Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1892-01-14 / 11. szám
álik évfolyam. 1892. 11. szám. Kolozsvár, csütörtök, január 14. Szerkesztő-iroda: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. BELKIRÁLY-UTCZA 6. SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egiy évre.............................1. frt. Fél int...................................8 frt. Negyedévre...............................1 frt. Érj hóra............................1 frt b0 kr. Egy nám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy 6 cm. tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 20 kr. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kiadóhivatal: Gyalu, Kolozsvár, jan. 14. A negyvennyolczas és a nemzeti párt olyan paktumot kötöttek, mely híveiknek politikai lelkiismeretébe vág és választójogukat egyenesen megsérti. Jó. Mindenki ura saját magának. És ha valakinek kedvtelése az, hogy egyszerre kétféle politikai elve legyen, ez ellen nem lehet tenni. Anegyvennyolcas párt elalkudta Apponyiéknak egy csomó választóját, akiket hosszú időn keresztül nagy fáradsággal gyűjtött össze. Elalkudta, helvei tisztaságának kompromittálásával és a törekvéseibe vetett hitnek megrendítésével. De hát ez is jó. Csakugyan: miért fájna nekünk az ő fejük. És különben is — nem kevés haszon származhatik épen a szabadelvű pártra nézve abból, ha ekként a függetlenségieknek Ugron-féle „javított“ kiadása önmaga homályosítja a politikai szivárványait. A nemzeti párt — a negyvennyolcasokkal kötött paktum által — megtéveszti híveit a közjogi alap kardinális kérdésében ; megtéveszti őket más fontos kérdések tekintetében is, amilyen például a közigazgatás reformja. „Együtt masírozik“, előzetes közös akciót folytat a 67-iki kiegyezés, az államosítás stb. megtagadóival. Utat nyit és egyenget a nézetek megzavartatására. Kételyeket támaszt, könnyelmű nem-bánomságra ösztönöz és aláássa politikájának bázisát — ha ez egyátalán a dualizmusra van fektetve. Azonban még ez is jó. A kiegyezés őszinte, igaz hívei legalább csakhamar tisztába fognak jönni azzal, hogy a közjogi alap valódi védelmét, őrzését csupán a szabadelvű pártnál találhatják meg. Mindezek rövid időn közmeggyőződéssé kell hogy váljanak. Hiszen sokkal durvább a háló, melybe a nemzetet „viribus unitis“ befonni akarják , hiszen sokkal távolabbak az eszközök, amelyekkel küzdenek és a czél, a melyre törekesznek,— mintsem az elámítottak huzamosabb ideig maradhatnának a mai sajnos bódultságban. Tehát — mindez hagyján. Hanem az már nem jó és azt már nem hagyhatjuk a legerélyesebb vissza- utasítás nélkül, hogy az erdélyi szövetségesek egészen az arczulcsapásig viszik a tévesztéseket, melyeket a választókkal szemben helyenként megkockáztatnak. Ilyen arczulcsapás a gyalui jelölés. Gyaluban az ellenzék fölléptet bizonyos Markovics Miklóst, aki valahonnan a Bicskából való. Ő mondja, hogy oda való. Arról nem szólunk, hogy épen az erdélyrészi ellenzéki szövetség vezérei folytattak néhány hónap előtt igen ádáz harczot azért, hogy Erdélybe képviselőjelöltek ne importáltassanak, hogy ide ne jöjjenek olyan jelöltek, akik nem itt nőttek föl, dolgainkat tapasztalatból nem ismerik és így ezeket eredményesen nem is képviselhetik. Nem szólunk erről, két okból. Először azért, mert maga az argumentum nagyon kétes értékű; másodszor pedig azért, mert az illető urak úgy se szokták azt tenni, amit beszélnek. Tartják magukat — önkényes értelmezéssel — a bibliai mondáshoz: „A prófétáknak ne cselekedeteit, hanem szavait vizsgáljátok.“ És hogy ebben az egyben példás a következetességük, azt nem lehet eltagadni. Nos, mi nem törődünk azzal, hogy Markovics Miklós a Bácskából való. Születhetett volna akár Fiuméban, Sopronmegyében, vagy Árva megyében is — és emiatt még mindig méltó lehetne egy erdélyi mandátumra. Csakhogy — más bajok vannak. Az első baj az, hogy Markovics Miklós a magyar politikai életben eddigelé semmiféle szerepet nem játszott. A második az, hogy Markovics Miklós csak töredezetten tud magyarul beszélni. A harmadik az, hogy a „kereskedelmi vizi tanácsos“ czimet viseli a névjegyén. Olyan czimet, mely Magyarországon nem létezik és amely — ép úgy, mint viselőjének a neve — a tiszti czimtárban föl nem található. A negyedik az, hogy Markovics Miklós hetet-havat darál összeköttetésekről, amelyekkel nyilvánvalóan nem bír; enged beszéltetni vagyonosságáról, amely nincsen. Ami pedig politikai hitvallását illeti: ez annyiból áll, hogy be akar jutni a képviselőházba. És amidőn kérdik, hogy miért nem lép föl tehát a Bácskában ? — erre azt feleli, hogy ott csak nemzetiségi programmal boldogulhatott volna, és ezt az egyet — úgymond — már még sem akarta megtenni . . . Tehát egyebet akármit. Szép tőle. De nem szép Apponyi Albert gróftól, hogy a fennebbiekben szelíden jellemzett Markovics Miklósnak ajánló levelet adott. Nem szép Ugron Gábortól, hogy ez ajánlatot a maga részéről is támogatta. És nem szép a kolozsvári „együttes ellenzékiek“ vezetőitől, hogy ezt a jelöltet a gyalui kerület nyakába szeretné varrni. Az meg épen fölháborító lenne, ha akadna a gyalui kerületben választó, aki annyira megfeledkezhetnék magáról, hogy a sokérdemű, méltán köztiszteletben álló, mindnyájunk által ismert Esterházy Kálmán gróffal szemben — erre a Markovics Miklósra adná a szavazatát. A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. A hazamentő hazafi, völgy Markovits Miklós, a gyalui választókerület, budapesti postán küldött, szélbali és 48-as párti, stb. képviselő-jelölt aspiránsa. (Életrajzi vázlat, ajánlva t. Simay Ferencz úrnak, Tőrében.) Kissé nehéz dolog, ugyan, egy emberről, kit soha sem láttunk, életrajzot irnni — de, hát, a régi história nagy alakjainak is meg lehet, megbízható adatok alapján, szellemi arczképet alkotni s mi egy ily nagyságról kaptunk, véletlenül három oldalról is, anyagot a művünkhöz, melynek röptiben kikerekitésére s összeillesztésére vállalkozunk. Adataink mind reportereink személyes érintkezéseiből erednek s csak az a kis nehézség játszik közbe, hogy egyik-másik tudósítás, némely pontjaiban, ellentmond egymásnak. Ez, azonban, mégsem aggaszt bennünket, mert, hisz’, az eltérő adatokat is mind hősünk szolgáltató az illetőknek személyes találkozásuk alkalmaival — már pedig, ki volna megbízhatóbb tanú, mint maga az ember, a maga jellemzésében. „Tehát én — mert j’immár átadjuk a szót képviselő-jelölt aspiráns barátának — a Fratrichevich táborszernagy unokaöcscse vagyok, keresztelt a mostani patriarchéra, aki atyámnak tanuló társa volt. Jó pajtása vagyok a Szögyéni Laczinak, a Sándor (Wekerlei testilelki barátom s Apponyival is levelezésben állok, amit egy összehajtogatott levél-papir meglendítésével bizonyít s aztán folytatja.) „Miasztószerű hivatásom a mérnöki pályára utalt , mint ilyen, kitűnő qualificatiómhoz képest, hosszabb időn át működtem Szerbiában, Bulgáriában, hol 18—20 ezer francnyi évi jövedelmet játszva szereztem. De egyszer fölkelt bennem a büszke tudat, hogy én magyar vagyok , Így szent kötelességem érzetére ébredek, hogy fényes tehetségeimet, európai színvonalon álló műveltségemet, imádott hazámban, szeretett nemzetem javára értékesítsem. A gondolatot tett követte s igy siettem vissza hazámba, illetőleg Budapestre, hol fényes összeköttetéseimre bizton számíthattam. Mehettem volna, ugyan, Bécsbe is, hol a Ringen egy három s a Grabenen két kétemeletes házam van, de a hazafi hűség ellenállhatatlanul szent honom földére vonzott. Elsősorban, természetesen, a szabadelvű kormánypárt irányadó férfiainál jelentkeztem s fölajáltam gazdag tapasztalataimmal gyarapított szaktudományomat a hazának. Ők, azonban, bagatell évi 6000 frtnyi jövedelmet ígérő alkalmazással kínáltak meg s igy, természetesen más módról kelle fényes talentumaim értékesítésének érdekében gondolkodnom. Az ily szűkkeblű kormánynyal nekem több közöm nem lehetett s hogy épen két miniszter barátomat ne compromittáljam, hosszas kérésekre, pro forma, elfogadtam azt a tiszteletbeli állást, melyet, ime, kérem fogadja el, e látogatójegy jelez . (Közbeszólva legyen mondva, megnéztük a hivatalos tiszti czimtárt, de abban európai műveltségű hősünk nevét nem találtuk, sőt megtudakoztuk Éjszaky Károly és Bucsi József t. szakértő barátainktól, de vízügyi műszaki tanácsról Magyarországon semmit sem tudnak. Éjszaky, szokott elmésségével azt jegyezte meg, hogy talán vizi-biztos az az úr . . .) „Így fordulván a dolog, épen csak beszóltam Beksich Gusztáv barátomhoz — (mondhatom, schneidig egy kis sógorasszonykája van . . .), de, beszélgetésünk után, még jobban meggyőződtem, hogy hozzám és tudományomhoz méltó munkatér csak az országgyűlési képviselőség lehet. „Természetesen: ellenzéki — majd megválik, a körülményekhez képest, hogy épen melyik árnyalatú, csak annyi bizonyos, hogy nem kormánypárti, mikor — s ezt nálam, a szakembernél, ki ítélhetné meg jobban ? — olyan kereskedelmi minisztert tartanak föl, mesterséggel, mint az a Baross ! Kérem, valóban nevetség az a buta együgyűség, amely ebben a colossalis schwindlerben lakozik, bolondítva a felületesen ítélő világot ! Szórja a port a szemekbe nagy bevételeivel, de aki, mint én, belát a dolog mélyébe, rémülve várja azt a pillanatot, amidőn a Baross Gábor fényes szappan-buboréka egyszerre csak szétpattan. Prüh ! így fog szétröppenni, csak egyszer én képviselő lehessek ! A közös külügyi és hadügyminisztérium egy-egy legfőbb hivatalnokától tudom, okaim vannak, hogy nevüket elhallgassam . . ., hogy mind Reuss herczeg, a titkos refrakciók ügyében, mind épen ő felsége a vasúti katonai park szégyenletes elhanyagolásáért, a legnagyobb fölindulásban vannak ellene, csak azt várják, hogy a parliamentben, majd én, mint szakember, rántsam le a leplet az ő lelketlen, galád üzelméből, hogy, aztán, nyomomban maguk is acióba léphessenek. Hiszen, talán, olvasta kérem az Ellenzék, ez oly megbízható és a kabinetirodával is egyenes összeköttetésben álló derék közlönyünk imént megjelent telegrammját ? No lám, azt is én sugalmaztam . . . „Még csak épen az volt a kérdés, hogy melyik ellenzéki árnyalatot tüntessem ki csatlakozásommal. Albert barátom kész lett volna a jászberényi kerületet bocsátani rendelkezésemre, de csak tízezer forintnyi választási pénzt akart biztosítani. Hiszen, kérem, ott egy oly nagy kerületben, legalább nyolczezer forintba kerül a választás ! Szervusz Bruder, mondám s elindultam a függetlenségi és 48-as párt bizottságának helyiségébe. A véletlen, azonban, kit hoz az első utczasarkon elém, kit mást, mint az én kedves Ugron Gabimat. Nosza kiujjongtuk magunkat, mert rég nem találkozónk s ő azonnal nekem esett, hogy, az Isten szerelméért, fogadjam el a gyalui választókerületet, 48-as programmal, ő biztosít a fényes győzelemről, mert neki Rosenberger Bernát régi testi-lelki barátja s Gyaluban mindenható. Hát mondom kedves barátom, ha neked szívességet tehetek vele, miért ne ? „Átadta névjegyét, ráírta, hogy kedves Markovits Miklós barátomat szives és hathatós támogatásába ajánlom s én azonnal vasútra ültem s igy, az international dining-carr pompás vacsorája után, az international Compagnie kényelmes sleeping-roomjában édes álmokat aludva, tegnap reggelre, megérkeztem ide, Kolozsvárra. Azonnal fölkerestem a legkitűnőbb ellenzéki férfiút, Boros ügyvédet (keresztnevét elfeledtem) s ő biztosítván sokat jelentő befolyása érdekemben leendő érvényesítéséről, kirándultam Gyaluba, az én Rosenbergeremhez, átadva neki az Ugrón Gabi ajánló levelét. „S csak képzelje, kérem, mit mondott ez a haszontalan zsidó! Azt mondja, kérem, a neveletlen, hogy ő már csak megmarad az ők sok év óta tisztelt és szeretett képviselőjük, gróf Eszterházy Kálmán, mellett. Hogy ez a gróf, olyan humánus, műveit, mindenkihez jóakaratu egy magyar ember; hogy a félkezét 1848-ban a hazáért, a harcztéren vesztette el ; — hogy azóta is mindig a köznek szolgált ; hogy az ő szava még a kormány előtt is számot tesz — — több efféle haszontalan badarságokat. Hát én, Markovits Miklós, a földmivelésügyi magy. kir. a minisztérium vízügyi műszaki tanácsosa — mondom én — senki vagyok? Hát nem az Ugron Gábor barátja vagyok én ? Hát nem jártam én Bulgáriában, Szerbiában? Hát nem európai műveltségű gentleman vagyok én ? Hát nem Budapestről küldtek-e engem maguknak, hallja maga ? De a zsidónak hiába beszéltem, ő csak megmaradt az ő obscurus grófja mellett s kereken kimondotta, hogy minden tőle telhetőt elkövet az Eszterházy érdekében és az én megbuktatásomra. „Na bizony, bánom is én, majd megsegít engem Klein Viktor, Kocsi, a patikus, meg a „vadászkürt” vendéglőse. Tudja, kérem, nem az az ember vagyok én, aki mindjárt megijedne egy zsidó szavától. Mi ezt már elintéztük Budapesten, Ugron barátommal, — aki, nem tudom miért, meghagyta, hogy Bartha Miklóssal nehogy szóba álljak —, Kolozsvárott Boros ügyvéddel, a többi menni fog, mint a karika csapás. Az a gróf, pedig, menjen más kerületbe ! Én sem otthon, szülötte vidékemen, lépek föl, hát ő mit lábatlankodik itthonjában? Különben, kedves uram, ha bármiben meg talál szorulni, ka Markovits Miklós mérnök a földmivelésügyi m. kir. Ministerium vízügyi műszaki tanácsának tagja. Budapest, Mária-Valéria utcza 4. Szapáry gróf, a temesváriakhoz. Az a kiváló fontosságú, nagyhatású beszéd, melyet Szapáry Gyula gróf miniszterelnök tegnapelőtt a temesvári küldöttséghez intézett, — egész terjedelmében igy hangzik: Mélyen tisztelt küldöttség ! Fogadják őszinte köszönetévé nyilvánítását nemcsak azért, hogy Temesvár városának szabadelvű pártja f. évi jan. 10-én tartott pártgyűlése alkalmával engem szemelt ki, hogy Temesvárt ezentúl az országgyűlésen képviseljem, de azért is, hogy a határozatot szívesek voltak oly díszes küldöttség által tudomásomra juttatni. — Még inkább köszönetet mondok azért a meleg üdvözletért, amelyet a küldöttség tisztelt szónoka most kifejezett. (Éljenzés.) Legyenek meggyőződve, hogy teljesen fel tudom fogni Temesvár helyzetének nagy fontosságát, Temesvár előőrsét képezi a magyar kultúrának a délkeleti vidéken. Feladata kulturális missziót teljesíteni és egyszersmind a magyar szellemet megszilárdítani. (Helyeslés.) A legutóbbi idő-ben többször volt alkalmam Temesvárt meg- jelenni s láttam nemcsak e város fejlődését és anyagi felvirágzását, de egyszersmind azt is, hogy a fent említett missziónak minden tekin-etben teljesen megfelel. Örömömre fog szolgálni, hogy önök megbíznak azzal, hogy Temesvár városát a jövő országgyűlésen képviseljem (Hosszantartó élénk éljenzés.) S ezáltal az összeköttetés köztem és a város közt még szorosabb lesz s ezért mély hálával fogadom el a nekem felajánlott képviselőjelöltséget. (Hosszantartó, élénk éljenzés.) És most engedjék meg, hogy ez alkalommal a legközelebb lefolyt időkről és a jelen helyzetről néhány szót intézzek önökhöz. Nagy, korszakot alkotó mű volt az 1867-iki kiegyezés, melyet azok az államférfiak alkottak, kik akkor vezették az állam ügyét. Végett vetett ez a kiegyezés a századok óta fennállott viszályoknak és ezáltal az ország nemcsak alkotmányát, hanem önrendelkezési jogát is visszanyerte s az eredmény fényesen igazolta ez államférfiak bölcs előre látását. (Élénk helyeslés.) Minden téren sokat kellett abban az időben munkálkodni, hogy helyrehozzuk az eddigi mulasztásokat, nehéz volt kiválasztani, hol kell kezdeni a munkálkodást. Nagy lelkesedéssel közreműködött a hon minden fia s igy nem lehet csodálkozni azon, hogy teendő intézkedésekben nem mindig tartottuk meg azokat a határokat, amelyeket az ország anyagi ereje elénk szabott. Ennek a következései voltak a beállott pénzügyi bajok, de szerencsére a törvényhozás bölcsessége idejében felfogta a helyzetet és első feladatának tekintette a pénzügyi bajoknak elejét venni. Mint minden háztartásban, úgy az államháztartásban is a rend az egyik főkellék, mert erős csak az az állam lehet, amelynek pénzügyei rendezve vannak. (Igaz. Úgy van.) De e mellett nem feledkezett meg a törvényhozás az ország anyagi fejlődéséről sem,mert nem volt szabad e tekintetben visszaesést engedni s önöknek módjukban van saját szép városukban is meggyőződni azon fejlődésről, mely e korszak alatt észlelhető. (Élénk helyeslés.) Be volt ez bizonyítva azon a kiállításon is, melyen Délmagyarország terményei, valamint ipartermékei a múlt nyáron be lettek mutatva s melyek szintén örvendetes haladásról tesznek tanúságot. Tapasztalhatják ezt önök itt a fővárosban is, (Helyeslés.) melynek fejlődése bámulattal tölt el mindenkit, ez a minden téren észlelt fokozatos haladás azt a reményt ébreszti, hogy ez a remény még fokozódni fog (Élénk éljenzés.) s erre a szükséges eszközöket továbbra is megadni a jövő törvényhozás feladata. E mellett azonban a jövő törvényhozásnak még más fontos teendője is lesz. (Halljuk!) Intézményeink egy része még most is az ország azon állapotára van építve, melyben az évtizedek előtt volt. (Igaz! Úgy van!) Ma ez a keret szűk, nem felel meg az ország időközben beállott fejlődésének. (Igaz! Úgy van!) Ez idézte elő azt az irányzatot, hogy intézményeinket sok tekintetben reformálni kell. (Élénk helyeslés.) E reformok keresztülvitelére szükséges volna kellő nyugalom és szenvedélyességtől és személyeskedéstől ment tárgyilagosság (Tetszés.) s nézetem szerint bűnt követnek el mindazok, kik e kicsinyes érzelmeken nem tudok felül emelkedni és ezeket elébe helyezik az ország érdekeinek s ezáltal megakadályozzák, vagy legalább is késleltetik a reformmunkálatokat. (Igaz! Úgy van !) E bűn egy része éri a közjogi ellenzéket, mely 25 évi tapasztalás után sem akarja beismerni a 67-es kiegyezés helyességét. De e bűnnek és oly részesei azok is, akik programjójukban beismerik, hogy a közjogi viszályok az országnak csak ártalmára lehetnek és mégis a közjogi kérdések egész sorozatát vetik fel. (Zajos tetszés.) S hogy e tekintetben mennyire találkoznak törekvéseik, azt leginkább beismerik azzal, hogy most már nyíltan hirdetik, hogyha a nemzeti párt czélt ér, akkor utána a függetlenségi párt is hamarább eléri törekvéseit, mint ennek Kassán a függetlenségi párt részéről kifejezést adtak, s ezt a maga részéről a nemzeti párt is elismerte. Nekünk azonban közjogi vitákra nincs szükségünk, nekünk munkálkodásra és reformok létesítésére van szükségünk, hogy az ország érdekeit ez irányban előmozdítsuk. (Élénk helyeslés és tetszés.) Azzal vádolnak bennünket, a kormányt és az azt támogató többséget, hogy aulikus politikát követünk. Akik e szót használják, talán nem is tudják, hogy ennek kimondása milyen jelentőségű. Aulikus politikát, illetőleg oly politikát, amely a nemzet érdekeivel ellentétben áll, lehetett követni akkor, midőn a korona és nemzet közt viszály volt, de nem lehet ily politikát követni akkor, mikor a trónon oly fejedelem ül, a ki a magyar alkotmánynak és a nemzeti érdekeknek leghívebb és leglelkiismeretesebb őre (Hosszantartó lelkes éljenzés.) s nem lehet ily politikát követni akkor, midőn az ország ügyeit oly kormány viszi, amely csak addig maradhat az ügyek élén, amíg a nemzet valódi érdekeit figyelemben tartja és azok érdekében cselekszik. (Lelkesült éljenzés.) Ily kifejezés használásának más czélja nem lehet, mint a trón és nemzet közé a viszály magvát elhinteni akarni. Erre pedig nincs szükségünk de ezt el sem fogják érni. (Élénk helyeslés.) Mi e támadások daczára haladni fogunk a megkezdett utón, (Éljenzés.) azon az utón, a melyet 1890. márczius havában a kormány nevében, mint a kormány programmját fe 141 irtottam , mely programmtól a kormány egy hajszálnyira sem tért el s ezentúl sem fog eltérni. (Zajos éljenzés) E programm lényege abból áll: fentartani a pénzügyi téren elért eredményeket, ezeket kiegészíteni a hitelviszonyok gondozása és a valuta rendezése által. (Élénk helyeslés.) Gondozni fogjuk az anyagi érdekeket, ezek közt elsősorban, mivel az ország ma még túlnyomólag földmiveléssel foglalkozik, a földmivelés érdekeit. De emellett nem fogunk megfeledkezni az ipar érdekeiről sem s azt a támogatást, amelyben az ipar a törvény-