Kolozsvár, 1891. július-december (5. évfolyam, 146-298. szám)

1891-11-21 / 266. szám

266. szám. V-ik. évfolyam 1891. Kolozsvár, szombat, november 21. Szerkesztő-iroda: BELKIRALY UTCZA 6. SZÁM. ■ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, kéziratok nem adatnak vissz­a. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTC­A 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Égész évre...............................16 frt. Két évre.........................................8 frt. Negyedévre . . ... * frt. Egy hóra......................................1 frt h0 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 25 kr. A rajzás. Kolexaváx, nov. 21. (szk.) A lefolyóban levő ötéves czik­­lus történetét a­ki meg fogja írni, rövid összefoglalásban konstatálandja, hogy az államháztartás rendezése teljesedésbe ment, kereskedelmi politikai tekintetben egy világra szóló ideát a gyakorlat terén minden várakozáson felül megvalósítani sikerült, Magyarország szava tekintély lett, befolyása vitán felül áll és a kor­mány és pártja tevékeny hangja szor­galma mellett, a kormányra törekvő el­lenzékek kebelében az átalakulásoknak nagy mozgalma minden pártbelinek kí­váncsiságát felköltötte. De míg a szabadelvű párt a ráfo­gott következetlenség és programmnél­­küliség vádja daczára naponkint jobban és jobban tudja kidomborítani a tények mezején programmja alkotásait és igy az uj harczba mindenki előtt kézzelfog­ható eredményekkel és kivihetőségükben nem kifogásolható szolid tervekkel in­dul, addig az ellenzékek között nagyobb a zavar és bizonytalanság, mint volt annak előtte és alkotásaik meddősége programmjuk gyarlósága mellett ékesen bizonyít. Sürűen munkálkodtak abban a méh­kasban, melynek Irányi volt királynője, éles fullánkkal támadtak arra, ki a par­lamenti élet virágos mezején a tápláló eledelt másfelé, más kasba hordani meg­­kisérlette, nagyra voltak gyűjtött kin­cseikkel, alkotásaikkal, miglen egyszer a felcseperedett fiatal óriások keserűen tapasztalták, hogy a szabadság e tábo­rában pokoli zsarnokság tanyázik,­­ hogy a mit éveken át összehordtak, építettek, az sehogy sem akar nőni és erősödni s hogy abban nincsen semmi tápláló méz, csak vékony viaszszal bevont üres sejt­halmaz. A meddőségnek e szemlélése uj raj­zásra indította Ugront és társait. Immár két éve tart a szeczessió munkája, a­mely azonban megfoghatatlan titoksze­­rűség leplébe van elrejtve. Mind a két párt el akarja hitetni a világgal, hogy közöttük elvi differen­­czia nincs, s mégis mind a kettő szük­ségét látja, hogy a másikkal össze ne tévesszék s hogy külön állóan ment­sék meg az átkos kormánytól elárult hazát. Apponyi Albert gróf szintén új hast vett a jászberényi vásáron kicsinyke mé­­r­yei számára, újból rajzik maga­ maga kö­rül, nagy zakatával kirohanásokat in­­­­téz a klassikus idealizmus parnassusá­­­­ról s ismét­ meg ismét visszatér, ám­bár soha sem több, sőt inkább kevesebb hívővel, mint a­hogy hódító körútjára­­ kiindult. A piaczon gyakran látni, hogy egy ócska, kopott táblájú, szerény bolt mel­lett ott virít egy díszes kereskedés. Min­den évben újból kifestik ezt a boltot, meg­változtatják, gazdagítják a kirakatot, újra pingáltatják a czégtáblát, tegnap­előtt még úgy hívták: vegyes kereske­dés a piros almához, ma már azt olvas­suk : nagy kereskedés az arany almá­hoz és holnap talán az lesz oda írva. Ez a legjobb bolt a világon. Honi czik­­kek egyedüli raktára, az önzetlen haza­szeretethez. És mégis csak kevés ide­gent, járatlant csap be a nagyszerű kirakat; a tapasztalt többség azt mond­ja, hogy alig van benne több, mint mi az üveg alatt látható s inkább bízik abban a másik régi, ütőst kopott fir­mában, a­mely nem üti a nagy doboz ajtaja előtt, de nagy a hitele és tekin­télye úgy bennt, mint a külső orszá­gokban. Hát bizony az ellenzéki pártok az utóbbi években erősen szerveződtek és e szerződéssel legalább is azt bizonyí­tották be, hogy úgy , mint eddig volt nem volt jó, de arra, hogy ezután jobb lesz-e, még semmi bizonyítékot nem szol­gáltattak. A függetlenségi párt, a mérsékelt ellenzéki párt úgy látszik nem volt elég jó firma. Próbál­juk meg hátha jobban beüt a 48-as párt, az országos 48-as párt, a nemzeti párt és a többi! Kívánjuk tiszta szívünkből, hogy az ellenzéki pártok új alakulásaikban min­dinkább közelebb jussanak ahhoz a pont­hoz, ahol aztán a nemzet politikai ve­zérletét átvenni hivatottak lehetnek, mert erre úgy , mint ma állanak nem alkal­masok. Valamint az Ugron-párt belátta, hogy azzal a merevséggel, melylyel a független­ségi anya­párt viseltetett a tényleges és jo­gosult állami institutiók iránt, tovább boldogulni nem lehet. S a­mint Apponyi belátta, hogy ha már maga magát nem cserélheti ki, legalább a pártja nevét kell kicserélnie, mert a régi névhez az ult­­ramontanismus és reakczionalismus gya­núja tapadt: azonképen míg a kormányra képességhez teljesen megérnek, több és több tapasztalaton és csalódáson ke­­resztülmenve, oda fognak jutni, hogy Magyarország kormányát erős kézzel, az országra nézve üdvösen és hasznosan csakis az vezetheti, ki számol a létező körülményekkel, ki nem a felforgatás­nak, az ellentétek támogatásának, hanem a békének és kiengesztelődésnek hive, hogy a nemzet még oly jogos ipari, ke­reskedelmi és politikai függetlenségét is csak lépésről-lépésre lehet megvalósítani, s hogy a külföldi tőkét és bizalmat iparunk, kereskedelmünk iránt nem le­het frázisokkal ide parancsolni, hanem az csakis hosszas nyugodt és higgadt kormányzás után fog önként és öröm­mel erre felé terelődni. A­míg azonban az ellenzéki frak­­c­iók ide el nem jutnak, addig meddő küzdelmük inkább csak egymás elleni harczra kárhoztatja, s addig a szabad­elvű­ pártnak nemcsak politikai czélja, de hazafias kötelessége is a kormányzás gyeplőjét kezében megtartani. A magyar delegáczió külügyi al­bizottsága tegnap délelőtt Tisza Kálmán elnöklete alatt ülést tartott. Falk előadó fel­olvasta az albizottság jelentését, mely helyesléssel fogadtatván, a legközelebbi nyilvá­nos ülésen a plénum elé terjesztetik. A jelentés csekély módosítással elfogad­tatván, Fálk Miksa előadó szót emelt. Ma éppen tiz éve annak, hogy Kálnoky gróf külügyérré neveztetett ki. Szóló ab­ban a szerencsében részesült, hogy az egész tiz év alatt mint az albizottság előadója mű­ködhetett és az albizottság tagjai is kevés ki­vétellel ugyanazok, mint tíz év előtt. Akkor az a bizottság az új minisztert bizalommal üd­vözölte és az épen imént elfogadott jelentés, mely közvetlen bizalom kifejezésével végző­dik, ama bizalmat a legfényesebben igazolta; előadó tehát az egész albizottság érzeményé­­nek vél kifejezést adni, midőn nagyméltóságo­dat, miniszter­ségének­,féstó és remélhetőleg nem utolsó évtizedes fordulóján a legszívélyesebben üdvözli és azt az óhaját fejezi ki, hogy tel­jes erővel és egészségben sok évig működhes­sék a monarchia javára és becsületére. A tagok lelkesült éljenzése után Kál­noky gróf külügyminiszter válaszolt: Mélyen meghatja — úgymond — az albizottság ré­széről nyilvánított rokonszenv; maga is öröm­mel konstatálhatja, hogy az albizottságban min­den oldalról barátságos előzékenységgel és hat­hatós támogatással találkozott, úgy véli, nem viszonozhatja ezt másként, mint azzal, hogy biztosíthatja az albizottságot, hogy Magyar­­ország iránt ő is őszinte rokonszenvet érez és ezt, a­hol alkalma nyílik, tényleg megvalósí­tani kész leend. Ez rá nézve nemcsak kötelesség, hanem A „KOLOZSVÁR” TÁRCZÁJA. Al­harisi. Irta: Dr. Finály Henrik. (Vége.) „Az izraeliták kezdenek kirekesztőleg arab irodalommal foglalkozni, saját nyelvüket oda hagyják a kédar nyelvéért (az arabért), idegen isteneknek áldoznak; azt mondják, adják el az izmaelitáknak; valamennyien elfordulnak a héber nyelvtől, megkedvelték a Hagarét (az arab80t), idegen bájokat ölelgetnek, idegenek hitveseivel enyelegnek, mert a lopott élvezet kedves; szivük olvadozik egy-egy költeményre, s melyet az egyptomi Hagar, a Szárah szolgá­lója szült; de az én telkemet bő buzgalom he­víti az után az ismeret után, a mely immár el­veszett számunkra, a­mikor látom, hogy Hagar drága magzatokat szül, Szárah pedig, sajnos, gyermekek nélkül szűkölködik. Ezért erővel öreztem magamat, hogy a meddőt gyermekek boldog anyjává tegyem, hogy lessem meg nyu­godt pillanatait, merítsek az ő forrásából, mert az ő vize szent talajból fakad. Elmentem a forráshoz, hogy lakjam jól bölcseséggel, a mely jobb a bornál és igy fohászkodtam: Nagy Isten, add ma társaimat az ész leányait és a lappangó bölcseség kegyistennőit. Ám itt állok a forrás­nál és a mely leány majd eljő ide, s ha azt fogom neki mondani, engedj innom abból az áradozó költészetből, a mely ajkaidról fakad, azt fogja felelni, igyál, szedj szerelmi hevet aj­kaimról , az lesz az, a­kit nekem szántál, és erről fogom tudni, hogy nekem juttattad ke­gyelmedet. Alig végzem elmélkedésemet, s re­ménykedve vártam, mit fogok érni, a midőn a bölcseség bányái közül egy hősi alak, tiszta, mint a napfény, korsóval a vállán, a melylyel­­ vizet merni indult, hozzám fordult még mielőtt megszólíthattam. Igyál, uram, így szólt, ára­dozó gondolatokat, téj és méz lappang a nyel­vem alatt. Azt kérdem tőle, ki leánya vagy, melyik törzs ivadéka? Árva vagyok, feleség pe­dig apám él, de anyám fiai bánatba ejtettek. Egykor a birodalom koronája voltam, most minden láb tapos. Én vagyok a szent nyelv, a ta úrnőd; ha úgy tetszik, barátod leszek, de te köteles lesz az Izrael házától megszentségtele­­nített nevemet ismét tiszteltté tenni és engem ócsárlóim kezei közül kiszabadítni. Leborultam Isten előtt, és minthogy a hölgy kegyes volt hozzám, a dicséret báját illesztem füleire, köl­teményeim lánczát tevem a nyakára, és elje­gyeztem magamnak erénynyel és tisztelettel.“ Így fejezvén ki ihlettségének eredetét, elmond­ja azután, hogy Hariri nagy műve ösztönözte nemes vetélkedésre és igy keletkezett a Tach­­kemoni czímű műve, a mely mint szabad után­zása a Hariri művének 50 szakaszt foglal ma­gában és a mely Rabbi Samuel Albarkolinak és két testvérének van ajánlva, a­kik nevök megörökítését csak annak a busás tiszteletdíj­­nak köszönik, a melylyel a költőt jutalmazták, gj jjjNem fogom igénybe venni olvasóim tü­relmét azzal, hogy a mű nyelvezetét és irályát tüzetesen méltányoljam; a nyelv úgy is ide­gen és halott, az irály pedig keleti és egészen más izé, mint a milyenhez mi hozzá vagyunk szokva; különben is üres beszéd az oly iro­dalmi mű bíválgatása, a­melyet a hallgató vagy olvasó nem ismer. E helyett czélszerűbbnek látom a Tachkemoni egy szakaszát egész ter­jedelmében egyszerű prózai fordításban közölni izleh­etőül. Kiszemeltem a 20-ikat. Megértése végett csak még azt bocsátom előre, hogy a Tachkenoniban elbeszélt kalandok hőse úgy mint a Hariri művében mindig egy s ugyan­az; neve Chever Hakéni; elbeszélője Héman Haézrachi; az elbeszélt kaland a következő: A hét hajadonról és csínyeikről. így szólt Héman Haézrachi: Engem von­zottak az ifjúság gyönyörei, rajtam volt az ifjú kor koronája és bizonysága, a­mely ösztönzött, hogy szálljak hajóra és barangoljam be a fo­lyamokat és pusztákat, az oroszlányok és vak­merő vadállatok tanyáit. Elrepültem a gólya szárnyain, magam mellé vettem a jó kedvet és elindultam Beth-Lehemből Jehudában, a­mikor az ifjúság ága még virágzott, a tavasz ibolyái még illatoztak, az ifjú kor fénye még sugár­zott és a venség még nem borított be a hold világával. A­mint egy fényes nappal sétálgattam a mezőn, felpillantok, és látok a pusztában két hajadont, mint világosság ömlését. A föld fel­ragyogott sugaraiktól, lappangó fény deren­gett rajtuk. A mint alakomat meglátták, elő­zékenyen köszöntöttek; fátylaikba voltak bur­kolva és nagy kendőik elfedték őket, de szép­ségük ragyogása, arczaik szépsége szememet érte mint villám; szemeikből nyilakat lőttek szivembe. Valamenynyien kecses termetűek vol­tak, tiszteletet parancsolok mint a zászlót kö­vető hadak, domborodó keblűek, karcsúk, mint a czédrusok, a szépség kútfejéből fakadtak, Éden berkeiből származottak. Mindenik illato­zott a marhától és fahéjtól, lengő ruhákba öl­tözve lebegtek elé a mezőn, mint ha a szép­ség kör volna és ők középpontja, orczáik göd­­röcskéiben báj és kellem egyesült. Egyik vál­­laitól kezdve magaslott ki közülök, szeme mint a patak mellett tanyázó galambé, pillái még­­ az egyptomi bűbájosokat is meg tudták volna bűvölni, késre gyúlasztó kebellel, vágyat éb­resztő derékkal; c­ombjai olyanok voltak, mint két márványoszlop, kezei mint ha a bábarmat alat­­ott­a volna, orczái az alkonyatot déllé va­rázsolták ; fogai mint két kristálysor, a melyet f ajkai berekesztettek, mint ajtók. Megszólított: Béke veled ifjú arszlán, a ki lerohansz a tehetség hegyormairól! Felelem : A béke sergei kisérjenek és csatlakozzanak hozzád. De kérve kérlek ti karcsú nyakú és kacsintó szemű leányai Jeruzsálemnek azok­nak az ajkaknak az életére, a­melyeket bensőm vére pirosra fest, azokra a szemekre, amelyek szivem sötétségével ékeskednek, azokra az or­­czákra, a­melyek tüzét legbensőbb lényem gyújtja, azokra a pillákra, a­melyek saját bá­natomra lőnek és soha ezélt nem tévesztenek ; azokra a fogakra, a­melyek sorai megjegysze­­dett kényeimből keletkeztek, azokra az ujjakra, a­melyek az élet fájáról vannak lemetszve, arra az ínyre, a melyből eleven forrásvíz csörge­­dez, annak az arcznak a fényére, a mely a haj­nalt feketévé teheti és világával árnyba borít mindent: adjátok vissza elrablott szivemet, a melyet magatokkal visztek és tudassátok meg­sebzett lelkemmel, honnan jöttök és hová igye­keztek ? Így adtam elé mondókámat: Gazella, a ki úgy nyújtod szivemet, mint a fonalat és ma megégetted szerelmed parázsával, könyörülj a szerelmesen, a kit lelke kiszolgáltatott, a kit szeme szerelmi rabságba ejtett. Könyörülj rajta( fordúlj feléje kegygye), ne­hogy künn azt mond­ják róla, egy némber fosztotta meg életétől. Egyik közülök felelt — fogaiból nedves jegeczek szökdöstek, szemeiből villámok czi­­káztak, előtte a kellem maga térdet hajtott, de fátyol volt az arczán, s azért szem nem látható, mert el volt födve az arcza — távol legyen tőlünk, hogy mi téged valamivel bán­tsunk, mi nem nyúlunk hozzád, nem okoztunk semmi bánatot, de te el­be mentél a háború­nak, a hevesnek, ezért bánunk veled így. És te ember fia, mit kellett neked az úrnők tit­kait kutatnod és kopogtatnod a szerelem zárt ajtain? Hogy közeledtél királyi palotákhoz és nem féltél ? hogy tetted lábadat a belső ud­varba, holott nem hittak ? hogy nem tartottál tőle, hogy a szemek nyilai találni fognak, hogy a pillák kardjai kéz nélkül­­ szétvagdalják szi­vedet úgy, hogy elrepülhetne a lelked szárny nélkül ? Mert nem szállt meg a félelem, hogy a szemekből mérges kígyók fognak marni, s az orczákról eleven parázs fog megégetni? Hogy nem ijedtél meg a hajnal fényétől és az alkonyat homályától ? Hogy nem rettentél vissza a fá­tyol alatt lappangó gránátoktól, az alája rej­tett fürtöket nem is említve. — Azt felelem : Lassan a gazella, aki ragadozó vagy mint az oroszlánynő, czélba veszsz mint az álnok íj, ölsz üldözés nélkül. Mert születésem napja óta ragyogtam a méltóság egén és virágoztam a béke folyamai mellett; kicsiny koromtól fogva vállaikon és kezeiken hordoztak a nép előke­lői, a nemesek örökbe vettek, mert szüleim az ország válogatott nemesei voltak, őseim nagy­lelkű hősök, az oroszlán szíve is elolvadt elüt­tök, maga az idő se mert útjukba állani. Ben­nem nemes lélek lakozik, időzve az alázatos­ság árnyékában, pihenve az égi csillagoknál, tőlük kiművelve, tiszteletreméltó törzsből szár­mazva , felültetve a méltóság trónjára. Sok oroszlánnőt fogtam el már, sok gazellának ra­­szív dolga. Ennélfogva csak ismételheti és az albizottság imént kifejezett bizalma megerősíti ama reményében, hogy a magyarok jövőre na­gyobb számmal szánják magukat a külügyi hivatalos pályára. Ezt nemcsak paritás szem­pontjából óhajtja, hanem azért is, mert meg­győződése, hogy a közszolgálatnak is hasznára lesz. A miniszter szavaira újabb éljenzés vá­laszolt s az ülés véget érvén, a tagok siettek a jubiláns minisztert személyesen üdvözölni. A szultán és a czár­ Konstantinápoly­ból jelentik a következőket : A szultán külön követe Fuad pasa, három magasabb állású hi­vatalnok és az orosz nagykövetség második dragománjának Maximovnak kíséretében, külön hajón tegnap a Krímbe utazott, hogy Sándor czárt a szultán nevében üdvözölje. Nelidov gróf orosz nagykövet az orosz hajózási társaság L’Oleg nevű gőzösével már szerdán oda utazott. A török missziónak teljesen külön rendkívüli jellege van, mert a szultán általa a czár iránti baráti érzelmeinek újból kifejezést adni és a jelenleg fennálló viszonyokat megerősíteni kívánta. A szultán mindazáltal egy hajszál­­nyira sem terel a semlegességi po­litikától, hanem továbbra is egyformán elő­zékeny lesz a többi hatalmakkal szemben is. Ezt kezdik megérteni Európában és Oroszor­szágban is. A vonatcsapatok létszámának szaporí­tása. A vonatcsapatok századonkint tizennégy vonat­katonára szorított békelétszámuk s sokoldalú szolgá­lati igénybevételük mellett egyáltalán elégtelenek ar­ra, hogy a rendkívül felszaporodott s felette értékes hadkészleteket jó karban tartsák, úgy hogy azoknak idő előtti romlásától lehetne tartani, ha az emberhiány mielőbb nem pótoltatnék. Ez okból a közös hadügy­miniszter czélba vette minden vonatosztály létszámá­nak egy puskamüvessel, minden vonat századának két vonat-katonával s végre minden osztály pótkeretének öt vonat katonával leendő megszaporítását. Miután továbbá a vonatcsapatok tiszti létszámának fedezésére az e csapatok egyévi önkényteseiből jelenleg kineve­zendő tartalékos tisztek elégtelenek, az illető egyévi önkénytesek eddig — százötvenben megállapított — száma is a szükséglethez mérten nagyobbitandó lesz, úgy de e nagyobb számú önkényteseknek a lovaglás­ban s a gyakorlati vonatszolgálatban való kiképzésére a három vonatezred pótraktár kereteinél meglevő al­tiszti hátaslovak szintén elégtelenek, miért is a had­ügyminisztérium sürgősen szükségesnek tartja, hogy minden vonatezrednél a pótraktár keret létszáma ti­zenöt altiszti hátaslóval s azok ápolására nyolcz vo­natkatonával növeltessék. Ellenzéki bajok. — Hírek a lapokból. — A három ellenzék meglehetős zavarodá­­sok közt indítja meg a választási előkészüle­teket. A fenforgó differencziákról és vágyako­zásokról néhány újabb adatot szolgáltatnak a mai lapok következő hírei : Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt csütörtöki értekezletének első tárgyát ké­pezte a 48 as pártkör megalakulása „országos 48 as párttá“. Az értekezlet, miután már a mi­nap egy kiáltványnak kibocsátását határozta el, a­melyben a többi pártokhoz való viszonyát is ki fogja fejteni, ez alkalommal ez új s ma­gát „országos 48-as párt“-nak nevező pártra . A Pol. Corr-nak a következőket írják Bu­dapestről : Azzal a hírr­­ szemben, hogy az or­szággyűlést korábban feloszlatják, mint eddig szokásos volt s az új képviselőválasztások jövő év márcziusában lesznek — konstatálható, hogy a kormány erre vonatkozólag még semmire sem határozta el magát és ebbeli szándékáról mit sem tudnak. A liberális párt nem engedi ma­gát tévútra vezettetni az ellenzéki pártok pél­dája által, melyek e bk­ következtében már most fegyverkeznek a választási harczra,hanem nyu­godtan nézi ellenfeleinek erőpocsékolását. Ap­ponyi gróf pártja azon igyekszik, hogy elmos­sa az ellenzéki pártok közt fönn­álló ellentéteket s hosszabb szövetségre lépjen a szélsőballal. Utóbbi azonban eddigelé meglehetős merev a mérsékelt ellenzék udvarol­­gatásaival szemben. * A Nemzet a következő sorokat közli: A „Pesti Napló“ mai vezérczikkében azt is hir­deti, hogy „Borsodvármegye hívta meg Appo­­nyit Miskolcz városába és ő e meghívást elfo­gadta. Miskolczon tehát Borsod vármegyével találkozik és azokkal, akik úgy, mint ő, első sorban Borsod vármegyének vendégei.“ — Mi­után a vármegye nevében m°gbivást eszközöl­ nézve is fogja nézeteit s az irányában köve­tendő eljárást saját elvtársaival közölni. Ad­dig is a párt szükségesnek tartja annak ki­jelentését, hogy a nevezett 48-as párt elvei nem mindenben egyeznek a függet­len­s­é­g­i é­s 48-a­s p­á­rtn­ak úgy elveivel, mint eddig követett eljárásával és meg van győződve, hogy elvtársai, a függetlenségi és a 48-as pártnak 1884-ben megállapított programm­­jához továbbá is szorosan ragaszkodni fognak. Szóba hozatván, hogy a nemzeti párt, miután előbb Zomborban oly pártgyűlést tar­tott, melyre nemcsak a saját, maga, hanem a függetlenségi és 48-as párt több tagját azon czélból meghívta, hogy a megyebeli választó­kerületek iránt tanácskozzanak, s azokra nézve jelölteket állítsanak, most hasonló czélból f. hó 29-re Miskolczra ugyanily gyűlést, még pe­dig öt megyéből hívott össze, az értekezlet ki­jelenti, hogy ily közös gyűlések tartá­sát nem helyesli, azoknak illetékességét, hogy az egyes kerületeknek a választásoknál leendő pártállása felett határozzanak, el nem ismeri, hanem ez alkalommal is felhívja elv­társait, hogy megyénként, esetleg választóke­rületenként szervezkedni s a többi szükséges lépéseket megtenni méltóztassanak. A nemzeti párttal szemben követendő magatartására néz­ve a párt csak az 1887-ben megállapított módo­zatokat erősítette meg újabban. * Az Ugrón párt körében — írja az Egyet­értés — mielőtt új párttá való alakulását el­határozta, oly terv is volt, hogy a frakc­ió lépjen be a volt mérsékelt ellenzéki, most nem­zeti pártba. Ezt az eszmét egész komolyan fel­vette volt az Ugrón pártnak egyik tagja, a­ki személyesen nem vett részt a minapi konferen­­czián, hanem a párt által kiadott tudósítás szerint levélben jelentette ki a függetlenségi és 48-as párttól leendő elszakadáshoz való hoz­zájárulását.

Next