Kolozsvár, 1893. január-június (7. évfolyam, 1-146. szám)
1893-05-23 / 115. szám
Szerkesztő iroda: BELKIRALY-UTCZA 6. SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK vissza. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. ✓ ---J ’ mm V« Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI Dijait ‘TM......................is frt£l1 8 frt. Negyed évre....................4 frt. *«1 •‘ér*........................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesölnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. ,,, Nyílttér tora 20 kr. A szabadelvű párt ünnepe. Kolozsvár, máj. 23 Egy lakoma szerény keretében, de igen emelkedett hangulatban, nagy lelkesedéssel ünnepeltük tegnap városunk orsz. képviselőit és a liberális politikát, melyet a parlamentben a mi nevünkben képviselnek. A lakomára majdnem teljes számban megjelentek Kolozsvár mérvadó egyéniségű. Csupán azok hiányoztak, akiket. másnemű elfoglaltság az ünnepekre elszólított városunkból. Párttekintet kevés ellenzéki előkelőbb férfiút tartóztatott vissza a részvételtől. Sőt az oppozíczió köréből számosan jöttek el, hogy tanúi legyenek a szabadelvű párt összejövetelének és meghallgassák a politikai nyilatkozatokat, melyeket ez alkalommal várni lehetett. Élesebb pártszínészete a lakomának nem volt. De nemcsak azért nem volt, mert a résztvevők közt ellenzéki férfiakat is üdvözölhettünk, hanem — és talán legfőképen — azért, mert hiszen a Wekerle-kormány reforma-programmja, melynek képviselőink oly kiváló harczosai, legtöbb pontjában egy táborba gyűjti az ország összes szabadelvű elemeit, pártkülönbség nélkül. Csiky Viktor pártelnök, Sigmond Dezső, majd pedig Hegedűs Sándor képviselők beszédei fölötte érdekesen és hatásosan ismertették a politikai helyzetet, a kormány és a többség törekvéseit, a parlament működését. Szép és lelkes kijelentések voltak ezek, valamint a többi beszédek is, melyek a lakoma folyamán elmondattak. A szilárd, a föltétlen ragaszkodás, melylyel a kormány programmja mellett állunk, a tegnapi ünnep által csak fokozódhatott , valamint fokozódott ereje abbeli meggyőződésünknek, hogy a kötelességül vállalt liberális reformokat fényes győzelemre fogjuk vinni. A lakoma lefolyásáról az alábbi tudósítást közöljük: Azt az alkalmát, hogy Hegedűs Sándor a pünkösdi ünnepek közül a tegnapi napot Kolozsvárt töltötte, a kolozsvári választók megtagadták, hogy Hegedűs Sándor és Sigmond Dezső tiszteletére összejövetelt rendezzenek, mely szép alkalmul szolgált arra, hogy Kolozsvár választói impozáns számban pártkülönbség nélkül kifejezést adjanak óhajtásaiknak. A tegnap este tartott bankett, melyen Kolozsvár legszebb intelligencziájából csaknem kétszázan voltak jelen, fényes tanúbizonyságát szolgáltatta annak, hogy az irány, melyben a mi képviselőink a közügyek szolgálatában haladnak, közjó felé vezet , az igazi liberalizmust képviseli. Az üdvözletek, melyek Hegedűs Sándor felé szólottak, egyúttal a szabadelvű kormány dicséretei, a szabadelvű politika igazolásai voltak s a képviselőinknek gyakran oly lelkesedéssel kifejezett bizalomban benne volt a bizalom szava a kormány működése iránt is. Ünnepies hangulatú összejövetel volt ez, méltó Kolozsvár intelligens választó közönségéhez, mely az igazi érdemeket méltánylással és elismeréssel jutalmazza. A bankettre, mely a „Központi szálloda“ emeleti helyiségében tartatott, a résztvevők pontosan nyolcz órakor jöttek s pár percz alatt megérkezett Hegedűs Sándor és Sigmond Dezső is, kiket hosszas, lelkes éljenzésekkel fogadtak. A főhelyen, dr. Csiky Viktor mellett Hegedűs Sándor és Sigmond Dezső ültek, mellettük pedig dr. Haller Károly és Heppes Miklós. A jelenlevők közt láttuk többek között a következőket: Dr. Csiky Viktor, Dr. Haller Károly, Dobál Antal, Dorgó Albert, Hajós János, Cseh Lajos, dr. Jeszenszky Sándor, Kőváry László, Heppes Miklós, Korbuly Bogdán, Gámán Zsigmond, Nagy Lajos, Szvacsina Géza, Deák Pál, Losonczy János, Müller Vilmos, Hosszú László, Csányi Ferencz, dr. Fischer Lajos, Szász Gerő, dr. Biró Béla, dr. Deák Albert, Züllich István, dr Békéssy Károly, dr. Ferenczi Zoltán, Demjén Ágoston, dr. Mannsberg Sándor, Kónya Sándor, Eőry Ernő, dr. Lázár Gyula, Somlyai László, Terkál Béla, Kiss Ernő, Régeni György, Mihály László, Beteg Péter, Szekula Ákos, Palóczy Lajos, dr. Vályi Gábor, dr. Óváry Kelemen, dr. Széchy Károly, Péterffy Zsigmond, Valentini Adolf, Dávid Antal, ifj. Propper Ferencz, dr. Moldován Gergely, dr. Martin Lajos, Darnay István, Csernyánszky Lajos, dr. Feilitzsch Arthur, dr. Seitz Vilmos, Fekete Béla, Bede Jób, dr. Hám Sándor, dr. Farkas Gyula, dr. Pisztóry Mór, Hory Béla, Csaba Zoltán, Bak Lajos, Hevesy József, Endstrasser Benedek, Kajetán Endre, Hegedűs Ferencz, Gyulai Árpád, Kornéli János, Veszprémi Lajos, Imre Gergely, Nagy Kálmán, Becsért Lajos, Lázár Aurél, dr. Czikmánteri Ottó, Reinhold Arthur, Bokor Károly, dr. Papp Farkas, dr. Felméri Lajos, dr. Petz Vilmos, Hegyessy Vilmos, dr. Szamosy János, Szőnyi Zsigmond, dr. Lindner Gusztáv, dr. Szombathelyi József, dr. Szabó Gyula, Debreczeni Balázs, Kovács János, Kilin M., dr. Kolozsváry Sándor, Szacsvay Dénes, dr. Veres Lajos, Kozma Ferencz, Rácz Mihály, ifj. Nagy János, Szász Béla, Mikó Imre. A második fogásnál felemelkedett dr. Csiky Viktor a lelkesült hangon mondott eszmegazdag felköszöntőt az ünnepelt képviselőkre. Beszélt a parlamenti működés meddőségéről s kiemelte azok munkásságát, kik törhetetlen erővel a haza javára munkálkodnak. Teljes szivemből s telkemből kivonom — igy végezte beszédét — hogy a mi szeretve tisztelt, nagyrabecsült , általunk bizalommal körülvett képviselőink, munkásságukat hazánk boldogságéra,s mindnyájunk örömére, lankadalanul és eredményesen folytathassák. Hosszas éljenzés hangzott fel e beszédre, mely után Sigmond Dezső állott fel, s általános figyelem között a következő szép beszédet mondta: A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Egy uj Bank-tragédia. (Kisfaludy Sándor eddig ismeretlen müve.) Kisfaludy Sándor műveinek az imént megjelent, Angyal Dávid nagy gonddal szerkesztette kiadása egy új munkájával lepte meg a Himfy-dalok költőjének tisztelőit. Tragédia ez, melynek érdekessége és irodalomtörténeti fontossága nemcsak abban rejlik, hogy egy új, a költőnek eddig sehol nem említett munkájával ismerkedünk meg, danem kiválóan fontos annál a körülménynél fogva, hogy tárgya ugyanaz, ami a legkitűnőbb magyar drámáé, a Bánk-Báné. Czime ugyancsak „Bánk“ és bár több helye van benne a II. András korabeli állapotok rajzának, alapjában ugyanaz az eszme vezette költőjét, mely a Bánk-BáDét, tudniillik Bánk tragikus történetének színpadra vitele. A most fölfedezett tragédiáról a következő érdekes ismertetést közli vasárnapi számában az Egyetértés, Róna Béla tollából: Főbb vonásaiban a Kisfaludy drámája egyezik a Katonáéval. Az első felvonásban megismerkedünk a bán nejével, Lórával, aki panaszkodik Elka barátnőjének, az elhagyott falusi magány elvesztéséért és az udvari élet sivársága miatt. Etelka teljesen ellentétje a bánóénak, mi többre becsüli az udvart, mint az egy hangú falut. Beszélgetésük közben megtér Ránk s a következő érzékeny jelenetben megtudjuk, hogy a bán titkárja, Bor Endre is szereti Lórát, a ki azonban úgy sem lehetvén már az övé, lemond róla. A következő jelenetek, melyeknek majdnem mindegyike más színen folyik le, a királyné alattomos környezetét , a dráma egyik legjobb alakját, Kongót, az udvari bolondot mutatják be. Megismerjük a buja Ottót is és Bánk már itt túlságos erősen lép fel a királyné ellen, mikor azt mondja neki: „Engedje meg felséged és bocsássa meg, ha itt előre megvallom, hogy az, amit törvényes és koronás királyomnak sáfárságomról számot adván lelkiismeretem és tisztem szerint mondandó leszek, vád lesz felséged elllen.“ A királyné s ez igen érdekes, már itt a fölvonás végén néhány szavával sejteti a tragédia alapját képező történetet, mikor kifejezi aggodalmát Ottónak a nádorné iránt táplált vonzalma fölött. A további fölvonásokban tulajdonkép nem történik más, mint a Katona mindenki ismerte drámájában. Egyre panaszokat hallunk a nép nyomoráról, az udvar feslett életmódjáról, a királyné rossz gazdálkodásáról és a rokonai iránt érzett gyűlöletről, melyet ezeknek mindenütt előtérbe való helyezése még inkább táplál. Megtörténik Lórán a meggyaláztatás, Bánk magánkívül rohan a királynéhoz, megöli s a hazatérő András király igazságot akarván tenni, megnyugszik abban, hogy Bánkot az isten eléggé megbüntette Lóra és gyermeke halálával. Rövid néhány szóban összefoglalva, ez a Kisfaludy Bánkjának a meséje. A dráma Kisfaludy e nemű művei között az első helyet foglalja el. Több benne az élet, mint Kisfaludy bármely más drámai alkotásában. Tragikuma, kivéve tán „Emberszívnek örvényei“ czímű tragédiáját, indokoltabb, drámai hatása erősebb, a szerkezet fölépítése biztosabb. Egyes jeleneteiben több drámaialság van, mint Kisfaludy egy-egy drámájában együttvéve, így például az a jelenet, melyben Bánk igazságot tesz a sanyargatott parasztokon, vagy a Lóra Őrületét ábrázoló hatásos jelenet. De csak állítsuk szembe a Katona remekjével, akkor látjuk, mivé lesz a valódi drámai anyag az igazi művész és a csak jóindulatú drámaíró kezében. Kisfaludy drámája művészi becs tekintetében meg sem közelíti a Katonáét Nincs meg benne ennek művészi szerkezete, hatalmas jellemzése, tragikumának mélysége, jeleneteiben az a lázasan lüktető erő, alakjainak kidomborításában az a biztosság, az a Shakesperhez méltó művészet. A Katona drámájának csodálatosan erőteljes ódonszerű nyelve ellaposodik Kisfaludy prózájában, ámannak megrázó tragikuma itt csak tragikus eseménynyé lesz, melynek motivácziója éppen nem elégít ki. Katona hőse igazi drámai alak, hatalmas vonásokkal megrajzolva. Kisfaludy Bánkja tehetetlen báb, kit az események árja sodor magával odáig, ahol számára nem marad egyéb bátra, minthogy a királynét megölje. A Katona hősében látjuk mi is is, ismeri a darab személyes is a nagyságot. Csak emlékezzünk rá, mikor a hatalmas Petur, egy szavára eléje térdel és leteszi kardját elébe. A Kisfaludy drámájának személyei úgy beszélnek róla, hogy „hallottuk, a bán emberséges ember.” Ottó királyt híven szolgáló alattvaló, aki mindenkép el akarja fojtani a királyné kicsapongásai ellen fellázadó békétlenkedők összeesküvését, itt maga lesz az összeesküvés fejévé, maga kérdezi a levélben az esztergomi érsektől,javallja-e a királyné meggyilkolását. Határozottan energia nélkül való, a drámai hősnek minden igazi vonása nélkül. És mivé lesz itt az az Ophélia-tökéle♦eeségy Melinda, akit Katonánál megismertünk. Az a vonzó, szívünket minden szavával megnyerő kedves teremtés Kisfaludynál a legközönségesebb asszonyszemélylyé törpül, kinek ajkáról a trágár kifejezések egész özöne száll el. A meggyaláztatás rut ténye művészien van Izidóra szavaival tudtunkra adva, a ki látja Ottót Melinda szobájából „rendetlenül” kifutni. Kisfaludynál minden esztétikai érzésünk lebírálásával úgyszólván előttünk történik meg; a királyné a palota egy félreeső szobájában magára hagyja Lórát s utána küldi Ottót. Borka, a királyné egyik udvarhölgye reájuk zárja az ajtót , a buja Ottó az immár védtelen Lórára veti magát. A kritikus pillanatban elfojtódik a gyertya, sebesen lefordul a kárpit és a következő jelenetben már ismét előttünk áll Lóra, összekarmolva, megtépve, minden látható jelével az erőszaktételnek és egy rutt küzdelemnek. Csodálatos, hogy a romantikus Kisfaludyt itt annyira elhagyta művészi érzéke, hogy egy ily erős vonásokkal megrajzolt jelenetet színpadra mert vinni. Ezt még a modern Sudermanntól is megvokaljuk, hisz a Szodoma pusztulásában undorral fordul el megsértett esztétika érzésünk a csaknem ugyanily módon színpadra vitt hasonló jelenetben: hogy lenne hát helyén egy históriai drámában? És milyen a Katona Melindája a rajta elkövetett gyalázat után ? Megjelenésében, szavaiban szánalmunkat kelti maga, erkölcsi felháborodásunkat meggyalázója iránt. A Kisfaludy Lórája véresen, összekarmolva jelenik meg előttünk, aki átkozódásaival, köznapi szitkaival inkább undort kelt bennünk, olyanformát, melyre fölkelünk , otthagyjuk, a színházat, hová esztétikailag tiszta gyönyört szerzendő, léptünk és nem meghallgatni oly szitkolódzást, amely elől a konyhából is a szobába rejtőzünk. Tragikumának semmi alapja nincs. Az imént vázolt jelenetre már megtébolyodva jelenik meg előttünk. Ez a téboly meg is van okolva Katonánál Melinda eme szavaiban: apaátok egy anyáért. Bánk nem hisz ártatlan nejének, mert hisz tanúja volt egyszer, hogy Ottó csókolgatta neje kezét és letérdelve előtte könyörgött szerelméért. Hitetlensége odáig megy, hogy megátkozza gyermeküket. Ez az átok annyira hat Melinda kedélyére, hogy megőrül. De hisz Kisfaludy kése nem kételkedik neje ártatlan voltában és Lóra nem is bir a rajta elkövetett tett súlyos voltának oly erős tudatával, hogy az őrülésbe kergethetné. Kisfaludy naivnak tüntette fel, a kinek egyszerű szive nem képes az udvari ármánykodások befogadására és visszavágyik csöndes falusi magányába. Hogy képes tehát egy ily naiv kedélyt egy esemény, melynek épen gyermetegségénél fogva, tiszta tudatában nem is lehet, meg őrjíteni ? .. . . És mivé törpül a Kisfaludy Gertrudja ? A királynői nagyságnak semmi nyoma, közönséges asszony, aki nem meri kimondani hangosan a maga véleményét, egyre sugdolódzik udvarhölgyeivel, ahelyett, hogy királynőhöz méltón lépne föl azok ellen, kik ellenére cselekesdnek, hogy például az őt meglehetősen durván sértegető udvari bolondot egy szavával hallgatásra bírna. Ottónak maga nyújt alkalmat ocsmány tettének elkövetésére, midőn a mitsem sejtő Lórával a palota egy félreeső szobájában magára hagyja. — Kisfaludy azzal igyekszik enyhíteni a királyné tettét, hogy a meggyaláztatást megelőzőleg egy monológban beszélteti, melyben a fölött töpreng, hogy a nádorné bizonyára erősebb természetű, semmint, engedne Ottó kívánaténak, s igy bízvást magukra hagyhatja őket. De a királyné kétk-< *ű szavai nem tudnak bennünket meggyőzni tettének helyes voltáról. Hogy Bánk megöli a királynét, ezt is néy mesterien motiválja Katona. A közötte s a királyné között lefolyó nagy jelenet Bánk heves támadásával kezdődik. Izgalmát csak növelik a királyné alaptalan szemrehányásai, a tébolyodott Mellinda szánalmas megjelenése, Mikből elhurczoltatása s főleg Ottó közbejötte, aki, midőn kisiklik Bánk kezéből, ez felgerjedt indulatában a rája tőrrel támadó, nem kevésbbé bűnös királynét öli meg. Katona mintegy előkészít a bekövetkezendő tragédiára, abban a katasztrófát közvetlen megelőző jelenetben,mikor a királyné a leáldozó nap nézésébe elmerülve, felsóhajt. Vitézi módra mész Le szép nap! — Ah — bot ily halál ? eredj, Eredj! utót nem érlek én csak asszony Vagyok. Előkészítenek rá a Mikhál fenyegetés fölött való töprengésében kiejtett szavai. Mikhált elhurczoltatja s ez keserűen vágja szemébe : Jó éjtszakát! te nagy Sorsodban elvakult kevély eszü, Reszkess szerencsédtől — jó éjszakát! Otrtrudismerően néz utána,) Reszkessek a szerencsémtől? miért? Gertrudis a szerencsétől legyen Reszketni kénytelen? Kisfaludynál ez a művészi előkészítés teljesen hiányzik. Bánk berohan többedmagával s leszúrja a királynét, mert hisz nem maradt Sigmond Dezső beszéde. Kedves barátaim ! Ez alkalommal csak röviden szólhatok, mert egy makacs burit gátol a hosszas beszédben , de örömmel jelenek meg körötökben, azon férfiak körében, kikkel pártunk közéletében már oly sok év óta együtt küzdöttünk, küzdöttünk kitartóan hazánk liberális haladásának érdekében, küzdöttünk egyenlő kitartással akkor is, midőn politikai ellenfeleink azzal gyanúsítottak, hogy mi a liberalizmust Csak ajkainkon hordjuk, tetteinkkel azonban nem követjük. Ha már volt alkalom arra, hogy ennek alaptalansága fényesen bebizonyíttassék, akkor a közelmúlt idők eseményei arra a legjobb bizonyítékot vannak hivatva szolgáltatni. (Úgy van.) Pártunk vezéreszméje medig az volt, hogy működjék oly irányban, mely biztosítja Magyarország liberális fejlődését, hogy így egy erős nezeti kulturállammá váljék, de nem engedte magát elragadtatni soha oly nemzeti sovinizmus által, mely a nemzetet ama térre ragadná, hogy kockáztassa mindazt, a mithos-szú éveken át nagy fáradsággal, nagy munkával és az állampolgárok nagy anyagi áldozata árán létrehozott Mert valljuk be őszintén, hogy hazánk politikai láthatárán az utóbbi időben igen komoly felhők kóvályognak, melyre ha nem ügyelünk és egy intuziv fergeteggé összecsapnak, annak elmúltával a feltűnő napsugarak alig fogják többé Magyarország kormányzati irányában megtalálni azon liberális haladási irányt, mely hazánkat a kiegyezés óta lefolyt évek alatt erőssé és hatalmassá tette. Erőssé és hatalmassá tette, mert képessé lön oly alkotásokra, melyek hivatva vannak egy egész uj Magyarországot megteremteni, megteremteni egy uj Magyarországot rendezett államháztartással és valutával — mellyel az országot anyagilag erőssé teszik és mellyel az állampolgárainak megadják a lehetőséget, hogy anyagilag gyarapodhassanak ; megteremteni egy új Magyarországot jó és gyors igazságszolgáltatással, melyre különösen a szóbeliség fog hatalmasan hatni, melynek életbeléptetése után mi, kik a productív pályán működünk különösen már oly sok év óta sóvárgunk ; megteremteni az uj Magyarországot a vallásszabadság gyakorolhatásával, mely által a hitélet, a gondolat szabadsága lesz törvénybe iktatva; megteremteni az új Magyarországot, mely institutióiban szabad, szellemében emelkedett, s melynek törvényei az erkölcsösség és igazság legtisztább forrásából meritvek. (Éljenzés) Lehetett arról szó, hogy az egyházpolitikai reformok terén lehetett volna egy csendesebb tempót követni, mely a nemzetet talán készültebben találta volna mindezen nagy és mélyreható kérdések megoldására, de ha egyszer már eldobtuk a kockát, megtettük az első lépést, akkor többé meghátrálnunk nem szabad azon reactionárius elemekkel szemben, kik magukhoz akarják ragadni Magyarország kormányzatát, mert ha ez sikerülne, akkor meggyőződésem, hogy meg lenne ásva sírja hazánk liberális iránybani fejlődésének, a magyar nemzeti állam kibontakozása lehetőségének. Váljon minő garantiát nyújtanak a nemzetnek ama férfiak, kik a reactionárius eszmék érvényesítésével akarják Magyarországot boldogítani? Erre csak nagy hazánkfia Kossuth Lajos utóbb hangoztatott szavaival kell élnem, melyben figyelmezteti politikai ellenfeleinket, hogy vigyázzanak, ne nyújtsanak segédkezet oly elemeknek, kik a reactionárius visszaesés zászlóját fogják lobogtatni, csak azért, hogy Wekerlét és társait megbuktassák — ez nem komoly államférfiakhoz illő spekulatio, mert azt Csak nem teszi fel róluk, hogy csak egy is legyen közöttük, ki magát azon ábrándban ringatná, hogy ha az egyházpolitikai kérdésben Wekerle elbukik, szabadelvűbb államférfiat bíznának meg kormányalkotással, hanem a következés az lesz, hogy a reaktiv hajója és ezzel Magyarország culturfejlődésének visszaesése gőzerővel fog előre törni, és e szavakban mily igazság rejlik. Megeshetik családom, de nem tételezem fel azt, hogy Magyarország parlamentjében akadna oly tag, kit a pártszenvedély annyira elvakítana, hogy mibőn látná azt, hogy Magyarország politikai fejlődése ezen komoly veszélyben forog, ne sorakozna azok sorába, kik Magyarország éltető eleme, a liberális haladás eszméiért küzdenek és engedni azt, hogy drága hazánk, mely a kulturfejlődés legszebb, legerősebb korát éli, oly politikai betegségbe jusson, mely őt eltemethesse, mint midőn az aggkor eléri a legszebb, legreményteljesebb korban lévő ifjút. Van bennünk is anynyi hazafiság mint bárki másban, ki mellét veri és teli torokkal kiabálja hazafiságát. De mi a komoly és kitartó munka emberei vagyunk, és haladunk nagy pontossággal kitűzött czélunk felé és azon igaz közmondással tartunk „többet észszel, mint erővel.* És most legyen nektek szentelve kedves barátaim e pohár azon férfiaknak, kik mindig ezen józan és higgadt politikát követtétek, mely által biztosítva van Magyarország jövője, de egyszersmind függetlensége, sokkal jobban, mintha a túlzó politikusok tanácsait követnék. Legyen nektek szentelve e pohár, az Úr Isten áldjon meg titeket minden jóval és áldásával, éljen a kolozsvári szabadelvű párt! A beszédet követő éljenek lecsillapulta után, Óváry Kelemen dr. mondott felköszöntőt, Sigmond Dezsőt éltetve, ötletekkel gazdag beszédben. Most az est legfontosabb része következett: Hegedűs Sándor beszéde. Általános feszült figyelemmel hallgatták a beszédet, mely magas színvonalon állott, higgadtságával, tárgyilagos bírálataival s ama találó képekkel, melyeket a jelenlegi politikai helyzetről nagy vonásokban, de könnyen érthető modorban, rajzolt. Beszéde közben gyakran hangzott fel a helyeslés s találó ötleteit folytonosan tetszés kísérte. Beszéde — gyorsírói följegyzéseink alapján reprodukálva azt — körülbelül a következőket tartalmazta: Hegedűs Sándor beszéde Tisztelt uraim! Miután igen tisztelt barátom és képviselőtársam a szabadelvűpárt szempontjából a szabadelvűpártra ürített poharat: engedjék meg, hogy én ez alkalommal kísértsem meg tisztán Kolozsvárhoz beszélni, pártkülönbség nélkül. (Halljuk.) Nem azért talán, hogy megtagadnám pártállásomat, mert tudják, hogy erős pártember vagyok, hanem egyenesen azért teszem, mert olyan kérdésekről akarok nyilatkozni, melyek pártkülönbség nélkül érdekelnek mindenkit s így igen természetes, hogy reflektálni kell azokra, amiket igen tisztelt belátom, a szabadelvű párt elnöke nagyon szép beszédben mondott. Először is, Kolozsvárról én is elmondhatom, hogy „ke-