Kolozsvár, 1891. július-december (5. évfolyam, 146-298. szám)
1891-11-21 / 266. szám
266. szám. V-ik. évfolyam 1891. Kolozsvár, szombat, november 21. Szerkesztő-iroda: BELKIRALY UTCZA 6. SZÁM. ■ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Égész évre...............................16 frt. Két évre.........................................8 frt. Negyedévre . . ... * frt. Egy hóra......................................1 frt h0 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 25 kr. A rajzás. Kolexaváx, nov. 21. (szk.) A lefolyóban levő ötéves cziklus történetét aki meg fogja írni, rövid összefoglalásban konstatálandja, hogy az államháztartás rendezése teljesedésbe ment, kereskedelmi politikai tekintetben egy világra szóló ideát a gyakorlat terén minden várakozáson felül megvalósítani sikerült, Magyarország szava tekintély lett, befolyása vitán felül áll és a kormány és pártja tevékeny hangja szorgalma mellett, a kormányra törekvő ellenzékek kebelében az átalakulásoknak nagy mozgalma minden pártbelinek kíváncsiságát felköltötte. De míg a szabadelvű párt a ráfogott következetlenség és programmnélküliség vádja daczára naponkint jobban és jobban tudja kidomborítani a tények mezején programmja alkotásait és igy az uj harczba mindenki előtt kézzelfogható eredményekkel és kivihetőségükben nem kifogásolható szolid tervekkel indul, addig az ellenzékek között nagyobb a zavar és bizonytalanság, mint volt annak előtte és alkotásaik meddősége programmjuk gyarlósága mellett ékesen bizonyít. Sürűen munkálkodtak abban a méhkasban, melynek Irányi volt királynője, éles fullánkkal támadtak arra, ki a parlamenti élet virágos mezején a tápláló eledelt másfelé, más kasba hordani megkisérlette, nagyra voltak gyűjtött kincseikkel, alkotásaikkal, miglen egyszer a felcseperedett fiatal óriások keserűen tapasztalták, hogy a szabadság e táborában pokoli zsarnokság tanyázik, hogy a mit éveken át összehordtak, építettek, az sehogy sem akar nőni és erősödni s hogy abban nincsen semmi tápláló méz, csak vékony viaszszal bevont üres sejthalmaz. A meddőségnek e szemlélése uj rajzásra indította Ugront és társait. Immár két éve tart a szeczessió munkája, amely azonban megfoghatatlan titokszerűség leplébe van elrejtve. Mind a két párt el akarja hitetni a világgal, hogy közöttük elvi differenczia nincs, s mégis mind a kettő szükségét látja, hogy a másikkal össze ne tévesszék s hogy külön állóan mentsék meg az átkos kormánytól elárult hazát. Apponyi Albert gróf szintén új hast vett a jászberényi vásáron kicsinyke méryei számára, újból rajzik maga maga körül, nagy zakatával kirohanásokat intéz a klassikus idealizmus parnassusáról s ismét meg ismét visszatér, ámbár soha sem több, sőt inkább kevesebb hívővel, mint ahogy hódító körútjára kiindult. A piaczon gyakran látni, hogy egy ócska, kopott táblájú, szerény bolt mellett ott virít egy díszes kereskedés. Minden évben újból kifestik ezt a boltot, megváltoztatják, gazdagítják a kirakatot, újra pingáltatják a czégtáblát, tegnapelőtt még úgy hívták: vegyes kereskedés a piros almához, ma már azt olvassuk : nagy kereskedés az arany almához és holnap talán az lesz oda írva. Ez a legjobb bolt a világon. Honi czikkek egyedüli raktára, az önzetlen hazaszeretethez. És mégis csak kevés idegent, járatlant csap be a nagyszerű kirakat; a tapasztalt többség azt mondja, hogy alig van benne több, mint mi az üveg alatt látható s inkább bízik abban a másik régi, ütőst kopott firmában, amely nem üti a nagy doboz ajtaja előtt, de nagy a hitele és tekintélye úgy bennt, mint a külső országokban. Hát bizony az ellenzéki pártok az utóbbi években erősen szerveződtek és e szerződéssel legalább is azt bizonyították be, hogy úgy , mint eddig volt nem volt jó, de arra, hogy ezután jobb lesz-e, még semmi bizonyítékot nem szolgáltattak. A függetlenségi párt, a mérsékelt ellenzéki párt úgy látszik nem volt elég jó firma. Próbáljuk meg hátha jobban beüt a 48-as párt, az országos 48-as párt, a nemzeti párt és a többi! Kívánjuk tiszta szívünkből, hogy az ellenzéki pártok új alakulásaikban mindinkább közelebb jussanak ahhoz a ponthoz, ahol aztán a nemzet politikai vezérletét átvenni hivatottak lehetnek, mert erre úgy , mint ma állanak nem alkalmasok. Valamint az Ugron-párt belátta, hogy azzal a merevséggel, melylyel a függetlenségi anyapárt viseltetett a tényleges és jogosult állami institutiók iránt, tovább boldogulni nem lehet. S amint Apponyi belátta, hogy ha már maga magát nem cserélheti ki, legalább a pártja nevét kell kicserélnie, mert a régi névhez az ultramontanismus és reakczionalismus gyanúja tapadt: azonképen míg a kormányra képességhez teljesen megérnek, több és több tapasztalaton és csalódáson keresztülmenve, oda fognak jutni, hogy Magyarország kormányát erős kézzel, az országra nézve üdvösen és hasznosan csakis az vezetheti, ki számol a létező körülményekkel, ki nem a felforgatásnak, az ellentétek támogatásának, hanem a békének és kiengesztelődésnek hive, hogy a nemzet még oly jogos ipari, kereskedelmi és politikai függetlenségét is csak lépésről-lépésre lehet megvalósítani, s hogy a külföldi tőkét és bizalmat iparunk, kereskedelmünk iránt nem lehet frázisokkal ide parancsolni, hanem az csakis hosszas nyugodt és higgadt kormányzás után fog önként és örömmel erre felé terelődni. Amíg azonban az ellenzéki frakciók ide el nem jutnak, addig meddő küzdelmük inkább csak egymás elleni harczra kárhoztatja, s addig a szabadelvű pártnak nemcsak politikai czélja, de hazafias kötelessége is a kormányzás gyeplőjét kezében megtartani. A magyar delegáczió külügyi albizottsága tegnap délelőtt Tisza Kálmán elnöklete alatt ülést tartott. Falk előadó felolvasta az albizottság jelentését, mely helyesléssel fogadtatván, a legközelebbi nyilvános ülésen a plénum elé terjesztetik. A jelentés csekély módosítással elfogadtatván, Fálk Miksa előadó szót emelt. Ma éppen tiz éve annak, hogy Kálnoky gróf külügyérré neveztetett ki. Szóló abban a szerencsében részesült, hogy az egész tiz év alatt mint az albizottság előadója működhetett és az albizottság tagjai is kevés kivétellel ugyanazok, mint tíz év előtt. Akkor az a bizottság az új minisztert bizalommal üdvözölte és az épen imént elfogadott jelentés, mely közvetlen bizalom kifejezésével végződik, ama bizalmat a legfényesebben igazolta; előadó tehát az egész albizottság érzeményének vél kifejezést adni, midőn nagyméltóságodat, miniszterségének,féstó és remélhetőleg nem utolsó évtizedes fordulóján a legszívélyesebben üdvözli és azt az óhaját fejezi ki, hogy teljes erővel és egészségben sok évig működhessék a monarchia javára és becsületére. A tagok lelkesült éljenzése után Kálnoky gróf külügyminiszter válaszolt: Mélyen meghatja — úgymond — az albizottság részéről nyilvánított rokonszenv; maga is örömmel konstatálhatja, hogy az albizottságban minden oldalról barátságos előzékenységgel és hathatós támogatással találkozott, úgy véli, nem viszonozhatja ezt másként, mint azzal, hogy biztosíthatja az albizottságot, hogy Magyarország iránt ő is őszinte rokonszenvet érez és ezt, ahol alkalma nyílik, tényleg megvalósítani kész leend. Ez rá nézve nemcsak kötelesség, hanem A „KOLOZSVÁR” TÁRCZÁJA. Alharisi. Irta: Dr. Finály Henrik. (Vége.) „Az izraeliták kezdenek kirekesztőleg arab irodalommal foglalkozni, saját nyelvüket oda hagyják a kédar nyelvéért (az arabért), idegen isteneknek áldoznak; azt mondják, adják el az izmaelitáknak; valamennyien elfordulnak a héber nyelvtől, megkedvelték a Hagarét (az arab80t), idegen bájokat ölelgetnek, idegenek hitveseivel enyelegnek, mert a lopott élvezet kedves; szivük olvadozik egy-egy költeményre, s melyet az egyptomi Hagar, a Szárah szolgálója szült; de az én telkemet bő buzgalom hevíti az után az ismeret után, a mely immár elveszett számunkra, amikor látom, hogy Hagar drága magzatokat szül, Szárah pedig, sajnos, gyermekek nélkül szűkölködik. Ezért erővel öreztem magamat, hogy a meddőt gyermekek boldog anyjává tegyem, hogy lessem meg nyugodt pillanatait, merítsek az ő forrásából, mert az ő vize szent talajból fakad. Elmentem a forráshoz, hogy lakjam jól bölcseséggel, a mely jobb a bornál és igy fohászkodtam: Nagy Isten, add ma társaimat az ész leányait és a lappangó bölcseség kegyistennőit. Ám itt állok a forrásnál és a mely leány majd eljő ide, s ha azt fogom neki mondani, engedj innom abból az áradozó költészetből, a mely ajkaidról fakad, azt fogja felelni, igyál, szedj szerelmi hevet ajkaimról , az lesz az, akit nekem szántál, és erről fogom tudni, hogy nekem juttattad kegyelmedet. Alig végzem elmélkedésemet, s reménykedve vártam, mit fogok érni, a midőn a bölcseség bányái közül egy hősi alak, tiszta, mint a napfény, korsóval a vállán, a melylyel vizet merni indult, hozzám fordult még mielőtt megszólíthattam. Igyál, uram, így szólt, áradozó gondolatokat, téj és méz lappang a nyelvem alatt. Azt kérdem tőle, ki leánya vagy, melyik törzs ivadéka? Árva vagyok, feleség pedig apám él, de anyám fiai bánatba ejtettek. Egykor a birodalom koronája voltam, most minden láb tapos. Én vagyok a szent nyelv, a ta úrnőd; ha úgy tetszik, barátod leszek, de te köteles lesz az Izrael házától megszentségtelenített nevemet ismét tiszteltté tenni és engem ócsárlóim kezei közül kiszabadítni. Leborultam Isten előtt, és minthogy a hölgy kegyes volt hozzám, a dicséret báját illesztem füleire, költeményeim lánczát tevem a nyakára, és eljegyeztem magamnak erénynyel és tisztelettel.“ Így fejezvén ki ihlettségének eredetét, elmondja azután, hogy Hariri nagy műve ösztönözte nemes vetélkedésre és igy keletkezett a Tachkemoni czímű műve, a mely mint szabad utánzása a Hariri művének 50 szakaszt foglal magában és a mely Rabbi Samuel Albarkolinak és két testvérének van ajánlva, akik nevök megörökítését csak annak a busás tiszteletdíjnak köszönik, a melylyel a költőt jutalmazták, gj jjjNem fogom igénybe venni olvasóim türelmét azzal, hogy a mű nyelvezetét és irályát tüzetesen méltányoljam; a nyelv úgy is idegen és halott, az irály pedig keleti és egészen más izé, mint a milyenhez mi hozzá vagyunk szokva; különben is üres beszéd az oly irodalmi mű bíválgatása, amelyet a hallgató vagy olvasó nem ismer. E helyett czélszerűbbnek látom a Tachkemoni egy szakaszát egész terjedelmében egyszerű prózai fordításban közölni izlehetőül. Kiszemeltem a 20-ikat. Megértése végett csak még azt bocsátom előre, hogy a Tachkenoniban elbeszélt kalandok hőse úgy mint a Hariri művében mindig egy s ugyanaz; neve Chever Hakéni; elbeszélője Héman Haézrachi; az elbeszélt kaland a következő: A hét hajadonról és csínyeikről. így szólt Héman Haézrachi: Engem vonzottak az ifjúság gyönyörei, rajtam volt az ifjú kor koronája és bizonysága, amely ösztönzött, hogy szálljak hajóra és barangoljam be a folyamokat és pusztákat, az oroszlányok és vakmerő vadállatok tanyáit. Elrepültem a gólya szárnyain, magam mellé vettem a jó kedvet és elindultam Beth-Lehemből Jehudában, amikor az ifjúság ága még virágzott, a tavasz ibolyái még illatoztak, az ifjú kor fénye még sugárzott és a venség még nem borított be a hold világával. Amint egy fényes nappal sétálgattam a mezőn, felpillantok, és látok a pusztában két hajadont, mint világosság ömlését. A föld felragyogott sugaraiktól, lappangó fény derengett rajtuk. A mint alakomat meglátták, előzékenyen köszöntöttek; fátylaikba voltak burkolva és nagy kendőik elfedték őket, de szépségük ragyogása, arczaik szépsége szememet érte mint villám; szemeikből nyilakat lőttek szivembe. Valamenynyien kecses termetűek voltak, tiszteletet parancsolok mint a zászlót követő hadak, domborodó keblűek, karcsúk, mint a czédrusok, a szépség kútfejéből fakadtak, Éden berkeiből származottak. Mindenik illatozott a marhától és fahéjtól, lengő ruhákba öltözve lebegtek elé a mezőn, mint ha a szépség kör volna és ők középpontja, orczáik gödröcskéiben báj és kellem egyesült. Egyik vállaitól kezdve magaslott ki közülök, szeme mint a patak mellett tanyázó galambé, pillái még az egyptomi bűbájosokat is meg tudták volna bűvölni, késre gyúlasztó kebellel, vágyat ébresztő derékkal; combjai olyanok voltak, mint két márványoszlop, kezei mint ha a bábarmat alatotta volna, orczái az alkonyatot déllé varázsolták ; fogai mint két kristálysor, a melyet f ajkai berekesztettek, mint ajtók. Megszólított: Béke veled ifjú arszlán, a ki lerohansz a tehetség hegyormairól! Felelem : A béke sergei kisérjenek és csatlakozzanak hozzád. De kérve kérlek ti karcsú nyakú és kacsintó szemű leányai Jeruzsálemnek azoknak az ajkaknak az életére, amelyeket bensőm vére pirosra fest, azokra a szemekre, amelyek szivem sötétségével ékeskednek, azokra az orczákra, amelyek tüzét legbensőbb lényem gyújtja, azokra a pillákra, amelyek saját bánatomra lőnek és soha ezélt nem tévesztenek ; azokra a fogakra, amelyek sorai megjegyszedett kényeimből keletkeztek, azokra az ujjakra, amelyek az élet fájáról vannak lemetszve, arra az ínyre, a melyből eleven forrásvíz csörgedez, annak az arcznak a fényére, a mely a hajnalt feketévé teheti és világával árnyba borít mindent: adjátok vissza elrablott szivemet, a melyet magatokkal visztek és tudassátok megsebzett lelkemmel, honnan jöttök és hová igyekeztek ? Így adtam elé mondókámat: Gazella, a ki úgy nyújtod szivemet, mint a fonalat és ma megégetted szerelmed parázsával, könyörülj a szerelmesen, a kit lelke kiszolgáltatott, a kit szeme szerelmi rabságba ejtett. Könyörülj rajta( fordúlj feléje kegygye), nehogy künn azt mondják róla, egy némber fosztotta meg életétől. Egyik közülök felelt — fogaiból nedves jegeczek szökdöstek, szemeiből villámok czikáztak, előtte a kellem maga térdet hajtott, de fátyol volt az arczán, s azért szem nem látható, mert el volt födve az arcza — távol legyen tőlünk, hogy mi téged valamivel bántsunk, mi nem nyúlunk hozzád, nem okoztunk semmi bánatot, de te elbe mentél a háborúnak, a hevesnek, ezért bánunk veled így. És te ember fia, mit kellett neked az úrnők titkait kutatnod és kopogtatnod a szerelem zárt ajtain? Hogy közeledtél királyi palotákhoz és nem féltél ? hogy tetted lábadat a belső udvarba, holott nem hittak ? hogy nem tartottál tőle, hogy a szemek nyilai találni fognak, hogy a pillák kardjai kéz nélkül szétvagdalják szivedet úgy, hogy elrepülhetne a lelked szárny nélkül ? Mert nem szállt meg a félelem, hogy a szemekből mérges kígyók fognak marni, s az orczákról eleven parázs fog megégetni? Hogy nem ijedtél meg a hajnal fényétől és az alkonyat homályától ? Hogy nem rettentél vissza a fátyol alatt lappangó gránátoktól, az alája rejtett fürtöket nem is említve. — Azt felelem : Lassan a gazella, aki ragadozó vagy mint az oroszlánynő, czélba veszsz mint az álnok íj, ölsz üldözés nélkül. Mert születésem napja óta ragyogtam a méltóság egén és virágoztam a béke folyamai mellett; kicsiny koromtól fogva vállaikon és kezeiken hordoztak a nép előkelői, a nemesek örökbe vettek, mert szüleim az ország válogatott nemesei voltak, őseim nagylelkű hősök, az oroszlán szíve is elolvadt elüttök, maga az idő se mert útjukba állani. Bennem nemes lélek lakozik, időzve az alázatosság árnyékában, pihenve az égi csillagoknál, tőlük kiművelve, tiszteletreméltó törzsből származva , felültetve a méltóság trónjára. Sok oroszlánnőt fogtam el már, sok gazellának raszív dolga. Ennélfogva csak ismételheti és az albizottság imént kifejezett bizalma megerősíti ama reményében, hogy a magyarok jövőre nagyobb számmal szánják magukat a külügyi hivatalos pályára. Ezt nemcsak paritás szempontjából óhajtja, hanem azért is, mert meggyőződése, hogy a közszolgálatnak is hasznára lesz. A miniszter szavaira újabb éljenzés válaszolt s az ülés véget érvén, a tagok siettek a jubiláns minisztert személyesen üdvözölni. A szultán és a czár Konstantinápolyból jelentik a következőket : A szultán külön követe Fuad pasa, három magasabb állású hivatalnok és az orosz nagykövetség második dragománjának Maximovnak kíséretében, külön hajón tegnap a Krímbe utazott, hogy Sándor czárt a szultán nevében üdvözölje. Nelidov gróf orosz nagykövet az orosz hajózási társaság L’Oleg nevű gőzösével már szerdán oda utazott. A török missziónak teljesen külön rendkívüli jellege van, mert a szultán általa a czár iránti baráti érzelmeinek újból kifejezést adni és a jelenleg fennálló viszonyokat megerősíteni kívánta. A szultán mindazáltal egy hajszálnyira sem terel a semlegességi politikától, hanem továbbra is egyformán előzékeny lesz a többi hatalmakkal szemben is. Ezt kezdik megérteni Európában és Oroszországban is. A vonatcsapatok létszámának szaporítása. A vonatcsapatok századonkint tizennégy vonatkatonára szorított békelétszámuk s sokoldalú szolgálati igénybevételük mellett egyáltalán elégtelenek arra, hogy a rendkívül felszaporodott s felette értékes hadkészleteket jó karban tartsák, úgy hogy azoknak idő előtti romlásától lehetne tartani, ha az emberhiány mielőbb nem pótoltatnék. Ez okból a közös hadügyminiszter czélba vette minden vonatosztály létszámának egy puskamüvessel, minden vonat századának két vonat-katonával s végre minden osztály pótkeretének öt vonat katonával leendő megszaporítását. Miután továbbá a vonatcsapatok tiszti létszámának fedezésére az e csapatok egyévi önkényteseiből jelenleg kinevezendő tartalékos tisztek elégtelenek, az illető egyévi önkénytesek eddig — százötvenben megállapított — száma is a szükséglethez mérten nagyobbitandó lesz, úgy de e nagyobb számú önkényteseknek a lovaglásban s a gyakorlati vonatszolgálatban való kiképzésére a három vonatezred pótraktár kereteinél meglevő altiszti hátaslovak szintén elégtelenek, miért is a hadügyminisztérium sürgősen szükségesnek tartja, hogy minden vonatezrednél a pótraktár keret létszáma tizenöt altiszti hátaslóval s azok ápolására nyolcz vonatkatonával növeltessék. Ellenzéki bajok. — Hírek a lapokból. — A három ellenzék meglehetős zavarodások közt indítja meg a választási előkészületeket. A fenforgó differencziákról és vágyakozásokról néhány újabb adatot szolgáltatnak a mai lapok következő hírei : Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt csütörtöki értekezletének első tárgyát képezte a 48 as pártkör megalakulása „országos 48 as párttá“. Az értekezlet, miután már a minap egy kiáltványnak kibocsátását határozta el, amelyben a többi pártokhoz való viszonyát is ki fogja fejteni, ez alkalommal ez új s magát „országos 48-as párt“-nak nevező pártra . A Pol. Corr-nak a következőket írják Budapestről : Azzal a hírr szemben, hogy az országgyűlést korábban feloszlatják, mint eddig szokásos volt s az új képviselőválasztások jövő év márcziusában lesznek — konstatálható, hogy a kormány erre vonatkozólag még semmire sem határozta el magát és ebbeli szándékáról mit sem tudnak. A liberális párt nem engedi magát tévútra vezettetni az ellenzéki pártok példája által, melyek e bk következtében már most fegyverkeznek a választási harczra,hanem nyugodtan nézi ellenfeleinek erőpocsékolását. Apponyi gróf pártja azon igyekszik, hogy elmossa az ellenzéki pártok közt fönnálló ellentéteket s hosszabb szövetségre lépjen a szélsőballal. Utóbbi azonban eddigelé meglehetős merev a mérsékelt ellenzék udvarolgatásaival szemben. * A Nemzet a következő sorokat közli: A „Pesti Napló“ mai vezérczikkében azt is hirdeti, hogy „Borsodvármegye hívta meg Apponyit Miskolcz városába és ő e meghívást elfogadta. Miskolczon tehát Borsod vármegyével találkozik és azokkal, akik úgy, mint ő, első sorban Borsod vármegyének vendégei.“ — Miután a vármegye nevében m°gbivást eszközöl nézve is fogja nézeteit s az irányában követendő eljárást saját elvtársaival közölni. Addig is a párt szükségesnek tartja annak kijelentését, hogy a nevezett 48-as párt elvei nem mindenben egyeznek a függetlenségi és 48-as pártnak úgy elveivel, mint eddig követett eljárásával és meg van győződve, hogy elvtársai, a függetlenségi és a 48-as pártnak 1884-ben megállapított programmjához továbbá is szorosan ragaszkodni fognak. Szóba hozatván, hogy a nemzeti párt, miután előbb Zomborban oly pártgyűlést tartott, melyre nemcsak a saját, maga, hanem a függetlenségi és 48-as párt több tagját azon czélból meghívta, hogy a megyebeli választókerületek iránt tanácskozzanak, s azokra nézve jelölteket állítsanak, most hasonló czélból f. hó 29-re Miskolczra ugyanily gyűlést, még pedig öt megyéből hívott össze, az értekezlet kijelenti, hogy ily közös gyűlések tartását nem helyesli, azoknak illetékességét, hogy az egyes kerületeknek a választásoknál leendő pártállása felett határozzanak, el nem ismeri, hanem ez alkalommal is felhívja elvtársait, hogy megyénként, esetleg választókerületenként szervezkedni s a többi szükséges lépéseket megtenni méltóztassanak. A nemzeti párttal szemben követendő magatartására nézve a párt csak az 1887-ben megállapított módozatokat erősítette meg újabban. * Az Ugrón párt körében — írja az Egyetértés — mielőtt új párttá való alakulását elhatározta, oly terv is volt, hogy a frakció lépjen be a volt mérsékelt ellenzéki, most nemzeti pártba. Ezt az eszmét egész komolyan felvette volt az Ugrón pártnak egyik tagja, aki személyesen nem vett részt a minapi konferenczián, hanem a párt által kiadott tudósítás szerint levélben jelentette ki a függetlenségi és 48-as párttól leendő elszakadáshoz való hozzájárulását.