkár, Merza Lajos főpénztáros, dr. Csernátoni Gyula, ifj. Gáspár János és dr. Török István jegyzők, gróf Bethlen Bálint, dr. Biró Béla, Deák Lajos tanfelügyelő (Maros-Vásárhely), Ditrói József, Fejérvári Jenő, dr. Felméri Lajos, Ferencz József, H. Gál Domokos alispán, Gazsi József, dr. Haller Károly, Hóry Béla, Magyary Mihály, Nagy Gyula erdőfelügyelő (Brassó), Rombauer Emil főreáltanodai igazgató (Brassó), Sándor János alispán, Szabó Sámuel, dr. Vajna Vilmos stb. Elnök üdvözölvén az újév alkalmából a választmányt s bejelentvén, hogy Kornis Viktor gróf sürgönyileg mentette ki elmaradását, főtitkár havi jelentésében emlékezett meg a múlt gyűlés óta történt munkáról és mozgalmakról. Előadta a Kolozsvár városi, debreczeni, aradi, budapesti, gyulafehérvári választmányokban mutatkozó örvendetes életet, hol az egylet javára bálok rendeztetnek, továbbá, hogy a hunyadmegyei, csikmegyei, háromszékmegyei választmányok gyűléseket tartottak, a balázsfalvi hók az Emke iskolában karácsonyfát rendezett, úgy a brassói fiúk is az ottani órákban. Mindezekről részletesen emlékezett meg a főtitkár, úgy a sorsjátékkölcsön parlamenti tárgyalásáról s az üdvös mozgalomról, hogy Nagyváradon fiók alakulása van készülőben. Az uj ügyrend értelmében pontosan beküldték jan. 10-én a begyűlt pénzeket az alsófehérvármegyei, szolnokdobokai, marostordamegyei és gyergyóvidéki fiókválasztmányok. Jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott főtitkár bejelentésére Züllich István alapító tagnak, aki elhunyt neje emlékére korábban 500 és f. hó 3-ára 1000 frt alapítványt tett Kairóban elhunyt veterán művész fivére Zülrich Rezső emlékére, az 1000 frtot is befizetvén. Az egyesület háláját Züllich István alapitó tagnál gr. Béldi Ákos, Sándor József és Merza Lajos küldöttségileg fejezték ki. Sipos Zsuzsánna emlékére az általa végóráiban adott terítő 100 frt jövedelme, melyet a kolozsvári nőválasztmány értékesített, alapítványul iratik. A direktórium nevében mély megindulással terjesztette elő ezután a főtitkár néhai Derzsi János marosvásárhelyi birtokos 20.000 frtos alapítványát, a puritán életű s nemzetéért s hazájáért élt nemeslelkü férfiú általános örököséül egyik nemzeti egyházunkat, az unitárius anyaszentegyházat hagyván, végrendeletében az egyházi főhatóság által intézkedett a 10.000 írtnak az egyesület számára kifizetése iránt. A temetésen, mely jan. 2 án ment végbe Maros- Vásárhelytt, az egyesület megyei választmánya impozansul képviselte az Emke-t, a ravatalra koszorút helyezvén és Kolozsvárról Szabó Sámuel választmányi tag küldetvén le. A választmány mély megilletődéssel hallgatván a direktórium jelentését, egyhangúlag kimondta, hogy Derzsi János olajképe az E. M. K. E. nagyjai számára megszereztessék és emléke fölött a legközelebbi rendes közgyűlésen emlékbeszéd tartassák. A végrendelet A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Erdélyi magyarság. — A magyar cziklus alkalmából. — (Vége.) Kolozsvárról indult ki — ezelőtt épen száz évvel — az első lépés a magyar szinművészetnek országos alapon való szervezésére. 1791/a-ben nehány tehetősebb hazafi szóval és tettel kezdte gyámolitani a fontos ügyet, mint a nemzeti közművelődés egyik legsikeresebb előmozdítóját. 1792-ben hat nemes ifjú és két nemes kisasszony, — név szerint: Fejér János, Kontz József, Sáska János, Fejér István, Jancsó Pál, Verestói Mihály, Fejér Rozália és Keszeg Terézia, kérvényt nyújtottak be az erdélyi királyi kormányszékhez és az épen együttlevő országgyűléshez, melyben engedélyt kértek Erdélyben bárhol magyar színi előadásokat rendezhetni. Ezt az engedélyt meg is nyerték. Az ekként ismételve megpendített eszmét most már a magyar értelmiség egész lelkesedéssel karolta fel. Csak egyszerű indítvány kellett, hogy arra a törvényhozás is kiterjessze figyelmét. Ugyanis az 1791/6-ki országgyűlés, márczius 20 án tartott ülésében a kolozsvári országos nemzeti színházi épület felállítását, s ebben a színészet országos költségen leendő állandósításának szükségességét kimondta, s e czél elérésére egyelőre országosan eszközlendő rovatait rendelt. A rovatai mellett az önkéntes adakozás is igénybe vétetlén, az ily czélból történt gyűjtések részint a köztörvényhatóságok útján, részint magánosok buzgalma folytán jó eredménnyel vitettek véghez, míg végre az építéshez szükségelt összegek bekerültek. Az építendő színház számára szükséges telket gr. Teleki Ferencz, gr. Teleki Lajos, báró Wesselényi Miklós, gr. Bánffy József és b. Thoroczkay József vásárolták a belső-farkas-utczában és 1803. jul. 13-iki alapító-oklevelükben azt kizárólag a magyar szinügy részére adományozták. Az alapkő 1803. szeptember 27-én tétetett le, az ünnepélyes megnyitás pedig 1821. márczius 12-én történt. (Tehát a kolozsvári állandó színház 16 évvel előbb nyílt meg, mint a pesti.) A megnyitó előadáson (mely hétfő napra esett) előadatott: „egy vitézi szomorú játék V felvonásokban ezen nevezet alatt Zrínyi írta Körner Teodor, fordította Petrichevich Horváth Dániel “ „Hazafiakból öszve állott társaság“ tartotta az első előadást. A „Játszó személyek“ közt ott látjuk gr. Csáky József, ifj. gróf Bethlen Pál, br Bornemisza József, br. Bánffy Miklós, Barcsay Gergely, Lészay Lajos, P. Horváth Dániel, gr. Csáky Józsefné, br. Inczédi Mária, gr. Rhédei János, gr. Teleki János, id. gr Bethlen Pál, gr. Bethlen János, Deáky Sámuel és 1871ai Miklós neveit. A szomorujátékot megelőzte a P. Horváth Dániel által irt „Előszó“ és a Conservatorium növendékei által énekelt ünnepi dal, melyhez a szöveget Szentkirályi ’Sigmond irta. Az „Előszódból álljon itt a következő nehány sor: „A' Játékszín volt eddig is Gyakran kedves múlatságtok, Ollyan , melybe több ízekbe, Szigetek nem kevés részt vett. De még eddig Honnyi nyelven Állandóul nem folytatott, Nem lévén tulajdon Háza Melybe gyakoróltathassék. És imé most, Magyar Mu’sák Melpomené. Tudományja Játékait, mely díszes szép Épületbe határozta! Ennek már állandósága Édes reménynyel biztathat. Hogy a’ mi eddig böltsőbe Rengett, olykor el is aludt. Itt,’ a Nemzet Hajlékába Gyarapodik, nagyra terjed.“ „Hazánk’ szeretete, a nemzeti tiszta érzés“ ad díszt az ünnepélynek, melyet az „Előszó“ szerzője egyszerű, meleg szavakkal köszönt. A szereplők, mint a fennebbi névsorból is kitűnik, a főnemesség és a nemesség tagjaiból állottak, akik azonban nem csupán előző áldozatkészségükkel és e közreműködéssel mutatták ki benső érdeklődésüket. Hanem azzal is, hogy mindazokból a pompás ruhákból, fegyverekből, öltönydíszekből, melyeket a szereplők az első előadáson viseltek, egyetlen egy darab se hozatott ki többé a színházból. Az mind ott maradt, ajándékul. És azután is, jó ideig, a főurak és asszonyságok öltönyökkel, pénzadományokkal folyton segélyezték a magyar színészeket. És mindez olyan természetesnek, olyan kötelességszerűnek látszott, hogy sem az állandó színház létesítése, sem a fentartása érdekében hozott nagymérvű országos és társadalmi áldozatok, valami különösebb hazafias ténynek a jellegével nem is bírtak. Egyszerűen, ment végbe minden. A közönség örvendett az ügy sikerén, de a hazafiságnak, a nemzeti erőnek semmi feltűnőbb kinyilatkoztatását nem látta benne. És nem látta azért, mert nálunk akkor (1821-ben) a „magyar világ“ már megvolt és nem kellett azt se idegentől, se önmagunktól kiküzdenünk. Nem látta azért, mert nálunk a honfilelkesedés hullámai akkor már öntudatos kötelességérzetté voltak megszilárdulva. A hazafiság nem volt érdem, hanem egyéni szükséglet. Az intézmények nem voltak jövendő eredményekkel biztató vívmányok, hanem a jelennek közigényeit elégítették ki. Ezért alakult a zenetársaság, ezért épült a színház és ez ünnepnapok egyikén se tartottak lelkes ismerkedési ünnepélyeket a magyar géniusszal, aki megszokott lakója volt az erdélyi magyar szíveknek. Azóta a világ már egyszer rosszabbra, s egyszer megint jobbra fordult. És a mai — teljesen megváltozott — viszonyok közt a nemzeti ügy szolgálata több küzdelmet, lelkesebb ösztönzést igényel, mint amennyire nagyapáinknak e téren szükségük volt . . . A Conservatorium adta Kolozsvárit az első operai előadásokat. És a zenész tagok, köztük számos főrangú, évtizedeken keresztül működtek a színházi zenekarban. A társadalmi és közélet nem egy előkelősége játszta ott nagy buzgalommal a maga instrumentumát. Akik nappal dirigálták Erdélyt, azok dalmű estéken a bandista engedelmességével figyeltek a színházi karmester dirigáló palotájára, így lett eggyé közönség és színház egy nemzeti ügy szolgálatában. A szerencsétlen véget ért szabadságharcz után Urbán ezredes német színtársulatot hozott a kolozsvári színházba. Persze, hogy a közönség kerülte az előadásokat és a „Schauspielerek“-nek nem volt miből megélnök. Ekkor Urbán megmérgelődött, kapta magát és kurtán-furcsán odaajándékozta a németre fordított színházat Kolozsvár városának, felelőssé tévén ezt az esetleges deficitre nézve. Ez az ötlet is csütörtököt mondott. A magyar közönség esténkint a tájékára sem járt a ferkasutczai háznak. Mert ámbár közrovataiból kellett fizetni a deficitet és a pótadó akkor se lehetett kellemes mulatság — de azért fizetni, hogy ne halljon német szót, no ebbe szívesen belenyugodott mindenki. "Végre is, a katonai kormányzat nem tehetett egyebet, mint azt, hogy visszaadja a színházat a magyaroknak. Ekkor aztán ismét megindult az áldozatok hosszú sora. A széttaposott hangyabolyt kezdték megint összehordani. A közönség nem csak buzgón járta az előadásokat, de folytonos segélyekben részesítette a magyar színtársulatokat. A zenekarba visszatértek az előkelő műkedvelők, a színházat elhalmozták kellék-adományokkal s ha gázsifizetés idején az igazgatónak deficzitje volt, az úri kaszinóban azonnal összegyűlt a hiányzó összeg. És az erdélyi magyar intelligenczia, mely a szabadságharcz alatt oly súlyos csapásokat szenvedett , melynek megfogyatkozott vagyoni ereje az ötvenes években annyi oldalról volt igénybe véve — csupán a színháznak előbb húszezer és később több mint nyolczvanezer forintnyi összeget adott közadakozás útján. Ez összegekből építettek öltözőket, átalakították a színpadot és nézőtért és segélyezték a társulatokat. Kivált a főranguak, élükön N a nagy Mikó Imre gróffal, kifogyhatatlanok voltak az áldozatokban. És — csakhogy most már nehezebb helyzetben és önerejükön — másodszor is megalapították, megépítették a kolozsvári nemzeti színházat. És most, mikor élénkbe áll az időközben erőssé fejlődött magyar színirodalom, azzal a követeléssel, hogy a magyar színpadon ő legyen az ur és az idegen csak vendég — hova jöhetett volna inkább haza, mint épen hozzánk! 1 HEGYESY VILMOS. 1