Kolozsvár, 1892. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1892-09-16 / 211. szám
211. szám. VI-ik évfolyam. 1892. Szerkesztő-iroda: SELKIRALY UTCA 6. SZÁM A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő, kéziratok még adatnak vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vézetnek. Kolozsvár,péntek, szeptember 16. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCAA 4 SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK Egész évre.............................16 frt. Fél évre ...............................8 frt. Negyed évre..........................* frt. Egy hóra...............................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. Száz esztendő. Kolozsvár, szept. 16. Egy nemzeti, mint kulturális szempontból egyaránt jelentősége a esemény százados évfordulóját ünnepli 1892. november 11-én Kolozsvár városa és az erdélyi egész országrész. 1792. november 11-én tartotta Kolozsvárit első előadását az állandó magyar színtársulat, mely az erdélyi nemesség lelkes és áldozatkész támogatása és tényleges közreműködése mellett vetette meg a nemzeti színművészet állandósításának alapjait. Mert Kolozsvárról indult ki az első lépés a színészetnek országos alapon való szervezésére. 1791— ben néhány hazafi, élükön Bánffy György főkormányzóval, id. Wesselényi Miklós báróval és még több előkelőségével az akkori főnemességnek — szóval és tettel kezdte gyámolítani a színészet ügyét, melyben a nemzeti művelődés egyik legsikeresebb előmozdítóját ismerték föl. 1792-ben hat fiatal ember és két kisasszony, — név szerint Fejér János, Koncz József, Sáska János Fejér István, Jancsó Pál, Verestói Mihály, Fejér Rozália és Keszeg Teréz, kérvényt nyújtottak be az erdélyi királyi kormányszékhez és az épen együtt levő országgyűlésben,melyben engedélyt kértek, hogy Erdélyben bárhol magyar színi előadásokat rendezhessenek. Ezt az engedélyt nyomban meg is nyerték. A főnemesség tagjai tetemesebb összegekkel segítették a vállalatot; az első adományozók közt voltak: Bánffy György gróf, Wesselényi Miklós báró, Bethlen Sándor gróf stb. Rhéday Mihályné grófnő ingyen engedte át a magyar színészeknek a főtéri palotájában volt báltermet. Anyagi és erkölcsi hathatós segítség mellett indult biztosított útra a nemzeti színészet. A kezdetben kilenc tagból állott színtársulat a fennemlített napon kezdette meg működését. És attól kezdve a magyar értelmiség egész lelkesedéssel karolta föl az ügyet. Csak egyszerű indítvány kellett, hogy arra a törvényhozás is kiterjessze figyelmét. Ugyanis az 1794—5-iki országgyűlés, márczius 20- kán tartott LV. ülésében a 8-ik pont alatt jegyzőkönyvbe iktatott indítvány folytán, a LXXI-ik ülések. 10. p. alatt kelt végzésénél fogva, a kolozsvári országos nemzeti színházi épület felállítását) , ebben a színészet országos költségen leendő állandósításának és biztositásának szükségességét kimondotta, s e czél elérésére egyelőre országosan eszközlendő rovatait rendeli. Ez által az országgyűlés kétségtelen bizonyítványt szolgáltatott arról, hogy a színügy Erdélyben már legelső feltűnésével országos fontosságúnak, s a színház komoly hivatású állami intézménynek ismertetett. A rovatai mellett az önkéntes adakozás is igénybe vétetvén, az ily czélból történt gyűjtések részint a köztörvényhatóságok utján, részint magánosok buzgalma folytán jó eredménynyel folytak, míg végre az építéshez szükségelt összegek bekerültek. Az építendő színház számára szükséges telket gr. Teleki Ferencz, gr. Teleki Lajos, b. Wesselényi Miklós, gróf Bánffy József és b. Thoroczkay József vásárolták a belső-farkas-utczában, és azt 1803. júl. 13-ki alapító-oklevelükben kizárólag a magyar szinügy részére adományozták. Az alapkő 1803. szeptember 27-én tétetett le, az ünnepélyes megnyitás pedig 1821. márcziusb án történt. Bárka ez országos színház alapításának czélja elejétől fogva az volt, hogy benne a magyar színészet állandósítás- nok, az országos színházi választmány, kellő segély és pártolás hiányában 1821- ben mégis sikertelenül kísérlette meg a kebeli kezelést. A színi előadások ennélfogva már az 1822. éven kezdve magánvállalkozók által rendeztettek. Az 1841/aki erdélyi országgyűlés ugyan újból felkarolta az ügyet, s egy e végre alkotott törvényjavaslatban országos segélyt határozott ezen nemzeti intézet számára; de ez a törvényjavaslat az akkori barátságtalan viszonyok közt nem nyert királyi szentesítést, s igy a színház ügyének óhajtva várt rendezése ismét szrndar utellett is meghiúsult, hogy egyszersmind az 1843. évi január 7-én tartott CXXIV-ik országos ülésben színházi igazgatókról is gondoskodva jön, ily czim alatt működendő országos vezértestület ül szavazattal megválasztatván : gr. Mikó Imre, kir. kormányszéki tanácsos, gr. Bethlen Imre, kir. kormányszéki titoknok, gr. Mikes János, kir. hivatalos, b. Huszár Károly követ és Groier Gusztáv követ. A szerencsétlen véget ért szabadságharcz után bekövetkezett alkotmányelkobzás korszakában, az osztrák katonai kormányzat német társulatot hozott a kolozsvári színházba. De ez a merész kísérlet csakhamar hajótörést szenvedett a közönség ellentállásán, mely demonstrative kerülte az előadásokat. Domini Domini Noftri Clementifsimi Nomine! Prudentes, ac Circumspecti! Nobis Bene És végre is vissza kellett adni a színházat eredeti rendeltetésének. Ekkor aztán újból megindult az áldozatok hosszú sora. A széttaposott hangyabolyt kezdték megint összehordani. A közönség nemcsak buzgón járta az előadásokat, de folytonos segélyekben részesítette a magyar színtársulatokat. A zenekarba visszatértek az előkelő műkedvelők, a színházat elhalmozták kellékadományokkal, s barázsifizetés idején az igazgatónak deficzitje volt, az úri kaszinóban azonnal összegyűlt a hiányzó összeg. És az erdélyi magyar intelligenczia, mely a szabadságharcz alatt oly súlyos csapásokat szenvedett s melynek megfogyatkozott vagyoni ereje az ötvenes években annyi oldalról volt igénybe véve — csupán a színháznak előbb húszezeres később több mint nyolctvanezer forintnyi összeget adott közadakozás útján. Az összesen 71.983 frt. 63 és krra menő fölkelési pénzalapot az országos kincstártól szintén visszaszerezték a színháznak és így azon pénzsegély egy része, melyet az 184aki országgyűlés e czélra határozott, húsz év múlva (1861-ben) rendeltetésére ki lön szolgáltatva. Ez összegekből teremtettek új alapot, átalakították, kibővítették a színház épületét és segélyezték a társulatokat. Kivált a főrangnak, élükön a nagy Mikó Imre gróffal, kifogyhatatlanok voltak az áldozatokban, melyekkel másodszor is megalapították a kolozsvári nemzeti színházat. Két hónap múlva ünnepeljük százados fordulóját az alapvetésnek. Nagy ünnepe ez, nem csupán Erdélynek, de a magyar nemzet egészének is. A jubileum tervét bizonyára lelkesen fogja felkarolni a közönség és ebben a közműveiledisi TeePüllöi, Aulonöven az erdélyi országrész főnemessége. Mert az első állandó színtársulat és később maga az állandó színház is eminenter főnemesi alkotások voltak. A november 11-iki napot kétszeresen emlékezetessé teszi az a körülmény, hogy ez a századik évfordulója Katona József születésének is. A magyar állandó színészet és legnagyobb drámaírónk tehát ugyanegy napon születtek. Ma tartja első gyűlését a Gyarmathy Miklós által összehívott jubiláns bizottság. Meg vagyunk győződve, hogy az értekezlet határozatai, melyek valószínűleg országos ünnepélyt fognak javasolni, élénk visszhangra találnak minden körben. h. v A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Érdekes akták. — A század elejéről. — Kolozsvár szab. kir. városa tanácsánakügyeletemre bízott levéltárából közlöm az alábbi érdekes aktákat. Nem tárgyalnak ezek vlágraszóló, sőt még országos hirű eseményeket sem; de igen is világot vetnek e század ielsején a városi életre, amelyet a maga igaz Sz ívében és teljesen, csak az ilyen hétköznapi dolgokkal foglalkozó iratokból lehet megismert D' Sok tárczaczikkeknél érdekesebb ez ügy*tat°k olvasása, amelyekből egyebek között a nevezetes tanulságot meríthetjük, hogy " Száz évvel ezelőtt sokban tökéletesebb volt a magyar hivatalos nyelv, stylus curialis Erdélyen a mai szokásos hivatalos írásmódnál. Ez aktákban a bevezetés és a berekesztés néhány Líra latin, a többi mindenütt magyar. A latin gokban a szokásos üdvözlés és a fejedelmi ‘‘Ky biztosítása nyer kifejezést. Az első akta egy felhívást foglal maagával’ melyet a váczi siket-némák intézeténekállítása érdekében tesz közzé a magas garchium. A felhívás szó szerint igy szól: 4000—1801. Macrae Caesareo Regiae & Apostolicae ' a)*Gratis, Archi-Ducia Austriae, Magni Princia Vansylvaniae, & Siculorum Comitis &c. voli Salutem, & Gratiae Caesareo-Regiae Incrementum! Hogy azok a’ szerentsétlen Emberek, a’ kiktől a’ természet a’ hallás érzését, és a’ szellésbéli tehetséget megtagadta, tsupa természet, ’s minden emberi társalkodáson kívül való állapotban lévén helyheztetve, tudatlanságba, és vadságba ne nöjjenek*fel, és hogy követésétől annak, a’ mire az indulat, és természet ösztöne őket nevekedések, és tettek alkotásához képest mind jobban jobban szokta vinni, ne egyedül a’ külső erő által, hanem az erkölts, és vallásról való esméretek által tartathassanak hátra; sőt hogy a’ rendes nevelés, és oktatás által értelembéli, és természeti tehetségeik felébresztetvén, és idővel ki miveltetvén nem csak magoknak, hanem több polgár társaira nézve haszonvehetővé tétetődhessenek; ezen okokra nézve méltoztatott Felséges Urunk igen kegyelmesen elvégezni, hogy Magyar Országnak Vátz nevű Várossában egy a’ végre ki rendelt fundationalis épületben, a’ Süketek, és Némák Institutuma, melly minden renden, és valláson lévőkkel egyaránt közes légyen, állittassék fel. Minthogy pediglen az említett Institutumnak belső elrendelésére, ’s dotátiojára nagyobb Summa kívántatik, mintsem vagy a’ Királyi Tár a’ mostani környülállásokban, vagy a’ Politico-fundationális Fundusok e’ végre ki szolgáltathatnának; méltóztatott ő Felsége igen kegyelmesen azt is meghatározni, hogy ezen igen hasznos Institutum fenntartására kivántato költségek ki-pótlására a’ polgári Társaságnak minden Tagja meg találtattassék arra, hogy tulajdon ereje, és tehetsége szerint e’ végre légyen segedelemmel. Melly ő Felségének illy kegyelmes akarattya olly hozzátétellel adatik ezennel tudtokra kegyelmeteknek, hogy a magok kormányok alatt lévőket, vagy gondviselések alá bizattatokat a szokott kihirdetésnek útján megszállitván, bírják arra őket, hogy ha ki szerencsétlen felebarátjához való emberi szeretetből, ennek a hasznos Institutumnak elémozditására valamit ajándékozni akarna, vagy adományát történt kegyelmeteknél tegye le, vagy pediglen arról maga kinyilatkoztatását írásba adgya bé. Melly ebbéli kinyilatkoztatásokat, valamint szintén a’ beszedett pénzt is kegyelmetek a’ jövő Augustusnak végéig ide bé-küldeni köteleztetnek. In reliquo Alterata Sua Majestae benigne propenta manet. E Regio Magni Principatus Transylvaniae Gubernio. Claudiopoli die 20 ma Maji 1801. Kemény. Stephanus Rosnyai. Két közzé tett hirdetmény a tékozók akkori viselkedését világítja meg. Az egyik Boros-Jenői Keserű János tékozlásai, a másik a jelenleg is előkelő család egyik tagjának Báró Bálintit Zsigmondnak könnyelmű költekezése és tékozlásait festi. 1711 — 1801. Sacrae Caesareo Regiae & Apostolicae Majestatis, Archi-Ducis Austriae, Magni Principis Transylvaniae, & Siculorum Comitis &c. Domini Domini Nostri Clementissimi Nomine! Salutem & Gratiae Caesareo Regiae Incrementum! Nemes Marusszék Universitása által az ezen Esztendőben telt September 25-dik Napjáról ide felküldött Levelekből kivilágosodtak Báró Bálintit Sigmondnak tékozlásai; erre nézve ezen királyi Gubernium az említett Báró Bálintit Sigmondot tékozlónak lenni Kegyelmeteknek ezennel bdtokra adja, ’s egyszersmind parantsolja, hogy senki is neki Pénzt, vagy egyebet kölcsönözni Pénze, és Vagyonja elvesztése terhe alatt ne merészeljen, senki véle Jószágai, vagy akár minémü lovai felett kontrabálni, vagy akár mi nével nevezendő egyezésre lépni ne bátorkodjék. Melynek pontosan lejendő kihirdetetése Kegyelmeteknek ezennel kötelességekké tétetik. Sic facturis Alterata Sua Majestas Sactratissima benigne propensa manet. E Regio M. Principatus Transylvaniae Gubernio. Claudiopoli die 17 ma Octobris Anni 1801. Gróf Bánffy. Ezen hirdetményeket dobbal adták tudtára a városnak minden részében. A zsidóság iránt táplált akkori véleményről tesz tanúságot egy következő tanácshoz Beterjesztett irat, mely korunkhoz hasonlólag, bizonyára felültetés volt. A ’F. K. F. I. Tanátshoz Kolosvárott 8bernek 9-ik napján 1801. Ennekelőtte egy néhány hetekkel, Városünkből bizonyos zsidó által egy Zabo Gyuri nevezetű Czigány Gyermek ellopattatván; de ő annak kezeiből szerentsésen ki szabadulván, és haza kerülvén, azt beszéltette itten, hogy vélle együtt volt még a zsidónak szekerén más egy kis Fiutska is szép köntösben, a’ ki Lábánál fogva a’zon zsidó által felakasztatván az útban, a’ mezőn megélettetett, ezen beszédjéről azon Czigány Gyermeket valóságos móddal meg kérdeztetek, és Declaratioját irásban tétettük, a’ mellyet alázatosan ide zárva a’ F. K. F. I. Tanátsnak, további szűkséges Rendelés tétel végett felküldeni, és ezen dolgot meg jelenteni kötelességünknek esmértük, az akik kegyességekben ajánlottak, örökös Tisztelettel vagyunk stb. E beadványra a tanács határozata a levéltáron fel nem található. Ugyancsak a zsidók akkori sanyargatott állapotáról tesz tanúságot egy guberniumi rendelet, mely igy hangzik : 9472. Sacrae Caesareo Regiae, et Apostolicae Majestatis, Archis Ducis Austriae M. Principis Transylvanie et Siculorum Comitis, Domini Domini Nobis Clementissimi Nomine, Prudentes ac Circumspecti Nobis Benevoli Salutem et Gratiae Deo Regiae incrementum. O Budai Lakos, és Kereskedő Stork Farkas nevezetű Zsidónak azon kérése iránt, hogy nékie megengedtessék, hogy ebben a Városban áruló boltot nyithasson, ezen follyó Esztendőben septembernek 25-ik napján tett Jelentésekre Kegyelmeteknek viszszairatik , hogy mivel az Approbatális Törvényes Könyv Ötödik Részének 82-ik Edictuma szerint a Zsidóknak csak Károly Fejérvárot engedtetik meg a megtelepedés, és sellérképpen való lakás. Következésképpen nékiek polgári Jussok nintsen, a városi kinyitott boltokban való szabad kereskedés pedig a polgári Jushoz tartozik a Kegyelmetek ajánlásának mint ollyannak, melly a törvényes és a Constitutiokkal ellenkezik, hely nem adathatik. Sic facturis alterata sua Mallus Benigne propensa Manet. E. Regio M. Potus Trannio Gubernio Claudiopoli. Die 13-a Octobris. 802. Gróf Bánffy: Botrányos állapotok. Kolozsvár, szept. 16. Mostanig szerencsésen kihúztak kolera nélkül. Hogy tovább is kihúzhatjuk, azt csak kívánjuk, de nem tudhatjuk. Éppen ezért úgy kell megtennünk óvintézkedéseinket, hogy semmi se találjon készületlenül. A kolerának kegyetlen tréfái vannak. Ott és akkor üti fel a fejét egész váratlanul, ahol és amikor nem is gondolja senki. így tréfálta meg a szegény hamburgiakat is csupán azért, mivel — bízva jó csillagzatukba —kissé elfelejtették a szükséges óvintézkedéseket megtenni. Most sok ezer ember gyászolja ezt a tréfát. Bizony mi sem járnánk jobban, mint a derék hamburgiak, ha véletlenül egy nap arra ébrednénk, hogy kolera ütött ki Kolozsvárt. A helybeli sajtó annyi sok jó eszmét vetett fel, a hatóság annyi sok jó intézkedést — határozott el papíron, hogy — mondhatni — semmit sem tudtunk végrehajtani. A sok határozgatástól nem kerülhetett tettre a dolog így például — hogy a legfontosabbat említsük mindjárt — utczáink, tereink, csatornáink, árkaink egy hajszállal sem tisztábbak mint voltak az első kolerahírek idejében ; sőt némely jó szemmértékű ember azt mondja, hogy valamivel még piszkosabbak. A szó legteljesebb értelmében egy pár belvárosi utczát kivéve, a többiben most is muszka állapotok vannak. Az a rondaság, mely már a belközép utczában elkezdődik, a Trencséntéren és külközéputczában oly fokúvá lesz, hogy kolozsvári embernek arczába szökik a vér, ha errefelé talál sétálni egy idegennel. Az a két küszködt árok, fenekén orrfacsaró és fullasztó párákat terjesztő tartalmával, anynyira inficiálja úgy a talajt mint az egész környéket, hogy egy kolera esetén ez a városrész fogja a legnagyobb pusztulás képét elénk tárni. Valóban bámulatos, hogy ha már az ottani lakók, kiknek legnagyobb része a földműves osztályhoz tartozik, nem tesznek semmit, a pénzügyigazgatóság, katonai laktanyák, siketnémák intézete és a Mária Valéria árvaház vezetői, felügyelői miként tűrhetik el ezt a valóban lotványos állapotot. Lépjenek fel erélylyel és ha nem érnek ezért, vigyék az ügyet a főispán elé vagy ha kell a minisztériumig, de igy tovább egy perczig sem maradhat a dolog. Maga a szép, tágas Trencsin tér egy valóságos szmétdomb. Vastagon áll a szemét s piszok mindenütt, sőt ezzel még a parknak szélei is, közvetlen a rostélyzat mellett, tele vannak, nem tisztítja, nem takarítja senki. Hogy a dinyéssátrak körül milyen az állapot, azt leírni nem lehet. Tökéletesen hasonló tisztasági vagy helyesebben piszkossági viszonyok uralkodnak a Széchenyi-téren, külsőmagyar-utczában, valamint a postakert-, pap-, eperjes-, hosszú-, dézma-, krizbai-, kisszamos-, nagymalom-, úgyszintén a hidelve összes utczáiban; a sétatér-utczába beszögelő patak-utcza a czigánypatak levezetésére szolgáló, iszonyú szagot terjesztő csatorna nyílásánál és annak folytatását képező, feketés-zöld piszokkal teli nyílt árokkal valóságos botrányfészek. Egy szóval sehol a város területén tisztaságot nem látunk. Mindenütt szemét, piszok, az utczákon végig haladó, valamint az egyes házaktól kijövő folyókák állandóan fekete üledékkel telvek még a főtéren is. Mikor ezeket néha-néha megbolygatják, még sokkal nagyobb veszedelem, mert akkor valóságos átok, ha az embert dolgai arra menni kényszerítik. A tisztítás módja ugyanis még mindig a régi: t. i. a fekete sárnak lepényalakú csomókba gyűjtése, részben pedig szétkenése a csatorna két szélére. Valóban nevetni kellene ezt a sajátságos tisztítási methodust, ha maga a dolog nem volna annyira botrányos és az iszonyú gőzök, párák, melyek e helyekről felszállanak, nem fojtanák vissza a lélekzettel együtt a nevetést is. Eme tisztítási eljárást nyomban követi a desinficiálás, mely abban áll, hogy a kikent nagy sárfelületek egyes távoli pontjaira, négy krajczárnyi terjedelmű hülyékre valami zöldes port hintenek. Ekkor hunya alá csapja seprűjét az utczaseprő és — re bene gesta — megy tovább, más utczákban gyakorolni a tudományát... Hát ki tanította vagy tanítja ezeket desinficiálni ? A fertőtelenítési eljárásnak eme módja arra enged következtetni, miszerint nagy tájékozatlanság uralkodik ebben a tekintetben ; éppen azért igen kívánatos volna megtudni azt, hogy a kolera ellen való védekezés szempontjából, mily mennyiségű fertőtelenítő szer áll tényleg rendelkezésre ? Váljon megfelel-e az a város területe és viszonyai által igény suffi en y isorg nek ? Nehogy-így járjunk, mint a hamburgiak, kiket teljesen készületlen talált a járvány, s ekkor úgy segítettek magukon, hogy egy néhány intéző férfiút, mikor a mulasztások kisültek, elmozdítottak állásából; de hogy ezzel az elhaltak ezrei vissza lettek volna adva övéiknek, az nem valószínű. Hogy a magántelken milyenek az állapotok, hol t. i. nem láthatják annyian, a fentiek után elképzelhető. Valóban itt az ideje annak, hogy már tényleg is történjék valami, mert ily viszaszonyok közt, egy járvány esetében Hamburg sorsára jutottunk. Tényeket, nem üres szavakat és csak papiroson álló rendeleteket kívánunk!