Kolozsvár, 1893. július-december (7. évfolyam, 147-298. szám)
1893-09-16 / 211. szám
llik évfolyam. 1893. Szerkesztő-iroda: BELKIRALY UTCZA 6. SZÁM. A latp szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK HEH ADATNAK VIC8ZA. megjelenik a lap minden nap az ünnepi és vasárnapok kivétellével. Vévtelenöl beküldött közlemények te-kintetbe nem vétetnek. • 211. szám. Kolozsvár, szombat szeptember 16. STAR Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK : Betekint.................................IS frt. Fit int ..................... frt. Negyed évre.................4 frt Egy hire .......................1 frt so kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 20 kr. Kőszeg. Kolozsvár, szept. 16. (—lk.) Magyarország szeme Kőszegen van. Európa figyelme Kőszeg felé irányul. A belpolitika tényezői, s a nemzetközi politika fő faktorainak egy tekintélyes részei pár nap alatt hazánk területén, Vas vármegye egyik városában vannak együtt. A hős Jarisics Miklós emléke által megszentelt helyen három koronás fő találkozik holnap. Minket elsősorban az érdekel, hogy a magyar királyt néhány napig ismét itthon, körünkben üdvözölhetjük. A múltban sok minden másként történt volna, a jelenben sok minden másként történnék, ha fejedelmünk többet időzött volna, illetőleg többet időznék körünkben. A magyar királynak több magyar levegőre és befolyásra van szüksége. Az osztrák házból egy királyünk be ismerte a magyar nemzetet úgy, mint a mostani, mégis ő felségén is nem egyszer meglátszik, hogy környezete tévedésbe ejti, vagy nem világosítja fel eléggé nemzetünk jelleme felől. Példák erre közelebbről a Kossuth kultusz terén tapasztalt megnyilatkozások. Még emlékezhetünk azokra a kedvetlen benyomásokra, mik az udvar gyors távozásának nyomában országszerte keltek. Akkor fájdalommal győződtünk meg, hogy mily nagy kár mindkét részre, ha a magyar király csak kivételesen és rövid időre érintkezik a világ leglojálisabb nemzetével. E körülményre már őseink is mindig nagy súlyt fektettek. Országgyűlési határozatok és törvények hozattak a felség itthon lakásáról és a magyar udvartartásról. De a pénzhiány és egyéb viszonyok mindig akadályozták a nemzet óhajának teljesedését. Legnagyobb ártalmunkra mindig a bécsi idegen és ellenséges indulatú befolyás volt, mely minden jelentéktelen körülményt elefánttá fújt fel, hogy királyaink bizalmát csökkentse, s vonzalmát tőlük elfordítsa. Anynyira,hogy a bizalmatlanságnak némi jelei m még napjainkban is előfordulnak, s ép ezt kellene figyelembe venni poétikai köreink bizonyos részénél, hol nem igen szokták tekintetbe venni, hogy egy-egy meggondolatlan tüntetés sokszor évek munkáját dönti halomra. Ána a kőszegi napok alatt ismét tapasztalhatja a felség, hogy a monarchiában sehol sincs oly biztos helyen, mint nálunk, s népei közül egy sem környezi oly benső hódolattal és annyi ragaszkodással, mint a magyar. Azt a lelkesedést, melyet hazánk bármely pontján tapasztal, s a melyhez hasonló Ausztriában sehol se kiséri, nem csinálják, nem is csinálhatják hivatalosan. Aminthogy a magyar nemzet egyáltalában nem is olyan, hogy kommandóra tudna örülni, vagy butulni. Hanem megteszi, igenis, magától mindkettőt, mikor, hogy súgja a szíve. De nemcsak a magyar király, hanem a Kőszegre érkező idegen uralkodók is még inkább meggyőződnek itt a helyszínen arról, hogy a monarchiának, mint hatalmasságnak, erejét a korona és a magyar nemzet közt fennálló jó viszony és egyetértés képezi. Az ausztriai békétlenségek, zavargások és ostromállapotot provokáló viszonyok korántsem hasonlíthatók a magyarországi néhány oláh és tót által időnként megpróbált izgatáshoz ; a munkáskérdés sem okoz nálunk oly gondot, mint Ausztriában. Egyszóval: a szövetségestárs tapasztalhatja, hogy a szövetség értékét főként Magyarország szabja meg. És ennek reánk nézve messzemenő fontossága lehet. A német császár benyomásai és tapasztalatai mindenesetre nagyobb tekintetbe vételt igényelhetnek a magyar király és osztrák környezete előtt, mintha csak a magyar politikusok és hírlapok beszélnek hasonló tenorból. Különösen az osztrák környezet az, melynek véleménye megváltoztatására súlyt fektetünk. Mert a szigorúan alkotmányos korona véleménye nem lehet eltérő magyar tanácsosainak véleményétől, de az az ellenséges áramlat, mely között az uralkodó élete nagyobb részét tölti, a felség körüli miniszter által nem ellensúlyozható teljesen. Jó, ha ügyünknek, habár közvetve is, oly tekintélyes szószólója akad, mint hazánk jelenlegi magas vendége, ki már saját érdekéből kifolyólag is bizonyára jól szemügyre vesz nálunk mindent, s ismert közlékenységével el is mondja észleleteit ott, a hol kell. Mi sem politikailag, sem katonailag nem tartunk a magas véleménytől. Hogy a kőszegi napoknak menynyire megvan a fontossága, az kiderül az osztrákok irigykedésébe, melylyel ez eseménynek már csak hírét is fogadták volt. Mindnyájan élénken emlékezünk még, miként akarták Kőszeg vidékét erőnek erejével koleravészesnek feltüntetni, s menynyire elárulták, hogy bizony nekik nagyon jól esnék, h ez az egész terv füstbe menne. Királyunknak köztünk való időzésére mindig féltékenyek voltak, s különösen féltékenyek most, midőn tapasztaltok kell, hogy ahelyett, hogy a nálunk közelebbről lefolyt egy némely esemény alkalmából sikerült volna az uralkodó szivét tőlünk elfordítaniok, a magyar király nemcsak ismételten megjelenik közöttünk, hanem itt tartózkodásával a magyar udvartartás kérdése egy lépéssel tovább halad a megvalósulás útján, s az egyházpolitikai reformok ügyében oly kijelentéseket nyerünk, melyek némely osztrák körök számításaira is keresztet vonnak; s mindezek után a monarchia feje magas vendégeit is körünkben fogadja, s itt mutatja be a közös hadsereg fejlettségét. Ha végül a gácsországi megelégedett nyilatkozatokkal szembe állítjuk az ausztriai nemzetiségi mozgalmakat és a Magyarország hűségéről Borossebesen elhangzott elismerő szavakat, megérthetjük, hogy az osztrák császárnak sokkal több kellemetlensége van, mint a magyar királynak, s az előbbi szívesen cserél a másodikkal. Igen, a felség magyarországi útjának most belpolitikánk különösen reformjaink szempontjából s a koronának Magyarországhoz való viszonya tekintetében is jelentősége van. A német császár megjelenése körünkben viszont a monarchia két államának megítélésére vet világot, s szemben az orosz franczia barátkozással, a nemzetközi politika szempontjából igényel figyelmet. E látogatást néhány nappal előzte meg az olasz trónökös látogatása Németországon, így a három szövetséges hatalom e legújabb bizalmas érintkezése mindazon kételyeket eloszlathatja, melyek a Rimler-féle leleplezéseket és Ausztria-Magyarországnak Oroszországgal való gazdasági érintkezését túlságos kiszínezéssel igyekeztek a bizalmatlanság szítására kizsákmányolni. A hármas szövetség soha sem volt őszintébb, s a béke biztosítására irányzottabb, mint most. A kőszegi találkozás erről meggyőzheti a népeket, valamint a népeknek e szövetséghez való ragaszkodásáról biztosak lehetnek a szövetséges uralkodók. KOLOZSVÁR“ tárczája. A szerelem végállomása. — -4 .Kolozsvár* eredeti tdrczája. — ~~ Az én beleegyezésemmel sohasem. Nem azért neveltelek fel annyi küzködés után, nem azért áldoztam reád minden keresetem, fosztjtsm meg magamat minden örömtől, hogy ®°st egyetlen lépéssel tönkre tedd minden regényemet. Ott virrasztottam beteg ágyad melálszakákon át, ellesni igyekeztem minden gondolatodat, teljesíteni minden kívánságodat, mi mielőtt kimondottad volna, s mindezt írt . Azért, hogy most vakmerően feledve tiszteletet, elfojtva minden szeretetet, J nekem tartozol, elhagyni akarsz egy amna* miatt, kihez nem csak téged, de legj °C felénlemet sem adnám oda. Soha f Elmondtam: soha semi Hiába sírsz, engem nem fog meghatni. Ez utolsó felha- Z0tt akaratom és nincs olyan hatalom, mely ®°ndr ett szavamtól eltántorítana, állt ^887^e közben felállt a székről, és oda- Ig * *eány elé, ki szintén felemelkedett de- Szft0 leány az atyja ítélő bírája előtt. 1911 °^d tapadtak annak haragos arczvoná*70t kinosan emelte kebelét, összeérő' ajka'val visszafojtani igyekezett feliig zokogását. — Máskor oly piros arczát el(6^a_a Szin, 8 atyjának szenvedélyes, szemszavait némán, szótlanul hallgatta. De tj. . n kimondta az utolsó szót, midőn a^hallgatta az indokolatlan, lesújtó ítéletet^ , a nagy beszédes szemek lassan-lassan elmosódtak, és egy fényes környceepp fu-E két szív, mely évek hosszú során át a szülői és gyermeki szeretet egész melegével forrt egybe — most könyörtelenül törte össze egymást. Az a csendes kis lakás, a békesség és megelégedés tanyája egykor, tanúja volt két ember vergődésének, kiknek mindegyike a rajongásig szerette a másikat és kik mégis kíméletlenül tették szerencsétlenné egymást. Kabos ingerülten távozott a szobából. Kötelessége szólította és igy sietnie kellett. A déli gyorsvonat, melyet neki kellett Érdesig vinni, nem várathat magára. Oh mennyiért nem adta volna, ha most ily kedély állapotban nem kellett volna elutaznia. De a szolgálat,a kötelesség az első. Egyetlen perczet sem szabad késni. A pontatlanság, a hanyagság a legnagyobb bűn, mit egy mozdonyvezető csak elkövethet. És most vérző szívvel, kábult agygyal felülni a gépre. Irtóztató gyorsasággal távozni, mikor maradni óhajtana testtel, lélekkel, figyelni akkor, mikor gondolatai másfelé barangolnak. Vigyázni a legkissebb jelre, ügyelni a legkétségbeejtőbb pontossággal, mikor elméje fáradt, ágya ég, szemei homályosak ... oh ha most maradhatna ! Aztán az a leány. Ott hagyta a legnagyobb kétségbeesésben, a fiatal szív minden bánatával egyedül, magára, ismeri a leányt. Hiszen az ő leánya. Makacs, hajthatatlan. Még emlékezik arra a felvillanó tekintetre, mellyel mereven szemei közé nézett, midőn elhatározását tudtára adta, arra a kétségbeesett arczra, mellyel tiltó szavait fogadta. És az a leány most otthon van, egyedül. A magány rész tanácsadó ... de nem, azt nem fogja tenni. Annak a leánynak be kell látni, hiszen okos, józan gondolkozású leány, a hogy neki igaza van. Aztán, hiszen ő is volt szerelmes, ő neki is volt bánata és most mégis itt van. Az ő szíve is fájt, volt idő, mikor Ő is kétségbeesett a jövő felett, mikor egy villogó szempár az ő eszét is elrabolta, de az már régen volt. Most, deresedni kezdő hajjal, éveinek megszaporodott számaival, alig-alig emlékezik reá. Az a leány is feledni fog, miként ő, az a leány is megvigasztalódik s minden a régi kerékvágásba tér............de hátha nem ? Szavai olyan lesujtók, ítélete olyan kemény volt . . . hátha az a leány . .. az a leány. . . ? — Indulás ! — hangzott a jel. A következő perczben Kabos megindította mozdonyát s a vonat sebesen robogott ki az állomásból. Az a leány pedig, ki ott maradt a szobában, még most is mozdulatlanul állt ugyanazon a helyen. Oda támasztotta kezét a pamlag támlányához s hosszan nézett ki az ablakon. Látta elrobogni a gyorsvonatot ablaka alatt, érezte, mint rezeg bele az egész ház, látta édes atyját ott ülni a gépen, mereven, egyenesen, szemeit az előtte levő pályatestre szegezve és valami végtelen sivárságot érzett egész lelkében. Majd levetette magát a pamlagra, arczát kezeibe temette és sírni akart. Ki akarta önteni zokogásával,könnyeivel a benne felhalmozott keserűséget — de szemei szárazon maradtak, torkát valami fájó érzés szorította össze , mint a kelepczébe szorított kis madár vergődött ide-oda, hasztalan igyekezve szabadulni. E közben lassan, észrevétlenül leszállt est. A kis szobát elborította a homály s az egyes tárgyak körvonalai mind inkább nehezebben voltak kivehetők. Csendesen felkelt. Megvetette ágyát, majd ledobta magáról lábait és henni tért. Pihenni! Oh ha ezt tenni tudná. Ha a jótékony álom lezárná szemeit. Ha az a felizgatott lélek, az a beteg test, kifáradva a küzdelemben, nyugodni tudna. . . Mozdulatlanul feküdt ágyában. Magára húzta takaróját, szemeit erővel zárta le és aludni próbált. Órákig feküdt így, úgy érezte mintha lelke megszűnne küzdeni saját énjével és lassan-lassan elhagyni készülne őt. A messze távolból egy fehér alak látszott, mely kezével magához hívta, érezte, hogy egész teste lázban van, hogy valami renkivüli történik vele. Félig ébred, félig alva gondolkodni akart, de nem tudott. Visszaidézni atyjának szavait, de azok a meszsze távolból érteettlenül zúgtak fülében.. . és zavaros, homályos visioiból, kiemelkedett hirtelen a szeretett ifjú alakja, az, a kit atyja sehonnáinak nevezett , a kit ő szivének minden dobbanásával lelkének minden erejével szeret, imád a végletekig. . . Felriadt álmából. Az óra most verte el a hármat. Felkelt az ágyból s oda lépett az ablakhoz. Igyekezett rendbe szedni gondolatait s eszébe jutott, hogy atyja egy óra múlva megérkezik a vonattal s holnap talán újból kezdődik a barez, a küzdelem egész a végkimerülésig. Végig nézett az előtte elfutó pályán s egész lelkét valami kimondhatatlan fájdalom fogta el. Reá tette kezét láztól forró homlokára , amint kinézett a csendes, a hold fényétől halványan megvilágított éjszakába, úgy érezte, hogy ő olyan felesleges, olyan semmi is ezen a világon. És most először támadt fel szívében a vágy megszabadulni a terhes, nyűgös élettől, szakítani mindenkivel egyszerre, örökre ketté vágni egyetlen csapással a csomót, melyet megoldani nem tudott, nem mert, nem akart.. . Kinyitotta az ajtót és kilépett az éjszakába. A hold elbújt a sűrü fellegek mögé s vigasztalan sötétség borított el az egész vidéket. Lassan haladt, előre.A szél átjárta vékony könyű ruháját. Meztelen lábait felsértette a kavics, de a hideget, a fájdalmat nem érezte; látta, hogy nincs számára más út, hogy meg kell halnia, itt hagynia mindazokat, kiket szeretett, kikhez ragaszkodott.. . A távolból már hallatszott a vonat dübörgése. Még messze volt csak az, ki, miként ez a szép fiatal leány, a pálya mentén nőtt fel, ismerhette fel a közelgő veszélyt. Felkapaszkodott a töltésre. Megállt a pálya közepén s összefonva karjait, szemközt fordult a közelgő vonattal. Most már nem félt semmitől. Elhatározása szilárd, akarata változhatatlan. A dübörgés mind közelebb hallatszott. Már lehetett látni a vonatot, amint két vérvörös szemével előre rohant. És amint az a két izzó lámpa mind inkább nagyobbodott, lelkét valami földöntúli üdv szállta meg. úgy érezte, mintha levetette volna magáról a nyűgös földi dolgokat, mintha ott fenn, a magasban valami bivó szózat szólalna meg, mely keresztül cseng a csendes levegőn , reménynyel, bizalommal tölti el kétségbeesett lelkét. Letérdelt. Felnézett a magasba, mintegy erőt meríteni az utolsó, a végtelen útra. Felemelte feje fölé összekulcsolt kezeit — a mint remegő ajkai még egyszer elsusogták azt az imádott nevet s az a piros szemű szörny megrezegtetve a földet, mindinkább közelebb-közelebb hatolt — lehajtotta fejét a vágányra . . . A nagy természetben ünnepélyes, komoly csend honolt. A fényes, halványodni kezdő csillagok rezgő fénysugarai bizalommal tekintetek le a fekete földre. A közeli fák titokzatosan zúgtak, zörögtek. A rétről a virágok illatát széthordta a szellő. Ott, a messze távolban, hol ított végig az CZOD. izgalomtól halott bálvány az A király beszédei. A Pol. Corr.-nek egy budapesti távirata hangsúlyozza, hogy a király borossebesi nyilatkozatai nagy mérték-ben hozzájárultak a kormány és a kormánypárt helyzetének tisztázásához, minthogy e nyilatkozatokból kiviláglik, hogy a korona teljesen akczeptálta a kormány álláspontját úgy a nemzetiségi, mint az egyházpolitikai kérdésekben. Nem tagadható, mondja a jelentés, hogy ez az álláspont megfelel úgy a nemzeti, mint a liberális követelményeknek. Most már az ellenzék táborában is jobban közelednek a kormány álláspontjához, m mint eddig azok, akik nem a személyes, hanem a tárgyilagos politikának voltak hívei. A szász képviselők pártállása. A volt királyföld szász képviselői és választókerületeinek valamennyi bizalmi embere Nagyszebenben gyűlést tartván, azt a határozatot hozták az egyházpolitikai kérdéseket illetőleg, hogy az eddig beterjesztett javaslatok semmi okot sem szolgáltatnak arra, hogy a szász képviselők a kormányhoz s a liberális párthoz való eddigi pártállásukat megváltoztassák. A katonai kegyetlenkedések. Bécsből jelentik, hogy a katonai kegyetlenkedések dolgában kiadott rendeletet nem Merkl osztályfőnök szerkesztette. Igaz ugyan, hogy ezt a rendeletet néhány nappal Bauer hadügyminiszter halála után bocsátották ki,de még báró Bauer utasítása szerint szövegeztek. Valutarendezés és aranyázsió. Tisza István a Budapesti Szemle legújabb számában hosszabb tanulmányt tesz közzé, melyben kiválóan foglalkozik a valutarendezés és az ázsió kérdésével. Tisza István a baj okát a következő pontokban foglalja össze: 1. Ha nem is nagy mérvben, de közrehatottak ez eredmény előidézésére a két kormány aranyvásárlásai. 2. Sokkal élesebben lép e baj előtérbe azon aranymennyiség behozatala alkalmával, melylyel az osztrák-magyar bank a múlt év őszén gyarapította aranykészletét. 3. Súlyosbítá e bajt, hogy a tavalyi év általában nem kedvezett kivitelünknek s áruforgalmunk a rendesnél kedvezőtlenebbül alakult; hatványozza ezt az a körülmény, hogy az idei kivitel a szokottnál sokkal későbben indul meg. 4. Mindezeknél nagyobb súlylyal folyt be azonban fizetési mérlegünk megzavarásába az a tömeges értékpapír behozatal, mely ez év első hónapjainak egyik legfeltűnőbb gazdasági jelenségét képezé. Birtokrendezés. — A birtokrendezési irodalom egy terméke és az érdekelt közönség. — Szászváros, szept. 16. Összeállította: Deák Gyula birtokrendező mérnök. I. Csak néhány évvel ezelőtt a fennebbi alczim paradoxon volt volna. Hisz a birtokrendezés a jogi, helyesebben úrbéri és mérnöki tudományok oly mixtum composituma, melynek a száraz törvényeken és rendeleteken vagy ijesztő mértani és mennyiségtani munkákon kívül élvezhető, általános haszonnal megfigyelhető irodalmat képzelni sem lehet. A birtokosság százezrei személyesen vannak érdekelve, vagyonuk, jövőjük áll kockán, védekezniük, intézkedniük kell, de a tér, melyen ezt megkísérelhetnék, oly rejtelmes, hogy laikusnak leghelyesebb elfogadni amaz axornát, hogy a jó birtokrendezéshez tökéletesen elég egy lelkiismeretes paragrafus görbítő és egy megtestesült kétszer kettő négy. Azonban e gondolatmenet ma már csak a múlt emlékei közül való, s a műveit magyar közönség jól felfogott érdekében lehetővé teszi, hogy birtokrendezési irodalomról is beszélhetünk, hogy ennek termékeit méltatva olvasó közönségre találunk. A birtokrendezési irodalomnak és nemcsak a szakférfiaknak, de az érdekelt közönségnek is hasznos szolgálatot tett Káplány Géza, ki „Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betétszerkesztés czímű nagy munkája most megjelent második kötetének Birtokrendezés felirata fejezetében nem elégedett meg a szabályok száraz közlésével, hanem egyes paragrafusokhoz bű magyarázatokat, gyakorlati tanácsokat csatolt, miáltal művét a birtokrendező műveit közönség előtt is értékessé és hasznos olvasmány tárgyává tette. Káplány ügyszeretetének és önzetlenségének, de helyes felfogásának is nagyon méltánylást érdemlő tanújeleit adja, midőn a 48. §-t a következőkkel világosítja meg. „Az eljáró bíró megválasztása — a törvényszéki elnök részéről — nagyon fontos kérdés ; részben tőle függ a birtokrendezések gyors és alapos keresztülvitele. De alapos munka iránt kellő garanciát csak az a bíró nyújthat, aki elméleti ismereteken kívül hosszabb időn át folytatott gyakorlat által az ilyen ügyekben kellő jártasságot szerzett; akiben az érett megfontoláson kívül meg van már a kellő rontin, tapintat, otthonosság és az elengedhetetlenül szükséges feltalálási tehetség; mert az ily ügyekben minden apró kérdésre s azok minden árnyalatára nézve törvényt vagy rendeletet hozni teljes lehetetlen. Ez magyarázza meg az erdélyi részekben észlelhető azon sajátságos jelenséget, hogy egyik-másik törvényszék területén, egyik-másik községben a birtokrendezések, tagosítások évtizedeken át elhúzódnak, megfeneklenek vagy szerencsétlen véget érnek. Épen azért nincs fonákabb dolog, mintha valamely törvényszéknél az úrbéri eljáró bírákat mindegyre változtatják, vagy csak azért.