Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1892-03-26 / 71. szám

A mi azt illeti, hogy a szabadelvű párt körök a vidéken gyér számmal vannak, azt el­ismeri a miniszter­. Önök, de biztosítja az ellen­zéket, hogy a szabadelvű párt e téren is föl­veszi a harczot. Majd igen szép szavakkal és szónoki emel­kedettséggel adott elégtételt Szapáry az And­rássy Gyula gróf emlékének Eötvös Károlylya szemben. Apponyi követelte magának és bővel igénybe is vette a politikai harcz minden esz­közének használatát; kijelentette Szapáry, hogy a szabadelvű párt megadja neki azt, de meg követeli magának is és élni is fog vele. Ezután nyilatkozott Szapáry a közigaz­gatási reformkérdések sorrendjére vonatkozó­lag , kifejtette, hogy a választási törvény re­víziójára nincs oly sürgős szükség, mint a köz­igazgatási reformra, különösen azért is, mert a kúriai bíráskodás törvényjavaslata a válasz­tási visszaélések megakadályozásáról gondos­kodik. Rámutatott a miniszterelnök arra, hogy az ellenzék mindig újabb és újabb kívánal­makkal lépett elő a közigazgatási reformmal szemben s ez csak azt bizonyítja, hogy nem elvi ellentéttel, hanem csak ürügyekkel állunk szemben. A miniszterelnök a közigazgatási törvény­javaslat tárgyalásával csak Apponyinak ama protektori hangja ellen tiltakozott, mely úgy igyekezett föltüntetni a dolgot, hogy minden jót ő és a bizottság csinált s ez elég volt arra, hogy Apponyi elforduljon a reform-javaslattól. Ez is mutatja, mily objektív volt magatartása. Egyébként örömmel veszi tudomásul Apponyi ama kijelentését, hogy nem szándékozik a mun­kát megakadályozni. Beszéde végén a miniszterelnök a sza­badel­vűpárt kettős feladatát fejtegette; ezek egyike az 1867-iki kiegyezés megőrzése, a má­sik pedig a reformmunka végrehajtása és a szabadelvűpárt odaadással, lelkesedéssel és ha­zaszeretettel fogja e feladatait teljesíteni. A szabadelvűpártnak perc­ekig tartó tüntető él­jenzése kísérte a miniszterelnök szónoklatát. Szapiry Gyula még egyszer felszólalt, mert Melczer Géza borsodmegyei képviselő a saját eljárását akarta igazolni s azt mondta, hogy a kerületéhez tartozó szolgabirónak azt a korteslevelét, melyet Szapáry fölolvasott, ő maga elkobozta a csak egynéhány példányban terjed­hetett az el. Erre Szapáry megjegyezte, hogy a kor­tes-nyomtatványból több példány is áll rendel­kezésére. Mi pedig hivatkozhatunk arra, hogy annak idején Melczer Géza kerületéből szer­kesztőségünkhöz is küldöttek be e nyomtat­ványból, melynek nagy számban történt szét­osztásáról egy ottani levelünk nyilvánosan is beszámolt, a nélkül, hogy eddig bárki is meg­czáfolta volna levelezőnk állítását. A ház nagy többsége ezután megszavazta a feliratot s midőn a szabadelvű­ párt impozáns tömege felállott, sa­ját erejének ily megnyilatkozására lelkes éljenzés­ben tört ki. Ezután Bokros Elek javaslatára a koro­náz­ásra vonatkozó passzust módosították. Az ülés végén pedig a legközelebbi ülést szombatra , a budget tárgyalását — az ellenzék kérelmére — Szapáry miniszterelnök hozzájárulásával s­zerdára tűzték ki. . . tésére irányzott és a kizárólagos tulajdon hasz­­­­­­nálata czéljából végrehajtandó tagosítási ügyek befejezése. •­­ Nem kívánjuk tehát Nagyméltóságod be­cses figyelmét fárasztani azon indokok előso­­rolásával, melyek kívánatossá teszik az úrbéri kérdések gyors megoldását és a tagosítások ke­resztülvitelének megkönnyítését. Tekintettel azonban arra, hogy— a­mint a hírlapokból, illetőleg az azokban megjelent közleményekből értesültünk — a Nagyméltó­­ságú igazságügy miniszter úr közelebbről épen ezen ügyekre vonatkozó novellát akar az or­szággyűlés elé terjeszteni, közösségünknek is­merjük — gyakorlati tapasztalatainkra támasz­kodva, felhívni Nagyméltóságod becses figyel­mét egy néhány, ezen ügyeket érintő oly kér­désre, melyek mindkét fennebb érintett czél el­­érése tekintetéből nagy befolyással bírnak és melyek helyes megoldása nézetünk szerint, jó­tékony hatást gyakorolna. A novella útján módosíttatni czélzott el­járási szabályzat vonatkozik egyfelől az 1848­­ előtti időből fennmaradt úrbéri viszonyokból­­ származó kérdések megszüntetésére, másfelől tárgyalja az erdélyi részekben amazoktól tel­­­jesen független tagvallási ügyeket. Az úrbéri viszonyokból származó kérdések megoldása a kor színvonalán álló theoretikus jogi fogalmak szigorú szem előtt tartása mel­lett — most, midőn azok megoldása majdnem félszázadot megelőző viszonyok és ténybeli ál­lapotok kitudakolásától függ — al­i lenne ke­­­­resztülvihető. Ez okból azon kérdések elbírá­lásánál, ha a szükséges gyors eredményt elérni óhajtjuk, a szigorú jogi fogalmaktól némi te­­­­kintetben el kell tekintenünk és a fennforgó vi­­­­szonyokra tekitettel, oly eltérő eljárás szabá­­­­lyokat alkalmaznunk, melyek gyakorlati ered­­­­mény idézzenek elő és azon függőben levő bo­nyolult kérdések lebonyolítása útján, ezen a gazdaközönségre nyomasztólag ható nyűgtől azt megszabadítsák. Ezen alapelvet szem előtt tartva, bátor­ságot veszünk magunknak előadni nézeteinket először az úrbéri viszonyoktól függő kérdések lebonyolítása érdekében szükségesnek látszó in­tézkedésekre nézve, azután második helyen a gazdaközönséget szintén mélyen érdeklő tago­­sítási ügyek gyors menetének elősegítése érde­kéből szükségesnek mutatkozó lépések iránt. I. Az úrbéri viszonyból függőben levő kér­désekre nézve : 1. Első helyen felhívjuk Nagyméltóságod becses figyelmét arra az erdélyrészi földbirto­kos hitelviszonyait mélyen aláásó intézkedésre, mely az 1870. február 5-én kiadott miniszteri rendelettel behozott erdélyi telekkönyvi rend­tartás 4. §-ában foglaltatik. Kimondja ugyanis ez a­z, hogy a volt úrbéri viszonyból származó igények telekkönyvi feljegyzése nem szükséges, ily igények tehát a telekkönyvi békés birtokos ellen bármikor ér­vényesíthetők. Gyakorlati tapasztalataink igen sok pél­dáját mutatják fel azon intézkedés szomorú kö­vetkezményeinek ; esetek fordulnak elő, hogy a teher- és igénymentes telekkönyv alapján meg­tévesztett vásárló, esetleg jelzálogos hitelező megvásárolt birtoka, esetleg jelzálog­­biztosí­tékától már függőben levő vagy később meg­indított, úrbéri viszonyból származó igényperek következtében meg lett fosztva. Nagy fontosságúnak tartjuk tehát azt, hogy az alkotandó novelláris törvényben ki­­mondassók, mikép minden, az úrbéri viszony­ból származó perek, bizonyos záros határidőn belül feljegyeztessenek, ellen esetben azok a telekkönyvi tulajdonos ellen­­i kihatással sem bírnak. Ezen telekkönyvi feljegyzések eszközöl­­tetése az illető igénylőknek lesz kötelessége és pedig azért, me­rt a függőben levő perek igen tekintélyes része annyira nélkülözi a telek­könyvi adatokat, hogy azoknak hivatalból, a felek érdekeltsége nélkül leendő beszerzése majdnem lehetetlen, vagy igen hosszú időt venne igénybe, a­mely ismét a gazdaközönség hitelviszonyai felett függő kétséget hosszú időre fenntartaná. 2. A függő kérdések között első helyen említendők az úrbéri és székely örökségi tel­kek ezen minőségének avagy megfordítva, úr­béri czimen birt majorsági telkek ezen minő­ségének elismeréséért függőben levő, még 1862. deczember 31., illetve a székely örökségekért 1869. deczember 31., mint záros határidő előtt megindított perek. Ezeknek száma most már nem nagy és kevés kivétellel oly minőségűek, melyek az első helyen megnevezett, tudniillik azon osztályba tartoznak, a­melyekben a volt földesúri birto­kosok felperessége követeltetik, a volt úrbére­sek kezén találtató úrbéri állományok major­sági természetének elismerése. A peres birtokok tekintélyes részéért már egyszer, úrbéri minő­ségük alapján kárpótlás is lett adva, de a li­­quidált kárpótlást az állam visszafizettette a vételjogosultak által — éppen a perfüggés alapján. Azon perek legnagyobb részben épen ezen okból vannak még most is függőben, mert a feleknek okmánybizonyíték rendelkezésükre nem áll, végeredményben tehát tanúbizonyítás alap­ján fog elbíráltatni azok jogi természete. Gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy úrbéri fekvőségekért folyó perekben a volt úrbéresek saját állításaik bebizonyítására megszámlál­atlan tanukat képesek előállítani, míg ellenben a volt földesurak azok felett nem rendelkeznek. Végeredményében tehát ezen perek ered­­m­­nye, a peres birtokok úrbéri természetének elismerését vonja maga után és szentesít egy­­ lehetetlenséget,­tudniillik azt hogy a volt föl­desúri birtokosoknak igazuk nem lehet; eset­­­­leg, ha az igényelt birtok felpereseknek ki­­­­adatnék, felforgat egy félszázados birtokállapo­­­­tot és előidézhetné azt a sajátságos helyzetet,­­ hogy míg a volt földesúr kezéből kivett és a ’ volt úrbéreseknek Átadandó birtok veszte hasznaiért ezek kártalanítást kaphatnának. M­­i­dig a volt jobbágy fezéből a volt fö­l­k­nak átadandó birtok vesztett hasznai mi kártérítést sem kaphatnának, met a­­ sek egyéb vagyonnal rendesen nem bírna . E mellett azon esetekben, midőn a volt földesur felperes, — mely a mint e­lettük, majdnem általános — maga a földesur elkövet mindent arra, hogy a per eredményé­ben a per tárgya urbériségnek nyilvánuítassa , minthogy épen a fennebb jelzett ok és a vesz­tett hasznok kártalanításának kizárása mint így nagyobb eredményt érhet el, a­mennyiben a kárpótlások és azok kamatjai inkább kielé­gítik igényét. Ezen czímen függőben levő úrbéri perek nézetünk szerint bátran megszüntethetők, az előbb leírt várható engedményre tekintettel és kimondandó lenne, hogy a tényleges birtokos azok tulajdonosává válik, felperes keresketési joga hivatalból, nyomozati eljárás útján meg­­állapittatik és a per tárgya helyekért részére országos alapból, a többi úrberiségekért adott kármentesítés alapján kárpótlás adandó. 3. Az úgynevezett kuriálisták az erdélyi részekben nagyobbrészt nem csak belső telke­ket bírnak, hanem mezőgazdasági birtokterüle­teket is. Ezek részére biztosítva van a szolgálmá­­nyok arányában kifizethető megváltási jog. A megváltás érvényesítésére határidő ki­tűzve nincs másfelől a birtokok ezen minő­sége a telekkönyvekben sincs mindenütt ki­tüntetve. Nézetünk szerint határidőhöz utasítandók az ily természetű birtokok haszonélvezői, hogy gondoskodjanak jogaiknak telekkönyvi kitün­tetéséről és a birtok megváltásáról, ellen eset­ben fenntartatván a jog a föld tulajdonosai ré­szére, hogy ezen köteléktől birtokaikat megsza­badíthassák, kifizetvén annak közbecsü szerinti árát, levonva abból a teljesített sz­olgálmányok tőkésítendő értékét. 4. Erdőszabályozásnál különösen fontos a perfüggés telekkönyvi feljegyzése. Igaz, hogy a község vagy közbirtokosság neve alatt felvett telekjegyzőkönyvek ezen fel­jegyzést nem teszik feltétlen szükségessé, ám­de sok helyen egyes birtokosok tulajdonaként helyszínelt erdőterületekben gyakorolt szolgal­mi jogok kiegészítése képezi a kereset tárgyát. 5. Különösen előbbi pont végtételében említett eshetőségekre tekintettel, nagyon szük­séges lenne törvényhozásilag egy meghosszab­­bíthatatlan határnapot kitűzni, melyen belül erdőszabályozás c­ímen támasztható összes igé­nyek érdekében a perek megindítandók és ezek, valamint a függő perek által támasz­tott igények telekjegyzőkönyvileg feljegyzendők lesznek. 6. Az erdőszabályozási perekben az élve­zett szolgalom terjedelmére és minőségére vo­natkozó bizonyítási eljárás korlátok közé lenne szorítandó. Az eljárási szabályok először is nem ál­lapítják meg a 819/20-beli Ciraciana consriptio teljes bizonyító erejét és megengedik másfelől az erdő- és legelő-haszn­álatra vonatkozó azon conscriptióban előforduló tételek ellenkezőjének tanubizonyítással igazolhatását. Fájdalmas tapasztalás itt is, mint az egyes úrbéri pereknél, hogy a volt úrbéresek állításai tanubizonyítással mindig igazoltatnak. Az 1819/20-beli consriptio azon tételei, melyek az erdő és legelő használatára vonat­koznak tartalmazzák a kihallgatott volt úr­béresek vallomását, ennélfogva, ha ezeknek tel­jes bizonyító erő tulajdoníttatik, legfennebb a volt földesurakra lehet sérelmes. Másfelől némi védelem lenne az, hogy az erdő- és legelőhasználatra vonatkozó 1819/20- beli tételek csak okmánybizonyítékkal czáfol­­hatók meg. nak adják át az igazgatói teendőket, a ki maj­dan egy követ rú velük Ez a férfi nem más, mint I p o 111 11 »­­« e v i­c s, a ki Bukovinai, tehát honosítva nincs ; a ki tanári diplomával nem bir, tehát tanítás­ra képtelen; a ki magyarul nem tud , aspirá­cióinál fogva egy hazai ifjúság vezetésére fel­tétlenül képtelen. Ezt az embert a n.-szebeni konzisztórium állásában három évre megerősí­tette. Hogy mi oknál fogva mellőztettek a ha­zai egyetemeken végzett, diplomás tanárok? s mi oknál fogva lett egy képesítetlen, idegen egyén ültetve a képesített tanárok nyakára, a­ki m­a egy szót sem tud magyarul elolvasni? erről talán még szólni fogunk. Ez a férfi nevel hazafiakat, magyar ál­lampolgárokat a brassói gimnáziumban. Termé­szetes, hogy ez a körülmény a tanári testület­ben a legnagyobb fokú viszályt élesztette, mely ma már lángba borított mindent és pusztulás­sal fenyegeti a közrendet. A tanárok vele szem­ben tiszteletlenül viselkednek, provokálják, in­­zultálják, a­mire nagy okuk van más szem­pontokból is, a­miket itt ezúttal felemlíteni nem fogok. Ilyen körülmények között az ifjúság is kirúgott, az is folytatja a skandalumokat, a­mikről a Brassó megdöbbentően emlékezett meg. A tanári testület egy része állást foglalt már e kérdésben. A főigazgatónak benyújtott egy memorandum félét, a­melyben a bajokat, botrányokat részletezi. Ezt a kérvényt nem le­het félre dobni. Szigorú vizsgálatot különösen a romániai üzelmek kérdésében. Egyáltalában rendet követelünk, az ifjúságnak hazafias ve­zetését honfiak által. Miért neveli a magyar állam a román tanerőket, ha ide a konzisztó­­riumok külföldről importálnak jött­menteket? Nyújhatnak-e ezek nekünk garancziát egy ser­dülő ifjúságot illetőleg? Nincs ember a magyar államban, hazafi, a ki erre igenlő választ nyújtana! Épen azért meg vagyunk győződve, hogy az ügy a konzisztorium részéről különösen ad­dig nyer elintézést a mig szomorúbb következ­ményeket maga után nem von. (—) (Vége következik.) Az erdélyrészi birtokrendezés — Az érd. gazdasági egyesület emlékirata. — Az erdélyi gazdasági egyesületnek az er­délyrészi birtokrendezés és tagosítás ügyébe a földmivelésügyi miniszter elé a következ­­emlékiratot terjesztette: Nagyméltóságú Miniszter Úri Kegyelmes Urunk! Meg vagynak győződve a felől, hogy Nagyméltóságod bölcs gondoskodása mellett tel­jes tudomással bír arról, hogy az erdély földbirtokos gazdaközönséget mily nagy mérték­ben érdekli az antiepochális korból fennmarad és a megszüntetett úrbéri viszonyokból még mindig megoldásra váró kérdések elenyésztetése úgyszintén a birtok széttagoltságok megszűnte gyülekezni kezdenek. De nemsokára harmad­szor is el kellett hagynia a megszokott otthont, Lissa ellenséges hadaktól feldúlatik és elham­­vasztalik. Comenius másodszor is elvesztő min­denét, sőt becses kéziratainak nagy része is a lángokba veszett. Ismét vándorbotot ragad; az immár 64 éves férfi még egyszer világgá megy . . . hogy végső Pihenő­helyet erőszakoljon ki végzetétől. Üldözői most is nyomában vannak ; jóakarói a múltból elhaltak, barátai elfeledték, s megtört testtel érkezik Hamburgba, hol nehéz kór ágyba teríti, melyből csak lassan tud felépülni. Most eléje lép az élet legridegebb gyötrője , az anyagi gondok, a nélkülözések képében, hogy végké­pen megsemmisítse a lelkiismeret szabadság, a felvilágosodás, a tudomány mártírját A ké­ts­ég­beesés pillanatában azonban megjelen a mentő szellem fiatalkori barátja és pártfogója, Van Geer Lajos, dúsgazdag hollandi kereskedő fia Lőrincz személyében, a ki a tudomány üldö­zött hősének kényelmes és zavartalan otthont nyújt — Amsterdamban, hogy immár gond nélkül fejezhesse be áldásos és dicsőséges, zak­latott és hányatott életét, mely a tudomány­nak, a fel­világosodásnak és szabadságnak, az emberbarát­ szeretetnek és igazi vall­­ós jám­borságnak volt szentelve. Itt fejezte be Come­­nina dicsőséges életét 1671. november 15-kén, nyolczvanadik évében. D. LÁZÁR GYULA A brassói gkel. középiskoláról. (A kultuszminisztérium figyelmébe.) A brassói görög keleti középiskoláról van szó. Szomorú híreket veszünk felőle. Rothadás­nak megy ott minden. A „Brassó“ idei 8-ik száma „K­ö­z e­r­köl­­csiségünk érdekében“ czimű czikkében elszomorító dolgokat közölt azon gimnázium ifjúságát illetőleg. Ez az ifjúság a bordélyháza­kat tömegesen látogatja, pénzt, időt és egész­séget pazarolván, a­melyekre pedig az ifjúnak oly nagy szüksége van. Szükséges lesz fürkészni a bajokat, mert hisz az ifjúság a nemzet szeme fénye, azt meg kell óvnunk minden káros behatásoktól. Ezelőtt mintegy két esztendővel annak a gimnáziumnak az élén egy St. Josif nevű egyén állott, a­ki bár középszerű tehetség volt, sokat adott azonban mégis a fegyelemre. Az iskola felügyeletét egy klikk vezeti, mely „Eforiá“­­nak nevezi magát, ebben dominál egy pár nél­küli ügyvéd, a­kit a magyar olvasó­közönség i­s ismer már, mert Langernek hívják. A klikk áll még egy pár bukovinai tanár­ból, a­kiknek összeköttetésük van Romániában, mert gyakran ellátogatnak oda, verbuvál-­án if­jakat az iskola számára, természetesen, tisztes­séges összegekért. Miután Iosif igazgató sok üzelemnek nyil­­tan ellene szegült, s gyakran figyelmeztette a legrakonczátlanabb tanulókat kosztban tartó tanárokat, hogy a sok intézetből kirekesztett romániai tanulókat féken tartsák, sőt magát az Eforiát is kötelességeinek teljesítésére utasította, természetes, hogy ezen igazgató sem az Eforiának, sem a klikknek nem tetszett el­mozdították tehát állásából, hogy olyan férfiú- Az Emke és a felvidéki ín­ségesek. A felvidéki ínségesek érdekében életre­­való eszmét pendített meg dr. Ha­ll­e­r Károly az Emke választmányához intézett beadványban. Dr Haller Károly beadványa az ínséges gyermekeknek magyar családoknál való elhe­lyezésére tesz javaslatot s a következőleg hangzik: Felvidéki honfitársaink ínsége első­sorban a kormánynak teszi feladatává, hogy a jelen­­beni gyors segélyről s jövőre hasonló állapotok megelőzéséről gondoskodjék. A siker annál tel­jesebb lesz, minél inkább járul e törekvéshez a társadalom. Megnyugvással látjuk, hogy mindenfelől érkezik segély, mely a szorongatott népet az éhhaláltól egyelőre megmenti. Ámde a baj okát tekintve, a segélynek addig kell tartania, míg az a szegény nép az új termés útján ismét hoz­zájut fenntartásának eszközeihez, ez pedig leg­alább egy félévig még fog tartani. Ez a szomorú állapot alkalmat nyújt ar­­ra, hogy a magyar haza szerencsés­ része fel­vidéki honfitársaink iránt részvétét és rokon­­szenvét kitüntesse s ez­által nemcsak ember­baráti kötelességet teljesítsen, de egyszersmind hazafias czélt is érjen el. Az utóbbi szempont az Emke hivatását is érinti, mit a következő indítványban van szerencsém kifejteni: Intézzen a t. igazgató választmány fel­iratot a kormányhoz, melyben intézkedést ja­vasol az iránt, hogy a felvidék­enségben levő családainak 9 — 15 év közötti korban levő tagjai magyar helyeken oly családoknál helyeztessenek el egy időre, melyek arra önként ajánlkoznak. Ehhez képest: 1) fölhívás lenne intézendő a felvidék lakóihoz az illető gyermekek bejelentése végett 2) Ugyancsak fölhívás intézendő az or­szág minden részéhez a végett, hogy azok a­kik felvidéki gyereket egy félévig tartó időre magukhoz venni hajlandók, ez iránt a polgármester, illetve szolgabirónál jelentkezze­nek annak kitüntetésével, hogy fiút vagy leányt­­ fogadnak el inkább, 3) a gyermekek igazolványnyal ellátva a vasúton ingyen szállíttatnának rendeltetésük helyére s ugyanezen igazol­ványnyal egy félév e­lteltével, de legfeljebb egy év lefolyta előtt szüleikhez visszaküldendők. 4) a befogadó család feje köteles lesz a gyermek megfelelő foglalkoztatása mellett an­nak iskoláztatásáról is gondoskodni. Ez­által egyfelől eléretnél az, hogy né­­hány ezer gyermekkel kevesebbnek az ellátá­sáról kellene gondoskodni,­­ a gyermekek sebh idején a Jobub tán,ált­ozás folytán egész- Begesb állapotban kerülnének vissza otthonuk nnkhaen80kaVZ'Ü 6Lk bee?ye218ével uj ottho­nukban maradnának, mi a vándorlásnak is ta-tóretnek U­l i­de­lleneseire éreznék az Emke szempontjából nagyon lénye­ges eredmény, hogy t. i. nehány ezer tót gye­rek 6 hónap alatt tökéletesen megtanulna ma­gyarul mit otthon sem kiededóvó, sem népis­kola létre nem hozhatott volna s a melyik is­mét hazakerül, magával vinné nemcsak a ma­gyar nyelv ismeretét, hanem a mi ennél még többet érne, a magyarság iránt a rokonszenv és hala érzetéi !­­ »AZ .Emke­hez beadott emlékiratot dr. Hal­ler Károly megküldte a felvidéki Ínségesek «larcEmsl­gp felsegélyezésére alakult „Felebarát L ' létnek. ‘Sí* Az egylet elnöke gróf Szánj. . Jáné erre dr. Haller Károlynak a köveii­­laszt küldte: „Nagyságos úri Az Emke-választmányához bead­­ékiratának megküldése által megtisztel­­tt­zem magamat s miután e megtisztelt,,J* é, i­gem, mint a felvidéki ínség enyhítésére i 's „Felebarát“ elnököt ért, a „Felebarát“ n is köszönöm azt.­­ Emlékirata a jelenlegi inaég­en.L. oly eszmét pendít meg, mely gyakorlati­a­­kon kívül, fontos és hazafias törekvés lasítására alkalmas. Nagy területeket ellepett járvány ,a mával árván maradt gyermekek szállitás, már a járványtól megkímélt vidékekre 8,11 eredmény a várakozásnak teljesen Most is megfelelne a várakozásnak a Naj­god által felvetett eszme, de ezen esz®]^ megvalósítását, most még nem tűzhetem JT* oldandó kérdésképen az elnökletem alatti­­ lebarát“ végrehajtó bizottsága elé, mive­ s remélem az ínség következtében egyira­lában nem lehet szó árvák, hanem szülői* biró gyermekek elszállításáról, ez pedig i­dályba ütközik, mert az a családi szentély **’­szonyába való avatkozás lenne, ez pedig­­­ akkor engedhető meg, ha biztos és alapos meg­győződés szereztetett arról, hogy a beavatkoz­­ó szülők részéről helyesen értelmeztetik s nem ad anyagot helytelen magyarázatokra. Érintkezésbe lépek tehát előbb irányad körökkel a a helyi viszonyokba beavatott té­nyezőkkel a támogatásomat az ily utón és mó­don nyert eredménytől kell függővé tennem Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem nyilvánítását Budapesten, 1892. évi márcz. Gróf Szapáry Gyulán­é, a­­Felebarát* végrehajtó bi­­zottságának elnöke. Remélhetőleg e válaszban megjelölt vi­szonyok tanulmányozása után a felvidéki ínsé­gesek segítségére kedvező módozatokat talál­­nak az Emke által is. Felhívás előfizetésre. Az új évnegyed alkalmából az elő­fizetések megújítására kérjük­­. olvasó közönségünket. A választási küzdelmek alatt is teljes igyekezettel azon voltunk, hogy minden irányban kielégítsük a kö­zönség igényeit gyors, pontos és meg­bízható tudósításokkal. Röviddel a vá­lasztások után megkezdődtek a 3. ország­­gyűlési tárgyalások, s ma is olyan a helyzet, hogy igen gyakran a politikai mozgalmaknak kell adnunk az elsősé­get, de azért nem fogjuk elhanyagolni a lap többi rovatait sem, s a­mikor csak a politikai közlendők kevesebb fon­tossága nagyobb tért enged, a mintáit­­. közönségünk tapasztalhatta, törek­szünk a napi sajtótól megkívánt élénk­ségre és változatosságra. A „Kolozsvár“ előfizetési árai: Egész évre.....................................16 frt. — Félévre .......................................8 frt. — Negyedévre.......................................4 frt. — Egy hónapra..................................l frt. 60 kr. HÍREK Kolozsvár, mire*. 2. Barcsay Kálmánt, Hunyadmegye volt alispánját, méltó kitüntetés érte azon jeles ér­demekért, melyeket eddigi közéleti szereplésé­vel szerzett. A hivatalos lap legújabb száma az alábbi királyi kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán: nagybarcsai Barcsa­ Kálmán országgyűlési képviselőnek, volt al­ispáni minőségében a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, harmad-őszt ilyu vaskoros»­­rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Bu­dapesten, 1892. évi márczius hó 20-án. rencz József, s. k. Szögyény László, 8. h- Comeniua emlékünnepélyt tart hol­nap (vasárnap) délelőtt 11 órakor a kolozs®6e­gyei tank. tanító testület a városi redouto nagy termében. Az érdekes műsorral bíró emlékün­nepélyre még egyszer felhívjuk a közönség l­gyelmét. Comenius Ámos János életének 63 működésének nevezetesebb vonásairól lapunk mai tárczájában közlünk dr. Lázár Gyula tol­­lából érdekes ismertetést. A holnapi ünnepély6n az emlékbeszédet szintén dr. Lázár G). tartja. Jászai Mari asszony legközelebb Ko­lozsvárra érkezik. Mint irtuk április 3 án ,­egyet, kéri matinéén fogja Kiss József r®IIie költeményét, Jehovát szavalni. Midőn a közön­ség figyelmét e klasszikus műélvezetre fut­­­juk, elég lesz arra az általános lelkesedésre v­t­nunk, melylyel a nagy művésznő legutóbbi ve­n­dégszereplései alkalmával e költemény elszav­­ lását fogadták. , Apáti felavatás. Biró Béla kanonok plébánosnak a B. Sz. Máriáról nevezett Bkirály helyi“ czimzetes apáttá való fel.avatását Gyu,a' Fehérvárt! a püspöki palota kápolnájában V'V egyházi szertartás mellett márczis 25-én 1°°' hart Ferenci erdélyi püspök v­­ezte. Délben a püspök az apát tiszteletére ebédet

Next