Kolozsvár, 1891. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1891-06-30 / 145. szám
V ik. évfolyam 1891. Szerkesztő-iroda: BELMONOSTOR-UTCZA 8. SZÁM. A Up szellemi részit illető minden közlemény ide intézendő. kéziratok men adatnak vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelnül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kolozsvár, kedd, junius 30. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ILÖKXETkl! DUAX: Egianém.......................1( frt. Ki) (ra....................................S tn. Negyedim...............................* fct. Egy bóra....................................1 írt 60 kr. Egy nem ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: □ cm. tér ára, Ciceró betéből, A kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér tera 25 kr. 145. szám. A SZOMBATI ÜLÉS.1 . Kolozsvár jun. 30. Mégis csak prókátor, dikéziós nép vagyunk mi. Igen nagy bajunk támadna, ha ki nem beszélnék magunkat. Vannak pártok, amelyeknél a szóbeszéd életetél.Vannak pártok, amelyeknél a tett csak századrangú kérdés, hanem a szó és a szó, a beszéd és ismét csak a beszéd, ez az, ami felszínen tartja őket. Egyáltalában nem irigyeljük azt a dicsőséget, amelyet a képviselőház szombati ülésén Ugrón Gábor 48-as képviselő saját pártja előtt aratott. Ugrón különben ilyen bombasztokkal azt akarja dokumentálni, hogy ő a 49-esek tapsaira minden tekintetben rátermett, sőt hogy ő azokra nagyon is reflektál. Nem találunk külömbségre e két párt között a személyeskedés és az üres phrazis pattogtatás tekintetében. Egyik tizenkilenc, a másik egy hiján busz. De Ugrón ezúttal túlliczitálta a negyvenkilenczeseket. terelnök ellen igen Támadása a minuszvisszataszító volt; személyeskedése a miniszterelnököt egyáltalában nem, csak Ugrón Gábor magát rántotta le arról a magaslatról, amelyen egy honatya áll az ország közvéleménye előtt. Ugrón Gábor ezen viselkedése fiatal kori tényeire emlékeztet, mikor nem a bölcs megfontolás, a higgadtság mozgatta nyelvének idegeit, hanem a fiatal hév, amely megkezd valamit, de nem tudja róla, hogy az voltaképen hová fog kilyukadni. A múlt szombaton nem azt az Ugront láttuk, aki az utóbbi időben a kor hatása alatt megállapodott, higgadt, bölcsen körültekintő észjárással birt, hanem azt a ki Páris barikádjain küzdött csak »«ért, hogy küzdjön. Ml, lBUJCtCIJUB., ““— irigyeljük Ugrón dicsőségét, sem azon zajos tetszésnyilatkozatokat, amelyekben a baloldal a múlt szombaton oly módon részesítette. És nincs oka irigyelni senkinek, mert Ugronnak a dolgok meritumában nem volt igaza. Ugron G. két interpelláczióra kapott választ a múlt szombaton. Csáky miniszter a prímási szak betöltése tárgyában az egész országot megnyugtató választ adott, amely magát Ugront is kielégítette. A közoktatási miniszter válasza ha nem is fejezte ki, de dokumentálta, hogy Ugronnak adatai az „istenfélő asszonyságok“ illetéktelen befolyását illetőleg, pusztán kósza hírekre alapult, ilyen útszéli hírek után indulni oly fontos ügyben voltaképen bizalmatlankodni azon faktorok hazafiságában, akik hivatva vannak ily fontos, az országot oly mélyen és közelről érintő kérdésben dönteni. Ha nem szabad kételkedni a 48. és 49-esek hazafiságában, a hazafias kötelességek felfogásában, úgy a reciprocitás megkövetelné, hogy ne kételkedjünk a kormány és a korona hasonló kötelesség tudásában sem és hogy különösen ne tegyük fel, hogy ily fontos kérdésekben előbb állana az istenfélő asszonyságok óhajtása és talán érdeke, mint az ország óhajtása és érdeke. Talán a Csáky gróf által adott higgadt válasz bőszitette fel Ugront, meginterpellálván Szapáry miniszterelnököt a királynak ama válasza miatt, melyet Pécsett a törvényhatóságok küldöttségéhez intézett volt s a melyben az állami közigazgatást óhajtandónak jelezte. Szapáry miniszter azonnal válaszolt kimutatván, hogy a király válasza alkotmányos szempontból nem kifogásolható. Erre tört ki aztán Ugrón. Ugrón szerint a királynak nem lehet óhajtása. Ő az ország bajain nyomorúságain nem gondolkodhatik, nem lehet nézete. A képviselőkkel sem magánérintkezéseiben sem pedig hivatalos fogadtatások alkalmával politikáról nem beszélhet; szerinte a király egy érzéketlen semmiről tudomással nem bíró, semmi iránt nem érdeklődő, nézetekkel, óhajtásokkal nem bíró magasabb lény, aki csak azért van, hogy a többség által alkotott törvényre rámondja az igent. Ki fogja így nálunk fel az alkotmányosságot . Senki. Nálunk a királyné-88* y4ra g^zvwi?.bt.w - hí. gozik; megtartja szigorúan a törvényt, a törvény tiszteletben előljár; alkotmánya törvényhozásának nem prejudikál, annak végzéseit, törvényeit szentesíti, de azért lehet óhajtása, anélkül, hogy óhajtását valakire vagy pártra rátukmálná, vagy parancsképpen kiosztaná. Hiszen maga a tény, hogy a királynak egyik másik irányban óhajtása van és egyik-másik párt mégis ezen óhajtással szemben cselekszik, mutatja, hogy nálunk alkotmányosság van, hogy nincs erő és hatalom, amely minket nézetünkben megváltoztatna, követett irányunkból kitérítene. És lehet óhajtás a király részéről is valami, mikor az az ország rengeteg többségének óhajtásával találkozik. A baj az volna, hogy a királynak olyan óhajtásai volnának, amelyek csak egyes klikk részéről támogatatnának az ország nagy többségének ellenkező véleményével szemben. Mi egyáltalában nem osztjuk Ugrón nézetét, annál kevésbé tudjuk helyeselni azt a személyeskedő támadást, amely maga Ugrón ellen pattant vissza. Nem szeretünk higgadt honatyákat személyeskedni látni, mint ahogy azt Ugronnal mély sajnálatunkra tapasztaltuk. (Budapest, jun. 27.) A delegácziók ülései. Az ez évi delegácziók összehívásának ideje az illetékes tényezők részéről még nincs ugyan megállapítva, mindazonáltal előrelátható, hogy az országos bizottságok november hó elején fognak összehivatni. MI LESZ? Kolozsvár, jun. 30. Az ország — unatkozik. Untatja a közigazgatási vita, mely május 29-én kezdődött és melynek végét június 30-án még nem lehet belátni. A közvéleményt csak bizonyos mértékben foglalkoztatja az a kérdés, hogy mi lesz a vitával. Azzal a fáradságos erőkifejtéssel, melyet a szélsőbal produkált, még annyit se sikerült elérni, hogy az ország egyetemlegesen legalább érdeklődjék a parlamenti tanácskozás iránt. Eddig elé összesen kilenczven beszéd tartotott, melyek közül ötvenhárom a reform ellen szólt. És ennek a rengeteg szóhalmaznak még az a külső sikere sem volt meg hogy a közhangulat bár részvétével méltányolja a függetlenségi elméknek és nyelveknek ily kitartó megerőltetését. Az ország egy Egyetértés nyilatkozik. Kijelentése, melyet alább közlünk, érdekesen világítja meg a szélsőbal lehangolt hangulatát; és a névtelen fenyegetés, mely a függetlenségi közlönyben a sorok közt szerénykedik, szintúgy kiharsog ugyan a sorok közül a vágy: vajha a kormány tenne már valamit, ami biztosítaná a pár részére az elfogadható elhallgatást. Az Egyetértés ezeket írja: „A függetlenségi pártnak még mintegy 20 szónoka szándékozik az általános vita folyamán felszólalni. Ezenkívül a zárszó jogával többen élni fognak s még a kabinet részéről is hosszabb nyilatkozat fog tétetni. Úgy hogy előreláthatólag a szavazás csak a jövő hő 10-ike körül fog megtörténni s a részletes vitára csak azután kerül a sor. Mi illetékes kormánypárti körökből úgy vagyunk értesülve, hogy a kabinet a részletes tárgyalást, tekintettel az aratási időre s általában előrehaladt nyári időszakra, befejezni nem kívánja, hanem a kúriának választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot előterjeszti s egyidejűleg gróf Szapáry miniszterelnök nyilatkozatot tesz, melyben a garanczia-törvények egységének az őszszel leendő előterjesztését kilátásba helyezi s ezzel a képviselőház tárgyalásainak kb. kézirattal szeptember végére vagy október elejére való elnapolását fogja kieszközölni. A függetlenségi párt - úgymond az Egyetértés — eddigihez hasonló komolysággal mérséklettel és tárgyilagosságal folytatandja a tanácskozást és szilárdul el van határozva semmi nehézségtől vissza nem riadni még akkor sem, ha a vita az egész nyáron át szakadatlanul fogna tartatni. Ha azonban a kabinet vagy a parlamenti többség, tekintet nélkül a nyári napok forróságára, akár az ülések meghosszabbítását, akár délutáni ülések tartását határozná el, akár permanens ülésekkel tenne kísérletet: ez esetben a függetlenségi párt komoly megfontolás tárgyává tenné a maga részéről oly parlamenti eljárás igénybevételét, mely se nem szokatlan, se nem jogosulatlan, de nem is gyakori s mely alkalmas lenne a többség netalán erőszakos kísérleteit hatálytalanná tenni. Hogy azonban akár a kabinet, akár a többség ily módon erőszakolni akarná a roppant fontosságú tárgy fölötti tanácskozás indokolatlan siettetését , erre nézve eddigelé — ismételjük — semmi komoly jelenség fenn nem forog “ Az országházból. Budapest, jún. 27. A képviselőház mai ülésén felolvasták Lányi Dánielnek és elvtársainak a választási törvény módosítását sürgető indítványát, melyet Irányi a közigazgatás általános vitája után fog indokolni. Az indítvány így hangzik: „Tekintve, hogy az osztó igazság kívánja, hogy mindazok, akik az ország terheit viselik, annak jogaiban ^tehetőleg rés^iligg^,^. kezőleg tetemesen megszorította. Tekintve, hogy daczára az 1874-ki törvény rendelkezéseinek, úgy választók összeírása, mint a választást megelőző többi hivatalos cselekmények közül számos visszaélés követtetik el 8 a választási mozgalom alatt sok helyen etetés-itatás s egyéb visszaélések folynak s illetéktelen hivatalos nyomás gyakoroltatik anélkül, hogy ezen törvénysértésekre kellő orvoslás, illetőleg megtorlás következnék. Utasítsa a t. képviselőház a kormányt, hogy a kir. kúriának a vitás választások feletti bíráskodásról szóló s még a jelen ülésszak alatt benyújtandó törvényjavaslat letárgyalása s törvény erejére emelése után — addig is míg az általános szavatjog behozatnék — az 1874-diki választási törvénynek a következő elvek alapján leendő módosítása iránt még ezen országgyűlés alatt s oly időben terjesszen elő törvényjavaslatot, hogy az, elfogadtatván és szentesittetvén, már a legközelebbi általános választásoknál zsinórmértékül szolgáljon : 1. A választói képesség legyen egyenlő az egész országban, tehát szűnjék meg az egykori Erdélyre nézve fennálló külön emenzus. 2. A választói jog terjesztessék ki az 1848-ki törvény szerint jogosultakon kívül mindazon polgárokra, akik önállók és legalább négy forint egyenes állami adót fizetnek. Az 1848/49-diki honvédek azonban czenzus nélkül is bírjanak szavazattal. 3. Az adófizetés lefizetésének elmulasztása ne vonja maga után a szavazati jog elvesztését. 4. Pótoltassanak czélszerű rendelkezésekkel az 1848-diki törvény mindazon intézkedései, melyek az összeírások törvényességének ellenőrzésére, a választási mozgalom szabadságára e választások szabadságának és tisztaságának megőrzésére s a visszaélések megszüntetésére szükségesnek bizonyultak. 5. A szavazás legyen titkos. Budapest, 1891. junius hó 27 én. Maga és elvtársai nevében. Irányi Dániel. Az indítvány a közigazgatási törvény részletes tárgyalása előtt fog indokoltatni. Ezután Holló Lajos beszélt a municzipalizmus mellett. A közigazgatás reformjára vonatkozó törvényjavaslat általános tárgyalásának félbeszakítása után napirendre került: a nagyszeben-vöröstoronyi h. é. vasút ügye. Neményi Ambrus előadó: T. ház! E törvényjavaslatban nem annyira vasútépítési, mint inkább pénzbeszerzési műveletről van szó. Tervben van ugyanis egy vasút építése mely Nagy-Szebentől Felekig terjed. Az építési tőke 1.300.000 frtban van megállapítva, mely szokás szerint törzsrészvények és elsőbbségek kibocsátása által volna fedezendő. Itt azonban eltérés van a helyi érdekű vasutaknál rendesen követtetni szokott eljárá r«y töjgiSn^^o^botduno elsoDDsegi részvények, piaczra kerüljenek, hanem saját birtokában kívánja azokat megtartani. Ennélfogva ez elsőbbségi részvénytőke értékéig 845,000 frtnyi kölcsönt akart felvenni. E kölcsön kamatoztatás és törlesztése érdekében elhatározta a megye, hogy esetleg 97,0/o-ra terjedhető pótadó vettessék ki, ami azonban még nem jelenti azt, hogy ez aO1/0/, tényleg ki is fog vettetni, mert csak annyit fog fizetni a megye, amennyi a különbözet a vasut jövedelmei és azon quota közt, mely a kamatoztatásra és törlesztésre szükséges. Hogy mekkora lesz ez a különbözet, azt most határozottan megállapítni nem lehet, de ha a magyarországi helyi érdekű vasutak jövedelmeit vesszük számítás alapjául, feltehető, hogy valószínűleg nem hanem 1«, kivetésére . A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Siketnémák és árvák. A most elmúlt vasárnapon Kolozsvár két első humánus intézetében gyönyörködhetett a közönség azoknak örömében, kiket a humanizmus — már-már elveszetteket — visszaad a társadalomnak. A siket-néma intézet növendékei és a Mária Valéria árvaház gyámoltjai tartották vizsgáikat, az elsők a redoutban az utóbbiak az intézet helyiségében. Ha valaha iskolai vizsgák érdekelhettek valakit, úgy ez a kettő mindenkinek az érdeklődését magára irányította, mert sem meghatóbb vizsga nincs, mint a siketnémáké, sem megnyugtatóbb mint az árvaságra hagyott gyermekeket hallgatni az ő otthonukban. Elsőbben délelőtt tíz órakor a siketnémák tartották vizsgájukat a redout nagytermében — zsúfolásig telt meg a redout minden zuga. Nemcsak a nagyterem ülőhelyeit foglalták el, hanem az ablakok és karzatok is telve voltak. A közönség most is, természetesen több árnyalatú volt, itt a növendékek szülői, szegény anyák akik minden hangot, mint áldást lesnek gyermekeik ajkáról, akik félve és örvendve, hallgatag és hangosan dobogó szívvel lesik, hogy mit tud az ő gyermekük, mennyivel tud többet a másik a harmadik és számítgatják, hogy mennyit fog még tanulni. Mert itt a tanulás nem az életnek a megkönnyítése végett történik, hanem magáért az életért. Aztán van nagy része a közönségnek, mely jótékonyságával bőven járult az iskola fenntartásához s ez a rész most a jutalmát veszi, hallgatván a növendékeket, más rész még sohasem volt siketnémák vizsgáján s erre egyszerre megrázóan hat, amit tapasztal. Örömmel konstatáljuk, hogy a közönség javarésze az intelligens osztályból telt ki, melynek érdeklődése az iskola további sorsát is biztosítja. S a növendékek (számszerint már 34-en) már hozzászoktak a közönséghez, mint jó baráthoz és bátran, zavar nélkül felelnek. Hogy mennyi mindent tudnak már a siketnémák, az valóban meglepő. Míg az első osztálybeliek a szótagok és szavak nehéz, küzdelmes kimondásával bajlódnak, míg a másodosztályból valók erősen törekesznek, hogy értelmi fejlettségüknek tanúbizonyságát adják; a feljebb való osztályok növendéke már nemcsak egész mondatokban beszél, hanem a nyelvtan és számtán alapelemeivel is ismerős, a mondat alkatrészeit külön tudja választani, tudja mi a szó, mi a betű és a számokban meg tudja különböztetni a hányadokat. S mikor nem győzünk betelni a csodálással, hogy miképen lehetett e nyelvben lelketlen és értelemben élettelen emberi testbe visszaköltöztetni a szó hatalmas erejét, egyszerre a teremtés szerencsétlenje megjelzi a keresztet, összeteszi a kezeit és imádkozik: „Mi atyánk,ki vagy a menyekben, szenteltessék meg a te neved .. .“ Én nem hiszem ugyan, hogy ezek a siketnémák a Mi atyánk és Ave Maria minden szavát és mondatát is értsék, de elég hogy értik a lényeget és szivüket fel tudják emelni az alkotóhoz, aki ha szerencsétleneknek teremtette őket, tudományt adott hivatásos embereknek, hogy helyrehozzák a teremtés tévedését. Minden tekintetben sikerült a vizsga. Olgyai János igazgatóról külön sokat lehetne írni és kellene is hosszú dicshymnuszt zengeni de ő magának nincs erre szüksége. Mert mindenki előtt tudvalevő, hogy hatalmas ambiczióval, egy perczig sem lankadó türelemmel és szorgalommal teljesiti hivatását. Ő maga az emberszeretet, ki a siketnéma intézet megalapítása óta folytonosan helyt állott, ha dolgozni kellett, mellette Ulrich Géza az uj tanár fáradozik nagy kitartással, míg Gogola Margit a kézimunkát, Máthé István és Bartók Jenő a vallástant, Propper Ferencz a rajzot tanították sikeresen. A közönség meleg elismerése volt érette a köszönet. A vizsgán jelen voltak sorában Krenedich Ferencz a vallás- és közoktatási miniszter kiküldöttje teljesen meg volt elégedve az eredménynyel. A siketnéma intézet felügyelő-bizottsága teljes létszámban jelent meg s kivül ők is a város notabilitásai szépen voltak képviselve. Többek közt ott voltak: gróf Béldi Ákos főispán, Pápay honv. ezredes, Züllich István, Albach Géza kir. tan. polgármester, Szvacsina Géza fel. biz. előadó, dr. Biró Béla, dr. Hegedűs István, Nagy Lajos, Péterfi Dénes, Herepei Hergely, Weisz Mór, Deáky Albert, Deák Pál, Losonczi János, dr. Szabó Gyula, Bénés Ferencz, Polcz Rudolf stb. A hölgyek között: gróf Béldi Ákosné, Sigmond, Dezsőné, Inczédy Sámuelné, Albach Gézáné, Finály Henrichné, Csiky Teréz, özv. Nagy Józsefné, Kiss Sándorné, dr. Farkas Lajosné, Szvacsina Gézáné, Donogánné, Miskolczyné, Gyulay Lászlóné, Keresztesyné stb. A vizsga végével gróf Béldi Ákos főispán ajándékából egy csomó arany és ezüst pénzt osztottak ki a növendékeknek. Kellemes volt nézni, amikor a jutalmazottak megköszönték az ajándékot, odamenve a főispánhoz bizalmasan nyújtották feléje a kezüket, e szóval: „Köszönöm“! Hanem ez az egy szó bőven hangsúlyozta a legnagyobb köszönetét. A gyermekek kézi munkáiból, szép tárgyakat állítottak ki. A mostani vizsga is meggyőzött arról, hogy a siketnéma intézet nagy jövője nem ábránd többé. * Ha láttak önök a külközép utczában, vagy a szentpéteri templom felé jártukba kék vászonruhás, vastag bőrből készült kopogós cipőjű, fehér harisnyás és simára fésült hajú komoly, igen komoly kis leányokat kettős sorba menve csendesen a templomba vagy a templomból haza, mögöttük a jóságos tanítónővel, tudják azt, hogy ezek a Mária Valéria árvaház gyermekei. Árvák, akiknek édes szüleiket pótolja az árvaház, mely ügyeli gyermekkorukat és kész kenyeret ad a kezükbe hajadonná levésük idején. S ha hallják önök, hogy tétenként nagyon sokat kell tánczolni, bazározni, tavasszal virágot árulni koncertezni, buffetre adakozni a Mária Valériáért — ne zúgolódjanak érette mert ez mind, de mind azoknak a szegény apátián, anyátlan gyermekeknek a jövendőjéért kell hogy hasznot hajtson és mind jó helyre van téve, ha az árvaház gondozói veszik a kezükbe. Mélyen meggyőződhetik róla, hogy hason szellemű intézet nincs a mi elsőbb helyen álljon Kolozsvárt, mint a Mária Valéria árvaház. És megyőződhetünk főleg a vasárnapi vizsga alkalmából. Látni kell azokat a tükörtiszta szobákat ahol a gyermekek laknak, az egyszerű, de tiszta berendezést, a mosdó szobákat, hálószobákat, munkaszobákat, konyhát, kertet. Minden rendben és tisztán, a konyhakert jól művelve, a fehérneműek gondosan kimosva, a saját maguk által készített szegényes, de jó ruhákon egyetlen folt sincs az általuk sütött kenyér tápláló és ízletes, a főzelékek zamatosak, a mosószappan, amit készítenek megfelel a czélnak, a kézimunkák ügyesek és hasznosak. Ott nevelődnek, ott tanulnak mindent az árvaházban. Olyan ez az egyszerű tiszta épület, mint egy méhkas, ahol örökös munka folyik de ezért jóllét is van. Jól esik nézni az egyik szobában elhelyezett kiállítást. Nem valami hiúságos dolgokból áll ez, hanem olyan munkákból, amik leginkább bizonyítják, hogy hasznosan töltik el minden perczét a napnak. Apró és nagyobb foldozások, varrás munkák, a sütés és főzés mintái vannak itt gazdag változatban. Szépen összehajtogatva állanak egymás mellett azok a ruhák, miket a növendékek maguk készítenek, maguk viselnek és tisztogatnak, mellette a háztartáshoz való szerek, aztán csipke és szép hímzési munkák, amiket eladnak. Az eladott tárgyakból begyűlő pénz félretétetik a növendékek számára, hogy amikor megválnak az intézettől már meglehetős összeg felett rendelkeznek, vagy ha férjhez mennek már az árvaházból viszik magukkal a hozományukat. Igazán kellemes és örvendetes az a rend és a szorgalom, melyet az árvaházban látni lehet. A növendékek most harminczketten vannak, kik a vizsgákon mindannyian értelmesen szépen feleltek a legkissebbtől a legnagyobbig. A vizapálafítn melyet Sigmond Dezsőné és Zül•