Kolozsvár, 1893. július-december (7. évfolyam, 147-298. szám)
1893-11-08 / 255. szám
YH-ik évfolyam. 1893. 255. szám Kolozsvár, szerda november 8. Szerkesztő-iroda: BELKIRALY-UTCZA 6. SZÁM A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. Kiadóhivatal: BELKOZEP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI OLLAM : Egész évre.................................Itt írt. Fél évre ...................................8 frt. Negyed évre..............................8 frt. Egy bore ..... 1 írt be kr. Egy szám ára 6 kr. MIROETESI 0 I 1 A K ’ E^y Q cm. tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. KÍZMATOK hím adatnak vissza Megjelenik a lap minden nap, az ünnepes vasárnapok kivételével. töételenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. A nagy reform. Kolozsvár, november 8. (Rt.) A kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat talán már a legközelebbi napokban a képviselőház elé terjesztetik. Mégpedig, s ezt hangsúlyoznunk kell abban az alakban, amint a kormány kidolgozta, azon elvekkel, melyeket a Wekerle-kabinet programmjában kifejtett. A legalkotmányosabb magyar király megadja előleges jóváhagyását a javaslat előterjesztéséhez. E több, mint fontos; e több, mint nagy horderejű, mert korszakalkotó tény uralja egész politikai világunkat, egész közéletünket. Nem volt ily reformunk 1848 óta. Csak ama nagy korszak törvényhozási alkotásai mérkőzhetnek azon eszmékkel, melyek az előttünk álló reformjavaslatokban kifejezést nyernek. Akkor a politikai újjászületés alapjait raktuk le; most a társadalmi átalakulás föltételeit adjuk meg. A kettő kiegészíti egymást; a kettő egymásra hatása szüli meg az új Magyarországot. De vájjon nem örülünk-e igen korán? Vájjon az egész egyházpolitikai reformtervezet nem akad-e fönn valahol abban a nagy és mesterséges gépezetben, mely törvényeinket alkotja? Bizonyosak vagyunk benne, hogy az öröm első nyilvánulásai után ezek a gondterhes kérdések merülnek föl mindenki előtt. E nevezetes javaslat legfelsőbb előzetes sanctiojával, mely elé az egész nemzet visszafojtott lélekzettel néz, egyszerre kiderül az egész politikai láthatár. De a továbbiak miatt való aggodalom máris ott fenyeget tornyosuló felhők alakjában a szemhatáron. Ámbár a parlamenti levegő ép a legutóbbi napokban, sokat tisztult, a személyes élű összecsapásokból kifejlett villamosság a miniszterelnök és Apponyi gróf lejális nyilatkozataival levezettetett, s a békülékenység szelleme valószínűleg minden pártból egyesíti és tömöríti azokat a szabadelvű elemeket, melyek elvben eddig is a reformok mellett voltak. A pártérdek és taktika kicsinyes tekintetei elhomályosulnak a magasabb közérdekek követelményei előtt. Ez mindenesetre igen figyelemreméltó és biztató körülmény. Mert ha a pártok közül minden subjectív indok és érzelem el van távolítva, ezzel a reformok ellenzékének erőit jelentékenyen átszállítottuk. Az ultramontánok és a feudálisok legfőként a pártközi viszonyok feszültségében bíztak, s minden erejükkel azok elmérgesítésén dolgoztak. Ezért igyekeztek lényegén túl kizsákmányolni a kormányelnök és Apponyi közt fölmerült inczidenst is, melynek hatása alatt a képviselőház eloszlott volt. S általában mindazok, kik a képviselőházban nemcsak állásuk, de más okok miatt is ellenzik a reformokat, kezdet óta nagyon bíztak abban, hogy a személyeskedések tovább harapóznak, s e javaslatok valahogy a zavarosba vesznek anélkül, hogy ők nagyon exponálnák magukat, így a sikertelenség ódiuma ép azokra esett volna, akik a reformokat óhajtják. S lehet, hogy a szabadelvűség barátai részben e körülményre való tekintetből is igyekeztek javítani a pártviszonyokon és a parlamenti helyzeten. A nemzet mindenesetre furcsa szemmel nézett volna azokra a szabadelvűekre, kiknek viszálkodása megbuktatja a szabadelvű törekvéseket. Hátra van még a főrendiház. A kath. klérus itt fejtheti ki erőit; a feudális áramlat itt kerülhet utunkba. De már egyik sem oly mértékben, mintha a képviselőházban feszültek maradtak volna a pártviszonyok. A képviselőház imponáló erejét semmi sem fogja paralyzálni, s hatása meglátszik majd a főrendiházon, mely így két oldalról is meg lesz szorítva. Alulról a képviselőház, felülről a korona által. Ez utóbbinak előzetes hozzájárulása még a kötelező polgári házassághoz is, nagy mérvben ellensúlyozza és tompítja mindazon irányzatok actióját, melyek közvetlen a szabadelvűség ellen, közvetve a reactió mellett akartak sorompóba lépni. És valóban a főrendiháznak nem is az a föladata, hogy a haladást föltartóztassa, hanem csak az, hogy a vaktában való rohanást lehetetlenné tegye. A főrendiház nem akadálynak, hanem mérséklőnek van alkotmányunk szerkezetébe illesztve. Ha rendeltetésétől eltérne, s föladatát túlhajtaná, fölforgatná az egész gépezetet, s a zűrzavarból oly alakulások kerülnének ki, melyeknek csak a hazaellenes irányzatok örülnének. Az egyházpolitikai reform s ebben a legfőbb , a kötelező polgári házasságról szóló javaslat pedig utóvégre is még a hazafias klérus és hívek szemében se lehet oly szálka, melyért indokolt volna oly nagy kockázatokba vinni a nemzetet. Utoljára is az a legkomolyabb ellenvetés, hogy e reform a dogmákat támadja meg, egyszerű agitáczionális fegyverré zsugorodott össze. Mert az egyházi frigy megkötése, s ezzel a hívekre nézve vallásos hitük követése jövőre se lesz kizárva. Ami pedig a házasság szentségére vonatkozó hitelvet illeti, ezzel tulajdonkép az egyház lépett oly térre, mely hozzá nem tartozik, mert a házasság kihatásaiban világi jellegű, s annak érvénye, vagy fölbonthatósága világi hatóságok illetékességi körébe tartozik. S azzal, hogy a felbontási okok a minimumra lesznek redukálva, s a válópereket nem egyházi törvényszékek intézik el, minden felekezeti érzékenységnek elég lesz téve. De ettől eltekintve is, az állam a maga ügyeiben nem tűrheti a dogmák békéit, mert különben a felekezetek a közterhek, a pénz és véradó ellen is állíthatnának fel dogmákat. Mi lenne az államból, ha a hitelvek korlátai közé szorítanák ? Ellenkezőleg: a felekezeteknek kell hitelveikkel az állam érdekei és törvényeihez alkalmazkodniok. Nem; a kath. egyház nem veszit, sőt nyer. Először azáltal, hogy a házassági kötelék fölbonthatása miatt hívei nem lesznek kénytelenek hitük megváltoztatására; másodszor pedig az 1868. évi 53-ik t.-czikk 12-ik czikkének tervbe vett eltörlése által, amit különben a többi felekezetre nézve hátrányosnak, s a felekezetek közötti békétlenség kovászának tartunk, mert amennyiben a házasuló felek jövőre is elmehetnek papírjaikhoz, a befolyásolás eshetősége nincs kizárva. Igaz, hogy legtöbbet nyer az állam , de hát ez is a cél. S minthogy minden felekezet hívei elsősorban hazafiak kell, hogy legyenek, Magyarország társadalmi és politikai megerősödése elé nem fognak akadályokat, gördíteni. Az ultramontán és feudális tábor felől mutatkozó felhők tehát nyomtalanul eloszlanak, s a nagy reform ha meg is lesz nehezítve, — de nem lesz megakadályozva. EIősmerős érezte a kormánynak, mely elvi álláspontjáért minden nehézséggel megküzdötte És hála a koronás A .KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Egy költő bazárja. H C. Andersen. Dánból. SZÁSZ ZSOMBOR. — A „Kolozsvár“ eredeti tárczája. — (Folytatás.) disznópásztorok. A szalmából és agyagból összeütött kunyhó előtt ül egy öreg disznópásztor, igazi magyar nemes, a mint gyakran mondta szivére tett kezekkel. (Magyarországban az alsó nemesség rendkívül nagy száma, a leghitványabb kunyhókban is azok élnek, mint földmivesek) A nap forrón süt, azért fordítja bundája prémes felét kívül; ezüstfehér haj köríti jellemző sötét arczát. Darabi vászonból inget készít magának, módosan, bekeni szalonnával, úgy hosszabb ideig tiszta marad, s újra és újra meg lehet fordítni. Unokája, egy virágzó gyerek áll mellette, botra támaszkodva, hosszú, fekete haja ugyanattól a kenőcstől fénylik, melylyel az öreg vásznát kenegeti. Hosszúkás börtarisznya függ vállán , ő is disznópásztor, s este föl fog szállni a hajóra, melyen, az Eros gőzös által vontatva, nagy disznó-szállítmány ö®gy a fővárosba. „Öt nap alatt ott vagytok!“ mondja az öreg. „Mikor én olyan fiatal voltam, mint te, hat hétre volt szükségünk. Lépésről-lépésre haladtunk, sáros utón, erdőn és sziklán keresztül disznók, melyek oly kövérek voltak, hogy egy pár kipukkant az út elején, nyomorultak, soványak lettek, mielőtt a vásárra jutottak volna! — Halad a világ! Minden könynyebb lett!“ „Szívhatjuk pipánkat! felelte a fiú, ráfekszünk bundánkra a meleg napon, a városok s a mezők haladnak el mellettünk, a disznók jőnek s még kövérebbek lesznek az úton! Úri életi“ „Mindenkinek meg van a magáé, mondta az öreg. Nekem is megvolt, a magamé. Nehézségek közt terem a boldogság. Mikor láttam hogy az erdőben czigányok sütnek főznek, ugyancsak ügyelnem kellett, nehogy legszebb disznóm kerüljön üstjükbe. Sok mindent éltem át, furfangoskodtam, törtem az eszemet s gyakran használtam az öklömet. A sziklák közt, a völgyben, hova, tudod, be vannak zárva a szelek, oda hajtottam nyájamat s végig űztem a réteken, hol a szél láthatatlan palotája emelkedik. Nincs ott sem ház, sem fedél , a szél palotája láthatatlan ! Végig hajtottam nyájamat az észrevehetetlen szobákon, termeken, én láttam, fala vihar volt, ajtaja forgószél! Ilyet érdemes átélni ! van mit elbeszélni! ti csak henyéltek a napfényben a nagy, úszó tutajon.“ — S míg beszél is az öreg, szorgalmasan dolgozza új vásznát. „Jöjj le a Dunához!“ mondta az ifjú „Ott láthatsz disznókat! Olyan kövérek, hogy majd kihasadnak. Nem akarnak a hajóra menni, ostorra hajtják, összebújnak, a földre feküsznek, egymás hátára másznak ! Van ott olyan táncz ! Az ember kaczag, ha látja azt a zsibongást. Az ország összes muzsikusa sem tudna olyan hangokat kiadni csimpolyájából, ha még úgy is erőlködnének. — Most már kitűnően fénylik inged a zsírtól, jobban nem is lehet megcsinálni. Jer le a Dunához, egy kis jó italt adok, bátyám ! öt nap múlva a fővárosban leszek , ott van még fény, csillogás ; veszek neked vörös nadrágot s ezüst sarkantyút.“ S az öreg disznópásztor büszkén emeli föl fejét, szikrázó szemekkel néz a fiatal magyarra, az ingét fölakasztja egy szegre az alacsony kunyhóban, melyben csak egy pad, egy asztal s egy állvány van s magában mormogja: „Nemes ember van, nemes ember én és vagyok !“ (így áll a szövegben , utána lefordítva dánra: Han er en Adelsmand, jég er ogsaa en Adelsmand.) A vásárosok. Elhagytuk Mohácsot. Hajónk túl volt tömve utasokkal; többen voltunk háromszáznál, s Pestig még sokra lehetett számítni. Ládák, tarisznyák, pakkok voltak fölhalmozva, egész a gépház tetejéig , a fedélzeten s alatta hely után járt a sok népség, hogy leülhessen, vagy legalább megállhasson. Legjobban csinálta egy török zsidó, ki Zimonytól utazott velünk; perezre sem hagyta el helyét, melyet ott elfoglalt. Vígan ült egy kiterített szőnyegen, — az egész társaság bolondja volt, — lábai közé egy nagy üveg bort fogott, melyből minden pillantásban nagyokat koztyintott, kacsintgatott, énekelt, kukorigolt mint egy kakas és sóhajtozott, mint egy hajadon. Egy hajduvörös ruhában, fehér sapkával, reggeltől estig a kapitány kajütjét támasztotta a pipák ; pár öreg zsidó hangosan olvasta magának héberül a bibliát. Fölhalmozott pakkokon családok ültek, hagymát s kenyeret ettek s kártyáztak, vagy henyéltek. Egy fiatal katona egy cselédlánynak udvarolt, míg két másik tiszt a kis örmény fiúcskával, Antonioval mulatott s pater Ádám szörnyülködésére kijelentette a fiú, hogy rossz dolog barátnak lenni. A tisztek megmutatták kardjukat, bajuszukat, fejére tették tarka sapkájukat; a fiú mosolygott, Ádám pater fejét csóválta. Vigság, kiabálás, zúgás, zajongás volt mindenfelé, fennt, lennt. „Mein Parapleem, Parapleem!“ editott egy zsidó, ki elhagyta esőernyőjét. „Felix faustumque siti“ üdvözöle kollégáját egy feketébe öltözött iskolamester. Két fiatal hölgy állt egymás mellé szorulva a tolongásban s egy czitromot szagoltattak. Az első osztályon sem volt kellemesebb, de nem volt dohányfüst. A hölgyek között fesztelenül ültek az urak s makaót játsztak, egy nagyon hazard játékot, egy zöld kabátos zimonyi kereskedő, fekete lágy kalapban, melyet még éjjel sem vett le fejéről, már minden pénzét s óráját is eljátszta. Este még roszszabb lett; asztalra, padokra feküdtek, sőt asztal és pad alá, még a kajüt ablakába is. Némelyek felöltözve feküdtek le, mások, a mennyire lehetett, kényelembe tették magukat s azt képzelték, hogy saját jó ágyukban alszanak. A hölgyeknél épp úgy tömve volt; az idősebbek közül néhányan vették a bátorságot s át jöttek hozzánk az ajtón belül; mások a lépcsőkre feküdtek, egymásra. A fedélzet egészen egy nagy ágy volt, a népség a nappal feküdt le; egy lépést sem , lehetett tenni, az ember rájuk lépett! Volt ott hortyogás, szuszogás, igy töltöttünk el két évet. Az ember egészen elfeledte a természet költészetét. Termékeny, gazdag vidékek, szőllőhegyek s nagy községek mellett haladtunk el, melyekben uj templomok ragyogtak. Végre, Mohácsról való elindulásunk után a harmadik reggel, a magyar zászló üdvözölt s könnyű ködbe burkolva előttünk volt Pest. Budát eltakarta a magas Szent-Gellért hegyt melynek csúcsán, egy toronyról üdvözölte a vásárosokat hozó hajót, a zászló. — Pest és Buda. Nagyszerű kilátás! de hogyan lehessen szavakkal leírni, azzal a napfénnyel együtt, mely beragyogta. Pesten a parton palota palota mellett áll: minő élet, minő zsibongás! magyar dandyk, zsidó és görög kereskedők, katonák és parasztok tolonganak. Medardus vásár van. A túlsó oldalon magas, zöld hegy alatt kisebb, tarka házak vannak; egy néhány lépcsőzetesen van a hegyoldalban is. Ez Buda, Magyarország fővárosa; az erősség, Magyarország Akropolisa, a zöld berkek közül emelkedik ki fehér falaival. Hajóhíd köti össze a két várost; minő tolongás, minő zaj a híd reng, midőn kocsik hajtatnak kerestül, katonák masíroznak, szuronyok csillognak, parasztok jönnek búcsúról, most haladnak a híd közepén, a kereszt ragyog, az ének hozzánk hallszik. A folyam is rakva van hajókkal, bárkákkal. Zene szól! Egy halom bárkát vontatnak fel a folyón ! mindenn ken tyézet számra leng a magyar lobogó. A bárka tele van emberrel, kik csaknem egészen meztelenek, fejükön kis sötétbarna sapka. A zene szól, a zászlók lobognak! mit jelentsen ez? Egy fiatal hölgyhöz fordultam, ki szintén ezt a jelenetet nézte, s az magyarázta meg, hogy ez katonai uszoda. Tisztek s kadettek leúsznak a folyón a Szent-Gellérig, de visszaúszni lehetetlen, azért hozzák túl őket bárkákon, zenével, zászlókkal. Különös, de jól néz ki. Minden zaj, minden ünnepség! A templomokban harangoznak, pünkösd van! Kiszállunk s hotelt keresünk. Hatalmas, nagyszerű épület, de szemérmetlenül drága vásár idején nincs megszabva a díj. Bejárjuk Pestet, egészen és legalább is egy darab Bécs, ugyanolyan boltok, ugyanolyan tarka, szépen festett czimerek, az embernek kedve jő bámészkodni. Egy kávéházon arany betűkkel áll: „Kávé-bos“, a alatta a mennyei kávéforrás. Angyalok ülnek itt az asztalok körül s kávéznak ; a legszebb viszi a csészéket a forráshoz, s egy sötétbarna osztogatja ki, virágok kő- királynak, kiben a szigorú alkotmányosság minden más tekinteteket leküzdött. Magyarul nem tudó tanítók. Nagy- Kikindáról írják a Bud. Hírlapnak: Torontáliján a közoktatásügyi miniszter rendelete értelmében most folyik a magyarul nem tudó tanítók összeírása. A nagykikindai járásban most fejezték be a munkálatokat. E túlnyomó szerb vidék tanítósága a legszomorúbb adatokkal szolgál. A mokrini, tiszahegyesi, basahidi, szerbpades népes szerb községek tanítóinak 80 százaléka nem tud még írni sem magyarul. A tanítók a zombori görög keleti szerb tanítóképzőben nyertek oklevelet. Többen vannak olyanok, akik tavaly, két éve kaptak oklevelet a magyar nyelvben az olvasásig sem vitték. És meg sem kellenek a budapesti lapoknak Kolozsmegye javaslatai? Az osztrák kormányválság Nov. 6-áról kelt bécsi tudósítás az alábbiakat jelenti : A minisztérium megalakítása sokkal nagyobb nehézségekkel jár, semmint eleintén hitték. Windisch Graetz herczegnek eddig mindössze csak négy tárczát sikerült betöltenie még pedig Welserheimb, Jaworszki, Falkenhayn és Plenerrel. Azt a kombinácziót, hogy Widmann báró legyen a belügyminiszter, már elejtették, helyette Kübeck bárót, a gráczi helytartót emlegetik, ki már 24 évvel ezelőtt tagja volt a polgárminiszteriumnak, de a ki ma 69 éves és azért egy másik verzió szerint Baquehem márkit, a jelenlegi kereskedelmi minisztert fogják a belügyi tárczával megkínálni. Az igazságügyi tarczára nézve, úgy látszik, Chormisky gróf a leghivatottabb jelölt, akinek a kabinetbe való belépését azonban úgy tekintenék, mint a szabadelvű pártnak tett engedményt. Kereskedelmi miniszternek hír szerint újból Bärenreiter volna kiszemelve. A Madeiski féle kombináczió a konzervatívok ellenzésén tönt meg, akik azt állítják, hogy Madeiski oly nagy híve a liberálisoknak, hogy azt lehetne mondani, a liberális baloldal az új kabinetben három miniszter által van képviselve. Bizonyos azonban, hogy ha Raquehem marquis a belügyminiszteri tárczát elvállalja, Madeiskit nevezik ki közoktatásügyi miniszterré, de ha Kübeck báró a belügyi tárcsával bizatik meg, a lengyel klub egy tagját és pedig a konzervatív árnyalatból nevezik ki közoktatásügyi miniszterré. A mostani körülmények közt nem valószínű, hogy Windisch- Graetz herczeg a kabinet névsorát már holtlap fogja ő felségének előterjeszteni, mert ez egykét nap előtt aligha lesz lehetséges. A vasutasok ujesztendeje A forgalom legfőbb őrének, a vasútnak alkalmazottait ujesztendő napján kellemes meglepetés várja. A Pesti Napló értesülése szerint a kereskedelmi miniszternek az a szándéka, hogy január 1-én a Magyar Államvasutak összes hivatalnokainak és alkalmazottjainak kettős fizetést utalványozta. A minisztériumban most dolgoznak azon a terven, hogy a hivatalnokok a jövő évben már ne utók fizetéseiket. A januári kettős fizetésen és az előleges javadalmazásban rejlő előnyökön kívül más nagy kedvezések is várnak a vasutasok derék, intelligenciában és fontosságban egyaránt kiváló osztályára: februártól kezdve emelni fogják a lakáspénzeket. A kereskedelmi miniszter továbbá 250,0U0 forintnál nagyobb összeget szánt a jövő esztendőre a hivatalnokok előléptetésére és az a szándéka, hogy a műszaki munkaerőknek a jövőben már az első kinevezésnél az eddiginél nagyobb, nyolczszáz forintos fizetést biztosítson az Államvasút. Oly osztályt jutalmaz a kereskedelmi minisztérium és az államkincstár bőkezűsége, amelynek jóléte az egész ország érdeke. A vasutak hivatalnokai nehéz, felelősséggel terhes munkát végeznek és a szemei annak a testnek, amely a vasutak formájában gazdagodásunkat, mivelődésünket szolgálja. A házassági jog. Budapest, nov. 7. A „Nemzet a következőket Írja: A Wekerle-kabinet programjának egyik sarkalatos része, a házassági jog reformja iránt természetszerű az a nagy érdeklődés, amely az előkészítés minden stádiumát országszerte kiséri. Egyátalán nem mondható, hogy az előkészítés munkája titokban tartatott volna és gondoskodás nem történt volna az iránt, hogy a közvélemény, amely minden oldalról érthető érdeklődéssel, sőt bizonyos idegességgel kíséri a fejleményeket, az előkészítés egyes részletéről annak idején kimerítő tájékozást nem nyert volna. A kabinet, kormányra léptekor nyílt és határozott programmal lépett fel a kötelező polgári házasság behozatalát illetőleg. A közvéleménynek immár közel egy év óta alkalma volt e konkrét módon formulázott programmal foglalkozni és az iránt állást foglalni. Senki előtt sem lehet feltűnő, hogy a korona, — amely a kabinet alakulásakor hozzájárult amaz elvi kijelentéshez, amelyet Wekerle a kabinet programmja előterjesztésekor a parlamentben a házassági jognak a kötelező polgári házasság behozatala útján való rendezésére vonatkozólag tett — az előterjesztendő törvényjavaslathoz adandó beleegyezése előtt, kellő tájékozást és meggyőződést szerzend ada-