Kolozsvár, 1891. július-december (5. évfolyam, 146-298. szám)
1891-09-16 / 209. szám
ÜNNEP UTÁN. Kolozsvár, szept. 16. A beszterczei ünnepélyek véget értek. A király ő Felsége tegnap este elutazott a derék városból, mely a lefolyt napokban úgy az alattvalói hódolatnak, mint a testvéries érzéseknek és hazafiságnak fényes tanújeleit adta. Teljes tartózkodással vettünk volt tudomást azokról a különben is nagyon sporadikusan fellépett hírekről,hogy szász és oláh részről kísérletek történtek, nemzetiségi kedvetlenségek támasztására. Örömmel konstatáljuk most, hogy óvatosságunk igazoltnak bizonyult, s hogy ama hírekből semmi sem igaz. A való tény az, hogy Besztercze örömnapjait ilyen kísérletek egyátalán nem zavarták. A többször említett lobogó-kérdés, melynél az állíttatott, hogy a szászok duzzogással fogadták a magyar nemzeti lobogó megfelelő érvényesítését a diszitóseknél, a merő képzelődés szülötte volt. A trikolor ellen senki kifogást nem támasztott, Besztercze lakossága a köteles tiszteletben részesítette az állami jelvényt, s egész szeretettel használta azt a házak dekorálásánál. Ép oly kevéssé felel meg a valóságnak egy további hír, mely szerint a városban visszatetszést keltett, hogy a polgármesternek nem engedték meg, hogy ő felségét a megérkezéskor német beszéddel üdvözölhesse. Hiszen az nem is képezhette kérdés tárgyát, hogy ő felségét ott más fogadhassa, mint az illető törvényhatóság feje. Besztercze rendezett tanácsú város, tehát nem önálló törvényhatóság s ekként — a hasonló alkalmakkor bívó szabályok és szokás értelmében — polgármestere a királyfogadás hivatalos aktusánál mint vezérlő reprezentátor nem szerepelhetett. De hát a beszterczei számbavehető körökben nem is tett szót e miatt senki. Annyival kevésbbé, mert Pellion polgármesternek a maga helyén és idején (olyan formában, a mint ez máshol is szokásos) alkalom adatott ő felsége üdvözlésére. És üdvözletét el is mondhatta német nyelven, anélkül, hogy ez ellen valaki kifogást tehetett, vagy tett volna. Ha netalán előfordultak egyes esetek, melyek magyar-ellenes hangulatról tanúskodtak, ezek (ha voltak ilyenek) kizárólag egyéni felfogásoknak tekintendők, melyeket csak a szenzáczió-keresés vehet számba s melyekhez Besztercze lakosságának, az irányadó köröknek, hatósági személyeknek semmi közük nem volt. De ilyen esetekről nem is tudnak ott semmit. Sem a lobogó dolga, sem a polgármesteri beszéd, vagy a feliratos falutáblák kérdései nem nyugtalanítottak ott senkit. Beszterczén, bízvást elmondhatjuk, az egyetlen disszonancziát épen csak a tényekkel ellenkező kedvezőtlen hírek képezték, melyek egytől-egyig a túlzás, félremagyarázás és alaptalan bizalmatlanság rovására írandók. Például a félreértések közül eléggé jelemző az, hogy Teutsch püspöknek Albrecht főherczeghez intézett szavára: „Siebenbürgen ist das Land der Gebulden“, mely a felekezeti türelmességre vonatkozott, politikai jelentőséget erőszakoltak. És a viszonyainkat épen dicsérő szuperintendens egyszerre olyan színben állott, mintha panaszolná a főherczegnek a nemzetiségi elnyomatást. Pedig ilyesmi eszében se volt. Meleg elismeréssel konstatáljuk mindezeket és azt a tényt, hogy a beszterczei és Besztercze-vidéki közhangulat a királylátogatás napjaiban kifogástalan lojalitással, békésen, hazafiasan nyilatkozott. Ennyit az igazság kedvéért és azért, hogy az illető „érdekes“ hírek kapcsán újólag figyelmébe ajánlhassuk a sajtónak, hogy a nemzetiségi béke ápolása érdekében elengedhetlen az, hogy a lapk a puskaporos tudósításokat szigorú izálaiban részesítsék és szúnyogokat elefántokká felfújni ne engedjenek. A nemzetiségi mozgalmak irányítására a sajtónak igen jelentékeny befolyása van. Tehet e tekintetben sok jót, de sok rosszat is. És senki sem fogja tagadni, hogy ha ezen a téren megfontolással gyakoroljuk a kritikát, s lényegtelennek tetsző ügyekben is mindenekfölött igazságosak vagyunk, s a túlzásokat gondosan elkerüljük: ekként, ha nem is épen aktív módon, de legalább passzíve nem keveset tehetünk a mindnyájunk által hőn óhajtott békesség érdekében. Mindenesetre pedig elkerüljük azt, hogy mi magunk szolgáltassunk okot a viszonyok mérgesítésére, (y) nak megoldásához, de magának a javaslatnak a plénumban való letárgyalására aligha lesz ideje a háznak, még ha egészen normális mederben folynak is le tanácskozásai s nem zavarják azt meg különböző incidensek, ami egyátalán nem tekinthető biztosítottnak. Ehhez járul, hogy a javaslat számos rendelkezésével nemcsak a szabadelvű pártnak, de az ellenzéki pártoknak jelentékeny számú tagja sem ért egyet, úgy, hogy a képviselőházi tárgyalás mindenesetre igen hosszú időt venne igénybe, ami a sürgős elintézendők sokasága mellett aligha fennmarad az országgyűlés még hátralevő szakából. A KOLOZSVÁR TÁRCZAJA. Beszterczéről. — A királylátogatás után. — Akár a ,Goldberg“ felől nézzük Beszterczét, akár a vasútról jövet, mindenképen elsőbben az ág. sutb. templom az ő sajátságosan erkélyes régi tornyával tűnik a szemünkbe. Ennek a templomnak a hivei képezik a város túlnyomó lakosságát s bízva reméljük, hogy ennek a templomnak a hivei lesznek nagy hasznára ezentúl is a vidék kulturális és anyagi fejlődésének. Mert nagy örömmel győződhetett meg a királylátogatás napjaiban a városban tolongó néptenger, hogy Besztercze a maga finom ízlésével, lokálpatriotizmusával folytonosan halad, növekszik, épül és csinosodik. Ha valaha elismerésről lehet szó közügyekben elől állók javára, akkor többzörösen kell az elismerésben részesíteni mindazokat, kik Beszterczén a jólét és békesség megszilárdítására helyes elvek nyomán törekszenek. Hiába volna tagadni, hogy van a sok között olyan, aki visszahajtja a régi-régi állalapotokat, a jövőre való tekintés nélküli csendes életet és nem hátrál meg apró-cseprő kellemetlenkedésektől. S néhányan azonban már alig látszanak ki azok sorából, akik a fokozatos előre haladás elveiért harczolnak. E nézőpontból tekintve Beszterczét, világosabbnak, kellemesebbnek és üdébbnek látszik a város, mint valaha volt, s a királylátogatás napjainak fényéből egész sugárözön maradt ott, mely messze tova űzte a vékony árnyékokat. * A legtöbb vidéki városnak van valami sajátossága, a mi azonnal jellegzetessé teszi s egy-egy vonással beszövi az idegen emlékébe e jellegzetességet. Beszterczén ezt a „Schützen Verein“ (Lövész egylet) képezi. Nem mehetünk négy lépést, hogy ez egylet néhány tagjával ne találkoznánk. Zöld hajtókás, szürke ruhájukkal, lövészeti dijaikkal itt is ott is feltűnnek s kellemetes változatosságot adnak az utcza színezetének. Az egylet tagjai jómódú polgárokból valók s igen tekintélyes vagyont gyűjtöttek össze s nagyon csinos lövész kertet rendeztek be. E lövészkertben, a város délkeleti felén vízparton létesített téren, volt a király otttartózkodása alatt a népünnepély, mely igazi mintája a kedélyes szász mulatságnak. Ezernyi ember tolongott az aránylag kicsiny területen és harsogta lelkesedéssel: — Der Krieg kit ! (A király jön.) A román nemzeti tánczokat lejtették a kert egyik részében, a szászok czepperlit jártak a másik felén, harmadik helyen a székelyek lejtettek kevés csárdást és sok valzert, fedett helyiség alatt pedig a kabátos fiatalság rendezett zártkörű tánczvigalmat. A piros pozsgás szász leányok, kiknek minden ujjukon legalább két gyűrű van, a Bukovina környékéről való sötét arczú román fáták, meg a félig gyermek székely leánykák a népisme tanulmányozójának felette hálás nézni valók. Kevés volt azonban a tudákos ember, annál több a mulató. Akik nem fértek a biztos földön, felkapaszkodtak a „Ringspielre“, felállottak az asztalokra és kerítésekre, mikor a király a kitűzött időnél korábban megérkezett. A rendezőket a szó szoros értelmében eltiporta az emberáradat, mely egyszerre indult a király nyomába. A nép elszakította a királyt kísérőitől . Szapáry miniszterelnöknek valósággal sok dolga volt, hogy egy lépésnyi helyet csinálhasson s a kiséret egyes tagjai könyökkel és kézzel sem tudták magukat áttörni a sokaságon. Ezalatt nem csoda, ha apró csepre nem várt esetek történtek. Például a „Ringspiel“ leszakadt, az asztalok összetörtek a rájuk nehezedett sokaság alatt. Egy nő a tolongásban elesett. Nagy nehezen összeszedte magát s már félig felemelkedőben volt, mikor feltekintve, maga előtt látta a királyt: — Jézus Mária! A felséges úr!—sikoltott az asszony és rögtön visszaesett meglepetésében a földre. A király mosolyogva megállott, míg a nő rendbe szedte magát. A király közelében levő kalauzok közül egyik okvetlen abban a szerencsében akart részesülni, hogy ő felségével kezet fogjon. Miután látta, hogy itt minden olyan barátságosan megy, egyre ő felsége felé nyújtotta a kezét. A mulatság már feltűnővé kezdett válni, mikor a kíséret egy tagja végre félrehúzta a királynak felajánlott jobbot, s a derék úr belenyugodott abba, hogy várni fog, amíg a király kezdeményezi a bizalmasságot. A mulatságnak a király távoztával sem szakadt vége. Estére felgyultak a tűzijáték sodronyai s meszeverődött a fénye egy nagy tüzimunkának, mely kettős korona fölött kivilágította e betűket: — Hoch F. J. I. És az öröm rivalgás zajossá tette a világos éjszakát. * A szászok egyébként mindenütt előzékeny kalauzai voltak az idegeneknek. A szíves vendégszeretet mintaképe volt a város. Nem egy család elköltözött e napokra rokonaihoz, csakhogy kényelmes szállását átadhassa a vendégnek, ki mindenütt ir volt Beszterczén. Szívesen mutogatták a város nevezetességeit. Legtöbb nézője volt a lutheránus templomnak, a „Goldberg" -nek, lövészkertnek, mely helyen több mint ezer forint értékű díjat osztottak ki a tegnap azoknak a lövészeknek, akik a legutóbbi ünnepélyen kitüntették magukat. Beszterczéről az idegenek azt az általános benyomást szerezték, hogy rendkívül tiszta, rendezett és csinos város. Különösen most tükör fényes volt minden. Egyik speczialitása még a városnak, hogy minden lépten nyomom van egy-egy fodrászomhely s viszonylag több vendéglője és kávéháza van, mint Kolozsvárnak. A városba az idegeneknek csak egy része érkezett vasúton. A környék kocsikon és szekereken jött be, de nemcsak a közeli, hanem a távolabbi vidékekről is. A bukovinai határon rég utaztak át annyian, mint most. Hogy elmúltak akirálylátogatás napjai, lazán befogott négy lovas csörgős szekerek sorakoznak az utczán és viszik hazafelé a bukovinai vendégeket. Egy napig tart, amíg Beszterczéről Kimpolungig (az első nagyobb forgalmú helység) megteszik az utat. De nem sajnálták a fáradságot, hogy most a határon túl vihetik a hírét annak, hogy mennyire szeretik Magyarországon a királyt.* — Igen kegyes a felséges úr! Atalán nagyon kegyes volt velünk szemben. Román Miron érsek metropolita mondta többek közt ezeket nekem, mikor a tisztelgések utáni napon meglátogattam. Szavai a király ama válaszára vonatkoztak, amit a görög keleti papságnak adott. Valóban a király kegyessége hálára méltó s lelkesíti nemcsak a beszterczeieket, hanem mindazokat az idegeneket is, akik a királylátogatás szép napjait a szászok e régi városában töltötték. (Budapest szept. 14.) A bíráskodás választási ügyekben. A Kúriának képviselőválasztási ügyekben bíráskodását szabályozó törvényjavaslat képviselői körökben általánosan elterjedt nézet szerint nem fog azok sorába tartozni, melyek még a jelen országgyűlés folyamán törvényerőre emelkedhetnek. A javaslat előkészítésére meghatározott harmincztagú bizottságot ki fogja ugyan küldeni a képviselőház mindjárt az őszi ülésszak elején s a bizottság késedelem nélkül hozzá is fog látni feladatá «V 209. szám. V-ik. évfolyam 1891. Kolozsvár, szerda, szeptember 16. Szerkesztő-iroda: BELMONOSTOR-UTCZA 8. SZÁM. Aap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VIS8ZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem létetnek. Kiadihlnul: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Katétérre........................1 firt. Fél évn.............................8 firt. Negyedén.........................4M. Egy hón.............................1 Irt Mkr. Egy itdm ára 6 hr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 25 kr. Tisza Kálmán az egyházpolitikáról. A dunántúli református egyházkerület közgyűlése hétfőn kezdődött Pápán. Az első ülés kiváló fontosságot nyert Tisza Kálmán megnyitó beszéde által, mely úgy az egyházpolitikai kérdésekre, mint a zsinati előkészítő munkálatokra kiterjeszkedett s a mely mintegy előre, képét adta a tartandó zsinat lefolyásának. Tisza Kálmán beszédéből az alábbiakat közöljük: Midőn arról van szó, hogy egyházi törvényeinket újra átnézzük és azokat némely lényeges részeiben módosítsuk, azt hiszem, nem lehet figyelembe nem venni, hogy milyen a helyzete és viszonya egyházunknak hazánkban s hogy minő szellem és minő irányzatok jelentkeznek a nemzet és társadalom kebelében, mert ezek szerint kell megállapodásainkat meghoznunk, ha egyházunk javát — amint ezt bizonynyal akarjuk is — előmozdítani szándékozunk. (Helyeslés.) Ami e viszonyt és helyzetet illeti hazánkban, ha nem megyek is vissza azon időkig, midőn elődeinknek fegyverrel kezükben kellett egyházunkat megvédelmezniök s midőn az ily módon kivívott békekötések által tudták, legalább törvényileg, mert az életben azért sokáig máskép volt, a vallás szabad gyakorlatát biztosítani , mondom, nem szükséges addig visszamennem, ha csak azt veszem is figyelembe, hogy milyen volt a helyzet akkor, midőn az 1791-diki nagyfontosságú törvény megalkottatott, melynek százéves létrejöttét szándékozik az egyház ez évben megünnepelni, azt hiszem, lehetetlen örömmel és az isteni gondviselás iránti hálával nem konstatálni, hogy egyházunk helyzete és viszonya e hazában sokkal, de sokkal jobb és kedvezőbb, mint a minő volt akkor. (Helyeslés) a mennyiben a negyvenes évek törvényei s azontúl 1867.után alkotott törvények az e hazában élő hitfelekezetek közti jogegyenlőséget és viszonosságot tovább fejlesztették s helyesebben állapították meg, s e mellett a törvényhozás némely intézkedéseivel gondoskodott arról is, hogy ha egyik vagy másik s hcitfelekezet a többiek irányában türelmetlenkednék, azok ellen támadólag, vagy azok érdekeit sértőleg akarna eljárni, a többi hitfelekezet tagjainak, tehát a mi hitfelekezetünkéinek is legyen módja arra, hogy magukat hitekben épen úgy személyekre, mint jövendő családjukra nézve megvédhessék. Nemcsak az erőszak ideje múlt el, hanem bizton mondhatjuk, hogy más hitfelekezetnek általam most jelzett, ellenünk irányuló törekvése — nem úgy, a mint ez még a negyvenes években is megtörtént, — nem számíthat úgy, a mint akkor megtörtént, a kormánynak támogatására. (Helyeslés.) Sokkal kevésbbé kedvezőbb a kép, hogy ha a nemzet kebelében, a társadalomban lévő szellem irányzatát veszszük figyelembe. (Halljuk ! Halljuk !) Nem lehet tagadni, hogy az utóbbi időben a világnak majdnem minden országában egy bizonyos szellem és irányzat kezdett hatalmaskodni, mely ellenkezik az egy orszában együtt élő hitfelekezeti szempontjából szükséges felvilágosodottsággal s a mely a szomorú elmúlt századok felé látszik visszatörekedni. (ügy van!) Nem tagadhatjuk azt sem, hogy — bár hála istennek, nem oly mérvben, mint néhol másutt — ezen irányzatnak nyomait az utóbbi években nálunk is tapasztalhatjuk s fájdalommal kell elismernünk azt is, hogy annak, hogy ezen irányzat velünk szemben ittott sikert aratott, legtöbb esetben saját hitfeleink csekély buzgósága, egyházunk iránti közömbössége az oka, mert nem használták fel azon eszközöket, melyeket nekik a törvény adott arra, hogy ama törekvést eredménytelenné tegyék. (ügy van !) Ilyen viszonyok közt okvetlenül gondoskodnunk kell, a csekélyebb dolgokat nem is említve, arról, hogy a jövő nemzedéknek már gyermekkorában kebelében csepegtessük a vallásos buzgalmat s a hitfelekezethez való ragaszkodást, amiért is — hogy csak megemlítsem azon nagy fontosságú kérdést — lehetetlen az anyák neveléséről megfeledkeznünk. (Helyeslés.) Szükséges továbbá, hogy odatörekedjünk, hogy minél inkább képesek legyünk szegényebb egyházainkat, amelyek különben nemcsak elsatyulnának, de végre el is pusztulnának, anyagilag támogatni s azok szellemi gondozása iránt rendelkezni. (Helyeslés.) Szükséges e mellett még az is, minél inkább képesek legyünk hitsorsosainak közül azokat, kik magasabb tudományos miveltségre törekednek, egyházunk szárnyai alatt álló intézetekben kiképeztetni, vagy amennyiben ez a legfelsőbb fokig teljesen nem is lehetséges, legalább oly korban legyenek az illetők kénytelenek ezen magasabb tudományos műveltséget más intézetekben keresni, mikor már saját intézeteinkben addig neveltettek, hogy öntudatosan vallhatják , vallják magukat egyházunk híveinek. (Éljenzés.) Mindez azonban anyagi erőnk oly fokozását teszi szükségessé, mely úgy, mint hajdan egyszerűen egyesek áldozatkészsége által nem de az összes felekezeti tagoknak, még pedig kötelességszerű hozzájárulásával érhető el. Tudom, sokan mondják, hogy hiszen azon feladatok, melyekkel egyházunk a közoktatás és a nevelés terén teljesít, legnagyobbrészt olyanok, melyeket ha mi nem teljesítenénk, az államnak kellene teljesíteni s hogy így jogos az a kívánság, hogy ezen terhek nagy részét felekezetünk vállairól az állam vegye át a maga teendői közé. (Halljuk ! Halljuk !) Nem tagadom, hogy a közoktatás terén ezen teendők közül igen sok olyan, amely ha általunk nem teljesíttetnék, az állam által volna teljesítendő, sőt büszkén mondom azt is, hogy a történelem tanúsága szerint a magyar evangélikus reformált egyház érdekei a magyar állam érdekeivel sohasem ellenkeztek, sőt rendesen találkoztak. (Élénk helyeslés.) Épen ezért nem is mondom, hogy az állam segélyét, saját veszélyeztetésünk nélkül is, az eddiginél valamivel nagyobb mértékben méltányosan nem vehetnék igénybe, de csak bizonyos mértékig, mert nincs állam a világon, s a magyar állam kevésbbé tehetné, mint más, mely nagy terheket vállalhatna magára anélkül, hogy a kormánynak a felügyeleten túlmenő egyenes befolyás biztosíttassék. Ez pedig az hiszem, a mi czélunk és törekvésünk nem lehet (Helyeslés.) Nem akarok félreértetni. Én nemcsak nem osztom azok véleményét, de határozottan ellenzem, kik az alkotmányos Magyarország , annak felelős kormánya irányában épen oly bizalmatlanságot akarnak mutatni, aminőt tanúsítani más kormányok iránt kötelességünk volt. (Élénk helyeslés.) Nem ! sőt azonban azt mondom, hogy ahol egyes, okvetetlenül szükséges középiskolák fenntartása másképen nem lehetséges,még attól sem riadok vissza, hogy az állam segélye igénybe vétetvén, az a befolyás, amit ily esetekre törvényeink kikötnek, a kormánynak megadassék, mert ebben én nyugtalansági okot nem látok. (Helyeslés.) De mindemellett mégis azt mondom, hogyha azt akarjuk, hogy egyházunkat nemcsak a szabad vallásgyakorlatban, nemcsak hit elveiben, hanem önkormányzati jogaiban is fentartsuk, akkor nem lehet és nem szabad ezt másra, mint saját buzgalmunkra, saját áldozatkészségünkre és saját anyagi erőinkre alapítani. (Éljenzés.) Ezek azok, miket megemlíteni akartam, mint oly tekinteteket, melyek tárgyalásainknál már most is a zsinaton figyelembe veendők lesznek. Hadgyakorlat a király előtt. Besztercze, szept. 14. Napfényes szép idő kedvezett a hadgyakorlatnak, melynek főrésze ma folyt le. A két ellenfélnek az északi és déli félnek mérkőzése ma dőlt el. A hadgyakorlat déli 2 óráig tartott s az északi fél visszavonulásával végződött, daczára, hogy Galgótzy altábornagy az északi fél parancsnoka, szemben a jóval erősebb déli féllel, állását nagy szívóssággal védelmezte. Azonban a déli fél zászlóaljai teljesen túlszárnyalták az északi fél bal szárnyát s azt művelete alapjától teljesen elzárták. A gyakorlat igazolta, hogy a csapatok kitartás, kiképzés és tüzelés tekintetében oly nagy előhaladást tettek, hogy alig maradt még valami kívánni való. A hadgyakorlat részletes lefolyása ez volt: Galgótzy altábornagy azt parancsolta, hogy dél felé kell előnyomulni. Egy lovasezredet a D.Magurára és Contubergbe küldött, hogy itt az ellenség előnyomulását lehetőleg gátolja, a balszárnyat fedje. Maga a hadosztály két oszlopban ment, az egyik a Nagy-Sajó felé vezető úton, a másik pedig a Contu magaslatokra. Ezzel szemben K. Wadstätten táborszernagy mivel nem tudta, hogy az ellenfél milyen irányt követ, négy dandárét úgy irányította, hogy az északi felet a Borgó szorostól leszorítsa. Elrendelte, tehát, hogy a Hild tábor, nők parancsnoksága alatt álló 38. honvédgyalog hadosztály, mint bal hadoszlop Nagy-Sajón keresztül egyenesen Contura és onnan a Magurára nyomuljon. A 16. gyalog hadosztályt két hadoszlopra osztották a kisebbik közép Egy kis ember története. — Pályanyertes regény. — Irta: Holt Mária. — Franciából fordította: MEGYERI DEZSŐNÉ. (H) — Hollandi ez? — De nem nem! felelé erélyesen a hölgy. Mondd, világos ez a kép, vagy sötét ?