Kolozsvár, 1891. július-december (5. évfolyam, 146-298. szám)
1891-09-11 / 205. szám
205. szám. V-ik. évfolyam 1891. Szerkesztő-iroda: BELMONOSTOR UTCZA 8. SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VIC8ZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek.Kolozsvár, péntek, szeptember BELKÖZÉP-UTCA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Égész évre............................16 út. Fél évre..................................8 frt. Negyedévre...............................* frt Egy hóra..................................1 frt 100 kr. Egy axcim ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sort 25 kr. ÉLJEN A KIRÁLY! Kolozsvár, szept. 11. A király ő Felsége holnap reggel az erdélyi országrészbe érkezik s itt több napot fog tölteni. Mély hódolattal, igaz lelkesedéssel, legbensőbb szeretetünkkel fogadjuk a koronás királyt. Dicső jogara alatt a magyar erő, a magyar szabadság és nemzeti élet olyan kifejlődést nyert, aminőt eddig még soha el nem érhetett. A legelső magyar ember— nem csupán magas helyzeténél, de tetteinél fogva is. Hű őre nemzetünknek. Bölcs uralkodásának gazdag eredményeivel, minden valódi magyar érdek gondos ápolásával, erélyes oltalmazásával — megifjultan, megizmosodottan, virágzó új életre támadottan vezérli át Árpád népét a második ezredévbe. Éljen a király! A lelkesedés magasra csapongó lángjait, melyekkel Besztercze királyi vendége elé visszük hódolatunkat, még fennebbre lobogtatják azok a nyilatkozatok, melyeket a Felség tegnapelőtt Galgóczon tett. A tisztelgő küldöttségeknek adott válaszokban a király többször hangsúlyozta, hogy számít, hogy „minden körülmények közt“ számít alattvalóinak „hazafias“ érzelmeire. A válaszok között azonban meszszire kiemelkedő fontosságú az a kijelentés, melylyel a király az evangélikus egyház vezetőjének, Baltik püspöknek felelt. Hódoló tisztelgésüket — úgymond a Felség — kedvesen és köszönettel fogadom. Reményem és elvárom, hogy bármely ajkú híveik körében mindenkor buzgóan ápolni fogják a hűség, vallásosság és minden kárhozatos iránytól ment tiszta hazafiság érzelmeit, miáltal legjobban biztosíthatják maguknak és hitsorsosaiknak állandó megelégedésemet, így hangzott a király intő szava. Szláv és oláh mozgalmak igyekeznek nyugtalanítani az ország békéjét, a magyar állam népeinek testvéries együttélését. Szláv és oláh agitátorok mindenfelé hintegetik a magférhetlenség, a viszálkodás magvait. A magyar felföldön, a horvát tartományban, az erdélyi országrészben hevesen foly a bujtogatás az államalkotó nemzet ellen. Jól tudjuk, hogy a féktelenkedők a lojalitás köpenyegébe burkolóznak. Abban keresik működésüknek bázisát, éltető erejét, hogy a felséges uralkodóház iránt való hódolatukat, hűségüket kifogástalannak állítják és teljesen összeférhetőnek azzal a gyűlöletes harczcal, melyet államiságunk ellen folytatnak. A király már több ízben mondott sújtó ítéletet e megkülönböztetés, e tévhit hazug terjesztőivel szemben. De legsujtóbb az az ítélet, mely Galgóczon érte a nemzetiségi izgatókat. Szigorú hangon, majdnem utasító modorban bélyegezte az uralkodó „ kárhozatos irány“-nak azt a politikát, melyet a nemzetiségi túlzók az ország különböző részeiben folytatnak. Mert nemcsak a felvidékieket éri ez a fenyíték. Hanem a horvátokat és az erdélyi oláhokat is; sőt leginkább ez utóbbiakat, kik vakságukban talán a legmesszibbre ragadtatták magukat, mindannyi túlzó között. Vegyék szívükre a király szavait — ne az izgatók, akiktől még e tekintetben ne várunk semmit, hanem a nép, amelyet a „kárhozatos irány“ süppedékeibe akarnak vezetni. Tanulják meg a királyi kijelentésből, hogy az uralkodó iránti hűség se tiszta azoknál, akik a magyar nemzet, a magyar állam ellen vétenek. Minden jó hazafinál lelkes viszhangra fog találni a király válasza. és bizonyára mély benyomást fog gyakorolni olyanokra is, kik eddig azt hitték, hogy a lojalitás és a magyar hazafiság egymástól elkülönözhető érzelmek. Éljen a király ! (Kolozsvár, szept. 10.) A galgóczi válasz. A királynak az ev. küldöttségnek adott válaszáról a Bud. Hírlap „Kárhozatos irány“ czim alatt a következőket írja: Ferencz József, Magyarország uralkodó királya, a kitől az Isten bő áldása soha el ne maradjon, ő mondotta e két szót ma, Baltik Frigyes evang. püspöknek felelvén, aki őt Galgóczon az ág. ev. egyház küldöttsége élén és nevében üdvözölte. Felsége reméli és elvárja a püspök úrtól és tiszttársaitól, hogy híveik körében ápolni fogják buzgón és mindenkor a hűségnek, vallásosságnak és „a kárhozatos irányoktól ment tiszta hazafiságnak érzelmeit.“ És hozzátette, hogy ezáltal biztosítják legjobban maguknak és hitsorsosaiknak az ő állandó megelégedését. A király nem beszélhet világosabban ennél hála és dicsőség neki érte a magyar nemzettől. Köszönet pedig és elismerés az alkotmányos miniszterelnöknek, Szapáry Gyula grófnak, akinek felelősségére e följegyzésre méltó szavak ejtettek. Mert méltányos és illendő dolog akkor sem felejtkezni meg a felelős miniszterről, amikor föltétlen magasztalás illeti s nemcsak ha kapitányok és ezredesek tapintatlan szavaiért vonjuk felelősségre. A királynak messze jaidon feltűnésre való szavai meg vannak okolva az ev. ref. egyház kebelében dúló pánszláv mozgalmak által. Egy közvetlenebb motívuma azonban a királyi feddő szónak még a sok szláv tüntetés is, amely délen és északon e pillanatban két kiállítás ürügye alatt folyik. A király nem jó szeműrél -nézi e törekvéseket A ki részes benne, sem a hűsége, sem a hazafisága nem tiszta. A trónnak nem kedvesek e mozgalmak, megelégedésére nem számíthat, aki e „kárhozatos irányba“ téved. E sajtó ítélet kommentárra nem szorult. Elég, ha felkapjuk és tovább adjuk, hogy jusson el mindenüvé: tudja meg, aki immár megcsábult, hogy mint vélekedik róla a király és vegye tudomásul a magyarság, amely sokfelé még kicsinyleni látszik e kárhozatos mozgalmakat: vegye tudomásul, hogy a király immár nem véli szó nélkül hagyhatónak, mert a mozgalom a nemzet, az ország és trón nagy és közös érdekeit kezdi sérteni. (Budapest szept. 9.) A közös hadügyi budget. A legutóbbi miniszteri tanácskozások folyamán, mint a P. Hírlap írja, beható megbeszélés tárgyát képezte a jövő évi állami költségvetés előirányzatán kívül a közös hadügyi budget is, melynek előzetes tervezete már régebben közöltetett a magyar kormánynyal. Végleges megállapodások erre nézve természetesen csakis ama közös miniszteri tanácskozásokban fognak létre jönni, melyek e hó második felében tartatnak meg de azon álláspont, melyet a magyar kormány a hadügyi költségvetéssel szemben elfoglal, remélhetővé teszi, hogy a hadügyi budget keretében tervezett nagy arányú költségemelések oly mértékre fognak leszállíttatni, hogy nem leend általuk veszélyeztetve államháztartásunknak sok áldozat árán helyreállított egyensúlya. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. A magyar Mezzofanti. E nevet az öreg Podhorszky joggal érdemli. Bár nyugtalan természeténél fogva maradandó nyelvészeti munkákat nem irt, mégis csodálatra fogja indítani mindazokat, akik valaha nyelvet könyvből tanultak, mert csak azok tudják méltatni, mit tesz az, ha valaki 20—22 nyelvet beszél! És ennyi nyelven tudott beszélni az az öreg ember, akinek földi maradványait immár a párisi Mont-Parnasse temetője fedi. Sajátságos benyomást tett reám e bámulatra méltó férfiú, midőn most két éve a rue Racine-ban levő „Hôtel des Etrangers“ szállóbeli lakásán felkerestem. Este volt már, midőn ágyában fekve, egy szál fagygyúgyertya világánál szűk szobájában fogadott. Első tekintetre tisztában voltam azzal, hogy itt a gondos háziasszony rendező keze mennyire hiányzik. Ruhadarabok, kenyérmaradékok, vegyest hevertek halomra hányt ócska könyvekkel, melyeket az öreg úr a Szajna parti antiquariusoktól valóságos szenvedéllyel vásárolgatott. Saját szememmel láttam egy ócska Homeros-kiadást, melynek minden egyes lapján alig olvasható, apró írású marginalia jegyzetek voltak, melyek kalandosnál kalandosabb szómagyarázatokat és párhuzamos idézeteket tartalmaztak. „Tapsolni fog sírjában az öreg Homér, ha megérti önönmagát“ — tette hozzá önelégülten a jó öreg, oly kiejtéssel és szófüzéssel, mely bárkit is meggyőzhetett arról, hogy hazai nyelvünkön ritkán beszél és gondolkozik. Mutatott nekem továbbá egy „csibakere sziklaribé“-t, melyet a magyar főherczeg ily ajánlással küldött neki: „Tudós nyelvész barátjának tisztelete jeléül József félig.“ Nagy kegyelettel emlékezett meg Mistralról, a provencali Homerről, a ki őt, mint beszédjéből gyanítom, talán anyagilag is segíté. Hasonló melegséggel szólott „barátjáról,“ Türr Pistáról is, a ki őt — mint mondá — bagolyfészkében gyakrabban felkereste. Kevesebb elragadtatással nyilatkozott a M. T. Akadémiáról, amelynek — saját szava szerint — 35 éve tagja , de le fog mondani a tagságról — tette hozzá, — hogy „szégyenükre ne váljék, ha itt külföldön éhen hal.“ Bizonyos világfájdalommal mondta, hogy több évig nevelősködött Széchenyi István fia mellett, aki nagy tisztelője lehetett e nagy nyelvésznek, mert mielőtt bármilyen munkáját kinyomatta volna, csiszolás végett Podhorszkynak mutatta. Ilyenkor hozzátette a legnagyobb magyar: „ Ön paraszt, én meg ar vagyok, kell hogy egymást kiegészítsük. Ezt követeli a kor szelleme.“ Ezután Karagyorgyevics (?) herczeghez került nevelőnek — igy folytatá — a hol nejét, egy görög grófnét, megismerte. Jelenleg egy svéd törzstisztnek a neje. Fia tengerésztiszt, akit „a siami uralkodó lovaggá ütött.“ Ez ifjút, mint büszkén mondá, a görög király is a tengerészeinél akarta alkalmazi, de ő ez ajánlatot azzal utasította vissza, hogy csak a magyar királyt óhajtja szolgálni. Hát a leányát azt hogy magasztalta szegény! Pedig azóta sem látta, mióta második atyjánál lakott Svédországban ! Tizennégy éves volt akkor 1889- ben és helyesen itt meg beszélt görögül, olaszul, németül, angolul meg svédül. Magyarságát elfeledte ! Családi viszonyai között megemlékezett Luczenbacher, szobbi fakereskedőről is, ki őt egyre hívja a hazába, de ő nem megy, míg ezt meg azt be nem fejezi. Ama kérdésemre, hogy miért nem foglalkozik a magyar rokon nyelvek kutatásával, megvető mosollyal felelte . Hiszen a franczia tudósok maguk ismerik el, hogy őket és a magyarokat a finismussal együtt a trónról levetette. Ezzel nyilván a chinai nyelvrokonságról táplált véleményére czélzott. Ezzel különben Podhorszky nem áll egyedül a magyar nyelvtudósok között és igen sajátságosnak mondható a nekrológok ama paszszusa, mely erről feltétlenül elítélőleg nyilatkozik, mert legalább is feltűnő, hogy az az ural-altalji elmélet, mely ázsiainak mondja a magyarság eredetét, az Ázsiában 500 milliónyi tömegben élő chinaiak nyelvét,mert a magyarból kérlelhetlenül ki akarja küszöbölni! Vagy talán derogál a „chinézer“-rokonság ? Van olyan előkelő és czivilizált, mint a csekemiz vagy vogul. Különben nem kell nyelvtalentum hozzá, hogy valaki a chinai igegyökök között számos, de számos magyar szónak az eredetét felismerje. Hogy az immár elköltözött tudós búvár buzgalmában a kalandszerűségig ment, az mit sem von le ez elmélet valószínűségéből. Néhai jó Horváth István sovéni buzgalmára emlékeztet eme mondása Podhorszkynak : „Latin és görög nyelv magyar kereken forognak, mint az egész világ nyelvei burán ragokon járnak.“ Ehhez hozzáadjuk, hogy, bár Párisból ki nem mozdult, a kiállítást még sem nézte meg. Eiffel stb. világremekek őt nem érdekelték, nem háborgatták. Cseddel magába zárkózottsága kerülte a nyilvánosságot, a fényt.. . SZÉKELY ISTVÁN. (Budapest, szept. 10.) Változás belgrádi képviseletünkben. Belgrádi diplomácziai képviseletünkben változás áll küszöbön, amennyiben dr. Thömmel helyébe más és valósziszínüleg magyar ember fog kineveztetni. A változás oka arra a személyes érintkezésre vezethető vissza, mely gr. Kálnoky és a szerb kormány között legutóbb történt. (Budapest, szept. 9.) Megcsúfolt hírek. A Bnd. Corr. jelenti: A minisztérium kebelében állítólag fölmerült egyenetlenségek és különféle fontos kinevezések tárgyában folyton megújuló koholmányokkal szemben legilletékesebb információ alapján állíthatjuk, hogy ezek összeségükben minden tényleges alapot nélkülöznek és egyátalán nem tesznek hitelt érdemlőkké azáltal, hogy gyakran variáltatnak és ismételtetnek. A kabinet kebelében nincsenek differencziák. Az igazságügyminiszternek legközelebbi utazása, melyet Bécsbe azért tett, hogy orvossal tanácskozzék, a legkevésbbé sem szolgálhat bizonyítékul ezen bizonyos részről minden esetre felette óhajtott állításnak. És oly valótlanok a herczegprímás közeli kinevezésére vonatkozó összes jelentések. Erre nézve illetékes előterjesztés sem létetett és bármely névnek említése teljesen jogosulatlan. A politikai helyzet. Az általános politikai helyzetről czikkezve, a Sodopol Morning Post kifejti, hogy még a legügyesebb diplomácia sem képes felbontani azon köteléket, mely Nagy-Brittania és a középeurópai hatalmak közt kölcsönösen fennáll. A „Standard“ úgy véli, hogy nem kell meglepődni, ha nem sokára a hármas szövetség oly cselekvéséről veszünk hírt, mely arra van hivatva, hogy a kronstadti testvériesülés és annak következményei által keltett benyomást megváltoztassa, vagy pedig egészen megszüntesse. Kereskedő segédek képzése. (Ajánlva Alexy Albert urnak Rozsnyón.) Kolozsvár, szept. 11. Ottlétem alkalmával azt tetszett mondani, hogy a kereskedő segédek kiképzése érdekében az illetékes (kassai) kereskedelmi és iparkamarában indítványnyal fog előállani ,mert a mostani állapot tűrhetetlen. Alkalmas és megbízható segédet felette bajos kapni. Ilyeneket nevelni kellene, de erre a kereskedelmi szakoktatás ez idő szerinti intézetei nem alkalmasak. A középfokú keresk.iskola (akadémia) nem nevel kereskedő segédeket. Az innen kikerült ifjak nem is mennek, de nem is valók a pudli mellé. Egy-egy nagy kereskedő alkalmazhatja őket, hanem a kereskedők nagy tömege nélkülözni kénytelen. Az alsófokú kereskedelmi iskola volna az egyedüli intézet, melyben a leendő segéd az üzletben szerzett gyakorlati ismereteit a szükséges elméleti ismeretekkel kiegészíthetné. Ugy de két baj van. Egyik az, hogy ilyen iskola kevés van s e miatt igen sok helyen a kereskedő tanoncz az iparos inasok iskolájába jár, hol vajmi kevés szakismeretet sajátíthat el ; másik az, hogy a fennálló korlátolt számú alsófokú keresk. iskola sem teljesítheti hivatását kellő mértékben, a kereskedő tanulók igen csekély fokú előképzettsége miatt. Kereskedő tanoncknak — kevés kivétellel — ma még csak olyan ifjút adnak, aki az iparos inasi pálya kivételével semmi más pályára nem alkalmas; akit egy iskola sem tűr meg a maga keblében, aki sem dolgozni sem tanulni nem akar. Az ilyen keresk. tanoncz idővel segéd lesz, de nem arra valóságánál, hanem rendesen koránál fogva, mert a természet törvényénél fogva el végre kinő az inasok sorából s fölszabadítani muszáj. Ezek a muszájból lett segédek aztán üres fejüek, léhák, könnyelműek nagyzolók, megbízhatatlanok, gyakran dorbézolók s így olyan körülmények közé jutnak, hogy az üzletben tiszta kézzel nem dolgozhatnak. Ilyen körülmények között kénytelen a főnök női segédszemélyzetet alkalmazni, úgy de épen a kereskedelem szempontjából nem lenne helyes ha női személyzet váltaná föl a férfi személyzetet, mert ez a végén odavezetne hogy a kereskedelem teljesen női kezekre szállana s ennélfogva hanyatlásnak indulna, mert a női segédszemélyzetet még sem tekinthetjük a leendő főnökök hivatott reprezentánsainak. Továbbá azt tetszett mondani, hogy egyetlen mentő eszköz arra, hogy a kiskereskedők nagy tömege alkalmas férfi segédekhez juthasson, az hogy a leendő segéd üzletben nőjjön fel ugyan, de katonai kötelezettségének mint egy éves önkéntes tehessen eleget. Mert ha ezt elérjük, akkor sokkal tisztességesebb elemek fognak a kereskedői pálya felé húzódni s miután önkéntességi jogot csak az az ifjú nyerhet, aki egyébb feltételek mellett, négy közép- vagy polgári iskolai osztályt megelőzőleg sikerrel elvégzett, ez által egyszersmind ama régóta hangoztatott kívánság teljesülését is elérnék, hogy a kereskedői pályára lépni szándékozó ifjú, az önkéntesi jog megnyerhetése okáért üzletbe lépése előtt négy közép-, vagy polgáriskolai osztályt végezne s igy a kereskedői pályára megkivántató előismeretek birtokába jutna. És azt tetszett kérdezni tőlem, lehetséges lenne-e mi módon, hogy a kereskedő segédek olyan forma érettségi vizsgát tegyenek, mint a középfokú kereskedelmi iskolát végzett tanulók, kiket ugyan kereskedőknek is szántak, de a kikből kereskedő segédek mégsem lesznek? Erre a kérdésre akarok röviden, anélkül, hogy az előbbi észrevételekre reflektálnék — csak úgy főbb vonásokban megfelelni. — Azt már beszélgetéseink során kijelentettem, hogy lehetségesnek tartom. Érintettem a módot is, melyen az a czél elérhető lesz. Most azonban, szabatosabban akarom az utat megjelölni. Kezdjük az elején. A leendő kereskedő tanoncz üzletbe lépése előtt négy közép-, vagy négy polgári iskolai osztályt sikerrel bevégezne. Ilyen előkészülettel beszegődnék tanoncznak (a főnök urakról föltételeznék, hogy ezeket a — mondjuk — intelligens inasokat — darabonti teendőkkel nem gyötörnék, hanem csakis az üzletben tartanák s magok is tanítnák) s egyúttal beiratkoznék a három éves tanfolyamu alsófoku kereskedelmi iskolába, hol hetenként Egy kis ember története. — Pályanyertes regény. — Irta: Halt Mária. — Francziából fordította: MEGYERI DEZSŐNÉ. (8) Karjaiba fogta a kétségbeesett ebet és komornája felé sietett, a ki szólitotta : — Kisasszony! keretet hoztak. A „kisasszony“ biztatta Étiennet, hogy sétáljon kissé a kertben s ő a házba ment. Tíz percz múlva visszajött. — Gondoltam valamit számodra, menj el Grenellebe, Tiphaine utcza 25. sz. alá, keresd fel Papillon urat, aranyozómat, akinek tanulóra van szüksége. Mond neki, hogy én küldtelek. Megint hosszasan vizsgálta a fiút szemüvegén át. — Mielőtt távoznál tégy nekem valami szivességet. Szeretném lerajzolni a fejedet, légy mintám. Mindhárman fölmentek a műterembe. Ninette kifáradtan ült a kályha mellé egy rózsás bársony vánkosra. Étienne elragadtatva szemlélte a helyiséget: falkárpitok, szobrok, képek; a bútorokon brokát és bársony szövetek ; mindez csillogóan gyönyörködteté a szemet. A művésznő az általa választott állásban állító modeljét. Narancsárus olasz fiút festett. A munka csendesen folyt. Étienne nem beszélt, az utálatos kis dög aludni látszik. Midőn egy óra múlva elvégezték, Dauvilliers kisasszony kivette tárczáját és egy tíz frankos aranyat nyújtott a fiúnak. — Fogjad fiam és köszönöm neked, — mondta önmagával elégült hangon. Étienne pirulva visszautasitá a pénzt. A kisasszony nem engedett s miután egy centimje sem volt, végre is elfogadta A kisasszony még egyszer elmondta Papillon aranyozó lakezimét. Nehéz szívvel hagyta el atyja hajdani tanítványát, aki — jól érző — udvariasan lerázta őt nyakáról. Pillanatot sem veszítve Grenellebe sietett. A jelzett szám alatt csakugyan volt egy üzlet, melynek ajtaján pókhálók és poros keretek függtek. Az ajtó fölött a következő czímtábla volt. Aranyozás, keretezés alatta: P a p i 11 on. Belépett. A csengettyű hangjára egy álmatag tekintetű fiatal asszony felmutatkozott a bolt hátulsó ajtajában. — Mit akar? Levett sapkával magyarázta meg látogatása czélját. Az álmatag asszony behivta. A hátsó boltban ettek. Egy lábas paszuly egy sereg sült burgonya, saláta és egy nagy játék bárány szanaszét volt a telitetlen asztalon. — Doudoutte! letedd a lábacskáidat ! Papi Ion úr intette ekként három éves leánykáját, a ki jobb kezével a sült burgonyát fogdosta, mig baljával a bárány gépezetét nyomkodó, mily teljes elövet orditá: béé! béé! béé!