Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1892-01-02 / 1. szám

han K­ran­iát naoH flm Kolozsvár, 1892. haladunk — a magunk állandó el­veiért harczulunk! Fel, Kolozsvár szabadelvű polgárai,­­ szervezkedjünk és jelenjünk meg teljes­­ számmal a gyűlésen! Ujesztendő. Tisztelgés a kir. ítélő táblánál. A városunkban székely kir. ítélő tábla most érte meg az első évfordulót, nem ugyan a fennállása óta eltelt időt számítva — mert hiszen alig 8 hónapja működik még — hanem évfordulónak véve azt a napot, a­melyet úgy a polgári s az államéletben, mint a törvényke­zés terén is az év kezdetének tekintünk. Ez alkalommal a kb­. ítélő tábla elnöké­nél az összes helyben levő bíróságok, úgyszin­tén a kir. főügyészség tagjai is, tisztelegtek. Minthogy az elmondott beszédekben az igazság­ügyi szervezet legújabb változásaival kapcsolatos törvénykezési eredményeket illető oly adatok is foglaltatnak, a­melyek nemcsak a szakköröket és politikusokat, hanem a jogkereső közönséget is közelről érdekelhetik, a következő kimerítő tudósítást közöljük ez ünnepélyről olvasóinkkal. A büntető tanács érdemdús vezetője, Schnei­­d­e­r ez idő szerinti gyengélkedése miatt a meg­jelenésben gátolva lévén, Hepp­es Miklós ta­nácselnök vezette d. e. 10 órakor a kir. itélő tábla teljes számban megjelent biráit, tanács­jegyzőit és kezelő hivatalnokait Berczelly Jenő elébe, hozzá a következő üdvözlő beszédet in­tézvén : Méltóságos elnök Ur! Schneider rang­idős­ tanácselnök társamnak mindnyájunk ál­tal legőszintébben fájlalt beteg volta folytán ne­kem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a Méltóságod bölcs vezetése alatt álló kolozsvári kir ítélőtábla bíráit, tanácsjegyzőit és a segéd­hivatalok tagjait szeretve tisztelt főnöküknek az évforduló alkalmából üdvözlése és az új év­hez szerencse kívánás kifejezése czéljából Mél­tóságod elé vezessem. Kedves és elmulaszthatlan kötelesség volt e megjelenés reánk, mert becses személye iránt érzett nagyrabecsülésünk őszinte tiszteletünk és szeretettel párosult rokonszenvünk örömmel ra­gadtat meg minden alkalmat, melyben ezen hó­dolatteljes érzelmeinknek ünnepies módon ad­hatunk kifejezést, de más részről a mai nap reánk, magyarokra igazságügy-politikai szem­pontból bizonyos jelentősséggel is bír, a meny­nyiben a tegnapi nappal érte végét az év, mely­nek kétharmadán keresztül az igazságügyi nagy­szabású alkotások egyike, az 1890 évi XXV. t.-cz. alapján szervezett kir. ítélőtáblák mű­ködtek. Jól tudjuk, hogy e törvénycikk minő törvényhozási és igazságügyigazgatási állapot között hozatott, továbbá ho­gy ama törvényczikk alapján történt ez alkotás t. i. a kir. Ítélőtáb­lák deczentralisatiója a korona jelenlegi igaz­ságügyi tanácsosa által kifejtett programmnak csak egy részét képezi ; de viszont emlékeze­­tetü­nkbe van az is, hogy a magyar törvényke­zés terén új korszak kezdetét megállapítani hi­vatott e programmba felvett reform­tervek meg­valósítási sorrendjére nézve a decentralizatio a jogászok között éppen úgy, mint a parliament férfiai között mennyi vitának és mennyi aggály­nak képezte tárgyát. Ennek következtében a mai nap, midőn a tegnapi nappal letűnt év eseményeit latol­gatjuk, kiválóan alkalomszerű annak a kérdés­nek feltételére, hogy a törvénykezés jelenlegi formái között a decentralizált táblák igazság­szolgáltatási és igazságügy igazgatási szempont­pontból mutathatnak-e fel eredményt , mert ha igen, akkor a szervezés hasznossága elvitázhat­­lan és az előbb említett aggályok indokolat­lanok. A kérdésre a választ közvetlen tapaszta­laton nyugvó tudomásnál fogva alaposabban a bírói karnál valaki alig adhatja meg. A kolozsvári kir. Ítélő tábla é­s bizo­nyosan így van ez a többi táblánál is — úgy az igazságszolgáltatás, mint az igazságügy-igaz­gatás szempontjából tényleges sikert és így el­­­vitazhatlan eredményt tud felmutatni és miután ez az állapot csak javulhat, míg ellenben re­trográd lépésre gondolni sem lehet, nyilvánvaló, hogy működésünk a helyzet javítására közre­hatott. Mert ugyanis, hogy egyebeket ne említ­sek, az a körülmény, hogy e magas bíróságnál restantiáról beszélni már nem lehet, biztosítja a kolozsvári kir. Ítélő­tábla kerületében az igazságszolgáltatás gyorsaságát, az a további körülmény pedig hogy az első bírósági tagok munkája nem csak felülvizsgálat, de a felügye­leti jognál fogva bel­becsre nézve személyeikre vonatkozó adatgyűjtésnek is tárgyul szolgál, már­is tapasztalható, azt az örvendetes ered­ményt szüli, hogy a bírák ítéleteik támogatá­sára felhozott indokaikat gondosabban és a jogászi igényeket kielégítőbb módon dolgozzák ki, a­mi nyilvánvalóan az igazságszolgáltatás jóságát fokozza. Hogy működésünk­­ havi rövid ideje alatt e sikereket elértük, nem az udvariasság, hanem a tárgyilagos valóság mondatja velünk. • — kiválóan Méltóságod személyi tulajdonságai­ban leli indító okát, mert ha hazafit, bírót, hivatalnokot vagy családfőt keresünk Önben, mindezekre nézve a buzdító kitűnő mintaképet találjuk, de ezeken kívül van még egy saját­sága, ez a bánásmód, melylyel az 1890. XXV. és 1891. LVII. tvczikkek által hatalommá növesz­tett hatásköre daczára hivatalnok társaival szem­ben eljár, a mi Méltóságod alatt a szolgálatot kellemessé teszi, és mi az ügybuzgalmat növeli és kitartóvá teszi. Engedje meg, hogy kegyeit magunk ré­szére jövőre is kikérjük és fogadja tőlünk szív­ből jött az iránti kívánságunk nyilvánítását, hogy az igazságszolgáltatás jobbítására irányuló törekvéseit jövőre is siker kisérje és adjon Is­ten Méltóságodnak és szeretett családjának bol­dog új évet­. Erre Berczelly Jenő, kir. Ítélőtáblás elnök meleg szavakban megköszönve a tolmá­csolt szerencsekivánatokat, kiemelte azt, hogy a­mennyiben a kir. Ítélőtábla aránylag rövid működése alatt eredményt tudott fölmutatni, ez a tábla bíráinak ernyedetlen, ügybuzgó és lelkiismeretes munkásságának köszönhető, a­mely nélkül az elnöknek minden erélye és fá­radozása meddő maradt volna. Beszéde folya­mán elismerte, hogy a munka ily erőmegfeszí­­téssel az erők idő előtti elhasználása nélkül to­vább folytatható nem volna. A jövőben való munkálkodás czélját különösen abban látja, hogy, mint eddig is történt, a bíráskodás le­hető alapossággal eszközöltessék, s az ítéletek gondosan, jogászilag helyesen indokolhassanak Az e czél felé való komoly törekvést tartja a bíró feladatának, álljon bár alantas, magasabb, vagy legmagasabb rangfokon. Áttérve a Heppes tanácselnöktől az igaz­­ságügyi szervezet változtatásával elért ered­ményekre vonatkozólag mondottakra a kir. ítélő­tábla elnöke megjegyezte, hogy azt, várjon a dec­entralizáczióhoz fűzött remények beválnak-e, a jövő fogja megmutatni ; a kolozsvári kir. íté­lőtáblára vonat­kozólag azonban constatálja, hogy 8 havi fáradságos munka után elérte, hogy voltaképen repstantiái nincsenek. Arra nézve, hogy a deczentrilizácziótól várt ered­mények eléressenek, szükségesnek látja, hogy a tábla mindinkább hasson az első fokú bíró­ságok jogászi színvonalának emelésére egyfelől az ítéletek gondos indokolása és másfe­­l az­által, hogy a tapasztalt hiányok vagy rendelle­nességek a felügyeleti jog hathatós gyakorlása végett az elnökséggel esetről-esetre pontosan közöltessenek. Beszédének befejezése után, me­lyet lelkes éljenzés követett, az elnök az ösz­­szes jelenvoltaktól a legszívélyesebb módon vett búcsút. A kir. ítélő tábla tagjai ez után, Heppes Miklós tanácselnöknél tisztelegtek, s ennek vé­geztével a gyengélkedése miatt lakásán tartóz­kodó, közszeretetben álló Schneider tanácsel­nök üdvözletére küldöttek ki egy több tagból álló bizottságot. A kir itélő­tábla elnöke 101­. órakor még a kir. főügyészség, tisztelgését fogadta. » J Manntri­Xín­i- II«i--1- I« •• * Tisztelgés a törvényszéknél. A helyi kir. törvényszék, járásbíróságok és királyi ügyészség tagjai tegnap délelőtt tes­tületileg üdvözölték a törvényszék elnökét, dr. Szentkereszty Zsigmondot. A törvényszék bírói kara felkérés folytán, a testület nevében Fehdenfeld Ottó törvényszéki bíró, a kö­vetkezőkben üdvözölte a köztisztelet és köz­szeretetben álló elnököt: Méltóságos báró, elnök úr! A királyi tör­vényszék kir. járásbíróságok tagjai, kik itt meg­jelentek, szerencséseknek érzik magukat, hogy hivatalos kötelességüket méltóságod bölcs és tapintatos vezetése alatt teljesíthetik Ha a múlt évi hivatalos működésünk eredményes volt, azt méltóságod hathatós támogatásának és annak köszönhetjük, hogy méltóságod veze­tése alatt a bírói függetlenség, a sza­bad vélemény nyilvánítás, teljesen eredményre jutott. Meg lehet győződ»« méltó­ságod, hogy a kir. törvényszék és a vezetése alatt álló kir. járásbíróságok e­szes tagjai leg­mélyebb hálás e ismeréssel vannak méltóságod bölcs és tapintatos vezetése iránt, melynek kö­szönde­jük egyebek között azt is, hogy az egy­séges munkát biztosító, erős testületi szellem fejlődött ki a bírói kar kebelében. Méltóságod, valamint nagyrabecsült családjának tartós bol­dogságot kívánva, kérjük méltóságodat, hogy eddig tapasztalt jóindulatában kegyeskedjék to­vábbra is megtartani. Erre Szentkereszty Zsigmond báró törvényszéki elnök a következőkben válaszolt: Tisztelt pályatársaim! Fogadják hálás kö­­szönetemet üdvözletükért, melylyel irántam való szeretetüknek és ragaszkodásuknak adtak kife­jezést. Ennek annál inkább örvendek, mert meg­vagyok győződve arról, hogy nem pusztán csak az udvariasság nyilatkozata, hanem az őszinte szeretet és ragaszkodás kifejezése. Legyenek meggyőződve arról, hogy fontos feladatuk telje­sítésében minden körülmények között számít­hatnak támogatásomra Büszke vagyok arra, hogy a kolozsvári királyi törvényszék elnöke lehetek, mert egy oly bírói testület vezetése jutott feladatomul, mely képességemnél fogva, a törvényszéknek tekintélyt tud szerezni, ör­vendek, hogy a bírói karban a testületi szel­lem erőteljes kifejlődését látom. Kívánom, hogy az új év hozza meg mindnyájunknak az anya­giakban is a jobb helyzetet és családi körükben is tartós boldogságot kívánok. A testület lelkes éljenzésben adott kife­jezést elnöke iránti ragaszkodásnak és tiszte­letnek, mely méltán megilleti őt, mint elismert jogtudort úgy, mint tapintatos és bölcs vezetőt. ♦ A törvényszék a tábla elnökénél. A tisztelgés végeztével elnök ajánlatára a bíróság tagjai a királyi Ítélő tábla elnökéhez mentek Szentkereszty báró vezetése alatt. A királyi tábla elnökét dr. Szentke­reszty Zsigmond, törvényszéki elnök lelkes szavakban üdvözölte, kiemelvén, hogy a bíróság tagjait nem kötelesség, hanem őszinte tisztelet vezette a királyi tábla érdemekben gazdag el­nökéhez, ki az új bírói szervezeti törvény adta jogánál fogva bő alkalmat nyújtott már eddig is, hogy a valódi tehetségek érvényesüljenek. Berczelly Jenő a királyi tábla elnöke, válaszában megemlíté, hogy a királyi törvény­szék működésével meg van elégedve. A bíró fontos feladatáról szólva hangsúlyozta, hogy a bíró tevékenységét nem az ellátott szá­­­mok minőségéből lehet és kell megbírálni, ha­nem a végzett munka reális értéke szerint. Az alsó bírói ítéletet megváltoztatja a felső bíró­ság, valamint a felső bíróság ítéletét is a Cu­ria, minthogy az eldöntés minősége a felfogás szerint különböző lehet; a fő azonban a jog­­gyakorlatban az, hogy az ítéletek jogilag véve indokoltak s tárgyilagosak legyenek, mit a KOLOZSVÁR Kolozs megye tisztikara tegnap dél­előtt tizenegy órakor, mint minden évben, az idén is, felkereste Gyarmathy Miklós alispán ve­zetése mellett gróf B­é­l­d­i Ákos főispánt. Gyarmathy Miklós meleg hangú be­szédben üdvözölte gróf Béldi Ákost, kinek ve­zetése mellett a tisztikar készséggel teljesíti fel­adatait Elismeréssel adózva a főispánnak egész éven át tapasztalt jóindulatáért, kívánt boldog újévet. Gróf Béldi Ákos főispán az üdvözletét szívélyesen köszönte meg. Kifejezte, hogy ily munkás és odaadó buzgalmú tisztikar élén kel­lemes kötelesség az övé s továbbra is kérte támogatásukat. Ezután a jelenvolt mindenikével kezet szorítva, a tisztelgés véget ért. Kevéssel erre Kolozsvár város taná­csa és tisztikara jelent meg Alba­ch Géza kir. tanácsos polgármester vezetése mellett a főispánnál. Gróf Béldi Ákosnak, mint Kolozsvár vá­ros törvényhatósága fejének az érdemeit Albach Géza kir. tanácsos polgármester ismertette s kívánta, hogy minél hosszabb ideig tisztelhessék soraik élén. A beszédre gróf Béldi Ákos lelkes han­gon mondott köszönetet és kérte Kolozsvár város tanácsát és tisztikarát, hogy eddigi buz­galmukat tartsák meg jövőre is s kifejezte, mindig örömmel munkálkodik a város ügyeiben. A tisztelgés ezzel, miután a főispán a je­lenlevőkkel még néhány szót váltott, véget ért. * A városi tisztikar Szvacsina Géza tanácsos veze­ése me­llett tisztelgett tegnap délelőtt fél tizenegy órakor Albach Géza kir. tanácsos polgármesternél, az újév alkal­mából A polgármesterhez Szvacsina Géza intézett üdvözlő beszédet.. Kiemelte, hogy az ő vezetése alatt a hatóság a város fejlődését mennyire előmozdította. Sok oly ügy, melynek megvalósulása a közönség régi óhaja volt, e hat év alatt nyert megoldást. Beszélt aztán arró , hogy e hat év alatt a tisztikar folyton közelebb jutott a polgármester bizalmához és szeretetéhez s ez­által könnyűvé lett a mun­ka, kellemessé a fáradtság. Kéri a polgármes­ter jóindulatát jövőre is. Albach Géza kir. tanácsos polgármes­ter, megköszönve az üdvözletét, arra hivatko­zott, hogy ha alkotások létesültek, azokat nem magának, hanem a tisztikarnak tulajdonítja s a szív-s jó viszony annak tudható be, hogy a tisztikar viszonozta az ő érzelmeit. Megköszön­te és kérte továbbra is a támogatást. * A kolozsmegyei tankerületi ta­nítótestület központi választmányának ne­vében az ó-év utolsó napján d. u. 5 órakor, egy küldöttség jelent meg Kozma Ferencz királyi tanfelügyelőnél s fejezte ki a beköszön­tő új­ év alkalmából a tanítótestület jókívánsá­gait. A küldöttség vezetője dr. Koch Ferencz egyleti alelnök volt, ki szép beszédben tolmá­csolta a kolozsmegyei tanítóság becsülését, sze­­retetét és ragaszkodását tanfelügyelőjéhez. Koz­ma F. kir. tanf. a tanítótestület küldötteit szí­vesen fogadta, s biztosította a tanítói kart jó­indulatáról, barátságáról. Ezután a küldöttség dr. L­á­z­á­r Gyula, tanítótestületi elnökhöz ment, kinél üdvözlő beszédet Elek Gyula egyleti tit­kár tartott. HÍREK. Kolozsvár, január 2. A kolozsvári szabadelvű párt mint már jelentettük, vasárnap i. hó 3-án d. e. 11 órakor tartja a váross vi­gadó nagytermében újra­szervezkedő gyű­lését, melyre az ez idő szerinti elnök­ség az összes szabadelvű párti választó­kat meghívja. Azz új szervezkedést szük­ségessé és sürgőssé tette az országgyű­lés berekesztésének küszöbön léte és az új választások rövid határideje. A gyű­lésen újjá fog alakíttatni a központi el­nökség, továbbá a kerületi elnökség, s mindkét kerületre egy egy nagy bizott­ság és egy-egy intéző bizottság fog vá­lasztatni. Kérjük pártunk t. tagjait, hogy a gyűlésre minél nagyobb számmal szí­veskedjenek megjelenni, mert egyúttal meg fog határoztatni jelenlegi ország­gyűlési képviselőink beszámoló beszédei­nek és az új képviselőjelöléseknek ha­tárnapja. Kerkápoly Károly budapesti egyete­mi tanár és volt pénzügyminiszter tegnapelőtt délután 1­,2 órakor Budapesten meghalt. A ha­lál csak nagy, erős küzdelem után tudta ledön­teni ezt a férfiút, a­ki egész hosszú, munkás életének minden mozzanatában törhetlen erejé­nek, akaratának, vasszorgalmának annyi kiváló tanúbizonyságát adta. Szinte hetek óta járt már híte annak, hogy Kerkápoly haldoklik,­ az or­vosok több napja folyton mondják, hogy nem bírhatja tovább, de az ősz beteg szerveztetét a folytonos munka; az erős akarat szinte vassá edzte, a­mely azonban végre is megdőlt. A hon­védség szervezetének egyik legfőbb munkása kiváló tudós s Magyarországnak egykori pénz­ügyminisztere volt. Egész élete elszánt, férfias .«­kt i­s független és elfogulatlan bírótól megvár a jog­kereső közönség. Az ügyvitetésről szólva, fel­­­említő, hogy annak még vannak hiányai , egyik fő feladatának tekinti, hogy a jogszolgáltatás érdekében, e tekintetben is teljes érvényt sze­rezzen a szabályzatnak s meg van győződve, hogy a bíróságok e kérdésben is teljes erővel fogják támogatni. A bírói karban a bírói kar egyes tagjait mutatta be a törvényszék előtt. A küzdésben telt el. Sokat tűrt és szenve­dett, aratott néha kudarc­ot is, de még több sikert is tudott felmutatni, bizonyságául az ő nagy képességének, n­agy akaratának. Minthogy egész életét a közügyeknek szentelte, megér­demli, hogy a nemzet hálás kegyelettel emlé­kezzék meg róla. Kerkápoly 68 éves korában végezte életét. A kolozsvári gőz-közúti vasút létesítése ügy­ében olyan olyan fordulat állott be, mely arra nem hivatva, hogy e fölötte szük­séges és jóravaló vállalatot még inkább elő­mozdítsa és megvalósulását minél gyorsabban lehetővé tegye. Ugyanis e vállalatban most már részessé vált Péterffy Zsigmond a szamosvölgyi vasút igazgatója is, kinek tudva­levőleg a virágzó szamosvölgyi vasút létrehozá­sa körül is számos érdeme van. A vállalkozók, kik közül Horovitz is már két erdélyi vasút sikeres létesítésére hivatkozhatik, tekintélyes tőke felett r­edelkeznek és minden arra mu­tat, hogy Kolozsvár nagyvárosias színezetének emelésére és nagy előnyére a gőz-közúti va­­sút építéséhez tavasszal hozzá lehet fogni. A vállalkozóknak ez is a tervük, annál is inkább, mert bizonyára nem alaptalanul, azt remélik, hogy vállalatukat az arra való faktorok, első­sorban maga a közönség párfogolni fogják. Özv. báró Bánffy Dánielné ő ex­cellencziája 50 írttal a kolozsvári mentő­­egyesület alapító tagjai sorába lépett, Gya­lui Rosenberger Bernát pedig az egye­sületnek 20 frt adományt küldött. Fogadják a nemesszivü adakozók a mentő­egyesület hálás köszönetét. Báró Szentkereszty György, Hu­nyadmegye főispánja, a karácsonyi ünnepek alatt családja körében Hosszúaszón influenzába esett. Állapota már javulóban van. Az első köri estély A kolozsvári kör jobb­ó estélyei pár nap múlva megkezdőd­nek. A farsangnak mindenesetre pompás mu­latságai lesznek ez estélyek, melyeknek elseje e hé­t én tartazik a kolozsvári kör helyisé­geiben. A rendezőség szokot buzgalommal : azon igyekszik, hogy a kör estélyeinek jó ne­ve az idénre is megmaradjon. A megújított Grand kávéház. A Grand kávéházat, mely az átalakítások miatt , hosszabb ideig volt bezárva, a díszes, uj be- i rendezéssel holnap (vasárnap) nyitják meg. Az­­ új bérlők minden lehetőt megtesznek, hogy a teljesen átalakított, hideg étkeket s különböző italokat is kiszolgáló kávéház a legkényesebb igényeknek is megfelelhessen. Vérmérgezés áldozata lett, mint levelezőnk írja, Segesváron Reischig Ferencz állami főállatorvos. A baj ezelőtt 4 héttel, va­­lószínűleg egy fertőzött műszertől a jobb ka­ron keletkezett, mert bonczolással a főállat­orvos az utóbbi pár hónap alatt nem foglal­kozott. Daczára az orvosok minden igyekezeté­nek és a pár ízben alkalmazott operác­iónak, a beteget, megmenteni nem lehetett, deczember 29-én meghalt. Halálát özvegye és 6 árvája gyászolják. Temetése deczember 3­1-én közrész­vét mellett folyt le. A végtisztesség megadására megjelentek valamennyi állami hivatal tisztvi­selői, dr. Apor Gábor főispán, Mätz polgár­­mester, továbbá a különféle felekezetek lelké­szei, tanítói stb. A kolozsvári iparosok „Egyetértés“ dalosköre holnap, jan. 3-án, a Stader-kertben tánccal egybekötött dalestélyt tart, melyre az iparos körökből sokan készülnek. E törekvő, lelkes dalkör mulatságai mindig igen szépen sikerültek, épen ezért a figyelmet ez után is felhívjuk reá. IRODALOM és MŰVÉSZET. Sz­ính­ázban. A most múlt két nap jó estéje volt a színháznak — előbb egy műkedvelő első föl­lépte, az.után Csiky Gergely egy új — a leg­utolsó — darabja: természetes, tehát, hogy­­ az érdeklődés mindkét előadás iránt általá­nos volt. Csütörtök este a rég nem hallott, kedves Szép Galathea járta, Pygmaleon szerepé­ben először mutatván be magát E­ö­r­y S­z­a­b­ó Elemér úr, kit, a m. kir. operaház segélyével, Serly karmester úr tanít. Ősömmel mondhat­juk, hogy ez első bemutató általánosan és kel­lemesen lepte meg a közönséget,­­mely a ven­dég szép, csengő, erős és tiszta tenorját hallva, ismételten zajos tetszésnyilatkozatokkal buzdí­totta és jutalmazta az ifjút. A játék, az ének­modor ma még, természetesen, az elnézést bőv mértékben veszi igénybe, de annyit már most is el lehet mondani, hogy remélhetőleg, e te­kintetben is folyton csak a javulást vár­hatjuk. Galatheát Küry Klára kisasszony ked­vesen, az ő szokott bájával játszta meg, de, bi­zony, e magasabb rendű énekművészetet s ter­jedelmesebb, hajlékonyabb hangot követelő sze­repben tökéletest ma még nem nyújthatott — bár, mind az iránta való, mind a vendég iránti­­ tekintetből, feltűnően megrövidítették az ének­­­­részeket. P­u­s­z­t­a­y Béla Mydása és Váradiné­­ Ganymedje pompásan egészítette ki a négyest,­­ s amaz vidor jókedvével igen ügyes helyi vonatkozású rögtönzéseivel , emez szabatos énekével és tetsző játékával sok derültséget­­ szerzett a hálás közönségnek. Szóval, mindent­­ összevéve, pompásan mulattunk s a modern,­­ mesterkélt és obsecen operette­­kre gondolva, az az óhaj kel föl bennünk, vajha minél több ilyen régi operette­­t láthatnánk. Az operette előtt Dálnoky Lajos „Harag“­­ját adták, a Dóczy Csók­jának egyetlen mo­mentumából vett és kiszélesített e vigjáz koc­kát, melyben minél kevesebb történik, de mely­­elég ügy­es dictiojával s különösen jól csengő rímeivel egész népszerűségre jutott,­­ vala­meddig tart. Szerencsére, hogy a főbb szere­pek oly jó kezekben voltak, mint a K. Gerő Lináé (Lisette), a Szerémy Gizelláé (Grófné). Január 2. az Ivánfié (Sandro), s hogy Bal­la Kálmán (Gróf) sem rontott, így esett, hogy csütörtökön egész jó kedv­vel készültünk el a Sylvester-éji mulatságokra. Pénteken, aztán, még nagyobb újság kö­vetkezett, Az atyafiak bemutatója, Csiky Gergelytől. Lapunk oekonómiája nem engedi, hogy ezúttal oly terjedelemben szólhassunk e min­den esetre érdekes újdonságról, mint kivánnók s mint Csiky Gergely minden alkotása megkö­vetelheti — és pedig annyival inkább, mert sok megjegyzést vagyunk kénytelenek rá tenni. De az előadást ma ismétlik s igy a mű­ ismer­tetése bátran holnapra maradhat. Az első próba, legalább a mi a szereplők túlnyomó részét illeti, csak a próba stádiumáig jutott. Természetesen, vannak kivételek is. A főbb alakok közül az első hely az elragadó, művészi és varázsos jelzőkre teljesen érdemes K. Gerő Linát illeti Olga szerepében, ki a ke­serves hatások váltakozó benyomásai alatt oly kitűnően alakult át a szende naivából drámai hősnővé, hogy még tőle is meglepett. E való­ban kiváló szerep, azonban, tökéletes hatást csak úgy érhet el, ha párja, Ákos, szintén méltó személyesítőt talál, mert e két jellem csak egy­másnak megfelelő színész, illetve egyenlő szín­vonalon álló két művész játékával válhatik egészszé, domborodhatik ki a maga teljes igaz­ságában. Balla Kálmán, ez idő szerint legalább, távol áll attól, hogy K. Gerő Linának, ily értelemben, méltó társa lehessen. Épen ezért, nem értjük, miért nem cseréltettek Ballával és I­v­á­n­fi­v­a­l (Loosy Gábor) szerepet, miért vesz­tegették el emeinek művészi erejét a Gábor kicsinyke szerepére, mely Balla kezében is meg-­­­találhatta volna jó helyét, mikor méltó Ákos s ma Kolozsvárt csak Ivánfi lehet. Ily szereposz­­­­tással az igazgatóság még rontott a darab si­kerén, mely, pedig, rászorul s szerzőnél fogva­­ teljesen jogosult is, a lehető legjobb előadásra. ] — Szerémy Gizella szokott művészetével annyit csinált Ella kétes értékű és épen nem határozott alakjából, a­mennyit csak lehetett, bár, még az ő ereje és bensősége sem tudta egészen érthetővé tenni a költő által e csak elnagyolva formált jellemet, így is volt, azon­ban, pár elragadó momentuma, kivált Olgával való második párjelenetében. Az élősdiek nagy seregét : Kovács Gyula (Geréb László) Szent­­györgy­i (Loosy Andor), Hu­ny­ad­y M. (Matild), Megyeri Dezső (Venter Ignácz), V­áradi Miklós (Loosy Dénes), G­á­l Gyula (Oszlányi Pál) igen pompásan representálták, de már Szathmáry Árpád (Porthy Bálint) és fiai, Antalfi, Molnár s Stadler, igen darabo­sak voltak. Krasznayné (Tardyné) sem volt elég „méltóságos“ asszony s igy inkább azok a mozzanatai sikerültek, a melyekben a kedves jó öreg mamát kelle játszania. Igen jó kis sze­rephez jutott Foriss Pista, mint Jankóczy orvos, de ismét emlékeztetjük a mérsékletre. A képviselőválasztók elég ügyes hármas küldött­sége közül kiválóan s eredeti alakítással tűnt ki Szerémy Zoltán (Bársony), D­e 11­y Emma pedig, pompás kis rúgott menyecskét csinált Dórából. Végre megemlíthetjük a F­öl­d­e­s­i Sán­dor főispánját is. Reméljük, hogy a mai elő­adás már összevágóbb lesz, mint a tegnapi volt. A színház köréből. Holnap, vasár­nap, Fór­is Pistának lesz a jutalomjátéka, mely alkalomra a „Forgács leányok" volt kitűzve, de Szentesi Iron betegsége következtében, ki influenzában fekszik, „Vén bakancsos és fia a huszár“, Szigeti kitűnő népszínműve kerül szinre. Délután előadás leszállított halg­­árakkal: „Postás Klári.“ Hétfőn (4-ikén) „A bellevillei szűz“, Millöcker operette-je. Egyletek, társulatok. Köszönetnyilvánítás. Alólírott úgy a magam, valamint anyám és nővérem nevé­ben mindazoknak, kik felejthetlen nagyanyánk, illetve anyánk temetésén megjelenésökkel és koszorúk küldése által részvétüknek kifejezést adtak és ezáltal fájdalmunkat enyhítették, a legforróbb köszönetünket ez után is kifejezem Kolozsvárt, 1892. január 2. Ehrenberger Fe­rencz: TÁVIRATOK. Nagy sikkasztás. Budapest, jan. 2. (A „Kolozsvár“ I eredeti távirata). Plussich Lajos az ország legrégibb pénzintézetének , a pe­s­­ti első hazai takarékpénztár­nak főpénztárosa tegnap éjjel váczi kastélyában főbe lőtte magát. Az elsikkasztott összeg még nincs megállapítva. Némelyek 800 000 frtra, mások másfél millióra becsülik Piassich körülbelül tizenöt éve. Sabajda volt fő­­pénztáros halája óta állott az intézet központi pénztárának élén, s korlátlan bizalomnak örvendett, mert nagy ma­gánvagyonnal is rendelkezett. Minden valószínűség szerint építkezési és tőzs­dei spekulácziói idézték elő a katasztró­fát. A hazai takarékpénztár 11 millió­ért külön tartalékkal rendelkezik, s így Pintsich sik­kasztása nem rendítheti meg a 11­á­s­á­t. Budapest, jan. 2.(A „Kolozs­vár“ eredeti távirata.) A fővárosban tegnap az a megdöbbentő hir kelt, szárnyra, hogy Pinfsich Lajos a­, első hazai ta­karékpénztár főpénztárosa Vácz melletti jószágán agyonlőtte magát. A szomorú hir valónak bizonyult. Pintsich hátraha- Folytatás a túloldalon.

Next